Showing posts with label könyv. Show all posts
Showing posts with label könyv. Show all posts

Mar 28, 2011

Képes karc hiányában:)

Hát ezt ki kell írnom magamból, és a Molyon nincs pro-tagságom már, ezért nem tudok képet beszúrni, de nekem beszélhetnékem van!!!!!!! Idézet:
"Csipke van mindenben, ami él: a téli tar ágakban, a felhők mintájában, a víztükörben, ahogy fodrozódik a szellőtől...
Még a kóbor kutya csapzott szőrében is meglátjuk a csipkemintát, ha elég figyelmesen nézzük."

(és a néni, aki mögöttem sétált nem értette, hogy mit fényképezek a fán, pedig nagyon nézte ő is...)
Kapcsolódó könyvek: Brunonia Barry: A csipkeolvasó :))))
UPDATE: kaptam pro-tagságot egy angyaltól!:))) hihetetlen:)))

Mar 17, 2011

Zöld tea-diéta

El is felejtettem leírni, pedig nagyon egyszerű!! A szupercsinos kínai lány a csodareceptjét osztotta meg velünk. Tudjátok, milyen csinik az ázsiai lányok, ők nem jönnek zavarba, egy átlagos hétköznap felvesznek egy estélyinek beillő maxiruhát olyan 10 centis tűsarkú klasszikus cipőcsodákkal, amiket én csak a kirakatban csodálok, aztán megállapítom, hogy ezt még az Oscar-díj átadómra se tudnám felvenni. Ők azok, akik mellett az orosz lányok elbújhatnak a szürke, unalmas öltözeteikkel... csak tudnám, honnan van bennük ennyi merészség így kitűnni? Tapasztalatból mondom, irtó fárasztó dolog elegánsan (vagy csak máshogy) öltözködni, és nem azért, mert nehéz választani (vagy drága...).  
Szóval a recept (a diétázós recept, nem a bátran hordjunk nőies cuccokat recept). Készíts egy jó erős zöldteafőzetet, tedd be a hűtőbe (persze amikor már nem forró:)). Minden reggel fogj egy palackot, tölts bele egy kis főzetet, higítsd fel jól vízzel és kész, viheted magaddal a napi adag csodaszert. Ahányszor eszel, bármit, akármit, utána igyál egy kis zöldteát. Bármikor bármit ehetsz, nincs diéta, az egyetlen kikötés, hogy utána rögtön inni kell. A zöld tea semlegesíti a bevitt zsírokat meg nem tudom miket, amiket nem sikerült senkinek megérteni:) És persze a zöld tea ne a műanyaglipton meg aromapickwick legyen, hanem igazi.
Ó, és eszembe jutott valami a másik kérdésről, egy idézet, amit ma a Mamzell osztott meg Molyon:)
 "…tanuld meg, hogy minden nőben van talentum a szépülésre. Ha egy épkézláb asszonyszemély fölteszi nyugodtan, mától fogva szép akarok lenni, két-három hét mulva virit, mint a rózsaszál és a férfiak bódultan rohannak utána. A melyik pillanatban a nő elhagyja magát, otthagyják a férfiak is, a mi azt bizonyitja, hogy a férfiak nem tulságosan okosak, de hát hiszen éppen ez a mi szerencsénk."
Egy gyönyörűűűűűűűűszép elbeszélésgyűjteményből, olvassátok, olvassátok, olvassátok!!!!!
Meg egy magnólia, aminek az egész bejegyzéshez semmi köze, de szép:)

Mar 2, 2011

Egy kis technikai malőr:)

A régi hátterem sajnos odaveszett. A gyomtalan blogé el volt mentve, a fekete csipkés viszont nem. Most beraktam ideiglenes virágokat, amíg kitalálom, hogy milyen legyen a következő. Nem baj, úgysem árt egy kis frissítés! A másiknak is kéne, hmmm. Na mindegy. Most egyébként hajócsipkézek, a múltkor említettem a gigantikus terveket. Na pont nem azt. Azt is elkezdtem, el én, sőt, majdnem meg is valósítottam, de közbejött egy Bea barátném, aki gigantikus a köbön ötlettel állt elő. De ez legyen meglepetés. Annyira gigantikus, hogy sokat kell majd várni rá:) De egy kis ízelítő, reményeim szerint, a hétvégén már lesz. Szóval most hajócsipke-projekt körül forognak a kerekek a fejemben. Más nincs, mostanában inkább olvasok*, vagy Beával csetelek, akivel sosem tudunk csetelni, mert idegenvezetősködik Egyiptomban, ezért sosincs otthon. Most Pesten van, kényszerszabadságon, úgyhogy a szabadidőm leginkább a neten lógva telik. Főleg, mert egy gigantikus a köbön projekt minden részletét át kell beszélnünk az utolsó cérnaszálig:D Fura, hogy Pesten alig maradtak barátaim, mind elszállingóztak már valamerre. El kéne menni Moszkvába:(((( na nem most, túl hideg van:D Beja meg már mióta hív Egyiptomba, én meg nem megyek, mert meleg van, fúúúj!!!!:P (bebe-szmájli, neked;)) És különbenis, gyönyörűűűűűűen virágzanak már a magnóliafák nálunk, ami a legszebb virág a jácint után♥  (nem kell keresni az összefüggést a gondolatok között :D)
*Jah, és mit olvasok. Hát Orhan Pamuk mestert. Az Ártatlanság múzeuma MINDENKINEK kötelező! Az eddigi legolvasmányosabb könyve, kezdő Pamuk-rajongóknak ideális, tősgyökeres rajongóknak (hol volt akkor még a Nobel-díj, amikor én már imádtam őt?) kicsit meglepő:) Ha van valaki, aki tud hangulatot teremteni a könyveiben, hát az ő. Áh, ha eddig Indiana Jones, Sherlock Holmes és Mulder ügynök keverékét akartam férjemül, akkor most beveszem Orhan Pamukot is. És nézzen ki úgy, mint Mika:) És ezzel a könyvvel felülértékeltem az ebook-olvasókról az álláspontomat. Jó dolog, nem tagadom, kellene is, mert sokat olvasok digitálisan (a világ legjobb telefonjáról, ami NEM apple, de még csak nem is android :P), viszont van a papírkönyveknek egy nagyon fontos funkciójuk: ki lehet tölteni rajtuk a regény iránti érzelmeimet. Ha szeretem, akkor ölelgetem, cipelem, dehogy bánom azt a 660 oldalt, viszem mindenhova magammal, mert velem van, mert ott van, mert jelen van és így érzem a belőle áradó hangulatot akkor is, amikor nem olvasom. Egy digitális olvasót nem lengi körül az éppen rá elmentett regény hangulata, mert mindig más van rajta. Sőt, egyszerre több van rajta, és nem érezhetek ma mérhetetlen imádatot, holnap meg undort ugyanaz iránt a kütyü iránt?? Igen, szerintem (NEKEM) hiányzik az érzelmi töltet az olvasóból, de lehet, hogy egyszerűen csak hülye vagyok, hiszen másoknak meg nem számít. Általába nekem sem számít, de vannak regények, amik mellett nem lehet elmenni csakúgy, ami nem lehet egy fájl a sok közül, mint a kedvenc fényképek külön mappába gyűjtve, van olyan regény, ahol nem elég csak a duma, egy szinttel magasabbra akarod emelni a kapcsolatot, ahol kell az érintés is már:) Ez nálam Orhan bey, többek közt.
Az Együtt lehetnénket először digitálisan olvastam és "véletlenül" vettem meg könyvben. Égi jel volt, megszólalt a vezetékes, úgyhogy letettem a céges mobilt, amiről éppen olvastam, mellé az üveg kólát, felkaptam a telefont, de süket volt, viszont közben a kóla szökőárként habzott kifele, egyenesen rá a mobilomra. Meg is hibbant tőle szegény. Nagyon idegesített, hogy nem tudom befejezni a könyvet, ezért rohantam, megvettem. (Mindez Moszkvában történt "szerencsére", mert oroszul kezdtem el eleve.) A könyv most Anna barátnőmnél van, én meg megőrülök a hiányától, magam is meglepődök, milyen gyakran eszembe jut, pedig azóta is gyorsmenüben van elmentve az Együtt lehetnénk a telefonomban, de nekem az a rajzos borító kell, az a fehér, keménykötésű nehéz könyv, mert az hordozza magában azt az érzést, amit akkor átéltem, felelevenedik anélkül, hogy újraolvasnám (sok könyvtári könyvet vettem meg utólag, antikváriumból). Nah, ezek után próbáljak úgy tenni, mint aki nem is érzelmes... Igazából nekem mindegy, hogy elterjed-e vagy sem az ebook, csak mellette meg lehessen venni papíron is azt, ami igazán fontos. Az olyan hülyék számára, mint én, akik túl erősen kötődnek a tárgyakhoz. Milyen szörnyű lenne egy lakás könyvek nélkül? Még a gondolatától is elönt a sivárság érzése.
Na jó, teleírtam sok hülyeséggel ezt a bejegyzést:D
Holnap lesz update a gyommentes blogban, imádnivalót alkottam (én imádom;))

Dec 10, 2010

Könyvcímben a válasz

Mónikától jött a játék, tudja ám, hogy erre mindig vevő vagyok:D Persze a válaszok mindig kicsit pillanatfüggők.

01 – A múlt év legjobb könyve:
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Daniel Pennac: Foglalkozása: bűnbak

02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad: 
Martin Page: Elhülyülésem története

03 – Kedvenc könyvsorozat:
Tutsek Anna Cilike
G. Szabó Judit könyvei Kovács Anikóról:)

04 – A sorozat kedvenc része:
G. Szabó Judit: Mari, ne bomolj! (több, mint 20 alkalommal olvastam, de mert csak ez az egy van meg, a többi könyvtári volt mindig:))

05 – Boldog leszel ettől a könyvtől:
Anna Gavalda Együtt lehetnénk (ki ne lenne boldog tőle?)

06 – Szomorúvá tesz:
Samuel Beckett: Godot-ra várva

07 – Leginkább alulértékelt könyv:
Olyan nem jut eszembe, inkább csak kevéssé ismert az érdemei ellenére
Ismail Kadare: Az Álmok Palotája

08 – Túlértékelt könyv:
J. K. Rowling: Harry Potter (bocsánat, ezt a poént nem tudtam kihagyni:))

09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis: (és még mennyire...)
Syrie James: Jane Austen naplója (ez volt az első Syrie James és elsőre nagyon csöpögősnek tűnt. Köszönet érte Jucusnak, hogy akkor, régen felkeltette a kíváncsiságomat a beszámolójával!)

10 – Kedvenc klasszikus: 
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Fehér éjszakák
Lermontov Démon

11 – Ami nagyon nem tetszett:
Tatyjana Tolsztaja: Kssz! Bár most nézem, Molyon halálra van dícsérve. Nem tudom, lehet, hogy a fordító átírta, mert nekem borzalmas emlékeim vannak róla, de én eredetiben vágtam bele.
(vagy klasszikust kell mondani? Akkor a Tüskevár. Életem végéig kísérteni fog az a dohszag, ami hangulatot áraszt az a könyv. Ha tényleg ez lett volna az első könyv, amivel találkozom, ahogy az az iskolában szokás, a Kincskereső kisködmönnel karöltve, akkor örök életre megutáltatják velem az olvasást. Még jó, hogy már előtte olvastam magamtól)

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem:
Denis Diderot: Az apáca (most már nincsenek annyira kötélből az idegeim:)

13 – Kedvenc író:
Már egy ideje az "Óóóóóóóóóó, Simone!" (de Beauvoir)-korszakomat élem, de egyébként nincs konkrét.

14 – Kedvenc könyv az írótól:
Mindig az utolsó, amit olvastam tőle. Kivéve az Amerikai szerelmet. De ha belehalok is, végigkűzdöm (már vagy három hónapja pihen az ágy alatt, takarításkor kicsit meglökdösöm a porszívóval).

15 – Kedvenc férfi karakter:
Sherlock Holmes, Indiana Jones és Mulder ügynök keverékét szeretném férjemül. Köszönöm. (nem csalok, X-aktákat és Indiana Jonest is könyvben olvastam). Persze Mr. Darcy is bekopoghat, jól ellennék Pemberlyben, én hímezgetnék, ő meg olyan szépen nézne rám... De persze nekem Edward jutott :D

16 – Kedvenc női karakter:
Pfff... Kovács Anikó!

17 – Kedvenc idézet a könyvből:
„Ha választhatok két sors közül, azt akarom, hogy szenvedjek és nevessenek rajtam; és nem azt, hogy elégedetten egy túlnyújtott pásztoróra s hagymás rostélyos után szónoki lendülettel valljam be boldogtalan mivoltomat.”

18 – Csalódtál benne:
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka (még nem fejeztem be, de ahogy írtam: annyira jó lenne, ha nem lenne annyira rossz). Persze ettől függetlenül jó, csak nekem magasak az elvárásaim.

19 – Legjobb adaptáció:
Jane Austen Emmája a BBC-től. Megnézném naponta! Ledöntötte nálam a Büszkeség és balítéletet. Na jó, ketten osztoznak az első helyen;)

20 – Kedvenc romantikus:
Syrie James! De őt már írtam. Akkor... nem t'om.

21 – Gyerekkori kedvenc:
Brunella Gasperini (annyira nem gyerekkori, de valamiért más nem akar most idekerülni, csak ő)

22 – Kedvenc saját könyved:
Még nem írtam meg, de nem is áll szándékomban:)

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra:
Orhan Pamuk Fekete könyv
Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

24 - A könyv, amit bárcsak többen olvasnának:

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája (mert van benne valami)

25 - A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni:

Most éppen a hisztis Emmi jutott az eszembe, akit nemrég fejeztem be (Aszlányi Károly: Sok hűhó Emmiért:))

26 - A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben:
Orhan Pamuk Az új élet

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben:
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája (bár inkább a legfájdalmasabb befejezés)
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége (azért az egy kicsit kegyetlen volt)


28 – Kedvenc könyvcím:
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

29 – Mindenki utálta, kivéve te:
Mika Waltari: Fine van Brooklyn (vagy inkább csak nincs róla értékelés)

30 – Abszolút kedvenc könyv:
Martin Page: Elhülyülésem története :D

Továbbadom Jucusnak és Dórának!:)

Nov 21, 2010

Ki lennék?

Habár Mónika nem kért fel játékra, de a könyvesblogján olvastam egy bejegyzést, ami elgondolkodtatott. Úgyhogy akár tetszik, akár nem, én válaszolok:))) Igyekeztem megfontolni:)

Melyik általad olvasott könyvben vállalnál szerepet, ki lennél és miért?
1. Jaj, hát naná, hogy Lizzy Bennet!!! :) Gondolom nem kell kifejtenem, miért. Csak kicsit higiénikusabb körülmények között (a Laurie Viera Rigler: Confessions of a Jane Austen Addict c. könyv óta, ahol hosszan ecsetelik a napi isztálkodás  (hiányának) rituáléját,  valahogy lehűlt a lelkesedésem)

2. Szeretnék még G.Szabó Judit gyerekkönyveiben Anikó lenni:)) Hát mert imádom a családját és mert vele mindig történik valami:)

3. A harmadik pedig nekem is egy "ciki bevallanom"-szereplő, Blair Waldorf a Gossip Girlből. Kicsit csalok, csak az első két könyvet olvastam, de nagyon rosszak voltak, ezért a többi már nem ment, viszont a sorozat ritka módon teljesen magával ragadott. Na jó, kicsit a hatása alatt vagyok még a második szezon utolsó részének, óóóóóó Chuck (Motherchucker), tipikusan az én férfiideálom (na nem a kinézete:)). És még gazdag is:)

Jul 25, 2010

10+1 könyv

Mónika írta, hogy kíváncsi az én ajánlásomra. Könyves játékok mindig jöhetnek:) Meg tényleg pang a blogvilág, semmi nem történik senkinél. Megértem, meleg van. Úgyhogy olvassunk! Mit is? Hát ha engem kérdeztek, akkor...
1. Daniel Pennac: Foglalkozása: bűnbak - szivembe zártam azonnal mind a három könyvet (zártam volna négyet is, de az utolsó nem jelent meg magyarul). Ha olyan dolgokon akarsz hatalmasakat nevetni, amik valójában nem is annyira vidámak.
2. Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája - gyönyörű könyv, hatalmas igazságokkal, finom érzésekkel, csipetnyi élcelődéssel, szépen megírva. Gyanítom eredetiben még finomabb. Nálam előnnyel indult, mert a témája erősen hasonlít az egyik legnagyobb kedvencemére:
3. Martin Page: Elhülyülésem története - picike könyv Mónikának, a bőcsésznek ajánlva:) a vége nagyon el lett tolva, de az alapötlet és az életfilozófiája!!  miatt nálam ez az örök első helyezett!
4. Mika Waltari: Fine van Brooklyn - kevés könyv tudott meggyőzni arról, hogy a főhős tényleg szerelmes és nem csak a sztori kedvéért fogja rá az író. Ez azok közül való. Nekem ez a legszebb.
5. Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója - olyan kis nyugodt, meleg, nem kiabál, nem mászik rám. Csak jó, szimplán.
+1. Syrie James: Jane Austen naplója - hát lehet ennek a borítónak ellenállni?:)
6. Milan Kundera: Nevetséges szerelmek - Kundera annyira érti. Vagy csak annyira nagyon jó szemfényvesztő?
7. Marian Keyes: Szusi kezdőknek - ha chick lit, akkor ez a könyv!
8. G. Szabó Judit: Mari, ne bomolj! - ha kéznél lenne, most ezzel ülnék a kanapé sarkában, a hatalmas vasárnapi ebéd levezetéseképpen.
9. Venedikt Jerofejev: Moszkva-Petuski - ajánljunk valami oroszt is. Valami olyat. Olyat, ami nekem annyira orosz, amennyire egyik könyv sem, amit az egyetem alatt olvastam kötelezőként.
10. Ismail Kadare: Az Álmok Palotája - tegnap ezt nyomtam JB-nek a kezébe a könyvesboltban. Jó sok időt szoktunk a FNAC-ban elpiszmogni, de még az Auchan könyvespolcait is végig kell tanulmányozni mindig :) Amszterdamban pedig a Waterstones volt a bázis, egy kis American Book Centerrel fűszerezve.

Próbáltam olyanokat összeszedni, amik inkább populárisabbak, nem annyira reprezentálják az én kissé fura ízlésemet. * Azért így is bekerült olyan, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, és nem tudom kihagyni egyetlen ajánlóból sem, amit én állítok össze:)

*Mert olyan fura az ízlésem, hogy nem szeretem Harry Pottert :) Értem én, értem, de nem üti meg egyik mércémet sem. Szabály: ha mentálisan nem elégít ki egy könyv, akkor legalább legyen érdekes a története, vagy legyen aranyos, az is megfog, ha jól van megírva, de ha egyik sem, de magával sodor, az se baj, úgyis kiolvasom, legfeljebb utána köpködök. Nekem HP-t egyik kategóriába sem sikerült beszorítanom.

Jul 22, 2010

Blablásított könyvajánló

Ahogy látom, a legtöbb blog szünetel, senkinek sincs kedve hímezni ilyenkor. Nálam sem rózsás a helyzet. A meleg nem az én világom. Akárhogy is nézem, nem szeretem. Lebénít teljesen, fáj az ember feje, gusztustalanul verítékben fürdik, kedvetlen mindenhez. Nem bírom az ilyen passzivítást. Na jó, nem nyavajgok. Itt volt JB nagymamája, vele mászkáltunk ide-oda. Már amennyire egy 88 éves öreg nénivel mászkálni lehet, de le a kalappal előtte mindenképpen!
Meg JB olvasta Murakami Harukitól a Világvége és a keményre főtt csodaországot, mondta, hogy még Amszterdamban véletlenül nála felejtette egyszer a hibbant Yann, aztán amikor JB éppen belemélyedt a könyv olvasásába, visszavették tőle. Úgyhogy hazajőve megvette magának és folytatta, ezután ajánlotta nekem. Yann2 elég fura szerzet, imádom őt, két éve úgy ismertem meg, úgy hogy bementünk az Occii-ba, elkezdett velem pantomimezni, egész éjszaka pantomimeztünk, egy szót sem szóltunk egymáshoz, azt sem tudtam, hogy milyen nemzetiségű. Aztán amikor hazaindultunk, jött velünk, elkezdett magyarázni franciául, olyan szépen súgdosott, hiába mondtam, hogy nem értem, de olyan nagyon beleélve magát magyarázott, mintha nagyon szépeket mondana, udvarolna és bókolna, kihasználva a francia nyelv minden fegyverét, közben meg értettem, hogy valami irdatlan nagy hülyeséget nyom, mert JB és az ollóim réme Yann majd megszakadtak a röhögéstől, de ő csak mondta a magáét kéjesen, végül ráöntöttem a fejére egy teljes üveg sört, miközben ő állt és nézett rám és magyarázott. Végül ráeszmélt, hogy ellopták a biciklijét. Legközelebb meg akkor találkoztam vele, amikor Irina meglátogatott Amszterdamban, és nem értette, hogy mért táncolunk mi zene nélkül a Vondelparkban, utána felkapva a hátára a filmmúzeum bárjába vitt és almalevet ittunk. JB meg hűségesen hozta utánam a cipőmet. Több részletet nem árulok el, pedig volt még bőven hülyeség. Aznap este értettem meg, hogy a mobiltelefon túl van misztifikálva, mert nyugodtan lehet kibálni is, ha nem tudjuk, hogy hol a másik:) És még csak nem is szívok füvet! Na ez volt két éve. Szóval ez az emberke olvasta ezt a könyvet, JB sem tudta letenni, ezek után felkelti az ember érdeklődését! Egy molynak köszönhetően megkaptam ebookban, és két napra be is szippantott, nem láttam, nem hallotta, én a világ végén voltam. Kedvencek közé nem kerül be, de nagyon jó könyv, el kell ismerni. Szeretem, ha ennyi minden van benne és gondolkodni is kell, nem csak egy lapos szöveg egy síkon. Ha nem tudom, el sem hiszem, hogy nem most íródott!

Jun 19, 2010

Mesélj!

Gyakran hallom (inkább olvasom) mostanában ezt a szót. Hát mit meséljek? Nincs semmi. Nálam? Soha. De csak van valami, mégiscsak ott vagy, meg minden! Ja, nincs semmi. Három napig nem volt internet, felmentést kaptam. Azalatt megjavítottam az órám hajócsipke-szíját, ami elszakadt. Jó lusta módon, csak a szétszakadt részt pótoltam, azért nem csináltam újra. A hajócsipke jó, mert közben tudok olvasni, franciát tanulni (tanulni? áh, majomkodni. reménytelen ez a nyelv). Meg rajzoltam egy bonyolultabb mintát, és meg is csináltam, ha már úgy alakult. A végeredmény a gyommentes blogon, a művelet (tervezés, rajzolgatás, hogyan is csináljam) pedig a képen:

Kipakolom a kisbigyós dobozt, meg mindent, ami ihletet ad nekem a hajócsipkéhez. Apropó, kisbigyós. Tegnap elmentünk Victorral* tévét venni, mialatt a fiúk a tévéket nézték, én a Cultura nevű hiper-szupermárketet térképeztem fel. Kultúra hipermarket, értitek (...). Volt ott minden kultúrából egy kicsi: könyvek (ó, bár tudnék olyan szinten franciául, hogy tudjak olvasni!**) dvd-filmek, lejátszók, gyöngyök, fonalak(DMC-paletta), újságok, festőkészletek. Mindenből egy kicsi, de nem bő lére eresztve. Végül vettem két kis bigyókát, amiket a hajócsipkéimre aggatok, még nem tudom mi lesz velük, de mindig jó elnézni őket. És vettem még egy dolgot. Hát nem akartam, de meggyőztem magam, hogy a névnapomra meglephetem magam vele. Azóta ki vagyok borulva, mert az egészet meg akarom hímezni, MOST.

Életemben nem találkoztam még olyan keresztszemes hímzésmintagyűjteménnyel, amiből minden egyes oldalt úgy, ahogy van, meg akartam hímezni. Hát most megkaptam. Belebetegedtem ebbe a könyvbe, mintha nekem írták volna: divat, nénik, cipők, kalapok, parfümös üvegcsék, esernyők, legyezők... minden, ami elindít egy Laucicát a fonalai felé. Igen, TESSÉK sajnálni:) Lelki trauma ért. 50 oldalnyi rózsaszínű csipkés minta, hát normális ez? (lenne szkennerem, megosztanám veletek). Ebben a blogban van rá utalás, elolvastam a bejegyzést, büszke voltam magamra, hogy értettem, de nem volt egészen világos, aztán rákérdeztem, de sajnos még JB sem értette egészen pontosan, hogy az a Veronique, aki Rose, és a blogban utalnak rá, tényleg az a Veronique-e, aki ezt a könyvet írta (örültem, hogy a hiba nem bennem van:)). De minden esetre érdemes megnézni ennek-annak a Veronique/Rose-nak a blogját, gyönyörű!
http://rosevictorien.canalblog.com/

Névnapom alkalmából megérkezett a jogosíványom is, amit anyukámék utánamküldtek postán. Tegnap először vezettem. Legalább 500 métert, utána félreálltam egy kapubejáróba és átadtam JB-nek a kormányt. Kérem szépen, én Pesten tanultam, Pest pedig lapos. Hullámvasutat vezetni senki nem tanított, én meg nem voltam felkészülve rá, úgy értem hiába ez volt az első, ami feltűnt itt, a szűk utakon kívül, de az nem fordult meg a fejemben, hogy valahogy lelkileg rá kéne készülni. A másik, hogy kétszer láttam életemben körforgalmat, amikor a Duna Plazától a dunakeszi Auchanig mentünk országúti vezetés címszóval. Namármost itt minden sarkon körforgalom van. És ha a csávó a belső sávban kering békésen, nem jelzi, hogy ki akar menni, akkor én miért ne menjek be a külső sávba, ha úgyis a következőnél kimegyek? Na hát erre megkaptam a magamét, hogy nem adtam meg az elsőbbséget, és a csávó meg ki akart menni. Ja, hát index itt nem szokás, találjam ki, hogy ő ki akart volna menni, majdnem balesetet okoztam, az egyetlen szerencsém, hogy itt senki sem tud vezetni, és a legtöbb nem helyi autó szerencsétlenkedik, ezért a helyiek jól tudnak balesetet elkerülni (én meg helyi rendszámú autóval voltam, de mégiscsak lányból vagyok, és színtiszta pánik villogott neonszínekben a fejemen). Nem értem én ezt a körforgalmat, nem értem, pedig már tízszer elmagyarázta JB. Nem baj, majd legközelebb csak üres úton megyek be, felőlem utálhat mindenki, aki mögöttem van. A lejtőn a 70-es táblánál mentem 50-et, mögöttem négy-öt autó anyázott, én meg a pelusomat töltögettem szorgosan. Úgyhogy visszaadtam a kormányt szépen. Holnap vasárnap, csak találunk pár kihaltabb utat, ahol kipróbálhatom nyugodtabban a dolgot. Na mindegy.
Mi lenne még, mi lenne, mit meséljek? Nincs semmi, na.
 
* JB egyik öccse, kettő van neki, anyukájuk igazi fiastyúk
** Raphaelnek -JB másik öccse- a minap csomagja érkezett: a teljes Romain Gary életmű. Raphael nem itt lakik, ezért azóta is kerülgetem azt a csomagot, nézem, tapizom, próbálok valamit megérteni belőle. Viszont alkut kötöttem magammal, hogy miután elolvastam azt a viccgyűjteményt franciául, és három képregényt, utána megveszem azt az Anna Gavaldát, amiről otthon pont lemaradtam, mert nem tudtam, hogy megjelent, és brühühü, és kiszótárazom. Ha nem láttátok Mónikánál, akkor én is felhívom rá a figyelmet, Anna Gavaldából sosem elég:

Apr 29, 2010

Párnácska Bejácskámnak

El vagyok maradva, el vagyok maradva, el vagyok maradva mindennel, áááááááááááááááááá! A fejem meg tele van zsúfolva mindenfélével, én meg magam mögött kullogok, nem tudom utólérni magam. A hab a tortán: 9-én elsősegély tanfolyam (már a gondolatától is felfordul a gyomrom), 10-én francia "félévzáró", 11-én forgalmi vizsga, 12-én elsősegély vizsga (minek? minek? minek? kifizettem azt az 5000 Ft vizsgadíjat, 3500 tanfolyamdíjat, maradjunk ennyiben, hagyjuk egymást békén, sem nekik, sem nekem nem kell több). És kb akkoriban jön JB is Pestre. Na ez van, mindegy, elég a nyavajgásból.
Készre varrtam a nemrég mutatott macit, most már megmutathatom, mert elvileg meg is érkezett új gazdájához, bár még nem kaptam visszajelzést. Beja-barátnőmet ezer éve nem láttam, az elmúlt nem tudom, hány évben egyszer sem sikerült egy országban tartózkodnunk egy időben. Szülinapi ajándék, vagy csakúgy, mindegy, ossza be magának, nem túl gyakran sikerül eljuttatnom hozzá valamit:) Mert nekem erről a maciról ő jutott eszembe mindig. Mert ő is ilyen "jamais sans mon ours", csak ő a pasija, nem a macija nélkül nem bír létezni :P De hát ez így van rendjén. Állítólag :P
De fil en aiguille minta, 40 countos fehér len. Semmi extra fonal:)

Írtam sms-t Bejának, hogy nagyon igyekeztem lemacskaszőrteleníteni, erre visszaválaszolt, hogy "szóval még utoljára hemperegtél a párnán kicsit!" Laucica vagyok, nah, ez van:) És a családnevem is majdhogynem "Catlady"

Könyv. Kiolvastam Guillaume Musso Ott leszel?  c. könyvét. Összességében tetszett, az biztos, hogy képtelenség letenni! Érdekes és izgalmas és nem is tudom. Kicsit olyan "sikerkönyv"-szaga van, de ennek ellenére igazán élvezetes olvasni, jó néha olyat kézbe venni, amit képtelen vagy letenni, amíg az utolsó betűig ki nem olvastad. Legalábbis én már a második Musso-regénnyel járok így. (azt hiszem kb egy éve volt blogos könyves játék, ott is említettem az És azutánt, hogy mennyire tetszett). Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, azt javaslom, akkor kezdje el olvasni, amikor tudja, hogy nem megy sehova, és lesz ideje befejezni, mert különben nagyon nehéz 1, félbehagyni, 2, cipelni azt a hatalmas kiadványt, ami igazából nem is olyan hosszú, csak figyelemfelkeltés céljából akkora, amekkora.

Másik könyv Laurie Viera Rigler: Confessions of a Jane Austen Addict, már mióta készülök egy jó értékelést molyolni róla, csak mindig elkóválygok valahova. Reptéren találtam rá, nem bírtam nem megvenni, arról szól, hogy egy 21. századi Los Angeles-i csajszi, aki nagy Jane Austen rajongó, egyik reggel nem a saját ágyában ébred, nem a saját korában, nem a saját testében, hanem egy csinos, Jane Mansfield nevű lányéban. Angliában, Jane Austen korában. Nagyjából ebből származik minden bonyodalom. Olyan jól leírja az akkori életet, hogy ezek után szerintem senki sem álmodozik többet arról a szép világról. Főleg a higiénia szempontjából nem volt egy leányálom. Kicsit bugyutácska, de határozottan nagyon aranyos könyv, gondolom majd hamarosan megjelenik a Kelly Kiadó gondozásában. JB már megvette nekem a folytatást, amelyikben Jane Mansfield ébred föl a 21. században a kicsit duci Courtney testében, alig várom, hogy megkaparinthassam! Addig meg van még mit olvasnom. Sok. Pl a Pólus Centerben találtam valami elfekvő könyvesboltot, ahol 500 Ft-ért adnak régebbi kiadású Ulpius-könyveket. Nagggyon örültem nekik, tobzódtam egy csomót, de csak kettőt vettem hosszas mérlegelés és válogatás után. A vezetéspótórák nem tettek jót a pénztárcámnak. Meg amúgyis, mikor van rá időm???
"I never thought I'd have a crush on a man wearing knee-length white stockings." ezt az idézetet gyűjtöttem ki, annyira kifejezi az egészet:))

Feb 17, 2010

Találós kérdés


+=?

A válasz egyszerű: KRESZ-vizsga! Mert mit csinálok én most? Közúti jeleket tanulok. Elvileg. Gyakorlatilag pedig? Órát csomózgatok!:) Négy felé szakadok:
-elkezdődött a francia is, pénteken kiderült, hogy nem indul az intenzív tanfolyam, volt két választásom, vagy a normál üteműre iratkozom át vagy várunk, amíg lesz elég jelentkező. Egyértelműen inkább akkor már legyen a normál, az legalább biztos, hetente kétszer megyek és délután, de így csak május közepére lesz vége, de most, hogy beiratkoztam vezetni is, az is kb addig tart, ha nem vagyok béna. Remélhetőleg haszna is lesz annak a franciának, de az csak rajtam múlik, senki máson.
-Közben meg autósiskolába is járok, de nem az én világom ez az egész, nekem ez a tehergépkocsi, mezőgazdasági vontató, tengelyterhelés-korlátozás egy másik bolygóhoz tartozik. Csak belelkesedtem, hogy hát ha mindenkinek van jogsija, akkor nekem miért ne lehetne? Most van lehetőségem rá, ki kell használni, sosem lehet tudni. Aztán meg csak néztem kifele a fejemből sűrűn pislogva, amikor röpködtek az osztott pályás út meg kilométerszelvény meg hasonló szavak az órán.
-A fejemben egyszerűen nem szűnnek születni az újabbnál újabb kreatív ötletek, és nehéz megállni, hogy legalább valamit ne csinálgassak.
-Olvasnék is. Amikor megjöttem, első dolgom volt megvenni Syrie James Charlotte Bronte titkos naplóját, mert régen olvastam ugye Jane Austen naplóját, amit még Jucus beszámolója alapján fedeztem fel, és akkor tetszett, hát alig vártam, hogy a következőre is lecsaphassak, mert Charlotte Brontet is nagyon szeretem (főleg a Különös tanítvány tetszett nagyon, de persze zsenge leányka koromban a Jane Eyre is nagyon ott volt:))). Még nem fejeztem be, de igen kellemes olvasmány, kedves hölgyeim, melegen ajánlom szíves figyelmükbe!:)
(trükkösen előrelapoztam, hogy elolvassam az utószót, mert ugye Jane Austen naplójánál jól átverték a kedves publikumt és csak a végén vallotta be az írónő, hogy nem is igaz a történet, itt viszont úgy tűnik, igaz az egész, csak kicsit ki lett színezve, hogy érdekesebb legyen. Csendben megjegyzem, néha a Büszkeség és balítéletet vélem felfedezni egy-egy jelenetben)

No szóval azt is olvasom, de közben kiolvastam Marguerite Yourcenar Mint a futó víz
 három kisregényből álló kötetét is. Nehéz lenne bármit is írni róla, vagy csak nagyon sokat, vagy nagyon sokat idézve. Inkább csak a fülszövegből idézek, mert olyan jól megfogja az érzést:
"Ha egy jelzővel kellene jellemeznünk a hazájában ünnepelt és világszerte ismert Marguerite Yourcenar könyveit, azt mondhatnánk rá, hogy "szépek". Valami klasszikus nemes derű és emberméretű emelkedettség utóíze marad belőlük az olvasóban, a tragikus történetekből is."
Ennél sokkal-sokkal több van benne, olyan gondolatokat fogalmaz meg, amiket valahogy nem szokás kimondani, amik olyan mélyek, olyan nehezek, mégis olyan egyszerűen és könnyen említi, észre sem veszed, megbújik a sorok között, a gondolatok a leírások között. Na jó, nagyon ügyetlenül írok én könyvismertetőt, ezért nem szoktam egyébként:)) ráadásul most sietek, még át kell néznem a francia igeragozást, nem érek rá magvas gondolatokat szépen megfogalmazni:) Mondom én, hogy szétszakadok minden irányba! Egy barátom hozott nekem még három André Gide könyvet is, hogy olvassam, pont aznap, amikor kijöttem az antikváriumból, mert végre megtaláltam az én imádott Beauvoiromtól a Megtört asszonyt. Mikorra lesz időm őket is kézbe venni???? Ja, és tegnapelőtt megyek el a Libri előtt, és már rég láttam a neten, hogy megjelent Vass Virág első regénye is, de gondoltam, na erre aztán én nem adok ki pénzt, de majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, mert végülis ha összefutottam a cikkeivel, elolvastam és néha még tetszett is (néha meg nem, mert a felét nem értettem mert nagyon szeret olyan titkolózósan, kikacsintósan írni, én meg nem értem soha az utalásait). Most meg egyet fizet kettőt kap akcióban volt, sokat hezitáltam, hogy egy másik nőiponyvaíróval kombináljam vagy Réz Andrást tiszteljem meg? Végül mégis Fejős Éva mellett döntöttem, mert a Bangkok tranzit is lekötött három estére, amikor olvastam, rágóguminak jó volt (ha nem veszi komolyan az ember, akkor nem rossz az, nem ír rosszabbul, mint oly sok felkapott, magyar kortárs szerző, csak nem elég sznob műfajban alkot, ezért szokás irodalmi körökben lehúzni), viszont Réz András álokoskodásai néha felbosszantanak, még ha eddig el is olvastam tőle mindent, most nem tudnék ráfanyalodni. Szóval uhhhhhhh, na megyek.....................................................................................

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY KÖVETKEZIK
Ha esetleg Laura néven ír valaki hozzászólást és ez a kép van mellette, és nem látható a profil, az is én vagyok, csak a levelezős postafiókomból, és véletlenül elfelejtettem váltani. Szóval csak mert néha eltévesztem, aztán mégiscsak jobb, ha előre szólok, mintha törölném, átjelentkeznék, magyarázkodnék, stb.
a képet még réges-régen találtam a neten valahol, meg nem tudnám mondani, honnan van.

Dec 11, 2009

Befejeztem!!!

Dórától is kaptam karácsonyi díjat:)))
Na szóval. Befejeztem!

Óóóóóóóóó, milyen naív voltam, amikor vasárnap azt mondtam, hogy ma már befejezem, aztán kb 3 órányi hímzés után mondtam, na jó, holnap... lett belőle csütörtök éjszaka. Megkímélem kedves olvasóimat az átélt lelki gyötrelmek leírásától, de nagyon utáltam a végén, gyűlöltem, utáltam, gyűlöltem és mellé utáltam. És imádtam. De gőzerővel befejeztem.
 
Dimensions - Dreaming of Tuscany, eredeti kit
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem valahogy mindig szenvedést okoz befejezni egy hosszabb hímzést. Pont mint egy jó könyvet. Mint például ma reggel, amikor befejeztem Anna Gavalda Vigaszágát. Húztam mint a rétestésztát, aztán pedig félreraktam, és már majdnem arra a sorsra jutott, mint bizonyos könyvek, hogy nem olvasom el a végét, hanem 20-30 oldalt meghagyok, hogy sose legyen vége. Amikor annyira jó egy könyv, és tudod, hogy olyan rossz lesz, amikor az utolsó mondatot is elolasod, sőt, jobban áttanulmányozod, esetleg még egyet lapozol, hátha... és akkor látod, hogy nem, tényleg vége, és OK, ennek így is kell lennie, meg minden, de ez nem így megy, hogy csak meglátod a pontot (vagy hármat, vagy felkiáltójelet, vagy kérdőjelet, mikor hogy) az utolsó mondat végén, becsukod a könyvet, és leteszed, és kész!!?? Azt, ami napokon, talán heteken át ott volt körülötted valahol. És becsukod és mi van? Felrakod a polcra? Vagy még otthagyod az ágyon egy kicsit? Jaj, nem, utálom ezt, inkább be sem fejezem. Az Együtt lehetnénknek is csak úgy, elmondásból tudom a végét, de tudom, hogy nem fejeztem be, nem volt pont a végén. Az Anna Kareninát sem fejeztem be. Meg még egy csomót, csak most nem jut eszembe:))) Persze ez nem történik meg minden könyvvel, meg minden hímzéssel, csak ami mélyebbre is eljut. Tudom, a hímzéssel az a különbség, hogy bekeretezed, kirakod a falra, akárhova és nézed, de akkor már nem a tiéd az sem, már nem vagy a része. Ennyi erővel a polcra is berakhatod a könyv mellé. Á, nem, most a Toszkánát így, keretezetlenül ragasztógumival kirakom a falra.
Utóirat: kivételesen ez a kép is kapott női nevet, pedig csak a hölgyikéim kapnak ugye, de JB nem bírta nem elsütni ezt a poént, miközben látta szenvedéseimt vele. Szóval a kép neve: Milagros:) A dél-amerikai szappanopera:)

Nov 9, 2009

Díj:))


Jucustól kaptam!!!:) Nagyon szépen köszönöm! Előbb nem tudtam reagálni, nagyon sűrű volt az elmúlt pár nap, alig pár percre ültem számítógéphez, de most pótolgatom a blogolvasást!:)
Kinek is adjam tovább??? Mindenki blogját szeretem olvasni!!! Kinek adjam tovább? Mindenkinek adnék, vannak, akiknek már továbbadtam más díjakat, most így akkor kinek?:)
Kathának (már az új blogja címét linkelem), mint mindig, mert a kutyája-macskája nálam még mindig dobogós!:)
Mónikáét is szeretem, pláne most, hogy ha nem ő, nem is tudok az új Anna Gavalda könyvről!!!:))
Most csak ennyi embernek adom azt hiszem, de ahogy mondom, mindenkinek adnék!! Már elvonási tüneteim voltak, hogy három-négy nap kimaradt és nem láttam, ki milyen szépet alkotott!:))
 
Mit olvas az utca embere?
Ferihegy 2a, egy fekete csipkekendőbe csavart, savanyú vénasszonynak álcázott 20-as évei végét taposó lány a Keresztszemes Magazint tanulmányozta behatóan, majd őrült módjára elloholt, amikor meghallotta a hangosbemondóban, hogy "Amszterdamba tartó Laucica nevű utasunkat kérjük sürgősen a 27-es kapuhoz". Kémeink hallani vélték, ahogy a vénasszony rohanás közben fortyogott, hogy "ez már a második alkalom, amikor majdnem lemaradok a gépemről, mert utolsó pillanatban veszem meg a KM-et, nem, nem, legközelebb előre felkészülök".
Később, a Malév 666-os járatán  ugyanez a savanyú vénasszony, miközben az előtte lévő ülés támlájának zsebéből kikandikáló zöld papírzacskót bámulta hasonlóan zöld arccal, Anna Gavalda Vigaszág című könyvét ölelgette szeretettel.

Update:) Miközben itt még mindig blogokon mászkálok, több embernél találtam ezt a tesztet, és hát ki hitte volna, hogy pont egy ilyen szobabelső fog kijönni nekem a végén?:) JB külön felhívta a figyelmemet a kandalló fölött lógó festmény témájára:)))


Pretty
The Pretty palette consists of soft colors that are evocative of the Victorian Era. They remind one of dreamy summer days, poetry and fragrant flowerbeds ofdelicate pastels. These color arouse interest but gently and softly. The colors appeal to a person who wants to be surrounded by beauty and looks to nature for inspiration.

Oct 5, 2009

Jane Austenos bejegyzés

Próbáltam interneten találni valamit az előző bejegyzésemben említett könyvből, de nem találtam. Szkennerem nincs, a könyv lapjai meg nagyon csillognak. Hát ez van. Egy kis magyarázat, egy kis hivatkozás, egy kis leírás mindenből:)
  • Ha foltvarróskodnék, Jane Austen takaróját MUSZÁJ lenne megcsinálnom. Annyira szép!!
  • A BBC nagysikerű Büszkeség és balítélete után több, mint 10 évvel megszületett az Értelem és érzelem. Szerintem a szereplőlyányok bugyutácska pofikája akadályozta meg azt a robbanást, amit talán vártak volna. Azért jó nézni, szép, de nem olyan elnyűhetetlen darab, mint a B&B. Nomármost a BBC éppen egy újabb sorozaton munkálkodik: Emma! És miért tudom előre, hogy imádni fogom? (azon kívül, hogy tuti gyönyörűszép lesz?) Mert az a Romola Garai játsza Emmát, aki az Angel című Francois Ozon filmmel már belopta magát a szivembe (Az Angelt elég kemény kritikák érték, mert sokan csak egy csöpögős lányregényt látnak benne, nem látják a vaskos iróniát, amivel a rendező kiröhögi ezt a stílust-a kritika is bársonyba van csomagolva). Viszont ahogy nézem az Emma előzetesét, nem sikerült találniuk még egy Colin Firth-t, van egy olyan gyanúm, hogy ez sem lesz akkora durranás;)
  • Múltkorjában került utamba a Lost in Austen című, szintén BBC mini sorozat. Nagyjából arról szól, hogy Amanda, egy londoni csajszi nagy rajongója a Büszkeség és balítéletnek, és persze, hogy az ő fürdőszobájából nyílik egy időajtó, amin keresztül Lizzy Bennet meglátogatja... a poént nem lövöm le, de azért Amanda egyszer nagyon jól summázza: halljátok ezt a dübörgést a föld alól? Jane Austen éppen forog a sírjában! De jó megnézni, szerintem a végén mindenki felteszi a kérdést, miért ő? Miért? Miért? Miért nem ÉN? Az biztos, hogy én nagyon jól ellennék Pemberley-ben:)
  • Ezt a hímzést szivesen megcsinálnám!! Ha valaki Bath-ban jár, és ajándékot akar vásárolni nekem, javaslom megvételre ezt a gyönyörű készletet!:)
  • Guiness rekord született, mikoris a legtöbb régensség korabeli kosztümbe öltözött ember sétált Bath-ban. Mindenkinek megvan a maga hobbija, még ha fura is:)
  • Az angol nyelvű könyvesboltok polcai mostanában el vannak árasztva olyan borzalmakkal, mint Büszkeség és balítélet és a zombik, vagy a tengeri szörnyek, meg hasonlók. Azt mondják, hogy hatalmas siker és nagyon vicces. Őszintén szólva nekem ahhoz nem volt gusztusom, hogy a kezembe vegyem és beleolvassak. Még egy dolog, amit nem értek a világban. "Pride and Prejudice and Zombies" features the original text of Jane Austen's beloved novel with all-new scenes of bone crunching zombie action.
Na jó, mentem hímezni.

Jul 11, 2009

New Moon, avagy amikor a technikusból kikopog az elnyomott bölcsész

Mindjárt leszedik rólam a keresztvizet is... Nem, nem szedik le, soha nem is volt rajtam. Még rosszabb. Szóval befejeztem a New Moont. Ne tessék rám haragudni, és megutálni ezért, de most kritizálni fogok. Tegnap a Spuin keresztül mentem haza, antikvár sátras könyvvásár volt, amit általába végigpásztázok a szememmel, de nem fog el a remegés, mert úgyis hollandul van minden. Egyszercsak a sok-sok könyv között meglátok egy hatalmas 12-est. Automatikusan nyúltam érte, ez csak egyet jelenthet... Blok. Igaz, nem szeretem a forradalmi költészetét, de mégis, egy 1946-os kiadású holland Blok-kötet valahogy átmelenget egy bölcsészkaron edződött szivet. És mivel szinte betéve tudom az elejét, ezért még értettem is:) A standon még sok-sok orosz író könyve volt, ahogy átfutottam a neveket, címeket, régi ismerősöket üdvözöltem, kiragyogott a nap az esőfelhők közül. Vagyis ezek után még kritikusabb lettem, amikor hazajöttem, és elhatároztam, hogy most már befejezem, amit három hónapja nyúzok.

Mint már mondtam, az Alkonyat magával ragadott, elolvastam, aztán még tartott a lendület, belekezdtem a másodikba, de szépen lassan elapadt a lelkesedés. Azt hittem Edward hiánya, de rájöttem, annál mélyebb. A végére már kifejezetten idegesített. Tudom, ez csak valami szórakoztató könyv, amolyan strandolvasmány, nem kell komolyan venni, de mi a lényege? Mi a mondanivalója? Mit akar üzenni? Mire akar kilyukadni? Mi újat mond? Mire tanít? Engem egy idő után elkezdett fárasztani az üres fecsegés, a stílusa elsőre tényleg sodor, aztán egyre zavaróbb, hogy mindent az utolsó mozdulatig, grimaszig, hangig az ember szájába rág, annyi teret ad az ember képzeletének, mintha filmen nézném. Semmit.

Nem értettem, hogy Bella elhatározza, hogy ő most bármi áron vámpír lesz, de a legjobban azt szeretné, ha Edward változtatná vámpírrá. Jó, hát tény és való, így a romantikus, ha 16 lennék, én sem álmodoznék másról. Erre Edward azt mondja, rendben, egy feltétellel: előtte házasodjunk össze. Szerelemtől bódult tinédzserként mi mást kívánhatna még az ember lánya? Ugye logikus a válasz? Mielőtt elcsöppennénk itten, a válasz NEM! Nem?? Hehh???? Most mi van????? Vámpírrá lesz Edward kedvéért, de hogy házasodjon, az már neki túl sok? Nekem ez így nem fér a fejembe. Vámpír leszek örökkön-örökké, érett, komoly döntést hoztam. De hogy én férjhez menjek ahhoz, akiért meghalni is képes vagyok???? NEM!! Még akkor sem, ha ez a feltétele életem álmának: a szerelmem mind a 32 fogával vámpírrá tesz és együtt leszünk az örökkévalóság végéig, és még azon is túl?? Szép is lenne, ha mindezt házasokként tennénk! Nem fér a fejembe. Kiszámíthatatlanok ezek a mai lányok, én mondom, ettől olyan modern ez a regény. Őszintén szólva, ha ez a való életben történne meg, én egy 110 éves vámpírpasi helyében körberöhögném, és otthagynám, kislány, előbb döntsd el, mit akarsz. Elvégre nem hiszem, hogy annyi év alatt nem találkozott ennél érettebb gondolkodású nővel. Vagy ő is csak tipikus pasi? Megy a f*rka, bocsánat, az orra után?? (szegény pasiból csak ez maradt-gonosz vihogás). Ha a fő mondanivaló a szelerem örök dicsőítése, a bármit megteszek a másikért akár az életem árán is maszlag, akkor ezzel a felesleges házasság-témával nagyon keresztülhúzta a szememben a könyv teljes lényegét. Vagy csak én értettem félre, végülis angolul olvastam, és elkerülte a figyelmemet valami mögöttes mondanivaló? Amit kétlek, a két könyv során nem találkoztam ilyennel, elég lapos a történet ilyen szempontból, nincs semmi mögötte-előtte-mellette-alatta, csak a sorok vannak, közte semmi.

Belecsempészte a Rómeó és Júliát. Ettől nekem olyan érzésem támadt, mintha az írónő egy hétvégi írószakkörben tanulta volna az könyvírás fogásait, amikor pontról pontra elmondják az irodalom ismertetőit, megadják a receptet, és akkor most menj haza, házifeladatként, hétfőre írd át a Rómeó és Júliát modern felfogásban. Ha így, akkor én ennél sokkal többre tartom pl Helen Fieldinget, aki Lizzy Benneth-ből megalkotta Bridget Jones (ne menjünk bele, hogy ott meg azt nem értem, miért ezután kezdték el a szingliket utálni, hogy szemét csajok, csak önmagukra gondolnak, miközben a könyv végig arról szól, hogy szegény lány végig sír, hogy nem talál magának egy rendes pasit, mert aki van, az átveri-vagy attól lesz szemét szingli, hogy nem törődik bele, hogy megcsalják, és ahelyett, hogy mindezek ellenére férjhez menne hozzá, inkább önző módon válogat?? Na, nem ez a téma, elkanyarodtam.)

Egy apróság, amin elgondolkodtam. Edward, mielőtt elmenne Olaszországba, felhívja telefonon Bellát, Jacob veszi fel a telefont, és mivel Jake farkas, ezért nem hallja az ő gondolatait, ezért félreérti, hogy Charlie kinek a temetésére ment. Kezdődik a bonyoldalom. Aztán a könyv végén meg simán tolmácsolja Jacob gondolatait. Na mindegy.

Abbahagyom a kritizálást, megértem, nincsenek irodalmi funkciói a könyvnek, rágóguminak meg jó, ha nem figyel az ember az önsajnálatban tocsogó csitrire. Végülis az életérzést jól átadja: ilyen korban semmi nem számít, csak a magasztos dolgok. Még el fogom olvasni előbb vagy utóbb a másik kettőt is, hátha megértem a házasság-témát (ne lőjjétek le, ha van poénja!!!De azért elárulhatjátok, hogy van-e egyáltalán, és félreértettem-e). Meg amúgyis. Nem adom fel!

Az utóiratban pedig egy kis szerelem:

Ölelj, szoríts fehér karoddal,
Kóborlás volt csak életem...
Ó, álmom! Lázas csókjaiddal
Te új világot adsz nekem.


Vad szenvedélyedben kísért egy
Tavasz sosemvolt bánata,
S úgy tündököl, mint messzi fények,
És zeng, mint zurna lágy dala.


Füstszín-lila hegyekbe hoztam,
Hogy lássad, halljad, csüggeteg
Szemeim, ajkamat, s karomnak
Törött indája hogy lebeg.


S hegyormi alkonyat tüzében,
Széttárva kéklő szárnyamat,
Álmodva Tamaráról véled,

Elvesztettem hatalmamat...


S álmodom - távoli aulban,
Eget ostromló csúcs alatt,
Látom, amint a mennybe lobban
Vágyakozón, a fátyladat.


Ott szétterül s táncol zokogva,
Por száll föl és a zurnahang...
A vőlegény nem ér nyomodba!
A csecsen ólom biztosabb.


Alekszander Blok, Démon
1910. április 19.

May 19, 2009

Malcolm Gladwell Kivételesek

Élek még, csak nem csinálok semmi érdekeset. Lusta is vagyok, idő sem volt, kedv sem, ihlet sem, semmi sem. Meg amikor megkérdeztem JB véleményét a blogom új kinézetéről (amit ugye azóta visszacseréltem), csak visszakérdezett, hogy ez a kreatívkodós blogom-e, mert ő csak szöveget lát. Szóval gondoltam, jól van, jól van, ha nincs mit mutatni, akkor inkább nem koptatom a billentyűzetet.
Most sincs mit mutatnom.... úgyhogy könyvajánló következzék. Mivel a New Moon annyira nem köt le, mint az Alkonyat, ezért három másik is a porondon van (a kollégám meg kérdezi, még mindig ugyanazt a könyvet olvasod??? Csak mert a New Moont hurcolom magammal, de mindig mást olvasok:)) Szóval most monitorrol Malcolm Gladwell Kivételesek könyvét olvasom (nem olyan feltűnő munka helyett:)). Lényegében arról szól, hogy elmagyarázza a sikeres emberek sikerességét. Általába nem olvasok ilyet, sőt, kifejezetten nem szeretem a kész receptet szájbarágó könyveket, mert mindenki más, és ha ilyen egyszerű lenne a siker, akkor már mindenki milliomos lenne. Na, pont erről szól a könyv. Leás mélyebbre, mint az általános biográfiák és nem bután mondja, így vagy úgy legyünk sikeresek. Sok-sok "jó időben jó helyen" és kitartás kell, mert összességében valahogy az a kiindulópont érződik, hogy mindenkiben megvan a lehetőség, hogy rendkívül sikeres legyen, csak kell még hozzá egy-két apróság (kitartás, szorgalom, érdeklődés - talán ez az, ami leginkább tőled függ, meg szerencse, szerencse, szerencse). Minden esetre én már öreg vagyok ahhoz, hogy rendkívül sikeres legyek. Na nem baj, majd a gyerekemből kinevelek egy hegedű-virtuózt.... egyébként nagyon tetszik a logikája a könyvnek, még ha néha vitatkoznék is vele:)
Itt egy IQ-tesztből vett feladvány, amire azt mondta az író, hogy az egyik legnehezebb, és ő maga sem jött rá. Ezen jót rötyögtem, nekem fél percbe telt, úgy, hogy zavaró körülmények hátráltattak (a főnök pont mellettem üvöltözött a kollégámmal:)), de nem tartom ettől szuperzseninek magam, hanem csak átkonvertáltam a képet hímzésmintává a fejemben:))) na, ez az egyik kulcsa a sikerességnek: gyakorlás! Hímzésminták olvasásában meg elég gyakorlatom van már;)

Apr 3, 2009

Könyvek

Jucus játékba hívott, és nem lehet kihagyni egy könyves játékot:)
Kedvenc mese, ifjúsági és felnőtt könyvek. Fogós kérdés!
Nem állok jót magamért, attól tartok, ez hosszú bejeg
yzés lesz!!
Mese: amikor kicsi voltam, anyukám sokat olvasott nekem (oroszul), egy könyv valahogy nagyon-nagyon megragadt bennem, egy kisfiúról szól, aki olyan hangosan beszélt, hogy mindenki megsüketült tőle:)

Gianni Rodari Jácint úrfi (Gelsomino).
"Jácint úrfi hatalmas hangerő birtokában van: ha csak halkan szólal meg, kitörnek az ablakok, ha igazából kiereszti a hangját, kártyavárként dűlnek össze házak, paloták. A páratlan hang sok bajt zúdít Jácint fejére, a falubeliek boszorkánysággal vádolják, ezért a fiú vándorútra kel. A füllentők birodalmába jut, ahol a sajtot radírnak, a kenyeret tintának, a kutyát macskának nevezik, s aki igazat mond, azt a bolondokházába csukják. Ebben a hazug országban - ahol mindenki szeved - Jácint végre hasznát veszi félelmetes hangjának."

Ahogy nézem, 78-as kiadásnál újabb nincsen magyarul, akkor ezért nem olyan ismert. Eddig nem is tudtam, hogy gelsomino olaszul jácintot jelent:) Hmmmm... azt hiszem innen datálható rajongásom a jácint iránt:)))


Későbbi, ifjúsági könyvek. Na, ebből már aztán több rémlik:) A teljesség igénye nélkül, nem időrendben, csak kb.
A két Lotti, naná, hogy, kinek nem???? Az Anne sorozat első három kötete, Lucy Maud Montgomerytől (kettőt kölcsönkértek, és soha nem adta vissza, pedig benne a nevem és egy versike: Ha a könyvem elcsavarogna, húzd meg fülét s kergesd vissza!!). Aztán Adrian Mole szenvelgéseit is betéve tudtam. Meg hogy is maradhatnának ki Tutsek Anna Cilike könyvei??? 100 pont a 10-ből, még ha erkölcsnevelő, jókislányos, púderszagú könyv, akkoris itt a helye:) G. Szabó Judit könyvei: Hárman a szekrény tetején, Mari ne bomolj, stb. Később persze az Abigél. Karinthy és Kosztolányi jól ment, Jókai nem tudott lefoglalni, bár az Aranyember tetszett. Aztán volt egy Sherlock Holmes és Poirot időszak, egy rövidke Stephen King kb 16 évesen, de az hamar végetért, mert inkább divatból olvastam őt. Aztán az egyetemen töménytelen orosz irodalom. Abból is, szerintem mindenki kiemelné Bulgakov Mester és Margaritáját. Nabokovtól is szinte mindent imádtam, a Lolitát kivéve, azóta sem értem, miért az híresült el. De inkább a versek fogtak meg. Nem lehet eleget reklámozni Mihail Lermontov Démon című elbeszélő költeményét! Magánban, egyetemen Kundera, Slawomir Mrozek (akit hamar megutáltam a színháznak köszönhetően. Meg lehet kövezni, nem szeretem a színházat, kevés színész van, aki le tud nyűgőzni, kevés, aki igazából hihető, hogy ő most az, aki, és azt érzi, amit) Aztán jött egy máig tartó Orhan Pamuk szerelem, meg szerettem Ismail Kadare könyveit. Meg Umberto Eco, meg Nick Hornby, meg mittudomén. Ez most olyan, mintha a kedvenc hímzésmintákat kéne kiválogatni a gyűjteményedből:) A profilomon ott van még Mika Waltaritól a Fine van Brooklyn, ami valahogy elég magábafordulós könyv, mégis szép. Szóval a nehezebb falatokat szeretem, de közben meg mellette a könnyebbeket is.
Habár mostanába kicsit besokkaltam a női irodalomtól, egyébként Marianne Keyes összes könyvét vé
gigolvastam, Sophie Kinsella tetszett, Cathy Kelly, szóval a brit nyálkönyvírók, nem a németek és nem az amerikaiak.
Jó szívvel ajánlom Guillaume Musso Szerelem életre-halálra könyvét, amit egyszer, egy délután benyeltem. Szerintem nektek is tetszeni fog! A magyar címe szerintem borzasztó, az eredeti Et après... , vagyis És azután... ez jóval, jóval kifejezőbb. Legalábbis szerintem:)
Nagy hatással volt rám, imádott, imádott, imádott könyvem Martin Page Elhülyülésem története. Egyetem alatt háromszor kiolvastam. Ez a könyv zseniális, kissé
bizarr, a vége nagyon összecsapott, de az eleje hatalmas igazságokkal tele:)
Amikor elkezdtem dolgozni, és lett némi pénzem, akkor nekiestem a könyvvásárlásnak, szinte megállíthatatlanul, főleg az Ulpiustól, mert nagyon jó íróik voltak(vannak), amikor még kis kiadó volt. Egyszóval megbízható. Jót akarsz? Bármi, ami éppen megjelent náluk. Most is találhatóak gyöngyszemek, de miután kinőtték magukat, már szemezgetni kell. Nem mintha nem élvezném, hála az internetnek:))
Tegnap meg hazajöttem, és mint egy hulla hevertem, mert megittam egy liter gránátalma-málna levet, ami mindig hazavágja a gyomromat, de mégis, néha nem bírom megállni, hogy el ne pusztítsak az egész dobozzal. A mértékletesség nem az én szavam:) Na, szóval hazajöttem, elnyomott az álom, összeölelkezve a Big Boy-jal aludtunk(ne tessék rosszra gondolni, ő a fekete macskám:)), amikor kolléganőm felhívott, nincs-e kedvem bemenni a városba, "koopavond", vagyis "shopping evening" van. Itten bezony minden bezár 6-kor (hála az égnek, a kajaboltok nem), és vasárnap is zárva minden, ha rabszolga vagy, akkor esélyed nincs vásárolni valamit, csak csütörtökönként, amikor 9-ig vannak nyitva az üzletek, vagy szombaton. Na, szóval anyagilag nem éppen a hegycsúcs tetején állok(lakbér, biztosítás, kapásból a fele fizetés elmegy), szóval a shoppingolás inkább a kolbászolást jelenti, de azért mentem. Na nem is ez a lényeg, hanem összességében végül azért csak vettem valamit. Nem tudom, valahogy odaragadt a kezemhez, és bármit csináltam, nem tudtam elengedni. Fényképen nem tudtam visszaadni, milyen kicsike, a lapjai vékony selyempapír, aranyozott szélekkel, gyönyörű illusztrációkkal...ehh....
Hogy mit olvasok most? Szerintem mindeki tudja:) Naná, hogy a vámpírokat! Elég lassan megy, de egyébként is lassan olvasok:( A játékot továbbadom mindenkinek, aki erre jár, és érdekesnek találja!! Én nagyon kíváncsi vagyok mindenkiére, mert kissé fanatikus vagyok könyv terén:)

Mar 24, 2009

Könyv:)

"Outside of a dog, a book is a man's best friend, inside of a dog it is too dark to read." Ezt a feliratot tegnap vettem észre a Waterstone's könyvesbolton, eddig nem figyeltem fel rá. Nagyon találó:) Magyarul is kijön a szóvicc: a kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja, a kutyán belül viszont túl sötét van olvasni. (ok, a viszontot én raktam hozzá:))

Tegnap kaptam ajándékot JB-től (anyukája segítségével). Olyan rég ácsingóztam erre a könyvre, hogy megrendelték nekem és az anyukája elküldte postán:) Egyetlen szépséghibája, hogy franciául van, ezért 5 perc nyugtot nem hagytam JB-nek, hogy ez mit jelent, az mit jelent,stb. A kelta mitológiai alakok lexikonja mondhatni, a mindenki által jól ismert Jean- Baptiste Monge illusztrációival!:) Az én tündérport szóró tündérkém nincs benne, viszont a részeg kalap annál inkább! A félresikeredett kollázs közepén a két kedvenc képem:)
Plusz az amerikai könyvesboltban beruháztam a New moon-ba, mert fárad a szemem monitorról olvasástól:( Telefonról jó olvasni éjszaka a takaró alatt, úgyhogy majd kombinálom a könyvet meg a telefont:) Az első majdnem kivégezve (magyarul!), a második mindjárt jön. Őőőő,mit is akartam még? Elfelejtettem. Mindegy.

Feb 5, 2009

Egy nagy rakás könyv(kritika:))

Cikk az NLC-n, 5 szerelmetes könyv. Nos.
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége  Irtó jól van megírva, hiába próbáltam megtalálni benne a logikai tévedéseket,nincs benne (mivel állandóan ugrál az időben, könnyű lett volna elszúrni kicsit). OK, nem csak ezzel nyűgözött le. Az érdekes benne, hogy az elején nagyon szép, aztán a közepén a tündérmese bedurvul, és már nem olyan könnyed olvasmány. De addigra már úgysem lehet letenni.
Boris Vian: Tajtékos napok Nem is tudom, hogyan kerülhetett Boris Vian ebbe a listába, úgy értem nem az a nők lapjás ponyvaajánlóba való író. Viant olyan emberek kezében látni, akik igen magas szinten űzik a kultúrsznobizmust, szürrealizmusa túlságosan megfekszi a gyomrot ahhoz, hogy divatirodalommá váljon. Köpök a sírotokra.

Nicholas Sparks: Éjjel a parton Az mi? Richard Gere és Diane Lane a címlapon. Diane Lane nagyon édes, Richard Gere sármos, jóképű, azt hiszem sejtem mi lehet. Mondjuk két középkorú, élettől megfáradt ember találkozik, valamiért nem jönnek össze egyből, de a végén hepiend. Eltaláltam? 12 egy tucat, aranyos és felejthető, leginkább könyvtárból kölcsönzendő, mert nem éri meg a pénzt, annyira nem maradandó.
Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek Ezt nem olvastam. Úgy esett, hogy akkoriban Irinával elhatároztuk, hogy moziba megyünk, és mivel semmi más nem volt, hát ezt választottuk. Hogy ne zavarjuk a többi kb 5-6 embert a teremben, ezért az első 10 perc után beültünk az első sorba vihogni. Gyakran jártunk ki a mozi büféjébe, hogy sört vegyünk, mert máshogy nem bírtuk, de elhatároztuk, hogy végigszenvedjük. A végére annyira lerészegedtünk, hogy popcornnal dobáltuk a vásznat, és pontoztuk a csúnya lány (Hilary Swank) ruháit. Itt kérek elnézést a többi embertől, akik szintén ott voltak, de tudom, hogy annyira nem haragudtak, mert egyrészt nem szóltak ránk, másrészt meg a legromantikusabbnak szánt jeleneteknél nem csak mi röhögtük hülyére magunkat... OK, a történet eredeti, van benne fantázia, de valahogy aaaaaaaannyira elvontan,eröltetetten romantikusan gagyi volt a film, még az eredeti ötletet is elsablonosították, hogy bocsánat, elnézést, de mindketten megszavaztuk az év legpocsékabb filmjének. Ezek után nem kell elmagyaráznom, miért nem kaptam kedvet ahhoz, hogy elolvassam.
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk Műfajában remekmű, nem is lehet mit hozzáfűzni, el kell olvasni, szerintem nem fogtok csalódni. Kedves, aranyos, könnyed, de nem bugyuta. Olyan francia, mi más.A filmből nem szabad ítélni, semmi köze hozzá. Egyébként amikor bemutatták a filmet a francia filmnapokon, akkor nem mentem be a vetítésre, hanem Irinával belógtunk a fogadásra, ahol Audrey Tautou is ott volt. Picike, törékeny, nagyon-nagyon szép. Végülis úgyis láttam már a filmet, mert fél évvel előtte már letöltöttük az orosz internetről:))
Egyébként most Syrie Jamestől olvasom a Jane Austen naplóját. Jucus blogbejegyzése után döntöttem úgy, hogy felveszem az elolvasandók listájára, mert azt írta, tényleg olyan, mintha Jane Austen írta volna. Ha az ember nem akar belekötni, hogy mennyire össze van ollózva Jane Austen karaktereiből, és kicsit el van túlozva talán a sok leírás és ömlengés, azért nagyon tetszik, és jól esik a kézbe venni és belemerülni, szóval húzom, mint a rétestésztát, hogy ne legyen vége:)) És már előre tudtam, hogy átverés:))

Apropó....tegnap hastánc előtt volt egy kis időm, a lábam meg szétfagyott már, bementem hát szokás szerint az American Book Centerbe, mit találtam.... nem vettem meg, mert túl vaskos, és ilyen stílusban valahogy még mindig nem mernék belevágni egy angol nyelvű könyv elolvasásába, rákerestem, magyarul (még) nem jelent meg. Szóval Colleen McCullough (ő írta a Tövismadarakat), a könyv címe: The Independence of Miss Mary Bennet. Igaz az olvasók kritikáit olvasva az interneten egybehangzóan csak rosszat írnak a könyvről. Ez kicsit elszomorított, mert mindig is Mary sorsa érdekelt a legjobban, hiszen akik férjhez mentek, azok boldogan élnek, míg meg nem halnak (még Lydia is), Kitty is fog majd valami tisztet magának, de mi lesz Maryvel? Egyébként szerintem Mr Collins tökéletes felesége lett volna, igaz, akkor nem így alakul az egész történet:)) Na mindegy.
És igen, tegnap voltam hastáncolni:):):) Amikor 2000-ben elkezdtem, akkor még nem volt egy elterjedt dolog, aki csinálta, az komolyan csinálta. Nem hordott senki rázóövet a gyakorláson, főleg nem az első óra után. Aztán divattá vált a dolog, felhigult az egész, ruhák és kiegészítők versenyévé vált szépen lassan a hastánc. Emberkék 2-3 hónapos gyakorlás után felléptek, és sikereket arattak. Nem a tánccsoportokat kritizálom, amikor iskolák csoportjai lépnek fel, hanem amikor egyesek elkezdenek fellépéseket vállalni, és attól, hogy előre-hátra tudják lökni a csípőjüket, és mondjuk ismernek egy fajta rázást, mellé felvesznek egy szép ruhát, már tapsot kapnak, mert a közönségnek ennyi is elég, hiszen nem mindenki tudja, mennyire kidolgozott is lehet egy-egy mozdulat, és hogy hány fajta meghatározott mozdulat van, amiket bizony gyakorolni kell. Improvizálni csak akkor lehet, ha már elsajátítottad az alapokat, amikre építhetsz. Nagyjából 5 év után hagytam abba, mert addigra már tényleg idegesített, hogy nagyon sokan divatot csinálnak ebből, presztízskérdést, és ha régen fél órákat gyakoroltunk egy-egy mozdulatot, most csak koreográfiát akart mindenki, hogy aztán azt mutogathassa. Nekem mindegy volt, én már azon a szinten voltam, hogy nem volt akkora szükségem a haladó csoportban arra a hosszas gyakorlásra, csak idegesítő, hogy 2-3 hónap után emberkék átjöttek a haladó csoportba és valami komolyabb munka helyett divatoznak. Most megismertem itt egy francia-egyiptomi srácot, aki keresett embereket, akik tudnak táncolni, és amikor múltkor salsázni voltunk, akkor látta, hogy mennyire nem megy nekem a salsa, annyira a hastánc "folyik az ereimben", úgyhogy hívott a csoportjába:)) És meg kell, hogy mondjam, egyszerűen zseniális a srác, méltó arra, hogy Tia után tanítson:) Remélem rendeződik a terembérlés körüli problémázás, és akkor tényleg hetente legalább egyszer két órát lehet járni:))
na. Sikerült 8 óra alatt összehoznom ezt a hosszúúúú blogbejegyzést, most meg mindjárt megyek haza főzni, mert honlap "international food day" van a dolgozóban, mindenkinek kell főznie valami sajátot. Én az orosz csoportban vagyok, de majd magyart csinálok, csak még nem tudom, mit, ezért nekiállok az utolsó fél órában nézgelődni neten.

Jan 5, 2009

Hív Amszterdam

-Magyar vagy?
-Nagyjából.
-Tudod merre kell menni?
-Megtalálom.
-Először vagy Münchenben?
-Csak átszállok.
-Hol vehetem fel a csomagom?
-Egyenesen, aztán jobbra, ott a tábla.
-Hová mész?
-Amszterdamba.
-Mit csinálsz ott?
-Dolgozom.
-És meg szabad kérdezni, mit?
-Technikus vagyok. (....) Egy internethálózatokkal foglalkozó cégnél.
-Ez tök érdekesen hangzik!
-Én egyenesen megyek itt, neked jobbra.
-Jaaa... örülök, hogy beszéltünk, jó utat, szia!
-Szia. (1)
---------------------------------------------------
Olvasok, felocsúdok, hol a mákban vagyok? Reptér. Hol? München. Hogy kerültem én ide? Jaaaaa. Ok. Hmmmm. Ez tök érdekesen hangzik.
---------------------------------------------------
11-re értem haza, köszönet egy hóviharnak, ami miatt késett a gép. Ma meg már meló, mélyvíz, kipihent arcocskám már meg is nyúlt agyonhasznált mosogatóronggyá. Naná kapásból rámugrott imádott főnököm, csináljunk meetinget, beszéljük meg a feladatokat. Ezt kéne csinálni, na ki csinálja. Plöm-plöm,vizsgálgatom az asztal szélét, kapargatom a cipőm orrával a padlót, nem én vagyok egyedül ebben az állatkertben. OK, nincs önként jelentkező, ok, akkor Laura. Valaki felszólal, valakinek össze kéne írnia a...John már mondja is jó, akkor majd mindenki Laurának küldje, ja igen, akkor Laura, majd nézd meg, most akkor tényleg nyitva van-e a lab hálózata kívülről, ja, hogy már George is csak neked küldi, mikor jön tréningre, és még jó, hogy te vagy a leltáros is, és tudod, hogy számon tartod, hogy a tréning nem fog menni, amíg nincs az az izé, mit is mondtál, mi kell nektek, tudod, hogy nem vagyok technikus, mindegy, és... na jó,csönd legyen már John, nesze, egyél egy Negrót, tudom, hogy szereted, persze, hogy azért hoztam, és mert élvezed, hogy néger létedre Negró cukorkával tömöd egész nap a fejed.
Első nap az oskolában.Pont úgy éreztem magam, mint amikor Francesca rendet rakott a konyhában, és amikor ártatlanul kinyitottam az egyik szekrényt, egy rosszul berakott spagettis zacskóból elkezdett hullani a fejemre a spagetti-eső, én csak álltam, két tenyeremet magam elé tartva és röhögve, hát sosem áll el??
Hazamenet pedig ismét szerelembe estem vele. Menthetetlenül újra és újra fájdalmasan belémmar ez a sosem ismert, mindent elsöprő érzés. A'dam, a sors hozott össze minket, kár, nem Éva a nevem;)

Katie Fforde

Hív Amszterdam


Kiolvastam. Kettős véleményem van. Gyorsan és könnyen ment, kb olyan stílus, mint a Bor, mámor, Provance, vagy a Napsütötte Toszkána, ilyesmik. Vagyis a manapság oly divatos otthagyom a jól bejáratott életemet, és egy szokatlan, de csodaszép helyre költözöm. Az egyik nőt otthagyja a férje (kb 50 éves), a másik hölgyemény meg rájön, hogy mégsem akar hozzámenni élete első és egyetlen pasijához, és egy lakóhajón kötnek ki. A cím szerint joggal hihetné az ember lánya, hogy ez Amszterdamban fog megtörténni, hiszen hol, ha nem ott élnek az emberek lakóhajókon?? Amikor kb a 150. oldal után már kezdtem előre kukucskálni, most akkor mikor is jutnak már el végre Amszterdamba, mert kezdett bosszantani, hogy igazából azért olvasom, mert nekem itt beígérték, hogy mennek Hollandiába, kezdett idegesíteni a céltalan mellébeszélés. A 200. oldal után már kifejezetten nyűg volt olvasnom, de csak azért, mert sehol sem találtam arra utaló jeleket, hogy ezek valaha is eljutnak a jó öreg kontinensre. OK, ez az én elvárásom volt, de azért el kell ismerni, hogy volt némi alapja! Végül annyira nehezen ment már a csalódottságtól, hogy időre nem is sikerült kiolvasnom(értsd, hogy ennyivel is kevesebbet kelljen cipelnem). Viszont vasárnap délelőtt, azzal a megnyugtató tudattal, hogy legalább én eljutok estére Amszterdamba, ágyban heverészve már egész élvezhető volt, de így már nem sikerült befejeznem, csak az úton(kösz hóvihar!). Összegzés: arra jó volt, hogy most már kb el tudom képzelni, milyen lehet az élet egy lakóhajón, sokat gondolkodtam rajta, bámulva a csatornák mentén ácsorgó bárkákat. Egyébként a sztori felejthető, annyira nem eredetien van megírva, igaz lehet, a fordítás a ludas, ennek már nem fogok utánajárni. Viszont 10 pontot adtam arra, ahogy a hr-es csajokat lehúzta munkakeresés közben az egyik főszereplő, mert én is járattam már az agyam állásinterjú közben, hogy ezek hibajavítóval festegetik a körmük végét unalmukban?? Kedves könyv, ha nem várunk tőle túl sokat.

Utószó.
A könyv szereplői nem jutottak el Amszterdamba, de a lányok, ki hitte volna, megtalálták az igaz szerelmet. Én viszont szerencsésen megérkeztem közben, de az igaz szerelem még csak Amszterdam képében ért el (zárójelben megjegyzem, néha van egy olyan sanda gyanúm, hogy A'dam bátyám, mint minden szép pasi, igazából homokos...)


Lábjegyzet
(1)Egyébként azért nem vagyok ennyire antiszociális, de repülés után nem vagyok éppen a legjobb formámban, csak bambán mosolygok magamban, hogy ezúttal sem kellett használnom a zacskót.