http://www.hermitage.nl
Ez egy új múzeuma Amszterdamnak, Amstelhof épületében, az Amstel folyó partján. Több, mint 300 éven át öregek otthonaként funkcionált az épület, ami egy idő után már nehezen tudta kiszolgálni a modern igényeket, 3-4 évvel ezelőtt végleg bezárták és kezdték el átalakítani múzeummá. A múzeum idén júniusban nyitotta meg kapuit, az első kiállítása a cári udvar életét hivatott bemutatni.
"At the Russian Court, Palace and Protocol in the 19th Century"
No és akkor következzen az én szerény véleményem:)
Az épület kívülről egyszerű, de igazán impozáns, én akár szépnek is mondanám, az Amstel folyó partján gyakorlatilag szétterpeszkedik, a főbejárathoz a belső udvaron át lehet bejutni. Belül viszont az egész olyan modern, hogy nekem csalódást okozott, olyan rideg. OK, én láttam az igazi Ermitázst, ami ugye a pétervári Téli Palota, ahol a gazdag cár ücsörgött, ezért voltak nagy elvárásaim, meg hát ha figyelemmel kíséritek akár fél szemmel is a blogomat, észrevehettétek, hogy nem szeretem a modern dolgokat, annál inkább a klasszikus, barokkosan csicsás stílust:) Viszont amikor beléptem az első terembe, ahol a bálok világa volt bemutatva, azért sikerült elfelejtenem, hogy az épület belülről milyen gyér. Azok a ruhák, azok a festmények!!! Óóóóóóóóóó... És egye fene, abban a teremben nem is olyan rosszul próbálták ellensúlyozni az épület hiányosságait: a fehér falakra egyszerű, fekete vonalakkal felfestve mindenféle ablak, stb. Sajnos fényképezni nem lehetett, amit én komolyan is vettem, és csak amikor már nem bírtam cérnával, lőttem suttyomban pár képet a telefonommal. Mások pofátlanul fényképezőgéppel mászkáltak, szóval igazolva éreztem magam, ha a kedvenceimről csinálok képet, annyira megihletnek az ilyen dolgok!! Most már bánom is, hogy nem volt fényképezőgépem, mert amikor kimentünk a múzeum boltjába, egyetlen nagy, vastag, drága könyvön kívül (amiben nem találtam meg a kedvenc ruhámat) szinte SEMMI nem volt a kiállításról, alig egy-két képeslap. Viszont mindenféle giccses bóvliból akadt bőven.
Visszatérve a kiállításra: csodaszép festmények, ruhák, legyezők, esernyők, amiket órákon át lehetett volna tanulmányozni. Olyan aprólékos munkával készültek akkoriban a dolgok!!! Selymek, bársonyok, csipkék! Olyan szépséges hímzések, festmények, hogy attól féltem, ott fogok elájulni, nyöszörögve, hogy én is akarok, én is, én is, én iiiiiiiiiiiisssssssssss......................
No és akkor következzen az én szerény kiállításom, amit a telefonommal csináltam
Hát hol vannak manapság az ilyen cipők?? A legszebb csizmát sajnos nem tudtam lefényképezni, túlságosan hátul volt. De azért el tudjátok képzelni, olyan kis formás bokacsizma, végig sok-sok apró gombbal, lila szaténból:)
Festett gyöngyvirágos legyező. Olyan élénk a színe, hogy kedved lenne megszagolgatni!:)
Ez a legyező a cárné tulajdonában volt. 400-valahány rubin, néhány gyémánt, arany és egyéb vacak díszíti. Mindettől függetlenül én a csipkétől voltam elájulva, olyan finom, vékony!! Nem is tudom, miért nem készítettem képet az esernyőkről:(
Pündéri reggeli köntös. Ebben aztán tényleg hercegnőnek érezheted magad akár hétfő reggel is:)
És akkor következzen az a két ruha, amitől a leginkább elállt a lélegzetem. Olyan szépen van használva a hímzés mindkét ruhán, hogy csak irigykedni lehet. Vagy tervezgetni:)
Ez a nyomorult telefon képtelen visszaadni a szineket, de higgyétek el nekem, mesésen néz ki! A mélyzöld bársony más szögből nézve pirosban játszik. A kis virágok bizony selyemmel vannak hímezve, és néha Kreiniket megszégyenítően csillognak!!
A kiállítás 2010 január 31-ig látható, a belépő borsos, 15€-ba kerül(I Amsterdam kártyával ingyenes), viszont borzasztó sokat kell sorba állni, ha nem jösz elég korán, 11 előtt még nem volt olyan durva, később már másfél órákat is sorba kell állni), én elviseltem volna több tárgyat is, de azért így is nagyon gazdag gyűjtemény, de ez ugye attól függ, ki milyen gyorsan rohanja végig (nekem minimum 3 óra, és még tekintettel voltam arra, hogy nem egyedül voltam, de hát meg kell ám nézni minden apró öltést!:)