Jul 26, 2009

Pizza

Amúgyis szeretek főzőcskézni, most meg, ha már otthon tengetem napjaimat, JB régi kívánságára bele mertem vágni. Egy egyszerű receptet találtam, kipróbáltam, és.... és már harmadszorra eszünk pizzát a héten. És a szomszédban lakó fiúk is ódákat zengenek már rólam. Úgyhogy megosztom, hátha valaki kedvet kap.

A *legjobb* pizza
Hozzávalók:
  • 1 kg finomliszt
  • 2 evőkanál só
  • 1 evőkanál oregánó
  • őrölt bors
  • 2 csomag porélesztő
  • 1/2 evőkanál cukor
  • 6 dl langyos víz
  • 1/2 dl olívaolaj

  • Elkészítés: Először a lisztet, sót, oregánót, borsot keverem össze. Másik edénybe mehet az élesztő, cukor, víz meg az olaj, és jól összekeverem. Majd a száraz és nedves anyagokat is jól összekeverem. 45 percig kelesztem, 1 cm vékonyra sodrom, és mehet rá a feltét. Majd előmelegített sütőben készre sütöm.
    A receptet Eperszeletke küldte. Köszönjük!
    http://mindmegette.hu/index.php?apps=recept&recept=10909

    Megjegyzésem a recepthez: én ennek a felét csinálom, és így két pizza jön ki, mivel annyira tápláló, hogy egy is nagyon sok, én, aki simán be tud vágni egy egész pizzát, és JB is nagyon bélpoklos ezen a téren, kettőnkre egy, és a végén gurulunk tőle. Ezért volt, hogy a második már a szomszédoknál landolt, meg a Facebook-falamon a nyilvános dicsőség. A másik, hogy nem egy centire, hanem annál jóval vékonyabbra sodortam, különben a tészta nem sül át, a feltét meg leég, de ezt úgyis érezni lehet;) És ne felejtsetek el szélet csinálni neki, hogy ne vándoroljon ki a feltét, de ez is jön magától!
    Egyszerűen nagggyon jó, és nagyon egyszerű és főleg jó a hűtőben található maradékok felhasználására:) Löttyedt paradicsomból 10 perc alatt paradicsompüré készül az aljára, és aztán rá a többi. Kb 200 fokon 20 perc alatt megvan.

    Frivol kis hajócsirke

    Hogy elpörögjön a csúnya múlt (-kori, vagyis előző bejegyzés), és csak a szép következzen, írok egy bejegyzést. Most olvastam: "Sétálunk,sétálunk egy kocsmába becsücsülünk, fröccs." Mondóka modern felfogásban:) Egyébként nem ezt akartam írni. Ma felfedeztem egy hajócsipkéző hölgy blogját! Ez akkora örömmel töltött el, hogy csak na. Nem túl gyakran találkozom ezzel a kézimukafajtával magyar blogokon. Amúgysem sokszor. Emlékeztetett rá, mennyire imádom:) A nagy munkáimat kiemelve: csináltam egy elég nagy terítőt (a képen csak a fele látszik, most jobb kép nincs), aztán csináltam egy sapkát.
    Terítőnek indult ez is, pókháló vékonyságú 80-as horgolófonalból, kb négy kör után(mert ugye hagyma-szerűen építkezik a frivolité klasszikusan) elindultam a saját fejem után, a saját fejem alapján, és így lett belőle sapka. Azóta valahogy úgy érzem, kimerítettem a témát önmagamnak. Hiába közben pedig ezer terv zsong a fejemben ezzel kapcsolatban is (az egyik egy szuperszép legyező lenne, az is félkészen vár szebb napokra, pedig ahányszor gondolok rá, elfog a szerelem), nem megy.
    A hajócsipkével 2000-ben találkoztam Szentpéterváron. Osztálykirándulásra mentünk, mert orosz gimibe jártam Budapesten, és amíg az osztálytársaim a kocsmákat térképezték fel, hát nem fogjátok elhinni, mert nagyon meglepő: én a kézimunka- és könyvesboltokat jártam (moszkvai rokonsággal rendelkezvén, Pétervár nekem is tökéletesen új volt. A sors fintora, hogy most abban a városban élek, amelyik Pétervárat ihlette, és néha még mindig elcsodálkozom a hasonlóságon). Akkoriban még a gyöngyikézés volt az én hobbim, és általába Oroszországból gyöngyök kilóival tértem haza (ááá, milyen szép gyűjteményem van abból is, jó ég...100 évre előre van alapanyagom hétköznapi gyöngyfűzéshez. Fáj a szivem értük, de visszajön még az ő idejük). No, és az egyik könyvesboltban rábukkantam egy füzetkére, ami átszámolva kb 50 forintba került, és egy számomra ismeretlen kézimunkafajtát mutatott be. A "frivolité" elnevezés meg a rajzok annyira megfogtak, hogy mondom, hát istenem, ennyi pénzért ha mást nem, legalább tudni fogom, mi ez.* Aznap este áttanulmányoztam, másnap már rohantam is hajót és fonalat venni. Nem tudom, hány órát elszórakáztam, hogy rájöjjek a csomók irányára, de az biztos, hogy volt egy este, amikor már inkább én is lementem inni az osztálytársaimmal... utána otthon anyukám is nekiállt tanulmányozni, aztán együtt valahogy egyszercsak fény gyúlt. Imádtam, később bátyámtól kaptam egy szupernagyonjó hajót, azzal csináltam/csinálok mindent. Meg közben titkon, csendesen álmodozom egy ilyen szépségről.

    ********Sóhaj.********

    Kb 3 évvel később tudtam csak meg, hogy a frivolité magyarul hajócsipke. Angolul tatting. Blabla.

    *ugyanakkor vettem egy olcsó szabás-varrás alapjai könyvet, mert tudtam, hogy nem akkor, de egyszer arra is sor kerül. Eggen... most, majd' 9 év elteltével kezdtem el forgatni, és egyszeribe nélkülözhetetlenné vált:)) Mert ha én azt mondtam, hogy ez nekem kelleni fog később, akkor kell is!

    Jul 24, 2009

    Nyavajgás

    A kreatívkodásom mértéke megütötte a béka hátsófelét. Szegény béka erre nagyon brekkentve felugrott és elment. Mielőtt számonkérné bárki is a nyaralási fotóimat, azt feltételezve, hogy ezért nem jelentkeztem, és ezért nem készítettem semmit, és ezért nem kommentáltam senki blogját, hát sajnos szomorúan kell közölnöm, hogy nem voltam sehol. Hacsak nem egyszer, amikor menekülésképpen felültem az első vonatra, és meg sem álltam a szomszédos fővárosig, Brüsszelig. De még aznap visszajöttem, mert hát nem maradhattam. És rögtön megszerettem Brüsszelt, mert végre nem az az átkozott, lapos, holland táj fogadott. Rájöttem, mennyire idegesítő, ha hónapokon át nem látsz egy vacak dombot sem. Mondjuk pesti gyerek lévén nekem valahogy hozzátartoznak a tájhoz a hegyek-dombok. Meg azért is a szivembe zártam Brüsszelt, mert franciául beszéltek hozzám, és a feliratoknak csak a fele volt holland. A fene, én imádom a franciákat, a nyelvüket, az embereket, a hímzéseiket, a filmjeiket, a könyveiket(jó, OK, ez Belgium volt, ne menjünk bele ebbe, a lényeg, hogy nem csupa holland.) Összehasonlításképpen: egy év alatt Hollandiában egyszer volt, hogy valaki odajött hozzám ismerkedni, és soha senki nem füttyentett vagy kiáltott utánam az utcán. Itt 5 óra mászkálás alatt 5 vagy 6-szor vették észre létezésemet, próbáltak velem beszédbe elegyedni, ezek után istenemre mondom, úgy mosolyogtam minden pasira, hogy már szemérmetlen, ledér nőnek éreztem magam. Most nem a szépségem állandó magasztalását várom el, hanem egyáltalán azt, hogy ne érezd magad láthatatlannak. Észrevették, hogy ott vagyok! Észrevették, hogy létezem! Ezután olvastam Oláh Ibolya interjúját a neten, ahol mondja, hogy ő legszívesebben Hollandiába menne, mert ott érezte egyedül, hogy nem néznek rá rossz szemmel, amiért roma. Én ezt kijavítanám: ez az az ország, ahol észre sem veszik a másik ember létezését, vagyis tökmindegy, hogy az az olcsó munkaerő ott most fekete, fehér, roma, sárga, zöld, meleg vagy hideg (azt azért ne felejtsük el, hogy erősen a jobb oldalra billen itt a mérleg, és tapasztalatom szerint a hollandok mélyen rasszistábbak, mint bárki más Európában, és a rózsaszínű cukormáz alatt borzalmasan büdös itt sok dolog). Meg még egy pozitív tulajdonságát fedeztem fel Belgiumnak: tudtam venni egy igazi, saját példányt a De fil en aiguille-ből!! Tényleg gyönyörű egy újság!!! Egyébként nem volt internetem otthon. Meg most már nincs munkám, úgyhogy onnan sem tudtam internetezni. Végül átmentem a szomszédokhoz, és megkértem, hadd használhassam az internetüket, mert nem tudok munkát találni anélkül. Szomorúan tapasztalom, hogy internettel sem találok. A szomszédaim franciák:) Ez mondjuk globális jelenség: az embernek gőze sincs róla, kik a szomszédai, aztán kiderül, tudnak segíteni, jófejek, és barátokra teszel szert! Én bekonfiguráltam a routerüket, mert a srác azzal szenvedett, a másiknak adtam egy programot, ők adtak internetet, és több, mint két órát elcseverésztünk. Ennyit a közösségről. Vannak közösségi szájtok, tudod, hogy ki hímez Japántól Amerikáig, de lövésed sincs, ki lakik a szomszédban.

    És nincs többet munkám. "+%/+*!*%. =!/% <- ez itt a káromkodás, a kesergés, a siránkozás és a gyűlölködés. Mindegy, lesz jobb, naná, hogy mégszép (jelen pillanatban nem hiszek benne, de hát végülis, muszáj lesz)

    Azért, ha már volt otthon minden hozzá, három hét alatt összehoztam magamnak is egy olyan táskát, amit annyira irigyeltem a barátnőmtől (igen, a múltkor ez a típus alig egy nap alatt megvolt):

    Posted by Picasa

    Jul 11, 2009

    Mosolydíj

    A nagy vámpírkodásban észre sem vettem, hogy díjat kaptam Katától !:) * Igaz miután most kirobbantottam egy kisebb vitát, nem tudom, mennyire szolgáltam rá (pirulok), de nagyon-nagyon szépen köszönöm, örülök, ha megmosolyogtat az enyém:)
    Játékszabályok:
    1. Tedd ki a díjat a blogodra.
    2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.
    3. Nevezz meg legalább 3 blogot.
    4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról.
    Most akkor mondjak hármat, aki megmosolyogtat? Na, ez a nehéz rész! Lássuk csak.
    A Zelnice mindig megmosolyogtat. Szeretem a világnézetét, az értékrendjét, a gyerekei nevét:)
    Miánál is jó időzni, vannak nála virágok, hímzések, kiscicák, kiskacsák (csirkék, na, városi gyerek vagyok!) mostanában nem nagyon voltak, hiányolom is!
    És még egy, akinél nem tudom eldönteni, hogy beleillik-e a kategóriába, mert nála sajnos vannak szomorú bejegyzések is, de mégis valahogy optimista, és hát Szotyikának és Bizsunak hogyan lehetne ellenállni? Egyszóval: Kathának adom a harmadikat. (ezúton üzenem, nem született rossz világba, egy csomó manó, tündér, sárkány és fantázialény rohangál köztünk, csak észre kell venni! Holnap nézz rá a postásra! Vagy megfigyelted már, hogy kire is hasonlít a házsártos szomszéd?;))

    * Kiegészítés: Judittól is:)) köszönöm!:)

    New Moon, avagy amikor a technikusból kikopog az elnyomott bölcsész

    Mindjárt leszedik rólam a keresztvizet is... Nem, nem szedik le, soha nem is volt rajtam. Még rosszabb. Szóval befejeztem a New Moont. Ne tessék rám haragudni, és megutálni ezért, de most kritizálni fogok. Tegnap a Spuin keresztül mentem haza, antikvár sátras könyvvásár volt, amit általába végigpásztázok a szememmel, de nem fog el a remegés, mert úgyis hollandul van minden. Egyszercsak a sok-sok könyv között meglátok egy hatalmas 12-est. Automatikusan nyúltam érte, ez csak egyet jelenthet... Blok. Igaz, nem szeretem a forradalmi költészetét, de mégis, egy 1946-os kiadású holland Blok-kötet valahogy átmelenget egy bölcsészkaron edződött szivet. És mivel szinte betéve tudom az elejét, ezért még értettem is:) A standon még sok-sok orosz író könyve volt, ahogy átfutottam a neveket, címeket, régi ismerősöket üdvözöltem, kiragyogott a nap az esőfelhők közül. Vagyis ezek után még kritikusabb lettem, amikor hazajöttem, és elhatároztam, hogy most már befejezem, amit három hónapja nyúzok.

    Mint már mondtam, az Alkonyat magával ragadott, elolvastam, aztán még tartott a lendület, belekezdtem a másodikba, de szépen lassan elapadt a lelkesedés. Azt hittem Edward hiánya, de rájöttem, annál mélyebb. A végére már kifejezetten idegesített. Tudom, ez csak valami szórakoztató könyv, amolyan strandolvasmány, nem kell komolyan venni, de mi a lényege? Mi a mondanivalója? Mit akar üzenni? Mire akar kilyukadni? Mi újat mond? Mire tanít? Engem egy idő után elkezdett fárasztani az üres fecsegés, a stílusa elsőre tényleg sodor, aztán egyre zavaróbb, hogy mindent az utolsó mozdulatig, grimaszig, hangig az ember szájába rág, annyi teret ad az ember képzeletének, mintha filmen nézném. Semmit.

    Nem értettem, hogy Bella elhatározza, hogy ő most bármi áron vámpír lesz, de a legjobban azt szeretné, ha Edward változtatná vámpírrá. Jó, hát tény és való, így a romantikus, ha 16 lennék, én sem álmodoznék másról. Erre Edward azt mondja, rendben, egy feltétellel: előtte házasodjunk össze. Szerelemtől bódult tinédzserként mi mást kívánhatna még az ember lánya? Ugye logikus a válasz? Mielőtt elcsöppennénk itten, a válasz NEM! Nem?? Hehh???? Most mi van????? Vámpírrá lesz Edward kedvéért, de hogy házasodjon, az már neki túl sok? Nekem ez így nem fér a fejembe. Vámpír leszek örökkön-örökké, érett, komoly döntést hoztam. De hogy én férjhez menjek ahhoz, akiért meghalni is képes vagyok???? NEM!! Még akkor sem, ha ez a feltétele életem álmának: a szerelmem mind a 32 fogával vámpírrá tesz és együtt leszünk az örökkévalóság végéig, és még azon is túl?? Szép is lenne, ha mindezt házasokként tennénk! Nem fér a fejembe. Kiszámíthatatlanok ezek a mai lányok, én mondom, ettől olyan modern ez a regény. Őszintén szólva, ha ez a való életben történne meg, én egy 110 éves vámpírpasi helyében körberöhögném, és otthagynám, kislány, előbb döntsd el, mit akarsz. Elvégre nem hiszem, hogy annyi év alatt nem találkozott ennél érettebb gondolkodású nővel. Vagy ő is csak tipikus pasi? Megy a f*rka, bocsánat, az orra után?? (szegény pasiból csak ez maradt-gonosz vihogás). Ha a fő mondanivaló a szelerem örök dicsőítése, a bármit megteszek a másikért akár az életem árán is maszlag, akkor ezzel a felesleges házasság-témával nagyon keresztülhúzta a szememben a könyv teljes lényegét. Vagy csak én értettem félre, végülis angolul olvastam, és elkerülte a figyelmemet valami mögöttes mondanivaló? Amit kétlek, a két könyv során nem találkoztam ilyennel, elég lapos a történet ilyen szempontból, nincs semmi mögötte-előtte-mellette-alatta, csak a sorok vannak, közte semmi.

    Belecsempészte a Rómeó és Júliát. Ettől nekem olyan érzésem támadt, mintha az írónő egy hétvégi írószakkörben tanulta volna az könyvírás fogásait, amikor pontról pontra elmondják az irodalom ismertetőit, megadják a receptet, és akkor most menj haza, házifeladatként, hétfőre írd át a Rómeó és Júliát modern felfogásban. Ha így, akkor én ennél sokkal többre tartom pl Helen Fieldinget, aki Lizzy Benneth-ből megalkotta Bridget Jones (ne menjünk bele, hogy ott meg azt nem értem, miért ezután kezdték el a szingliket utálni, hogy szemét csajok, csak önmagukra gondolnak, miközben a könyv végig arról szól, hogy szegény lány végig sír, hogy nem talál magának egy rendes pasit, mert aki van, az átveri-vagy attól lesz szemét szingli, hogy nem törődik bele, hogy megcsalják, és ahelyett, hogy mindezek ellenére férjhez menne hozzá, inkább önző módon válogat?? Na, nem ez a téma, elkanyarodtam.)

    Egy apróság, amin elgondolkodtam. Edward, mielőtt elmenne Olaszországba, felhívja telefonon Bellát, Jacob veszi fel a telefont, és mivel Jake farkas, ezért nem hallja az ő gondolatait, ezért félreérti, hogy Charlie kinek a temetésére ment. Kezdődik a bonyoldalom. Aztán a könyv végén meg simán tolmácsolja Jacob gondolatait. Na mindegy.

    Abbahagyom a kritizálást, megértem, nincsenek irodalmi funkciói a könyvnek, rágóguminak meg jó, ha nem figyel az ember az önsajnálatban tocsogó csitrire. Végülis az életérzést jól átadja: ilyen korban semmi nem számít, csak a magasztos dolgok. Még el fogom olvasni előbb vagy utóbb a másik kettőt is, hátha megértem a házasság-témát (ne lőjjétek le, ha van poénja!!!De azért elárulhatjátok, hogy van-e egyáltalán, és félreértettem-e). Meg amúgyis. Nem adom fel!

    Az utóiratban pedig egy kis szerelem:

    Ölelj, szoríts fehér karoddal,
    Kóborlás volt csak életem...
    Ó, álmom! Lázas csókjaiddal
    Te új világot adsz nekem.


    Vad szenvedélyedben kísért egy
    Tavasz sosemvolt bánata,
    S úgy tündököl, mint messzi fények,
    És zeng, mint zurna lágy dala.


    Füstszín-lila hegyekbe hoztam,
    Hogy lássad, halljad, csüggeteg
    Szemeim, ajkamat, s karomnak
    Törött indája hogy lebeg.


    S hegyormi alkonyat tüzében,
    Széttárva kéklő szárnyamat,
    Álmodva Tamaráról véled,

    Elvesztettem hatalmamat...


    S álmodom - távoli aulban,
    Eget ostromló csúcs alatt,
    Látom, amint a mennybe lobban
    Vágyakozón, a fátyladat.


    Ott szétterül s táncol zokogva,
    Por száll föl és a zurnahang...
    A vőlegény nem ér nyomodba!
    A csecsen ólom biztosabb.


    Alekszander Blok, Démon
    1910. április 19.

    Jul 9, 2009

    Tiktok

    Valami nagy dolgon dolgozgatok. Ami lehet, hogy hülyeség, nem tudom. Ezért nem mondom el senkinek (elmondom hát mindenkinek, hogy van:)) De én eldöntöttem, hogy más megoldás jelen pillanatban nincs. Meglátjuk. Ha az a bizonyos Titok dolog, amit mindenki úton-útfélen hirdet, ami iránt én elég szkeptikus vagyok, tényleg létezik, akkor most működni fog. Mert abban most nagyon hiszek, hogy ez a tervem sikerülni fog. Mert más megoldás nincs. De addig még egy csomót kell hímeznem és borzasztó lassan haladok.
    No szóval, hogy azért egy titkot is felfedjek. A legtöbb ember számára ez egy elég idegesítő szám, de én imádom. Hosszú-hosszú évek óta letaszíthatatlanul az első helyen áll nálam, ha bajom van, meghallgatom mondjuk 30-szor, és már meg is nyugodtam:)
    (tudom, Faudel eladta a lelkét Sárközynek, és az utolsó albuma vacak francia pop, elvesztette az egyéniségét, de nem érdekel, mert ezt a számot 10 évvel ezelőtt megírta, és innentől kezdve nem érdekel, mi mást csinál)

    Jul 3, 2009

    Kettő díj meg kettő táska

    Megint elnyelt a fekete lyuk! És micsoda meglepetés várt, mire kikerültem belőle!:) Kaptam szép díjat, rögtön kettőt!! Nagyon szépen köszönöm! Egy Jucustól és egy xllianntól, vagyis Jutkától:)Nagyon köszönöm:) Színben ráadásul pont illik a hátteremhez;) Viszont nem adom tovább, ahogy látom, nagyjából körbeért, meg amúgysem tudnék hetet kiválasztani, kivételezni meg nem akarok.
    És akkor most a magyarázkodás. Ehh. Múlt héten leejtettem a laptopomat. Ne kérdezzétek hogyan, nem tudom. Hála az égnek, "csak" a merevlemez betegedett le, vagyis majd cserélni kell. Azt úgy rögtön megértettem, hogy mi a gond, amikor próbáltam bekapcsolni utána, de hogy ilyenkor mi a teendő? Bepánikoltam, behisztiztem, volt ott minden. JB eszénél volt, elvitte a szomszédban lakó munkatársához, aki megcsinálta, ez a kedvenc hobbija. Azalatt én megettem rengeteg sajtot náluk, és hüppögtem. Ő meg élvezte a kihívást, még külön köszönetet mondott, hogy elláttam feladattal. Vindóz nem fut rajta, de az Ubuntu megy (azt mondta, mert az átugorja a hibás részt a merevlemezen, míg a vindóz megáll ott). Szóval most ismerkedek a Linuxszal, amíg nem lesz új alkatrész. Nem rossz, még akár maradhatna is, csak a gond, hogy sok programom nem fut rajta. Brühühühühüüüü:(
    Időközben egy barátnőm is meglátogatott Pestről, vele eltöltöttem sok időt, amikor nem otthon punnyadtam. Aztán találtam egy boltot, ahol végre találtam azokat a kerek bambusz táskafüleket, úgyhogy most már semmi sem állít meg, hogy megcsináljam azt a bizonyos Tilda-táskát, mert még meseszép anyagot is találtam, és a fantáziám is megindult, és...és...és... tervek tömkelege zsong az agyamban. Most küldött anyukám meghívót a wiw orosz változatán a kézimunkakörbe, úgyhogy ott is elvesztem egy fél órára, aztán rájöttem, hogy az orosz felem az, amelyik olyan grandiózus terveket szövöget állandóan. Csak hát ha lenne rá idő. Na, elkalandoztam. Szóval vettem táskafület, és mivel a barátnőm is elkísért, ezért ő is nézelődött, amíg én veszett egér módjára rohangáltam az anagok között. És talált magának táskacsatot. És talált magának anyagot. És talált magának szalagot rá. És talált magának felvarrnivalót rá. És jó, hát felajánlottam szolgálataimat a kivitelezést illetően. Ez kerekedett belőle (veszettül irigy vagyok rá, nagyon-nagyon tetszik, nekem nem sikerül ilyen egyszerűt, de nagyszerűt tervezni, én mindig túlbonyolítom az életet) Imádtam varrni, nagyon gyorsan megvolt, olyan nagyon puha az anyag, nyamm-nyamm! Ráadásul az egyetlen hibácska (mert ugye az a védjegyem, hogy semmi sem tökéletes) a bélésen van alul, nem látni, hacsak direkt ki nem fordítod:))). A Tilda nesszeszer aljának a megoldását használtam fel, hogy legyen benne sok-sok hely.
    És akkor a másik táska. Itt már látszik Laura keze nyoma, mert agyon van bonyolíŧva és nem tökéletes. Egy turiban vettem 10 euróért egy ronda táskát nagyon szép füllel. A ronda táskát azon frissiben ki is operáltam a füléről, mert annyira ronda volt, úgyhogy sajnos azt nem tudom dokumentálni. De az, hogy ilyen olcsón adták abban a luxusturiban, már mond valamit;) Osztán nézem, nézem, hát nem tökéletesen illik az a fül az én képeslapjaimhoz? Úgyhogy ezzel fejeztem be. Csak a gond, hogy ez a keret (táskafül, akármi) nem rávarrós, hanem becsípni kell, és mire belenyomorgattam az anyagot, elferdült, és még mindig nem sikerült tökéletesre viszahajlítgatni. Levontam a következtetést: mostantól csak rávarrós kerettel csinálok táskát.
    A kollázs hátteréül az Északi-tenger szolgál. Ha már a hímzésen North See felirat van:)
    És egy utolsó kollázs, ha már végre sikerült a Picasát felrakni Ubuntura. Amszterdam vizibicikli-látószögből. Olyan meleg van az elmúlt napokban, mint otthon szokott lenni nyáron. Már alig várom, hogy végre újra a fejem fölött lógassa az eső a lábát. Ezzel piszkál JB, hogy és én még Nizzáról álmodozom folyamatosan, amikor egy hét nyártól már olyan morgós vagyok.