Hétvégi pillanatképek

Szia Zoli:)
Tegnap moziban voltam. Nem moziban, hanem benne a moziban. Átéltem pl a Házibulit meg a Cinema Paradisot, meg voltam még az Angelben is. Láttam egy csajt, aki olyan nagyon francia volt, tudod, nem szép, de mégis annyira finom vonásai vannak meg szépen tartja magát, meg mittudomén,hogy olyan francia. Ültem egy szobában, ahonnan rálátásom volt egy gay-bárra, de a szoba maga leginkább de Sade budoárjára emlékeztetett(mániám). Egyébként eléggé Jane Austen-szerű volt a festett grendákkal, közöttük meg a kék alapon szép virágok tapéta, arany színű szatén diványon ültünk, jobbra át lehetett látni egy másik terembe, ahol 20-as évek tangó-táncosai, vörös falak, emberek biliárdoznak. És az ablak, amin keresztül át lehet látni, alatta másik aranyszatén-színű dívány, amin nem fogod elhinni, de kék ingben ott ült a Jean-Pierre Jeunet filmek tipikus morc-arcú főszereplője(igazából csak hasonlított rá). Egyébként az ő születésnapja volt, és érted,nézem őt,háttérben a vörös falakkal a biliárd-terem, és akkor lehuppan a gyönyörű díványra J-P J-hős mellé egy francia gettós gyerek, baseball sapkában, meg minden. Boldog voltam, mert olyan jó élni. Tök örülni kéne, hogy ennyi érdekes dolog van a világon, miért nem tudják az emberek ezt élvezni??? *
Laura.

Pénteken Viktóriával voltunk a városban korzózni, minden megvolt, ami egy tisztességes péntek esti, munka utáni csirküléshez kell. Utána csatlakoztunk a franciákhoz egy marhára furcsa berendezésű bárba, és akkor elkezdtünk inni is. Már jó pár hete nem söröztem, ezért kicsit becsiccsentem:)
Szombaton meg folytattuk az ivást JB-vel az orosz boltban bevásárolt sörrel. Leköltöztem a szőnyegre és színes ceruzákkal művészkedtem, terveztem a táskát. Végül a csíkos terv győzött (igen, az egyik lapot leöntöttem sörrel....).

Vasárnap festettünk. A ronda sárga szép szürkés-lilássá változott, felakasztottuk az arab boltban vásárolt függönyt, és pa-pamm, itt is van Laucicaland. Nagyon tetszik a végeredmény, csak egy hatalmas hibát követtem el, minek köszönhetően egyszerűen leszedtem a vakolatot egy igen nagy részen a falon. Gőzöm sincs, mit fogunk csinálni vele, de mindegy, megoldjuk, ügyes gyerekek vagyunk ám.

"Te JB, ugye tudod, hogy tegnap délután több mint fél kiló csokit vettünk???" Üres volt a zacskó.

* Itt éppenséggel a törtető, karrierista kollégáimra gondoltam, akiket egyébként marhára sajnálok, hogy lemaradnak a jó dolgokról, mert túlságosan el vannak foglalva azzal, hogy a közvélemény kedvére tegyenek.