Dórától is kaptam karácsonyi díjat:)))
Na szóval. Befejeztem!
Óóóóóóóóó, milyen naív voltam, amikor vasárnap azt mondtam, hogy ma már befejezem, aztán kb 3 órányi hímzés után mondtam, na jó, holnap... lett belőle csütörtök éjszaka. Megkímélem kedves olvasóimat az átélt lelki gyötrelmek leírásától, de nagyon utáltam a végén, gyűlöltem, utáltam, gyűlöltem és mellé utáltam. És imádtam. De gőzerővel befejeztem.
Dimensions - Dreaming of Tuscany, eredeti kit
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem valahogy mindig szenvedést okoz befejezni egy hosszabb hímzést. Pont mint egy jó könyvet. Mint például ma reggel, amikor befejeztem Anna Gavalda Vigaszágát. Húztam mint a rétestésztát, aztán pedig félreraktam, és már majdnem arra a sorsra jutott, mint bizonyos könyvek, hogy nem olvasom el a végét, hanem 20-30 oldalt meghagyok, hogy sose legyen vége. Amikor annyira jó egy könyv, és tudod, hogy olyan rossz lesz, amikor az utolsó mondatot is elolasod, sőt, jobban áttanulmányozod, esetleg még egyet lapozol, hátha... és akkor látod, hogy nem, tényleg vége, és OK, ennek így is kell lennie, meg minden, de ez nem így megy, hogy csak meglátod a pontot (vagy hármat, vagy felkiáltójelet, vagy kérdőjelet, mikor hogy) az utolsó mondat végén, becsukod a könyvet, és leteszed, és kész!!?? Azt, ami napokon, talán heteken át ott volt körülötted valahol. És becsukod és mi van? Felrakod a polcra? Vagy még otthagyod az ágyon egy kicsit? Jaj, nem, utálom ezt, inkább be sem fejezem. Az Együtt lehetnénknek is csak úgy, elmondásból tudom a végét, de tudom, hogy nem fejeztem be, nem volt pont a végén. Az Anna Kareninát sem fejeztem be. Meg még egy csomót, csak most nem jut eszembe:))) Persze ez nem történik meg minden könyvvel, meg minden hímzéssel, csak ami mélyebbre is eljut. Tudom, a hímzéssel az a különbség, hogy bekeretezed, kirakod a falra, akárhova és nézed, de akkor már nem a tiéd az sem, már nem vagy a része. Ennyi erővel a polcra is berakhatod a könyv mellé. Á, nem, most a Toszkánát így, keretezetlenül ragasztógumival kirakom a falra.
Utóirat: kivételesen ez a kép is kapott női nevet, pedig csak a hölgyikéim kapnak ugye, de JB nem bírta nem elsütni ezt a poént, miközben látta szenvedéseimt vele. Szóval a kép neve: Milagros:) A dél-amerikai szappanopera:)
9 comments:
hatalmas gratula!!! jól gondolom hogy 18as aidán van? nem semmi munka lehetett, de megérte
én imádom a DIM mintákat, még akkor is ha készítésük közben nem így érzek, de a vége mindig megéri;o)most egy téli bannerrrel kűzdök, remélem időben sikerül befejeznem.
könyv ügyben érdekes amit írsz, nekem Lőrincz L. László Föld alatti piramis c. könyve volt az, amit nem akartam hogy vége legyen. Magamban tovább is gondoltam a történetet, sőt még el is kezdtem írni a folytatását:o))) na igen, akkor még csak 15éves voltam, talán megbocsájtható:o)
Nagyon szép lett a kép, megérte a sok munka vele!
Nagyon gratulálok! Szét lett! :)
Végre valahol látni egy Dim készletet. Néha úgy de úgy sajnálom, hogy a hímzős társaság annyira a "letisztult" minták irányába megy el. Már olyan kevés helyen látni igazán színes nagy telibe keresztszemes hímzést. Már nekem is nagyon fáj a fogam egy Dimensions készletemre, de pár dolgot csak be kéne fejeznem.
És pont így vagyok a hímzés befejezésével. Mintha a fogam húznák, baromi nehezemre esik, néha ilyenkor kapok bele valami egészen másba, mert sosem készül el annyi idő alatt, mint ahogy azt tervezem és akkor meg már végképp elfogy a türelmem;)
Na szép lett a Toszkánád!
Nem semmi kitartásod volt ehhez a képhez! Egyébként teljesen egyetértek, nagyon-nagyon nehéz megválni egy olyan hímzéstől, amivel sok időt töltöttél együtt... Könyvet azért még sosem hagytam befejezetlenül, kivéve, ha nem tetszett.
Na meg amiért még jöttem, hoztam egy meglepetést! Nézz majd be hozzám. :)
Timici: igen, 18-as aida. Olyan jól kikeményítve, hogy még mosás, gőzölős vasalás után sem tudtam az eredeti hajtásokat teljesen eltüntetni. 3 éve kezdtem bele ebbe a képbe, csak annyira rossz volt csinálni, hogy félreraktam.
Andulka, Judit, köszönöm!:)))
Dóra: Ezen én is sokat gondolkodtam, azt hiszem, a következő bejegyzésemben kifejtem, mert sok van a fejemben erről:)
Anita:mindjárt benézek:)) ha jó könyv, azért hagyok olvasatlanul a végén egy kicsit, hogy ne legyen vége:) nekem ez logikus, tudom, senki sem érti, bárkinek magyarázom:))
Szuper lett! Nem véletlenül, hisz DIM :o)) Jó sok türelmed volt hozzá! :o)
Mi a következő áldozat? :o))
Puszillak!
Katha, a következő is azt hiszem Dim lesz, egy tavaly megkezdett kép, Parisian Bycicle. De lehet, hogy most a tojásomon fogok kotlani kicsit megint, mert vettem hozzá fonalakat!:))) (részletek a következő bejegyzésben) Egyébként a Te labradorjaid emlékeztettek arra, hogy illene már visszatérnem a meglévő Dim-készleteimhez!:)
Jajj, ezt a szépséget még nem is láttam készen! Nagyon jó lett! Ügyi vagy!
Post a Comment