Csakúgy. Tegnap ráakadtam erre a könyvre:
Brunonia Barry: A csipkeolvasó a címétől és a történettől teljesen bezsongtam. Elkezdtem olvasni, aztán mi a fene ez a sz*r? Én nagyon elnéző vagyok a könyvekkel, de ez? Aztán elolvastam az értékeléseket (nem szoktam előre elolvasni, csak az átlag pontszámot nézem általába, hogy ne befolyásolja semmi az értékelésemet), és kiderült, hogy mindenki agyonimádja ezt a könyvet. Hajjaj, megint belenyúltam ezek szerint egy sikerkönyvbe. Már a negyedénél tartok, de még mindig egy nagy adag sz*rnak tartom, pedig én tényleg nem mondok ilyet könyvekről. De most már befejezem, mert hátha tévedek, annyira szeretném szeretni ezt a regényt, és mert érdekel, mi az, ami annyira nagy durranás, hogy mindenki rajongja? De legalább arra ösztönzött, hogy feltegyem már végre a következő vert csipke projektet. Terítő, még Zsuzsa adta azon a bizonyos egyetlen vert csipke órán. MUK-osodjunk, hahahaha!
Ugyanazzal a sárgás 20-as fonallal csinálom, amivel a gránátalmát, ez is jó sűrű lesz. Elvileg 80-assal kéne, de valamiért beleszerettem vert csipkében ebbe a sűrű, sárga masszába. MUK-osodtam kicsit hajócsipkében is, egy fekete szélcsipkét kezdtem el (80-asból), majd egyszer, ezer év múlva ez is meglesz. Meg egy hajócsipke könyvjelző is létezik már papíron. Ééééés most megpróbálom befejezni a kövér mihaszna angyalkás táskát, fogadjunk már elfelejtettétek, olyan régen kezdtem el. Nem baj, talán pár nap múlva kész lesz. Jaj, és rajzoltam már egy gyönyörűűűű legyezőt, kéne hozzá mintát csinálni, és elkezdeni... Pedig heves szerelmet érzek megint a Dimensions Parisian bicycle hímzésem iránt és egy újabb brosst is terveztem... normális az, hogy néha olyan időszakok vannak, amikor semmi sem mozgat meg, a falra mászom az ihlettelenségtől, máskor meg 20 kézre lenne szükségem, hogy mindent befejezzek, ami a fejemben zsong??????? Egyik állapot sem kellemes, nyaff-nyaff.
Szerdán megvolt a nyelvvizsga. Eredmény majd valamikor. A fogalmazás kicsapta a biztosítékot nálam, 45 percből 10 perc azzal ment el, hogy nem tudtam, hogy mit írjak, mert az volt a téma, hogy mutassam be országom egyik híres emberét. Az eddigi érdekes, színvonalas fogalmazásaim most sehol sem voltak és nem azért, mert nem lehetett szótárt használni. Hát miről írtam? Nem ér röhögni: Petőfi Sándorról. Mondom nem ér röhögni! 5 éves kisgyerek szintjén fogalmaztam, azért szeretem Petőfi Sándort, mert aranyos verseket írt a háziállatokról (közben bakelitlemezen forgott a fejemben az Anyám tyúkja...), de a forradalmi költészetével lett híres, blabla... hát egen, nem vagyok egy vizsgázós típus. A lényeg végülis nem az, amit mondok, hanem hogy hogyan. Az is 5 éves lett kb, általába azért már sikerül kicsit összetettebb mondatokat összehoznom, de most alig volt idő, ideges voltam, utálom a vizsgákat. Meglátjuk. Ha nem buktam meg, az már jó, és hát miért is buktam volna meg, a többi része a vizsgának viszonylag jól ment. A szóbeli része is, előttem egy brazil csaj dumált, 5 éve van Franciaországban, mellette labdába sem rúghatok. Igyekeztem életem kanyargós fordulataival szórakoztatni a vizsgabiztos nénit, nevetett, úgyhogy talán sikerült megnyerni, ha már nyelvtanilag nem vagyok a csúcson. Ez is mekkora szemétség egyébként! A beszélt nyelvben a tagadásnál SOHA SENKI sem mondja ki a ne-t. Pl hogy nincs valamim, úgy mondják, hogy "j'ai pas..." (zsé pá) és nem a nyelvtanilag helyes "je n'ai pas..." (zsö né pá). Namármost én mindig tisztességesen odamondtam azt a ne-t , szó ne érje a ház elejét, de aztán egy idő után, ha rajtam kívül senki sem mondja úgy, akkor én sem fogom, mert nevetséges és mert egyszerűen az ragad bele a fülembe, amit mindenki használ nap mint nap (és művelt, olvasott emberekkel vagyok körülvéve!). Aztán meg mi van vizsgán? Mondom automatikusan "j'ai pas...", látom a néni arcán az árnyékot, a szemében a villanást, javítom "je n'ai pas". Áh, basszus már, ez pl így baromira nem igazság. Na mindegy, nem ezen múlik a vizsga, nem is számít, csakúgy:)
Mimóza kép, aminek persze semmi köze ehhez a bejegyzéshez, meg már rég elvirágzott, de most találtam a memóriakártyámon ezt a sok bolyhot.
Kéne már valami új háttér, az nem járja, hogy 1280x800-nál nagyobb monitoron csík van a blogom oldalán. De most nem érek rá, hát hímeznem, csipkéznem, olvasnom kell!!!! Ja, és munkát keresnem... trallala...
No comments:
Post a Comment