Cikk az NLC-n, 5 szerelmetes könyv. Nos.
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége Irtó jól van megírva, hiába próbáltam megtalálni benne a logikai tévedéseket,nincs benne (mivel állandóan ugrál az időben, könnyű lett volna elszúrni kicsit). OK, nem csak ezzel nyűgözött le. Az érdekes benne, hogy az elején nagyon szép, aztán a közepén a tündérmese bedurvul, és már nem olyan könnyed olvasmány. De addigra már úgysem lehet letenni.
Boris Vian: Tajtékos napok Nem is tudom, hogyan kerülhetett Boris Vian ebbe a listába, úgy értem nem az a nők lapjás ponyvaajánlóba való író. Viant olyan emberek kezében látni, akik igen magas szinten űzik a kultúrsznobizmust, szürrealizmusa túlságosan megfekszi a gyomrot ahhoz, hogy divatirodalommá váljon. Köpök a sírotokra.
Nicholas Sparks: Éjjel a parton Az mi? Richard Gere és Diane Lane a címlapon. Diane Lane nagyon édes, Richard Gere sármos, jóképű, azt hiszem sejtem mi lehet. Mondjuk két középkorú, élettől megfáradt ember találkozik, valamiért nem jönnek össze egyből, de a végén hepiend. Eltaláltam? 12 egy tucat, aranyos és felejthető, leginkább könyvtárból kölcsönzendő, mert nem éri meg a pénzt, annyira nem maradandó.
Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek Ezt nem olvastam. Úgy esett, hogy akkoriban Irinával elhatároztuk, hogy moziba megyünk, és mivel semmi más nem volt, hát ezt választottuk. Hogy ne zavarjuk a többi kb 5-6 embert a teremben, ezért az első 10 perc után beültünk az első sorba vihogni. Gyakran jártunk ki a mozi büféjébe, hogy sört vegyünk, mert máshogy nem bírtuk, de elhatároztuk, hogy végigszenvedjük. A végére annyira lerészegedtünk, hogy popcornnal dobáltuk a vásznat, és pontoztuk a csúnya lány (Hilary Swank) ruháit. Itt kérek elnézést a többi embertől, akik szintén ott voltak, de tudom, hogy annyira nem haragudtak, mert egyrészt nem szóltak ránk, másrészt meg a legromantikusabbnak szánt jeleneteknél nem csak mi röhögtük hülyére magunkat... OK, a történet eredeti, van benne fantázia, de valahogy aaaaaaaannyira elvontan,eröltetetten romantikusan gagyi volt a film, még az eredeti ötletet is elsablonosították, hogy bocsánat, elnézést, de mindketten megszavaztuk az év legpocsékabb filmjének. Ezek után nem kell elmagyaráznom, miért nem kaptam kedvet ahhoz, hogy elolvassam.
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk Műfajában remekmű, nem is lehet mit hozzáfűzni, el kell olvasni, szerintem nem fogtok csalódni. Kedves, aranyos, könnyed, de nem bugyuta. Olyan francia, mi más.A filmből nem szabad ítélni, semmi köze hozzá. Egyébként amikor bemutatták a filmet a francia filmnapokon, akkor nem mentem be a vetítésre, hanem Irinával belógtunk a fogadásra, ahol Audrey Tautou is ott volt. Picike, törékeny, nagyon-nagyon szép. Végülis úgyis láttam már a filmet, mert fél évvel előtte már letöltöttük az orosz internetről:))
Egyébként most Syrie Jamestől olvasom a Jane Austen naplóját. Jucus blogbejegyzése után döntöttem úgy, hogy felveszem az elolvasandók listájára, mert azt írta, tényleg olyan, mintha Jane Austen írta volna. Ha az ember nem akar belekötni, hogy mennyire össze van ollózva Jane Austen karaktereiből, és kicsit el van túlozva talán a sok leírás és ömlengés, azért nagyon tetszik, és jól esik a kézbe venni és belemerülni, szóval húzom, mint a rétestésztát, hogy ne legyen vége:)) És már előre tudtam, hogy átverés:))
Apropó....tegnap hastánc előtt volt egy kis időm, a lábam meg szétfagyott már, bementem hát szokás szerint az American Book Centerbe, mit találtam.... nem vettem meg, mert túl vaskos, és ilyen stílusban valahogy még mindig nem mernék belevágni egy angol nyelvű könyv elolvasásába, rákerestem, magyarul (még) nem jelent meg. Szóval Colleen McCullough (ő írta a Tövismadarakat), a könyv címe: The Independence of Miss Mary Bennet. Igaz az olvasók kritikáit olvasva az interneten egybehangzóan csak rosszat írnak a könyvről. Ez kicsit elszomorított, mert mindig is Mary sorsa érdekelt a legjobban, hiszen akik férjhez mentek, azok boldogan élnek, míg meg nem halnak (még Lydia is), Kitty is fog majd valami tisztet magának, de mi lesz Maryvel? Egyébként szerintem Mr Collins tökéletes felesége lett volna, igaz, akkor nem így alakul az egész történet:)) Na mindegy.
És igen, tegnap voltam hastáncolni:):):) Amikor 2000-ben elkezdtem, akkor még nem volt egy elterjedt dolog, aki csinálta, az komolyan csinálta. Nem hordott senki rázóövet a gyakorláson, főleg nem az első óra után. Aztán divattá vált a dolog, felhigult az egész, ruhák és kiegészítők versenyévé vált szépen lassan a hastánc. Emberkék 2-3 hónapos gyakorlás után felléptek, és sikereket arattak. Nem a tánccsoportokat kritizálom, amikor iskolák csoportjai lépnek fel, hanem amikor egyesek elkezdenek fellépéseket vállalni, és attól, hogy előre-hátra tudják lökni a csípőjüket, és mondjuk ismernek egy fajta rázást, mellé felvesznek egy szép ruhát, már tapsot kapnak, mert a közönségnek ennyi is elég, hiszen nem mindenki tudja, mennyire kidolgozott is lehet egy-egy mozdulat, és hogy hány fajta meghatározott mozdulat van, amiket bizony gyakorolni kell. Improvizálni csak akkor lehet, ha már elsajátítottad az alapokat, amikre építhetsz. Nagyjából 5 év után hagytam abba, mert addigra már tényleg idegesített, hogy nagyon sokan divatot csinálnak ebből, presztízskérdést, és ha régen fél órákat gyakoroltunk egy-egy mozdulatot, most csak koreográfiát akart mindenki, hogy aztán azt mutogathassa. Nekem mindegy volt, én már azon a szinten voltam, hogy nem volt akkora szükségem a haladó csoportban arra a hosszas gyakorlásra, csak idegesítő, hogy 2-3 hónap után emberkék átjöttek a haladó csoportba és valami komolyabb munka helyett divatoznak. Most megismertem itt egy francia-egyiptomi srácot, aki keresett embereket, akik tudnak táncolni, és amikor múltkor salsázni voltunk, akkor látta, hogy mennyire nem megy nekem a salsa, annyira a hastánc "folyik az ereimben", úgyhogy hívott a csoportjába:)) És meg kell, hogy mondjam, egyszerűen zseniális a srác, méltó arra, hogy Tia után tanítson:) Remélem rendeződik a terembérlés körüli problémázás, és akkor tényleg hetente legalább egyszer két órát lehet járni:))
na. Sikerült 8 óra alatt összehoznom ezt a hosszúúúú blogbejegyzést, most meg mindjárt megyek haza főzni, mert honlap "international food day" van a dolgozóban, mindenkinek kell főznie valami sajátot. Én az orosz csoportban vagyok, de majd magyart csinálok, csak még nem tudom, mit, ezért nekiállok az utolsó fél órában nézgelődni neten.