skip to main |
skip to sidebar
És ez megint nem egy parfüm-reklám:) Múlt héten kutakodtam valami olyan kicsi, de glamouros után, de nem sok eredménnyel, úgyhogy nekiálltam magamnak kreálni egyet, Christian Dior hallgatólagos beleegyezésével (mivel felhasználtam egyik szkeccsét). Már vasárnap készen lett, de valahogy maga a minta megmunkálása és gatyába rázása, hogy még mások előtt is felvállalhassam, nem sikerült, ezért nem publikáltam. Aztán most meg ki sem látszom a munkából, de most már kirakom a mintát így, két részletben, mert már 7 órája ülök és dolgozom egyhuzamban (nem mintha nem élvezném, érdekes kérdések bukkannak fel:)), de most muszáj valami változatosság.Szóval mivel jókislány vagyok, megosztom veletek a képecskét, amit csináltam, hátha valakinek még megtetszik!Az első fele:
Meg a második (itt a szoknyáján a kontúrozás inkább ahogy esik, úgy puffan alapon ment, szóval nem kell ragaszkodni hozzá!):
Ilyen hímezve. A kép torzít sajnos, bocsánat!
Már megint elnyelt a fekete lyuk, minden napra akad valami, ami átveszi a hatalmat, szóval semmi mutatnivalóm. Pl tanfolyamra járok, hollandul tanulok :) Valahogy sose gondoltam volna, hogy valaha is hollandot fogok tanulni, egy évvel ezelőtt ezekben a napokban készülődtem, intéztem a papírmunkát az előző melóhellyel, kb három hét leforgása alatt történt minden: állásajánlat, telefonos interjúk, papírmunka, utánanézni a térképen, egyáltalán merre is van az a bizonyos Amszterdam... (valahogy sosem érdekelt a téma, mert csak az ostoba, füvezős ismerőseim tartották számon a várost, és ezzel belőlem ki is veszett minden érdeklődés iránta, amúgy is Párizs orientált vagyok, tudja a manó, miért). Most meg tessék, próbálom kiejteni azt a bizonyos "g"-t, és menthetetlenül szerelmes vagyok ebbe a városba, mert egyszerűen zseniális. Mindig más, mindig. Napsütésben, séjszaka. Az elegáns, nagyvilági grachtokon sétálva vagy az állandóan nyűzsgő Rembrandtpleinen. A Damon a galambokat etető túristák között, aztán a Jordaan felé közeledve a kocsmák, amik dugig vannak hollandokkal, előttük álldogálnak tömegesen, isznak és társadalmi életet élnek, vagy a Spui kulturális negyede, könyvesboltokkal egymás hegyén-hátán, szemben a Vöröslámpással. Olyan éles átmenetek vannak, mert olyan kicsi a város, hogy mindig meglep valami. Két dolog konstans: az épületek fantasztikusan érdekesek és izgalmasak, és résen kell lenni, mert bármikor elcsaphat egy biciklista (mert olyan vadállatok közlekednek, mint én:)). Amikor idejöttem, az angolom úgy volt pocsék, ahogy csak lehet. Hajdanában, 2001-ben valahogy letettem a középfokút, és ezzel sikerült is elvágni az utat az egyetemen bármiféle ingyen nyelvleckének, mert nekem már van, nem jár. Nem is használtam. Előtte sem használtam, csak tanultam. Ami bizony nagy különbség!! Aztán csak legfeljebb interneten találkoztam az angollal, amikor is szembetalálkoztam a ténnyel, hogy hiába értek én szinte mindent, egy mukkot nem tudok összehozni, azt is hibásan, fél órányi vajúdás után. Ezzel viszont nem sokra mész egy állásinterjún... Azért csak meglátták bennem a fantáziát az előző munkahelyemen, ahova felvettek, szerintem csak elvarázsoltam őket a bárgyú ijedtségemmel. Aztán ott bele is csöppentem a hálózatok világába, és hiába amerikai cég, minden angolul van, mindig kievickéltem valahogy, hogy ne kelljen megszólalnom és ne vegyék észre, hogy én és az angol igen távol állunk egymástól, szóval csak csendben tettem a dolgomat :) A telefonos állásinterjúk Hollandiából? Halvány lila gőzöm sincs, hogy voltam képes rá, de meggyőztem őket: Azt hiszem én csak ijedten álltam, ők meg beszéltek, néha mondtam, hogy aha :) Aztán meg amikor április 29-én idejöttem, és egy svéd lány fogadott a reptéren, csak meresztettem a szememet, elég nehezen tudtam válaszolni, és Sanna meg a sokat beszélő lányok táborát gazdagítja, szóval ahogy rámzúdította az itteni élet bemutatását megérkezésem pillanatától, képzelhetitek, hányszor kapcsolt ki az agyam, hogy ennyi, netovább, nem értem, kész, megyek vissza. Ezután három napig egy orosz vagy magyar szót sem hallottam, de annál több ember megfordult körülöttem és nyomta a magáét. Az olaszok, hollandok, svédek érthetően beszélnek, de a franciák?????Azóta nem merem bevallani JB-nek, hogy egy mukkot nem értettem a szövegeléséből az első két hétben... nehéz volt így élni, életemben nem voltam ilyen helyzetben, nem jártam sem Angliában sem Amerikában. De közben meg baromi izgi, mert kihívás nélkül megzakkanok, szóval mazochista módon élveztem, végre egy kis erőpróba:) Az angolom egyébként azóta is pocsék, mert igazából senki sem beszél helyesen, hiszen mindenkinek tanult nyelve :)) Viszont gátlástalanul vissza tudok már pofázni;) JB szerint jól beszélek angolul, főleg mert sasolom mások hibáit, és igyekszem azon keresztül magamat javítani, de szerintem nagyon-nagyon rosszul beszélek. Valószínüleg mert születésemtől kezdve két nyelven beszéltem, és ez után elég kényelmetlenül érzed magad, hogy meg vagy fosztva valamitől, amiben azért általába elég jó vagy (visszabeszélni, érvelni, magyarázni, kifacsarni a szavakat kényed-kedvére). Egyébként kb 10-11 éves koromig nem tudatosult bennem, hogy én két nyelven beszélek, nem is emlékszem ezekre az időkre, de most is, leggyakrabban nem emlékszem, ha egy olyan emberrel beszélgetek, aki oroszul is magyarul is tud, akkor most melyik nyelvet használtuk. Tényleg nem szoktam emlékezni. De csak otthon használom az igazi anyanyelvemet: magyar-orosz turmix!:) Mondjuk most már turmixolom az oroszt az angollal az orosz kollégáimmal. Gimiben még tanultam 3 évig franciát, de egy árva mukkot sem értek belőle. Viszont meglepő módon az olaszokat kb 30%-ban értem, pedig életemben nem tanultam olaszt, életemben nem találkoztam olasszal, amíg ide nem jöttem, mégis nagyon gyakran értem, mit mondanak, közbekotyogok angolul és akkor néznek rám mint Rózi a moziban:) Itt mindenki kever minden nyelvet, ami éppen eszébe jut és tudja, hogy az illető megérti, és ez zseniális, imádom, valahogy természetes:)) Egyes szavakat pl hollandul használunk, pedig legtöbbünk sose tanulta, csak ami az utcán ránkragadt :) Pl az első holland nyelvórán irtó büszkén tudtam mondani: mijn hobby is borduuren! :)
Meleg van, megsülsz, vetkőzöl. Másnap már előrelátóan kis balerina-cipőben mész, kardigánban. Jól odafagysz, a farkasordító hidegben ki sem mész ebédszünetben. Úgyhogy amikor másnap már jól beöltözve, mindenre felkészülve, kabátban, vastag zokniban sülsz pecsenyére a tűző napon, már kezded átkozni az égieket. Szóval nem csoda, hogy a manduláim nem bírták a kiképzést, már kb négy-öt napja a betegség határán egyensúlyozom, tea literszámra, meg nyelem a vackokat, amiket otthonról hoztam, de sem nem gyógyulok, sem nem esem ágynak teljesen (nehogy azt higgyétek, van ám nekem betegbiztosításom, kemény 85€-t kipakolok érte havonta, de ilyen betegséggel nem érdemes elmenni itt orvoshoz, csak annyit fog mondani: szedjél a placebók családjába tartozó paracetamolt, vény nélkül kapható bármelyik drogériában, kajaboltban, újságosnál, szerintem még az kisállatkereskedésben is). Na nem baj, túlélem, ez csak amolyan tél végi satnyaság.Húúú, tegnap mi történt velem... szóval ahogy Dórának is írtam, azért egy kisebb dolgot még bele akartam csempészni az ajándékok közé, de hogy ne csakúgy lébecoljon a borítékban, valamit kellett vele csinálni. Mivel most éppen ezt
csinálom (ez lesz belőle, természetesen a párizsos verzió:)), megihlettek a képeslapok és a posta világa, ezért abból indultam ki. Na, nem akarom lelőni a poént, úgyis apróság, a lényeg a lényeg, hogy 7 évnyi hímzés után életemben először fordult elő velem, hogy a fonal kieresztette a színét!!!!! A lélegzetem elállt, rohangáltam, mint pók a falon. Ilyen is csak velem fordulhat elő, hogy pont akkor, amikor ajándékba készül:( Igaz, először használtam Waterliliest, és rá van írva, hogy figyelni kell vele, de gondoltam, ez csak amolyan biztonsági előírás, amúgy is csak langyos vízben szoktam kiöblíteni, leszedni a macskaszőrt, jobban ki lehet húzgálni vizesen, hogy elkerüljem a vasalást. Jó, használtam már Waterliliest, csak még nem fejeztem be(nem jellemző rám, mi?:)), szóval még nem jutott el a mosás stádiumáig. Aztán elég pocsékul éreztem magam ahhoz, hogy totál kiboruljak ettől, JB így is nagyon lelkesedett érte, mondta, aranyos így is, küldjem el. Szóval elküldtem így, amúgyis már menni kellett a postára, mielőtt bezár. Na, hát nem tökéletes, de nálam soha semmi sem az, ez a védjegyem. Túl unalmas valami, ha nincs benne hiba!!! Posta után végül sétáltunk a városban, kiültünk a Rembrandtpleinen lévő coffeeshop teraszára, amíg JB az ott dolgozó legjobb barátjával tárgyalja meg az élet nagy dolgait, addig én bámulom a turistákat, imádom ezt csinálni, magam is meglepődök rajta, hiszen általába nem bírom a passzív elfoglaltságokat. Na mindegy, elkanyarodtam a témától. Mi is volt a téma? Mindegy. Egyébként a hímzés, amit mutattam, kb egy hét eredménye. Nem túl látványos, mi? Jól van na, nem voltam túl jól. Pedig már két hete bevetésre készen vár a Tilda-hercegnőm szabásmintája:(
Nem is tudom, hogy írjam le, mi történt:)) Szóval Dóra Mariann nyerte az ajándékot:))) Mutatom a képeket, mert én igazán nem akartam ilyen szinten belekeverni a macskáimat:)))Először is előkészítettem mindent, ami kell, természetesen felügyeltek, mert őmacskasága nem maradhat ki semmiből.
9 nevet írtam le:)
Nagy nehézségek árán kiválasztottam a sapkát, belegyűjtöttem a galacsinokat, ami természetesen kiváltotta szőlőszem kisasszony érdeklődését is, úgyhogy a nagy eseményre ő is megjelent. Big Boy még kommentálta is a dolgokat, de nem értettem, mit magyaráz.
Aztán egyszercsak, amikor épp teszem le a fényképezőgépet, hogy akkor én most kihúzok egy nevet, az úriember beledugta a pofáját, felkapott egyet és elrohant vele:) Még csak nem is nekem kellett húznom:) Azt hiszem előtte pont azt mondta, hogy ő majd segít, ne fáradjak. Nem tudom. Rohanok utána, még időben lekaptam, ahogy szépen befocizta a kanapé alá,
szóval mire kikotortam nagy röhögve, már én is kíváncsi voltam nagyon, ki az a szerencsés, akit ilyen úton-módon választottak:)
Azt hiszem, javasolni fogom a Szerencsejáték Zrt-nek, hogy macskákat és papírgalacsinokat alkalmazzanak, nagyon jól néz ki, csak aztán nehéz kergetni a lakásban:)
Dórának gratulálok, igaz szívem szerint mindenkinek küldenék. És nagyon szépen köszönöm, hogy játszottatok velem az én buta mini-játékomban:)))
Most látom, milyen bárányhímlő-krízis van Dóráéknál:( Kívánok mielőbbi gyógyulást!!!
Megvettem a holland keresztszemes újság, a Borduurblad legújabb számát, és nagyon megtetszett. Gondoltam ha már húsvét van, akkor megosztom valakivel. Igen ám, csak hogyan döntsem el, kivel? Szóval úgy döntöttem, hirdetek egy mini játékot.Itt van három, első ránézésre tökéletesen egyforma kép az én kis szőlőszem kisasszonyomról. De a látszat csal! 3 igen apró eltérés van köztük!!
Akik megtalálják, azok közül kisorsolok valakit, akinek elpostázom az újságot egy kisebb képecskével (annak örömére, hogy nem ütöttem el a biciklimmel egyetlen turistát sem a belvárosban lévő kézimunkaboltba menet).
A helyes megfejtéseket az ingyenesen kitölthető Hozzászólás mezőbe várom jövő hét péntek (ápr. 17) estéig. Mondjuk 6-ig, mert akkor érek haza a munkából:)Egyetlen játékszabály: ez amolyan mini-játék, nem a blogomnak akarok hírverést csapni, szóval kérek szépen mindenkit, NE hirdessétek a játékot! Csak azoknak szól, akiket idevet a jósors:)
P.S. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ahányszor képet készítek a padlón, úgy néz ki, mintha koszos lenne. Nem az, csak egyszerűen kopott a fa;)
Meg egy kis ízelítő (majd igyekszem többet feltölteni!)
Avagy a csámpás angyalka.
Már a múltkor is azt mondtam, hogy a varrást még gyakorolni kell. Na nem baj, azért már használatba vettem. Mindenki 9-től dolgozik, kivéve hármunkat, az orosz csoportot, az időeltolódás miatt. Szóval a barátnőmmel mindig 8-kor leülünk, és szépen, komótosan, megtárgyalva a legfrissebb pletykákat kisminkelgetjük magunkat, hogy 9-re, mire mindenki jön, tökéletesek legyünk:) Ezzel a módszerrel reggel megspórolok egy csomó időt, amit értékes "még 5 percet" heverészéssel tölthetek el, továbbá nem kenődik el, amikor mint az őrült, késésben hajtok a biciklimmel. Szóval elkel a neszesszer, még ha csálé is :) A könyvben javasolt rúzzsal való pirosítása az angyalkának valahogy nem volt szerencsés kimenetelű.
Meg még találtam valahogy egy gyönyörű képekkel teli linket:
http://msmuse.tumblr.com/
http://ruston.tumblr.com/
http://beautefragile.tumblr.com
És ez most nem a kedvenc Viktor and Rolf parfümöm:) Tegnap csak eljutottunk abba a bizonyos Keukenhofba, és az időjárás is megkegyelmezett. Anyukám megrendelésére egy nagy rakás képet készítettem, akit érdekel további 500 virágocskás kép, itt vannak:) olyan sok, hogy külön albumot kellett nyitni nekik:)
Virágok orrvérzésig:) Ezek a kedvenceim:
Jucus játékba hívott, és nem lehet kihagyni egy könyves játékot:)
Kedvenc mese, ifjúsági és felnőtt könyvek. Fogós kérdés!
Nem állok jót magamért, attól tartok, ez hosszú bejegyzés lesz!!
Mese: amikor kicsi voltam, anyukám sokat olvasott nekem (oroszul), egy könyv valahogy nagyon-nagyon megragadt bennem, egy kisfiúról szól, aki olyan hangosan beszélt, hogy mindenki megsüketült tőle:)
Gianni Rodari Jácint úrfi (Gelsomino).
"Jácint úrfi hatalmas hangerő birtokában van: ha csak halkan szólal meg, kitörnek az ablakok, ha igazából kiereszti a hangját, kártyavárként dűlnek össze házak, paloták. A páratlan hang sok bajt zúdít Jácint fejére, a falubeliek boszorkánysággal vádolják, ezért a fiú vándorútra kel. A füllentők birodalmába jut, ahol a sajtot radírnak, a kenyeret tintának, a kutyát macskának nevezik, s aki igazat mond, azt a bolondokházába csukják. Ebben a hazug országban - ahol mindenki szeved - Jácint végre hasznát veszi félelmetes hangjának."
Ahogy nézem, 78-as kiadásnál újabb nincsen magyarul, akkor ezért nem olyan ismert. Eddig nem is tudtam, hogy gelsomino olaszul jácintot jelent:) Hmmmm... azt hiszem innen datálható rajongásom a jácint iránt:)))
Későbbi, ifjúsági könyvek. Na, ebből már aztán több rémlik:) A teljesség igénye nélkül, nem időrendben, csak kb.
A két Lotti, naná, hogy, kinek nem???? Az Anne sorozat első három kötete, Lucy Maud Montgomerytől (kettőt kölcsönkértek, és soha nem adta vissza, pedig benne a nevem és egy versike: Ha a könyvem elcsavarogna, húzd meg fülét s kergesd vissza!!). Aztán Adrian Mole szenvelgéseit is betéve tudtam. Meg hogy is maradhatnának ki Tutsek Anna Cilike könyvei??? 100 pont a 10-ből, még ha erkölcsnevelő, jókislányos, púderszagú könyv, akkoris itt a helye:) G. Szabó Judit könyvei: Hárman a szekrény tetején, Mari ne bomolj, stb. Később persze az Abigél. Karinthy és Kosztolányi jól ment, Jókai nem tudott lefoglalni, bár az Aranyember tetszett. Aztán volt egy Sherlock Holmes és Poirot időszak, egy rövidke Stephen King kb 16 évesen, de az hamar végetért, mert inkább divatból olvastam őt. Aztán az egyetemen töménytelen orosz irodalom. Abból is, szerintem mindenki kiemelné Bulgakov Mester és Margaritáját. Nabokovtól is szinte mindent imádtam, a Lolitát kivéve, azóta sem értem, miért az híresült el. De inkább a versek fogtak meg. Nem lehet eleget reklámozni Mihail Lermontov Démon című elbeszélő költeményét! Magánban, egyetemen Kundera, Slawomir Mrozek (akit hamar megutáltam a színháznak köszönhetően. Meg lehet kövezni, nem szeretem a színházat, kevés színész van, aki le tud nyűgőzni, kevés, aki igazából hihető, hogy ő most az, aki, és azt érzi, amit) Aztán jött egy máig tartó Orhan Pamuk szerelem, meg szerettem Ismail Kadare könyveit. Meg Umberto Eco, meg Nick Hornby, meg mittudomén. Ez most olyan, mintha a kedvenc hímzésmintákat kéne kiválogatni a gyűjteményedből:)
A profilomon ott van még Mika Waltaritól a Fine van Brooklyn, ami valahogy elég magábafordulós könyv, mégis szép. Szóval a nehezebb falatokat szeretem, de közben meg mellette a könnyebbeket is.
Habár mostanába kicsit besokkaltam a női irodalomtól, egyébként Marianne Keyes összes könyvét végigolvastam, Sophie Kinsella tetszett, Cathy Kelly, szóval a brit nyálkönyvírók, nem a németek és nem az amerikaiak.
Jó szívvel ajánlom Guillaume Musso Szerelem életre-halálra könyvét, amit egyszer, egy délután benyeltem. Szerintem nektek is tetszeni fog! A magyar címe szerintem borzasztó, az eredeti Et après... , vagyis És azután... ez jóval, jóval kifejezőbb. Legalábbis szerintem:) 
Nagy hatással volt rám, imádott, imádott, imádott könyvem Martin Page Elhülyülésem története. Egyetem alatt háromszor kiolvastam. Ez a könyv zseniális, kissé bizarr, a vége nagyon összecsapott, de az eleje hatalmas igazságokkal tele:)
Amikor elkezdtem dolgozni, és lett némi pénzem, akkor nekiestem a könyvvásárlásnak, szinte megállíthatatlanul, főleg az Ulpiustól, mert nagyon jó íróik voltak(vannak), amikor még kis kiadó volt. Egyszóval megbízható. Jót akarsz? Bármi, ami éppen megjelent náluk. Most is találhatóak gyöngyszemek, de miután kinőtték magukat, már szemezgetni kell. Nem mintha nem élvezném, hála az internetnek:))
Tegnap meg hazajöttem, és mint egy hulla hevertem, mert megittam egy liter gránátalma-málna levet, ami mindig hazavágja a gyomromat, de mégis, néha nem bírom megállni, hogy el ne pusztítsak az egész dobozzal. A mértékletesség nem az én szavam:) Na, szóval hazajöttem, elnyomott az álom, összeölelkezve a Big Boy-jal aludtunk(ne tessék rosszra gondolni, ő a fekete macskám:)), amikor kolléganőm felhívott, nincs-e kedvem bemenni a városba, "koopavond", vagyis "shopping evening" van. Itten bezony minden bezár 6-kor (hála az égnek, a kajaboltok nem), és vasárnap is zárva minden, ha rabszolga vagy, akkor esélyed nincs vásárolni valamit, csak csütörtökönként, amikor 9-ig vannak nyitva az üzletek, vagy szombaton. Na, szóval anyagilag nem éppen a hegycsúcs tetején állok(lakbér, biztosítás, kapásból a fele fizetés elmegy), szóval a shoppingolás inkább a kolbászolást jelenti, de azért mentem. Na nem is ez a lényeg, hanem összességében végül azért csak vettem valamit. Nem tudom, valahogy odaragadt a kezemhez, és bármit csináltam, nem tudtam elengedni. Fényképen nem tudtam visszaadni, milyen kicsike, a lapjai vékony selyempapír, aranyozott szélekkel, gyönyörű illusztrációkkal...ehh....
Hogy mit olvasok most? Szerintem mindeki tudja:) Naná, hogy a vámpírokat! Elég lassan megy, de egyébként is lassan olvasok:( A játékot továbbadom mindenkinek, aki erre jár, és érdekesnek találja!! Én nagyon kíváncsi vagyok mindenkiére, mert kissé fanatikus vagyok könyv terén:)