Mindenféléről

Néha feljövök ebbe a blogba, hogy megnézzem, van-e valami haladás a tojásomban... aztán csalódottan továbbállok. Szar az élet. (régi kép Pincevirágról, a szemében tükröződik az én csalódottságom)

Jól van na. Egyébként most leginkább a legyezőm hajócsipkéjén ülök. Eszméletlenül idegesít, de nagyon be akarom fejezni. Három napom elment arra, hogy megtervezzem a mintát hozzá. Persze még csak az első (igazi) sorba kezdtem bele (az alapozás már megvan, azt nem számolom), kettő lesz. Jó lenne három, de szerintem megunom még előtte, mert túl hosszú és idegesítő, és én szeretnék végre készen látni valamit. Valami komolyabb munkát, mert sírhatnékom van a gyommentes blogom felhozatalától, olyan vacak. Nem érem el a magamtól elvárt színvonalat. Persze ha a franciára csak fele annyi gondolatot szánnék, mint amennyit a terveimre... de nem nagyon sikerült irányítani a gondolataimat:(
Ja, lecseréltem a blogos profilképemet, ennek szebb a színe, meg az előző, habár rámjellemzően idióta volt, mégiscsak a munkahelyemen készült, ideje volt már leszámolni vele. A nizzai tengerpart az én imádott táskám ölelgetésével sokkal közelebb áll az életemhez most. (hála az égnek, kop-kop-kop)


A kövér mihaszna kis angyalkás táskával is sokat foglalkoztam. Erre is sok idő elment, mert a girlandokat magam tervezgettem, és közben rájöttem, hogy az egyik kövér mihaszna kis angyalkát rossz helyre hímeztem, kb 5 kocka eltérés van, ami persze nem látszott, de amikor már ott lesznek a girlandok, akkor már viszont szembeötlő a tévedés. Úgyhogy egy angyalt a négyből vissza kellett bontani. Sálálálá. Nem gond, de a visszabontás nem egy egyszerű művelet.
Meg utálom hímezni, mert az a nyomorult szatén DMC szakad, mint a fene a 28-as tűben. Hja kérem, kell nekem ilyen sűrű anyagon hímezni...Amit anyukám leszólt, hogy egyszerű pamut. Kikérem magamnak, örültem, mint majom a farkának ennek a kb 52-es vászonnak!  De a táskához legalább megvan már a csipke, szóval már csak egy angyal és 4 girland maradt, mert az alsó sor már kihímezve. Ja, meg a két ronda madár, mert ha már giccs, akkor legyen igazán giccses. Ha kész lesz, akkor szép lesz. Szerintem. Majd meglátjuk.
Ilyen a terv, elvileg így fog kinézni, ha minden hímzés meglesz rajta. A girlandokat csak odaphotoshopoltam kimentve a képet a tervezőprogramból (PCStitch), a többi már kész (kivéve a visszabontott angyalt ugye. Nem pontosan lesz ilyen, mert az arányokat csak szemre vettem figyelembe, a csipke meg felkunkorodott a csücsköknél a képen, de nem számít, mert girlandozáshoz kellett a fénykép, nem mutogatáshoz:)).

És akkor még egy angyalkás képeslap, amibe én olyan szerelmes vagyok, hogy állandóan bámulom. Milyen jó, ha az ember a városka doktornénijével megy ki a helyi könyvfesztiválra, az angyalkarajzoló néni ajándékba adta nekem a képeslapot:)) Eszméletlen édes kis haszontalanságokat csinál a néni! Kicsike füzetecskék, minden oldalon édes kis angyalkarajz akvarellel, tintával festve, színezve, ráragasztva egy kis csipke, egy kis fonalcafat, merített papíron , arany tollal körbekerítve, imádnivaló kis kollázsok. Ááááááá, kész voltam, végigtaperoltam az egész portékáját. Sajnos nem találtam meg a nénit a neten, ezért nem tudok többet mutatni tőle.

Ó, és a múltkor még lovakocsikáztunk is a doktornénivel:))) Elvittek minket ingyen egy körre, ha már az utcánk végében lévő nyugdíjasotthon lakóit kocsikáztatták, a végén megálltak a ház előtt, mi felültünk és mentünk:)) Jaj, de imááááááádtam!!! Én úgy, de úgy szeretnék azzal közlekedni a mindennapokban! Olyan nyugodt, frissítő, romantikus! 

És még egy kép. A festőbácsi, aki csodálatosangyönyörűűűűűűűűűűűűséges anyagokat, textíleket, képeslapokat, mindenféléket tervez, az ő egyik képe, az egyik kedvencem tőle. Majd egyszer megkérdezem, hogy nem próbálhatnék-e meg mintát csinálni az egyik képéből (szerintem kemény falat visszaadni az akvarellt hímzésen, nem vagyok a Lanarte vagy a Dimensions tervezője, de szívesen kipróbálnám:)) Nem túl jó kép, de jobb is, mert nem kértem engedélyt arra, hogy közzétegyem, ezért csak titokban mutatom meg;)


Ó, igen, és emellett sem tudok elmenni szó nélkül. A szivacs. Tudom, nem egy esztétikus téma, de hát nézzetek rá... Szóval Victor, JB öccse csempézéssel foglalkozik, ő rakta ki a fürdőszobánkat is. Emiatt úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére, szinte már abnormálisan takarítja állandóan. Tegnap, amikor kezet mostam, rámszólt, hogy figyeljek oda, hogy a vízcseppek ne szálljanak a falra, ha mégis, akkor töröljem le magam után. Jó, hát jó. Igyekeztem én nagyon, de estére mégis ott voltak azok a kis rászáradt cseppecskék... és amikor mosom a fogamat, nézem, néhány összeállt, és egy szmájli alakjában vigyorognak rám!!!! Rohantam  mutatni JB-nek, hogy nem az én hibám, ezek szórakoznak velem. Ma reggel meg ez a látvány fogadott. A tegnapi takarítástól a szivacs, amivel Victor mindig nyalja a csempéit, ilyen állapotba került. Mennyi szeretetet adhat bele a műveletbe szegény gyerek, hogy még a szivacs is szívalakban kopott ki????