JB mondja nekem, hogy igazán büszke lenne rám, ha végre befejezném a tojásomat vagy a Hollandiát (a két végeláthatatlan hímzésem). Érdekes, mondom, más pasik beérik azzal, ha a nőjük megmutatja a cicijét az interneten. Van ismerősöm, aki akkor büszke a barátnőjére, ha az kiteszi mindenét és fényképezik. Mennyivel egyszerűbb az élete ezeknek a lányoknak!
Jul 27, 2010
Jul 25, 2010
10+1 könyv
Mónika írta, hogy kíváncsi az én ajánlásomra. Könyves játékok mindig jöhetnek:) Meg tényleg pang a blogvilág, semmi nem történik senkinél. Megértem, meleg van. Úgyhogy olvassunk! Mit is? Hát ha engem kérdeztek, akkor...
1. Daniel Pennac: Foglalkozása: bűnbak - szivembe zártam azonnal mind a három könyvet (zártam volna négyet is, de az utolsó nem jelent meg magyarul). Ha olyan dolgokon akarsz hatalmasakat nevetni, amik valójában nem is annyira vidámak.
2. Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája - gyönyörű könyv, hatalmas igazságokkal, finom érzésekkel, csipetnyi élcelődéssel, szépen megírva. Gyanítom eredetiben még finomabb. Nálam előnnyel indult, mert a témája erősen hasonlít az egyik legnagyobb kedvencemére:
3. Martin Page: Elhülyülésem története - picike könyv Mónikának, a bőcsésznek ajánlva:) a vége nagyon el lett tolva, de az alapötlet és az életfilozófiája!! miatt nálam ez az örök első helyezett!
4. Mika Waltari: Fine van Brooklyn - kevés könyv tudott meggyőzni arról, hogy a főhős tényleg szerelmes és nem csak a sztori kedvéért fogja rá az író. Ez azok közül való. Nekem ez a legszebb.
5. Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója - olyan kis nyugodt, meleg, nem kiabál, nem mászik rám. Csak jó, szimplán.
+1. Syrie James: Jane Austen naplója - hát lehet ennek a borítónak ellenállni?:)
6. Milan Kundera: Nevetséges szerelmek - Kundera annyira érti. Vagy csak annyira nagyon jó szemfényvesztő?
7. Marian Keyes: Szusi kezdőknek - ha chick lit, akkor ez a könyv!
8. G. Szabó Judit: Mari, ne bomolj! - ha kéznél lenne, most ezzel ülnék a kanapé sarkában, a hatalmas vasárnapi ebéd levezetéseképpen.
9. Venedikt Jerofejev: Moszkva-Petuski - ajánljunk valami oroszt is. Valami olyat. Olyat, ami nekem annyira orosz, amennyire egyik könyv sem, amit az egyetem alatt olvastam kötelezőként.
10. Ismail Kadare: Az Álmok Palotája - tegnap ezt nyomtam JB-nek a kezébe a könyvesboltban. Jó sok időt szoktunk a FNAC-ban elpiszmogni, de még az Auchan könyvespolcait is végig kell tanulmányozni mindig :) Amszterdamban pedig a Waterstones volt a bázis, egy kis American Book Centerrel fűszerezve.
Próbáltam olyanokat összeszedni, amik inkább populárisabbak, nem annyira reprezentálják az én kissé fura ízlésemet. * Azért így is bekerült olyan, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, és nem tudom kihagyni egyetlen ajánlóból sem, amit én állítok össze:)
*Mert olyan fura az ízlésem, hogy nem szeretem Harry Pottert :) Értem én, értem, de nem üti meg egyik mércémet sem. Szabály: ha mentálisan nem elégít ki egy könyv, akkor legalább legyen érdekes a története, vagy legyen aranyos, az is megfog, ha jól van megírva, de ha egyik sem, de magával sodor, az se baj, úgyis kiolvasom, legfeljebb utána köpködök. Nekem HP-t egyik kategóriába sem sikerült beszorítanom.
1. Daniel Pennac: Foglalkozása: bűnbak - szivembe zártam azonnal mind a három könyvet (zártam volna négyet is, de az utolsó nem jelent meg magyarul). Ha olyan dolgokon akarsz hatalmasakat nevetni, amik valójában nem is annyira vidámak.
2. Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája - gyönyörű könyv, hatalmas igazságokkal, finom érzésekkel, csipetnyi élcelődéssel, szépen megírva. Gyanítom eredetiben még finomabb. Nálam előnnyel indult, mert a témája erősen hasonlít az egyik legnagyobb kedvencemére:
3. Martin Page: Elhülyülésem története - picike könyv Mónikának, a bőcsésznek ajánlva:) a vége nagyon el lett tolva, de az alapötlet és az életfilozófiája!! miatt nálam ez az örök első helyezett!
4. Mika Waltari: Fine van Brooklyn - kevés könyv tudott meggyőzni arról, hogy a főhős tényleg szerelmes és nem csak a sztori kedvéért fogja rá az író. Ez azok közül való. Nekem ez a legszebb.
5. Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója - olyan kis nyugodt, meleg, nem kiabál, nem mászik rám. Csak jó, szimplán.
+1. Syrie James: Jane Austen naplója - hát lehet ennek a borítónak ellenállni?:)
6. Milan Kundera: Nevetséges szerelmek - Kundera annyira érti. Vagy csak annyira nagyon jó szemfényvesztő?
7. Marian Keyes: Szusi kezdőknek - ha chick lit, akkor ez a könyv!
8. G. Szabó Judit: Mari, ne bomolj! - ha kéznél lenne, most ezzel ülnék a kanapé sarkában, a hatalmas vasárnapi ebéd levezetéseképpen.
9. Venedikt Jerofejev: Moszkva-Petuski - ajánljunk valami oroszt is. Valami olyat. Olyat, ami nekem annyira orosz, amennyire egyik könyv sem, amit az egyetem alatt olvastam kötelezőként.
10. Ismail Kadare: Az Álmok Palotája - tegnap ezt nyomtam JB-nek a kezébe a könyvesboltban. Jó sok időt szoktunk a FNAC-ban elpiszmogni, de még az Auchan könyvespolcait is végig kell tanulmányozni mindig :) Amszterdamban pedig a Waterstones volt a bázis, egy kis American Book Centerrel fűszerezve.
Próbáltam olyanokat összeszedni, amik inkább populárisabbak, nem annyira reprezentálják az én kissé fura ízlésemet. * Azért így is bekerült olyan, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, és nem tudom kihagyni egyetlen ajánlóból sem, amit én állítok össze:)
*Mert olyan fura az ízlésem, hogy nem szeretem Harry Pottert :) Értem én, értem, de nem üti meg egyik mércémet sem. Szabály: ha mentálisan nem elégít ki egy könyv, akkor legalább legyen érdekes a története, vagy legyen aranyos, az is megfog, ha jól van megírva, de ha egyik sem, de magával sodor, az se baj, úgyis kiolvasom, legfeljebb utána köpködök. Nekem HP-t egyik kategóriába sem sikerült beszorítanom.
Jul 22, 2010
Blablásított könyvajánló
Ahogy látom, a legtöbb blog szünetel, senkinek sincs kedve hímezni ilyenkor. Nálam sem rózsás a helyzet. A meleg nem az én világom. Akárhogy is nézem, nem szeretem. Lebénít teljesen, fáj az ember feje, gusztustalanul verítékben fürdik, kedvetlen mindenhez. Nem bírom az ilyen passzivítást. Na jó, nem nyavajgok. Itt volt JB nagymamája, vele mászkáltunk ide-oda. Már amennyire egy 88 éves öreg nénivel mászkálni lehet, de le a kalappal előtte mindenképpen!
Meg JB olvasta Murakami Harukitól a Világvége és a keményre főtt csodaországot, mondta, hogy még Amszterdamban véletlenül nála felejtette egyszer a hibbant Yann, aztán amikor JB éppen belemélyedt a könyv olvasásába, visszavették tőle. Úgyhogy hazajőve megvette magának és folytatta, ezután ajánlotta nekem. Yann2 elég fura szerzet, imádom őt, két éve úgy ismertem meg, úgy hogy bementünk az Occii-ba, elkezdett velem pantomimezni, egész éjszaka pantomimeztünk, egy szót sem szóltunk egymáshoz, azt sem tudtam, hogy milyen nemzetiségű. Aztán amikor hazaindultunk, jött velünk, elkezdett magyarázni franciául, olyan szépen súgdosott, hiába mondtam, hogy nem értem, de olyan nagyon beleélve magát magyarázott, mintha nagyon szépeket mondana, udvarolna és bókolna, kihasználva a francia nyelv minden fegyverét, közben meg értettem, hogy valami irdatlan nagy hülyeséget nyom, mert JB és az ollóim réme Yann majd megszakadtak a röhögéstől, de ő csak mondta a magáét kéjesen, végül ráöntöttem a fejére egy teljes üveg sört, miközben ő állt és nézett rám és magyarázott. Végül ráeszmélt, hogy ellopták a biciklijét.
Legközelebb meg akkor találkoztam vele, amikor Irina meglátogatott Amszterdamban, és nem értette, hogy mért táncolunk mi zene nélkül a Vondelparkban, utána felkapva a hátára a filmmúzeum bárjába vitt és almalevet ittunk. JB meg hűségesen hozta utánam a cipőmet. Több részletet nem árulok el, pedig volt még bőven hülyeség. Aznap este értettem meg, hogy a mobiltelefon túl van misztifikálva, mert nyugodtan lehet kibálni is, ha nem tudjuk, hogy hol a másik:) És még csak nem is szívok füvet! Na ez volt két éve. Szóval ez az emberke olvasta ezt a könyvet, JB sem tudta letenni, ezek után felkelti az ember érdeklődését! Egy molynak köszönhetően megkaptam ebookban, és két napra be is szippantott, nem láttam, nem hallotta, én a világ végén voltam. Kedvencek közé nem kerül be, de nagyon jó könyv, el kell ismerni. Szeretem, ha ennyi minden van benne és gondolkodni is kell, nem csak egy lapos szöveg egy síkon. Ha nem tudom, el sem hiszem, hogy nem most íródott!
Meg JB olvasta Murakami Harukitól a Világvége és a keményre főtt csodaországot, mondta, hogy még Amszterdamban véletlenül nála felejtette egyszer a hibbant Yann, aztán amikor JB éppen belemélyedt a könyv olvasásába, visszavették tőle. Úgyhogy hazajőve megvette magának és folytatta, ezután ajánlotta nekem. Yann2 elég fura szerzet, imádom őt, két éve úgy ismertem meg, úgy hogy bementünk az Occii-ba, elkezdett velem pantomimezni, egész éjszaka pantomimeztünk, egy szót sem szóltunk egymáshoz, azt sem tudtam, hogy milyen nemzetiségű. Aztán amikor hazaindultunk, jött velünk, elkezdett magyarázni franciául, olyan szépen súgdosott, hiába mondtam, hogy nem értem, de olyan nagyon beleélve magát magyarázott, mintha nagyon szépeket mondana, udvarolna és bókolna, kihasználva a francia nyelv minden fegyverét, közben meg értettem, hogy valami irdatlan nagy hülyeséget nyom, mert JB és az ollóim réme Yann majd megszakadtak a röhögéstől, de ő csak mondta a magáét kéjesen, végül ráöntöttem a fejére egy teljes üveg sört, miközben ő állt és nézett rám és magyarázott. Végül ráeszmélt, hogy ellopták a biciklijét.
Legközelebb meg akkor találkoztam vele, amikor Irina meglátogatott Amszterdamban, és nem értette, hogy mért táncolunk mi zene nélkül a Vondelparkban, utána felkapva a hátára a filmmúzeum bárjába vitt és almalevet ittunk. JB meg hűségesen hozta utánam a cipőmet. Több részletet nem árulok el, pedig volt még bőven hülyeség. Aznap este értettem meg, hogy a mobiltelefon túl van misztifikálva, mert nyugodtan lehet kibálni is, ha nem tudjuk, hogy hol a másik:) És még csak nem is szívok füvet! Na ez volt két éve. Szóval ez az emberke olvasta ezt a könyvet, JB sem tudta letenni, ezek után felkelti az ember érdeklődését! Egy molynak köszönhetően megkaptam ebookban, és két napra be is szippantott, nem láttam, nem hallotta, én a világ végén voltam. Kedvencek közé nem kerül be, de nagyon jó könyv, el kell ismerni. Szeretem, ha ennyi minden van benne és gondolkodni is kell, nem csak egy lapos szöveg egy síkon. Ha nem tudom, el sem hiszem, hogy nem most íródott!
Jul 13, 2010
Cím? Most nincs.
Ennyit sikerült haladnom Hollandiával.
Hímeztem a nagy VB döntő alatt is, miközben lelkesen NEM Hollandiának drukkoltam:) Persze JB szomorú volt, hogy Spanyolország nyert, neki a holland csapat a kedvence, de a foci miatt, nem azért, mert ott élt vagy valami, tisztán l'art pour l'art. Én meg nem értek a focihoz, ezért az ország miatt NEM drukkoltam nekik:) De azért az országuk térképét hímeztem. Ellentmondásos személyiség vagyok? áh, csak lusta kifejteni:) Ma végre megvan a kontúr is Utrechtnél. Na azt a részt viszont utttttálom. A határokat szemenként kontúrozom, nem 4-5 vagy ahány éppen kell, mert nagyon kacskaringós és rosszul nézne ki másképp. Az egybe képen fel sem tűnik két nap munkája, ez a kis virágházikó és mocsár a torony alatt elég macerás volt. Most jön akkor Hága és Scheveningen, az elég feltűnő lesz. Főleg hímezni, a ronda sok kontúrból álló Parlament következik! A képen egy átlagos méretű toll van, a méretek kedvéért.
Meg meghímeztem másfél kövér, fekete angyalkát az előző bejegyzésben említett táskámhoz. Azzal nem sietek, mert úgysincs varrógépem, hogy majd készre varrjam. A hímzést DMC szaténnal csinálom, és szó szerint is és átvitt értelemben is elszakadt a cérna a kb 52-es anyagon. Sokat nem haladtam, de készült egy-két mintám, amiket felpakolgatok majd a gyommentes, dumamentes másik blogra, ahol a többi minta is van. Mikor milyen kedvem van, van, amit előbb meg akarnék hímezni. Mittudomén. Nah, meleg van, nem tudok gondolkodni.
Jó dolog ez a francia, hivatalosan is olvashatok Neveletlen hercegnőt, mert felnőtt könyvekhez még nem elég jó a tudásom:) de a Neveletlen hercegnő is borzasztó lassan megy. Pedig úgy olvasnám már Anna Gavaldát! Oroszul sajnos nem jelent meg ez a könyv, pedig reméltem, hogy legalább ekönyvben megtalálom. Nehéz az élet, nehéz.
Hímeztem a nagy VB döntő alatt is, miközben lelkesen NEM Hollandiának drukkoltam:) Persze JB szomorú volt, hogy Spanyolország nyert, neki a holland csapat a kedvence, de a foci miatt, nem azért, mert ott élt vagy valami, tisztán l'art pour l'art. Én meg nem értek a focihoz, ezért az ország miatt NEM drukkoltam nekik:) De azért az országuk térképét hímeztem. Ellentmondásos személyiség vagyok? áh, csak lusta kifejteni:) Ma végre megvan a kontúr is Utrechtnél. Na azt a részt viszont utttttálom. A határokat szemenként kontúrozom, nem 4-5 vagy ahány éppen kell, mert nagyon kacskaringós és rosszul nézne ki másképp. Az egybe képen fel sem tűnik két nap munkája, ez a kis virágházikó és mocsár a torony alatt elég macerás volt. Most jön akkor Hága és Scheveningen, az elég feltűnő lesz. Főleg hímezni, a ronda sok kontúrból álló Parlament következik! A képen egy átlagos méretű toll van, a méretek kedvéért.
Meg meghímeztem másfél kövér, fekete angyalkát az előző bejegyzésben említett táskámhoz. Azzal nem sietek, mert úgysincs varrógépem, hogy majd készre varrjam. A hímzést DMC szaténnal csinálom, és szó szerint is és átvitt értelemben is elszakadt a cérna a kb 52-es anyagon. Sokat nem haladtam, de készült egy-két mintám, amiket felpakolgatok majd a gyommentes, dumamentes másik blogra, ahol a többi minta is van. Mikor milyen kedvem van, van, amit előbb meg akarnék hímezni. Mittudomén. Nah, meleg van, nem tudok gondolkodni.
Jó dolog ez a francia, hivatalosan is olvashatok Neveletlen hercegnőt, mert felnőtt könyvekhez még nem elég jó a tudásom:) de a Neveletlen hercegnő is borzasztó lassan megy. Pedig úgy olvasnám már Anna Gavaldát! Oroszul sajnos nem jelent meg ez a könyv, pedig reméltem, hogy legalább ekönyvben megtalálom. Nehéz az élet, nehéz.
Jul 6, 2010
Egy kis New Moon és magyarázat, hogyan születik egy ötlet Laucicánál
Hát most mondjátok meg, nem olyan, mint a New Moon címlapja????
Ahogy hímeztem, és egyre jobban kezdett kirajzolódni a tulipánom, úgy estem egyre jobban kétségbe. Én nem akartam "tiszteletadás a Twilightnak" képet hímezni!!! De mégis ez lesz belőle ezek szerint. Mert újat nem hímzek. Így is egy kínszenvedés volt egy megfelelő méretű és színű virágmintát találni. Először egy nőcikét akartam tervezni, aztán egy újságban megláttam egy szép matrjoskát, aminek tetszettek a színei is és a mérete is pont jó, aztán meg egy cukormázas muffin képe mozgatta meg a fantáziámat, de végül JB leszavazta mindet, és azt mondta, hogy ezúttal próbáljak meg komoly maradni, és maradjak a virágnál. Virágot tervezni viszont sehogysem sikerült, az újsággyűjteményem nincs kéznél, szóval nehéz volt rátalálni valamire, ami jó lesz. Végül a kis piros tulipán győzött, aki a fekete háttéren máshogy néz ki... na igen, mondtam már. Szóval Twilight-tulipán lett, nah. Ez van. Most már azért csak megcsinálom, amit akarok.
Mert ugye eddig azon nyavajogtam, hogy nincs ihlet. Azóta sincs, de egy régi-régi ötlet most végre megkapta az utolsó lökést, ami által végre igazi tervvé nőtte ki magát. Vissza tudom vezetni tavaly augusztusig, a gyökeréig az ötletet.
1. megvettem a legkedvencebb kézimunkaboltomban azt az anyagot, ami annyira finom és sűrű (kb 52-es, amennyire meg tudtam állapítani), hogy tudtam erre valami igazán olyat kell hímezni.
2. novemberben megcsináltam Gertrude-ot és igazán imádom ezt a táskaformát, táskacsatot, stílust, szóval gondoltam egy ilyen táska pont jó lesz ahhoz a gyönyörű anyaghoz.
3. máricusban felfrissítettem kedvenc fekete farmerom színét, és a próba kedvéért bedobtam egy darab maradék 40-es vásznat a feketes festékes vízbe. A végeredmény nagyon szép, de félre lett téve, mert hímezni rajta nem egy leányálom, fekete és nagyon apró, szóval nem hímezgetek rá csakúgy, komoly megfontolás nélkül. Nem véletlenül kérdezték a ház lakói, hogy miért a bejárati ajtó előtti lépcsőt foglaltam el az elmúlt pár napban. Mert ott árnyékos, mégis világos, ott a legkevesebb a szúnyog és nincs olyan meleg. Azt hiszem, északi fekvésű:)
4. a PIF-eknél a fehér alapon fekete hajócsipke elgondolásomnak a kivitelezett változata végleg meggyőzött arról, hogy ez az összeállítás az én igaz szerelmem (vessetek egy oldalpillantást a blogom hátterére, a fekete csipke nálam mindig fontos helyet foglal el)
5. némi előtanulmányt is végeztem egy fejemben született érdekes motívumról.
Így gyűltek lassanként a hozzávalók, de egy dolog hiányzott. Talán a zselatin, ami összefogja a tortán lévő gyümölcsöket. Nem vagyok türelmetlen fajta, hagyom érni a gondolatokat, ötleteket, csak szépen feljegyezgetem az összetevőket a füzetembe, néha elmélázgatok felettük, hátha kitalálok valamit. De most villámcsapás volt, nem szépen, komótosan kifundált végkifejlet! Megláttam ŐT.
http://www.michalnegrin.com/model-341-140901470051-DRESS_90147 Kattitsatok rá, egyszerűen mesésen szépségesen tökéletesen gyönyörűséges!!!!!
Mellé még ott van egy kendő is, aminek a felépítése, mintája pont a hiányzó láncszem az én táskatervemben! A középen virág volt az, ami hiányzott!!!! És hát nem pont tökéletes hozzá a megfestett anyagom???
azok a puttók meg olyan viccesek, hogy lehet, hogy azokat is lekoppintom aljas módon, olyan jól néznének ki a szépen hímezhető, finom anyagon! a virág körül meg hajócsipke. Nah.Ugye mekkora grandiózus terveim vannak megint? És azt nem is mondtam, hogy mi lesz az előző bejegyzésben említett kék-sárga hímzésből. Ott egy hímzésminta hiányzik, egy motívum. Na mindegy, most megyek is és elkezdem a kedvencemet: a hajócsipketervezést. Csak előbb körbe kéne szegni az anyagot, amire hímezni fogok, amiből a táska lesz. Pfuj.
Ja, és ha már ötletet lopok, akkor ahogy Dóránál láttam, felteszem magamnak ide a Hollandiám állását megdátumozva. Egy hete nem böktem bele, és olyan lassan haladok vele, hogy nem árt, ha itt van, dátummal:) Utoljára 2008 decemberének végén hímeztem, meg a múltkor ezt a részt hímeztem hozzá:
A lepedő:) csak tudnám, miért rossz dátumot írtam rá???? de rámentettem, most vagy új képet csinálok, vagy hagyom, de inkább hagyom, mert lusta vagyok, úgysem fontos annyira:)
A szép nagy állványomat ugye nélkülözöm, ezért kénytelen vagyok sima, kerek hímzőrámát használni. Nem baj, úgyis akkora saláta, hogy nem árt neki az sem. Egyébként még ha ritkán is veszem kézbe, imádom hímezni, mert a Lanarte készleteknek van valami különleges varázsuk. És mert annyira durván sok benne a fonal-csere meg egy-egy elszórt x, olyan sok a szín, hogy van hozzá külön tűkészletem, ami szintén megkönnyíti a munkát (na ez pl egy 2008 novemberi kép, az állványom előtti időszakból. Ugye mekkora fergetegeset haladtam azóta?:)
Na jó, befejezem itt a dumát, megyek vissza az ötleteimhez meg a franciához. Hahh, már elolvastam egy 7 éveseknek való könyvet egy macskáról, aki mindig döglött egereket és madarakat hord haza! Miközben itt van a kistigris, aki szintén ezt csinálja, élőben. A vidéki élet szépségei... mint ahogy valamelyik nap zuhanyozás közben egy levelibéka figyelt érdeklődve. Mennyit nevettünk, mire kitessékeltük a fürdőszobából, hárman kergettük :)) na jó, én csak tisztes távolságból drukkoltam:)
De fil en aiguille minta, 40-es vászon
Ahogy hímeztem, és egyre jobban kezdett kirajzolódni a tulipánom, úgy estem egyre jobban kétségbe. Én nem akartam "tiszteletadás a Twilightnak" képet hímezni!!! De mégis ez lesz belőle ezek szerint. Mert újat nem hímzek. Így is egy kínszenvedés volt egy megfelelő méretű és színű virágmintát találni. Először egy nőcikét akartam tervezni, aztán egy újságban megláttam egy szép matrjoskát, aminek tetszettek a színei is és a mérete is pont jó, aztán meg egy cukormázas muffin képe mozgatta meg a fantáziámat, de végül JB leszavazta mindet, és azt mondta, hogy ezúttal próbáljak meg komoly maradni, és maradjak a virágnál. Virágot tervezni viszont sehogysem sikerült, az újsággyűjteményem nincs kéznél, szóval nehéz volt rátalálni valamire, ami jó lesz. Végül a kis piros tulipán győzött, aki a fekete háttéren máshogy néz ki... na igen, mondtam már. Szóval Twilight-tulipán lett, nah. Ez van. Most már azért csak megcsinálom, amit akarok.
Mert ugye eddig azon nyavajogtam, hogy nincs ihlet. Azóta sincs, de egy régi-régi ötlet most végre megkapta az utolsó lökést, ami által végre igazi tervvé nőtte ki magát. Vissza tudom vezetni tavaly augusztusig, a gyökeréig az ötletet.
1. megvettem a legkedvencebb kézimunkaboltomban azt az anyagot, ami annyira finom és sűrű (kb 52-es, amennyire meg tudtam állapítani), hogy tudtam erre valami igazán olyat kell hímezni.
2. novemberben megcsináltam Gertrude-ot és igazán imádom ezt a táskaformát, táskacsatot, stílust, szóval gondoltam egy ilyen táska pont jó lesz ahhoz a gyönyörű anyaghoz.
3. máricusban felfrissítettem kedvenc fekete farmerom színét, és a próba kedvéért bedobtam egy darab maradék 40-es vásznat a feketes festékes vízbe. A végeredmény nagyon szép, de félre lett téve, mert hímezni rajta nem egy leányálom, fekete és nagyon apró, szóval nem hímezgetek rá csakúgy, komoly megfontolás nélkül. Nem véletlenül kérdezték a ház lakói, hogy miért a bejárati ajtó előtti lépcsőt foglaltam el az elmúlt pár napban. Mert ott árnyékos, mégis világos, ott a legkevesebb a szúnyog és nincs olyan meleg. Azt hiszem, északi fekvésű:)
4. a PIF-eknél a fehér alapon fekete hajócsipke elgondolásomnak a kivitelezett változata végleg meggyőzött arról, hogy ez az összeállítás az én igaz szerelmem (vessetek egy oldalpillantást a blogom hátterére, a fekete csipke nálam mindig fontos helyet foglal el)
5. némi előtanulmányt is végeztem egy fejemben született érdekes motívumról.
Így gyűltek lassanként a hozzávalók, de egy dolog hiányzott. Talán a zselatin, ami összefogja a tortán lévő gyümölcsöket. Nem vagyok türelmetlen fajta, hagyom érni a gondolatokat, ötleteket, csak szépen feljegyezgetem az összetevőket a füzetembe, néha elmélázgatok felettük, hátha kitalálok valamit. De most villámcsapás volt, nem szépen, komótosan kifundált végkifejlet! Megláttam ŐT.
http://www.michalnegrin.com/model-341-140901470051-DRESS_90147 Kattitsatok rá, egyszerűen mesésen szépségesen tökéletesen gyönyörűséges!!!!!
Mellé még ott van egy kendő is, aminek a felépítése, mintája pont a hiányzó láncszem az én táskatervemben! A középen virág volt az, ami hiányzott!!!! És hát nem pont tökéletes hozzá a megfestett anyagom???
azok a puttók meg olyan viccesek, hogy lehet, hogy azokat is lekoppintom aljas módon, olyan jól néznének ki a szépen hímezhető, finom anyagon! a virág körül meg hajócsipke. Nah.Ugye mekkora grandiózus terveim vannak megint? És azt nem is mondtam, hogy mi lesz az előző bejegyzésben említett kék-sárga hímzésből. Ott egy hímzésminta hiányzik, egy motívum. Na mindegy, most megyek is és elkezdem a kedvencemet: a hajócsipketervezést. Csak előbb körbe kéne szegni az anyagot, amire hímezni fogok, amiből a táska lesz. Pfuj.
Ja, és ha már ötletet lopok, akkor ahogy Dóránál láttam, felteszem magamnak ide a Hollandiám állását megdátumozva. Egy hete nem böktem bele, és olyan lassan haladok vele, hogy nem árt, ha itt van, dátummal:) Utoljára 2008 decemberének végén hímeztem, meg a múltkor ezt a részt hímeztem hozzá:
A lepedő:) csak tudnám, miért rossz dátumot írtam rá???? de rámentettem, most vagy új képet csinálok, vagy hagyom, de inkább hagyom, mert lusta vagyok, úgysem fontos annyira:)
A szép nagy állványomat ugye nélkülözöm, ezért kénytelen vagyok sima, kerek hímzőrámát használni. Nem baj, úgyis akkora saláta, hogy nem árt neki az sem. Egyébként még ha ritkán is veszem kézbe, imádom hímezni, mert a Lanarte készleteknek van valami különleges varázsuk. És mert annyira durván sok benne a fonal-csere meg egy-egy elszórt x, olyan sok a szín, hogy van hozzá külön tűkészletem, ami szintén megkönnyíti a munkát (na ez pl egy 2008 novemberi kép, az állványom előtti időszakból. Ugye mekkora fergetegeset haladtam azóta?:)
Na jó, befejezem itt a dumát, megyek vissza az ötleteimhez meg a franciához. Hahh, már elolvastam egy 7 éveseknek való könyvet egy macskáról, aki mindig döglött egereket és madarakat hord haza! Miközben itt van a kistigris, aki szintén ezt csinálja, élőben. A vidéki élet szépségei... mint ahogy valamelyik nap zuhanyozás közben egy levelibéka figyelt érdeklődve. Mennyit nevettünk, mire kitessékeltük a fürdőszobából, hárman kergettük :)) na jó, én csak tisztes távolságból drukkoltam:)
Subscribe to:
Posts (Atom)



