Feb 20, 2011

Nyammmmm

Óóóóó....!!!!!


(de megölelgetném most az én kicsike, aranyszélű, selyempapíros könyvecskémet, ha itt lenne...)


Feb 17, 2011

Állsbörze francia módra

Voltam már magyar állásbörzén, voltam már hollandon, és mindig ugyanarra jutottam, hogy na, megint adtam a sz*rnak egy pofont. Elmegy az ember, csámborog kicsit, egy-két helyen otthagyja az önéletrajzát és el is felejti örökre. Később valaki ránéz az önéletrajzra és úgy dönt, neki az nem tetszik, kuka, ennyi. Most őszintén, láttatok már olyan embert, aki így talált munkát? Mert én nem. Nem is akartam elmenni most már, de mint kiderült, itt máshogy szervezik. Minden nap más-más munkakör képviselői vannak ott. Én a vendéglátóipari napon mentem. A cégek minden emberrel villáminterjút készítenek. A bejáratnál térképet osztanak, ahol ott van minden információ: melyik cégnek kire van szüksége. Így már célirányosan mész a standhoz, és a villáminterjún már az önéltrajzodon jegyzetelnek, már akkor megvan az első benyomás, már akkor tisztázzátok egymással, ki mit vár el a másiktól. Aki érdekes, visszahívják egy újabb beszélgetésre. EZ a hatékony szervezés, nem az, amit eddig láttam, hogy csak azért mennek oda, hogy a munkáltatók egymással kávézzanak. Minden esetre meglátjuk, ki fog visszahívni:) Azért már így is örülök, egy elég nagy lelki akadályt sikerült átlépnem azzal, hogy odamerészkedtem! Amolyan gyakorlásképpen elsőnek egy számomra viszonylag érdektelen helyre mentem interjúra, és az, hogy a pasi beszélgetés közben aláhúzta az önéltrajzomban, hogy igen, beszélek oroszul, igen, angolul, magyarul is, feltételezve, hogy Budapestről jöttem, és... és a franciát is aláhúzta! Én erre csak pislogtam, hogy ilyen simán aláhúzta a franciát! Hogy a beszélgetés alatt leszűrte, hogy megy nekem a beszéd! Ettől olyan szárnyakat kaptam, mint aki beivott 5 liter kávét és most nem tud leállni, pörögtem, mint a búgócsiga. Hogy ezt mennyire értékelték a munkáltatók, nem tudom, mert minden más jelentkező rajtam kívül kimért és komoly volt, csak én vigyorogtam és csacsogtam mindenkivel. Utólag belegondolva, nekem a hotelszakmában elég kevés a tapasztalatom, főleg a cannes-i luxuhoteleknél, akik rajtam kívül ott voltak, gondolom jobban tudják, milyen viselkedést várnak el egy ilyen helyen, na nekem meg pont nem azt sikerült hoznom. Ritkán szoktam életvidáman pörögni, de most sikerült azt hiszem a legrosszabb pillanatot kiválasztnom:) De hát, tudja a manó, meglátjuk. Azért már az is nagy dolog, hogy sikerült odamennem és franciául állásinterjúznom. Jaj, de kéne már valami! Egy lottóötös!  

Feb 12, 2011

Itt a tavasz, buzog a tetterő

Helló, terápiás blog! Nem fogod kitalálni, mit csinálok most! Hát önéletrajzot írok. Van már magyarul, de hát az most nem aktuális. Kiszenvedtem már egyszer az angolt is, szép, csicsás, informatikusnak mennék szöveggel. Nem aktuális. Hogy ne legyen az élet habostorta, most franciául kell megírnom. Csak informatikus helyett most a recepciós poszt a cél. Mert kell, mert nagyon-nagyon-nagyon kell, és most már tényleg szeretnék végre dolgozni. Valami új, valami más! És főleg: munka. Annyira kellene már egy munka! Amikor majd JB gazdag lesz és lesz hol laknunk, akkor majd boldogan fogok otthon ülni és foglalkozni a magam dolgaival. Mert ha végignézek a produktumokon, amiket sikerült csinálnom az alatt a bizonytalan másfél év alatt, amióta nem dolgozom, sokkal színvonalasabbak és érdekesebbek, mint akkor, amikor dolgoztam. Persze az is közrejátszik, hogy Hollandiában olyan alapanyagokhoz is hozzájutottam, amikhez otthon nem jutottam hozzá (mivel szeretem tudni, hogy mit vásárolok, ezért utálom az internetes rendelést, hát honnan tudnám, hogy ezt vagy azt akarom, ha még a kezemben sem fogtam életemben???), ami nagyon jó inspiráció. Szerintem sokat fejlődtem, és kétség kívül nagyon-nagyon közel áll hozzám az otthonülős, babrálós, magányos élet. DE, mert mindenben van de, sajnos most még nincs itt az ideje. És igazából jó is lenne már dolgozni valamit. Persze a lelkem egy része hevesen tiltakozik, kiabál itt nekem, hogy nem, dehogy lenne jó! Mintha hazudnék önmagamnak. És ezek után hogyan győzzem meg magam, hogy mégis? Sehogy. Azért egy darabka lelkesedés és motiváció maradt bennem, ami igenis akar dolgozni és nem csak a rohadt anyagiak miatt. Szóval kerestem egy olyan megoldást, ami a leginkább érdekel, ami képes volt felkelteni bennem valami motivációt és amire viszonylag jó esélyem is van a nyelvtudásomat figyelembe véve, és most nekiállok keresni. Ahogy a nyelvtanárunk mondta, ő megmutatja, hogyan mozgassuk a szárnyainkat, de kint, az ő kis fészkén kívül már egyedül kell repülnünk.  Most megpróbálok kimerészkedni a fészekből, na. Be vagyok fosva:)

U.i. befejeztem a Weekend a Parist!:) 2007 nyarán ültem a munkahelyemen (hol máshol?) és a Dimensions új kollekcióját böngésztem, és majdnem sírva fakadtam a gyönyörtől, amikor megláttam! Azonnal felkaptam a telefont, hívtam az Éva kézimunkát, hogy megvan-e már nekik, de azt mondták, hogy majd csak szeptemberben, és a szokásos éves kiállításon elő lehet majd rendelni kedvezményesen. Az volt az egyetlen év, amikor voltam a kiállításon:) És elő is rendeltem! És amikor a kezembe vettem végre... kiborultam. A minta olyan hangyányi kicsi, hogy összefolytak a jelölések, egyszerűen képtelen voltam hímezni. Később előlépett utazóhímzéssé, mindig vittem mindenhova magammal, mert ugye készletben nem kell külön bobinákat vinni, stb, elég kompakt a cucc. De nem haladt, mert utazás közben, akár busz, akár repülő, akár vonat, nem tudok sem hímezni, sem olvasni, rosszul vagyok:) Most meg a nagy kreatív uborkaszezonban fogtam magam és befejeztem. A meglepő az egészben, hogy a jelölések is teljesen rendben voltak, nem találtam túl kicsinek. Na igen, azóta már rászoktam a bolhányi 40-es hímzővászonra, megszoktam az apró dolgokat, ráállt a szemem:)  És tudjátok mit? A néni ruháján és néhány betűn kívül az egész félkereszt!!! Annyira haladós, ki sem nézné belőle az ember lánya!!:) Csak még ki kell vasalni, aztán már csak egy szép keret és egy lakás hiányzik neki.  Hehe:)
És a végére egy virág, hogy ne maradjunk kép nélkül:) Mimóza kisasszony barátsága Szellőrózsával, a joghurtos bödönben.