Showing posts with label PIF. Show all posts
Showing posts with label PIF. Show all posts

Jun 9, 2010

PIF, harmadik (utolsó) felvonás:)

Megérkezett a harmadik ajándék is!:)) Jól teljesített a posta! (ma érkezett meg az a képeslap, amit JB két hete adott fel Budapesten és a múltkor is két hétig ment egy vacak levél Olaszországba, ezek után igazán meglepő, hogy ilyen hamar megjöttek a csomagok!). Na, lényeg a lényeg, hogy minden a helyén van már!:) Krisztinek dobozka készült, ez az ötlet akkor született, amikor olvastam nála, hogy szereti a Váratlan utazást, és ugye én is imádom, egyik kedvenc részem (azokon kívül, amik Felicityről szólnak) az Arabella King kék ládája. Na a ládika nem lett kék, és szerencsére molyrágta esküvőiruha sem fér bele, de az ötlet csírája valahol innen indult. Ládikát még sosem csináltam, ezért még külön kihívás is volt, meg kitalálni rá a mintát, meg minden. De valamennyire megnyugodtam, amikor megláttam a blogjának az új ruháját, mert kicsit hasonlít az ajándékra, amiről nem is tudott:))


No, és akkor ezzel le is van zárva a PIF-széria! Most aztán nem csinálok semmit, az is zavar, hogy nincs a kezem ügyében a varrógépem, a szalagjaim, az anyagaim, a bolondgomba macskám, aki néha elvisz ezt-azt. Majd lassan mindez csatlakozik hozzám. Azért a 20 kilós bőröndben legalább 4 kiló volt a hímzésfelszerelés, a fonalaim és a kedvenc hímezhető anyagaim itt vannak, plusz egy-két készlet is. De semmi ötlet, teljesen üresnek érzem magam, abba a három PIF-be tényleg beleadtam mindent, pont, ahogy még otthon is gondoltam, hogy nem a környezetváltozás, hanem a nagyobb munka utáni üresség, ami majd szüneteltet. Jaj, egyébként ami a legeslegjobb Franciaországban, hogy még az angoloknál is több különböző hímzősújságuk van! Bemész a boltba és fél órára ottragadsz, mire kiválasztod, ebben a hónapban melyiket vidd haza! És örömmel konstatáltam, hogy az én legeslegeslegeslegkedvencebb újságom, a De fil en aiguille újjáéledt, nem ugyanazon a néven, semmi sem utal rá, hogy ez az, de a felépítése, a fényképek, a stílus, a színvilág, minden egy az egyben ugyanaz! A címe a semmitmondó Création Point de Croix. A második számot csíptem el. Fura is meg nem is, hogy minden oldalon, ahol mintát publikálnak, az alján ott van, hogy jogvédett, és tilos másolni, terjeszteni, szkennelni. Végülis ha nem lettek volna olyan emberek, akik a DFEA-t szkennelik, akkor sokan kimaradtak volna a csodából. És most utánanéztem, hogy belinkeljem az új újságot ide, honlap (még?) nincs, de szkennelt változatot már bőven kiad a kereső. Hm-hmmm.
Ma a délelőtti ügyintézés után csak Auchanban voltunk, mert nagyon kellett az én megszokott samponom, aztán a délutánt a teraszon ütöttem el, JB vírustámadás után teljesen halott laptopját kellett visszavarázsolni az életbe. Na, miután annyira azért nem vagyok expert, hogy manuálisan ki tudjam túrni a hibás fájlokat, mert a gép már safe mode-ban sem bootolt, ezért csak lementettük a fontos adatokat, leformattáltam, friss, tiszta vistát kapott, aztán jött a legjobb, hogy a wireless nic egyszerűen megszűnt létezni, mintha ott sem lett volna. Na ezzel eljátszottam még plusz egy órát, de csak sikerült, mert én addig nem tágítok, amíg meg nem csinálom azt, amit akarok. Ez nálam betegség. Csak evésben van gyenge akaraterőm, de nagyon, jó ég, úgy kell visszafognom magam, hogy ne egyek annyit! Este vacsit csináltunk, mert jógyerekek vagyunk, aztán azóta meg próbálom kitalálni, hogy mi legyen az új hímzős projekt, de mondom, totál üresség. Na nem baj, most úgyis másra kell koncentrálni:)
JB laptopjának szorongatása közben ez a kép készült, ha már márciusban volt nárcisz, most egyértelműen a pipacs van műsoron:)
És még mindig nem tudom, milyen képeket rakjak fel! Ez itt Vieux Nice, a régi városrész. Picike utcácskák, nagyon szép!
Mont Boron, ahol a nagyon gazdagok laknak (a lerombolt várból fényképezve)
A kikötő (szerintem ez a legszebb), ugyanonnan fényképezve, csak kicsit balra:
 Ez pedig Cannes-ban készült:
Nyaralásszervzőknek pedig megsúgom, hogy az Austrian Airlanes-nak most nagyon nagy akciói vannak, Bécsből Nizzába (Rómába, és még rengeteg úticél van) oda-vissza akár 68 euróért is lehet jegyet venni (én is ilyen olcsóval jöttem), a bécsi reptérre két menetrend szerinti busz is megy Budapestről (átlag 2000 ft egy irányba, 2 és fél óra menetidővel), és a booking.com oldalnak köszönhetően is nagyon olcsón lehet szállást foglalni (a bookingot ismerem, mint a rossz pénzt, megbízhatóak!:) Amszterdamban van a központjuk és a nemzetközi supportjuk:))). Egy kis időt kell rászánni a böngészésre és szervezésre, előre tervezni, kell hozzá egy bankkártya, hogy interneten lehessen fizetni, és akkor mérföldekkel olcsóbban meg lehet úszni bármilyen nyaralást, mintha utazási iroda szervezné. Odafigyelés, szerencse, ha jól csinálja az ember, két személyre kb 120 ezer forint repülő+szállás kb egy hét bárhol, akár Nizzában is. Összehasonlítva az utazási irodák ajánlataival, határozottan megéri, ha valaki utazni akar valahova, bármikor, az ilyen szervezés a legolcsóbb megoldás- persze a hátizsákolást leszámítva, de én most a "kényelmes" utazásról beszélek (egyébként a Malévnak is vannak elég jó akciói egyébként, érdemes őket is figyelni). Leírtam, hátha valakinek segítek vele!

Jun 8, 2010

PIF, Második felvonás

Ma kaptam egy gyönyörű levelet Mónikától, annyira vigyorogtam, miközben olvastam:)) Kézzel írt levél, beszkennelve:))) Meg olyan aranyosakat írt!:) Egyébként amiatt az ajándék miatt aggódtam talán a legjobban, mert az én két főtanácsadóm (anyukám és JB) között volt némi nézeteltérés az ajándékokat illetően, és míg JB legnagyobb kedvence Judit ajándéka volt, addig anyukámnak az annyira nem tetszett, mert a madárkák túlságosan beleolvadnak az anyagba (pedig direkt választottam úgy, hogy ne kiabáljon a madárbanda:)), viszont a Fleur Bleue-t kifejezetten nem szerette JB a színei miatt, meg a ferde Eiffel-torony miatt, nekem meg az volt a kedvencem egyértelműen a ferde Eiffel-torony miatt, meg a vidám színei miatt, mert valami nagyon vidámat akartam, és anyukám is egyetértett, hogy vidámra kerekedett:)) És ahogy Mónikának is megírtam, nekem nagyon kényelmes az a kapcsos megoldása a füzetnek, mert lehet szabadon szétszedni, variálni, toldani-foldani, (rendetlennek lenni) és még puha is:) A harmadik ajándék még várat magára, talán az képezte legkevésbé vita tárgyát, nem is volt valamiért szó róla a főtanácsadóknál, csak konstatálták, hogy szép. Meglátjuk, ti mit szóltok hozzá. Tehát itt a második PIF:
És a bizonyíték, hogy tényleg tudok én mosolyogni, mert ugye mindig savanyú képeket rakok fel magamról:) igazából nagyon nem szeretem magam ezen a képen, jó ferdén állok, a sapkám árnyéka nagyon nem szerencsés a fejemnek, de azért megosztom, mert tényleg ritka, hogy ennyire virulok egy fényképen (a valóságban nem ennyire ritka:)), de a fagyitól egyszerűen muszáj volt, még azt is megbocsátottam, hogy JB lefényképezett (egyébként a leggyakoribb mosoly nálam-amikor valahova felfele bámulok, csomó ilyen spontán kép van, most csak ennyit találtam:))
A Fenocchio fagyizóban legalább 50 fajta fagyi kapható, de valószínüleg több, győzzön az ember választani! Két gombócot ettem: jázminfagyi és pipacsfagyi. A jázminnak örültem, mert pár napja anyukám virágzó jázminján fényképeztem a frivolité-szivecskéket (a képeket végül nem raktam fel, mert rájöttem, hogy nem látszik a virágoktól a zsákocska, de most belecsempésztem a fölső kollázsba), és a virágnak olyan illata van, és olyan szép fehér, hogy legszívesebben beleharaptam volna. Ezek után muszáj volt megkóstolni a jázminfagyit! Aztán meg a múltkor anyukámmal séta közben láttunk egy csigát, aki hatalmas étvággyal csámcsogott egy pipacsot. Nagy, kövér éticsiga, falja a pipacsot, annyira sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép! Ezek után muszáj volt megkóstolni a pipacsfagyit, hogy tudjam, milyen csigának lenni! Na ugye, hogy tudok én vigyorogni is?:) És legalább ekkora volt, amikor Mónika levelét is olvastam (nem tudtam, hogy ilyenkor csomót lehet kötni az ember fejére:)) De egyébként azért bevallom férfiasan, amikor másodszorra a fagyizó felé jártunk, bevállalósnak éreztem magam, és megkóstoltam a paradicsom-bazsalikom ízű fagyit (sokat hezitáltam, hogy talán az olajbogyót vagy a sört kéne kipróbálni, talán a rebarbarát), de a kukában végezte szegény, mert olyan volt, mintha hideg ketchupot nyalogattam volna.
Beszámolót írjak? Nem tudom mit, annyi a benyomás, annyira más minden! Számomra már kegyetlen meleg van, mindenki szerint még közel sincs olyan idő, amilyennek lennie kell. Én minden esetre már csak sapkában járok, mert felforr hamar a fejem. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg a hideget nagyon jól tűröm, a meleget az átlagnál rosszabbul bírom. Nem is fontos ez:) Sikeresen elfelejtettem mindent, amit a nyelvtanfolyamon tanultam, bár lehet, hogy nem elfelejtettem, csak az emberek kiejtése olyan... más:)) Próbálom összekapni magam, majd hamarosan abba kell hagynom a "nyaralást" és kezdeni magammal valamit, ha már idejöttem "élni". Tényleg sokat affektálnak a franciák. Olyan nagyon előadják azt, amit mondanak, olyan pofákat vágnak hozzá, csücsörítenek, meg minden, amit az ember elvárna tőlük. Olálá... bár ez már Amszterdamban rámragadt, igyekszem elnyomni :)
Tegnap délután bementünk a városba (egy idilli kis faluban van JB szüleinek a háza), a városba csak fizetős autópályán lehet bejutni (2,80€ egy út...), vagy a hegyek között a szerpentineken, ami jóval hosszabb, de szebb is. De olyan hegyek vannak, olyan utak! A házból is már csak kézifékes indulással lehet kijutni, és Nizzában is minden piroson gyakorolhatod a kézifékes indulást. Amit nem tesznek, hanem elegánsan hátragurulnak, amikor zöldre vált a lámpa. Hm-hmmm...  Az utak sokkolóan szűkek, még a városban is, és én még Budapestet tartottam a legrosszabbnak szűk sávok tekintetében! A jogosítványomat egyébként még nem postázták ki (elvileg majd a szülei utánamküldik, ha megérkezik), de kétlem, hogy én itt bele merek majd ülni a sofőrülésbe, amikor az anyósülést is végigsikoltozom. Ma voltunk Cannes-ban, és eddig nem hittem el JB-nek, amikor mondta, de tényleg nincs ott semmi. Szállodák, boltok, tengerpart. A tengerben helyiek egyáltalán nem fürdenek, a turisták nem tudják, hogy mennyire mocskos (mondjuk amikor én ránéztem a vízre, megértettem, hogy miért is hívják Azúr-partnak ezt a szakaszt, de inkább nem ellenkezem a helyiekkel, elhiszem, hogy jobb nem fürdeni benne a városok környékén). A sokcsillagos tengerparti szálloda privát strandján heverő párocska a Drágaságom filmet juttatta az eszembe: őszhajú, ősz szakállú csokibarnára sült jólszituált emberke, mellette egy fiatal csinibaba a kiskutyájával. Én naív meg még azt hittem,hogy túloztak a filmben, hogy viccesebb legyen! Ami fontos még, hogy láttam a Chanel rózsaültetvényét (helyi idegenvezetőm van, nem publikus, hogy hol találhatóak:), de titokban elárulom azért, egy Pégomas nevű falúcska határában), de sajnos pont a hétvégén szüretelték le, ezért csak egy-két rózsa árválkodott a bokrokon, JB apukája mondta, hogy a múlt héten még ott voltak, és olyan erős illat volt! A Chanel azon kevés (mindössze 3) nagy cégek egyike, aki még igazi virágot használ a parfümjeihez. De valójában Grasse a francia parfümgyártás bölcsője, nem csoda, annyi itt a virág! Majd rakok fel képeket, most már aludni kell, nincs türelmem válogatni:)

Jun 6, 2010

PIF, Első felvonás

Két PIF ajándékot csütörtökön feladtam a postán tértivevényesen, vagy hogyan. Egyet pedig pénteken magam kézbesítettem, legalább ott biztos voltam abban, hogy a postás nem néz bele a csomagba:) igazából csak be akartam dobni a postaládába, de zárva volt a postaládákhoz vezető ajtó, ami persze nem meglepő, én viszont valamiért nem számítottam erre a lehetőségre, szomszédba biciklizéshez voltam öltözve a kiskutyás pólómban, nem ismeretlenekhez való csöngetéshez:) végül gondoltam, becsöngetek, és lesz, ami lesz. Aztán meg mire felcaplattam a negyedikre, tényleg rámjött a pánik, mert, ahogy Juditnak be is vallottam, nem voltam a legfrissebb állapotban az előző este után (amolyan búcsúparti volt), ráadásul otthon még egy nagy halom ruha, fonalas doboz, cipő, miegymás hevert a bőrönd körül bepakolásra várva, és addigra már kb 5 órája ültem azon a halmon és törtem a fejem, mit és hogyan és minek. És hát ha az ember csakúgy becsönget valakihez, hogy szia, már régóta olvasom a blogodat, végülis sokat tudok rólad, ezért hoztam ajándékot neked, ez olyan fura, nem?:) Szóval zavarban voltam, na:)
Csináltam füzetkét, ami eredetileg dinnyés akart lenni, de attól tartok, még nincs dinnyeszezon, ezért nem akart egyszerűen megérni az ötlet. Viszont amikor megláttam azt a csiripelő madárcsapatot a DMC honlapján, rájöttem, hogy ez az, amit meg akarok csinálni Juditnak! A kivitelezés nem lett tökéletes, annyira igyekeztem. Ez van, azért remélem használható:) Kb így született ez itt:

Mellé még egy  frivolité szivecske, na, most ellövöm a poént, abból hármat is csináltam, mindenkinek egyet. Eredetileg levendulával akartam tölteni, de még nincs levendula sehol, úgyhogy lett házi potpuorri, anyukám által termesztett, szedett, szárított virágok beillatosítva bolgár rózsaolajjal, amiből a három zsákocskára való virágra egy csepp olyan erős illatot adott, hogy még egy éjszakát kint is töltöttek szegények az erkélyen:)
Én pedig tegnap újfent repülőre ültem, és az éjszaka közepén megérkeztem Jean-Baptiste-om szüleinek kék-sárga házába (ami minden, csak nem olyan, mint egy cirkusz, ahogy innentől északabbra érzem magam minden kék-sárga díszlet között), és most itt ülök a kertben és próbálok adoptálódni a mediterrán életvitelhez. Egyszóval vasárnap van, 30 fok, minek csináljunk bármit is. Egyelőre megy nekem, csak a fura, hogy mindenki külföldiül beszél. A pékségben a csaj olyan affektálva beszélt, mintha egy francia filmben szerepelne éppen.

May 6, 2010

Nyavajgás a vezetésről.

Az utolsó idegszálaimmal kapaszkodom mostanában annak a rozzant Suzukinak a kormányába. Kedden vizsga, és nem szabad elszúrnom, mert minden csúszik. És ez stresszel. Annyira stresszel, hogy kihat a vezetésre, és ideges vagyok, és még több súlyos hibát követek el, és forgalomban ezek a hibák tényleg veszélyesek. Valahogy az értésére kéne adni a bácsikának, hogyha megbukom és még több pótórát veszek (legalább 20 ezer) és még két hetet eltötymörgök, és még 12 ezer forintot kiadok a pótvizsgára, attól nem jobban fogok vezetni, hanem még annál is rosszabbul. Ebben a helyzetben a kudarcélmény nem megerősít és ösztönöz, nem lehetőséget ad még több gyakorlásra és csiszolásra, hanem kikészít végleg és akkor vagy otthagyom a fenébe azt a 100 ezer forintot, amit már leperkáltam mindenre, vagy még rosszabbul, még idegesebben, még stresszesebben fogom csinálni, mert már E-LE-GEM van. Az utolsó pár órában rosszabbul vezetek, mint az elején. Egyszerűen gondolatban már továbbléptem ezen az egészen, úgy érzem, hogy megy ez nekem és idegesít, hogy a valóságban még nincs meg, sőt, egyre inkább kérdésessé válik. Azt mondta, az a hibám, hogy úgy vezetek, mint akit üldöznek a gengszterek, emiatt nem adok időt magamnak a helyzetek átgondolására. Most belegondoltam, azt hiszem úgy vagyok vele, mint az öreg nénike, aki gyorsabban köti a sálat, mert látja, hogy hamarosan elfogy a fonal. Tudom, hogy nem segít, de nem tudok mit kezdeni magammal.
Talán az is az oka, hogy általába biciklivel megyek oda (végig a Váci úton...), és erősen bennem van, hogy Budapesten gyakran kell kűzdenie a biciklisnek az életéért (ma is majdnem elcsaptak a bicikliúton a zöld lámpán, a világ legnagyobb lelki nyugalmával hajtott bele a pirosba egy autó, kb 20 centire tőlem fékezett le hatalmas csikorgással. Megmondtam neki a magamét, ő meg csak bambult rám, mint aki nem érti, mi bajom). A kocsiban is csak ezt az érzést táplálják, amikor a hatalmas BMW a záróvonalat és előzni tilos táblát figyelmen kívül hagyva beelőz és elémugrik. Engem meg arratanítanak, hogy elő kell segíteni az előzést. Örülök, ha kicentizem azt a keskeny sávot, kikerülöm a száz kátyút, és nem hajtok rá a záróvonalra és még a szabálysértőkre is figyeljek oda és óvjam? És szinte minden alkalommal akad valami hasonló helyzet, amikor a (már elnézést a kifejezésért) f*szagyerek a nagyon drága kocsijával rajtam éli ki a frusztrációját. Bár tudom, hogy ez mindennapos dolog az utakon, ráadásul nőből vagyok,akihez eleve csak negatívan lehet hozzáállni, de legalább a tanulókocsit hagyják már békén. Ezek után hogy vezessen az ember nyugodtan?
Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok... NYUGODT VAGYOK!!
Utóirat. De legalább megvagyok egy és kétharmad PIF-fel. A kétharmadot már csak össze kell rakni, mára terveztem, de túl áááááááááááh, mindegy. Jobb, ha mégsem ma csinálom. Na jó, most, hogy kidühöngtem itt a mérgemet, talán össze tudom szedni végre magam. Terápiás blogbejegyzés született:) Vissza a PIF-re. A harmadik ötlete sehogy sem akar "megérni", már ezret kitaláltam és elvetettem, és megterveztem és kidobtam és egyszerűen nincs meg az az isteni szikra, ami az első kettőnél egyszercsak tökéletesítette az elképzelést. Mutatok két részletet. Melyik kié, nem mondom meg (bár talán az egyik kicsit árulkodó:)). Remélem tetszeni fognak majd, igazán igyekeztem valami szépet kitalálni, tervezni, csinálni! Na majd meglátjuk, sikerült-e, végülis nem nekem kell, hogy tetsszenek (azt hiszem ez két sz, mert felszólítómód...:)). Még nem tudom, hogy egyszerre postázom-e őket. Talán az egyiknél nem is fogok postázni, hiszen csak át kell sétálni, még az irányítószámunk is ugyanaz:)) 

Apr 7, 2010

PIF-Pay It Forward

Már elég régóta gondoltam, hogy részt kéne venni valami játékban, de valahogy mindig valami más közbeszólt, és nem voltam biztos, hogy határidőre sikerül valami szépet csinálnom, ezért mindig kimaradtam inkább és a távolból irigykedtem. Tegnap láttam Katha PIF-játékát, gondoltam lehet, hogy itt az alkalom? Vagy mégsem? Aludtam rá egyet, gondolkodtam, aztán úgy döntöttem, hogy most bevállalok ennyi felelősséget. Szóval. Én kapok ajándékot Kathától, aki szereti a kutyákat, cicákat, tündérkéket, hölgyikéket, naná, mint én is, szóval tőle jó lesz kapni valamit:)
És akkor cserébe én csinálok valamit három másik embernek. Tehát:
Itt a soha vissza nem térő alkalom (na jó, lehet, hogy még visszatér, de most marketinges szempontból ez a szöveg jól hangzik:)), tessék hozzászólásban jelentkezni, ki szeretne kapni valami Laucica-készítette ajándékot?? (anyukám nem játszik, eddig is ő kapott mindent:))
Egy éves futamidővel! (ha egy évre, egy ajándékért cserébe hármat adsz, mennyi a THM?:))
Keresztszemes, hajócsipke, gyöngyikézés, meglepetés, személyreszabottan, minden kézügyességemet és lelkesedésemet, szeretetemet belevarrva vagy csomózva vagy hímezve, tessék, tessék!
Kívánságokat is teljesítünk!
Meglepetést is készíthetek, tetszik a kihívás, ha el kell találnom valakinek az ízlését, és valami mást is csinálnom kell, mint a kedvenceimet, esetleg belecsempészve azért magamat is:))
Na szóval, röviden, aki szeretne benne lenni ebben a PIF-ben, szeretettel várom a hozzászólók között!!!:))) (minden más hozzászólást is szivesen fogadok egyébként:))

Utóirat, mivel ellőttem a poént a barátnőmnek, hogy neki készült ez a maci, ezért megmutatom itt is, mit hímeztem az elmúlt napokban. Csak még nem tudom, hogy miben fog végleges formát ölteni. De fil en aiugille minta.