Hétvége

Igazából most az orromat fájlalom, mert délután felhívott a román lány, akivel a franciaórán összebarátkoztam, hogy Cannes-ban vagyok-e, és mivel épp kijöttem a dolgozóból, vagyis ott voltam, ezért kiültünk a Croisette-re dumálni (az ingyen székekre, naná, persze, hogy nem a drága kávézókba:)). Észre sem vettem, hogy három órát ültünk, és most egy paradicsomot megszégyenítően piros a fejem és fáj az orrom. Kicsit hülyén alakult, hogy a hétvégén is dolgozom ezen a héten, szóval 7 napos lett ez a hét, eszméletlenül fáradt vagyok. Pedig nem olyan nagyon nehéz munka, még csak most kezdődik a szezon, nincs sok vendég. Az adminsztrációs része már majdnem megy, inkább a francia az, ami kifáraszt iszonyatosan. És állandóan cseng a telefon, és mindenki franciául beszél. Ma rámparancsolt a főnökbácsi, hogy vegyem fel a telefont és beszéljek. Számkijelzős, láttuk, hogy nem külföldről hívnak, de nem kegyelmezett. Túléltem, egyszerű volt: a pasi törölte a foglalását. Ezután a főnökbácsi mondta, igazam van, jobb, ha nem veszem fel inkább a telefont.
A másik nagy bajom, hogy az orosz-francia billenőkapcsoló még nincs bejáratva a fejemben, egyszerűen képtelen vagyok hirtelen váltani, fura. Majd belejövök, csak nincs kivel gyakorolni. Hétfőn majd akkor a gyommentes blogot is megetetem, mert azért van termés:) kicsi, de szép dolgok készültek:) de most lusta vagyok fényképezni (meg már sötét is van).

Az olvasókám megint inaktív üzemmódban van, amint leülök egy könyvvel, hangoskönyvvel, puff, alvás, nincs vita. A buszon is szunyálok oda-vissza. Nem baj, ennyi belefér, legalább van munkám. És mennyire jófej a főnök! Félek elkiabálni, mindig keresem, hol itt a csalás, az eddigi tapasztalatok paranoiássá tettek már. Tökéletesen ellentéte annak a szemétdombnak, aki a legutolsó munkahelyemen kikészített. Egyszerűen el sem hiszem, hogy ilyen is van. De a takarítólánnyal dumáltunk ma, aki már pár éve ott van, ő is imádja a helyet és a főnökbácsit, mondta, hogy mennyire szereti a munkáját. Kicsi, családias, meleg légkör, ahol mindenki kedves mindenkivel és a főnök odafigyel az alkalmazottaira. Hát van ilyen is? Úgy tűnik!! Lekopogom. Kopp-kopp:) 
(a telefonnal készült nagyon rossz képen a lift látható, amiben legszívesebben egész nap utazgatnék fel-alá, mert olyan szép! A falak persze nem fehérek, mert semmi sem szürke ott*:)))
*ha valaki (nagyon) régóta figyelemmel kíséri a blogomat, talán néha írtam, hogy mennyire nem bírom a fehér és szürke falakat a rohadt irodákban, ahol eddig dolgoztam, ezért nálam ez kényes pont!:)