Lemaradtam, mint a borravaló, tegnap egész nap nem volt internet, 31-én pedig nagyon morc voltam délután-estefele aztán egész éjszaka, a harmadik napja tartó petárdázások kikészítettek. Állítólag ahogy fogadod az új évet, úgy fog eltelni, hát remélem, azért most kivételesen felmentést kapok, mert száz százalkos emberutálatom volt, borzalmas a sok részeg az utcán, akik robbantgatnak. És közben meg egy barátom Budapestről írta nekem a hülyeségeit, hogy jogi szempontból az emberi szabadságjogok megsértése a petárdázás betiltása és ő fel van háborodva, és örül, hogy a magyarok megszegik a tilalmat, és behozzák Szlovákiából, Romániából a tüzijátékot, petárdát. Nekem ettől petárda sistergett a fejemben, jött volna csak ide, próbált volna kimenni délután a boltba, nem tudhatod, melyik kapualjból repül ki valami égő, sistergő akármi, menj át az út túloldalára, mert ahol éppen mész, valaki az ablakból dobál valamit nagy csattanásokkal, a macskák három napja az ágy alatt dekkolnak, harmadik éjszaka nem alszol, mert a belső udvarban, ahova a hálószoba ablaka is néz, milyen jó poén már petárdázni, jobban visszhangzik. Mekkora boldogsággal töltött el, hogy nem korlátozzák itt az embereket a szabadságukban és ilyen tartalmasan szórakozhatnak!! Beismerem, állati önző vagyok, és a "liberalizmus"(ezek az ő szavai) ellen beszélek, de kifejezetten tiltakozom az ilyesfajta emberi szabadságjogok ellen. És igen, ha Magyarország betiltja a petárdázást, akkor ebből a szempontból szerintem határozottan fejlettebb, mint Hollandia, vagy más európai országok, még ha nagyon sok ember ezt nem bírja megérteni, mert olyan gyakran találkozni a csökönyös, elvakult "ami magyar, csak rossz lehet" nézettel. Egyébként némi elégtétellel töltött el az ablakunk alatt két percenként elszáguldó mentő- és tűzoltóautók hada, még ha magát nagy jogásznak tartó barátom azzal érvelt is, hogy nem feltétlenül mindegyik petárdázások miatti balesethez vagy tűzhöz ment ki. Na mindegy, miután ezt kimagyaráztam, remélem a jósors eltekint attól, hogy tényleg olyan idegállapotban töltsem az egész évet, mint ahogyan azt fogadtam (ráadásul dühömben elfelejtettem bekapcsolni a tévét, pedig úgy meg akartam nézni, hogy a holland királyi csatorna hogyan énekli a himnuszt:))
Na jó, akkor dologra, szedjük össze, mit csináltam az elmúlt évben:) Remélem semmi sem maradt ki, csak bejezett dolgokat mutatok, azt nem merem bevallani, hányba kezdtem bele (pedig nagyon igyekeztem tartani magam a tavalyi fogadalomhoz, hogy nem kezdek bele semmibe, amíg nem fejeztem be valamit, ennek ellenére csak 1 dolgot fejeztem be a blogom jobb oldalán lévő szégyenlistámról)
* 17 dolgot hímeztem
A kis szütyő, és a két Dior hölgyemény-saját tervezés (a két Dior mintája a blogomban közzé van téve!:)).
Dimensions Dreaming of Tuscany (azóta is I am dreaming of Tuscany, amikor a képet nézem:))
Janlynn Set of Two vintage postcards egyike, táska lett belőle, de rossz a zárja, majd egyszer újravarrom. Talán:)
De fil en aiguille újságból két hölgyike, Párizs képeslap, és a fekete táskán a lila hímzés mintája
Nimue Chapeau Ivre és Mic Le chat:)
Keresztszemes magazinból a Kockásfülű nyúl, mini útitartókává átalakítva
The Cross Stitcher újságból: vállfa és kis levendulazsákocska, Margaret Sherry tehénke, továbbá a kisvirág egy nagyobb kép résztele, kiragadva és könyvjelzővé alakítva
Meg hát a kihímzett önéletrajzom, ami csak itt, csak most, csak ebben a kollázsban látható, persze kicsiben, hogy ne legyen olvasható;) egyébként azt úgy csináltam, hogy az én kézírásommal legyen, és mindkét oldalán tökéletesen olvasható-persze a hátoldalán "tükörírás".
* 14 dolgot varrtam (a hajócsipke a kakukktojás:))
Egy függöny és egy kis, zöld dekorfüggöny
Egy táska a barátnőmnek, egy táska nekem, mellé egy pénztárca a barátnőmnek, saját tervezés
Tilda csiga, neszesszer, és hercegnő (aki levendulabuzogányt tart a kezében:))
Gyűrűpárna a bátyám esküvőjére, a készen kaphatókra hajaz, de az enyém szebb lett, bebebe!
Hercegnőcipő, ami a Tilda szabásminta kicsit átalakítva, a zsákocskák szintén Tilda-utánérzetek:)
Cseburáska, szabásminta valahonnan az internetről
Jegyzetfüzet, saját tervezés
Bad Luck Kitty cica a barátnőmnek, minta a Burda honlapjáról, azóta már leszedték, de ha kell, elküldöm:)
Hajócsipke nyaklánc, saját tervezés, közzétenném a mintáját, de képtelen voltam lerajzolni, viszont emlékszem ám, hogy ígértem egy hajócsipke tutorialt, nem felejtettem el, csak még nem jutottam el odáig.
És a történések összegzése, inkább magamnak, de talán van, akit érdekel, nem mondhatnám, hogy unalmas volt, és nem történt semmi. Vigyázat, nagyon hosszú!!!
Az év első felében gyakorlatilag egyetlen normális hónapom sem volt, aztán június-július egyszerűen kiesett az életemből, de az év második fele termékeny volt kreatív szempontból, még ha nem is túl nyugodt, de azért határozottan jó. Ha lehetne, újrakezdeném, azzal a tudattal, hogy nem lesz olyan rossz a vége, mint féltem tőle.
Ezzel megdöntöttem a vonatozási rekordomat: sok holland várost (újra) meglátogattam, továbbá háromszor átmerészkedtem Belgiumba (ha már a határig ingyen utaztam:)): kétszer voltam Brüsszelben, kis megállóval Antwerpenben, egyszer pedig Liege-t tiszteltem meg a jelenlétemmel (teljesen lenyűgözött a város fölé magasodó domb tetején álló emlékmű), egyedül azt sajnálom nagyon, hogy Brugge-be nem jutottam el, a csipkéjük miatt nagyon vágyom oda, de valahogy kimaradt. Általába, mivel nem tudtam aludni az idegességtől, kora reggel elkísértem JB-t a munkahelyére, utána kimentem a pályaudvarra és felszálltam valamelyik éppen induló vonatra, mindegy, csak el innen alapon, még fényképezőgép sem volt nálam soha. Egyszer elvonatoztam Lille-be (aztán vakartam a fejem, hogyan jutok vissza, de legalább ettem igazi francia bagettet és megvettem két kedvenc könyvemet franciául, ajándékba JB-nek, akinek egyébként Jean-Baptiste a teljes neve, a most becsatlakozottak kedvéért:))). No és a karácsonyi ajándékom a szüleimtől, a két napos párizsi út:) Mindezek után is, ha tisztán a várost nézzük, legnagyobb szerelmem Amszterdam maradt, és ha valaki megkérdezi tőlem, hova utazzon egy romantikus hétvégére, én mindenképpen A'dam bátyámat javasolnám, a csatornák, a kis házikók, a viszonylag kevés autó, a nem túl erős éjszakai világítás (ezt minden fővárosnak utánoznia kéne!!!!), a kacsák és hattyúk, tavasszal és nyáron a virágok miatt. A várost, ami annak ellenére, hogy világváros, és az utcán simán szembejön veled egy arc, akinek az interpol honlapján van fent a képe, és mindenhonnan dől a marihuána szaga, mégis imádnivaló kisváros tudott valahogy maradni!
2009-ben csak egyszer költöztem, ami a 2008-as 3 költözéshez képest nagy ajándék volt a sorstól. Január elején, amikor visszaérkeztem Budapestről, ölembe pottyant JB, drága barátjának, ollóim rémének köszönhetően. Akkoriban én végtelenül boldog voltam, épphogy beköltöztem az én álomlakásomba, egyedül egy kis tetőtéri lakáskába, rálátással a legszebb templom tornyára (tudjátok, a Westerkerk:))), hallgattam, ahogy a harangok jó éjszakát kívántak, mint régen Anna Franknak is. És ezt a idillt törte meg JB érkezése. Ez sem egy akármilyen történet, filmet lehetne forgatni belőle, de sajnos nem részletezhetem. Annyit mondhatok, JB-nek ehhez semmi köze sem volt, és már előtte is egész idő alatt az én kis lakásomban rontotta a levegőt, mert nem akart résztvenni semmiben, és próbált láthatatlan maradni (hála az istennek, sikerült is). Végül odáig fajult a dolog, hogy egyszercsak soha többet nem mehetett haza, és hova menjen egyik napról a másikra? Hát végleg beköltözött hozzám. Így éldegéltünk már kerek két hete az én kis 20 nm-es stúdiómban, amikor a tisztelt főbérlőm felhívott, hogy figyelj csak, van egy heted, hogy kiköltözz a lakásból, mert igazából az egy szociális lakás, és fel lett jelentve. Ha nem költözök ki, a rendőrség fog engem kipakolni. Ebben a városban minimum 3 hónapon át szokás lakást keresni, ha valamit meghirdetnek az interneten, 3 óra alatt elkel, az ügynökségek sem tudnak 2-3 hónapnál korábban adni semmit. Na ebben a helyzetben találtam rá az én jóbarátomra, Ruszlánra, aki orosz, de Csecsenföldön született, négyszer ült börtönben (illegális határátlépés, egyszer verekedés). Az illegális, papírok nélküliek börtönéből egyszer két hónap éhségsztrájk után engedték ki, pont egy nappal azelőtt, hogy az újságírók meglátogatták volna, rossz reklám lett volna egy hágai börtönnek egy 40 kilós csecsen. Azóta politikai menekültként, ideiglenes papírokkal tengeti itt napjait, és várja a csodát (feleségül akar venni, mert azzal gyorsabban kapna papírokat, mintha arra várna, hogy előbb az oroszok, majd a hollandok elkezdjenek foglalkozni az ügyével. Ráadásul kész főnyeremény vagyok neki, minden alkalommal megjavítom a számítógépét, ahányszor feltelepít valami újfajta vírust. De sajnos a szivem már foglalt:)).
Tehát Ruszlánnak köszönhetően két nap alatt kezemben volt egy lakásszerződés, kevesebbet fizettem neki a közvetítésért, mint egy ügynökségnek, teljesen legális, tiszta úton (kivéve, hogy a közvetítő nem legálisan közvetít, és nem kaphatna pénzt ezért, de mivel nincsenek papírjai, hivatalosan nem dolgozhat, de akkor miből éljen? A heti 65 euró állami járandóságából nem tudna olyan vidáman ellenni, mint ahogy szeretne, és rengeteg embernek segít lakást találni, de nem árulja el a titkát, hogyan csinálja). A lakás papír szerinti tulajdonosával jóban vagyok, be vagyok regisztrálva erre a címre és nem mellékesen teljesült a legnagyobb álmom: két macska. Mert a lakás tulajdonosa nem tudta, mit csináljon a macskákkal, ha nem maradnak a lakásban az én felügyeletemre bízva, akkor menhelyen végzik. Ekkor jutottam arra a következtetésre, hogy van abban valami, amit az önsegítő könyvek mondanak(tévedés ne essék, sose olvasok ilyet, de az interneten lépten-nyomon beléjük lehet botlani, ezért nem nehéz ismerni őket): csak igazán, szívből kell akarni valamit, és teljesül. Semmi másra nem vágytam, csak macskára, de nem tudtam, hogyan lehetne nekem olyan körülmények között, ahogy éltem. Aztán egyszercsak nesze neked, itt ez a két szeretetéhes, végtelenül kedves dög, még csak nem is kellett tennem értük semmit! Hát így költöztünk mi össze JB-vel, így alakult ki a mi kis családunk. És ez még csak január vége volt!:)
Egész évben jöttek-mentek az emberek, családtagok, barátok, ha nem Budapestről vagy Nizzából jött hozzánk éppen valaki és állomásozott az ikeás ágyon, akkor csak a szomszéd utcából ruccant át valaki (most is itt lézeng két srác és valami focit néznek). Főzök én mindenkire, örömmel jönnek, áprilisban volt egy nagyon jól sikerült gulyáslevesparti, ami után életem legszebb bókját kaptam, ezzel muszáj eldicsekednem, még ha szerénységem tilja is (hihi:)), egy olasz srác, aki igazi olasz módjára csak az olasz ételt tartja ehető ételnek, bevallotta, hogy nem hitte volna, hogy valami, ami nem olasz, ilyen finom lehet:))) a karácsonyi lakomán is négyen ettük degeszre magunkat:) Grátisz megvarrom az elszakadt kabátokat, vagy pulóvereket, ha kell. Sőt, még élvezem is, nem szeretek haszontalan lenni. Persze azért van egy megállapodás, ha azt mondom, ma senki sem jöhet, akkor nincs kegyelem, senki sem jöhet. Attól függetlenül váratlanul is bekopognak:)
Voltam néhány állásinterjún, a pálmát határozottan a bekokainozott HR vitte, de nem mehetek el szó nélkül amellett a telefonos interjú mellett sem, amikor a fejvadász a google translate segítségével beszélgetett velem, mert nem tudott angolul (ha erre magamtól nem jöttem volna rá az állandó gépelés és a teljesen érthetetlen mondatok alapján, becsületesen bevallotta nekem! Reklámozzam? A Manpowertől hívott)
Megtanultam néhány alapdolgot hollandul, elboldogulok a boltban, piacon, ha nagyon kell, még egy filmet is megnézek, ha feliratos. Ennél több már nem lesz. Franciául meg... na igen, mondtam, franciasaláta van a fejemben, de jóval előrébb vagyok vele, mint a hollanddal.
Kiolvastam sok könyvet, annál is több filmet megnéztem. Felnevelgettem rengeteg jácintot (most is 9 sorakozik az ablakpárkányon, hát tehetek róla, hogy megveszek értük, és három darab 1 euró???), sikerült ibolyát hajtatnom egy darab levélből, igaz a jázminom nem virágzik, mert a macskák mindig lerágták a kis bimbókat, és az a növény, aminek nem tudom a nevét, de olyan igénytelen, hogy állandóan virágzik, az sem virágzik többet, mert megfogadtam a TV Deko tanácsát és lecsipegettem az elszáradt virágokat, erre ahelyett, hogy az igéret szerint még jobban virágozna, megsértődött. Egyszer sikerült nagyon hülyének beállítanom magam, de azért mégis jó tapasztalat volt, és igazán igaziból, belülről láttam a Viktor and Rolf házat és megnéztem magam a nagy, ovális, szürke tükrükben:)) És ami fontos még: megismertem egy csomó nagyon aranyos emberkét a blogokon keresztül!:))) Azt hiszem, ennyiben tudom összefoglalni az évet úgy, hogy minden igazán fontos dolgot megemlítettem. De lehet, hogy nem, nem mentem végig a hónapokon, pedig mindre jutott valami izgalmas meglepetés. Legalább nem volt unalmas:))) 2010 meg, zsebemben egy Budapestre, egy irányba szóló repülőjeggyel, amihez a két macska is be van regisztrálva, azt hiszem nem lesz unalmas az se, de majd visszatérünk a kérdésre jövőre. Azért remélem, legalább ennyire termékeny lesz hímzés és varrás terén, mint 2009!!!!!:))




