Életjel

Meleg van, megsülsz, vetkőzöl. Másnap már előrelátóan kis balerina-cipőben mész, kardigánban. Jól odafagysz, a farkasordító hidegben ki sem mész ebédszünetben. Úgyhogy amikor másnap már jól beöltözve, mindenre felkészülve, kabátban, vastag zokniban sülsz pecsenyére a tűző napon, már kezded átkozni az égieket. Szóval nem csoda, hogy a manduláim nem bírták a kiképzést, már kb négy-öt napja a betegség határán egyensúlyozom, tea literszámra, meg nyelem a vackokat, amiket otthonról hoztam, de sem nem gyógyulok, sem nem esem ágynak teljesen (nehogy azt higgyétek, van ám nekem betegbiztosításom, kemény 85€-t kipakolok érte havonta, de ilyen betegséggel nem érdemes elmenni itt orvoshoz, csak annyit fog mondani: szedjél a placebók családjába tartozó paracetamolt, vény nélkül kapható bármelyik drogériában, kajaboltban, újságosnál, szerintem még az kisállatkereskedésben is). Na nem baj, túlélem, ez csak amolyan tél végi satnyaság.
Húúú, tegnap mi történt velem... szóval ahogy Dórának is írtam, azért egy kisebb dolgot még bele akartam csempészni az ajándékok közé, de hogy ne csakúgy lébecoljon a borítékban, valamit kellett vele csinálni. Mivel most éppen ezt csinálom (ez lesz belőle, természetesen a párizsos verzió:)), megihlettek a képeslapok és a posta világa, ezért abból indultam ki. Na, nem akarom lelőni a poént, úgyis apróság, a lényeg a lényeg, hogy 7 évnyi hímzés után életemben először fordult elő velem, hogy a fonal kieresztette a színét!!!!! A lélegzetem elállt, rohangáltam, mint pók a falon. Ilyen is csak velem fordulhat elő, hogy pont akkor, amikor ajándékba készül:( Igaz, először használtam Waterliliest, és rá van írva, hogy figyelni kell vele, de gondoltam, ez csak amolyan biztonsági előírás, amúgy is csak langyos vízben szoktam kiöblíteni, leszedni a macskaszőrt, jobban ki lehet húzgálni vizesen, hogy elkerüljem a vasalást. Jó, használtam már Waterliliest, csak még nem fejeztem be(nem jellemző rám, mi?:)), szóval még nem jutott el a mosás stádiumáig. Aztán elég pocsékul éreztem magam ahhoz, hogy totál kiboruljak ettől, JB így is nagyon lelkesedett érte, mondta, aranyos így is, küldjem el. Szóval elküldtem így, amúgyis már menni kellett a postára, mielőtt bezár. Na, hát nem tökéletes, de nálam soha semmi sem az, ez a védjegyem. Túl unalmas valami, ha nincs benne hiba!!! Posta után végül sétáltunk a városban, kiültünk a Rembrandtpleinen lévő coffeeshop teraszára, amíg JB az ott dolgozó legjobb barátjával tárgyalja meg az élet nagy dolgait, addig én bámulom a turistákat, imádom ezt csinálni, magam is meglepődök rajta, hiszen általába nem bírom a passzív elfoglaltságokat. Na mindegy, elkanyarodtam a témától. Mi is volt a téma? Mindegy. Egyébként a hímzés, amit mutattam, kb egy hét eredménye. Nem túl látványos, mi? Jól van na, nem voltam túl jól. Pedig már két hete bevetésre készen vár a Tilda-hercegnőm szabásmintája:(