1. Anitától kaptam díjat, aminek nagyon örültem:))) Szerintem már mindenkinél körbejárt, ezért nem adom tovább, de mindenkinél kellemes, akihez benézek és belekotyogok (vagy most nem, de az más), mert különben nem tenném;)
2. Egy elkészült tildás apróság, hosszú felvezetővel. Ugyebár találkoztam szüleimmel, de nem volt karácsonyi ajándékozás, a találkozás meg maga az egész utazás volt az ajándék mindannyiunknak:)) * Gondolom már észrevettétek, hatalmas rajongója vagyok a parfümöknek (hányszor is adtam olyan címet a bejegyzéseimnek?:)) Amikor most hazajöttem, mutattam a sok-sok illatos papírkát JB-nek, ami a zsebemben összegyűlt, mondom neki, na találd ki, mit csináltunk már megint anyukámmal:) Ő meg csak annyit mondott: szegény apukád! Na igen, szegény mást sem csinál, csak állandóan Douglas, Marionnaud, Sephora előtt várakozik, amíg mi mindent végigszagolunk és megtárgyalunk. Elkanyarodtam, pedig erről tudnék még kiselőadást tartani:) Szóval van anyukámnak is sok, meg nekem is gyűlnek szép számmal (jelenleg hét sorakozik a komódon), aztán mindig seftelünk egymás közt, de leggyakrabban nem jutunk semmire:) Most éppen megígértem neki, hogy odaadom a Lancome Magnifique-et, amit tavasszal vettem, mert hiába előzi meg több hetes előpróbálgatás nálunk egy-egy parfüm megvásárlását, mégis előfordul, hogy nem, mégsem az igazi. Neki meg pont most tetszett meg. Tehát ajándékozás nem volt, de azért valahogy be kellett csomagolni a "maradékomat". Így született két kicsi zsákocska, Tilda stílusában.
Gondoltam, kiróbálom a rajzolást a varrógéppel, a házikón látható a végeredmény. Az én két kilós minimmel, amelyiken nem lehet változtatni a sebességet, de azért én már összebarátkoztam vele annyira, hogy sikerüljön, amit akarok. Meg amikor annó vettem a cipzárvarró talpat, a boltban az eladó nevetett, amikor mondtam, hogy melyik géphez kérem, mondta, azzal aztán nem lehet semmit sem csinálni. Én azért kötöttem az ebet a karóhoz, és igazam is volt, lehet cserélni rajta, megmutattam neki, tessék, mi az a csavar ott? Meglepődött, az a kis vacak nem is vacak, csak félrevezető, hogy rózsaszínű és kicsi. Igaz, a rajzolást sima talppal csináltam, úgy nem olyan pontos, majd egyszer veszek hozzá rajzolótalpat is. És akkor sikerül kipofoznom egy egész jó kis varrógéppé az én szépségemet. Sajnos, amikor vettem, elsődleges szempont volt, hogy kicsi legyen és könnyű, de most már nem bánom, rájöttem, tud ő olyan lenni, mint a nagyok, csak meg kell vele beszélni:)
3. A Dimensions készletem után gondoltam szüneteltetem pár napot a hímzést, és nagy hévvel belevetettem magam a hajócsipkébe. Csináltam hozzá tartókát, amilyen felfedőzős kedvemben vagyok, a négy hajós frivolitén kísérletezem. Olyat még sehol sem láttam, gondoltam itt az ideje! Csak nem sokat haladtam ugye, a fagyott ujjaimmal nem megy a hajócsipkézés sem.
Mi van még? Ja, igen. Még ezt zsákmányoltam.
A lilák Soie D'Alger. Az én neverending tojásomhoz. Azon 4 éve kotlok, még Venus fonallal kezdtem a belső részét, a külső részén az arany DMC, a lila selyem kéne, hogy legyen, de én az egészet DMC-vel terveztem, mert álmodni nem mertem volna akkoriban selyem fonalról. De hogy végül addig húztam, hogy végül simán hozzáfértem boltban az eredeti fonalakhoz?? Persze a legsötétett lilát már DMC-vel fogom befejezni, ha már elkezdtem, viszont a többi lilát még nem kezdtem el, tehát azok már selyemmel lesznek, ahogy eredetileg is kellene. A piros meg a rózsaszínű fonalak szintén selyem, még nem tudom, mit kezdek velük, csak szép. És az anyag is gyönyörű, a képen nem látszik, de zöldesen csillog, csodaszép a rózsaszínnel együtt.
Szóval kedden megjártam ezt a boltot: Des fils et un aiguille, Valahogy nagyot csalódtam, most láttam először igazi készletben azokat a mintákat, amiket mindenki most csinál, és eddig azt hittem, a "nagy" francia hímzős lányok ha készletben is veszik meg ezeket az egyszerű mintákat, legalább a befejezés saját ötlet, a bigyó, amit ráaggatnak, vagy ők varrják a zsákocskát, akármit, de rá kellett döbbennem, hogy nagyon sokminden szájba van rágva, nagyon sok dolog majdnem kész. Semmiképp sem mondom, hogy senki sem csinál sajátot, csak sokkolt, amivel szembesültem, nem számítottam arra, hogy ennyi félkész cuccot lehet venni. Egy világ omlott össze bennem.
És végezetül az éjszaka királynője, akit szerintem ilyen színekben a legszebb, még JB is elismerte, hogy ez gyönyörű, pedig ő is azon franciák táborát gazdagítja, akik leromboltatnák.
*A vonat, amelyikre itt felszálltam, Párizsban tett le, végülis közeli város, csak sose mentem, anyukám nagy vágya volt, hogy lássa a karácsonyi díszkivilágítást, jó előre megvette a fapados repjegyet, lefoglalta a szállodát, mert most aztán tényleg, én meg hirtelen jött ötlettel, karácsonyi vonatjegy akcióval hozzájuk csapódtam. Eddigi legjobb és leghidegebb karácsonyi ajándék :) Párizs tiszta őrült város, nyüzsög, rohan, közben meg irtó ráérősek az eladók, az emberek. Fura volt visszaérni Amszterdamba, mintha egy másik bolygó lenne, azt hiszem, megszoktam már én ezt a kimért, csöndes életet itt, legfeljebb a biciklisták zavarnak meg, ha elmélázva ballagsz valamerre. Budapest valahol a kettő között van vérmérsékletben azt hiszem.






