Showing posts with label Budapest. Show all posts
Showing posts with label Budapest. Show all posts

May 25, 2010

Örömmel jelentem,

5 perccel azelőtt, hogy végképp elvesztettem volna maradék józan eszemet, sikerült letenni azt a nyomorult vizsgát. Most már lesz jogosítvány. Kimaradt az a borzalmas Vágány utca és nem volt Váci úton jobbra sorolás sem. És nem felejtettem el a fékpróbát. Csak a végén remegett annyira a lábam, hogy nem tudtam levenni a kuplungról, és a vizsgalapon az aláírásom is egy 100 éves öreg nénikééhez hasonlít inkább. De mindegy, lényeg, hogy sikerült.
Tegnap hazautazott JB, az elmúlt két hétben megmutattam neki Budapestet, sokszor alaposan eláztunk, plusz még az én idegbajom a pótvizsga miatt, jó betegecske vagyok, a mandulám meg minden. Mindegy, most jobb lesz. Még útjára kell indítanom a három PIF-et és kész van minden, ami be volt tervezve. Aztán kezdhetek máson aggódni. Amit még fel sem fogok. Amikor Amszterdamba utaztam, akkor sem fogtam fel, hogy mire is vállalkozom. Na mindegy, mindent a maga idejében:)
Egy-két Budapest kép.
 Eső után

Szerintem ez az egyik legszebb szobor Budapesten:)) Az eső külön illik a hangulatához, sosem mosolyog:(
Ugyan mi járhatott annak a kőfaragónak a fejében, aki ez az emberkét csinálta?:)

Annyira borzalmas, amit a zsidó-negyedben csinálnak!!!! Azokat a gyönyörűséges házakat lebontják, helyettük építenek ronda dobozokat. Nagyon ocsmány. Két doboz között még épphogy megvan egy-egy régi, szép ház:( a képen bal oldalán látható egy modern förmedvény. Kicsit képmutató dolognak tartom a betonozott úton a hatalmas cserepekben kirakott fákat, de legalább van zöld, úgyhogy legyen. 
Ami viszont szerintem a legnagyobb szégyen, az Budapest egy új tere, az Eiffel tér. Én úgy elbeszélgetnék azzal az emberrel, aki azt tervezte! Szöges bakanccsal adnék kis nyomatékot szavaimnak. Úthengerrel verném bele a kultúrát (még folytatnám szivesen a válogatott kínzásokat, de inkább a lényegre térek). Adott egy tér, amelyiket egyik oldalról az a bizonyos Eiffel által tervezett Nyugati pályaudvar oldala határol, a másik oldalról valami hihetetlenül ocsmány szürke üvegdoboz (irodaház), amit most rittyentettek oda ritka kiemelkedő szépérzékkel. Amikor a térre bejöttem, rájöttem, még sose láttam ilyen jól a Nyugatinak az oldalát, és elámultam, hogy mennyire gyönyörű kidolgozású. Ekkor úgy döntöttünk, hogy letesszük magunkat egy kicsit, elég sokat mászkáltunk már a városban. A tér közepe süllyesztett, félkörívű és a lépcsőkön le lehet ülni (amfiteátrumhoz hasonlítják azok a kókler tehetséges tervezők). Namármost, amint leülsz akárhova is, onnantól kezdve semmi mást nem látsz az égadta világon, csak az elmondhatatlanul ronda irodaházat, és még ha ki is töröd a nyakad, akkor sem fogod látni fővárosunk egyik büszkeségét, mert nemcsak a hátad mögött van, de még fönt is. Viszont bárhonnan fantasztikus panoráma nyílik az irodaházra. Vitathatatlan, hogy Budapest egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincs hova kiülni, és igazán hálás vagyok, hogy végre sikerült egy kis helyet adni a népnek, ahol kedvére kiüldögélhet, és nem egy kocsma/étterem/gyrosozó teraszán kell lepihenni, de szerintem épésszel felfoghatatlan, hogy egy világhírű műemléknek erőszakkal fordíttatnak hátat az emberekkel, és kötelezően a jellegtelen, még a kommunista építészetnél is fantáziátlanabb épületet bámultatják. Ha üldözési mániám lenne, ezt egy globális agymosás részének tartanám, ahol az embereket direkt az egyszerű, szürke, fantáziátlan, korlátolt dolgokhoz szoktatják, ahol elmossák az igazi értékeket és helyette olcsó, könnyen emészthető dolgokkal táplálják, az alternatívát gondos tervezéssel elrejtve pedig az emberek világlátását, gondolkodását egyre jobban beszűkítsék. A tévéműsorokkal kapcsolatban már felmerült bennem ez a gyanú. Kíváncsian várom, mikor húzzák át az útikönyvekben a pályaudvart, és írják bele helyette az irodaházat, mint modern társadalmunk igényformálásának monumentumát.
Kép nincs róla, ki vagyok bukva.
P.S.: éljenek soká a budapesti romkocsmák!