Cannes

Ma van a 14. napja, hogy hétvége nélkül dolgozom. Welcome to the Cannes Film Festival. A város a feje tetején, rengeteg ember, hajtás és pörgés. Nem vagyok fáradt, már túlvagyok a holtponton, most már a vége felé járunk, lecsillapodtak a kedélyek, ráadásul amíg reggel nem kell korán kelnem, mert délutános vagyok, nem is fáraszt ki annyira a dolog, de az biztos, hogy az agyam nem nagyon jár új, bonyolultabb dolgok készítésén. Most úgy tűnik, a rózsaszüretelés sem jön össze, sok-sok ok összefogásának köszönhetően. De cserébe találtam egy gyönyörűséges parkot Cannes új kikötője mellett.










Fura is volt látni, hogy teljesen üres ez a meseszép park, miközben 200-300 méterre onnan tömegek várakoznak a tűző napon, hogy láthassanak egy hírességet, valamit, valakit, akárkit, aki véletlenül kilép a luxushotelből.

Az első napokban, amikor a szálloda kapott két meghívót, elmentem JB-vel, mert nagyon nem értettem, hogy mi ez az egész diliház úgy egyáltalán (sem JB, sem a szülei soha nem tették be a lábukat Cannes-ba a fesztivál ideje alatt, nagyjából ennyire érdekli a helyieket ez az esemény. Bár a vendéglátóiparban jól hoz a konyhára ez az időszak, úgyhogy elfogadják -ezért lett kitalálva eredetileg az egész fesztivál...) Úgyhogy végigmentem a vörös szőnyegen, láttam egy világpremiert, amit együtt néztem a zsűrivel, de a legérdekesebb a sorbanállás volt, amikor egy ismert filmkritikus (sose hallottam a nevét, de JB iszonyatosan lelkendezett) beszédbe elegyedett velünk - mert a kezemben lévő kék (meghívott vendég) jegyekre úgy ugrottak az ott ácsorgó emberek, mint a keselyűk, mi meg teljesen zavarban voltunk. Szóval azalatt legalább ki lettem okítva, hogy miről van szó, mi hogy működik. A 7. művészet hidegen hagy, a többi meghívó már felhasználatlanul maradt. Az egyetlen izgalmas dolog az egészben szerintem a ruhák!

Szép nénik libegnek szép ruhákban (meg csúnya nénik is, de szép nénit csúnya ruhában sose láttam:)

ez egy riporternő, akinek gyönyörűen libegett a ruhája, és pont amikor elővettem a fényképezőgépemet, mutatta a helyet, ahol forgatni akart, így nagyon glamouros lett a kép:)


És akkor Beáta kérdésfelvetése a márkaimádatról és sznobizmusról. Imádom Christian Diort (meg a divatházból az 50-es években kikerült szkeccseket - lásd: 1 meg 2 meg 3 :)), imádom a Chanel márkát és magát Cocot (Lagerfeld is ott van), nagyra becsülöm Yves Saint Laurent-t, a tervezőt és nagyon odavagyok Viktor and Rolf munkáiért.  Tőlük van is egy pénztárcám, ami jól le volt értékelve Amszterdamban, ezért naná, hogy megvettem és használom lelkesen (annak ellenére, hogy... akik régóta olvassák a blogom, tudják:). Meg egy Chanel-darabom is van. Nem mondom meg mi, de az az örök szerelem, nagy kincsem:) Sznobizmus? Dehogy, tisztelettel adózom tehetségüknek!:)
Az a márkasznob, aki minden pénzét nagynevű ruhákra költi. A legszánalmasabb az a kategória, akinek csak átlagos fizetése van, de azt mind luxusmárkákra költi állandóan. Az ilyen embereknek jellemzően nincs is ízlése és csak a feliratot keresik. Tipikus példány, aki barna Louis Vuitton táskával flangál, amin ezerszer virít a márka, me, myself and Iphone-nal a kezében, ami úgy rossz, ahogy van, de drága és menő az erőszakos marketingnek köszönhetően, Gucci napszemüveg meg Starbucks cafélatte. Emellé általába egy bömös (BMW) vagy merdzsó illik. Errefelé még a Vespa dívik a magamutogatók körében. Na ja, ez az abszolút olcsó, ízléstelen sznobság. A márkaimádatnak is vannak szintjei, erre Cannes és környéke tökéletes leckét ad nekem. Itt a 14 év körüli kiscsajok Prada táskával vannak felszerelkezve, magas sarok és műköröm, az Elle-ből lépnek ki egyenesen. Olcsó kinézet drága pénzért - arra épp elég, hogy én egy vidéki tramplinak érezzem magam mellettük, de ha kipakolnám az egész fizetésemet, sem tudnék versenyre kelni velük, mert hiányzik valami... az az unott, mindenkit lekezelő pillantás, ami egy igazán divatos, jól öltözött lány kiegészítője. Persze lehet, hogy nem is igazi az a Prada. Akkor még szánalmasabb ez egy 14 évestől. Nem tudom. Szerintem nem mindegy, milyen márkáról van szó. (ez egy nagyon lerövidített bejegyzés lett, eredetileg sokkal többre tértem ki:)) Különben is, "A luxus nem a szegénység ellentéte, hanem az ízléstelenségé" - ahogy már régóta ott virít a jobb oldalon ebben a blogban:))