Apr 29, 2010

Párnácska Bejácskámnak

El vagyok maradva, el vagyok maradva, el vagyok maradva mindennel, áááááááááááááááááá! A fejem meg tele van zsúfolva mindenfélével, én meg magam mögött kullogok, nem tudom utólérni magam. A hab a tortán: 9-én elsősegély tanfolyam (már a gondolatától is felfordul a gyomrom), 10-én francia "félévzáró", 11-én forgalmi vizsga, 12-én elsősegély vizsga (minek? minek? minek? kifizettem azt az 5000 Ft vizsgadíjat, 3500 tanfolyamdíjat, maradjunk ennyiben, hagyjuk egymást békén, sem nekik, sem nekem nem kell több). És kb akkoriban jön JB is Pestre. Na ez van, mindegy, elég a nyavajgásból.
Készre varrtam a nemrég mutatott macit, most már megmutathatom, mert elvileg meg is érkezett új gazdájához, bár még nem kaptam visszajelzést. Beja-barátnőmet ezer éve nem láttam, az elmúlt nem tudom, hány évben egyszer sem sikerült egy országban tartózkodnunk egy időben. Szülinapi ajándék, vagy csakúgy, mindegy, ossza be magának, nem túl gyakran sikerül eljuttatnom hozzá valamit:) Mert nekem erről a maciról ő jutott eszembe mindig. Mert ő is ilyen "jamais sans mon ours", csak ő a pasija, nem a macija nélkül nem bír létezni :P De hát ez így van rendjén. Állítólag :P
De fil en aiguille minta, 40 countos fehér len. Semmi extra fonal:)

Írtam sms-t Bejának, hogy nagyon igyekeztem lemacskaszőrteleníteni, erre visszaválaszolt, hogy "szóval még utoljára hemperegtél a párnán kicsit!" Laucica vagyok, nah, ez van:) És a családnevem is majdhogynem "Catlady"

Könyv. Kiolvastam Guillaume Musso Ott leszel?  c. könyvét. Összességében tetszett, az biztos, hogy képtelenség letenni! Érdekes és izgalmas és nem is tudom. Kicsit olyan "sikerkönyv"-szaga van, de ennek ellenére igazán élvezetes olvasni, jó néha olyat kézbe venni, amit képtelen vagy letenni, amíg az utolsó betűig ki nem olvastad. Legalábbis én már a második Musso-regénnyel járok így. (azt hiszem kb egy éve volt blogos könyves játék, ott is említettem az És azutánt, hogy mennyire tetszett). Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, azt javaslom, akkor kezdje el olvasni, amikor tudja, hogy nem megy sehova, és lesz ideje befejezni, mert különben nagyon nehéz 1, félbehagyni, 2, cipelni azt a hatalmas kiadványt, ami igazából nem is olyan hosszú, csak figyelemfelkeltés céljából akkora, amekkora.

Másik könyv Laurie Viera Rigler: Confessions of a Jane Austen Addict, már mióta készülök egy jó értékelést molyolni róla, csak mindig elkóválygok valahova. Reptéren találtam rá, nem bírtam nem megvenni, arról szól, hogy egy 21. századi Los Angeles-i csajszi, aki nagy Jane Austen rajongó, egyik reggel nem a saját ágyában ébred, nem a saját korában, nem a saját testében, hanem egy csinos, Jane Mansfield nevű lányéban. Angliában, Jane Austen korában. Nagyjából ebből származik minden bonyodalom. Olyan jól leírja az akkori életet, hogy ezek után szerintem senki sem álmodozik többet arról a szép világról. Főleg a higiénia szempontjából nem volt egy leányálom. Kicsit bugyutácska, de határozottan nagyon aranyos könyv, gondolom majd hamarosan megjelenik a Kelly Kiadó gondozásában. JB már megvette nekem a folytatást, amelyikben Jane Mansfield ébred föl a 21. században a kicsit duci Courtney testében, alig várom, hogy megkaparinthassam! Addig meg van még mit olvasnom. Sok. Pl a Pólus Centerben találtam valami elfekvő könyvesboltot, ahol 500 Ft-ért adnak régebbi kiadású Ulpius-könyveket. Nagggyon örültem nekik, tobzódtam egy csomót, de csak kettőt vettem hosszas mérlegelés és válogatás után. A vezetéspótórák nem tettek jót a pénztárcámnak. Meg amúgyis, mikor van rá időm???
"I never thought I'd have a crush on a man wearing knee-length white stockings." ezt az idézetet gyűjtöttem ki, annyira kifejezi az egészet:))

Apr 14, 2010

Cath Kidston táska

Már egy ideje itt figyelt ez a táska, egyszerű darab, ahogy minden, ami abban a Cath Kidston (ahogy JB-vel, aki akarata ellenére is igen jártas már a hímzések&tsai világában, megállapítottuk, ő lehet az angolok saját Tildája) könyvben van, amihez ajándékba voltak mellékelve a táska elkészítéséhez szükséges alapanyagok. Tegnap két okból vettem elő
1, hogy egy másik (gyors) sikerélménnyel ünnepeljem a délután letett sikeres rutinvizsgámat (ehhez annyit fűznék hozzá, hogy hétfőn, az utolsó pótórán, úgy esett, hogy nagyon esett, és nagyon párás volt az ablak és semmit nem láttam ki hátrafele, akkor gyakorlatilag vakon csináltam meg a tolatás, és csodák csodája sikerült. És abban a pillanatban leesett a fatantusz, hogy mit csináltam én mindig olyan rosszul. Persze a vizsgán is tolatást kaptam, hiába imádkoztam az égiekhez, hogy kézifékes indulás vagy y-kanyar legyen. És esett az eső és párás volt az ablak és nem láttam ki, ezért olyan pöpecül egyenesen beálltam, hogy nem volt szivem kiállni onnan, olyan szépen nézett ki a kocsi a lyukban. Imádom az esőt, a szünetekben a bácsi is mondta mindig, "ne áztassa el magát", de én rendületlenül kint állok és ázom, és élvezem. Tessék, ha nem esett volna, akkor nem sikerült volna a vizsga. Barátok vagyunk az esővel.) Pénteken már megyek forgalomban rémisztgetni a sofőröket (tudom ám, hogy minden autóst kiver a hideg veríték, amikor egy T-betűs autó ott parádézik az úton!:))
2. ugye az én drágaságom, az én kicsi varrógépem most várja az alkatrészt, ezért a 20 éves szovjet tankot használom, viszont azért szokni kell, nem kicsit más, mint az én cukimukikám. Ez a táska volt a próbadarab. A leírás szerint még gombulyakat is tud csinálni, hát kipróbáltam azt is. Na igen. Jó, hát használható, de el tudom képzelni, hogy a modern, számítógépvezérlésű csodavarrógépek valamivel szebb lyukat csinálnak, mert nem magad bénázod ki a méretet (gakorlás kérdése, egyszer majdcsak sikerül a szép gomblyuk ezzel is). Meg azt is kiolvastam a leírásból, hogy gombot is felvarr. Naná, hogy ezek után a gombokat is varrógéppel varrtam fel! Elvoltam:))
Most még felrakom a sörmanó mintáját (update: megvan, és nem kevés vacakolást jelentett mindennel, de leginkább az, hogy a blogger automatikusan lekicsinyíti 1600x1200-ra a képeket, ami egy minta esetében nem mindig szerencsés, ezért ki kellett cselezni és külső linkként berakni. A mintakészítés tényleg macerás...) holnap már tényleg megvarrom a párnát a maciból, és nekiesem a PIF-eknek. Kezdenek körvonalazódni az ötletárnyékok az ajándékokhoz:)
Ja, és még egy filmajánló, amit régen láttam, ma hallgattam a zenéjét, és eszembe jutott, hogy erre a filmre feltétlenül fel kell hívni a figyelmeteket! Caramel (Sukkar banat) a címe, francia támogatással készült libanoni film. Érdemes megnézni valahol, valahogyan, valahonnan (nem mondom, hogy én honnan szedem ugye a filmeket...;)), ha még nem láttátok! Én a 2008-as francia filmnapokon láttam először, menthetetlenül beleszerettem, és azóta bárkinek megmutattam, mindenki köszönetet mondott azért, hogy megosztottam velük (még pasik is, pedig "nőcis" film)!

Apr 11, 2010

Sörmanó, az első nagyon színes mintám

A majdnem félezer különböző belga sör egyikének a cimkéje már régóta lapult az egyik füzetkémben (pedig nem szeretem ezt a sört, de gondolom azért megértitek, hogy miért is áztattam le a cimkéjét:)) Most tökéletes alanynak tűnt ahhoz, hogy egy színesebb minta készítésével is megpróbálkozzak. Kb március közepe óta ügyködtem rajta kisebb-nagyobb kihagyásokkal, rajzolgattam, tökéletesítettem, válogattam a fonalakat (szigorúan csak napfényben lehet, nagyon csalóka a lámpa), és most végre a hímzését is befejeztem. Gondoltam semmi mást nem csinálok és nem tervezek, amíg nincs kész a manóm, hiába kattog már az agyam 3 PIF irányába. Hát ilyen lett, tegnap estére elkészült:

 
Laucica tervezés, Rosace, DMC és Kreinik fonalak

A legnagyobb gondot talán a keret és a nagy felirat "árnyékának" barnás-aranyos szine jelentette, ha létezne DMC szatén 611-es, akkor tökéletes lett volna, de nincs olyan, ezért egy kis kézimunkaboltos kotorászás után egy Kreinik mellett döntöttem.

Fejtörést okozott még, hogy mekkora legyen, mire hímezzem, hány szállal, stb. Végül a leghétköznapibb 28-as hímzővászon győzött, két szállal egységesen mindenütt. Elsőre a klasszikus stílus is megteszi:) De ha a képen sem kevésbé élénk a háttér, mint a törpe, akkor miért is csinálnám egy szállal vagy félkereszttel? És ha szeretem nagyon a sűrű anyagot, az még nem jelenti azt, hogy már a legelső mintát arra kell tervezni, ha szépen kijön normál méretben is. Kicsit darabosak a színátmenetek a dombokon, de az eredetin is darabos, viszont lehet, hogy kéne kontúr a dombok ívére, másfelől meg nem kell oda kontúr, mert nem simulna bele, a képen sincs ott ceruzarajz..... és így tovább végig a tervezés alatt.  Micsoda problémák, ugye?:) Majd idővel belejövök. Itt össze lehet vetni az eredetivel:
A mintát közzéteszem majd a szokott helyen, még kicsit javítgatni kell, menet közben módosítottam pár öltést. Hátha valakinek tetszik. Szerintem vicces söröscimkét hímezni, JB imádni fogja:)) 
Szóval most már kezdhetek koncentrálni a PIF-ajándékokra. Vagy nem, mert előbb még kedden nekem rutinvizsgám van,  és még párnává akarom varrni az előző bejegyzésben látható macit. A varrógépem végképp felmondta a szolgálatot, a szervízben csak a csodájára jártak, milyen vicces kis gépecske (nem győztem magyarázni és mutogatni a dobozon, hogy ez NEM játék, csak kicsi), még jó, hogy Janome márkabolt és szervíz.............. azt mondták, hogy nincs hozzá alkatrész, megrendelni meg akár két évbe is beletelik, és ez nem vicc. Nem értem, de mindegy. Csodás. Most JB-t elküldtem részletes problémaleírással az amszterdami boltba, ahol eredetileg vettem régen (amúgy sem garanciális már), ott azt ígérték, elvileg jövő héten már lesz kis csavar meg bigyóka, amivel persze sokat nem érünk, mert JB csak májusban jön, de mindegy, a lényeg, hogy legyen és akkor már csak ki kell cserélni majd (persze akkor már nem abba a szervízbe viszem majd, azt már tuti). Jól nézünk ki. Addig meg marad a mindent vivő szovjet tank, akit szerintem ágyúval sem lehet szétlőni, nemhogy felmondja a szolgálatot, mert egyszer véletlenül hülye voltam, és beletörtem a tűt. (pedig apukám egyszer megcsinálta már, és működött is, jó pár métert lenyomtam vele, de most már végképp nem tartotta a tűt). Nyaff.
Más. Enyhe problémáim adódtak a nadrágjaimmal (nem csak az, hogy egyet kihíztam, másik kettő hősi halált halt Amszterdam biciklizős mezein, két év alatt két farmer lyukadt ki a lábam között, még ha csak haverokkal mentünk, viseltem őket azért, de haza már nem hoztam őket, aztán az irodai "kulturált" nadrágokat hordja a hóhér, de nem én, szóval már nagyon kellett valami gatyó, amikor meg elmentem vásárolni, valahogy eltűnődtem, hogy mi ez a ruhadarab? Ezt meg mivel kell hordani? Valahogy elmaradottnak éreztem magam, végül okosat gondolva, vettem egy divatújságot, hogy legalább kb képben legyek, hogy merre van előre.
Na, és ilyen hosszú felvezető után elmondom, hogy volt benne kuponfüzet, és mivel anyukámnak van egy ronda narancssárga fölsője, amit soha nem fogok neki megbocsátani (annyira utálom, hogy nyilványosan is kiírom:P), ezért pénteken elmentünk plázázni (apukám, aki a sofőr, egy mártír arckifejezésével a nyomunkban kullogott). Végül egy párizsos fölsőn kívül a Libri kuponját beváltva megvettem két könyvet, amiket nagyon akartam, 1500 ft-ot megspóroltam a kuponnal, plusz Mussohoz adtak ajándékba még egy Fejős Évát is. Most már megvan a teljes Fejős Éva életműsorozat, ha én ezt elmondom a régi egyetemi ismerőseimnek, kitagadnak. De mindet ingyen kaptam!:) Sőt, gyenge pillanatomban, még el is fogom olvasni, az első tetszett, műfajában aranyos, kevésbé negédes, mint Vass Virág (akit viszont megvettem:)
Mussot a napokban akarom előszedni, előbb legyünk túl azon a rutinon. Beauvoir meg az egyetemi Joó Mária-féle filozófiaórák óta a szivem csücske, amikor először jártam Párizsban, a Montparnasse temetőben hagytam ott a sírján egy "ajándékot", ahogy azt ott szokták, ezt a könyvet meg a francia intézet könyvtárában szoktam olvasni, amikor tanulnom kéne, de ahhoz elég vastag és "tömény", hogy nekem már saját példány kelljen belőle, mert ha kikölcsönzöm, határidőre nem viszem vissza. Blabla, megint dumálok. Szóval, mire akartam még kilyukadni? Ja, igen.
Életemben először voltam IMAX moziban, megnéztük az Alice-t. Ha már plázában jártunk. Gyönyörű a látványvilága, de Tim Burtontől valami ütősebbre számítottam. Na igen, a Disney pénzelte... Ez volt az első, és szerintem az utolsó IMAX-élményem, mert én kissé szédültem, és olyan tipikus repülőn, hajón, hosszú BKV-buszon ülős hányingerem volt. Travel sickness a moziban:) Erről előjött az a jól elfeledett élmény, amikor a Moulin Rouge-t néztük moziban, és az annyira színes, gyors, hangos, kavarog, hogy a moziteremből egyenesen a mosdóba mentem... nehéz eset vagyok.
Utána még megismerkedtem egy 12 kilós fehér macskával, aki a vendégekkel együtt, az asztalnál szokott enni, majd amikor hazaértünk végre, meglepetés várt a postaládában:
Ilyen szép Tilda anyagok:)) Dórától kaptam Cseburáskáért:)) Nem is számítottam rá, csak úgy küldte, és milyen aranyos, és olyan szép!!!!:)) Már ki is találtam valamit rá/belőle, de még érlelem, most mondom, nem az van műsoron:)
Igen. Közben egyébként egy elég rossz dolog is történt, szóval az én egyszemű, öreg macskám, a Maris néni, aki egyébként Maruszja, csak hát amilyen leharcolt öreg hölgy, a fiatalság fényében a családban már csak Maris néni néven futott, elment. Elaludt örökre:(( És az elmúlt pár nap nagyon rossz volt és szörnyű, ma reggelre aludt el végleg. Elvihettük volna elaltatni már pár napja, de valahogy ez nem olyan egyszerű. Nem látszott, hogy szenvedett volna, nem tudjuk, mi a jobb, ha otthon van, vagy mi van, nem tudni. Nem egyszerű, nagyon nem. 1996 óta volt velünk, akkor már kb 2 éves volt és nem túl jó egészségi állapotban. 2007 januárjában, amikor elvesztette az egyik szemét, fogta az orvos a kezében és hitetlenkedett, hogy ez még egyáltalán él, mégis még vígan elélt, nagyon szép példaként arra, hogy az akaraterő csodákra képes. Egy hete még arrébblökte a többi macskát, hogy most ő eszik, tele volt élettel és élniakarással. A Big Boy, a fekete macska vele feküdt, mellette volt szinte végig az elmúlt pár napban, pedig még csak két hónapja ismerkedtek meg. Ez van végülis, várható volt. De attól még rossz. De ez van. Na. Hagyjuk a rosszat, szerencsére itt pörög három kis fiatal macska. Ez van.

Apr 7, 2010

PIF-Pay It Forward

Már elég régóta gondoltam, hogy részt kéne venni valami játékban, de valahogy mindig valami más közbeszólt, és nem voltam biztos, hogy határidőre sikerül valami szépet csinálnom, ezért mindig kimaradtam inkább és a távolból irigykedtem. Tegnap láttam Katha PIF-játékát, gondoltam lehet, hogy itt az alkalom? Vagy mégsem? Aludtam rá egyet, gondolkodtam, aztán úgy döntöttem, hogy most bevállalok ennyi felelősséget. Szóval. Én kapok ajándékot Kathától, aki szereti a kutyákat, cicákat, tündérkéket, hölgyikéket, naná, mint én is, szóval tőle jó lesz kapni valamit:)
És akkor cserébe én csinálok valamit három másik embernek. Tehát:
Itt a soha vissza nem térő alkalom (na jó, lehet, hogy még visszatér, de most marketinges szempontból ez a szöveg jól hangzik:)), tessék hozzászólásban jelentkezni, ki szeretne kapni valami Laucica-készítette ajándékot?? (anyukám nem játszik, eddig is ő kapott mindent:))
Egy éves futamidővel! (ha egy évre, egy ajándékért cserébe hármat adsz, mennyi a THM?:))
Keresztszemes, hajócsipke, gyöngyikézés, meglepetés, személyreszabottan, minden kézügyességemet és lelkesedésemet, szeretetemet belevarrva vagy csomózva vagy hímezve, tessék, tessék!
Kívánságokat is teljesítünk!
Meglepetést is készíthetek, tetszik a kihívás, ha el kell találnom valakinek az ízlését, és valami mást is csinálnom kell, mint a kedvenceimet, esetleg belecsempészve azért magamat is:))
Na szóval, röviden, aki szeretne benne lenni ebben a PIF-ben, szeretettel várom a hozzászólók között!!!:))) (minden más hozzászólást is szivesen fogadok egyébként:))

Utóirat, mivel ellőttem a poént a barátnőmnek, hogy neki készült ez a maci, ezért megmutatom itt is, mit hímeztem az elmúlt napokban. Csak még nem tudom, hogy miben fog végleges formát ölteni. De fil en aiugille minta.

Apr 2, 2010

Füzetke megint

Ezt már vagy három hete csináltam, csak nem mutattam be, pedig jól rákészültem, és most találtam meg a fényképeket róla, és rájöttem, hogy nem is postoltam ki. Na igen, öregszem:) Már rég eldöntöttem, hogy NEM fogok csinálni francia órára füzetet magannak, használom azt, ami van. Hát egy hónapon át voltam képes nézni egy egyszerű, hétköznapi, pucér füzetet (helyesebben lefűzős mappát), aztán nem bírtam többet cérnával, és bekötöttem magamnak. Pont akkoriban küldött nekem Katha egy Margaret Sherry cicát, és onnan jött az ötlet, csak az nem fért rá úgy, ahogy akartam, ezért lett belőle ez a kisegér. A képen még sajnos látszik a jelölőfilc nyoma. Olyan régies stílusú füzetet igyekeztem kihozni belőle, azért a piros keretes "vignetta" is, meg a régi iskolai ünneplőingeket idéző gomb, amit anyukám ezer éves készletéből bányásztam, most meg nézem, nagyon hasonlít a most divatos gyöngyházgombokra:)) 40-es vásznon, Amszterdamban vásárolt anyaggal kombinálva.
Folytatva a régen abbamaradt "Shops in Holland" rovatomat, azt hiszem muszáj megemlítenem azt is, ahol ezt az anyagot vettem. Ha netán valaki Amszterdamban jár, nehogy lemaradjon a legjobb beszerzőhelyekről:)))

http://www.quiltlapjes.nl/
Albert Cuypstraat 92, 1072 CX
Amsterdam

 
erre a piacra egyébként is ki kell látogatni minden útikönyv szerint, én csak annyit teszek hozzá, hogy pénteken vagy szombaton érdemes, mert akkor van kint a bácsi, elég olcsó, de nagyon jó a választék, el lehet veszni ott rendesen. Előbb enni kell egy jó heringet a piacon, utána beletörölni a kezedet az anyagokba, válogatást színlelve, ahogy JB mondta.
Egyébként meg azért nem nagyon netezek, mert 1, meglepetést hímzek, de nem mutatom meg, nehogy erre tévedjen és meglássa, mert még a végén azonnal rájön, hogy neki lesz:) 2, régi ismerősökkel találkozok, 3, szorgalmasan látogatom a vezetéspótórákat, már csak átlag 5-6 alkalommal fulladok le egy óra alatt.............................................. nem vagyok egy nagy tehetség, na. Az y-kanyar megy, meg az orral beállás nagyjából, de hogy betolatni valahova? Felejtős. És hogy mennyibe fáj ez nekem, szintén nem ad nagy örömködésre okot. Egyfelől gondolkodom, hogy minek is kezdtem el, mi van, ha otthagyom az egészet, amúgysincs esélyem kocsira, másfelől meg ha már elkezdtem, én nem vagyok az a fajta, aki feladja. Csak az a gond, hogy az idő nagyon vészesen múlik és május végére nekem mindenképpen kell az a vacak jogosítvány, különben tolódik minden elutazási tervünk.
Meg egy nagyon jó zene, az egyik nagyon szép reklámban hallható mostanában (annak ellenére, hogy nagyon tetszik az a reklám, és nagyon szeretem, azért mégiscsak megvan az én jól bevált dezodorom, nem váltok, de igazán jó ilyet látni és hallani két haspuffadás, áruhitel és hüvelygomba között)