csak a szokásos:)

Vagyis igyekszem nem nyavajogni:) négy nap ágyban heverészés után már kifejezetten jól vagyok, de anyósdoktornéni még mindig nem engedett iskolába, mert úgy köhögök, hogy kiköpöm a tüdőm. Már elfogyasztottam a fél patikáját, megittam a fél kertet tea formájában, már nincs lázam és frissnek és üdének érzem magam, kivéve, amikor csillagokat látok a köhögéstől. Nem baj, mindjárt arra is lesz valami bogyó vagy szirup vagy tea vagy oldat vagy olaj vagy kistehén.
Sajnos nem túl szerencsés itthon ülnöm a héten, mert szerdán lesz a nagy vizsga (húú!!!), azután már nincs iskola és tudjátok, én nagyon szeretek ide járni. Miután már kezdem érteni maximálisan, amit a tanár mond, miután már mindannyian jobban tudunk kommunikálni egymással, nagyon érdekes és izgalmas az egész, mert jól van megszervezve és kitalálva! Csak hétfőnként van az a klasszikus tanórás, nyelvtanozós, feladatmegoldós tanóra, az, ami miatt mindenki utálja a nyelvórákat, mert kit érdekel. Keddenként fel van adva egy-egy téma és arról van vitanap. Az a legjobb! Persze sokat segít, hogy mindannyian más országból jöttünk, mindenki kíváncsi a másikra, mindenki be akarja mutatni a saját országát, nem is tudom, mi mindenről volt már szó. Pl a tea! Milyen üres téma, pedig mennyire más Japánban, ahol nagyon precíz szertartása van, Tunéziában, ahol mentával isszák, magasról töltik ki, Törökországban, ahol bitangerős! Én csak azzal tudtam hozzájárulni (hosszas kutatómunka után!!), hogy Magyarországon a tea egy sznob szokás, és úgy jött be nyugatról, az arisztokrácia majd a burzsoázia jóvoltából, mert rendes magyar ember bort és pálnikát iszik! Ámen. Egyébként hasonló a története Franciaországban is, szóval nem gáz;)
No, aztán szerda szünnap, csütörtökön filmet nézünk és azt tárgyaljuk meg, kielemezve a szavakat, a mimikát, ezzel kiemelve a helyi szokásokat, viselkedési formákat. Pénteken pedig fogalmazási nap. Írunk, vagy összesítő a keddi beszélgetésről, vagy a filmről, választható. Néha képet hoz a tanár és ahhoz kell kitalálni egy történetet, de volt már szöveg nélküli, szétvágott és összekevert képregény is. Miközben mi írunk, a tanár körbejár és javít, segít, magyaráz. Az óra végére mindenkinek van egy fogalmazása, kijavítva. Ezt a napot szoktam ellógni, pedig az egyik leghasznosabb... na most már mindegy:) irtó jó volt a diktálás is egyszer, amikor nem a tanár diktált, hanem mindenki kapott egy-egy mondatot egy feldarabolt szövegből. Ó, a kelet-ázsiai lányok kiejtése!! A legjobb, hogy mindig mindent azonnal javítunk, persze belefér, mert 3 és fél órás a foglalkozás és mindig kicsit más a csopot összetétele, nem úgy, mint az iskolában. Angolul tilos megszólalni, és minden más nyelven is. Persze rengeteg az orosz, most megszaporodtak a tunéziaiak, szóval az orosz és az arab mégis megy pad alatt. És persze az angol is.
Egy kis pedagógia-fogalmazás sikeredett itt nekem, pedig nem is ezt akartam. Igazából most elkészült majdnem egy hajócsipke-terítőm, amit igyekeztem különlegesre csinálni, de nincs kifogás, sz*r lett. Mondhatom, hogy beteg vagyok, meg gyűűűűűűlölöm a vastag 10-es fonalat, régen egyenletesebben ment vele a munka, de most már annyira ráálltam a vékony 80-ra, hogy nem érzem a csomók feszességét. Nem, nincs kifogás, nem lett szép. Pedig maga a minta szerintem gyönyörűszép lett, csak hát a kivitelezés lett elszúrva. Most még felvarrom tüll-alapra, hogy kijöjjön az, aminek ki kell jönnie, ez a leghosszabb és legidegesítőbb munka, aztán pedig kész. És utána akarok valami színeset!!!!! Nem bírok én fehér cuccokat csinálni egyhuzamban, színek kellenek!!! (rózsaszín-hihi:)) csak persze nem tudom mi. Meg persze még mindig nem ennek van itt az ideje, de mindegy.