Őőőőő

Most nincs ötletem a címhez:) Igazából három dolog van:

1. Elkészültem az előző bejegyzésben látható könyvecske-füzetke készítésének a leírásával, ott van, ahol a többi is, ahol kevesebb a duma, több a lényeg. Méghozzá

2. Sikerült a KRESZ-vizsgám!!!! Ráadásul két hibával, ennyire jól még otthon sem sikerült soha. A legrosszabb, hogy az első hiba aaaaaaaannyira ciki: szabad-e áthajtani a záróvonalon? Mondom magamban, hát persze, hogy nem, és azzal a lendülettel már nyomom is az igent. A másik hiba meg: a legkisebb követési távolság tehergépkocsiknak tábla vonatkozik-e a mezőgazdasági vontatóra? Most őszintén, ez engem hol érint? Városi gyerek lévén élőben nem láttam még mezőgazdasági vontatót, és még ha vidékre is találnék autózni, fájjon emiatt a traktoros meg a kamionos feje. De mindegy is, magyarázom a bizonyítványom:) szóval most feszít a büszkeség, hogy ilyen okos vagyok (tudom, mindenki meg tudja csinálni, de hadd tömjénezzem már magam egy kicsit:)))) Annyira nem az én világom ez az egész, hogy szenvedtem, mint a kutya. Na most meglátjuk a konkrét vezetéssel mire jutok, ha törik, ha szakad, nekem május végére jogosítványom lesz, nem húzhatom az időt, nincs bukás, pótvizsgázgatás. Uff.

3. Ha már az első pontban szó volt a könyvkötésről, akkor bemutatom a gimnáziumi évek alatt készült könyvemet, az igazán igazi könyvkötészeti eljárással készült, még a papírokat is mi varrogattuk össze magunk! A borítóról gondolom rögtön kiabál, hogy én rajzoltam, imádom a csigákat-igaz azóta már enni is...:))) 1-2 évig őrízgettem, aztán naplóvá léptettem elő, sajnáltam, hogy magában fekszik, és hát milyen izgalmas ám olvasni, hogy 11 évvel ezelőtt, március 5-e szintén péntekre esett, és ötösre feleltem földrajzból (ami nagy szó, mert abból a tárgyból kaptam mindig "ne rontsuk már el szegény bizonyítványát ekkora kettessel" kegyelemjegyet), majd egy DT rendszámú kocsival elvittek minket a pakisztáni nagykövet rezidenciájára, és "bevallom őszintén, baromira lelkes voltam!" (nem csodálom, most is az lennék, de figyeljétek, micsoda irodalmi stílusban íródott ez;)). Az iskolánk névadójának ünnepére mentünk pakisztáni tárgyakat kunyerálni, és a naplóm szerint odáig voltam tőlük, különösen a hímzett ruhák a papucsok és a szőnyegek:)) még jó, hogy pont ezen a napon volt, mert egyébként csupa semmiről szól az egész:)) Nem is rossz, el is felejtettem, mi minden történt itt velem!:)) Van benne néhány rajz, mindenféle színházjegy, képeslap, matrica. Jó dolog ez a rendszeres napló, kár, hogy leszoktam róla. Pont pár napja találkoztam gimnáziumi osztálytársnőmmel, és mondtam, hogy nekem a középiskola egy fekete lyuk, amit az emlékezetem tapintatosan kitörölt az agyamból, erre most kiderül, hogy még jó pillanatok is voltak!:))

(a tévében meg épp Törőcsik Mari "riszálja a csipőjét, mert ő egy ostoba, buta, műveletlen liba"-Két emelet boldogság c film:))