Állsbörze francia módra

Voltam már magyar állásbörzén, voltam már hollandon, és mindig ugyanarra jutottam, hogy na, megint adtam a sz*rnak egy pofont. Elmegy az ember, csámborog kicsit, egy-két helyen otthagyja az önéletrajzát és el is felejti örökre. Később valaki ránéz az önéletrajzra és úgy dönt, neki az nem tetszik, kuka, ennyi. Most őszintén, láttatok már olyan embert, aki így talált munkát? Mert én nem. Nem is akartam elmenni most már, de mint kiderült, itt máshogy szervezik. Minden nap más-más munkakör képviselői vannak ott. Én a vendéglátóipari napon mentem. A cégek minden emberrel villáminterjút készítenek. A bejáratnál térképet osztanak, ahol ott van minden információ: melyik cégnek kire van szüksége. Így már célirányosan mész a standhoz, és a villáminterjún már az önéltrajzodon jegyzetelnek, már akkor megvan az első benyomás, már akkor tisztázzátok egymással, ki mit vár el a másiktól. Aki érdekes, visszahívják egy újabb beszélgetésre. EZ a hatékony szervezés, nem az, amit eddig láttam, hogy csak azért mennek oda, hogy a munkáltatók egymással kávézzanak. Minden esetre meglátjuk, ki fog visszahívni:) Azért már így is örülök, egy elég nagy lelki akadályt sikerült átlépnem azzal, hogy odamerészkedtem! Amolyan gyakorlásképpen elsőnek egy számomra viszonylag érdektelen helyre mentem interjúra, és az, hogy a pasi beszélgetés közben aláhúzta az önéltrajzomban, hogy igen, beszélek oroszul, igen, angolul, magyarul is, feltételezve, hogy Budapestről jöttem, és... és a franciát is aláhúzta! Én erre csak pislogtam, hogy ilyen simán aláhúzta a franciát! Hogy a beszélgetés alatt leszűrte, hogy megy nekem a beszéd! Ettől olyan szárnyakat kaptam, mint aki beivott 5 liter kávét és most nem tud leállni, pörögtem, mint a búgócsiga. Hogy ezt mennyire értékelték a munkáltatók, nem tudom, mert minden más jelentkező rajtam kívül kimért és komoly volt, csak én vigyorogtam és csacsogtam mindenkivel. Utólag belegondolva, nekem a hotelszakmában elég kevés a tapasztalatom, főleg a cannes-i luxuhoteleknél, akik rajtam kívül ott voltak, gondolom jobban tudják, milyen viselkedést várnak el egy ilyen helyen, na nekem meg pont nem azt sikerült hoznom. Ritkán szoktam életvidáman pörögni, de most sikerült azt hiszem a legrosszabb pillanatot kiválasztnom:) De hát, tudja a manó, meglátjuk. Azért már az is nagy dolog, hogy sikerült odamennem és franciául állásinterjúznom. Jaj, de kéne már valami! Egy lottóötös!