Feb 27, 2009

10 szó és még vagy 100

Játék, Dóra avagy Mariann hívott játszani, 10 szó, amire asszociálni kell. Na lássuk csak (direkt nem olvastam el őket előre:))

tudás: nem túl megbecsült érték
film: mindig ugyanazok, nehezen nyitok
erő: lusta vagyok konditerembe menni:)
nyelv: kotyvalék (erről majd egyszer bővebben is akarok szólni:)
nyár: akkor kezdtem el értékelni, amikor nem sok jutott belőle, de ha meleg van, gyűlölöm
játék: bármerre nézek:)
íz: ma piszkáltak agyon, hogy hízom, szóval most lelkiismeretfurdalás
boldogság: kisvirág
hagyomány: szép
víz: ásványvíz meg kacsaetetés

No, akkor most kitalálok én is:) Tetszik ez a játék, kapóra jött
Az én szavaim: macska, euro cent, illúzió, opera, élet rendje, kisvirág, munka, tévé, Mr Darcy, dilettáns

Mindenképpen szeretném visszahívni Dórát, nem azért, mert gonoszkodom, hanem mert érdekel tényleg, és személyes okokból szükségem van még öt ember válaszára Katha, Mia , Jucus Anita és Márti

Igazából egy jó ideje érlelődik bennem egy hatalmas bejegyzés, ami tök személyes lenne, csak nem nagyon jutottam géphez, meg még nem esett le a fáról, még kicsit zöld. Most meg péntek este van, egyedül vagyok és mennem kéne a kollégákkal sörözni, mert egy régi barát jött, de ez nagyon kikívánkozna belőlem, ezért még mindig a gép előtt ülök, de most ezzel a játékkal irányt tévesztettem, de nem baj, mert akiket kiválasztottam, ők azok, akik rátettek jó adag lapáttal arra, amin járatom az agyamat mostanság. Nem vagyok egy játékokat tovább-adógatós fajta, de ez most nagyon jól kött:) Szóval azt hiszem, még várok, még hozzácsapom a következő bejegyzéshez az eredményeket, ha megtiszteltek vele.

Feb 25, 2009

Ejha:)

Péntek óta nem nagyon jöttem internetre, szülőkkel mászkáltam, idegenvezetgettem őket, de ma már dolgozom, úgyhogy szakítottam egy kis(?) időt, hogy bepótoljam elmaradásomat. És ilyen meglepetés várt:) Köszönöm szépen, hogy gondoltatok rám, nem is gondoltam, hogy vannak, akik a marhaságokat is olvassák, nem csak a hímzéses részt (pedig igazán igyekszem leszorítani a dumálást, és önmagamhoz képest egész jól sikerül:)) Meg amúgy is:) Szóval köszönöm Jucusnak és Miának és Kathának :)

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Na itt viszont bajban vagyok. Azt hiszem, egyet választok csak, nem azért, mert nem tudnék sokkal többet, de az nlc-n követtem Katha blogját, nagyon tetszett hangulatában, most átköltözött ide (google is the best:)), úgyhogy behálózzuk itt is (vagyis visszaküldöm) :)

És ha már dumálás, két dolog. Odaajándékoztam anyukámnak a vállfát, aminek nagyon örült, mert már régóta akart ilyet, de persze rögtön elkezdett reklamálni egy hozzáillő levendulás zsákért, úgyhogy azt kellett gyorsan csinálni. Mellette a táskácskát csináltam, majd holnap rakok fel képet róla, szerintem marhaszép lesz, ha nem szúrom el a varrást (és ugyan miért szúrnám el, csak azért, mert eddig mindig a befejezésnél rontottam el mindent, még nem törvényszerű, hogy ez is így jár!) Szóval mert be akarom fejezni egy hónapon belül, merthogy van egy terv. Rinyáltam mindig mindenkinek, én úgy el akarok menni Londonba a Stitch and Craft show-ra, de smucig vagyok megtenni. A szüleim szerint menjek, ha nagyjából megvan rá az anyagi keret, nincs messze, most vagyok szabad, ki tudja, mi lesz később - munka, család (höhö, naívak...) ilyesmi később csak akadályozni fog, stb. Megnéztük, 100€-ból kijön a repjegy, talán tudunk mozgósítani ismerősöket, akik befogadnak éjszakára, rengeteg pénz kell viszont a kincsbeszerzésre. Szóval most már nagyon beleéltem magam, tegnap álmomban már JB-nek magyaráztam róla valamit, de még erősen szervezés alatt van (értsd, még nem jött meg a fizetésem:)) . Na mindegy, eldugulok.

Feb 18, 2009

Megszentségtelenítés

Tegnap, miután nagy nehézségek árán sikerült lecuppannom az internetről, elkezdtem hímezgetni kicsit. És akkor beigazolódott az a rossz érzésem, ami reggel óta kísért, és még rá is kérdeztem JB-nél, hogy nem nyúlt-e hozzá a neveletlen haverja az én kis madaras kézimunkaollómhoz, amit kintfelejtettem az asztalon. De igen. Megtette. Mitöbb, tönkretette. Az a szerencsétlen hülyegyerek HASIST darabolt a kézimunkaollómmal!!!! Akik nem tudnák, mert én sem tudtam, mielőtt idejöttem volna, a hasis kb a kutyasz@rra hasonlító barna, kemény izé, fel szokták morzsolni, és dohánnyal keverve szívják. Hollandia azért olyan gazdag, mert a hasis és a fű is legális, sokaknak ez igen csábító. Tegyék. Csak ne az én lakásomban és ne az én kézimunkaollómmal. Az a förtelem rászáradt, és alig tudtam lekaparni. Miután leszedtem, addigra az én éles kis ollócskám tompa lett teljesen, max fonalat vághatok vele, az anyagot csak begyűri.
Na, ennyit a szomorú dolgokról, és akkor most a vidámak. Miután bátyám írt, hogy szülő-csomag feladva a pesti reptéren, délután átvehető az eindhovenin, bátran felrakhatom a hétvégén készült ajándék képét. Én igazán nagyon igyekszem olyna szép képeket csinálni, mint másoknál látok, de nem megy, úgyhogy az én blogom névjegye a vacak képek:) Meg a macskák mindenütt. Főleg a fekete, mert az a nagy hímzés-rajongó. Ötlet és minta egyenesen a The Cross Stitcherből.
Na, és akkor most megyek vissza dolgozni, abszurd, hogy a magyar ügyfelemnek nincs jogom magyarul írni, mert az az én egyéni szerencsém, hogy magyarul is beszélek, de hivatalosan nem támogatott nyelv, ezért nem könnyíthejtük meg sem az ügyfél, sem az én dolgomat. Ennyit a globalizációról.

Hastánc acélbetétes cipőben.

A csajok végre megoldották a terembérlést, találtak olcsó helyet a hastánchoz. Tegnap találkoztunk a buszmegállóban, és együtt mentünk megnézni. Schiphol(reptér) felé félúton az autópályán megáll a busz, ez a megállónk. Kételkedtünk, de ha a a buszsofőr szerint ez az, akkor ez az. Leszálltunk, és elindultunk az egyetlen épület felé a rétek és mezők kellős közepén. Álmomban nem hittem volna, hogy ebben a kikent-kifent országban is vannak a magyar cigány-putrikhoz hasonlatos helyek! Az utasítás szerint hátulról mentünk be, felmentünk a lépcsőn. Kabátok a fogason, de semmi hang. Félhomály, koszos folyosó, kint természetesen esik. Ayman, az egyetlen hímnemű egyed, a tanárunk, benyit az egyik ajtón, a három holland kiscsaj összebújva retteg, én, sokat megélt, kelet-európai vén tehén, csak a háttérben rötyögtem magamban. Ayman visszaugrik, oh, f*ck ez valaki lakása. A következő szobánál óvatosan hallgatózott, amikor a háta mögött bejelentem neki: bu. Jólesett, ahogy ezután rámnézett:) A függöny mögé már nem mert benézni, elkérte az egyik csaj botját (hastánc-felszerelés), és azzal bökdöste kicsit a 34 éves férfiember a függönyt, mielőtt felemelte volna. Végül megtaláltuk az utasítás szerint a kisszekrényben elbújtatott kulcsot a táncteremtől, benyitottunk egy kis előtérbe, a csajok már végképp csak pislogni tudtak, mondják, ez az egész olyan, mint egy horrorfilm. Ayman előszedett a sarokból egy hatalmas fűrészt, másik kezében egy óriási fogóval vigyorog, közben ráleltünk a táncterem villanykapcsolójára is. Megnyomtam. Kiverte az egész épületben a biztosítékot. Trallala. Valaki megszólal valahonnan, ezt ne csináljátok még egyszer, trappolás, 2 perc múlva újra van villany. OK, akkor mégsem ez volt a táncterem villanykapcsolója?-kérdezi a született holland leányzó(ja,ha még nem említettem volna ezerszer, a hollandok néha végtelenül buták, nem tudom, mennyire van köze a természetes szőke hajszínükhöz), akinek Crystal a neve(....), és újra megnyomja a fent említett villanykapcsolót. Hangosabb kiabálás, mondtam, hogy ezt ne csináljátok még egyszer, újabb trappolás, újra van fény. Végül megjelent a hang tulajdonosa is, istenemre nem hittem volna, hogy ebben a kikent-kifent országban is vannak ilyen szakadt kinézetű alkeszok, és ékesen elmagyarázta, hogyan csinálhatunk fényt a teremben,elkerülve a villanykapcsoló használatát. Ezt a részt egyébként már hollandul tette, ezért Aymannel mi ketten csak hevesen bólogattunk és tartottuk vissza a röhögést. Fél órányi vacakolás következett, hogy beindítsuk a gáz-fűtést, közben volt szerencsém végigszámolni, hány helyen ázik be a tető, és melyik a legrégebbi fadoboz, ami a falat borítja. 1992. A legkésőbbi 1995. Nem olyan rossz, szocreál fíling, akár sulibulit is tarthattunk volna. Irtó meghitté tette a hangulatot a kályha! Viszont a sok-sok víz és az ettől keletkezett kosz miatt csak cipőben lehet táncolni. Hát nem aznap vettem fel kedvenc acélbetétesemet???? Fejenként egy kiló, olvastam, Demi Moore is súlyokat aggat a bokájára, hogy azzal edzze(eddze?) a hátsóját. Na, így hastáncoljon az ember lánya. Holnap jönnek a szüleim látogatóba hozzám, elhozzák a táncpapucsomat, ha megint megyünk (mert megszerettük a helyet!), lesz, mit hordanom. Ha kicsit kitakarítunk előtte, jó lesz. Elég éles a különbség a múltkori amszterdami, modern, belvárosi táncstúdióhoz képest, de az a hely csak heti egy órára szabad csak, késő este, vagyis tökéletesen nem megfelelő. Egyébként ez a kép még nyáron készült, miután Omár bejelentette nekem, hogy kicsit túl bonyolult vagyok, olyan, mintha két ember lakna bennem. Nem tudtam mit válaszolni erre, kimegyek a szobából, nézem, két pár cipőm odavágva, mindkettő aaaaaaaaaaannyira, de aaaaaaaanyira én vagyok, a reggeli hangulatunktól függ, melyiket vesszük fel. Lefényképeztem, megmutattam neki. Nem tudom, szerintem minden rendben velünk:)

Feb 17, 2009

Sötét kis titkom

A hétvégén készült dolgot majd csak csütörtökön mutatom meg, mert meglepi anyukámnak. Mivel pénteken a tojásom kiverte a biztosítékot (egész este egyedül voltam, Büszkeség és balítéletet néztem, kólát ittam és élveztem a csendet, de a tojás szemmel láthatóan nem haladt, hiába kotlottam rajta), ezért gyorsan csináltam valami apróságot a hétvégén, aztán ha már úgyis jönnek a szülők, nekem nem kell, anyukám meg úgyis elkunyerálja, hát akkor legyen az övé. De hogy addig se legyen elhanyagolva a blogom, bevallom, hogy én is megcsináltam a szivárványos tesztet. Mindenkinek zöld, kék, rózsaszínű, barna.... hát az enyém meg FEKETE lett (ártatlanul pislogós szmájli). Egyébként JB-vel is megcsináltattam, neki mégjobb jött ki: fekete, szürke és vörös. Mindhárom:) Na, ki a skizofrén?:)
Your rainbow is shaded black.


What is says about you: You are a powerful person. You appreciate mystery. You may meet people who are afraid of you.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

Ami jár, az jár...

Feb 13, 2009

Merénylet!!!

Kellett nekem itt tavaszról és szerelemről beszélnem?? Ez már sok az én kicsi lelkemnek:'( Új Dimensions kit. Hát hogy tehetnek ilyet???? Fél évente új kollekció a Dimnél, Lanarte-nál, Vervaconál és még sorolhatnám. Aztán persze ott vannak még az újságok, az internet, a blogok. Az ember meg csak kapkodja a fejét, nem csoda, hogy elMUKosodik a végén és csak ül a szoba közepén egy halom anyag, minta és fonal között és tehetetlenül pánikol.
A hímzés olyan, mint a csoki. Bemész az édesség-/kézimunkaboltba, végignézel mindent a legutolsó ici-pici mütyűrkéig, csorgatod a nyálad, sírsz, mert tudod, hogy nem vásárolhatsz fel mindent, végül egy kis vacakkal távozol, amit hosszas tépelődés után választottál ki. Hol itt az igazság??
Ja,ha már igazságtalanság, minden blogban mindenki tavaszt akar. Nálunk szépen süt a nap és meleg van,bebebe!!! (két eső között természetesen:))
P.S. Már letöltöttem a mintát netről:) Természetesen az oroszoktól, ahol a minta neve alapján lehet keresni. Kicsit lutris, mert nem képek alapján választasz, de működik:) dump oldal.

Feb 12, 2009

Tavasz van:)

Egyesek szerelembe esnek...
...mások szakítanak.

Feb 9, 2009


Ja, egyébként meg a tojásomat akartam felrakni ide, elkészültem a jobb lábával!!! Persze még semmi backstitch, és a gyöngyök sincsenek. Gyűlölöm csinálni, de ha belepusztulok is, befejezem. Egyszer. Valamikor. Félek a backstitchtől, azt utálom a legjobban és eszméletlen mennyiség van belőle, csak ne lenne ennnyire nagyon szép ez a kép!!!
Meg a virágocskáim. Sok-sok-sok szín, csak hogy ne legyen unalmas.

Hétvégi pillanatképek

Szia Zoli:)
Tegnap moziban voltam. Nem moziban, hanem benne a moziban. Átéltem pl a Házibulit meg a Cinema Paradisot, meg voltam még az Angelben is. Láttam egy csajt, aki olyan nagyon francia volt, tudod, nem szép, de mégis annyira finom vonásai vannak meg szépen tartja magát, meg mittudomén,hogy olyan francia. Ültem egy szobában, ahonnan rálátásom volt egy gay-bárra, de a szoba maga leginkább de Sade budoárjára emlékeztetett(mániám). Egyébként eléggé Jane Austen-szerű volt a festett grendákkal, közöttük meg a kék alapon szép virágok tapéta, arany színű szatén diványon ültünk, jobbra át lehetett látni egy másik terembe, ahol 20-as évek tangó-táncosai, vörös falak, emberek biliárdoznak. És az ablak, amin keresztül át lehet látni, alatta másik aranyszatén-színű dívány, amin nem fogod elhinni, de kék ingben ott ült a Jean-Pierre Jeunet filmek tipikus morc-arcú főszereplője(igazából csak hasonlított rá). Egyébként az ő születésnapja volt, és érted,nézem őt,háttérben a vörös falakkal a biliárd-terem, és akkor lehuppan a gyönyörű díványra J-P J-hős mellé egy francia gettós gyerek, baseball sapkában, meg minden. Boldog voltam, mert olyan jó élni. Tök örülni kéne, hogy ennyi érdekes dolog van a világon, miért nem tudják az emberek ezt élvezni??? *
Laura.

Pénteken Viktóriával voltunk a városban korzózni, minden megvolt, ami egy tisztességes péntek esti, munka utáni csirküléshez kell. Utána csatlakoztunk a franciákhoz egy marhára furcsa berendezésű bárba, és akkor elkezdtünk inni is. Már jó pár hete nem söröztem, ezért kicsit becsiccsentem:)
Szombaton meg folytattuk az ivást JB-vel az orosz boltban bevásárolt sörrel. Leköltöztem a szőnyegre és színes ceruzákkal művészkedtem, terveztem a táskát.
Végül a csíkos terv győzött (igen, az egyik lapot leöntöttem sörrel....).

Vasárnap festettünk. A ronda sárga szép szürkés-lilássá változott, felakasztottuk az arab boltban vásárolt függönyt, és pa-pamm, itt is van Laucicaland. Nagyon tetszik a végeredmény, csak egy hatalmas hibát követtem el, minek köszönhetően egyszerűen leszedtem a vakolatot egy igen nagy részen a falon. Gőzöm sincs, mit fogunk csinálni vele, de mindegy, megoldjuk, ügyes gyerekek vagyunk ám.

"Te JB, ugye tudod, hogy tegnap délután több mint fél kiló csokit vettünk???" Üres volt a zacskó.

* Itt éppenséggel a törtető, karrierista kollégáimra gondoltam, akiket egyébként marhára sajnálok, hogy lemaradnak a jó dolgokról, mert túlságosan el vannak foglalva azzal, hogy a közvélemény kedvére tegyenek.

Feb 6, 2009

Ezt a bejegyzést javítottam, sajnos a londonos képnek hiányzik egy darabja, de már a galériában így volt:(

Azt hiszem rájöttem, hogyan lehet titokban belinkelni zárt albumokat. Pl itt van a bécsi balett kép. Meg a velencei opera. Meg Párizs. Azt hiszem, így nem lehet töröltetni a galériámat, mert nem találnak rá, viszont tudok megosztani emailcím nélkül.
Pörkölttel és nokedlivel képviselem Magyarországot. Sajnos a hús 3 órás főzés után is cipőtalp szerű kissé, mert a normális húsbolt persze zárva van 5 után, amikor hazamegyek a dolgozóból, a mindenkit élelemmel ellátó Albert Heijn hálózatot meg inkább nem kommentálom, de nem jobb a magyarországi boltok minőségénél. Csak a választék rosszabb, mert pl nyers húst nem nagyon kapni, csak előre felszeletelve, befűszerezve, és rengeteg-rengeteg félkész kaja. Boá.

Feb 5, 2009

Egy nagy rakás könyv(kritika:))

Cikk az NLC-n, 5 szerelmetes könyv. Nos.
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége  Irtó jól van megírva, hiába próbáltam megtalálni benne a logikai tévedéseket,nincs benne (mivel állandóan ugrál az időben, könnyű lett volna elszúrni kicsit). OK, nem csak ezzel nyűgözött le. Az érdekes benne, hogy az elején nagyon szép, aztán a közepén a tündérmese bedurvul, és már nem olyan könnyed olvasmány. De addigra már úgysem lehet letenni.
Boris Vian: Tajtékos napok Nem is tudom, hogyan kerülhetett Boris Vian ebbe a listába, úgy értem nem az a nők lapjás ponyvaajánlóba való író. Viant olyan emberek kezében látni, akik igen magas szinten űzik a kultúrsznobizmust, szürrealizmusa túlságosan megfekszi a gyomrot ahhoz, hogy divatirodalommá váljon. Köpök a sírotokra.

Nicholas Sparks: Éjjel a parton Az mi? Richard Gere és Diane Lane a címlapon. Diane Lane nagyon édes, Richard Gere sármos, jóképű, azt hiszem sejtem mi lehet. Mondjuk két középkorú, élettől megfáradt ember találkozik, valamiért nem jönnek össze egyből, de a végén hepiend. Eltaláltam? 12 egy tucat, aranyos és felejthető, leginkább könyvtárból kölcsönzendő, mert nem éri meg a pénzt, annyira nem maradandó.
Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek Ezt nem olvastam. Úgy esett, hogy akkoriban Irinával elhatároztuk, hogy moziba megyünk, és mivel semmi más nem volt, hát ezt választottuk. Hogy ne zavarjuk a többi kb 5-6 embert a teremben, ezért az első 10 perc után beültünk az első sorba vihogni. Gyakran jártunk ki a mozi büféjébe, hogy sört vegyünk, mert máshogy nem bírtuk, de elhatároztuk, hogy végigszenvedjük. A végére annyira lerészegedtünk, hogy popcornnal dobáltuk a vásznat, és pontoztuk a csúnya lány (Hilary Swank) ruháit. Itt kérek elnézést a többi embertől, akik szintén ott voltak, de tudom, hogy annyira nem haragudtak, mert egyrészt nem szóltak ránk, másrészt meg a legromantikusabbnak szánt jeleneteknél nem csak mi röhögtük hülyére magunkat... OK, a történet eredeti, van benne fantázia, de valahogy aaaaaaaannyira elvontan,eröltetetten romantikusan gagyi volt a film, még az eredeti ötletet is elsablonosították, hogy bocsánat, elnézést, de mindketten megszavaztuk az év legpocsékabb filmjének. Ezek után nem kell elmagyaráznom, miért nem kaptam kedvet ahhoz, hogy elolvassam.
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk Műfajában remekmű, nem is lehet mit hozzáfűzni, el kell olvasni, szerintem nem fogtok csalódni. Kedves, aranyos, könnyed, de nem bugyuta. Olyan francia, mi más.A filmből nem szabad ítélni, semmi köze hozzá. Egyébként amikor bemutatták a filmet a francia filmnapokon, akkor nem mentem be a vetítésre, hanem Irinával belógtunk a fogadásra, ahol Audrey Tautou is ott volt. Picike, törékeny, nagyon-nagyon szép. Végülis úgyis láttam már a filmet, mert fél évvel előtte már letöltöttük az orosz internetről:))
Egyébként most Syrie Jamestől olvasom a Jane Austen naplóját. Jucus blogbejegyzése után döntöttem úgy, hogy felveszem az elolvasandók listájára, mert azt írta, tényleg olyan, mintha Jane Austen írta volna. Ha az ember nem akar belekötni, hogy mennyire össze van ollózva Jane Austen karaktereiből, és kicsit el van túlozva talán a sok leírás és ömlengés, azért nagyon tetszik, és jól esik a kézbe venni és belemerülni, szóval húzom, mint a rétestésztát, hogy ne legyen vége:)) És már előre tudtam, hogy átverés:))

Apropó....tegnap hastánc előtt volt egy kis időm, a lábam meg szétfagyott már, bementem hát szokás szerint az American Book Centerbe, mit találtam.... nem vettem meg, mert túl vaskos, és ilyen stílusban valahogy még mindig nem mernék belevágni egy angol nyelvű könyv elolvasásába, rákerestem, magyarul (még) nem jelent meg. Szóval Colleen McCullough (ő írta a Tövismadarakat), a könyv címe: The Independence of Miss Mary Bennet. Igaz az olvasók kritikáit olvasva az interneten egybehangzóan csak rosszat írnak a könyvről. Ez kicsit elszomorított, mert mindig is Mary sorsa érdekelt a legjobban, hiszen akik férjhez mentek, azok boldogan élnek, míg meg nem halnak (még Lydia is), Kitty is fog majd valami tisztet magának, de mi lesz Maryvel? Egyébként szerintem Mr Collins tökéletes felesége lett volna, igaz, akkor nem így alakul az egész történet:)) Na mindegy.
És igen, tegnap voltam hastáncolni:):):) Amikor 2000-ben elkezdtem, akkor még nem volt egy elterjedt dolog, aki csinálta, az komolyan csinálta. Nem hordott senki rázóövet a gyakorláson, főleg nem az első óra után. Aztán divattá vált a dolog, felhigult az egész, ruhák és kiegészítők versenyévé vált szépen lassan a hastánc. Emberkék 2-3 hónapos gyakorlás után felléptek, és sikereket arattak. Nem a tánccsoportokat kritizálom, amikor iskolák csoportjai lépnek fel, hanem amikor egyesek elkezdenek fellépéseket vállalni, és attól, hogy előre-hátra tudják lökni a csípőjüket, és mondjuk ismernek egy fajta rázást, mellé felvesznek egy szép ruhát, már tapsot kapnak, mert a közönségnek ennyi is elég, hiszen nem mindenki tudja, mennyire kidolgozott is lehet egy-egy mozdulat, és hogy hány fajta meghatározott mozdulat van, amiket bizony gyakorolni kell. Improvizálni csak akkor lehet, ha már elsajátítottad az alapokat, amikre építhetsz. Nagyjából 5 év után hagytam abba, mert addigra már tényleg idegesített, hogy nagyon sokan divatot csinálnak ebből, presztízskérdést, és ha régen fél órákat gyakoroltunk egy-egy mozdulatot, most csak koreográfiát akart mindenki, hogy aztán azt mutogathassa. Nekem mindegy volt, én már azon a szinten voltam, hogy nem volt akkora szükségem a haladó csoportban arra a hosszas gyakorlásra, csak idegesítő, hogy 2-3 hónap után emberkék átjöttek a haladó csoportba és valami komolyabb munka helyett divatoznak. Most megismertem itt egy francia-egyiptomi srácot, aki keresett embereket, akik tudnak táncolni, és amikor múltkor salsázni voltunk, akkor látta, hogy mennyire nem megy nekem a salsa, annyira a hastánc "folyik az ereimben", úgyhogy hívott a csoportjába:)) És meg kell, hogy mondjam, egyszerűen zseniális a srác, méltó arra, hogy Tia után tanítson:) Remélem rendeződik a terembérlés körüli problémázás, és akkor tényleg hetente legalább egyszer két órát lehet járni:))
na. Sikerült 8 óra alatt összehoznom ezt a hosszúúúú blogbejegyzést, most meg mindjárt megyek haza főzni, mert honlap "international food day" van a dolgozóban, mindenkinek kell főznie valami sajátot. Én az orosz csoportban vagyok, de majd magyart csinálok, csak még nem tudom, mit, ezért nekiállok az utolsó fél órában nézgelődni neten.

Feb 4, 2009

A rendszer ma nem működik, ezért nem csinálunk semmit:) Persze nem mintha nem lenne tanulnivalóm, de egy szerencsés véletlennek köszönhetően belepottyantam egy orosz galériába(mindenki ismeri...) és onnan már nem volt visszaút... itten vannak legszebb mai szerzeményeim, amiket feltöltöttem a picasámba, lehet kérni őket:) (mániákusan városos,hölgyikés vagy városos-hölgyikés mintákat gyűjtök, első sorban párizsosat:))





Feb 3, 2009

Szombaton az éjszaka közepén a kis hülye hazatalált és virnyákolni kezdett az erkély alatt. Hős JB kimászott érte és megmentette, most már tényleg akkora a szerelem köztük, hogy a másik macskával, a feketével csak duzzogunk, ülve az új ágyamon(amit én raktam össze, nem hagytam, hogy JB segítsen, az a rohadt bizonyítási kényszerem....), ami le van takarva az én szépséges új takarómmal. Kiderült, big boy nagy hímzésmániás, meg is keseríti a dolgomat, mert ahányszor hímzek, szinte belemászik minden oldalról, hátulról, mindenhonnan. Ha a nagy állványon dolgozom, akkor meg alulról néha ráugrik és megtámadja a kezem, nagyon nehéz így dolgozni, gőzöm sincs, mit kezdjek vele, már összekarmolta mindkét kezemet, összenyálazta a fonalaimat, amivel éppen varrok, ellopta egyszer a tűmet is, szóval irtó bosszantó a srác. Egyébként borzasztóan örülök a két kis hülyének, így legalább nem unalmas az élet:)