No, az előző bejegyzésben leírt eset igencsak hazavágta a kreatívkodási kedvemet, nagyjából semmit sem csináltam a héten. De úgy döntöttem, hogy amikor éppen idegbajt kapnék, és azt céltalan internetezéssel tölteném el, inkább a tojáson kotlok. Sok-sok lilát csináltam, hát ennyit sikerült (csak) haladni vele a héten.
A kép nagyon vacak, most még a fényképezés sem megy jól. Az
októberi álláshoz képest nem sok, de azért mégiscsak valami. És most elkezdtem erősen félni, hogy nem lesz elég a selyemfonal, amim van. Nem is az a kérdés, hogy honnan fogok keríteni, hanem az, hogy tényleg nem jó egy képen belül két különböző időpontba vásárolt ugyanolyan színt használni, mert gyakran van árnyalatbeli eltérés. Mindegy, még ráérek ezen fájlalni a fejemet. Ezen a képen egyébként is 5 év fejlődését látom, minden alkalommal, amikor ránézek, majd ha kész lesz, kielemzem nektek:) Ez se holnap lesz:D
Mi van még? Ja igen. Hát igen... na igen:D közeleg a születésnapom, és mivel JB lefáradt amiatt, hogy nálunk a városnézés mindig a térképen bejelölt kézimunkaboltok útvonalát követi, ahonnan végül mindig üres kézzel lépünk ki, végül interneten rendelte meg azt, amire annyit vadásztunk. Tudniillik a
Sajou is készít 80-as csipkefonalat, nem csak a DMC, és én úúúúgy, de úúúúgy akartam. A honlapjukról szedtem az aktuális címeket általába, de minden boltban ugyanarra panaszkodtak az eladók: hogy a Sajou régen nagyon korrekt volt, de most már egy undorító cég, amióta kinőtte magát sikeressé, azóta a kisvárosi kézimunkaboltokat nem szolgálja ki, olyan minimum megrendeléseket kér, amiket ők nem tudnak teljesíteni, ezért hiába elvileg ők hivatalos viszonteladók, egyszerűen nincs és nem tudnak rendelni nekem néhány fonalból álló tételt. Ha az ember felmegy a honlapra, akkor elámul, milyen gyönyörűségeik vannak, de az árak, jó ég, azért lehidal az ember egy szép papírba csomagolt kartondoboz 24 eurós árától. A fonalakon kívül egyszerűen mindennek pofátlan ára van. De a lényeg a lényeg, hogy JB úgy döntött, interneten megrendeljül egyenesen tőlük azt a néhány fonalat a hajócsipkémhez. Nem mertem sokat, mert még sose fogtam a kezemben, nem tudom, milyenek, úgyhogy kiválasztottam 6 szép színt, plusz két feketét, de a postaköltség láttán azért mégiscsak egy doboz (12 db) fekete lett a kettő helyett, hogy ne legyen már olcsóbb maga a fonal, mint a házhozszállítás. A feketét meg általába úgyis nagy kanállal eszem:) Szerdán meg is érkezett a csomag, amikor nekem szabadnapom van, JB dolgozóban volt, kerülgettem a dobozt, mint egy macska a virslit, mégiscsak egy hét van még a szülinapomig... persze, hogy 10 perc múlva felbontottam. Egy szavam nem lehet, ingyen elküldték még a katalógust, volt még két kártya szalaghoz és három képeslap ajándékba. És a fonalak!!! Olyan szép színek, olyan puha fonalak, nyamm! Szóval azóta folyamatosan azon agyalok, hogy mit is csináljak velük. Nagyjából tudom, hogy a szürke-rózsaszín párossal mit szeretnék, de a többivel? Semmi ötletem, de szeretnék valami igazán nagyon szépet belőlük. Úgyhogy mondom, teljesen le vagyok blokkolva:) Kép lesz majd a születésnapomon:) Ja, persze JB nagyon haragudott, amikor meglátta, hogy kinyitottam a dobozt idő előtt, de legalább megnyugodtunk, hogy jó lesz a fonal:D
Most pedig befejezek egy apróságot, amit már két hete megcsináltam, csak nem varrtam készre, csak hogy ne árválkodjon a blogom újdonság nélkül:)
Töröm a fejemet valami karácsonyi ajándékon JB anyukájának, de nem tudok semmit kitalálni. Fura is, hogy a hölgyikés kitűzőm megtetszett neki, mert annyira más a stílusa, mint nekem. Olyan távol-keleti, narancssárga, barna, nyugodt. Semmi rózsaszín, semmi csipke, semmi giccs, hát hogy tudok így kitalálni neki valamit??:) Erről a fényképemről ő jut mindig az eszembe egyébként, lehet, hogy e köré kéne valamit kitalálni?