Showing posts with label Enchantment of Winter. Show all posts
Showing posts with label Enchantment of Winter. Show all posts

Jan 24, 2011

Hát tényleg elmúlik

a január anélkül, hogy előállnék valamivel? Úgy tűnik, igen. Mert ha bárki is arra gyanakodott volna, hogy valami nagy dolgot forralok a háttérben, amivel majd hirtelen előrukkolok, meglepetééééééést kiabálva, hát ki kell ábrándítsam, nem. Egyszerűen nem csinálok semmit. Mármint nem olyan értelemben, hogy csak bámulom a plafont és nem csinálok semmit, hanem a blogom szempontjából említenivaló dolgot. Egy hónap alatt csak a zacskótartót sikerült megcsinálnom, azt is úgy, hogy anyukámnak, még otthon, gyorsan. Azóta belekezdenék valamibe, de nincs semmi ötletem, mibe. Csinálnék valami régit, de nincs kedvem. Tudom, van ez így, nyáron is volt ilyen időszakom, akkor is itt nyavajogtam, de ez most más. Mert annyira elhúzódik, hogy egyre passzívabbnak érzem magam. Egyszerűen semmi sem tetszik. Csak nézem a parlagon heverő szép fonalakat, anyagokat, szalagocskákat, csipkéket és semmit sem mondanak nekem. A füzetbe feljegyezgetett "ötletek uborkaszezonra" rész is olyan unalmasnak, színtelennek tűnik, hogy egyiket sincs kedvem megvalósítani.
Néha, amikor már nagyon hiányzik a kezemnek, hogy csináljak valamit, kedvetlenel bökdösöm a Weekend a Paris Dim-készletemet (egész haladós, rengeteg benne a félX, csak ne lennének 4 szálasak 22-es aidán, pfffffff.....)

és kicsit kotlottam is, bal oldalt egy kis lilával, hogy egyensúlyba hozzam és minél előbb kiderüljön, tényleg kell-e utánrendelnem a selyemfonalaknak. Nem mintha sürgős lenne, de hát érdekel. És egyszerűbb azt a monoton lilát csinálni tömbökben, mint a sárgákkal ugrálni, számolni, áh, lusta vagyok ahhoz én most.
 És kicsit a vertcsipkét is csináltam. Arról ilyen képem van, nem esztétikára törekedtem, hanem arra, hogy jobban látszódjon. A levélkével kapcsolatban nem egészen világos, hogy hogyan is kell, hogy visszaérjenek a fonalak a kezdőpontba, ezért most várom a néni válaszát, ezért nem haladok. Neten meg csak az olyan levélkét találtam meg, amelyik nem tér vissza a kiindulópontba. Az elejét nem kell nézni, az nagyon csúnya, azon tanultam, szóval tele van hibával. Úgy egyáltalán ez csak egy gyakorlóizé, a legeslegeslegeslegelső darabom, szóval csúnya, na.
Kb itt tartok, ebből sem lesz sok mutatnivalóm a gyommentes, szép blogomban:) Nincs is semmi kedvem. Épp eléggé nyomaszt ez a vacak nyelv, június óta itt vagyok és még mindig annyira béna vagyok, hogy szégyen. És amikor a csoporttársaimat nézem, akkor hozzájuk képest annyira nem vagyok rossz, a legjobbak között vagyok, azok között, akik már több, mint egy éve itt vannak, sőt, azóta járnak iskolába, én még csak novemberben kezdtem iskolába járni, rögtön haladóba, ezért a tanár nem tudja, hogy honnan kezdtem és milyen gyorsan haladtam a többiekhez képest, és ésszel fel is fogom, hogy annyira nem rossz a helyzet, viszont amikor belegondolok a saját szemszögemből és a saját elvárásaim alapján, az alapján, hogy nem ártana már dolgozni, az alapján, hogy márciusban vizsga, nem is tudom, mennyit tudom még húzni. Lehet, hogy átkérem máskorra a vizsgát, nem azért, mert nem tudnám megcsinálni, mert már decemberben 90%-osra sikerült a próbavizsga, hanem még nem érzem azt, hogy elég a tudásom a "nagyvilágban". Nem értem az embereket, túl sokszor kell visszakérdeznem, amikor a sirályokat etetem, akkor mindig megáll mellettem valaki és elkezd beszélgetni és én nagyon próbálom megérteni és válaszolni, de olyan rosszul megy, sokszor kell visszakérdezni és mindig utólat jut eszembe, hogy mit kellett volna mondani. Nem tudom, nem vagyok biztos egyáltalán a tudásomban, és utálom, hogy minden más nyelv sokkal, de sokkal könnyebb. Találtam volna inkább egy olaszt, már rég karattyolnék, de nem, nekem mindig ki kell szúrnom magammal. Ha Hollandiában ugyanilyen körülmények között lettem volna, mint itt a franciával (intenzív nyelvtanfolyam, nyelvi környezet), felsőfokúm lenne már rég. De mindenki bíztat, a franciához több idő kell, nem kell kétségbeesni, ez normális. Nem, nem normális, nyomaszt és hülyének érzem magam. És ez kihat a kreatívkodásra, ami még bosszantó is. Uff. Megint terápiás blogbejegyzés lett, csak most nem érzem magam jobban tőle.  Inkább beteszek néhány mimózát, éppen virágzik. Teljes hegyoldalak sárgák és olyan az illata, ááááááá!!! Még nem nyíltak ki teljesen, elvileg egy hét múlva még sárgább lesz a környék. Még sose láttam ilyet, nagyon nagy élmény! Úgy egyáltalán, vidéken élni nagy élmény:)



Dec 4, 2010

Tojás, születésnapi ajándék, stb

No, az előző bejegyzésben leírt eset igencsak hazavágta a kreatívkodási kedvemet, nagyjából semmit sem csináltam a héten. De úgy döntöttem, hogy amikor éppen idegbajt kapnék, és azt céltalan internetezéssel tölteném el, inkább a tojáson kotlok. Sok-sok lilát csináltam, hát ennyit sikerült (csak) haladni vele a héten.
A kép nagyon vacak, most még a fényképezés sem megy jól. Az októberi álláshoz képest nem sok, de azért mégiscsak valami. És most elkezdtem erősen félni, hogy nem lesz elég a selyemfonal, amim van. Nem is az a kérdés, hogy honnan fogok keríteni, hanem az, hogy tényleg nem jó egy képen belül két különböző időpontba vásárolt ugyanolyan színt használni, mert gyakran van árnyalatbeli eltérés. Mindegy, még ráérek ezen fájlalni a fejemet. Ezen a képen egyébként is 5 év fejlődését látom, minden alkalommal, amikor ránézek, majd ha kész lesz, kielemzem nektek:) Ez se holnap lesz:D
Mi van még? Ja igen. Hát igen... na igen:D közeleg a születésnapom, és mivel JB lefáradt amiatt, hogy nálunk a városnézés mindig a térképen bejelölt kézimunkaboltok útvonalát követi, ahonnan végül mindig üres kézzel lépünk ki, végül interneten rendelte meg azt, amire annyit vadásztunk. Tudniillik a Sajou is készít 80-as csipkefonalat, nem csak a DMC, és én úúúúgy, de úúúúgy akartam. A honlapjukról szedtem az aktuális címeket általába, de minden boltban ugyanarra panaszkodtak az eladók: hogy a Sajou régen nagyon korrekt volt, de most már egy undorító cég, amióta kinőtte magát sikeressé, azóta a kisvárosi kézimunkaboltokat nem szolgálja ki, olyan minimum megrendeléseket kér, amiket ők nem tudnak teljesíteni, ezért hiába elvileg ők hivatalos viszonteladók, egyszerűen nincs és nem tudnak rendelni nekem néhány fonalból álló tételt. Ha az ember felmegy a honlapra, akkor elámul, milyen gyönyörűségeik vannak, de az árak, jó ég, azért lehidal az ember egy szép papírba csomagolt kartondoboz 24 eurós árától. A fonalakon kívül egyszerűen mindennek pofátlan ára van. De a lényeg a lényeg, hogy JB úgy döntött, interneten megrendeljül egyenesen tőlük azt a néhány fonalat a hajócsipkémhez. Nem mertem sokat, mert még sose fogtam a kezemben, nem tudom, milyenek, úgyhogy kiválasztottam 6 szép színt, plusz két feketét, de a postaköltség láttán azért mégiscsak egy doboz (12 db) fekete lett a kettő helyett, hogy ne legyen már olcsóbb maga a fonal, mint a házhozszállítás. A feketét meg általába úgyis nagy kanállal eszem:) Szerdán meg is érkezett a csomag, amikor nekem szabadnapom van, JB dolgozóban volt, kerülgettem a dobozt, mint egy macska a virslit, mégiscsak egy hét van még a szülinapomig... persze, hogy 10 perc múlva felbontottam. Egy szavam nem lehet, ingyen elküldték még a katalógust, volt még két kártya szalaghoz és három képeslap ajándékba. És a fonalak!!! Olyan szép színek, olyan puha fonalak, nyamm! Szóval azóta folyamatosan azon agyalok, hogy mit is csináljak velük. Nagyjából tudom, hogy a szürke-rózsaszín párossal mit szeretnék, de a többivel? Semmi ötletem, de szeretnék valami igazán nagyon szépet belőlük. Úgyhogy mondom, teljesen le vagyok blokkolva:) Kép lesz majd a születésnapomon:) Ja, persze JB nagyon haragudott, amikor meglátta, hogy kinyitottam a dobozt idő előtt, de legalább megnyugodtunk, hogy jó lesz a fonal:D
Most pedig befejezek egy apróságot, amit már két hete megcsináltam, csak nem varrtam készre, csak hogy ne árválkodjon a blogom újdonság nélkül:)
Töröm a fejemet valami karácsonyi ajándékon JB anyukájának, de nem tudok semmit kitalálni. Fura is, hogy a hölgyikés kitűzőm megtetszett neki, mert annyira más a stílusa, mint nekem. Olyan távol-keleti, narancssárga, barna, nyugodt. Semmi rózsaszín, semmi csipke, semmi giccs, hát hogy tudok így kitalálni neki valamit??:) Erről a fényképemről ő jut mindig az eszembe egyébként, lehet, hogy e köré kéne valamit kitalálni?

Oct 10, 2010

Fordulópont egy tojás életében

Bizony, ez tojás életében is lehetnek fordulópontok! Az enyémben tegnap este volt. Miután két napig igazi mindentbele gőzerővel csináltam a hajócsipkét, megfájdul az ujjbegyem, a fonal kicsit kidörzsölte. (Ez számomra új jelenség, de talán azért, mert még sose csináltam mindentbele gőzerővel hajócsipkét.) Estére úgy döntöttem, inkább hímzek. És most kotlani volt kedvem. Kicsit csinálgattam az arany részt, amikor úgy döntöttem, most már megteszem, amit megkövetel a haza minta, most már tényleg előveszem a majd' egy éve féltve őrzött selyemfonalakat. 
Főleg, hogy már szükség is volt valamennyire arra a világosabbik lilára ott jobb oldalt, fent... Ó, hát ez után aztán doromboltam!!! Annnnnnnnyira gyönyörű a fénye ennek a Soie d'Alger-nek! Kukába a Waterlilies és Gloriana fonalakkal, ez az igazi selyem! Pont úgy csillog, ahogy az ember elvárja azt tőle a selyem szó hallatán. Egyszerűen meseszép és puha és nem gabalyodik és én kész vagyok (egyelőre nem találtam kivetnivalót rajta:)). Ha gazdag leszek, nekem nem monakói rendszámú Lamborghini kell, hanem a teljes Soie d'Alger kollekció. 620 színben létezik, vannak DMC-váltók, vagyis gyakorlatilag helyettesíthető vele bármilyen hétköznapi fonal bármelyik hímzésben, szóval csak pénz kérdése. Az ára húzós, 5 méter átlag 3,60€ :( Főleg, ha az ember a teljes palettára vágyik:)))) Addig meg csak különleges hímzés kap belőle. És ki, ha nem a tojás érdemli meg?:)
 Kép a gyártó honlapjáról:) http://www.auverasoie.com/nos-fils-de-soie#pure-soie


 

Sep 17, 2010

Tojás update

Utoljára február 10-én írtam róla...

azóta nem is nagyon haladtam, félreraktam, csak nagyon kicsit böködtem, szóval nem is volt mit mutatni rajta. Most, amikor hazalátogattam, 3 napig kiéhezetten, mohón csináltam, örültem a viszontlátásnak :) A szokásos módon, ahogy a fekete bolondgomba macska alulról figyeli a fonalat és drukkol nekem, én meg félek, hogy belekap (egyszer már előfordul ilyen, akkor ki is húzta kicsit a szálat, de sikerült elsimítgatni) 3 nap alatt elég sokat sikerült csinálni, aztán annyival ki is fújt a dolog. Most magammal hoztam, gondoltam mi lehet jobb alkalom, mint busszal menni, nem kell aggódni, hogy a nagy hímzőállványomat nem engedik fel repülőre, be kell rakni bőröndbe, ahol ugye tuti eltörik, stb, stb. Most jó volt, kézben tudtam vinni és senkit sem érdekelt, mi volt az a néhány hosszú faléc :) Viszont bolondgomba nélkül nem olyan izgalmas dolgozni :(((
Ez az utolsó állás, már belekezdtem az egyik pasiba is felül. Egyébként még mindig fehér alapon fekete, kövér, mihaszna kis angyalkákon dolgozom.
Meg most valami színesre váááááágyoooooom!!!! Ilyen dolgok mozgatják meg a fantáziámat, de nem mozdulok előre semmiben. Még könyvet sincs kedvem olvasni, pedig most feltankoltam. Jön az ősz, még a fényképek is szürkék. Hmm.
Talán úgy kéne hozzáállni, mint a helyes táplálkozáshoz: mindig az évszaknak megfelelő idénykaját kell enni, úgy leszel egészséges, vagyis mindig az évszaknak megfelelő színekben kell gondolkodni és akkor lesz szép az éppen akkor készült akármi-valami? :)

Feb 10, 2010

Tojás, tojás, tojás

Ha már ígértem, itt egy újabb kép. A színe valamiért most nem olyan szép, nem csillog a sok-sok Kreinik, azt hiszem tölteni kéne az elemeket a fényképezőgépben, de már annyi kép volt róla, úgyis ismeritek:) A lényeg a haladás. Az egyik árnyalat majdnem elfogyott, ezért gondoltam, akkor már elhasználom az egészet, ezért mentem bal oldalt fel. Emlékeztet, hogy azt kell megcsinálnom, mielőtt engedélyt adok magamnak a selyemfonalakhoz. A bal láb nincs még kontúrozva, bal oldalt a lila közepén, ahol már minden telibe van hímezve, a kihagyásnál gyöngy lesz (ugyanúgy, ahogy a két láb két külső szélén)

Meg a nap poénja, egyszerűen nem tudom túltenni magamat rajta. A kefírek között válogattam, amikor megláttam az "Alföldi Kaukázusi kefírt":)). Azóta ezen rötyögök. Jó, értem én, miért hívják úgy, ahogy, de nem tudtak volna egy kicsit odafigyelni a feliratra????  Nem vettem meg, nem győzött meg.

Feb 8, 2010

Díjat kaptam:))

 Jucustól :)

A játékszabályban az szerepel, hogy
  • meg kell köszönni! Persze, hogy megköszönöm, külön felhívás nélkül is, hiszen aranyos volt, hogy gondolt rám!:)
  • ki kell tenni. Ki is teszem! Már egy ideje gondolkodom, hogy össze fogom szedni a díjakat és kirakom oldalra, úgyhogy lehet, hogy oda is felkerül hamarosan.
  • be kell linkelni az illetőt, akitől kaptam. Megvolt, de ismétlés a tudás anyja, Jucushoz amúgy is érdemes benézni!!
  • Írni kell hét dolgot magamról. Nem olyan egyszerű ám az!
  • Tovább kell adni 7 blogtársnak. Adjam? Adom! 
  • be kell linkelni őket. No ez a rész a legmacerásabb. Akkor belinkelem Dórát:) Meg a másik Dórát! Judit és Mónika és Márta néni és Katha és Mia is legyen kedves írni hét dolgot magáról, mert fúrja az oldalam a kíváncsiság, mi szépet tudnak mesélni magukról!:) Mia főleg, tessék csak visszajönni kis közösségünkbe!:)
  • Megjegyzésben szólni nekik, hogy díjat kaptak. Egy pillanat, és az is meglesz!:)
A hét dolog meg rólam. Hmmmm.... lássuk csak.... kedves vagyok, aranyos, okos, szép, imádnivaló, tehetséges és főleg szerény!!!!:))) Na jó, jó, vicceltem;)  *
1. Megvan még a mandulám!
2. Kólafüggő vagyok, a zero a kedvencem, mert az a régi coca-cola light. Pedig utálom, de mégis, olyan ez, mint másoknak a cigi. Néha elvagyok nélküle, néha nem bírom. De legalább nem büdös!
3. Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc szinem, nem tudnék rá válaszolni. Attól függ hol, min, mikor. (tegnap néztünk valami filmet, ahol a házastársakat úgy tesztelték, hogy nem fiktív házasságot kötöttek-e, hogy buta kérdésekre kellett válaszolniuk egymásról. Milyen testápolót használ a kedves felesége? -kérdeznék JB-től. Amit éppen leemelt a polcról, ő maga sem emlékszik rá. Mi a kedvenc színe? Attól függ. Ruhában? Tapétában? Virágban? Jaaaaaaajmáááááááár!)
4. A pénztárcám úgy dagadozik, hogy mindig erőszakolni kell, hogy becsukjam. Sajnos nem a pénztől, hanem mindenféle féltve őrzött régi vonatjegyektől, kézimunkaboltok névjegykártyáitól, kis Moleskine jegyzetfüzettől tollal (ha menet közben megszállna az ihlet vagy elém ugrana a világ legszebb akármije, amit le kell rajzolni és részletesen körbeírni, hogy minél jobban emlékezzek rá, amikor egy saját ugyanolyat csinálok, aztán persze mégsem csinálom meg, de a szándék a fontos!:)). Van még egy 3D-ben nézhető képeslap is, sosem lehet tudni, mikor lesz kedvem a cári udvarba menekülni a világ elől;)
Zichy Mihály Ball in the Concert Hall of the Winter Palace during the Official Visit of Nasir al Din Shah in May 1873 
(nem találtam meg a magyar címét a festménynek)

5.  Töltőtollal írok, mert nagyon szép és mert ódivatú. Aztán bosszankodom, hogy elmaszatolódik.
6. Azért is írok töltőtollal, mert a golyóstollat túlságosan rányomom a papírra.
7. Egyszer, régen, ezer éve jártam grafológia tanfolyamra, és tudom, mit jelent, ha valaki túl erősen nyomja rá a papírra a tollat, vagy hogy mire utalhat a töltőtoll használata. Még egy pont a töltőtoll javára, a látszat:)

Kreativításom nem tért vissza, hát kotlottam a hétvégén. Most már kész van a tojásom harmadik lába is. Úgy döntöttem, ráhasalok az ügyre, Big Boy áhitattal néz és drukkol. A kép szombat este készült, ott még nem teljes a lába, majd rakok fel rendes képet, ha befejeztem még egy részt.
* vagy mégsem? :-P

Jan 17, 2010

Enchantment of Winter sokadszor

Fázisfotók. Nem sokkal lett nagyobb, csak a székesegyház körüli kék hátteret csináltam meg, és kontúroztam rengeteget.
Megzsaroltam magam, hogy csak akkor kezdhetek hímezni a selyemfonalakkal, ha már megvan legalább három lába és eljutottam az arany részekkel a selyemfonalak kezdetéig, és nem belehímzek a közepébe. 
Befejeztem a székesegyház kontúrozását, ami 1x1 szálon van hímezve, olyan apró és olyan sok a kontúr, hogy muszáj volt leszednem az álló hímzőkeretről, mert fájt már mindenem és alig haladtam, alig láttam. Utána már, kis kézi kerettel jobban haladtam, viszont alig pár helyen látni a kontúrt, inkább csak érezni, hogy kicsit hangsúlyosabb lett (ilyen szögből jobban látni:)).
Annál szebb a kontúr a nagy, 2x2-es részen, ahol nem saját színével, hanem sötétebbel kell csinálni, és gyönyörűen kiemeli a sárga 5 árnyalatát! Most már a borzalmas mennyiségű félkereszt is értelmet nyert legalább. A jobb oldalról  meg középen néhol hiányzik egy-egy sor gyöngy, azt majd a végén persze (a középső angyalon ott a gyöngy, nem tehetek róla, nem bírtam magammal...)
A képen nem nagyon látszik, de a középső angyal nagyon kis huncutul mosolyog, ezt azzal magyaráztam, hogy miközben csináltam, Yann éppen mesélte egyik legújabb kis stiklijét és azon nevettünk, még az angyal is:)
És egy kép az amarilliszemről. Annyira  lassan nyílik ki a dög, viszony olyan viccesen néz ki ebben a fázisában:)))  November vége felé ültettem el a hagymát, nem nagyon mertem, de JB anyukája adta és elmagyarázta, hogy úgy különösebben nem is kell vele foglalkozni, csak a hagyma elszáradt gyökereit leszedni, meghagyni a jókat, elülteni földbe, hogy kb az 1/3-a kilógjon, locsolni és várni. Vártam, vártam, és semmi. Aztán egyszercsak nekiállt kinőni egy "bot" a hagymából. Most meg már ez lett belőle:))) Nem volt egy bonyolult folyamat:) Mellette van még egy bimbó.

Feb 9, 2009


Ja, egyébként meg a tojásomat akartam felrakni ide, elkészültem a jobb lábával!!! Persze még semmi backstitch, és a gyöngyök sincsenek. Gyűlölöm csinálni, de ha belepusztulok is, befejezem. Egyszer. Valamikor. Félek a backstitchtől, azt utálom a legjobban és eszméletlen mennyiség van belőle, csak ne lenne ennnyire nagyon szép ez a kép!!!
Meg a virágocskáim. Sok-sok-sok szín, csak hogy ne legyen unalmas.

Feb 3, 2009

Szombaton az éjszaka közepén a kis hülye hazatalált és virnyákolni kezdett az erkély alatt. Hős JB kimászott érte és megmentette, most már tényleg akkora a szerelem köztük, hogy a másik macskával, a feketével csak duzzogunk, ülve az új ágyamon(amit én raktam össze, nem hagytam, hogy JB segítsen, az a rohadt bizonyítási kényszerem....), ami le van takarva az én szépséges új takarómmal. Kiderült, big boy nagy hímzésmániás, meg is keseríti a dolgomat, mert ahányszor hímzek, szinte belemászik minden oldalról, hátulról, mindenhonnan. Ha a nagy állványon dolgozom, akkor meg alulról néha ráugrik és megtámadja a kezem, nagyon nehéz így dolgozni, gőzöm sincs, mit kezdjek vele, már összekarmolta mindkét kezemet, összenyálazta a fonalaimat, amivel éppen varrok, ellopta egyszer a tűmet is, szóval irtó bosszantó a srác. Egyébként borzasztóan örülök a két kis hülyének, így legalább nem unalmas az élet:)

Jan 28, 2009

Nos, akkor ideje bemutatnom új lakótársaimat. Le Tigre és Panther. A nevelés angolul(go away), magyarul(takarodj), oroszul(брысь) és hollandul(ga weg) történik. Franciául nem, mert JB csak kényezteti őket. Cicafiú, cicalány, girl, boy, minden nevük van, egyébként nincs nevük.Irtó kedvesek és aranyosak, JB tegnap szeretettel bámulta a kiscsajt, kérdezte, hogy voltak képesek itthagyni őket?? Két éhenkórász, kaját, szeretetet,törődést és játékot kunyerálnak állandóan, mázlisták velünk, mi aztán igazán kiteszünk magunkért:) De mindenképpen az én félszeműm hiányzik a legjobban, tudom, hogy nagyon rosszul érzi magát, amiért elhagytam őt:'(
A következő beszámolnivalóm: múltkorjában (kb másfél hete), Waterlilies Sunglow és Michal Negrin által megihletődve nekiugrottam egy új projektnek. Hogy mi lesz ennek a végeredménye? Nem tudom, most megtorpantam. Nagyjából meg van már tervezve, de a színek nagyon nem akarnak jönni. Nem eröltetem, nem akarom elrontani. Meg nem is csodálom, hogy a színekkel hadilábon állok, etekintetben orzalmas a lakás, ahol lakom, egyszerűen elnyom mindent. Mindegy.
És végül, de nem utolsósorban tegnap újra mozgósítottam az én szép hímzőállványomat, de most a tojást raktam fel rá. NEM fogom leszedni, amíg be nem fejezem. Ahogy JB mondta, örül, hogy a tojást folytatom, nagyon szeretné már látni készen. ÉN IS!!!!
És most jut eszembe, nagyon dühös vagyok magamra, vagy inkább a körülményekre, hogy totál kirepült a fejemből, hogy jelentkezni akartam a swapra. Mármint az benne volt a fejemben, csak akkor nem, amikor gépközelben voltam. Szóval erről lemaradtam, de mondjuk nem kispályás volt az elmúlt két hetem. Azért a kedvenc blogjaimat mindig végignyálaztam gyorsan, kissé függő lettem. Még szép, érdekesebb azokat olvasgatni, mint a híreket:)