Nov 28, 2009

Minden napra egy kis kép

Tegnap, mivel szét voltak fagyva a kacsóim, nem sok kedvem volt hímezni, ezért a (digitális) De fil en Aiguille gyűjteményemet lapozgattam (virtuálisan). És akkor megláttam őt. Őt. ŐT! És azonnal rohantam, méricskéltem és igen, gyanúm beigazolódott, tökéletes lesz az egy évvel ezelőtt vásárolt, azóta kihasználatlanul heverő gyönyörű  képkeretembe*, és olyan kicsi és gyors...
A hölgy a keresztségben a Leopoldine nevet kapta, azt hiszem kezd szokássá válni, hogy JB minden csajszinak, akit hímzek, nevet ad. Mondjuk én ezt a lányt inkább Marie vagy Julie-ként tudnám elképzelni, de JB azzal érvelt, hogy Victor Hugo lánya is Leopoldine volt, és igaz, hogy semmi csatlakozási pontot nem találtunk Victor Hugo és eközött a lány között, de hát kit zavar? Miközben varrtam, már százával láttam magam előtt a VintageVogue szabásminták címlapjáról szedett rajzok alapján készült magam tervezte hímzésmintákat. Még jó,hogy túl sok dolgot akarok megcsinálni, és nincs időm rájuk.

sajnos a középső kép borzalmasan rossz, de csak mert olyan sötét az idő, ha meg vakuzok, teljesen elrontja a színeket :(
*OK, egyébként akkoriban egy másik kép kedvéért vettem, de aztán pár nap után kiszedtem, mert azért mégiscsak kicsit túl negatív hangulata volt, és kinek van kedve azt bámulni? Egyébként azt a képet magam terveztem, nem voltam jó kedvemben, nyomasztott az az albérlet, ahol akkoriban laktam.

Nov 27, 2009

Párizsban jártam

vágyaimban, ezt a kis képeslapot hoztam:)


Ma kizártam magam a lakásból, egy órát fagyoskodtam az utcán (a szomszédos irodából a lányok megengedték, hogy küldjek tőlük egy emailt JB-nek), mire végül megmentettek. A termosztát meg az éjjel felmondta a szolgálatot, egy fél órába telt, mire sikerült beállítani, most a macskákkal körbeültük a finom meleget árasztó radiátort és duzzogunk. Míg fagyoskodtam, a kis gyufaáruslánynak képzelve magam megálmodtam, hogy ezt az apróságot, ami még nincs végleges formába öntve varrva még nem is mutattam be, és kitaláltam mellé azt is, hogyan fényképezzem le. Imádom a színeit, ezért volt muszáj megcsinálnom:))  A De fil en aiguille-ből származik a minta.

Nov 16, 2009

A blogszületésnapi ajándékom

mostantól megtalálható a gyommentes blogomban. Mint mondtam, ebben maradok mindenképpen és itt van többminden, az meg csak a szép, azoknak, akiket nem érdekel a sok dumám, vagy csak nem értik:) Viszont most egy olyat teszek közzé, ami csak ott lesz megtalálható, exkluzív dizájn Laucicától (aki megint Diortól lopott, elnézést...:)), a szép blog kedvéért! (annak a címét módosítottam, kicsit kevertem-kavartam, csavartam, "klónoztam", így most új címe van az új blogomnak, viszont hozzászólásokkal, követőkkel, a profilommal). Szóval fogadjátok szeretettel az ajándékomat, jó sokat dolgoztam rajta, ha akarjátok, reklámozzátok!:)

Csak minta van és leírás, amit elkészítettem, majd odaadom anyukámnak, mert tuti tetszeni fog neki:P

Nov 14, 2009

Hermitage Amsterdam képekkel:)

http://www.hermitage.nl
Ez egy új múzeuma Amszterdamnak, Amstelhof épületében, az Amstel folyó partján. Több, mint 300 éven át öregek otthonaként funkcionált az épület, ami egy idő után már nehezen tudta kiszolgálni a modern igényeket, 3-4 évvel ezelőtt végleg bezárták és kezdték el átalakítani múzeummá. A múzeum idén júniusban nyitotta meg kapuit, az első kiállítása a cári udvar életét hivatott bemutatni.
"At the Russian Court, Palace and Protocol in the 19th Century"
No és akkor következzen az én szerény véleményem:)
Az épület kívülről egyszerű, de igazán impozáns, én akár szépnek is mondanám, az Amstel folyó partján gyakorlatilag szétterpeszkedik, a főbejárathoz a belső udvaron át lehet bejutni. Belül viszont az egész olyan modern, hogy nekem csalódást okozott, olyan rideg. OK, én láttam az igazi Ermitázst, ami ugye a pétervári Téli Palota, ahol a gazdag cár ücsörgött, ezért voltak nagy elvárásaim, meg hát ha figyelemmel kíséritek akár fél szemmel is a blogomat, észrevehettétek, hogy nem szeretem a modern dolgokat, annál inkább a klasszikus, barokkosan csicsás stílust:) Viszont amikor beléptem az első terembe, ahol a bálok világa volt bemutatva, azért sikerült elfelejtenem, hogy az épület belülről milyen gyér. Azok a ruhák, azok a festmények!!! Óóóóóóóóóó... És egye fene, abban a teremben nem is olyan rosszul próbálták ellensúlyozni az épület hiányosságait: a fehér falakra egyszerű, fekete vonalakkal felfestve mindenféle ablak, stb. Sajnos fényképezni nem lehetett, amit én komolyan is vettem, és csak amikor már nem bírtam cérnával, lőttem suttyomban pár képet a telefonommal. Mások pofátlanul fényképezőgéppel mászkáltak, szóval igazolva éreztem magam, ha a kedvenceimről csinálok képet, annyira megihletnek az ilyen dolgok!! Most már bánom is, hogy nem volt fényképezőgépem, mert amikor kimentünk a múzeum boltjába, egyetlen nagy, vastag, drága könyvön kívül (amiben nem találtam meg a kedvenc ruhámat) szinte SEMMI nem volt a kiállításról, alig egy-két képeslap. Viszont mindenféle giccses bóvliból akadt bőven.
Visszatérve a kiállításra: csodaszép festmények, ruhák, legyezők, esernyők, amiket órákon át lehetett volna tanulmányozni. Olyan aprólékos munkával készültek akkoriban a dolgok!!! Selymek, bársonyok, csipkék! Olyan szépséges hímzések, festmények, hogy attól féltem, ott fogok elájulni, nyöszörögve, hogy én is akarok, én is, én is, én iiiiiiiiiiiisssssssssss......................
No és akkor következzen az én szerény kiállításom, amit a telefonommal csináltam

Hát hol vannak manapság az ilyen cipők?? A legszebb csizmát sajnos nem tudtam lefényképezni, túlságosan hátul volt. De azért el tudjátok képzelni, olyan kis formás bokacsizma, végig sok-sok apró gombbal, lila szaténból:)

Festett gyöngyvirágos legyező. Olyan élénk a színe, hogy kedved lenne megszagolgatni!:)

Ez a legyező a cárné tulajdonában volt. 400-valahány rubin, néhány gyémánt, arany és egyéb vacak díszíti. Mindettől függetlenül én a csipkétől voltam elájulva, olyan finom, vékony!! Nem is tudom, miért nem készítettem képet az esernyőkről:(
Pündéri reggeli köntös. Ebben aztán tényleg hercegnőnek érezheted magad akár hétfő reggel is:)

 És akkor következzen az a két ruha, amitől a leginkább elállt a lélegzetem. Olyan szépen van használva a hímzés mindkét ruhán, hogy csak irigykedni lehet. Vagy tervezgetni:)


Ez a nyomorult telefon képtelen visszaadni a szineket, de higgyétek el nekem, mesésen néz ki! A mélyzöld bársony más szögből nézve pirosban játszik. A kis virágok bizony selyemmel vannak hímezve, és néha Kreiniket megszégyenítően csillognak!!

A kiállítás 2010 január 31-ig látható, a belépő borsos, 15€-ba kerül(I Amsterdam kártyával ingyenes), viszont borzasztó sokat kell sorba állni, ha nem jösz elég korán, 11 előtt még nem volt olyan durva, később már másfél órákat is sorba kell állni), én elviseltem volna több tárgyat is, de azért így is nagyon gazdag gyűjtemény, de ez ugye attól függ, ki milyen gyorsan rohanja végig (nekem minimum 3 óra, és még tekintettel voltam arra, hogy nem egyedül voltam, de hát meg kell ám nézni minden apró öltést!:)

Nov 13, 2009

Semmi kreatív:)

No, ha már megígértem, itt a beszámoló. Mit ne mondjak, gyors volt!:) Hamar kipenderítettek onnan, miután minden kertelés nélkül bevallottam, hogy nem, nincs diplomám (mármint van, de az számotokra nem jelent semmit), és nem, sose dolgoztam hasonló helyen, de még csak varrni sem tudok rendesen. Hogy minek öltem bele annyi munkát abba az önéletrajzba, mert mit akarok náluk csinálni? Na erre már nem emlékszem mit mondtam, azt hiszem valami olyasmit, hogy igazából bármiféle háttérmunkára igen alkalmas vagyok, de közben azon járt az eszem, hogy tényleg, minek is? Ez pont ugyanolyan művilág műmosollyal, mint az összes többi világvállalat, legfeljebb valamivel szebb csomagolópapírban. Igen, azért nem Christian Lacroix, hanem Viktor and Rolf, mert azt hittem, ők az egészet valahogy nem sznobizmusból csinálják hanem mert értéket, szépet akarnak teremteni. De igazából már akkor rájöttem, hogy tévedtem és jó sün módjára leszálltam a súrolókeféről, amikor először nem nyitottatok nekem ajtót, és háromszori csöngetés után inkább a postaládába dobtam be azt, amin annyit ültem. Tudom, naív, ne is mondjátok. Az a szerencse, hogy általába a munka folyamata kedvéért hímzek, varrok, csomózgatok, és amint kész, vagy majdnem kész az adott tárgy, már nem is érdekel, és más után nézek. Különben bosszankodnék, hogy de elcsesztem ennyi időt. Azért megsimizték az önbecsülésemet, hogy kihangsúlyozták, hogy a munkám lenyűgözte őket:) Tartsák meg, ajándék, én meg tovább keresgélek, és majdcsak megtalálom azt a céget, amelyik még száz évvel ezelőtti elveket hirdet. Maximum majd magam alapítom meg, és hamar csődbe megyek, mert az értékrendem nem tud igazodni ehhez a világhoz:)
A másik, gyommentesített blogomat még jó, hogy megcsináltam egyébként, mert kérték, hogy küldjek legalább valami portfóliót, ha már nincs mit felmutatnom. Leszedtem a régi hozzászólásokat meg a követőket, majd később visszarakom. Ott megfogalmaztam az üzenetemet a világnak.
Köszönöm a támogatást mindenképpen, és már tényleg majdnem elkészült a blogszületésnapi ajándékom (csináltam megint egy mintát, ha tetszett a múltkori, akkor talán ez is jó lesz:), nem akartam sorsolósat), csak most meg JB szülei itt vannak látogatóba és velük telik az idő.
A tegnapi szerencsesütim. Még sikert is aratott, másnak még nem jött ki:)

Nov 10, 2009

Mit vegyek fel, nincs egy rongyom se!!!

Levelet kaptam. Egészen pontosan emailt. Majdnem elájultam, nem kaptam levegőt és, és, és, és! Emlékeztek, hogy kihímeztem az önéletrajzomat, végülis mit veszíthetek alapon, de még csak ajtót sem nyitottak, amikor át akartam adni a címzett cégnek? Most írtak, hogy decembertől van egy három hónapos gyakornoki állásuk, és szeretnének behívni interjúra! Azt hiszem életemben nem izgultam így. De komolyan, mit szokás felvenni, ha az ember a világ egyik vezető divatházához megy? OK, nem talpig dizájnercucc, nincs egy szál se. Majd olyan Laurásan. Mert ha már elrontottam, és a születési dátumnál egy évszázadot tévedtem (1881-et írtam, és hát lusta voltam kijavítani), akkor nem gond, ha a szokásosan öltözöm, pont mint aki nem ebben a világban él ("I am sorry, are you from the past???") OK, nem farmerben, főleg nem abban, amelyik kikopott a biciklitől, van egy Vagabond cipőm, amibe halálosan beleszerettem a nyáron még Pesten, és amikor itt egy kirakat előtt elmentem, megláttam, és nézem, no lám, ez pont olyan, mint az enyém, csak nem pántos, na és hát persze, hogy V&R, és csak ötször annyiba került mint az enyém, de hát azt csak nem vehetem fel, mert még azt hinnék, hogy, jaj, de zakatol a fejemben minden, és én  még újra akartam varrni a táskámat most, de remeg a kezem! Gyakornokoknak nem is nagyon szokás fizetést adni, mi? Nem baj, feláldozom ezért az összes összespórolt meg végkielégítettségemet, három hónapig majd tojásrántotta lesz vacsira, úgyis fogyózni kell, de azért havi ezernek azért örülnék, az a szerénynél is szerényebb, de azért jó lenne fizetni abból az albérletet. Ahogy olvastam, az előző ilyen pozíciót végzős divatiskolásoknak hirdették meg, nekem meg annyira van közöm a divathoz, amennyire az eddigi internethálózatok konfigurálásával töltött időmben találkoztam, de hát végülis a levelemben nem tagadtam le semmit, és ha mégis behívtak, akkor behívtak, szóval most már fel is fognak venni, úgy döntöttem.
Kérek mindenkit, hogy borzasztóan nagyon drukkoljon nekem péntek délelőtt!!!!!!

Egyébként mára másik bejegyzéssel készültem, mert ma van a blogszületésnapom, egy éves, és az ajándékom nektek már félig elkészült, ma akartam befejezni, de takarítani is kellett, meg olvasni is, aztán ahogy megnéztem a leveleimet, azóta meg aztán pláne szétestem, és tényleg el vagyok maradva, és most amilyen állapotban vagyok, azt hiszem, a mai nap kiesett nálam hímzésügyileg, de hát remélem megértitek, azt hiszem igazán kijelenthetem, hogy életem legnagyobb lehetőségét lobogtatták meg most hirtelen előttem és teljesen zzzzzzzzzzzzzzz vagyok, de igenis felvesznek, uff.
Na jó, azért ha már blogszületésnap, akkor elárulom, hogy első körben csináltam egy "szép" blogot. Olyat, hogy aki nem szereti a sok blablát, "használhatja" azt (értelemszerűen kevesebb bejegyzéssel is). Meg a jó pocsék angolommal is van, meg minden, ahogy illik, szóval talán csak hasznát veszi valaki. Ha nem, az se baj, a lényeg, hogy ott szépen vannak tálalva a munkáim, mert itt elvész a gyerek. Sokat gondolkodtam, hogy áttranszportáljam-e az egészet innen oda cakk-pakk, olvasókkal, mindenestűl, de végül úgy döntöttem, maradok önmagam, itt. Ha ezt beszüntetném, akkor azt nőné be a gyom egy idő után, ennyit egy év alatt megtanultam :)

Szóval első blogszületésnapi ajándékként fogadjátok szeretettel a gyommentesített blogomat!:)

http://blablabylaura.blogspot.com/

Nov 9, 2009

Díj:))


Jucustól kaptam!!!:) Nagyon szépen köszönöm! Előbb nem tudtam reagálni, nagyon sűrű volt az elmúlt pár nap, alig pár percre ültem számítógéphez, de most pótolgatom a blogolvasást!:)
Kinek is adjam tovább??? Mindenki blogját szeretem olvasni!!! Kinek adjam tovább? Mindenkinek adnék, vannak, akiknek már továbbadtam más díjakat, most így akkor kinek?:)
Kathának (már az új blogja címét linkelem), mint mindig, mert a kutyája-macskája nálam még mindig dobogós!:)
Mónikáét is szeretem, pláne most, hogy ha nem ő, nem is tudok az új Anna Gavalda könyvről!!!:))
Most csak ennyi embernek adom azt hiszem, de ahogy mondom, mindenkinek adnék!! Már elvonási tüneteim voltak, hogy három-négy nap kimaradt és nem láttam, ki milyen szépet alkotott!:))
 
Mit olvas az utca embere?
Ferihegy 2a, egy fekete csipkekendőbe csavart, savanyú vénasszonynak álcázott 20-as évei végét taposó lány a Keresztszemes Magazint tanulmányozta behatóan, majd őrült módjára elloholt, amikor meghallotta a hangosbemondóban, hogy "Amszterdamba tartó Laucica nevű utasunkat kérjük sürgősen a 27-es kapuhoz". Kémeink hallani vélték, ahogy a vénasszony rohanás közben fortyogott, hogy "ez már a második alkalom, amikor majdnem lemaradok a gépemről, mert utolsó pillanatban veszem meg a KM-et, nem, nem, legközelebb előre felkészülök".
Később, a Malév 666-os járatán  ugyanez a savanyú vénasszony, miközben az előtte lévő ülés támlájának zsebéből kikandikáló zöld papírzacskót bámulta hasonlóan zöld arccal, Anna Gavalda Vigaszág című könyvét ölelgette szeretettel.

Update:) Miközben itt még mindig blogokon mászkálok, több embernél találtam ezt a tesztet, és hát ki hitte volna, hogy pont egy ilyen szobabelső fog kijönni nekem a végén?:) JB külön felhívta a figyelmemet a kandalló fölött lógó festmény témájára:)))


Pretty
The Pretty palette consists of soft colors that are evocative of the Victorian Era. They remind one of dreamy summer days, poetry and fragrant flowerbeds ofdelicate pastels. These color arouse interest but gently and softly. The colors appeal to a person who wants to be surrounded by beauty and looks to nature for inspiration.

Nov 8, 2009

Táskából sosem elég...;)

Látszik, hogy kicsit (?) ferde a varrás, majd szétbontom, és újra megcsinálom, csak sajnos gyakorlatilag az utolsó pillanatban varrtam készre, ami rányomta bélyegét, mert már ideges voltam, mert becsületbeli ügynek tekintettem, hogy befejezzem, és alig volt idő.

Szóval tegnap megvolt az esküvő, egy szuperjó képet sikerült lőnöm a bátyámról, amikor kimondta az anyakönyvvezető a "férj" szót :))) a gyűrűpárna a bevetésen jól viselkedett, nagyon szép volt, az új táskám is azt hiszem:) Na most rohanok, még családi ebéd lesz most.

Nov 4, 2009

Gyűrűpárna

A fekete alapon lila képen dolgozom éppen (természetesen az a hölgyike is kapott nevet, Gertrud, ejtsd: Zsertrüd :)), péntekig muszáj befejezni, viszont hétfőn sürgős megrendelést kaptam, és hát nem tudtam nemet mondani.

Szombaton esküvő van, péntek este utazom haza két napra. Na nem az én esküvőm, hanem a bátyámé:) Amikor vettem a repjegyet, még nem tudtam, hogy hogyan fogok állni munkaügyben, úgyhogy nem mertem hosszabb időre menni. Az esküvő amolyan csak aláírjuk a papírt és jól van stílusú, semmi flanc, még csak menyasszonyi ruha sem lesz, ezért nagyon visszafogtam magam, hogy ne hímezzek valamit a témában a tisztelt ifjú párnak, de azért hétfőn kaptam egy emailt, hogy hát a menyasszony azért örülne egy gyűrűpárnának, legalább az adna valami esküvő-feelinget. Mivel a forma, a szín nem volt kötött, de az idő igen, hát esküvős-kacatos oldalakat nézegettem, ihletődtem (mert ha kútfőből csinálom, tuti belebonyolódok, és hát hímzésre, frivolitére nem volt idő). Szóval ez kerekedett belőle:) Eredetileg strasszos gyűrű fogná össze a masnit felül, de nem is találtam olyat, meg nem is akartam teljesen ugyanolyat, amit árulnak minden honlapon, azért legalább egy kicsit legyen egyedi. Ezek az öntapadós bogyók meg egyszerűen csodaszépek a fekete bársonyszalagon!
Egyébként már használatban van, pont jó a szomorú Cseburáskámnak: