Dec 31, 2009

Hajócsipke-nyaklánc kisangyallal

Ez sikeredett a négy hajóval készült hajócsipkéből.

 Fekete 80-as DMC horgolófonal, gyöngyboltból beszerzett fityegőkkel:)

A modell szerény személyem, az önfényképzésben nincs gyakorlatom, amúgyis utálok fényképezkedni, az egyetlen kép, ami normálisan néz ki, amikor a macska elterelte a figyelmemet, ezért nem bambán bámultam:)


MINDENKINEK SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK A TIGRIS ÉVÉRE!!!!!!!!!



Közben meg eldőlt a három cica sorsa, Laucica a két macskájával repülőre száll és január végén itthagyja Amszterdamot végleg. Én mászkáltam az állatorvoshoz papírokat intézni, közben a szüleim telefonálgattak a Malévnak a két doboznyi macskám ügyében. Jól jött, hogy elfeledkeztem arról, hogy gyakorlatilag ki van fizetve a lakás január végéig, így van idő megszervezni mindent. Végülis nem itt akarunk letelepedni, de azért nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, nagyon-nagyon, mindent ezerszer átrágva és mérlegelve: JB marad még három hónapot, amíg lejár a munkahelyén a szerződése, a barátai tárt karokkal, örömkönnyekkel befogadják addig magukhoz, én azalatt hazamegyek, kiszámoltuk, jóval olcsóbb, ha azt a három hónapot hasznosan töltöm el, egy havi itteni lakbérből én otthon elmehetek megszerezni a jogsit meg egy francia nyelvtanfolyamra (amire nagy szükségem van, mert hiába viszonylag sokat megértek, beszélni nem tudok, még ha próbálkozom is beszélni, egy nagy saláta van a fejemben. Franciasaláta, hogy stílusos legyek), miközben a szülők nyakán élősködöm. Több értelme van, mintha elmennék arra a három hónapra egy bárba felszolgálni mondjuk. Aztán majd meglátjuk, elvileg arra is megvan a terv, de arról majd később. Előbb ezen legyünk túl. Új évre a kívánságaim: hogy minden végre egyenesbe kerüljön, valahogy ez az év a feje tetejére állított mindent, de így, utólag visszanézve, minden nehéz helyzetből valahogy sikerült többé-kevésbé győztesen kikerülni, tehát összegzéskor mindenképpen a jó felé billen a mérleg, de sajnos az egészet áthatotta a bizonytalanság, és így a kis győzelmeket nehéz élvezni. Na mindegy. Majd holnap összeállítom a 2009-es kollázsomat:)

Dec 23, 2009

Nálunk is esett a hó!

vasárnap, amikor mindenütt sokat esett, jól leállt a közlekedés az egész országban, csomó ismerősöm lekéste a repülőjét haza. No hát én mindebből kimaradtam, mert vasárnap óta meg vagyok halva. Most már jobban vagyok, már csak kicsit fáj mindenem, de annyira utáltam magam, amiért nem tudtam kimenni vasárnap a legnagyobb hóba, látni a várost behavazva!


JB kiment az öccsével, aki nálunk volt látogatóban (nálunk állandóan jönnek-mennek az emberek, barátok, szomszédok), a kezébe nyomtam a fényképezőgépemet, amivel automata üzemmódban még egy 5 éves is tud fényképezni. Na hát neki nem sikerült. Ez az egyetlen kép, ami jónak mondható, igaz, kicsit fekete-fehér, néhol színes, de mindegy, azért tetszik:) Csak a behavazott város nem látszik rajta:) Na, nem baj, mert egyébként másra nagyonis jó JB, mégpedig arra, hogy ápoljon. Nagyon elemében érezte magát, mindenféle büdös teákkal traktált, förtelmes ízű gyógyfűbogyókkal etetett, és egészen meglepő, már majdnem meg is gyógyultam! Mindig tanul az ember, a homeopátia nem is haszontalan:) Viszont bármiféle kreatív tevékenység elmaradt. Na mindegy, a lényeg, hogy

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! 
(annak, aki erre jár, és annak is, aki nem;))

Dec 17, 2009

Tilda zsákocskák, meg amit bele lehet pakolni

Vagyis olyan mindenféle bejegyzés, mindenféle témában. Tegnap megnéztem sok blogot, de nem írtam semmit, nem szóltam hozzá, mert szét voltak megint fagyva az ujjacskáim, nem volt kedvem kivenni a takaró alól. Az egeret viszont onnan is lehet irányítani:)) Két napra itthagytam a gyönyörűséges Amszterdamot, két nap alatt szétfagytam, hiába hordtam már anyukám pulcsiját is, meg harisnyát, meg minden, a szállodai szoba ágya is hideg volt, és vágyakozva gondoltam arra, hogy hazajövök, és felmelegszem és ... és akkor JB írt, hogy a radiátor megint felmondta a szolgálatot, egy nap alatt lehült a lakás 14 fokra. Szegény macskák mint két kis fagyott galamb, felborzolt szőrrel mászkáltak, nincsenek ám ilyen kegyetlen körülményekhez szokva. Most működik a fűtés egy fura trükkel, ha nem nyitom meg a meleg vizet és összeérintek két kábelt a izédobozon, akkor megy, közben várom a szerelőt, le fogja cserélni az egész szerkentyűt. Úgyhogy hímzésről szó sem volt nálam most, örülök, hogy ma már a gépelés jobban megy, erősen gondolkodom, hogy most fogok sort keríteni a vodkázásra Ruszlán barátommal, mert belülről még mindig fázom. Mindegy. Na szóval.
1. Anitától kaptam díjat, aminek nagyon örültem:))) Szerintem már mindenkinél körbejárt, ezért nem adom tovább, de mindenkinél kellemes, akihez benézek és belekotyogok (vagy most nem, de az más), mert különben nem tenném;)

2. Egy elkészült tildás apróság, hosszú felvezetővel. Ugyebár találkoztam szüleimmel, de nem volt karácsonyi ajándékozás, a találkozás meg maga az egész utazás volt az ajándék mindannyiunknak:)) * Gondolom már észrevettétek, hatalmas rajongója vagyok a parfümöknek (hányszor is adtam olyan címet a bejegyzéseimnek?:)) Amikor most hazajöttem, mutattam a sok-sok illatos papírkát JB-nek, ami a zsebemben összegyűlt, mondom neki, na találd ki, mit csináltunk már megint anyukámmal:) Ő meg csak annyit mondott: szegény apukád! Na igen, szegény mást sem csinál, csak állandóan Douglas, Marionnaud, Sephora előtt várakozik, amíg mi mindent végigszagolunk és megtárgyalunk. Elkanyarodtam, pedig erről tudnék még kiselőadást tartani:) Szóval van anyukámnak is sok, meg nekem is gyűlnek szép számmal (jelenleg hét sorakozik a komódon), aztán mindig seftelünk egymás közt, de leggyakrabban nem jutunk semmire:) Most éppen megígértem neki, hogy odaadom a Lancome Magnifique-et, amit tavasszal vettem, mert hiába előzi meg több hetes előpróbálgatás nálunk egy-egy parfüm megvásárlását, mégis előfordul, hogy nem, mégsem az igazi. Neki meg pont most tetszett meg. Tehát ajándékozás nem volt, de azért valahogy be kellett csomagolni a "maradékomat". Így született két kicsi zsákocska, Tilda stílusában. 

Gondoltam, kiróbálom a rajzolást a varrógéppel, a házikón látható a végeredmény. Az én két kilós minimmel, amelyiken nem lehet változtatni a sebességet, de azért én már összebarátkoztam vele annyira, hogy sikerüljön, amit akarok. Meg amikor annó vettem a cipzárvarró talpat, a boltban az eladó nevetett, amikor mondtam, hogy melyik géphez kérem, mondta, azzal aztán nem lehet semmit sem csinálni. Én azért kötöttem az ebet a karóhoz, és igazam is volt, lehet cserélni rajta, megmutattam neki, tessék, mi az a csavar ott? Meglepődött, az a kis vacak nem is vacak, csak félrevezető, hogy rózsaszínű és kicsi. Igaz, a rajzolást sima talppal csináltam, úgy nem olyan pontos, majd egyszer veszek hozzá rajzolótalpat is. És akkor sikerül kipofoznom egy egész jó kis varrógéppé az én szépségemet. Sajnos, amikor vettem, elsődleges szempont volt, hogy kicsi legyen és könnyű, de most már nem bánom, rájöttem, tud ő olyan lenni, mint a nagyok, csak meg kell vele beszélni:)











3. A Dimensions készletem után gondoltam szüneteltetem pár napot a hímzést, és nagy hévvel belevetettem magam a hajócsipkébe. Csináltam hozzá tartókát, amilyen felfedőzős kedvemben vagyok, a négy hajós frivolitén kísérletezem. Olyat még sehol sem láttam, gondoltam itt az ideje! Csak nem sokat haladtam ugye, a fagyott ujjaimmal nem megy a hajócsipkézés sem.

Mi van még? Ja, igen. Még ezt zsákmányoltam.


A lilák Soie D'Alger. Az én neverending tojásomhoz. Azon 4 éve kotlok, még Venus fonallal kezdtem a belső részét, a külső részén az arany DMC, a lila selyem kéne, hogy legyen, de én az egészet DMC-vel terveztem, mert álmodni nem mertem volna akkoriban selyem fonalról. De hogy végül addig húztam, hogy végül simán hozzáfértem boltban az eredeti fonalakhoz?? Persze a legsötétett lilát már DMC-vel fogom befejezni, ha már elkezdtem, viszont a többi lilát még nem kezdtem el, tehát azok már selyemmel lesznek, ahogy eredetileg is kellene. A piros meg a rózsaszínű fonalak szintén selyem, még nem tudom, mit kezdek velük, csak szép. És az anyag is gyönyörű, a képen nem látszik, de zöldesen csillog, csodaszép a rózsaszínnel együtt.
És most ezzel el is értem ahhoz a témához, amit Dóra vetett fel az előző bejegyzésemnél, a letisztult képekről. Ezen sokat járattam már az agyam, hogy engem valahogy nem tudnak felcsigázni a most divatos képek. Hiába meglátom, megtetszik, olyan cuki, olyan édes, de nem megy, bármennyire is szeretnék. Sokban csak butuska gyerekrajzokat látok. Divat még a 18. századi, angolszász samplerek részletei, vagy utánérzetei, amik mondjuk már jobban tetszenek, bár még azok közül sem érintett meg annyira egy sem, hogy megcsináljam. Amikor kb 6-7 éve elkezdtem hímezni, akkor pont az fogott meg, hogy színes fonallal milyen élethű, olyan igazán igazi képeket lehet csinálni. Gobelinnel kezdtem, de mivel az xszemben nagyobb lehetőségek vannak, ezért arra tértem át. Régen csupa nagy képet csináltam, aztán ahogy elkezdtem dolgozni teljes állásban, úgy egyre kisebbek lettek a hímzéseim, egyre egyszerűbbek. Nem is vettem észre nagyon, amíg anyukám fel nem hívta a figyelmemet, hogy mostanába elég sok kicsit csinálok. Igaz, de azért azokba a kicsikbe mindig igyekszem valami egyedit csempészni, valami újat kitalálni, újat kipróbálni, magam tervezni, de tény, hogy már rég nem csináltam igazi, nagy képet. Egy Dimensions meg azért elég nagy odafigyelést igényel, ezt egy szállal, azt kettővel, ott X amott meg fél X. Munka után (pláne még vásárlás, főzőcske, némi takarítás, feltételezem gyerek mellett meg még rosszabb) aztán kinek van ereje arra, hogy ilyen erősen rákoncentráljon? Félálomban örül az ember lánya, ha valami gagyi filmet végignéz és nem alszik be rajta. Szóval a kis "letisztult" képek végülis gyors sikerélményt adnak, nem kell túlbonyolítani, és amiért írtam, hogy most értem el ehhez a témához: itt lehet igazán felhasználni a szép, különleges fonalakat és anyagokat! Ja, és egy apróság, ha hónapokon át ugyanazon a képen kotlasz, ki fog benézni a blogodra? Butaság, de van benne valami. Habár mondjuk a másik Dóra erre jó példa, nála ritkán látni kicsit, de azért hetente felrakja valamelyik nagy képe állását, van belőle sok:)))) Nekem az nagyon tetszik, nem látom nála az eröltetett megfelelni akarást, amit néha azoknál érzek, akik sorozatgyártják ezeket a lebutított mintákat (ez az én véleményem, tudom, hogy ők ezt szívből csinálják, mert nekik az tetszik!). Tehát. Mire van kereslet? A gyors, kicsi, egyszerű és nem megeröltető dolgokra. Instant sikerélmény, másoknak is tetszik, hatalmas sikert arat, mert aki meglátja, azt mondja, hű, hát ezt én is meg tudom csinálni! És megcsinálja, és az jó érzéssel tölti el. Aztán gondolom, mivel tényleg szinte csak ezt látni a világ minden táján, lehet, hogy sokaknak meg sem fordul a fejében, hogy valami komolyabbal is próbálkozzanak. Én rögtön hatalmas mintával kezdtem a keresztszmest, nem volt előttem példa, eszembe sem jutott szerénykedni, hogy jaj, hát én még csak kezdő vagyok, nekem nem menne. Miért? Ha tudsz x-et bökni, akkor már a kezedben a tudás, ha megakadsz, csak el kell olvasni a leírást hozzá.
Szóval kedden megjártam ezt a boltot: Des fils et un aiguille, Valahogy nagyot csalódtam, most láttam először igazi készletben azokat a mintákat, amiket mindenki most csinál, és eddig azt hittem, a "nagy" francia hímzős lányok ha készletben is veszik meg ezeket az egyszerű mintákat, legalább a befejezés saját ötlet, a bigyó, amit ráaggatnak, vagy ők varrják a zsákocskát, akármit, de rá kellett döbbennem, hogy nagyon sokminden szájba van rágva, nagyon sok dolog majdnem kész. Semmiképp sem mondom, hogy senki sem csinál sajátot, csak sokkolt, amivel szembesültem, nem számítottam arra, hogy ennyi félkész cuccot lehet venni. Egy világ omlott össze bennem.
És végezetül az éjszaka királynője, akit szerintem ilyen színekben a legszebb, még JB is elismerte, hogy ez gyönyörű, pedig ő is azon franciák táborát gazdagítja, akik leromboltatnák.

*A vonat, amelyikre itt felszálltam, Párizsban tett le, végülis közeli város, csak sose mentem, anyukám nagy vágya volt, hogy lássa a karácsonyi díszkivilágítást, jó előre megvette a fapados repjegyet, lefoglalta a szállodát, mert most aztán tényleg, én meg hirtelen jött ötlettel, karácsonyi vonatjegy akcióval hozzájuk csapódtam. Eddigi legjobb és leghidegebb karácsonyi ajándék :) Párizs tiszta őrült város, nyüzsög, rohan, közben meg irtó ráérősek az eladók, az emberek. Fura volt visszaérni Amszterdamba, mintha egy másik bolygó lenne, azt hiszem, megszoktam már én ezt a kimért, csöndes életet itt, legfeljebb a biciklisták zavarnak meg, ha elmélázva ballagsz valamerre. Budapest valahol a kettő között van vérmérsékletben azt hiszem.

Dec 11, 2009

Befejeztem!!!

Dórától is kaptam karácsonyi díjat:)))
Na szóval. Befejeztem!

Óóóóóóóóó, milyen naív voltam, amikor vasárnap azt mondtam, hogy ma már befejezem, aztán kb 3 órányi hímzés után mondtam, na jó, holnap... lett belőle csütörtök éjszaka. Megkímélem kedves olvasóimat az átélt lelki gyötrelmek leírásától, de nagyon utáltam a végén, gyűlöltem, utáltam, gyűlöltem és mellé utáltam. És imádtam. De gőzerővel befejeztem.
 
Dimensions - Dreaming of Tuscany, eredeti kit
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem valahogy mindig szenvedést okoz befejezni egy hosszabb hímzést. Pont mint egy jó könyvet. Mint például ma reggel, amikor befejeztem Anna Gavalda Vigaszágát. Húztam mint a rétestésztát, aztán pedig félreraktam, és már majdnem arra a sorsra jutott, mint bizonyos könyvek, hogy nem olvasom el a végét, hanem 20-30 oldalt meghagyok, hogy sose legyen vége. Amikor annyira jó egy könyv, és tudod, hogy olyan rossz lesz, amikor az utolsó mondatot is elolasod, sőt, jobban áttanulmányozod, esetleg még egyet lapozol, hátha... és akkor látod, hogy nem, tényleg vége, és OK, ennek így is kell lennie, meg minden, de ez nem így megy, hogy csak meglátod a pontot (vagy hármat, vagy felkiáltójelet, vagy kérdőjelet, mikor hogy) az utolsó mondat végén, becsukod a könyvet, és leteszed, és kész!!?? Azt, ami napokon, talán heteken át ott volt körülötted valahol. És becsukod és mi van? Felrakod a polcra? Vagy még otthagyod az ágyon egy kicsit? Jaj, nem, utálom ezt, inkább be sem fejezem. Az Együtt lehetnénknek is csak úgy, elmondásból tudom a végét, de tudom, hogy nem fejeztem be, nem volt pont a végén. Az Anna Kareninát sem fejeztem be. Meg még egy csomót, csak most nem jut eszembe:))) Persze ez nem történik meg minden könyvvel, meg minden hímzéssel, csak ami mélyebbre is eljut. Tudom, a hímzéssel az a különbség, hogy bekeretezed, kirakod a falra, akárhova és nézed, de akkor már nem a tiéd az sem, már nem vagy a része. Ennyi erővel a polcra is berakhatod a könyv mellé. Á, nem, most a Toszkánát így, keretezetlenül ragasztógumival kirakom a falra.
Utóirat: kivételesen ez a kép is kapott női nevet, pedig csak a hölgyikéim kapnak ugye, de JB nem bírta nem elsütni ezt a poént, miközben látta szenvedéseimt vele. Szóval a kép neve: Milagros:) A dél-amerikai szappanopera:)

Dec 9, 2009

Karácsonyi díj! :))


Jucustól, olyan aranyos, hogy gondolt rám!!! Karácsonyi blogger sztár:) Én?:)
Meg kell vallanom, nem nagyon készülök a karácsonyra. Haza nem megyek, a körülmények kicsit komplikáltak most, vagy még annál is jobban. Szóval most a karácsonyozás annyiból fog állni, hogy majd hasfájásig eszünk JB-vel, a macskákat is pukkadásig tömjük, meg beszerzek pár fenyőágat, hogy jó szag legyen és bojkottáljuk az ünnepet:) Ja, de egy abszolút hirtelen, szinte utolsó pillanatban (ma este!) jött ötlettől vezérelve, némi jó körülmény közrejátszásával, jövő héten két napra azért egy hozzám közelebb eső városban összefutok a szüleimmel, úgyhogy nem marad el a decemberi szülő-Laucica találkozó :))!!!!!!!! Amióta tavaly májusban először megláttam a Thalyst, azóta álmodoztam róla, és most van rá jegyem, egy igazi-igazi álmom vált valóra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na tessék, amennyire be vagyok sózva, ki is ment a fejemből, hogy tovább kell adni! Szóval kérem szépen, küldöm szeretettel
Anitának, mert a karácsonyi tündérkéje gyönyörű, a keretben pedig egyszerűen tö-ké-le-tes!
Eszter, aki fantasztikus ajándékot készít a férjének, érdemes megcsodálni!
Judit, mert olyan szépen feldobta azt az egyszerű kis Tralala mintát, hogy még a végén kedvet csinál nekem egy hasonlóhoz:)
Goblen, akinek a keresztnevét sajnos nem tudom, viszont a tündérkék... hát a tündérkék nálam mindig dobogósak!!!:))) És vessetek egy pillantást arra keretezett karácsonyfára is, megéri ám!!!
ÉS MINDENKINEK, AKI ERRE JÁR, meg aki nem jár erre, annak is;)

Dec 7, 2009

A savanyú vénasszony

tavaly ilyenkorhoz képest éppen egészen pontosan egy évet savanyodott. Cserébe kapott szüleitől meg JB-től mindenféle szépet és jót, mint például szépséges, maga választotta szemfestéket, hogy legyen mivel körberajzolnia szakralábas szemét, szagos vizet, hogy elnyomja a macskaszagát, fél métert kedvenc 40 countos lenjéből (ivory színben, mert az a legszebb), és a legizgibb a blogom szempontjából: egy ollókészletet, hogy legyen mivel szétcincálnia azt a szép anyagot:)
Az ollókészletet rögtön Yann orra elé dugtam, ha ehhez hozzányúlsz, megtudod, hogy Laucica veszélyesebb az olasz maffiánál. Mert ugye már két ollómat tönkretette.


Tegnap elhatároztam, hogy ma befejezem a Toszkánámat, de ahogy nézem, még mindig aaaaaaaaaannyit kell ülnöm rajta. Gőzerővel rajta vagyok már mióta, és még mindig sok van hátra. De a Dimensions az azért akkoris Dimensions, és még ha sokat is kell vele pepecselni, a végeredmény magáért beszél, imádom őket. Lenyűgöz ebben a képben, ahogy egy-egy színt kivarrok, és azzal egyre jobban kiadja a mélységét, mindig gondoltam, hogy le kellett volna fényképezni fázisaiban, ez pont olyan kép, ami nagyon látványosan változik hímzés közben. Na mindegy, most már késő:) De hamarosan kész lesz!:)


Jaj, és egy kérés. NINCS MEG VALAKINEK??? Készletben kicsit drága :(
Thea Gouverneur Cricket 3033A vagy L (aida, linen)


Sehol nem találom, szombaton még azt a kockázatot is vállaltam, hogy elmentem érte Kínába, ottragadtam hajnali négyig... tényleg veszélyes terület. Viszont sok-sok újabb mintával megrakodva tértem haza, leginkább párizsosakat lőttem, mert azt gyűjtöm. Ha kell valakinek valami innen, szóljon, megosztom szivesen!!!

Magamnak:))


Dec 4, 2009

Hercegnő cipellő

 A Dimensions képemet nyúzom éppen, elhatároztam, hogy most már valamit befejezek, de ez a cipő dolog nem hagyott nyugodni amióta voltam az Ermitázsban. Sok-sok álmatlan éjszakát okozott, az a kisördög állandóan ott ült és duruzsolt. Ma épp sorsomba beletörődve böködtem a toszkán tájamat, mikor felsóhajtottam, és megadtam magam. Előszedtem minden anyagot, szalagot, mindent, amim van (sok van:)) párosítgattam, tervezgettem, majd kicsit átalakítva a Tilda papucsok szabásmintáját, megalkottam egy bal cipellőt. Direkt nem egy pár, és nincs agyondíszítve, mert ez csak egy amolyan vázlat, hogy egyrészt befogjam végre a kisördög száját, másrészt tudjam, hogyan is "működik". Messze nem tökéletes, kb 35-36-os, nagyon szűk lábra jó csak, úgy vágtam ki a rögtön, hogy ne legyen nagy, ráadásul első próbának nem szatént kellett volna választanom, túl nehéz vele dolgozni. Még ki kéne találni, milyen talpat lehet hozzá fabrikálni, hogy akár viselhető is legyen - néha nem átallom a piacon megtapizni a gyanúsan olcsó cipőket, mennyire is lehet felhasználni őket talp szempontjából, de ez csak amolyan felkészülés, ötletgyűjtés. Még nem jött el az ideje a cipőim készítésének, de tudom, hogy fel fognak még bukkanni munkásságom során... Hogy mikor lesz, azt nem tudom, 1-2-5-10 év múlva? Mindegy, lesz olyan korszakom, amikor behatóbban fogok foglalkozni a kérdéssel, az tuti:)



És most a nem varrásról szóló rész következik:) Ez itt az összes kedvenc ékszerem, egyik sem ér sokat:)  A legkedvesebbek a bal felső képen, a cipőben lévők. Nem tudok fülbevalót hordani, mert azonnal begyullad, aranytól, orvosi fémtől, mindentől. Azt hiszem, most már be is nőtt a lyuk a fülemen, mindig 5 perc fülbevalóviseléstől 3 napig fájt a fülem. De az a pár a képen szerintem a legszebb, amit el tudok képzelni, Moszkvában szerettem bele:) A gyűrű meg ezer éves, az az első szerelem, még anyukámé volt, amikor még fiatal volt, de tavaly sajnos egy helyen eltörött, és az alpakkát egyetlen ékszerész sem tudja megjavítani, pedig bepróbálkoztam már mindenütt, otthon is, itt is, mindenféle ékszerésznél, de mindig ugyanaz a válasz, hogy ez nem forrasztható, csak önthető:(
A fekete selyemzsinóros, markazitberakásos nyaklánc ér a legtöbbet, azt Amszterdamban vettem kb egy éve, egy hónapon át jártam vissza abba a boltba, mert az eladó nem tudta a pontos árát, a tulajdonos meg beszerzőkörúton volt. Mire megjött, én már tűkön ültem, ritka az ekkora szerelem nálam. Cserébe a néni (aki maga tervezte ezt a nyakláncot, mert pont olyan, hogy mindenféle szép dolgot, plusz néhány saját dolgot árul a boltjában:))) elmagyarázta, hogy milyen kövek vannak benne, én meg jól elfelejtettem, csak a holdkőre meg a markazitra emlékszem. Most már jönnie kéne egy gazdag férjnek, aki majd igazi, drága ékszereket is vásárol nekem:) igaz, ékszerben szeretem a "szerelem" kategóriát, és amilyen egyszerű lány vagyok, még sose szerettem bele a drága ékszerekbe, túl "letisztult" a mai divat. Csak az igazán nagyon drága, exkluzív kategóriában találtam figyelemre méltót :))

Dec 3, 2009

Gertrude

Már vagy három hete kész, csak most jutott eszembe lefényképezni. Azóta már kétszer elázott az esőben, mert hát muszáj volt megsétáltatnom a városban.
Egy "művészi" kép, meg néhány részletes:)

A képen látható cipő dekoráció, annyira kényelmetlen, hogy másra nem használható:( Pedig olyan szép!!! Még egy sárga rózsa hiányozna a képről, meg egy pezsgősüveg:)



Minta a De fil en aiguille-ből. Mi másból. Valamiből muszáj tanulnom a franciát:)
Update: kiraktam facebookra azzal a hátsó szándékkal, hogy a kommentezőket "licitáltatom", aki legalább háromszor azt mondja, hogy akarja vagy megdícséri, arra rásózom. Nem írtam ki a feltételeket, mégis elkelt. Bea barátnőm ott nyüszített, hogy akarja. Nem tudta, hogy pont erre vártam. Úgyhogy a táska megy Egyiptomba.