Egy kis technikai malőr:)

A régi hátterem sajnos odaveszett. A gyomtalan blogé el volt mentve, a fekete csipkés viszont nem. Most beraktam ideiglenes virágokat, amíg kitalálom, hogy milyen legyen a következő. Nem baj, úgysem árt egy kis frissítés! A másiknak is kéne, hmmm. Na mindegy. Most egyébként hajócsipkézek, a múltkor említettem a gigantikus terveket. Na pont nem azt. Azt is elkezdtem, el én, sőt, majdnem meg is valósítottam, de közbejött egy Bea barátném, aki gigantikus a köbön ötlettel állt elő. De ez legyen meglepetés. Annyira gigantikus, hogy sokat kell majd várni rá:) De egy kis ízelítő, reményeim szerint, a hétvégén már lesz. Szóval most hajócsipke-projekt körül forognak a kerekek a fejemben. Más nincs, mostanában inkább olvasok*, vagy Beával csetelek, akivel sosem tudunk csetelni, mert idegenvezetősködik Egyiptomban, ezért sosincs otthon. Most Pesten van, kényszerszabadságon, úgyhogy a szabadidőm leginkább a neten lógva telik. Főleg, mert egy gigantikus a köbön projekt minden részletét át kell beszélnünk az utolsó cérnaszálig:D Fura, hogy Pesten alig maradtak barátaim, mind elszállingóztak már valamerre. El kéne menni Moszkvába:(((( na nem most, túl hideg van:D Beja meg már mióta hív Egyiptomba, én meg nem megyek, mert meleg van, fúúúj!!!!:P (bebe-szmájli, neked;)) És különbenis, gyönyörűűűűűűen virágzanak már a magnóliafák nálunk, ami a legszebb virág a jácint után♥  (nem kell keresni az összefüggést a gondolatok között :D)

*Jah, és mit olvasok. Hát Orhan Pamuk mestert. Az Ártatlanság múzeuma MINDENKINEK kötelező! Az eddigi legolvasmányosabb könyve, kezdő Pamuk-rajongóknak ideális, tősgyökeres rajongóknak (hol volt akkor még a Nobel-díj, amikor én már imádtam őt?) kicsit meglepő:) Ha van valaki, aki tud hangulatot teremteni a könyveiben, hát az ő. Áh, ha eddig Indiana Jones, Sherlock Holmes és Mulder ügynök keverékét akartam férjemül, akkor most beveszem Orhan Pamukot is. És nézzen ki úgy, mint Mika:) És ezzel a könyvvel felülértékeltem az ebook-olvasókról az álláspontomat. Jó dolog, nem tagadom, kellene is, mert sokat olvasok digitálisan (a világ legjobb telefonjáról, ami NEM apple, de még csak nem is android :P), viszont van a papírkönyveknek egy nagyon fontos funkciójuk: ki lehet tölteni rajtuk a regény iránti érzelmeimet. Ha szeretem, akkor ölelgetem, cipelem, dehogy bánom azt a 660 oldalt, viszem mindenhova magammal, mert velem van, mert ott van, mert jelen van és így érzem a belőle áradó hangulatot akkor is, amikor nem olvasom. Egy digitális olvasót nem lengi körül az éppen rá elmentett regény hangulata, mert mindig más van rajta. Sőt, egyszerre több van rajta, és nem érezhetek ma mérhetetlen imádatot, holnap meg undort ugyanaz iránt a kütyü iránt?? Igen, szerintem (NEKEM) hiányzik az érzelmi töltet az olvasóból, de lehet, hogy egyszerűen csak hülye vagyok, hiszen másoknak meg nem számít. Általába nekem sem számít, de vannak regények, amik mellett nem lehet elmenni csakúgy, ami nem lehet egy fájl a sok közül, mint a kedvenc fényképek külön mappába gyűjtve, van olyan regény, ahol nem elég csak a duma, egy szinttel magasabbra akarod emelni a kapcsolatot, ahol kell az érintés is már:) Ez nálam Orhan bey, többek közt.
Az Együtt lehetnénket először digitálisan olvastam és "véletlenül" vettem meg könyvben. Égi jel volt, megszólalt a vezetékes, úgyhogy letettem a céges mobilt, amiről éppen olvastam, mellé az üveg kólát, felkaptam a telefont, de süket volt, viszont közben a kóla szökőárként habzott kifele, egyenesen rá a mobilomra. Meg is hibbant tőle szegény. Nagyon idegesített, hogy nem tudom befejezni a könyvet, ezért rohantam, megvettem. (Mindez Moszkvában történt "szerencsére", mert oroszul kezdtem el eleve.) A könyv most Anna barátnőmnél van, én meg megőrülök a hiányától, magam is meglepődök, milyen gyakran eszembe jut, pedig azóta is gyorsmenüben van elmentve az Együtt lehetnénk a telefonomban, de nekem az a rajzos borító kell, az a fehér, keménykötésű nehéz könyv, mert az hordozza magában azt az érzést, amit akkor átéltem, felelevenedik anélkül, hogy újraolvasnám (sok könyvtári könyvet vettem meg utólag, antikváriumból). Nah, ezek után próbáljak úgy tenni, mint aki nem is érzelmes... Igazából nekem mindegy, hogy elterjed-e vagy sem az ebook, csak mellette meg lehessen venni papíron is azt, ami igazán fontos. Az olyan hülyék számára, mint én, akik túl erősen kötődnek a tárgyakhoz. Milyen szörnyű lenne egy lakás könyvek nélkül? Még a gondolatától is elönt a sivárság érzése.
Na jó, teleírtam sok hülyeséggel ezt a bejegyzést:D
Holnap lesz update a gyommentes blogban, imádnivalót alkottam (én imádom;))