May 27, 2010

Gittának

"Красота спасёт мир"
Достоевский Ф.М. (- это не радио.)
"A világot a szépség fogja megmenteni!"
Dosztojevszkij, F.M. (- nem rádió)





Levendula képe internetről:)

May 25, 2010

Örömmel jelentem,

5 perccel azelőtt, hogy végképp elvesztettem volna maradék józan eszemet, sikerült letenni azt a nyomorult vizsgát. Most már lesz jogosítvány. Kimaradt az a borzalmas Vágány utca és nem volt Váci úton jobbra sorolás sem. És nem felejtettem el a fékpróbát. Csak a végén remegett annyira a lábam, hogy nem tudtam levenni a kuplungról, és a vizsgalapon az aláírásom is egy 100 éves öreg nénikééhez hasonlít inkább. De mindegy, lényeg, hogy sikerült.
Tegnap hazautazott JB, az elmúlt két hétben megmutattam neki Budapestet, sokszor alaposan eláztunk, plusz még az én idegbajom a pótvizsga miatt, jó betegecske vagyok, a mandulám meg minden. Mindegy, most jobb lesz. Még útjára kell indítanom a három PIF-et és kész van minden, ami be volt tervezve. Aztán kezdhetek máson aggódni. Amit még fel sem fogok. Amikor Amszterdamba utaztam, akkor sem fogtam fel, hogy mire is vállalkozom. Na mindegy, mindent a maga idejében:)
Egy-két Budapest kép.
 Eső után

Szerintem ez az egyik legszebb szobor Budapesten:)) Az eső külön illik a hangulatához, sosem mosolyog:(
Ugyan mi járhatott annak a kőfaragónak a fejében, aki ez az emberkét csinálta?:)

Annyira borzalmas, amit a zsidó-negyedben csinálnak!!!! Azokat a gyönyörűséges házakat lebontják, helyettük építenek ronda dobozokat. Nagyon ocsmány. Két doboz között még épphogy megvan egy-egy régi, szép ház:( a képen bal oldalán látható egy modern förmedvény. Kicsit képmutató dolognak tartom a betonozott úton a hatalmas cserepekben kirakott fákat, de legalább van zöld, úgyhogy legyen. 
Ami viszont szerintem a legnagyobb szégyen, az Budapest egy új tere, az Eiffel tér. Én úgy elbeszélgetnék azzal az emberrel, aki azt tervezte! Szöges bakanccsal adnék kis nyomatékot szavaimnak. Úthengerrel verném bele a kultúrát (még folytatnám szivesen a válogatott kínzásokat, de inkább a lényegre térek). Adott egy tér, amelyiket egyik oldalról az a bizonyos Eiffel által tervezett Nyugati pályaudvar oldala határol, a másik oldalról valami hihetetlenül ocsmány szürke üvegdoboz (irodaház), amit most rittyentettek oda ritka kiemelkedő szépérzékkel. Amikor a térre bejöttem, rájöttem, még sose láttam ilyen jól a Nyugatinak az oldalát, és elámultam, hogy mennyire gyönyörű kidolgozású. Ekkor úgy döntöttünk, hogy letesszük magunkat egy kicsit, elég sokat mászkáltunk már a városban. A tér közepe süllyesztett, félkörívű és a lépcsőkön le lehet ülni (amfiteátrumhoz hasonlítják azok a kókler tehetséges tervezők). Namármost, amint leülsz akárhova is, onnantól kezdve semmi mást nem látsz az égadta világon, csak az elmondhatatlanul ronda irodaházat, és még ha ki is töröd a nyakad, akkor sem fogod látni fővárosunk egyik büszkeségét, mert nemcsak a hátad mögött van, de még fönt is. Viszont bárhonnan fantasztikus panoráma nyílik az irodaházra. Vitathatatlan, hogy Budapest egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincs hova kiülni, és igazán hálás vagyok, hogy végre sikerült egy kis helyet adni a népnek, ahol kedvére kiüldögélhet, és nem egy kocsma/étterem/gyrosozó teraszán kell lepihenni, de szerintem épésszel felfoghatatlan, hogy egy világhírű műemléknek erőszakkal fordíttatnak hátat az emberekkel, és kötelezően a jellegtelen, még a kommunista építészetnél is fantáziátlanabb épületet bámultatják. Ha üldözési mániám lenne, ezt egy globális agymosás részének tartanám, ahol az embereket direkt az egyszerű, szürke, fantáziátlan, korlátolt dolgokhoz szoktatják, ahol elmossák az igazi értékeket és helyette olcsó, könnyen emészthető dolgokkal táplálják, az alternatívát gondos tervezéssel elrejtve pedig az emberek világlátását, gondolkodását egyre jobban beszűkítsék. A tévéműsorokkal kapcsolatban már felmerült bennem ez a gyanú. Kíváncsian várom, mikor húzzák át az útikönyvekben a pályaudvart, és írják bele helyette az irodaházat, mint modern társadalmunk igényformálásának monumentumát.
Kép nincs róla, ki vagyok bukva.
P.S.: éljenek soká a budapesti romkocsmák!

May 11, 2010

Nyüssz-nyüssz (Bejám után szabadon)

Kezdek átalakulni kreatívból személyes blogba. Ezvan, mostanában nem kreatívkodom agyon magam, nincs rá türelmem. Nem sikerült a forgalmi. 25-re kaptam újabb időpontot. Múlt héten magamba néztem, lenyugtattam magam, hajócsipkézgettem óra előtt, között, vezetés közben énekelgettem, nem vagyok ideges. A tanár megdícsért, hogy most már jól megy, ma a vizsga előtt már nyugodtan beszélgettünk a világról vezetés közben, nem görcsösen csináltam, hanem már valamennyire gyakorlatból. Aztán jött a vizsga. A vizsgabiztos még elnézte nekem, hogy kimaradt a fékpróba még a pályán (emlékeztem, hogy kell valami, de nem jutott eszembe, direkt lassan mentem, hogy legyen időm, ha eszembe jut, de nem jutott, aztán kiértem a pályáról). Aztán egy balra sávváltás nem volt túl szép, a mögöttem haladót megzavartam, de ezt is elnézte, mert nem volt akkora gond. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor (ha ismeri valaki a Dózsa György útra jobbra kikanyarodást a Vágány utcából), a záróvonalas buszsávban sorra jöttek az autók, akiknek a jogosítvány mellé felmentést is adtak kreszből, és amikor én jobbra húzódtam a kanyarhoz, akkor az egyik lassított, én behajtottam a sávba (a szaggatott vonalnál, ahogy kell), de kiderült, hogy az mégsem lassított (vagy rágyorsított, nem értettem), lényeg, hogy a vizsgabiztos kimondta, hogy nem adtam meg az elsőbbséget a szabálytalanul közlekedőnek, és "elévágtam" és kész, ezzel félre is állítottak. A tanár szerint itt nem kellett volna megbuktatni, a vizsgabiztos viszont hajthatatlan volt, így is túl elnéző volt velem, amikor a fékpróbát nem csináltam meg, örüljek neki. Viccelnek, komolyan. Csak hát 25-re már nem fér bele egy ilyen vicc, már megvan a repülőjegyem, ennyi, kész, elutazom utána. A vezetés megy, gond nincs, a probléma, hogy gyakoratlan hülye lévén még nem tudom magam elég szépen kivágni a budapesti helyzetekből. Lutri az egész basszus, ezt mondta a tanár, hogy a vizsgabiztoson fog múlni. Rajta múlt. Legközelebb megkérdezem egyenesen, kertelés nélkül, mennyit fizessek a vizsgabiztosnak?????  
Iszonyatosan megmérgezi aziránti örömömet, hogy ma este érekezik JB (elvileg, gyakorlatilag meg eltűnt a busz, ami épp most hozná a bécsi reptérről...) és itt lesz két hetet és megmutathatom neki Budapestet. Holnap még egy elsősegélyvizsga. Az is egy vicc, de mindegy, ott legalább jobban függ tőlem. Mindegy, ez van.

May 6, 2010

Nyavajgás a vezetésről.

Az utolsó idegszálaimmal kapaszkodom mostanában annak a rozzant Suzukinak a kormányába. Kedden vizsga, és nem szabad elszúrnom, mert minden csúszik. És ez stresszel. Annyira stresszel, hogy kihat a vezetésre, és ideges vagyok, és még több súlyos hibát követek el, és forgalomban ezek a hibák tényleg veszélyesek. Valahogy az értésére kéne adni a bácsikának, hogyha megbukom és még több pótórát veszek (legalább 20 ezer) és még két hetet eltötymörgök, és még 12 ezer forintot kiadok a pótvizsgára, attól nem jobban fogok vezetni, hanem még annál is rosszabbul. Ebben a helyzetben a kudarcélmény nem megerősít és ösztönöz, nem lehetőséget ad még több gyakorlásra és csiszolásra, hanem kikészít végleg és akkor vagy otthagyom a fenébe azt a 100 ezer forintot, amit már leperkáltam mindenre, vagy még rosszabbul, még idegesebben, még stresszesebben fogom csinálni, mert már E-LE-GEM van. Az utolsó pár órában rosszabbul vezetek, mint az elején. Egyszerűen gondolatban már továbbléptem ezen az egészen, úgy érzem, hogy megy ez nekem és idegesít, hogy a valóságban még nincs meg, sőt, egyre inkább kérdésessé válik. Azt mondta, az a hibám, hogy úgy vezetek, mint akit üldöznek a gengszterek, emiatt nem adok időt magamnak a helyzetek átgondolására. Most belegondoltam, azt hiszem úgy vagyok vele, mint az öreg nénike, aki gyorsabban köti a sálat, mert látja, hogy hamarosan elfogy a fonal. Tudom, hogy nem segít, de nem tudok mit kezdeni magammal.
Talán az is az oka, hogy általába biciklivel megyek oda (végig a Váci úton...), és erősen bennem van, hogy Budapesten gyakran kell kűzdenie a biciklisnek az életéért (ma is majdnem elcsaptak a bicikliúton a zöld lámpán, a világ legnagyobb lelki nyugalmával hajtott bele a pirosba egy autó, kb 20 centire tőlem fékezett le hatalmas csikorgással. Megmondtam neki a magamét, ő meg csak bambult rám, mint aki nem érti, mi bajom). A kocsiban is csak ezt az érzést táplálják, amikor a hatalmas BMW a záróvonalat és előzni tilos táblát figyelmen kívül hagyva beelőz és elémugrik. Engem meg arratanítanak, hogy elő kell segíteni az előzést. Örülök, ha kicentizem azt a keskeny sávot, kikerülöm a száz kátyút, és nem hajtok rá a záróvonalra és még a szabálysértőkre is figyeljek oda és óvjam? És szinte minden alkalommal akad valami hasonló helyzet, amikor a (már elnézést a kifejezésért) f*szagyerek a nagyon drága kocsijával rajtam éli ki a frusztrációját. Bár tudom, hogy ez mindennapos dolog az utakon, ráadásul nőből vagyok,akihez eleve csak negatívan lehet hozzáállni, de legalább a tanulókocsit hagyják már békén. Ezek után hogy vezessen az ember nyugodtan?
Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok... NYUGODT VAGYOK!!
Utóirat. De legalább megvagyok egy és kétharmad PIF-fel. A kétharmadot már csak össze kell rakni, mára terveztem, de túl áááááááááááh, mindegy. Jobb, ha mégsem ma csinálom. Na jó, most, hogy kidühöngtem itt a mérgemet, talán össze tudom szedni végre magam. Terápiás blogbejegyzés született:) Vissza a PIF-re. A harmadik ötlete sehogy sem akar "megérni", már ezret kitaláltam és elvetettem, és megterveztem és kidobtam és egyszerűen nincs meg az az isteni szikra, ami az első kettőnél egyszercsak tökéletesítette az elképzelést. Mutatok két részletet. Melyik kié, nem mondom meg (bár talán az egyik kicsit árulkodó:)). Remélem tetszeni fognak majd, igazán igyekeztem valami szépet kitalálni, tervezni, csinálni! Na majd meglátjuk, sikerült-e, végülis nem nekem kell, hogy tetsszenek (azt hiszem ez két sz, mert felszólítómód...:)). Még nem tudom, hogy egyszerre postázom-e őket. Talán az egyiknél nem is fogok postázni, hiszen csak át kell sétálni, még az irányítószámunk is ugyanaz:))