Showing posts with label Hollandia. Show all posts
Showing posts with label Hollandia. Show all posts

Jan 12, 2010

Frivolité tutorial és behavazott Amszterdam

Megcsináltam végre a tutorialt, hála valami nyavajás vírusnak. Zseniális, hogy pont most fekszem ki, a múltkor színtiszta megfázásom volt, ráadásul az én hibámból, aláírom, de ez most olyan tipikusan fáj az összes izmom, fáj mindenem, pocsékul vagyok, tuti vírus. Több hónapon át semmi bajom, aztán egy hónapon belül másodszorra dőlök ágynak. Azon gondolkodtam, hogy ennek most már valami pszichológiai oka van, jövő hét az utolsó hetem itt, nehéz megemésztenem. Mindegy, legalább két alvás között megcsináltam a hajócsipke-oktató összeállítást. A szokásos helyen, tessék azt reklámozni, fertőzzünk meg mindenkit!!!!! Nem is értem, miért nincs magyarul leírás, próbáltam legalább szakkiejezésekre rákeresni, de nem sok sikerrel, egy magyar hajócsipkéző oldalt találtam, de megsértődtem, amikor semmit sem nézhettem meg regisztráció nélkül. Nem szeretem az ilyet, én megosztom amim van akárkivel. Na mindegy.  Most már van magyarul is, remélem még használható is! Azért a nem dumálós blogomra raktam, hogy ne ijesszem el az embereket a sok szövegemmel:)))))
Ezen kívül még hoztam néhány fényképet. Múlt héten gyönyörűen esett a hó, kimentünk sétálni és fényképezni.



Az én kedvencem:)))

A Rembrandtpleinen még állt a karácsonyfa, azóta már szétszedték


Gyönyörű templom a Spui (ejtsd "szpáü":)) térrel szemben

Hát nem csodaszépek a fák behavazva?:)

100% Amszterdam:)

Az ablakunkból

Szegény, fázós kacsák:( de megetettem őket! Már amennyi száraz kenyerem volt.

A képekre kattintva még látható az albumban néhány kép aznap délelőttről, a Vondelparkban

Nov 14, 2009

Hermitage Amsterdam képekkel:)

http://www.hermitage.nl
Ez egy új múzeuma Amszterdamnak, Amstelhof épületében, az Amstel folyó partján. Több, mint 300 éven át öregek otthonaként funkcionált az épület, ami egy idő után már nehezen tudta kiszolgálni a modern igényeket, 3-4 évvel ezelőtt végleg bezárták és kezdték el átalakítani múzeummá. A múzeum idén júniusban nyitotta meg kapuit, az első kiállítása a cári udvar életét hivatott bemutatni.
"At the Russian Court, Palace and Protocol in the 19th Century"
No és akkor következzen az én szerény véleményem:)
Az épület kívülről egyszerű, de igazán impozáns, én akár szépnek is mondanám, az Amstel folyó partján gyakorlatilag szétterpeszkedik, a főbejárathoz a belső udvaron át lehet bejutni. Belül viszont az egész olyan modern, hogy nekem csalódást okozott, olyan rideg. OK, én láttam az igazi Ermitázst, ami ugye a pétervári Téli Palota, ahol a gazdag cár ücsörgött, ezért voltak nagy elvárásaim, meg hát ha figyelemmel kíséritek akár fél szemmel is a blogomat, észrevehettétek, hogy nem szeretem a modern dolgokat, annál inkább a klasszikus, barokkosan csicsás stílust:) Viszont amikor beléptem az első terembe, ahol a bálok világa volt bemutatva, azért sikerült elfelejtenem, hogy az épület belülről milyen gyér. Azok a ruhák, azok a festmények!!! Óóóóóóóóóó... És egye fene, abban a teremben nem is olyan rosszul próbálták ellensúlyozni az épület hiányosságait: a fehér falakra egyszerű, fekete vonalakkal felfestve mindenféle ablak, stb. Sajnos fényképezni nem lehetett, amit én komolyan is vettem, és csak amikor már nem bírtam cérnával, lőttem suttyomban pár képet a telefonommal. Mások pofátlanul fényképezőgéppel mászkáltak, szóval igazolva éreztem magam, ha a kedvenceimről csinálok képet, annyira megihletnek az ilyen dolgok!! Most már bánom is, hogy nem volt fényképezőgépem, mert amikor kimentünk a múzeum boltjába, egyetlen nagy, vastag, drága könyvön kívül (amiben nem találtam meg a kedvenc ruhámat) szinte SEMMI nem volt a kiállításról, alig egy-két képeslap. Viszont mindenféle giccses bóvliból akadt bőven.
Visszatérve a kiállításra: csodaszép festmények, ruhák, legyezők, esernyők, amiket órákon át lehetett volna tanulmányozni. Olyan aprólékos munkával készültek akkoriban a dolgok!!! Selymek, bársonyok, csipkék! Olyan szépséges hímzések, festmények, hogy attól féltem, ott fogok elájulni, nyöszörögve, hogy én is akarok, én is, én is, én iiiiiiiiiiiisssssssssss......................
No és akkor következzen az én szerény kiállításom, amit a telefonommal csináltam

Hát hol vannak manapság az ilyen cipők?? A legszebb csizmát sajnos nem tudtam lefényképezni, túlságosan hátul volt. De azért el tudjátok képzelni, olyan kis formás bokacsizma, végig sok-sok apró gombbal, lila szaténból:)

Festett gyöngyvirágos legyező. Olyan élénk a színe, hogy kedved lenne megszagolgatni!:)

Ez a legyező a cárné tulajdonában volt. 400-valahány rubin, néhány gyémánt, arany és egyéb vacak díszíti. Mindettől függetlenül én a csipkétől voltam elájulva, olyan finom, vékony!! Nem is tudom, miért nem készítettem képet az esernyőkről:(
Pündéri reggeli köntös. Ebben aztán tényleg hercegnőnek érezheted magad akár hétfő reggel is:)

 És akkor következzen az a két ruha, amitől a leginkább elállt a lélegzetem. Olyan szépen van használva a hímzés mindkét ruhán, hogy csak irigykedni lehet. Vagy tervezgetni:)


Ez a nyomorult telefon képtelen visszaadni a szineket, de higgyétek el nekem, mesésen néz ki! A mélyzöld bársony más szögből nézve pirosban játszik. A kis virágok bizony selyemmel vannak hímezve, és néha Kreiniket megszégyenítően csillognak!!

A kiállítás 2010 január 31-ig látható, a belépő borsos, 15€-ba kerül(I Amsterdam kártyával ingyenes), viszont borzasztó sokat kell sorba állni, ha nem jösz elég korán, 11 előtt még nem volt olyan durva, később már másfél órákat is sorba kell állni), én elviseltem volna több tárgyat is, de azért így is nagyon gazdag gyűjtemény, de ez ugye attól függ, ki milyen gyorsan rohanja végig (nekem minimum 3 óra, és még tekintettel voltam arra, hogy nem egyedül voltam, de hát meg kell ám nézni minden apró öltést!:)

Oct 27, 2009

Ősz

Beszámolnivalóm nincs egyelőre. Ezer dolgot csinálok egyszerre, ezért semmivel sem haladok:) De azért egy dolog már készen várja, hogy a világ elé tárjam, csak még nem érett meg teljesen. Na mindegy. Ma felpattantam a biciklimre, és elmentem majdnem Haarlemig, de állandóan leálltam fényképezni, és nagyon örültem, hogy nálam volt a gépem, mert általába otthon felejtem.





Olyan csodaszépek ezek a színek, úgy szeretnék valami ilyet is hímezni!! Egy tavaly őszi (egészen pontosan a 164. számot) Cross Stitch Collectiont azért vettem meg, mert van benne egy Maria Diaz minta, amelyik annyira szépségesen visszaadja az őszi színeket, hogy alig tudom visszatartani magam, hogy bele ne kezdjek abba is:)

Meg van egy csodaszép mintám egy orosz festő, Levitan képe alapján, azt még jobban meg akarom csinálni.



Közben meg nagy álmom a Thea Gouverneur Dutch Cows két képe is (szintén megvan a minta, mert kitben irtó drága, és talán jobb is, különben még abba is belekezdenék, így meg csak boldogít a tudat, hogy megvan a minta).

Imádom a fekete-fehér teheneket a zöld mezőn (zöld teheneket fekete-fehér mezőn!), valahogy messziről szaglik, hogy a Thea Gouverneur holland illetőségű:)

Sep 20, 2009

Fura autómentes nap Amszterdamban

Ma autómentes nap van a városban. Egy elég forgalmas úton lakunk, és tényleg nagyon érezhető, hogy mennyivel kevesebb autó van. Amit furcsállok viszont... már három vagy négy lovaskocsi elhaladt az ablak alatt!! Elképzelem, ahogy ül otthon az emberke, jaj, be kéne menni a városba, elfogyott a tojás, de a kutya rúgja meg, ma nem ildomos autózni.... hm, hm... OK, fogjuk be a két lovat. Vili, nálunk is van két paci meg egy szekér a balkonon, sose lehet ugye tudni... egyébként el tudnám viselni, ha visszajönne a lovaskocsik időszaka, nem lenne olyan büdös! Vagy büdös lenne, csak más szagtól;)

Ha már a város furcsaságai kerültek szóba, egy szerintem bicskanyitogatóan idegesítő, kedélyborzoló jelenség a modern művészet itt. Ahogy mi azt nevezzük, Emily Strange (nem találtam magyar linket hozzá) után szabadon: Bad Art. Ez a város egyszerűen hemzseg a galériáktól, és amikor az ember elmegy mellettük, akkor leginkább a molotov-koktél receptjén kezd el gondolkodni. Képtelen vagyok felfogni a modern művészet létjogosultságát, főleg ilyen mennyiségben. Ebben a városban nincs hely, nincs elég lakás, túl van zsúfolva. Könyörgöm, ne foglaljatok el értékes területeket modern művészeti galériákkal! A fehér alapon 3 kiló fehér festék szétkenve, belepöttyintve egy kis barna valahol ott, balra fent, NEM művészi. NINCS benne technika, NINCS benne mondanivaló, NEM szép. És főleg NEM éri meg azt az 5 számjegyű összeget. Euróban. De még forintban sem. Egyik nap viszont visíthatnékom támadt. Lehet, én vagyok maradi, hátha valaki máshogy látja a dolgot, ezzel találkoztam:
Egy galériában, sorban 4-5 ilyen kép lóg, aztán egy másik gobelin, szintén 4-5 egyforma egymás mellett, és így tovább. Azt elfogadom, hogy több értékkel bír, mint mondjuk egy zöld alapon sárga csíkozású vászon, aminek érdekes textúráját a festék kilója adja, beleláthatod az elhúnyt ük-ük-ük nagyanyádat is, ha kellően hozzáértően nézed (bla, bla, bla, bla........), de fáj a szívem a Meska, Etsy és hasonló oldalak alkotói miatt, akiket ez a "művész" kifiguráz. Szerintem egyszerűen kigúnyol mindenkit, aki hímez, amikor ezt van képe kiállítani puccos galériában, és eladni drága pénzért. És ezen van a lényeg, hogy ezzel többet keres, mint egy normális hímzéssel, amit a kutya sem becsül. Nem tudom. Lehet, túl maradi vagyok azokkal a tanulmányokkal, amikkel az egyetemen meg a gimnáziumban lett megtömve a fejem. Vagy csak irigy vagyok az pénzkeresés ilyen egyszerű, kiváltságos módjára és az emberi butaság határtalanságára??

Jul 3, 2009

Kettő díj meg kettő táska

Megint elnyelt a fekete lyuk! És micsoda meglepetés várt, mire kikerültem belőle!:) Kaptam szép díjat, rögtön kettőt!! Nagyon szépen köszönöm! Egy Jucustól és egy xllianntól, vagyis Jutkától:)Nagyon köszönöm:) Színben ráadásul pont illik a hátteremhez;) Viszont nem adom tovább, ahogy látom, nagyjából körbeért, meg amúgysem tudnék hetet kiválasztani, kivételezni meg nem akarok.
És akkor most a magyarázkodás. Ehh. Múlt héten leejtettem a laptopomat. Ne kérdezzétek hogyan, nem tudom. Hála az égnek, "csak" a merevlemez betegedett le, vagyis majd cserélni kell. Azt úgy rögtön megértettem, hogy mi a gond, amikor próbáltam bekapcsolni utána, de hogy ilyenkor mi a teendő? Bepánikoltam, behisztiztem, volt ott minden. JB eszénél volt, elvitte a szomszédban lakó munkatársához, aki megcsinálta, ez a kedvenc hobbija. Azalatt én megettem rengeteg sajtot náluk, és hüppögtem. Ő meg élvezte a kihívást, még külön köszönetet mondott, hogy elláttam feladattal. Vindóz nem fut rajta, de az Ubuntu megy (azt mondta, mert az átugorja a hibás részt a merevlemezen, míg a vindóz megáll ott). Szóval most ismerkedek a Linuxszal, amíg nem lesz új alkatrész. Nem rossz, még akár maradhatna is, csak a gond, hogy sok programom nem fut rajta. Brühühühühüüüü:(
Időközben egy barátnőm is meglátogatott Pestről, vele eltöltöttem sok időt, amikor nem otthon punnyadtam. Aztán találtam egy boltot, ahol végre találtam azokat a kerek bambusz táskafüleket, úgyhogy most már semmi sem állít meg, hogy megcsináljam azt a bizonyos Tilda-táskát, mert még meseszép anyagot is találtam, és a fantáziám is megindult, és...és...és... tervek tömkelege zsong az agyamban. Most küldött anyukám meghívót a wiw orosz változatán a kézimunkakörbe, úgyhogy ott is elvesztem egy fél órára, aztán rájöttem, hogy az orosz felem az, amelyik olyan grandiózus terveket szövöget állandóan. Csak hát ha lenne rá idő. Na, elkalandoztam. Szóval vettem táskafület, és mivel a barátnőm is elkísért, ezért ő is nézelődött, amíg én veszett egér módjára rohangáltam az anagok között. És talált magának táskacsatot. És talált magának anyagot. És talált magának szalagot rá. És talált magának felvarrnivalót rá. És jó, hát felajánlottam szolgálataimat a kivitelezést illetően. Ez kerekedett belőle (veszettül irigy vagyok rá, nagyon-nagyon tetszik, nekem nem sikerül ilyen egyszerűt, de nagyszerűt tervezni, én mindig túlbonyolítom az életet) Imádtam varrni, nagyon gyorsan megvolt, olyan nagyon puha az anyag, nyamm-nyamm! Ráadásul az egyetlen hibácska (mert ugye az a védjegyem, hogy semmi sem tökéletes) a bélésen van alul, nem látni, hacsak direkt ki nem fordítod:))). A Tilda nesszeszer aljának a megoldását használtam fel, hogy legyen benne sok-sok hely.
És akkor a másik táska. Itt már látszik Laura keze nyoma, mert agyon van bonyolíŧva és nem tökéletes. Egy turiban vettem 10 euróért egy ronda táskát nagyon szép füllel. A ronda táskát azon frissiben ki is operáltam a füléről, mert annyira ronda volt, úgyhogy sajnos azt nem tudom dokumentálni. De az, hogy ilyen olcsón adták abban a luxusturiban, már mond valamit;) Osztán nézem, nézem, hát nem tökéletesen illik az a fül az én képeslapjaimhoz? Úgyhogy ezzel fejeztem be. Csak a gond, hogy ez a keret (táskafül, akármi) nem rávarrós, hanem becsípni kell, és mire belenyomorgattam az anyagot, elferdült, és még mindig nem sikerült tökéletesre viszahajlítgatni. Levontam a következtetést: mostantól csak rávarrós kerettel csinálok táskát.
A kollázs hátteréül az Északi-tenger szolgál. Ha már a hímzésen North See felirat van:)
És egy utolsó kollázs, ha már végre sikerült a Picasát felrakni Ubuntura. Amszterdam vizibicikli-látószögből. Olyan meleg van az elmúlt napokban, mint otthon szokott lenni nyáron. Már alig várom, hogy végre újra a fejem fölött lógassa az eső a lábát. Ezzel piszkál JB, hogy és én még Nizzáról álmodozom folyamatosan, amikor egy hét nyártól már olyan morgós vagyok.

May 1, 2009

A királynő napja

Megint egy agymenés kategóriába tartozó bejegyzés, semmi kreatívkodás:)
A királynő napja (Koninginnedag, Queen's day) a legnagyobb holland ünnep, amikor a királynő születésnapját ünnepli mindenki, aki él és mozog. A jelenlegi királynőnek, Beatrixnak január végén van a születésnapja, de az nem túl kényelmes időpont egy országnyi bulit csapni, ezért meghagyták az édesanyja, Juliana szülinapjának időpontját (mégiscsak kellemesebb az április végi melegben fetrengeni alkohol-mámorban, mint január 31-én...). Hivatalos munkaszüneti nap - amiben a hollandok nem bővelkednek egyébként, de nekünk dolgozni kellett, mert minket sosem hagynak békén. Aminek egyébként örülök, mert a cserébe járó szabadnapot bármikor kivehetem, ellenben ha aznap nem kéne dolgoznom, két lehetőségem van: vagy otthon ülök, vagy a városban nyomorgok a többezer narancssárgába öltözött ember között a szemétkupacokon(OK, mehetek kirándulni a hegyekbe). így viszont jól elvoltunk a csendes irodában, a barátnőmmel vettünk koronát magunknak, és abban ültünk egész nap:)
A kép címe: így ünneplünk az irodában, szeretjük a főnököt:)
Ez a kép meg csak szemlélteti, mennyire sokan vannak. Mert munka után már bementünk a városba, ami elég fura volt, végigmenni a kisértetjárta iroda-negyeden, fel a vonatra, 5 perc múlva már a belvárosban a legnagyobb parti kellős közepén állsz.
Az egész város így nézett ki, mostanra elvileg már eltakarították már a nagyját. Eredetileg nem állt szándékomban ebben az őrületben részt venni, tavaly, ahogy már említettem, április 29-én érkeztem délután (a Malév 666-os járatával:)), 30-án mentem ki életemben először a városba felfedezni annak nevezetességeit. Kellően sokkoló volt:) Főleg, mert egyedül érkeztem, senkit az égadta világon nem ismerve, szóval egyedül bóklásztam az ünneplő tömegben, ha csak nézőként is, de kivettem a részemet ebből a bolondokházából, most már nem akartam, de a kollégáim rábeszéltek, nézzünk be a városba. Utólag örültem, hogy engedtem a nógatásuknak, jó érzés volt a tavalyival összehasonlítva, hogy ekkora társaságban voltam, mondhatni barátok közt:) Egyébként a városban kivetítők mindenütt, és írták, hogy az apeldoorni áldozatokra való tekintettel, menjen mindenki haza. De mindezt hollandul, gondolom hogy a turistákat ne zavarják. Mint már korábban volt róla szó, Amszterdam egy külön világ az országon belül. De borzalmas ami történt egyébként, ráadásul teljesen esztelen is, és szomorú, hogy embereknek meg kellett halniuk, egy őrült miatt, csak mert rossz helyen voltak rossz időben.

Apr 6, 2009

Flowerbomb

És ez most nem a kedvenc Viktor and Rolf parfümöm:) Tegnap csak eljutottunk abba a bizonyos Keukenhofba, és az időjárás is megkegyelmezett. Anyukám megrendelésére egy nagy rakás képet készítettem, akit érdekel további 500 virágocskás kép, itt vannak:) olyan sok, hogy külön albumot kellett nyitni nekik:)Virágok orrvérzésig:) Ezek a kedvenceim:

Mar 27, 2009

És ismét a Kockásfülű, meg egy kis Maastricht

Időközben végleges formát öltött a nyulam, benne a táskám bosszantó kis csíkjaihoz használt fonalak. A varrás kissé csálé, de hát ez van, ezt kell szeretni:)
Tegnap voltunk Maastrichtban. Igazából Keukenhofba akartunk elmenni, ezért vettünk ki direkt szabadnapot (a virágok miatt csak két hónapig van nyitva, zsúfolásig tele túristával, gondoltuk hétköznap csak kevesebben lesznek), de úgy esett, hogy nagyon esett. Csak a szokásos holland időjárás. Szóval inkább elmentünk elkölteni a frissen a számlára érkezett fizetést az egyik legjobb shopping-városban (itt most szívesen szót ejtenék a holland divatról, de inkább máskorra halasztom, most más a téma).
Namármost, egy számomra igen furcsa jelenséggel találkoztam eb
ben a lapos, esős országban. Ha látsz egy templomot, és úgy döntesz, hogy meg akarod nézni belülről, két dolog fogadhat. Az egyik, hogy fizetned kell a belépőért. Hát, nem egy szép dolog, de nekik is fent kell tartaniuk magukat valamiből. A másik: amint közelebb érsz, rájössz, hogy ez a templom már nem templom. Haarlemben 3 társasházzá alakított templomot találtam már(az egyik a vöröslámpás negyed kellős közepén). Amszterdamban van egy fodrász-üzletté átalakított (és megjegyzem, nem egy trendi figaró puccos stúdiójává...), kettőt is ismerek, amelyikben irodák vannak, ráadásul a kedvencemben is, a Vondelpark mellettiben is. Messziről szép templom, marha jól néz ki, aztán leesik az állad, amikor közelebb érsz. És még mennyi van, amiről nem tudok! Most már az a kedvenc sportunk, hogy meglátva egy templomot elkezdünk találgatni, mi is lehet benne. Tegnap Maastricht városközpontjában találtunk egy templomot, jól néz ki, menjünk már be. Na ez fogadott minket:
Nemes egyszerűséggel: könyvesbolt. Üdítő volt látni ebben a környezetben a melegeknek szóló irodalom külön kis állványát. Semmi fakszni...
No, és képek, hogy ne legyen unalmas:)
Meg a helyi (mű)állatkert, ahol szemmel láthatóan megdöglött a (mű)zsiráf. Amikor szeptemberben ott voltam, a hölgyemény még piros ruhában volt. Gondolom azóta hazaszaladt átöltözni, aztán vissza, gyászolni tovább a zsiráfját.

Jan 11, 2009

Levendulazsák 2€/méter anyagból:)

Szó ne érje a ház elejét, a hétvégén sem tétlenkedtem:) Péntekre kivettem betegszabadságot, reggel rendet raktam, mert már a fejemre nőtt a ház, aztán meg aludtam(délután 3-tól másnap reggel 9-ig). De úgy tűnik, szombatra kialudtam ezt a hülye infulenziát. Kicsit hímeztem az öregasszonyomat, de nem rakok fel fázisfotót, mert....őőőőőőőőőő, játszhatunk olyat, hogy aki felfedez 5 különbséget az egy héttel ezelőtti és a mostani állapot között, az nyer valamit... de nem lenne nyertes,mert nincs meg az 5 különbség. Szombaton kibattyogtunk JB-vel a piacra, bevásároltunk zőccségekből, ami eszembe juttatott valamit.
A piacon van egy stand, anyagokat árulnak 2 eurós egységáron. Kb egy hónapja úgy döntöttem, megnézem magamnak, mik vannak ott. Ott álltam egy hatalmas halom anyag előtt, szimat-szimat-szimat a levegőbe, aztán benyúltam a legalljára és kituriztam egy világoskéket, ami határozottan hímezhetőnek tűnt. 1 méter volt a minimum megvásárolható, de gondoltam 2 €-ba nem megyek tönkre, ha esetleg mégis tévedtem volna. Tegnap jutottam el odáig, hogy eszembe is jutott, és volt is időm vetni rá egy közelebbi pillantást. És bevállt!!! Megszámoltam, én azt mondanám, 19-es (tudom, hogy olyan nincs, de a 18-nál apróbb, a 20-nál nagyobb). Szerintem gyönyörűséges!!! Egy picike rózsát hímeztem rá próbaképpen, és beletöltöttem a még nyáron szedett és kiszárított levenduláimat. Igaz, az a levendula más célra volt szedve, egészen pontosan egy szív alakú szatén és frivolité levendulazsákhoz, egy már elkészült párjához, de, na, hát izé, ez van. Ma pedig elmentünk legyező-kiállításra!!!! Hát nem mondom, megfogott a dolog:) de hímzett legyező nem volt köztük:( Egyébként már tegnap is a saját legyezőmet csinálgattam, de nagyon dühös vagyok magamra, amiért már szeptemberi hazalátogatásomkor el akartam hozni a készülő legyezőm alkatrészeit, és most is efelejtettem. Rrrrrrrrrrrr. A frivolité részén tötymörgök még mindig. Majd megmutatom, ha már kicsit kipofozgattam, mert most megint kutyarágta. Az anyag részére még mindig nem tudom, mit fogok hímezni, igaz, most egy kis ihletet azért kaptam (egy kicsit???), a széle meg körbe frivolité (hajócsipke, hajócsirke).

Éééééééééés egy vasárnap reggeli fénykép az én szerelmemről. Pedig nincs is olyan hideg. Szerintem. Csatornakorcsolya:) Kár, hogy annyi a szemét a csatornákban, szerintem nagyon szégyellhetik magukat az emberek, amiért ilyen bunkó disznók. na, és akkor most nekiállok összeszedni a befejezetlen képeimet...

Jan 1, 2009

Ma kollázsokat volt kedvem csinálni:)

Keresztszemes Magazin ajándék mintája, anyukám delfti porcelán- és orosz gzhel-gyűjteményének nagybecsű társaságában. Delft egyébként tündéri kisváros kb 15 percre Hágától, amikor először jártam ott, megállapítottam, nem véletlen, hogy Vermeert úgy megihlette, nyáron egyszerűen festményre kívánkozik.
És készen lett az éjszaka folyamán a Nimue Részeg Kalap (Nimue Le Chapeau Ivre), mosatlanul-vasalatlanul, Pincevirágom mellett-csak mert színben nagyon illik hozzá:) P.S. A szilveszteri bulik ellen kézzel-lábbal tiltakozik az árral szemben haladós személyiségem, december 31-e szinte kiabál egy unalmas, otthonülős, sokat evős és hímzős estéért. Ez volt a gyümölcse:)

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!!