Életjel.

Csömöröm van. Tökéletes ötlettelenség. Csak ötletárnyékok zsonganak a fejemben, de semmi, semmi sem akar még kicsit sem körvonalazódni. A régi ötletek megvalósítására sincs fantáziám és az előző bejegyzésben említett szép könyv sem indítja be a fantáziám. Úgyhogy inkább megkezdett hímzéseket bökdösök lelkesedés nélkül. Befejeztem egy régen elkezdett kis képet (kb a házikót csináltam meg, a többi már egy éve készen van), ami egy nagy valaminek lesz a része, de hogy hogyan fogom folytatni, nem tudom, úgyhogy itt is megtorpantam. Nem látszik a képen, de a sárga néhány helyen arany Kreinikkel van kombinálva, szépen csilllog, egyébként sokkal szebbek a színek.

De fil en aiguille minta

Raktam pár keresztet a Hollandiámba is , közben a tojásomat hiányolom, ami otthon maradt, de tudom, ha itt lenne, akkor meg nem csinálnám, hehe:) és amióta valami halvány reménysugár áttörte a sötétséget, hogy esetleg talán két hét múlva a varrógépem a kezemben lehet, azóta még kevésbé vagyok kreatív, csak várom, mint egy megváltót. Amikor a bátyám megcsillantotta a reményt, hogy nyaralásuk során talán erre is járhatnak kocsival, és találkozhatunk, aznap este annyira tele volt a fejem a varrógépemmel, hogy fordítva vettem föl a pizsit is. Borzalmas. A franciatudásom meg a béka feneke alatt, totál reménytelen. Valamivel többet értek már, de ááááááááh még ha véletlenül meg is szólalok, úgysem érti senki. Nem kicsit veszi el a kedvemet a beszédtől! Pár napja a tévében néztem kicsit azt a régi, francia sorozatot, az Első csókot, hűű, de rég volt az a sorozat is, milyen aranyos, milyen szánalmas!:))) 
Amit kitaláltam a Tralala cicával, azt sem fogom most elkezdeni kézzel varrni, inkább meglátom, hogy tényleg megérkezik-e a varrógépem. És ha már a varrógépem, akkor már a bőröndöm a kincseimmel, anyagaimmal, szalagjaimmal, a nagy hímzőállványom a tojással... és...és...és...és akkor talán visszatér az alkotókedvem, és nem érezném magam úgy, mintha hiányozna a fél karom. Így is a nyelvtudás hiánya elég rendesen hiányérzetet kelt. És a macskáimról nem is beszélek.

Szerdán bementünk Nizzába, előre felfegyverkeztem a neten található kézimunkaboltok címeivel ezúttal. Cannes-t már végigjártam. Hát, elég lehangoló volt a választék:(( És a net szerint legizgalmasabbnak tűnő bolt (Mille Points) ráadásul csődbe ment, még láttuk a feliratot, de már bezárt. Még jó, hogy egy életre elég hímeznivalóm van, de mégis, mi van, ha pont egy izére vagy bigyóra lesz szükségem hirtelen?? Szürke anyagra vagy barnára? Fővárosi lány vagyok én, ahhoz vagyok szokva, hogy megvannak a beszerzőhelyeim. Új élet, új kihívások. Micsoda problémák...:))
Most viszont csinálnom kell valamit "megrendelésre". Amióta csináltam egy olyat JB-nek, azóta minden barátja kér, hogy csináljak nekik is. Talán ebből kéne megélnem?