Jun 26, 2010

Életjel.

Csömöröm van. Tökéletes ötlettelenség. Csak ötletárnyékok zsonganak a fejemben, de semmi, semmi sem akar még kicsit sem körvonalazódni. A régi ötletek megvalósítására sincs fantáziám és az előző bejegyzésben említett szép könyv sem indítja be a fantáziám. Úgyhogy inkább megkezdett hímzéseket bökdösök lelkesedés nélkül. Befejeztem egy régen elkezdett kis képet (kb a házikót csináltam meg, a többi már egy éve készen van), ami egy nagy valaminek lesz a része, de hogy hogyan fogom folytatni, nem tudom, úgyhogy itt is megtorpantam. Nem látszik a képen, de a sárga néhány helyen arany Kreinikkel van kombinálva, szépen csilllog, egyébként sokkal szebbek a színek.
De fil en aiguille minta
Raktam pár keresztet a Hollandiámba is , közben a tojásomat hiányolom, ami otthon maradt, de tudom, ha itt lenne, akkor meg nem csinálnám, hehe:) és amióta valami halvány reménysugár áttörte a sötétséget, hogy esetleg talán két hét múlva a varrógépem a kezemben lehet, azóta még kevésbé vagyok kreatív, csak várom, mint egy megváltót. Amikor a bátyám megcsillantotta a reményt, hogy nyaralásuk során talán erre is járhatnak kocsival, és találkozhatunk, aznap este annyira tele volt a fejem a varrógépemmel, hogy fordítva vettem föl a pizsit is. Borzalmas. A franciatudásom meg a béka feneke alatt, totál reménytelen. Valamivel többet értek már, de ááááááááh még ha véletlenül meg is szólalok, úgysem érti senki. Nem kicsit veszi el a kedvemet a beszédtől! Pár napja a tévében néztem kicsit azt a régi, francia sorozatot, az Első csókot, hűű, de rég volt az a sorozat is, milyen aranyos, milyen szánalmas!:))) 
Amit kitaláltam a Tralala cicával, azt sem fogom most elkezdeni kézzel varrni, inkább meglátom, hogy tényleg megérkezik-e a varrógépem. És ha már a varrógépem, akkor már a bőröndöm a kincseimmel, anyagaimmal, szalagjaimmal, a nagy hímzőállványom a tojással... és...és...és...és akkor talán visszatér az alkotókedvem, és nem érezném magam úgy, mintha hiányozna a fél karom. Így is a nyelvtudás hiánya elég rendesen hiányérzetet kelt. És a macskáimról nem is beszélek.

Szerdán bementünk Nizzába, előre felfegyverkeztem a neten található kézimunkaboltok címeivel ezúttal. Cannes-t már végigjártam. Hát, elég lehangoló volt a választék:(( És a net szerint legizgalmasabbnak tűnő bolt (Mille Points) ráadásul csődbe ment, még láttuk a feliratot, de már bezárt. Még jó, hogy egy életre elég hímeznivalóm van, de mégis, mi van, ha pont egy izére vagy bigyóra lesz szükségem hirtelen?? Szürke anyagra vagy barnára? Fővárosi lány vagyok én, ahhoz vagyok szokva, hogy megvannak a beszerzőhelyeim. Új élet, új kihívások. Micsoda problémák...:))
Most viszont csinálnom kell valamit "megrendelésre". Amióta csináltam egy olyat JB-nek, azóta minden barátja kér, hogy csináljak nekik is. Talán ebből kéne megélnem?

Jun 19, 2010

Mesélj!

Gyakran hallom (inkább olvasom) mostanában ezt a szót. Hát mit meséljek? Nincs semmi. Nálam? Soha. De csak van valami, mégiscsak ott vagy, meg minden! Ja, nincs semmi. Három napig nem volt internet, felmentést kaptam. Azalatt megjavítottam az órám hajócsipke-szíját, ami elszakadt. Jó lusta módon, csak a szétszakadt részt pótoltam, azért nem csináltam újra. A hajócsipke jó, mert közben tudok olvasni, franciát tanulni (tanulni? áh, majomkodni. reménytelen ez a nyelv). Meg rajzoltam egy bonyolultabb mintát, és meg is csináltam, ha már úgy alakult. A végeredmény a gyommentes blogon, a művelet (tervezés, rajzolgatás, hogyan is csináljam) pedig a képen:

Kipakolom a kisbigyós dobozt, meg mindent, ami ihletet ad nekem a hajócsipkéhez. Apropó, kisbigyós. Tegnap elmentünk Victorral* tévét venni, mialatt a fiúk a tévéket nézték, én a Cultura nevű hiper-szupermárketet térképeztem fel. Kultúra hipermarket, értitek (...). Volt ott minden kultúrából egy kicsi: könyvek (ó, bár tudnék olyan szinten franciául, hogy tudjak olvasni!**) dvd-filmek, lejátszók, gyöngyök, fonalak(DMC-paletta), újságok, festőkészletek. Mindenből egy kicsi, de nem bő lére eresztve. Végül vettem két kis bigyókát, amiket a hajócsipkéimre aggatok, még nem tudom mi lesz velük, de mindig jó elnézni őket. És vettem még egy dolgot. Hát nem akartam, de meggyőztem magam, hogy a névnapomra meglephetem magam vele. Azóta ki vagyok borulva, mert az egészet meg akarom hímezni, MOST.

Életemben nem találkoztam még olyan keresztszemes hímzésmintagyűjteménnyel, amiből minden egyes oldalt úgy, ahogy van, meg akartam hímezni. Hát most megkaptam. Belebetegedtem ebbe a könyvbe, mintha nekem írták volna: divat, nénik, cipők, kalapok, parfümös üvegcsék, esernyők, legyezők... minden, ami elindít egy Laucicát a fonalai felé. Igen, TESSÉK sajnálni:) Lelki trauma ért. 50 oldalnyi rózsaszínű csipkés minta, hát normális ez? (lenne szkennerem, megosztanám veletek). Ebben a blogban van rá utalás, elolvastam a bejegyzést, büszke voltam magamra, hogy értettem, de nem volt egészen világos, aztán rákérdeztem, de sajnos még JB sem értette egészen pontosan, hogy az a Veronique, aki Rose, és a blogban utalnak rá, tényleg az a Veronique-e, aki ezt a könyvet írta (örültem, hogy a hiba nem bennem van:)). De minden esetre érdemes megnézni ennek-annak a Veronique/Rose-nak a blogját, gyönyörű!
http://rosevictorien.canalblog.com/

Névnapom alkalmából megérkezett a jogosíványom is, amit anyukámék utánamküldtek postán. Tegnap először vezettem. Legalább 500 métert, utána félreálltam egy kapubejáróba és átadtam JB-nek a kormányt. Kérem szépen, én Pesten tanultam, Pest pedig lapos. Hullámvasutat vezetni senki nem tanított, én meg nem voltam felkészülve rá, úgy értem hiába ez volt az első, ami feltűnt itt, a szűk utakon kívül, de az nem fordult meg a fejemben, hogy valahogy lelkileg rá kéne készülni. A másik, hogy kétszer láttam életemben körforgalmat, amikor a Duna Plazától a dunakeszi Auchanig mentünk országúti vezetés címszóval. Namármost itt minden sarkon körforgalom van. És ha a csávó a belső sávban kering békésen, nem jelzi, hogy ki akar menni, akkor én miért ne menjek be a külső sávba, ha úgyis a következőnél kimegyek? Na hát erre megkaptam a magamét, hogy nem adtam meg az elsőbbséget, és a csávó meg ki akart menni. Ja, hát index itt nem szokás, találjam ki, hogy ő ki akart volna menni, majdnem balesetet okoztam, az egyetlen szerencsém, hogy itt senki sem tud vezetni, és a legtöbb nem helyi autó szerencsétlenkedik, ezért a helyiek jól tudnak balesetet elkerülni (én meg helyi rendszámú autóval voltam, de mégiscsak lányból vagyok, és színtiszta pánik villogott neonszínekben a fejemen). Nem értem én ezt a körforgalmat, nem értem, pedig már tízszer elmagyarázta JB. Nem baj, majd legközelebb csak üres úton megyek be, felőlem utálhat mindenki, aki mögöttem van. A lejtőn a 70-es táblánál mentem 50-et, mögöttem négy-öt autó anyázott, én meg a pelusomat töltögettem szorgosan. Úgyhogy visszaadtam a kormányt szépen. Holnap vasárnap, csak találunk pár kihaltabb utat, ahol kipróbálhatom nyugodtabban a dolgot. Na mindegy.
Mi lenne még, mi lenne, mit meséljek? Nincs semmi, na.
 
* JB egyik öccse, kettő van neki, anyukájuk igazi fiastyúk
** Raphaelnek -JB másik öccse- a minap csomagja érkezett: a teljes Romain Gary életmű. Raphael nem itt lakik, ezért azóta is kerülgetem azt a csomagot, nézem, tapizom, próbálok valamit megérteni belőle. Viszont alkut kötöttem magammal, hogy miután elolvastam azt a viccgyűjteményt franciául, és három képregényt, utána megveszem azt az Anna Gavaldát, amiről otthon pont lemaradtam, mert nem tudtam, hogy megjelent, és brühühü, és kiszótárazom. Ha nem láttátok Mónikánál, akkor én is felhívom rá a figyelmet, Anna Gavaldából sosem elég:

Jun 12, 2010

Foci

Tulajdonképpen szeretem a focit. Úgysem nézem a tévét soha, és mindig nehéz kiválasztani, mit nézzünk. A focival nincs gond. Nem gusztustalan, nem durva, nem idegesítő. Jó háttérzaj a hímzéshez:) A focivébé kész felüdülés nekem, senki nem nyaggat, mit nézzünk, csak sűrű bocsánatkérésk között mondja, hogy ez most fontos. Tegnap bementünk a városba este meccset nézni, Sylvain ma reggel utazott haza (amszterdami volt lakótársam, JB legjobb barátja, rajta keresztül ismertem meg JB-t), JB szerint jó lenne már a jogsimat kézhez kapnom, hogy sörözhessen rendesen meccsnézés közben. Hehe:) Ma reggel meg elkísértem a fiúkat a szokásos szombati focira. Ez mekkora öröm! Életem első "fastfood" mintáját hímzem (engem ezek a tralalák és ladadák és ccn-ek meg anyámtyúkják kicsit a mekdonálc-kajára emlékeztetnek), és most mivel valami TELJESEN másra vágytam, mint amit eddig csináltam, de nem működik az agyam kreatív irányba, előkaptam a zsebemben már régen lapuló ötletet: egy tralala cicát fogok hímezni! Használni akartam a rózsaszínű maradék selyemfonalamat. Jó kis minta, nem kell odafigyelni, lehet közben franciát is tanulni vagy akármi. Nagyjából tudom, mit kezdek vele majd, a Dórától kapott rózsaszínű Tildás anyaggal akarom kombinálni, annyak gyönyörű a színe, nagyon illik ehhez az anyaghoz és fonalhoz, csak az a gond, hogy nincs varrógépem, kénytelen leszek kézzel varrni. Vááááááááááááááááá. De még messze van, még pár meccset biztos megnézek, mire arra kerül a sor:))
Szombat délelőtti idill:
Felirat a kis francia falucska focipályájának csapján. Ilona a rosszlány, ej, ej.
Kint meleg van, most nem dugom ki az orrom, ihletődöm inkább a neten:) Meg próbálok kézimunkaboltok címei után kutatni a neten, jó lenne valami szép fonal, valami szép bolt, valami szép akármi, ami megihlet végre. Óóóóóóóóóóóóóóóóó... eddig csak három boltot találtam, de mind elég gyengécske volt. Az igazi még várat magára.

Jun 10, 2010

Némi változás

Miután tényleg túl sokat beszélek ebben a blogban, kezdett zavarni, hogy ez jön elő elsőnek mindenütt, és miután kitaláltam, hogyan oldjam mega nélkül, hogy mindenkit megkérnék, a másikat linkelje, inkább felcseréltem a linkeket, így most már végleg elpakoltam egy kevésbé látható helyre, és ha valaki blogról blogra nézelődik, akkor inkább az bukkanjon fel elsőnek, ne a sok dumám!:)

Jun 9, 2010

PIF, harmadik (utolsó) felvonás:)

Megérkezett a harmadik ajándék is!:)) Jól teljesített a posta! (ma érkezett meg az a képeslap, amit JB két hete adott fel Budapesten és a múltkor is két hétig ment egy vacak levél Olaszországba, ezek után igazán meglepő, hogy ilyen hamar megjöttek a csomagok!). Na, lényeg a lényeg, hogy minden a helyén van már!:) Krisztinek dobozka készült, ez az ötlet akkor született, amikor olvastam nála, hogy szereti a Váratlan utazást, és ugye én is imádom, egyik kedvenc részem (azokon kívül, amik Felicityről szólnak) az Arabella King kék ládája. Na a ládika nem lett kék, és szerencsére molyrágta esküvőiruha sem fér bele, de az ötlet csírája valahol innen indult. Ládikát még sosem csináltam, ezért még külön kihívás is volt, meg kitalálni rá a mintát, meg minden. De valamennyire megnyugodtam, amikor megláttam a blogjának az új ruháját, mert kicsit hasonlít az ajándékra, amiről nem is tudott:))


No, és akkor ezzel le is van zárva a PIF-széria! Most aztán nem csinálok semmit, az is zavar, hogy nincs a kezem ügyében a varrógépem, a szalagjaim, az anyagaim, a bolondgomba macskám, aki néha elvisz ezt-azt. Majd lassan mindez csatlakozik hozzám. Azért a 20 kilós bőröndben legalább 4 kiló volt a hímzésfelszerelés, a fonalaim és a kedvenc hímezhető anyagaim itt vannak, plusz egy-két készlet is. De semmi ötlet, teljesen üresnek érzem magam, abba a három PIF-be tényleg beleadtam mindent, pont, ahogy még otthon is gondoltam, hogy nem a környezetváltozás, hanem a nagyobb munka utáni üresség, ami majd szüneteltet. Jaj, egyébként ami a legeslegjobb Franciaországban, hogy még az angoloknál is több különböző hímzősújságuk van! Bemész a boltba és fél órára ottragadsz, mire kiválasztod, ebben a hónapban melyiket vidd haza! És örömmel konstatáltam, hogy az én legeslegeslegeslegkedvencebb újságom, a De fil en aiguille újjáéledt, nem ugyanazon a néven, semmi sem utal rá, hogy ez az, de a felépítése, a fényképek, a stílus, a színvilág, minden egy az egyben ugyanaz! A címe a semmitmondó Création Point de Croix. A második számot csíptem el. Fura is meg nem is, hogy minden oldalon, ahol mintát publikálnak, az alján ott van, hogy jogvédett, és tilos másolni, terjeszteni, szkennelni. Végülis ha nem lettek volna olyan emberek, akik a DFEA-t szkennelik, akkor sokan kimaradtak volna a csodából. És most utánanéztem, hogy belinkeljem az új újságot ide, honlap (még?) nincs, de szkennelt változatot már bőven kiad a kereső. Hm-hmmm.
Ma a délelőtti ügyintézés után csak Auchanban voltunk, mert nagyon kellett az én megszokott samponom, aztán a délutánt a teraszon ütöttem el, JB vírustámadás után teljesen halott laptopját kellett visszavarázsolni az életbe. Na, miután annyira azért nem vagyok expert, hogy manuálisan ki tudjam túrni a hibás fájlokat, mert a gép már safe mode-ban sem bootolt, ezért csak lementettük a fontos adatokat, leformattáltam, friss, tiszta vistát kapott, aztán jött a legjobb, hogy a wireless nic egyszerűen megszűnt létezni, mintha ott sem lett volna. Na ezzel eljátszottam még plusz egy órát, de csak sikerült, mert én addig nem tágítok, amíg meg nem csinálom azt, amit akarok. Ez nálam betegség. Csak evésben van gyenge akaraterőm, de nagyon, jó ég, úgy kell visszafognom magam, hogy ne egyek annyit! Este vacsit csináltunk, mert jógyerekek vagyunk, aztán azóta meg próbálom kitalálni, hogy mi legyen az új hímzős projekt, de mondom, totál üresség. Na nem baj, most úgyis másra kell koncentrálni:)
JB laptopjának szorongatása közben ez a kép készült, ha már márciusban volt nárcisz, most egyértelműen a pipacs van műsoron:)
És még mindig nem tudom, milyen képeket rakjak fel! Ez itt Vieux Nice, a régi városrész. Picike utcácskák, nagyon szép!
Mont Boron, ahol a nagyon gazdagok laknak (a lerombolt várból fényképezve)
A kikötő (szerintem ez a legszebb), ugyanonnan fényképezve, csak kicsit balra:
 Ez pedig Cannes-ban készült:
Nyaralásszervzőknek pedig megsúgom, hogy az Austrian Airlanes-nak most nagyon nagy akciói vannak, Bécsből Nizzába (Rómába, és még rengeteg úticél van) oda-vissza akár 68 euróért is lehet jegyet venni (én is ilyen olcsóval jöttem), a bécsi reptérre két menetrend szerinti busz is megy Budapestről (átlag 2000 ft egy irányba, 2 és fél óra menetidővel), és a booking.com oldalnak köszönhetően is nagyon olcsón lehet szállást foglalni (a bookingot ismerem, mint a rossz pénzt, megbízhatóak!:) Amszterdamban van a központjuk és a nemzetközi supportjuk:))). Egy kis időt kell rászánni a böngészésre és szervezésre, előre tervezni, kell hozzá egy bankkártya, hogy interneten lehessen fizetni, és akkor mérföldekkel olcsóbban meg lehet úszni bármilyen nyaralást, mintha utazási iroda szervezné. Odafigyelés, szerencse, ha jól csinálja az ember, két személyre kb 120 ezer forint repülő+szállás kb egy hét bárhol, akár Nizzában is. Összehasonlítva az utazási irodák ajánlataival, határozottan megéri, ha valaki utazni akar valahova, bármikor, az ilyen szervezés a legolcsóbb megoldás- persze a hátizsákolást leszámítva, de én most a "kényelmes" utazásról beszélek (egyébként a Malévnak is vannak elég jó akciói egyébként, érdemes őket is figyelni). Leírtam, hátha valakinek segítek vele!

Jun 8, 2010

PIF, Második felvonás

Ma kaptam egy gyönyörű levelet Mónikától, annyira vigyorogtam, miközben olvastam:)) Kézzel írt levél, beszkennelve:))) Meg olyan aranyosakat írt!:) Egyébként amiatt az ajándék miatt aggódtam talán a legjobban, mert az én két főtanácsadóm (anyukám és JB) között volt némi nézeteltérés az ajándékokat illetően, és míg JB legnagyobb kedvence Judit ajándéka volt, addig anyukámnak az annyira nem tetszett, mert a madárkák túlságosan beleolvadnak az anyagba (pedig direkt választottam úgy, hogy ne kiabáljon a madárbanda:)), viszont a Fleur Bleue-t kifejezetten nem szerette JB a színei miatt, meg a ferde Eiffel-torony miatt, nekem meg az volt a kedvencem egyértelműen a ferde Eiffel-torony miatt, meg a vidám színei miatt, mert valami nagyon vidámat akartam, és anyukám is egyetértett, hogy vidámra kerekedett:)) És ahogy Mónikának is megírtam, nekem nagyon kényelmes az a kapcsos megoldása a füzetnek, mert lehet szabadon szétszedni, variálni, toldani-foldani, (rendetlennek lenni) és még puha is:) A harmadik ajándék még várat magára, talán az képezte legkevésbé vita tárgyát, nem is volt valamiért szó róla a főtanácsadóknál, csak konstatálták, hogy szép. Meglátjuk, ti mit szóltok hozzá. Tehát itt a második PIF:
És a bizonyíték, hogy tényleg tudok én mosolyogni, mert ugye mindig savanyú képeket rakok fel magamról:) igazából nagyon nem szeretem magam ezen a képen, jó ferdén állok, a sapkám árnyéka nagyon nem szerencsés a fejemnek, de azért megosztom, mert tényleg ritka, hogy ennyire virulok egy fényképen (a valóságban nem ennyire ritka:)), de a fagyitól egyszerűen muszáj volt, még azt is megbocsátottam, hogy JB lefényképezett (egyébként a leggyakoribb mosoly nálam-amikor valahova felfele bámulok, csomó ilyen spontán kép van, most csak ennyit találtam:))
A Fenocchio fagyizóban legalább 50 fajta fagyi kapható, de valószínüleg több, győzzön az ember választani! Két gombócot ettem: jázminfagyi és pipacsfagyi. A jázminnak örültem, mert pár napja anyukám virágzó jázminján fényképeztem a frivolité-szivecskéket (a képeket végül nem raktam fel, mert rájöttem, hogy nem látszik a virágoktól a zsákocska, de most belecsempésztem a fölső kollázsba), és a virágnak olyan illata van, és olyan szép fehér, hogy legszívesebben beleharaptam volna. Ezek után muszáj volt megkóstolni a jázminfagyit! Aztán meg a múltkor anyukámmal séta közben láttunk egy csigát, aki hatalmas étvággyal csámcsogott egy pipacsot. Nagy, kövér éticsiga, falja a pipacsot, annyira sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép! Ezek után muszáj volt megkóstolni a pipacsfagyit, hogy tudjam, milyen csigának lenni! Na ugye, hogy tudok én vigyorogni is?:) És legalább ekkora volt, amikor Mónika levelét is olvastam (nem tudtam, hogy ilyenkor csomót lehet kötni az ember fejére:)) De egyébként azért bevallom férfiasan, amikor másodszorra a fagyizó felé jártunk, bevállalósnak éreztem magam, és megkóstoltam a paradicsom-bazsalikom ízű fagyit (sokat hezitáltam, hogy talán az olajbogyót vagy a sört kéne kipróbálni, talán a rebarbarát), de a kukában végezte szegény, mert olyan volt, mintha hideg ketchupot nyalogattam volna.
Beszámolót írjak? Nem tudom mit, annyi a benyomás, annyira más minden! Számomra már kegyetlen meleg van, mindenki szerint még közel sincs olyan idő, amilyennek lennie kell. Én minden esetre már csak sapkában járok, mert felforr hamar a fejem. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg a hideget nagyon jól tűröm, a meleget az átlagnál rosszabbul bírom. Nem is fontos ez:) Sikeresen elfelejtettem mindent, amit a nyelvtanfolyamon tanultam, bár lehet, hogy nem elfelejtettem, csak az emberek kiejtése olyan... más:)) Próbálom összekapni magam, majd hamarosan abba kell hagynom a "nyaralást" és kezdeni magammal valamit, ha már idejöttem "élni". Tényleg sokat affektálnak a franciák. Olyan nagyon előadják azt, amit mondanak, olyan pofákat vágnak hozzá, csücsörítenek, meg minden, amit az ember elvárna tőlük. Olálá... bár ez már Amszterdamban rámragadt, igyekszem elnyomni :)
Tegnap délután bementünk a városba (egy idilli kis faluban van JB szüleinek a háza), a városba csak fizetős autópályán lehet bejutni (2,80€ egy út...), vagy a hegyek között a szerpentineken, ami jóval hosszabb, de szebb is. De olyan hegyek vannak, olyan utak! A házból is már csak kézifékes indulással lehet kijutni, és Nizzában is minden piroson gyakorolhatod a kézifékes indulást. Amit nem tesznek, hanem elegánsan hátragurulnak, amikor zöldre vált a lámpa. Hm-hmmm...  Az utak sokkolóan szűkek, még a városban is, és én még Budapestet tartottam a legrosszabbnak szűk sávok tekintetében! A jogosítványomat egyébként még nem postázták ki (elvileg majd a szülei utánamküldik, ha megérkezik), de kétlem, hogy én itt bele merek majd ülni a sofőrülésbe, amikor az anyósülést is végigsikoltozom. Ma voltunk Cannes-ban, és eddig nem hittem el JB-nek, amikor mondta, de tényleg nincs ott semmi. Szállodák, boltok, tengerpart. A tengerben helyiek egyáltalán nem fürdenek, a turisták nem tudják, hogy mennyire mocskos (mondjuk amikor én ránéztem a vízre, megértettem, hogy miért is hívják Azúr-partnak ezt a szakaszt, de inkább nem ellenkezem a helyiekkel, elhiszem, hogy jobb nem fürdeni benne a városok környékén). A sokcsillagos tengerparti szálloda privát strandján heverő párocska a Drágaságom filmet juttatta az eszembe: őszhajú, ősz szakállú csokibarnára sült jólszituált emberke, mellette egy fiatal csinibaba a kiskutyájával. Én naív meg még azt hittem,hogy túloztak a filmben, hogy viccesebb legyen! Ami fontos még, hogy láttam a Chanel rózsaültetvényét (helyi idegenvezetőm van, nem publikus, hogy hol találhatóak:), de titokban elárulom azért, egy Pégomas nevű falúcska határában), de sajnos pont a hétvégén szüretelték le, ezért csak egy-két rózsa árválkodott a bokrokon, JB apukája mondta, hogy a múlt héten még ott voltak, és olyan erős illat volt! A Chanel azon kevés (mindössze 3) nagy cégek egyike, aki még igazi virágot használ a parfümjeihez. De valójában Grasse a francia parfümgyártás bölcsője, nem csoda, annyi itt a virág! Majd rakok fel képeket, most már aludni kell, nincs türelmem válogatni:)

Jun 6, 2010

PIF, Első felvonás

Két PIF ajándékot csütörtökön feladtam a postán tértivevényesen, vagy hogyan. Egyet pedig pénteken magam kézbesítettem, legalább ott biztos voltam abban, hogy a postás nem néz bele a csomagba:) igazából csak be akartam dobni a postaládába, de zárva volt a postaládákhoz vezető ajtó, ami persze nem meglepő, én viszont valamiért nem számítottam erre a lehetőségre, szomszédba biciklizéshez voltam öltözve a kiskutyás pólómban, nem ismeretlenekhez való csöngetéshez:) végül gondoltam, becsöngetek, és lesz, ami lesz. Aztán meg mire felcaplattam a negyedikre, tényleg rámjött a pánik, mert, ahogy Juditnak be is vallottam, nem voltam a legfrissebb állapotban az előző este után (amolyan búcsúparti volt), ráadásul otthon még egy nagy halom ruha, fonalas doboz, cipő, miegymás hevert a bőrönd körül bepakolásra várva, és addigra már kb 5 órája ültem azon a halmon és törtem a fejem, mit és hogyan és minek. És hát ha az ember csakúgy becsönget valakihez, hogy szia, már régóta olvasom a blogodat, végülis sokat tudok rólad, ezért hoztam ajándékot neked, ez olyan fura, nem?:) Szóval zavarban voltam, na:)
Csináltam füzetkét, ami eredetileg dinnyés akart lenni, de attól tartok, még nincs dinnyeszezon, ezért nem akart egyszerűen megérni az ötlet. Viszont amikor megláttam azt a csiripelő madárcsapatot a DMC honlapján, rájöttem, hogy ez az, amit meg akarok csinálni Juditnak! A kivitelezés nem lett tökéletes, annyira igyekeztem. Ez van, azért remélem használható:) Kb így született ez itt:

Mellé még egy  frivolité szivecske, na, most ellövöm a poént, abból hármat is csináltam, mindenkinek egyet. Eredetileg levendulával akartam tölteni, de még nincs levendula sehol, úgyhogy lett házi potpuorri, anyukám által termesztett, szedett, szárított virágok beillatosítva bolgár rózsaolajjal, amiből a három zsákocskára való virágra egy csepp olyan erős illatot adott, hogy még egy éjszakát kint is töltöttek szegények az erkélyen:)
Én pedig tegnap újfent repülőre ültem, és az éjszaka közepén megérkeztem Jean-Baptiste-om szüleinek kék-sárga házába (ami minden, csak nem olyan, mint egy cirkusz, ahogy innentől északabbra érzem magam minden kék-sárga díszlet között), és most itt ülök a kertben és próbálok adoptálódni a mediterrán életvitelhez. Egyszóval vasárnap van, 30 fok, minek csináljunk bármit is. Egyelőre megy nekem, csak a fura, hogy mindenki külföldiül beszél. A pékségben a csaj olyan affektálva beszélt, mintha egy francia filmben szerepelne éppen.

Jun 1, 2010

Újradizájnolt esernyőtartókuka

A családban köztudott tény, hogy anyukámnak saját, különbejáratú esőfelhőcskéje van, sőt, szerintem az enyémek is inkább fölötte esnek. Ebből kifolyólag anyukám egész helyes kis esernyőgyűjteménnyel rendelkezik, ami mondjuk mostanában ténylegesen is aktuálissá vált. (Engem kifejezetten örömmel tölt el ez az időjárás, imádom, hogy esik, de ez más lapra tartozik.) Szóval az esernyőket valahol tartani is kell, a legutóbbi, eddig talán a legjobban bevált verzió egy ronda műanyagkuka. Ez lett feldíszítve most, anyukám születésnapja alkalmából, 5 csipkeesernyőcskével, (rögzítő)masnikkal és csipkeszalaggal. Egy szóval: cuki lett a kuka:) a képek viszont nem olyan szépek, kicsit sötét az idő.
DMC satin, 28-as vászon, minta: De fil en aiguille