Showing posts with label Kész. Show all posts
Showing posts with label Kész. Show all posts

Jun 1, 2010

Újradizájnolt esernyőtartókuka

A családban köztudott tény, hogy anyukámnak saját, különbejáratú esőfelhőcskéje van, sőt, szerintem az enyémek is inkább fölötte esnek. Ebből kifolyólag anyukám egész helyes kis esernyőgyűjteménnyel rendelkezik, ami mondjuk mostanában ténylegesen is aktuálissá vált. (Engem kifejezetten örömmel tölt el ez az időjárás, imádom, hogy esik, de ez más lapra tartozik.) Szóval az esernyőket valahol tartani is kell, a legutóbbi, eddig talán a legjobban bevált verzió egy ronda műanyagkuka. Ez lett feldíszítve most, anyukám születésnapja alkalmából, 5 csipkeesernyőcskével, (rögzítő)masnikkal és csipkeszalaggal. Egy szóval: cuki lett a kuka:) a képek viszont nem olyan szépek, kicsit sötét az idő.
DMC satin, 28-as vászon, minta: De fil en aiguille

Apr 29, 2010

Párnácska Bejácskámnak

El vagyok maradva, el vagyok maradva, el vagyok maradva mindennel, áááááááááááááááááá! A fejem meg tele van zsúfolva mindenfélével, én meg magam mögött kullogok, nem tudom utólérni magam. A hab a tortán: 9-én elsősegély tanfolyam (már a gondolatától is felfordul a gyomrom), 10-én francia "félévzáró", 11-én forgalmi vizsga, 12-én elsősegély vizsga (minek? minek? minek? kifizettem azt az 5000 Ft vizsgadíjat, 3500 tanfolyamdíjat, maradjunk ennyiben, hagyjuk egymást békén, sem nekik, sem nekem nem kell több). És kb akkoriban jön JB is Pestre. Na ez van, mindegy, elég a nyavajgásból.
Készre varrtam a nemrég mutatott macit, most már megmutathatom, mert elvileg meg is érkezett új gazdájához, bár még nem kaptam visszajelzést. Beja-barátnőmet ezer éve nem láttam, az elmúlt nem tudom, hány évben egyszer sem sikerült egy országban tartózkodnunk egy időben. Szülinapi ajándék, vagy csakúgy, mindegy, ossza be magának, nem túl gyakran sikerül eljuttatnom hozzá valamit:) Mert nekem erről a maciról ő jutott eszembe mindig. Mert ő is ilyen "jamais sans mon ours", csak ő a pasija, nem a macija nélkül nem bír létezni :P De hát ez így van rendjén. Állítólag :P
De fil en aiguille minta, 40 countos fehér len. Semmi extra fonal:)

Írtam sms-t Bejának, hogy nagyon igyekeztem lemacskaszőrteleníteni, erre visszaválaszolt, hogy "szóval még utoljára hemperegtél a párnán kicsit!" Laucica vagyok, nah, ez van:) És a családnevem is majdhogynem "Catlady"

Könyv. Kiolvastam Guillaume Musso Ott leszel?  c. könyvét. Összességében tetszett, az biztos, hogy képtelenség letenni! Érdekes és izgalmas és nem is tudom. Kicsit olyan "sikerkönyv"-szaga van, de ennek ellenére igazán élvezetes olvasni, jó néha olyat kézbe venni, amit képtelen vagy letenni, amíg az utolsó betűig ki nem olvastad. Legalábbis én már a második Musso-regénnyel járok így. (azt hiszem kb egy éve volt blogos könyves játék, ott is említettem az És azutánt, hogy mennyire tetszett). Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, azt javaslom, akkor kezdje el olvasni, amikor tudja, hogy nem megy sehova, és lesz ideje befejezni, mert különben nagyon nehéz 1, félbehagyni, 2, cipelni azt a hatalmas kiadványt, ami igazából nem is olyan hosszú, csak figyelemfelkeltés céljából akkora, amekkora.

Másik könyv Laurie Viera Rigler: Confessions of a Jane Austen Addict, már mióta készülök egy jó értékelést molyolni róla, csak mindig elkóválygok valahova. Reptéren találtam rá, nem bírtam nem megvenni, arról szól, hogy egy 21. századi Los Angeles-i csajszi, aki nagy Jane Austen rajongó, egyik reggel nem a saját ágyában ébred, nem a saját korában, nem a saját testében, hanem egy csinos, Jane Mansfield nevű lányéban. Angliában, Jane Austen korában. Nagyjából ebből származik minden bonyodalom. Olyan jól leírja az akkori életet, hogy ezek után szerintem senki sem álmodozik többet arról a szép világról. Főleg a higiénia szempontjából nem volt egy leányálom. Kicsit bugyutácska, de határozottan nagyon aranyos könyv, gondolom majd hamarosan megjelenik a Kelly Kiadó gondozásában. JB már megvette nekem a folytatást, amelyikben Jane Mansfield ébred föl a 21. században a kicsit duci Courtney testében, alig várom, hogy megkaparinthassam! Addig meg van még mit olvasnom. Sok. Pl a Pólus Centerben találtam valami elfekvő könyvesboltot, ahol 500 Ft-ért adnak régebbi kiadású Ulpius-könyveket. Nagggyon örültem nekik, tobzódtam egy csomót, de csak kettőt vettem hosszas mérlegelés és válogatás után. A vezetéspótórák nem tettek jót a pénztárcámnak. Meg amúgyis, mikor van rá időm???
"I never thought I'd have a crush on a man wearing knee-length white stockings." ezt az idézetet gyűjtöttem ki, annyira kifejezi az egészet:))

Apr 11, 2010

Sörmanó, az első nagyon színes mintám

A majdnem félezer különböző belga sör egyikének a cimkéje már régóta lapult az egyik füzetkémben (pedig nem szeretem ezt a sört, de gondolom azért megértitek, hogy miért is áztattam le a cimkéjét:)) Most tökéletes alanynak tűnt ahhoz, hogy egy színesebb minta készítésével is megpróbálkozzak. Kb március közepe óta ügyködtem rajta kisebb-nagyobb kihagyásokkal, rajzolgattam, tökéletesítettem, válogattam a fonalakat (szigorúan csak napfényben lehet, nagyon csalóka a lámpa), és most végre a hímzését is befejeztem. Gondoltam semmi mást nem csinálok és nem tervezek, amíg nincs kész a manóm, hiába kattog már az agyam 3 PIF irányába. Hát ilyen lett, tegnap estére elkészült:

 
Laucica tervezés, Rosace, DMC és Kreinik fonalak

A legnagyobb gondot talán a keret és a nagy felirat "árnyékának" barnás-aranyos szine jelentette, ha létezne DMC szatén 611-es, akkor tökéletes lett volna, de nincs olyan, ezért egy kis kézimunkaboltos kotorászás után egy Kreinik mellett döntöttem.

Fejtörést okozott még, hogy mekkora legyen, mire hímezzem, hány szállal, stb. Végül a leghétköznapibb 28-as hímzővászon győzött, két szállal egységesen mindenütt. Elsőre a klasszikus stílus is megteszi:) De ha a képen sem kevésbé élénk a háttér, mint a törpe, akkor miért is csinálnám egy szállal vagy félkereszttel? És ha szeretem nagyon a sűrű anyagot, az még nem jelenti azt, hogy már a legelső mintát arra kell tervezni, ha szépen kijön normál méretben is. Kicsit darabosak a színátmenetek a dombokon, de az eredetin is darabos, viszont lehet, hogy kéne kontúr a dombok ívére, másfelől meg nem kell oda kontúr, mert nem simulna bele, a képen sincs ott ceruzarajz..... és így tovább végig a tervezés alatt.  Micsoda problémák, ugye?:) Majd idővel belejövök. Itt össze lehet vetni az eredetivel:
A mintát közzéteszem majd a szokott helyen, még kicsit javítgatni kell, menet közben módosítottam pár öltést. Hátha valakinek tetszik. Szerintem vicces söröscimkét hímezni, JB imádni fogja:)) 
Szóval most már kezdhetek koncentrálni a PIF-ajándékokra. Vagy nem, mert előbb még kedden nekem rutinvizsgám van,  és még párnává akarom varrni az előző bejegyzésben látható macit. A varrógépem végképp felmondta a szolgálatot, a szervízben csak a csodájára jártak, milyen vicces kis gépecske (nem győztem magyarázni és mutogatni a dobozon, hogy ez NEM játék, csak kicsi), még jó, hogy Janome márkabolt és szervíz.............. azt mondták, hogy nincs hozzá alkatrész, megrendelni meg akár két évbe is beletelik, és ez nem vicc. Nem értem, de mindegy. Csodás. Most JB-t elküldtem részletes problémaleírással az amszterdami boltba, ahol eredetileg vettem régen (amúgy sem garanciális már), ott azt ígérték, elvileg jövő héten már lesz kis csavar meg bigyóka, amivel persze sokat nem érünk, mert JB csak májusban jön, de mindegy, a lényeg, hogy legyen és akkor már csak ki kell cserélni majd (persze akkor már nem abba a szervízbe viszem majd, azt már tuti). Jól nézünk ki. Addig meg marad a mindent vivő szovjet tank, akit szerintem ágyúval sem lehet szétlőni, nemhogy felmondja a szolgálatot, mert egyszer véletlenül hülye voltam, és beletörtem a tűt. (pedig apukám egyszer megcsinálta már, és működött is, jó pár métert lenyomtam vele, de most már végképp nem tartotta a tűt). Nyaff.
Más. Enyhe problémáim adódtak a nadrágjaimmal (nem csak az, hogy egyet kihíztam, másik kettő hősi halált halt Amszterdam biciklizős mezein, két év alatt két farmer lyukadt ki a lábam között, még ha csak haverokkal mentünk, viseltem őket azért, de haza már nem hoztam őket, aztán az irodai "kulturált" nadrágokat hordja a hóhér, de nem én, szóval már nagyon kellett valami gatyó, amikor meg elmentem vásárolni, valahogy eltűnődtem, hogy mi ez a ruhadarab? Ezt meg mivel kell hordani? Valahogy elmaradottnak éreztem magam, végül okosat gondolva, vettem egy divatújságot, hogy legalább kb képben legyek, hogy merre van előre.
Na, és ilyen hosszú felvezető után elmondom, hogy volt benne kuponfüzet, és mivel anyukámnak van egy ronda narancssárga fölsője, amit soha nem fogok neki megbocsátani (annyira utálom, hogy nyilványosan is kiírom:P), ezért pénteken elmentünk plázázni (apukám, aki a sofőr, egy mártír arckifejezésével a nyomunkban kullogott). Végül egy párizsos fölsőn kívül a Libri kuponját beváltva megvettem két könyvet, amiket nagyon akartam, 1500 ft-ot megspóroltam a kuponnal, plusz Mussohoz adtak ajándékba még egy Fejős Évát is. Most már megvan a teljes Fejős Éva életműsorozat, ha én ezt elmondom a régi egyetemi ismerőseimnek, kitagadnak. De mindet ingyen kaptam!:) Sőt, gyenge pillanatomban, még el is fogom olvasni, az első tetszett, műfajában aranyos, kevésbé negédes, mint Vass Virág (akit viszont megvettem:)
Mussot a napokban akarom előszedni, előbb legyünk túl azon a rutinon. Beauvoir meg az egyetemi Joó Mária-féle filozófiaórák óta a szivem csücske, amikor először jártam Párizsban, a Montparnasse temetőben hagytam ott a sírján egy "ajándékot", ahogy azt ott szokták, ezt a könyvet meg a francia intézet könyvtárában szoktam olvasni, amikor tanulnom kéne, de ahhoz elég vastag és "tömény", hogy nekem már saját példány kelljen belőle, mert ha kikölcsönzöm, határidőre nem viszem vissza. Blabla, megint dumálok. Szóval, mire akartam még kilyukadni? Ja, igen.
Életemben először voltam IMAX moziban, megnéztük az Alice-t. Ha már plázában jártunk. Gyönyörű a látványvilága, de Tim Burtontől valami ütősebbre számítottam. Na igen, a Disney pénzelte... Ez volt az első, és szerintem az utolsó IMAX-élményem, mert én kissé szédültem, és olyan tipikus repülőn, hajón, hosszú BKV-buszon ülős hányingerem volt. Travel sickness a moziban:) Erről előjött az a jól elfeledett élmény, amikor a Moulin Rouge-t néztük moziban, és az annyira színes, gyors, hangos, kavarog, hogy a moziteremből egyenesen a mosdóba mentem... nehéz eset vagyok.
Utána még megismerkedtem egy 12 kilós fehér macskával, aki a vendégekkel együtt, az asztalnál szokott enni, majd amikor hazaértünk végre, meglepetés várt a postaládában:
Ilyen szép Tilda anyagok:)) Dórától kaptam Cseburáskáért:)) Nem is számítottam rá, csak úgy küldte, és milyen aranyos, és olyan szép!!!!:)) Már ki is találtam valamit rá/belőle, de még érlelem, most mondom, nem az van műsoron:)
Igen. Közben egyébként egy elég rossz dolog is történt, szóval az én egyszemű, öreg macskám, a Maris néni, aki egyébként Maruszja, csak hát amilyen leharcolt öreg hölgy, a fiatalság fényében a családban már csak Maris néni néven futott, elment. Elaludt örökre:(( És az elmúlt pár nap nagyon rossz volt és szörnyű, ma reggelre aludt el végleg. Elvihettük volna elaltatni már pár napja, de valahogy ez nem olyan egyszerű. Nem látszott, hogy szenvedett volna, nem tudjuk, mi a jobb, ha otthon van, vagy mi van, nem tudni. Nem egyszerű, nagyon nem. 1996 óta volt velünk, akkor már kb 2 éves volt és nem túl jó egészségi állapotban. 2007 januárjában, amikor elvesztette az egyik szemét, fogta az orvos a kezében és hitetlenkedett, hogy ez még egyáltalán él, mégis még vígan elélt, nagyon szép példaként arra, hogy az akaraterő csodákra képes. Egy hete még arrébblökte a többi macskát, hogy most ő eszik, tele volt élettel és élniakarással. A Big Boy, a fekete macska vele feküdt, mellette volt szinte végig az elmúlt pár napban, pedig még csak két hónapja ismerkedtek meg. Ez van végülis, várható volt. De attól még rossz. De ez van. Na. Hagyjuk a rosszat, szerencsére itt pörög három kis fiatal macska. Ez van.

Apr 2, 2010

Füzetke megint

Ezt már vagy három hete csináltam, csak nem mutattam be, pedig jól rákészültem, és most találtam meg a fényképeket róla, és rájöttem, hogy nem is postoltam ki. Na igen, öregszem:) Már rég eldöntöttem, hogy NEM fogok csinálni francia órára füzetet magannak, használom azt, ami van. Hát egy hónapon át voltam képes nézni egy egyszerű, hétköznapi, pucér füzetet (helyesebben lefűzős mappát), aztán nem bírtam többet cérnával, és bekötöttem magamnak. Pont akkoriban küldött nekem Katha egy Margaret Sherry cicát, és onnan jött az ötlet, csak az nem fért rá úgy, ahogy akartam, ezért lett belőle ez a kisegér. A képen még sajnos látszik a jelölőfilc nyoma. Olyan régies stílusú füzetet igyekeztem kihozni belőle, azért a piros keretes "vignetta" is, meg a régi iskolai ünneplőingeket idéző gomb, amit anyukám ezer éves készletéből bányásztam, most meg nézem, nagyon hasonlít a most divatos gyöngyházgombokra:)) 40-es vásznon, Amszterdamban vásárolt anyaggal kombinálva.
Folytatva a régen abbamaradt "Shops in Holland" rovatomat, azt hiszem muszáj megemlítenem azt is, ahol ezt az anyagot vettem. Ha netán valaki Amszterdamban jár, nehogy lemaradjon a legjobb beszerzőhelyekről:)))

http://www.quiltlapjes.nl/
Albert Cuypstraat 92, 1072 CX
Amsterdam

 
erre a piacra egyébként is ki kell látogatni minden útikönyv szerint, én csak annyit teszek hozzá, hogy pénteken vagy szombaton érdemes, mert akkor van kint a bácsi, elég olcsó, de nagyon jó a választék, el lehet veszni ott rendesen. Előbb enni kell egy jó heringet a piacon, utána beletörölni a kezedet az anyagokba, válogatást színlelve, ahogy JB mondta.
Egyébként meg azért nem nagyon netezek, mert 1, meglepetést hímzek, de nem mutatom meg, nehogy erre tévedjen és meglássa, mert még a végén azonnal rájön, hogy neki lesz:) 2, régi ismerősökkel találkozok, 3, szorgalmasan látogatom a vezetéspótórákat, már csak átlag 5-6 alkalommal fulladok le egy óra alatt.............................................. nem vagyok egy nagy tehetség, na. Az y-kanyar megy, meg az orral beállás nagyjából, de hogy betolatni valahova? Felejtős. És hogy mennyibe fáj ez nekem, szintén nem ad nagy örömködésre okot. Egyfelől gondolkodom, hogy minek is kezdtem el, mi van, ha otthagyom az egészet, amúgysincs esélyem kocsira, másfelől meg ha már elkezdtem, én nem vagyok az a fajta, aki feladja. Csak az a gond, hogy az idő nagyon vészesen múlik és május végére nekem mindenképpen kell az a vacak jogosítvány, különben tolódik minden elutazási tervünk.
Meg egy nagyon jó zene, az egyik nagyon szép reklámban hallható mostanában (annak ellenére, hogy nagyon tetszik az a reklám, és nagyon szeretem, azért mégiscsak megvan az én jól bevált dezodorom, nem váltok, de igazán jó ilyet látni és hallani két haspuffadás, áruhitel és hüvelygomba között) 

Mar 14, 2010

♥♥♥ A Ruha ♥♥♥

Ahogy az előző bejegyzésnél beharangoztam, most akkor következzen A Ruha. A nyári ruhatáram a következő szezonra:) Meg a fura arckifejezéseim fényképezéskor. Mosolyra nem telik, jólvannah:))
 A végtelenségig lehet variálni!!! 
http://rowena.typepad.com/rostitchery/infinity-dress.html itt van a leírás, itt pedig egy érdekes cikk a ruháról. Ha készen veszed az eredetit (arról ír a cikk, tényleg az-e az eredeti), akkor az alapmodell (amilyet én is csináltam, teljes kör szoknyával, térdig érő), dzsörzé anyagból 246 dollár. Sírjunk vagy nevessünk, ha figyelembe vesszük, hogy nulla varrási tapasztalattal fél délután alatt megcsinálhatja bárki? Munkanélküli, csóró lányoknak, akik nem tudnak varrni, de elég bátrak ahhoz, hogy belemélyesszék az ollójukat egy darab anyagba:)
Még Amszterdamban, a piacon 1€/m vettem négy méter pólóanyagot (nem tudom, hogy hívják igazából), gondoltam, olcsó, jó lesz rajta gyakorolni a varrást. Azóta nem volt ihletem hozzá, közben viszont találtam ezt a leírást, és csak motoszkált, motoszkált, motoszkált a fejemben... végül belevágtam. Nagyon az én stílusom, és egyszerűnek tűnt. Csábítóan egyszerűnek:)) Elvileg nem a legjobb anyag hozzá az, amit használtam, mert felpöndörödik a széle, meg hát "olcsó", viszont kéznél volt, meg ugye nem is mertem kapásból bevásárolni drága, szép anyagot. Na de most aztán... akarok még egy fehéret, hosszú szoknyával, szép, fényeset! Az a lényege, hogy olyat kell választani, aminek szép az esése, mindkét oldala egyforma, vagyis nincs színe és visszája (vagy hogy is mondják ezt szakszóval) és nem foszlik a széle, mert annyit tekergeted a pántokat, hogy rosszul nézne ki rajta bármiféle eldolgozás. Pont 4 méter kellett nekem, 160x160 a szoknyához és 2 darab 240 centi hosszú (másfélszer a magasságod kb), 28 centi széles pánt. Tényleg nagyon-nagyon egyszerű megcsinálni!:)))) Gumírozott derekat csináltam neki, valahogy nem hiszek abban, hogy gumi nélkül ott marad, még ha rám is van kötözve. Jól néz ki, és kényelmes!:))) Most az egyszer várom a nyarat:))) Ez tényleg az egyszerű, de nagyszerű kategória, ha megcsinálod, meglátod, több időt fogsz a tükör előtt tölteni az újabbnál újabb variációk kipróbálásával, mint az elkészítéssel:)))
Egyéb kategória: Juditnál láttam az ő Pixie-jeit, megszemlélgettem, irigykedtem kicsit (főleg a katicán heverészős tetszett) és gondoltam, a világ elé tárom az enyémet is akkor. Mert mindig megmosolyogtat a huncutságával (csak fényképeken szoktam nem mosolyni:)). Négy lakást végigjárt már velem, most van az ötödikben, de azt hiszem, itt határozottan tetszik neki, a jobb oldali képen látszik, hogy miből gondolom ezt (a csilláron hintázik a falevelén, és a fölötte lógó tündérke szoknyája alá kukkolva nevet hangosan:))
Egyéb kategória 2. A gyűszűimet már rég meg akartam mutatni, csak mindig elfelejtem. Előtérben a két kedvencem, Marie Antoinette és Sisi. Nem sok, de szép:))
 
Egyéb kategória 3. Újabban valamiért nem fókuszál túl jól a fényképezőgépem. Nem jól van ez így, nagyon nem jól, szeretem őt nagyon, össze vagyunk nőve!
Egyéb kategória 4. Miben fogadunk, hogy a következő Megasztárban lesz egy idősebb hölgy is?:) Susan Boyle után muszáj, nem is tudom, hogyan maradt ki ez a meghatóan sajnálnivaló prototipus a roma/árva/teltebb/határontúli magyar/vinnyogóan romantikus meleg/stb mellett...

Feb 28, 2010

Jegyzetfüzet

Nem vagyok mostanság túl motivált az alkotásban, persze azért az ötletek születnek, de semmi türelmem ténylegesen is csinálni valamit, az ötletek sem tetszenek, szóval semmi mutatnivalóm, egyetlen apróságon kívül. A fiókban találtam egy narancssárga borítójú könyvecske-jegyzetfüzetet, vagy mit, és abból kiindulva, hogy a narancssárgát utálom, gondoltam, biztos, hogy csak valami átalakítási céllal vehettem meg valamikor, amire valamilyen oknál fogva végül nem került sor. De jól megfogalmaztam ezt:) No, hát ránéztem, és azonnal jött az isteni szikra, hogy pont jó lesz ahhoz az ősszel készült Párizs képeslaphoz, amivel nem tudtam, mit kezdeni, szóval meg is csináltam, és oda is adtam anyukámnak. Csak tudnám, hogy cikk-cakkban miért húzza össze az anyagot a varrógép? Sejtem,  hogy valamit át kell állítani, de bármit állítok, akkor sem szép.
Ha valakit érdekel, csináltam pár fényképet, hogyan kell szétszedni egy ilyen könyvecskét, ezért igény szerint tudok egy szedett-vedett tutorialt összehozni (gimiben volt egy könyvkötő kurzus, ezért tudom, hogyan kell szétszedni  majd újra összerakni egy könyvet:))
  De fil en aiguille minta
És egy vödörben nevelgetett tulipán:)))) Pénteken lesz KRESZ-vizsga, most csináltam meg vagy 8 vizsgányi próbatesztet, egyszer sem buktam meg, ez már kicsit megnyugtat, de mégis. Mindig az ilyen hülye mi van, ha könnyen nyomható a fék, meg milyen arányban centrifugális erő meg mittudomén kérdések, amiket elszúrok. Van még idő, mit szenvedek én, hát nem?:)

Feb 21, 2010

Hajócsipkézett órácska



Ahogy a másik blogra már felraktam, ez lenne az. Igazából tovább tartott megtervezni, mint megcsinálni, de azért sokáig csináltam, mert el vagyok úszva, mint Dunában a műanyagpalack, úgyhogy most nem is szaporítom tovább a szót. Vagy mégis?

Az előző bejegyzéshez kiegészítés: tévedtem, a KRESZ nem is olyan borzalmas, a műszaki a differenciálműjével meg kardántengelyeivel sokkal rosszabb. Ehh, mindegy, hát ha egy hardweres firewallon kiigazodom, akkor nehogymár kifogjon rajtam ez!
Mellé még a "quoi' meg "que" meg barátai rontják itt nekem a levegőt. Eddig simán elboldogultam a "Je m'en fous", a "J'en ai rien à foutre" és a "J'ai faim" kifejezésekkel. Hát kell ennél több?? :)))

Feb 1, 2010

Zsebkendő és Cseburáska

1. A zsebkendő. Kb 4 évvel ezelőtt vágtam neki, életem első (és még mindig egyetlen) laposhímzéssel készült munkájának. Hogy honnan jött az ötlet, hogy nekem sürgősen csinálnom kell ilyet, megtaláljátok a gyommentes blogban (érdemes elolvasni, szerintem nagyon aranyos:))). Akkor nem fejeztem be a hajócsipke rávarrását, mert nem tetszett a varrás (kézzel csináltam), és elment tőle a kedvem. Most meg pakolászás közben megtaláltam és gondoltam ha elszúrom, nem baj, ha megcsinálom, örülök, hogy befejeztem, de pont jó lesz arra, hogy azon teszteljem a megjavított varrógépemet. A szerelés menete: apukám fogta a varrógépet, forgatta, csavarozta, olajozta, mondta, így meg úgy csinálják ezt a repülőgépeken, és már kész is volt, működőképes, jobb, mint újkorában. Legközelebb még repülni is fog a varrógépem, ha ilyen hozzáállással szerelik! (erről jut eszembe, zárójelben mondom, a macskás blogon meg ott a beszámoló, hogyan repültek a macskák, hogyan szivattak meg a reptéren 130 euróra és most hogy érzik magukat. Oda inkább képeket szoktam kirakni, de nem akartam ide sokat írni a macskákról, akit érdekel, átnéz oda is:)). Egy pár függönyt is megvarrtam közben, arról nincs kép, azt csak felvarrtam. Anyukám szereti a függönyöket, Amszterdamban a török piacon pedig olyan szépeket lehet kapni nagyon olcsón (5 euró métere, hímzettek, csipkések, mindenféle, nagyon-nagyon szépek), hogy muszáj volt venni még kettőt!



Ha legközelebb zsebkendővarrásra adom a fejemet, akkor már tuti máshogy fogom csinálni:)
2. Cseburáska. Tegnap végre volt ihletem, hogy befejezzem Cseburáskát, amit két hete Dóra kért tőlem az ő Kolosának. Sokáig tartott, de a pofijának nem akartam nekiállni kapkodós, szétszórt módon, ihlet nélkül, abból nem sok jó sült volna ki. Ezúttal már vidámat csináltam, de így is kicsit mafla vigyora lett. A száját meg a szemöldökét hímeztem, az első Cseburáskánál nem nagyon tetszett az az applikálós megoldás. Ezt talán nehezebb leszakítani:))) Remélem befogadják! Pincevirág cicámat hívjuk néha Cseburáskának, mert neki is olyan a pofijának a színe, ezért van vele fényépezve. Távoli rokonok;)

Jan 3, 2010

Lady Bird L'oiselle

Csip-csirip, szólt a minap a fán ülő madárka és miközben én a biciklim lakatjával babráltam, ő megtisztelte az ülésemet. Megkérdeztem tőle kedvesen, zsepi után kotorászva a zsebemben, vajon miért nem tartott a barátaival, amikor azok elmentek melegebb éghajlatokra, ahelyett, hogy az én biciklimet csinálná le, de ő csak csicsergett tovább vidáman. Itt lenne a tavasz???


Ugyanazon a napon a bevásárlókosaramba ugrott egy imádnivaló mini madárkalitka, habár megfogadtam, hogy nem vásárolok össze több szemetet, de nem tudtam ellenállni a csábításnak ( kerek 1 euró volt:)). Minta a De fil en aiguille-ből, tökéletes lehetőség, hogy végre kipróbáljam az igazán apró, 1 centin 10 kockás vásznamat (igazából 20, de úgy már tényleg nem lehet hímezni)
Ez lett volna a "szilveszteri projekt", csak elcsúsztam. Próbáltam madárka és a macska képet csinálni, de a kellékmacska nem volt hajlandó együttműködni:)
És ezt tessék megnézni, ennél tökéletesebben nem lehetne előadni ezt a darabot és annyira ideillik!:))

Fájdalmasan érintett, amikor megtudtam, hogy az UPC megszüntette a Mezzo sugárzását otthon, örök átok szálljon rájuk, vinnék inkább az RTL Klubot. Rrrrrrrrrrrrrrrrrr

És egy nagyon szomorú dolog: végre rátaláltam a magyarázatra, mi történt a De fil en aiuguille újsággal. Mert előbb a website szűnt meg, aztán már sehol sem lehetett kapni az újságot (kértem én boldog-boldogtalant, hogy hozzon, és Párizsban is minden egyes újságost végignéztem), nem volt sehol. JB mondta, lehet, hogy csődbe mentek, ilyenkor tűnik el valami ilyen hirtelen és nyomtalanul. Na, most véletlenül találtam egy oldalt, ahol megmagyarázzák, mi történt, és tényleg. Az újság kiadója csődbe ment, és vagy egy másik kiadó megveszi az újságot és folytatja tovább, vagy az eredeti kiadónak sikerül "felélednie". Pont ez az az újság, amihez ha hozzá tudtam volna jutni, biztos, hogy megveszem minden hónapban, és csak ezzel az újsággal kapcsolatban éreztem valaha is szégyent azért, hogy letöltöm, ahelyett, hogy megvenném, de sajnos nem volt lehetőségem rá, főleg visszamenőleg. És láthatjátok, mennyi mindent hímzek onnan!!:((

Dec 31, 2009

Hajócsipke-nyaklánc kisangyallal

Ez sikeredett a négy hajóval készült hajócsipkéből.

 Fekete 80-as DMC horgolófonal, gyöngyboltból beszerzett fityegőkkel:)

A modell szerény személyem, az önfényképzésben nincs gyakorlatom, amúgyis utálok fényképezkedni, az egyetlen kép, ami normálisan néz ki, amikor a macska elterelte a figyelmemet, ezért nem bambán bámultam:)


MINDENKINEK SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK A TIGRIS ÉVÉRE!!!!!!!!!



Közben meg eldőlt a három cica sorsa, Laucica a két macskájával repülőre száll és január végén itthagyja Amszterdamot végleg. Én mászkáltam az állatorvoshoz papírokat intézni, közben a szüleim telefonálgattak a Malévnak a két doboznyi macskám ügyében. Jól jött, hogy elfeledkeztem arról, hogy gyakorlatilag ki van fizetve a lakás január végéig, így van idő megszervezni mindent. Végülis nem itt akarunk letelepedni, de azért nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, nagyon-nagyon, mindent ezerszer átrágva és mérlegelve: JB marad még három hónapot, amíg lejár a munkahelyén a szerződése, a barátai tárt karokkal, örömkönnyekkel befogadják addig magukhoz, én azalatt hazamegyek, kiszámoltuk, jóval olcsóbb, ha azt a három hónapot hasznosan töltöm el, egy havi itteni lakbérből én otthon elmehetek megszerezni a jogsit meg egy francia nyelvtanfolyamra (amire nagy szükségem van, mert hiába viszonylag sokat megértek, beszélni nem tudok, még ha próbálkozom is beszélni, egy nagy saláta van a fejemben. Franciasaláta, hogy stílusos legyek), miközben a szülők nyakán élősködöm. Több értelme van, mintha elmennék arra a három hónapra egy bárba felszolgálni mondjuk. Aztán majd meglátjuk, elvileg arra is megvan a terv, de arról majd később. Előbb ezen legyünk túl. Új évre a kívánságaim: hogy minden végre egyenesbe kerüljön, valahogy ez az év a feje tetejére állított mindent, de így, utólag visszanézve, minden nehéz helyzetből valahogy sikerült többé-kevésbé győztesen kikerülni, tehát összegzéskor mindenképpen a jó felé billen a mérleg, de sajnos az egészet áthatotta a bizonytalanság, és így a kis győzelmeket nehéz élvezni. Na mindegy. Majd holnap összeállítom a 2009-es kollázsomat:)

Dec 11, 2009

Befejeztem!!!

Dórától is kaptam karácsonyi díjat:)))
Na szóval. Befejeztem!

Óóóóóóóóó, milyen naív voltam, amikor vasárnap azt mondtam, hogy ma már befejezem, aztán kb 3 órányi hímzés után mondtam, na jó, holnap... lett belőle csütörtök éjszaka. Megkímélem kedves olvasóimat az átélt lelki gyötrelmek leírásától, de nagyon utáltam a végén, gyűlöltem, utáltam, gyűlöltem és mellé utáltam. És imádtam. De gőzerővel befejeztem.
 
Dimensions - Dreaming of Tuscany, eredeti kit
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem valahogy mindig szenvedést okoz befejezni egy hosszabb hímzést. Pont mint egy jó könyvet. Mint például ma reggel, amikor befejeztem Anna Gavalda Vigaszágát. Húztam mint a rétestésztát, aztán pedig félreraktam, és már majdnem arra a sorsra jutott, mint bizonyos könyvek, hogy nem olvasom el a végét, hanem 20-30 oldalt meghagyok, hogy sose legyen vége. Amikor annyira jó egy könyv, és tudod, hogy olyan rossz lesz, amikor az utolsó mondatot is elolasod, sőt, jobban áttanulmányozod, esetleg még egyet lapozol, hátha... és akkor látod, hogy nem, tényleg vége, és OK, ennek így is kell lennie, meg minden, de ez nem így megy, hogy csak meglátod a pontot (vagy hármat, vagy felkiáltójelet, vagy kérdőjelet, mikor hogy) az utolsó mondat végén, becsukod a könyvet, és leteszed, és kész!!?? Azt, ami napokon, talán heteken át ott volt körülötted valahol. És becsukod és mi van? Felrakod a polcra? Vagy még otthagyod az ágyon egy kicsit? Jaj, nem, utálom ezt, inkább be sem fejezem. Az Együtt lehetnénknek is csak úgy, elmondásból tudom a végét, de tudom, hogy nem fejeztem be, nem volt pont a végén. Az Anna Kareninát sem fejeztem be. Meg még egy csomót, csak most nem jut eszembe:))) Persze ez nem történik meg minden könyvvel, meg minden hímzéssel, csak ami mélyebbre is eljut. Tudom, a hímzéssel az a különbség, hogy bekeretezed, kirakod a falra, akárhova és nézed, de akkor már nem a tiéd az sem, már nem vagy a része. Ennyi erővel a polcra is berakhatod a könyv mellé. Á, nem, most a Toszkánát így, keretezetlenül ragasztógumival kirakom a falra.
Utóirat: kivételesen ez a kép is kapott női nevet, pedig csak a hölgyikéim kapnak ugye, de JB nem bírta nem elsütni ezt a poént, miközben látta szenvedéseimt vele. Szóval a kép neve: Milagros:) A dél-amerikai szappanopera:)

Dec 4, 2009

Hercegnő cipellő

 A Dimensions képemet nyúzom éppen, elhatároztam, hogy most már valamit befejezek, de ez a cipő dolog nem hagyott nyugodni amióta voltam az Ermitázsban. Sok-sok álmatlan éjszakát okozott, az a kisördög állandóan ott ült és duruzsolt. Ma épp sorsomba beletörődve böködtem a toszkán tájamat, mikor felsóhajtottam, és megadtam magam. Előszedtem minden anyagot, szalagot, mindent, amim van (sok van:)) párosítgattam, tervezgettem, majd kicsit átalakítva a Tilda papucsok szabásmintáját, megalkottam egy bal cipellőt. Direkt nem egy pár, és nincs agyondíszítve, mert ez csak egy amolyan vázlat, hogy egyrészt befogjam végre a kisördög száját, másrészt tudjam, hogyan is "működik". Messze nem tökéletes, kb 35-36-os, nagyon szűk lábra jó csak, úgy vágtam ki a rögtön, hogy ne legyen nagy, ráadásul első próbának nem szatént kellett volna választanom, túl nehéz vele dolgozni. Még ki kéne találni, milyen talpat lehet hozzá fabrikálni, hogy akár viselhető is legyen - néha nem átallom a piacon megtapizni a gyanúsan olcsó cipőket, mennyire is lehet felhasználni őket talp szempontjából, de ez csak amolyan felkészülés, ötletgyűjtés. Még nem jött el az ideje a cipőim készítésének, de tudom, hogy fel fognak még bukkanni munkásságom során... Hogy mikor lesz, azt nem tudom, 1-2-5-10 év múlva? Mindegy, lesz olyan korszakom, amikor behatóbban fogok foglalkozni a kérdéssel, az tuti:)



És most a nem varrásról szóló rész következik:) Ez itt az összes kedvenc ékszerem, egyik sem ér sokat:)  A legkedvesebbek a bal felső képen, a cipőben lévők. Nem tudok fülbevalót hordani, mert azonnal begyullad, aranytól, orvosi fémtől, mindentől. Azt hiszem, most már be is nőtt a lyuk a fülemen, mindig 5 perc fülbevalóviseléstől 3 napig fájt a fülem. De az a pár a képen szerintem a legszebb, amit el tudok képzelni, Moszkvában szerettem bele:) A gyűrű meg ezer éves, az az első szerelem, még anyukámé volt, amikor még fiatal volt, de tavaly sajnos egy helyen eltörött, és az alpakkát egyetlen ékszerész sem tudja megjavítani, pedig bepróbálkoztam már mindenütt, otthon is, itt is, mindenféle ékszerésznél, de mindig ugyanaz a válasz, hogy ez nem forrasztható, csak önthető:(
A fekete selyemzsinóros, markazitberakásos nyaklánc ér a legtöbbet, azt Amszterdamban vettem kb egy éve, egy hónapon át jártam vissza abba a boltba, mert az eladó nem tudta a pontos árát, a tulajdonos meg beszerzőkörúton volt. Mire megjött, én már tűkön ültem, ritka az ekkora szerelem nálam. Cserébe a néni (aki maga tervezte ezt a nyakláncot, mert pont olyan, hogy mindenféle szép dolgot, plusz néhány saját dolgot árul a boltjában:))) elmagyarázta, hogy milyen kövek vannak benne, én meg jól elfelejtettem, csak a holdkőre meg a markazitra emlékszem. Most már jönnie kéne egy gazdag férjnek, aki majd igazi, drága ékszereket is vásárol nekem:) igaz, ékszerben szeretem a "szerelem" kategóriát, és amilyen egyszerű lány vagyok, még sose szerettem bele a drága ékszerekbe, túl "letisztult" a mai divat. Csak az igazán nagyon drága, exkluzív kategóriában találtam figyelemre méltót :))

Dec 3, 2009

Gertrude

Már vagy három hete kész, csak most jutott eszembe lefényképezni. Azóta már kétszer elázott az esőben, mert hát muszáj volt megsétáltatnom a városban.
Egy "művészi" kép, meg néhány részletes:)

A képen látható cipő dekoráció, annyira kényelmetlen, hogy másra nem használható:( Pedig olyan szép!!! Még egy sárga rózsa hiányozna a képről, meg egy pezsgősüveg:)



Minta a De fil en aiguille-ből. Mi másból. Valamiből muszáj tanulnom a franciát:)
Update: kiraktam facebookra azzal a hátsó szándékkal, hogy a kommentezőket "licitáltatom", aki legalább háromszor azt mondja, hogy akarja vagy megdícséri, arra rásózom. Nem írtam ki a feltételeket, mégis elkelt. Bea barátnőm ott nyüszített, hogy akarja. Nem tudta, hogy pont erre vártam. Úgyhogy a táska megy Egyiptomba.

Nov 28, 2009

Minden napra egy kis kép

Tegnap, mivel szét voltak fagyva a kacsóim, nem sok kedvem volt hímezni, ezért a (digitális) De fil en Aiguille gyűjteményemet lapozgattam (virtuálisan). És akkor megláttam őt. Őt. ŐT! És azonnal rohantam, méricskéltem és igen, gyanúm beigazolódott, tökéletes lesz az egy évvel ezelőtt vásárolt, azóta kihasználatlanul heverő gyönyörű  képkeretembe*, és olyan kicsi és gyors...
A hölgy a keresztségben a Leopoldine nevet kapta, azt hiszem kezd szokássá válni, hogy JB minden csajszinak, akit hímzek, nevet ad. Mondjuk én ezt a lányt inkább Marie vagy Julie-ként tudnám elképzelni, de JB azzal érvelt, hogy Victor Hugo lánya is Leopoldine volt, és igaz, hogy semmi csatlakozási pontot nem találtunk Victor Hugo és eközött a lány között, de hát kit zavar? Miközben varrtam, már százával láttam magam előtt a VintageVogue szabásminták címlapjáról szedett rajzok alapján készült magam tervezte hímzésmintákat. Még jó,hogy túl sok dolgot akarok megcsinálni, és nincs időm rájuk.

sajnos a középső kép borzalmasan rossz, de csak mert olyan sötét az idő, ha meg vakuzok, teljesen elrontja a színeket :(
*OK, egyébként akkoriban egy másik kép kedvéért vettem, de aztán pár nap után kiszedtem, mert azért mégiscsak kicsit túl negatív hangulata volt, és kinek van kedve azt bámulni? Egyébként azt a képet magam terveztem, nem voltam jó kedvemben, nyomasztott az az albérlet, ahol akkoriban laktam.

Nov 4, 2009

Gyűrűpárna

A fekete alapon lila képen dolgozom éppen (természetesen az a hölgyike is kapott nevet, Gertrud, ejtsd: Zsertrüd :)), péntekig muszáj befejezni, viszont hétfőn sürgős megrendelést kaptam, és hát nem tudtam nemet mondani.

Szombaton esküvő van, péntek este utazom haza két napra. Na nem az én esküvőm, hanem a bátyámé:) Amikor vettem a repjegyet, még nem tudtam, hogy hogyan fogok állni munkaügyben, úgyhogy nem mertem hosszabb időre menni. Az esküvő amolyan csak aláírjuk a papírt és jól van stílusú, semmi flanc, még csak menyasszonyi ruha sem lesz, ezért nagyon visszafogtam magam, hogy ne hímezzek valamit a témában a tisztelt ifjú párnak, de azért hétfőn kaptam egy emailt, hogy hát a menyasszony azért örülne egy gyűrűpárnának, legalább az adna valami esküvő-feelinget. Mivel a forma, a szín nem volt kötött, de az idő igen, hát esküvős-kacatos oldalakat nézegettem, ihletődtem (mert ha kútfőből csinálom, tuti belebonyolódok, és hát hímzésre, frivolitére nem volt idő). Szóval ez kerekedett belőle:) Eredetileg strasszos gyűrű fogná össze a masnit felül, de nem is találtam olyat, meg nem is akartam teljesen ugyanolyat, amit árulnak minden honlapon, azért legalább egy kicsit legyen egyedi. Ezek az öntapadós bogyók meg egyszerűen csodaszépek a fekete bársonyszalagon!
Egyébként már használatban van, pont jó a szomorú Cseburáskámnak:

Oct 4, 2009

Csíkos, csíkos, csíkos táskácska

Befejeztem, készen van, megcsináltam a hajócsipkét, felvarrtam, kimostam, kikeményítettem, beillatosítottam Yves Saint Laurent új illatával, a Parisienne-nel (Douglesben kunyeráltam egy illatmintát, mert tetszik nagyon, de nagyon drága, és amúgyis) befejeztem. Jöhet a következő kihívás. A következő könyvjelzőt is csináltam, de aztán meguntam, mert rájöttem, hogy nem tetszik, hiába nagyon jó az ötlet. Úgyhogy most a következő könyvjelzőre próbálok áttérni, ha már nem régieket fejezek be, és próbálok nem ezer másik projektbe belefogni, miközben egyik nap meg úgy ébredtem, hogy ma nekem a tojásomon kell kotlanom, úgyhogy azzal is haladtam kicsit. Ja, és mit vettem... múlt héten JB haverjai mentek Hágába, hívtak minket is, mentünk. Végig hajócsipkéztem az utat, mert legalább háromszor újrakezdtem, sehogy nem találtam el a megfelelő mintát, ami tetszett volna. Na mindegy, szóval egy könyvesbolt előtt megérzésem támadt, berohantam, és megvettem. Van ilyen néha, egyszerűen érzem, hogy most ide be kell mennem, és nem is csalódok, mert olyat veszek, amibe még hetekkel később is szerelmes vagyok. Szóval most ez a legújabb szerzemény:
Van benne néhány aranyos ötlet, de annyira nem nagy durranás a kézimunkás részek, inkább az az érdekes, ahogy leírja, mennyire áthatotta a kézimunka a Jane Austen korabeliek mindennapjait, és nagyon szépen illusztrált:) Szóval inkább ihletet adó, mint konkrét útmutató, pont amit imádok! És csíkosak az oldalak. Azt hiszem ez az új bolondériám, a csíkos minta! És ezzel a táskácskával kezdődött az egész:)

Sep 19, 2009

Stop the world, I want to get off!

Avagy állítsátok meg a világot, ki akarok szállni! A héten, amíg nem blogoltam 2 és 3/4-ed dolgot csináltam.

1. Egy majdnem egy évvel ezelőtt beígért ajándék JB-nek, Cseburaska, az orosz mesehős. Cseburáskáról senki sem tudja, hogy milyen állat, egy zöldséges találta egy narancsosládában. Egyes feltételezések szerint majom, de hát ekkora fülekkel? Régen (tavaly novemberben...) csináltam hozzá prototípust, de nem tetszett, ezért annyiban maradt. Most, hogy már két hónapja hevert a szekrényben a bundája, gondoltam rendben, egye fene, nekivágok. A megrendelő (JB) választhatott szomorú és vidám Cseburaska között, természetesen a "cute" verziót, a szomorút választotta. Annyira szomorúra sikeredett, hogy a már-már bőgnöm kellett, amikor varrtam össze, azt hittem fáj neki. A képen látható, ahogy szomorú, amiért megettük az összes kagylót, neki nem hagytunk. Meg szégyenérzete van, amiért nem annyira hasonlít az eredetire. Azóta velünk alszik, mert úgy nézett, hogy nem lehetett nemet mondani neki...

2. A Facebookon csatlakoztam a The Cross Stitcher magazin rajongói klubjához, és nézegettem a fotóalbumot. Az egyik képbe beleszerettem, olyan kis egyszerű, de annyira jól kifejezi a jelenlegi munkanélküliskedős lelkiállapotomat... Persze pont ez a szám nem volt meg, mert nem vettem meg, mert csupa karácsonyos kép van benne, azt meg, khm, nem szeretem. Vagyis elég sok van már a témában, mégsem csinálom, akkor meg minek vegyek még? Na mindegy, szóval mázlim volt, interneten gyorsan rátaláltam a mintára, ott helyben, monitorrol meghímeztem. Margaret Sherry mint mindig nagyot alkotott:)
Meg a 3/4, amit a héten csináltam. Kép nincs még hozzá, mert még nincs befejezve. Egy régi, kinyúlt fölsőmet próbáltam reprodukálni. Már kész van, csak a széleket kellene még eldolgozni, de ma állásbörzén voltam, ami .... na mindegy. Múltkor voltam egy állásinterjún, esküszöm, megütötte azt a határt, ami után az ember már élni sem akar. A hr-es hölgyemény két pohár vízzel jött (magának hozta, engem külön megkérdezett, nekem hozzon-e). Egész interjú alatt úgy röhögött, néha ok nélkül, hogy már kezdett az a gyanúm támadni, hogy részeg, de nem volt alkohol szaga. Amikor elbúcsúztunk, még hallottam a nyerítését, amitől kicsit felvontam az egyik szemöldököm, gondolkodván, hogy miamanó, de hát mindegy, nekem munka kell, muszáj jó képet vágni a dologhoz. JB utána elmagyarázta, hogy a kokainnak van ilyen hatása, és attól nagyon szomjas is az ember. Igaz is, egy előző munkahelyem menedzsmentje is néha eltűnt a wc-ben, és aztán ezer wattos vigyorral kerültek ki onnan, és hát nyílt titok volt, hogy szeretnek végigmenni a csíkon. Ezek után szeretne az ember egy barlangba költözni, hogy maga nevelgesse a burgonyáját. Na mindegy. Ja, és nem vettek fel. Azt mondták, a másik jelölt és köztem volt egy "slightly difference", apró különbség. Nem részletezték, mi. Gondolom a másik jelölt nem jött zavarba a debil röhögéstől, hanem maga is debilen röhögött, ezért rokonlélekre találtak egymásban. Nem tudom, de lehet, nem is akarom tudni. Igazából csak egy normális munkát akarok.
De az új, katicás kurzoromnak nagyon örülök!:)

Sep 2, 2009

Varrógép függönnyel

Vele alkotom az én csodáimat:) A dobozára 10 helyen rá van írva, hogy a dizájn ellenére ez nem gyerekjáték. Könnyű, egyszerű, kicsi, praktikus, szállítható. Nem tud annyit, mint nagy társai, de egyelőre még nem állok azon a szinten, hogy szükségem legyen több funkcióra, még csak tanulgatom a varrást. Egyedül azt hiányolom, hogy nem lehet a pedállal szabályozni a sebességet. Erősen kétlem, hogy 10-20 év múlva még ugyanúgy fog zakatolni, mint anyukám szovjet tankja ilyen idősen!
Itt pedig egy zöld kis dekorfüggöny, amit a tank segítségével csináltam otthon. Amikor este fejeztem be, már be kellett zárni az erkélyajtót, olyan hangos:)
Pincevirág őcicalánysága

Aug 24, 2009

Még egy varrott valami

Egészen pontosan egy pénztárca. Abból a maradék anyagból készült, amiből a barátnőmnek csináltam a táskáját. Kiegészítettem a kollekciót, és már rég odaadtam a barátnőmnek, csak elfelejtettem feltölteni. Kicsit sűrű volt az elmúlt hetem. Egyébként fura, hogy a képen tök ferdének látszik a szélén a varrás, pedig nem az. Ne tessék kritizálni, NEM AZ! Nem is tudom, mitől néz ki úgy a képen, de tényleg.

Más nincs:) De örülök, hogy egyre szorosabb barátságba kerülök a varrógéppel, és bevarrni egy cipzárt nem is olyan nagy ördöngősség:) Anyukámnak varrtam függönyt a héten, az otthoni jó, masszív szovjet varrógéppel, olyan, mint egy tank, meg sem kottyan neki semmi. Zseniális!:)

Aug 17, 2009

Játékok:)

Most Pesten vagyok, aztán most végképp teljesen és végérvényesen rendbe lett hozva a laptopom, most már minden műűűködik:) Úgyhogy játsszunk!:)
  • Elsőnek Jucus játéka, könyves játék, persze, hogy benne vagyok!
A szabály a következő: fogd a könyvet, amit éppen olvasol, nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot. Add tovább a játékot 5 embernek.

Ha már otthon vagyok, akkor "nosztalgiázom", G. Szabó Judit "Mari, ne bomolj!" című gyerekkönyve van itt hirtelen a kezem alatt. Viszont csak 125 oldal! Úgyhogy akkor a 16. oldalról szedem a mondatot:

"-Mit mondjak, nem lettem csodagyerek!" (frappáns mondat!:))
  • Judit játéka pedig 5 dolog felsorolása, amit szeretek. Hűűűűűűűűű, nehéz lesz! Na nézzük csak.
-Meglepődtök, ha az mondom, a MACSKÁKAT szeretem?:)
-Az ESŐS IDŐT. A borús-sötét időben mindig hatalmas energia van. A nap megolvaszt.
- Szeretem az anyagokat, fonalakat, cérnákat, tűket, ollókat, mintákat, izéket, bigyókat, vicek-vackokat, mütyürkéket, meg minden ehhez tartozó dolgot.
- A KÖNYVEKET.
- MINDENT, AMI SZÉP. Szép városokat, könyveket, virágokat, anyagokat. Bármit, ami szép!:)

A játékokat nem adom tovább, mert mire én is reagáltam, már körbeért. (elolvastam mindenkiét már, aki érdekelt:))

No, és akkor bemutatom, mit csináltam Ernestine-nel. Mivel szegény lány nagyon egyedül volt, és a szobalánya, Georgette nélkül rosszul érezte magát, ezért muszáj volt segíteni neki. Végül mindketten felkerültek egy útitartóba. Van hely ott kártyáknak, útleveleknek, pénznek.