Feb 12, 2009

Tavasz van:)

Egyesek szerelembe esnek...
...mások szakítanak.

Feb 9, 2009


Ja, egyébként meg a tojásomat akartam felrakni ide, elkészültem a jobb lábával!!! Persze még semmi backstitch, és a gyöngyök sincsenek. Gyűlölöm csinálni, de ha belepusztulok is, befejezem. Egyszer. Valamikor. Félek a backstitchtől, azt utálom a legjobban és eszméletlen mennyiség van belőle, csak ne lenne ennnyire nagyon szép ez a kép!!!
Meg a virágocskáim. Sok-sok-sok szín, csak hogy ne legyen unalmas.

Hétvégi pillanatképek

Szia Zoli:)
Tegnap moziban voltam. Nem moziban, hanem benne a moziban. Átéltem pl a Házibulit meg a Cinema Paradisot, meg voltam még az Angelben is. Láttam egy csajt, aki olyan nagyon francia volt, tudod, nem szép, de mégis annyira finom vonásai vannak meg szépen tartja magát, meg mittudomén,hogy olyan francia. Ültem egy szobában, ahonnan rálátásom volt egy gay-bárra, de a szoba maga leginkább de Sade budoárjára emlékeztetett(mániám). Egyébként eléggé Jane Austen-szerű volt a festett grendákkal, közöttük meg a kék alapon szép virágok tapéta, arany színű szatén diványon ültünk, jobbra át lehetett látni egy másik terembe, ahol 20-as évek tangó-táncosai, vörös falak, emberek biliárdoznak. És az ablak, amin keresztül át lehet látni, alatta másik aranyszatén-színű dívány, amin nem fogod elhinni, de kék ingben ott ült a Jean-Pierre Jeunet filmek tipikus morc-arcú főszereplője(igazából csak hasonlított rá). Egyébként az ő születésnapja volt, és érted,nézem őt,háttérben a vörös falakkal a biliárd-terem, és akkor lehuppan a gyönyörű díványra J-P J-hős mellé egy francia gettós gyerek, baseball sapkában, meg minden. Boldog voltam, mert olyan jó élni. Tök örülni kéne, hogy ennyi érdekes dolog van a világon, miért nem tudják az emberek ezt élvezni??? *
Laura.

Pénteken Viktóriával voltunk a városban korzózni, minden megvolt, ami egy tisztességes péntek esti, munka utáni csirküléshez kell. Utána csatlakoztunk a franciákhoz egy marhára furcsa berendezésű bárba, és akkor elkezdtünk inni is. Már jó pár hete nem söröztem, ezért kicsit becsiccsentem:)
Szombaton meg folytattuk az ivást JB-vel az orosz boltban bevásárolt sörrel. Leköltöztem a szőnyegre és színes ceruzákkal művészkedtem, terveztem a táskát.
Végül a csíkos terv győzött (igen, az egyik lapot leöntöttem sörrel....).

Vasárnap festettünk. A ronda sárga szép szürkés-lilássá változott, felakasztottuk az arab boltban vásárolt függönyt, és pa-pamm, itt is van Laucicaland. Nagyon tetszik a végeredmény, csak egy hatalmas hibát követtem el, minek köszönhetően egyszerűen leszedtem a vakolatot egy igen nagy részen a falon. Gőzöm sincs, mit fogunk csinálni vele, de mindegy, megoldjuk, ügyes gyerekek vagyunk ám.

"Te JB, ugye tudod, hogy tegnap délután több mint fél kiló csokit vettünk???" Üres volt a zacskó.

* Itt éppenséggel a törtető, karrierista kollégáimra gondoltam, akiket egyébként marhára sajnálok, hogy lemaradnak a jó dolgokról, mert túlságosan el vannak foglalva azzal, hogy a közvélemény kedvére tegyenek.

Feb 6, 2009

Ezt a bejegyzést javítottam, sajnos a londonos képnek hiányzik egy darabja, de már a galériában így volt:(

Azt hiszem rájöttem, hogyan lehet titokban belinkelni zárt albumokat. Pl itt van a bécsi balett kép. Meg a velencei opera. Meg Párizs. Azt hiszem, így nem lehet töröltetni a galériámat, mert nem találnak rá, viszont tudok megosztani emailcím nélkül.
Pörkölttel és nokedlivel képviselem Magyarországot. Sajnos a hús 3 órás főzés után is cipőtalp szerű kissé, mert a normális húsbolt persze zárva van 5 után, amikor hazamegyek a dolgozóból, a mindenkit élelemmel ellátó Albert Heijn hálózatot meg inkább nem kommentálom, de nem jobb a magyarországi boltok minőségénél. Csak a választék rosszabb, mert pl nyers húst nem nagyon kapni, csak előre felszeletelve, befűszerezve, és rengeteg-rengeteg félkész kaja. Boá.

Feb 5, 2009

Egy nagy rakás könyv(kritika:))

Cikk az NLC-n, 5 szerelmetes könyv. Nos.
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége  Irtó jól van megírva, hiába próbáltam megtalálni benne a logikai tévedéseket,nincs benne (mivel állandóan ugrál az időben, könnyű lett volna elszúrni kicsit). OK, nem csak ezzel nyűgözött le. Az érdekes benne, hogy az elején nagyon szép, aztán a közepén a tündérmese bedurvul, és már nem olyan könnyed olvasmány. De addigra már úgysem lehet letenni.
Boris Vian: Tajtékos napok Nem is tudom, hogyan kerülhetett Boris Vian ebbe a listába, úgy értem nem az a nők lapjás ponyvaajánlóba való író. Viant olyan emberek kezében látni, akik igen magas szinten űzik a kultúrsznobizmust, szürrealizmusa túlságosan megfekszi a gyomrot ahhoz, hogy divatirodalommá váljon. Köpök a sírotokra.

Nicholas Sparks: Éjjel a parton Az mi? Richard Gere és Diane Lane a címlapon. Diane Lane nagyon édes, Richard Gere sármos, jóképű, azt hiszem sejtem mi lehet. Mondjuk két középkorú, élettől megfáradt ember találkozik, valamiért nem jönnek össze egyből, de a végén hepiend. Eltaláltam? 12 egy tucat, aranyos és felejthető, leginkább könyvtárból kölcsönzendő, mert nem éri meg a pénzt, annyira nem maradandó.
Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek Ezt nem olvastam. Úgy esett, hogy akkoriban Irinával elhatároztuk, hogy moziba megyünk, és mivel semmi más nem volt, hát ezt választottuk. Hogy ne zavarjuk a többi kb 5-6 embert a teremben, ezért az első 10 perc után beültünk az első sorba vihogni. Gyakran jártunk ki a mozi büféjébe, hogy sört vegyünk, mert máshogy nem bírtuk, de elhatároztuk, hogy végigszenvedjük. A végére annyira lerészegedtünk, hogy popcornnal dobáltuk a vásznat, és pontoztuk a csúnya lány (Hilary Swank) ruháit. Itt kérek elnézést a többi embertől, akik szintén ott voltak, de tudom, hogy annyira nem haragudtak, mert egyrészt nem szóltak ránk, másrészt meg a legromantikusabbnak szánt jeleneteknél nem csak mi röhögtük hülyére magunkat... OK, a történet eredeti, van benne fantázia, de valahogy aaaaaaaannyira elvontan,eröltetetten romantikusan gagyi volt a film, még az eredeti ötletet is elsablonosították, hogy bocsánat, elnézést, de mindketten megszavaztuk az év legpocsékabb filmjének. Ezek után nem kell elmagyaráznom, miért nem kaptam kedvet ahhoz, hogy elolvassam.
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk Műfajában remekmű, nem is lehet mit hozzáfűzni, el kell olvasni, szerintem nem fogtok csalódni. Kedves, aranyos, könnyed, de nem bugyuta. Olyan francia, mi más.A filmből nem szabad ítélni, semmi köze hozzá. Egyébként amikor bemutatták a filmet a francia filmnapokon, akkor nem mentem be a vetítésre, hanem Irinával belógtunk a fogadásra, ahol Audrey Tautou is ott volt. Picike, törékeny, nagyon-nagyon szép. Végülis úgyis láttam már a filmet, mert fél évvel előtte már letöltöttük az orosz internetről:))
Egyébként most Syrie Jamestől olvasom a Jane Austen naplóját. Jucus blogbejegyzése után döntöttem úgy, hogy felveszem az elolvasandók listájára, mert azt írta, tényleg olyan, mintha Jane Austen írta volna. Ha az ember nem akar belekötni, hogy mennyire össze van ollózva Jane Austen karaktereiből, és kicsit el van túlozva talán a sok leírás és ömlengés, azért nagyon tetszik, és jól esik a kézbe venni és belemerülni, szóval húzom, mint a rétestésztát, hogy ne legyen vége:)) És már előre tudtam, hogy átverés:))

Apropó....tegnap hastánc előtt volt egy kis időm, a lábam meg szétfagyott már, bementem hát szokás szerint az American Book Centerbe, mit találtam.... nem vettem meg, mert túl vaskos, és ilyen stílusban valahogy még mindig nem mernék belevágni egy angol nyelvű könyv elolvasásába, rákerestem, magyarul (még) nem jelent meg. Szóval Colleen McCullough (ő írta a Tövismadarakat), a könyv címe: The Independence of Miss Mary Bennet. Igaz az olvasók kritikáit olvasva az interneten egybehangzóan csak rosszat írnak a könyvről. Ez kicsit elszomorított, mert mindig is Mary sorsa érdekelt a legjobban, hiszen akik férjhez mentek, azok boldogan élnek, míg meg nem halnak (még Lydia is), Kitty is fog majd valami tisztet magának, de mi lesz Maryvel? Egyébként szerintem Mr Collins tökéletes felesége lett volna, igaz, akkor nem így alakul az egész történet:)) Na mindegy.
És igen, tegnap voltam hastáncolni:):):) Amikor 2000-ben elkezdtem, akkor még nem volt egy elterjedt dolog, aki csinálta, az komolyan csinálta. Nem hordott senki rázóövet a gyakorláson, főleg nem az első óra után. Aztán divattá vált a dolog, felhigult az egész, ruhák és kiegészítők versenyévé vált szépen lassan a hastánc. Emberkék 2-3 hónapos gyakorlás után felléptek, és sikereket arattak. Nem a tánccsoportokat kritizálom, amikor iskolák csoportjai lépnek fel, hanem amikor egyesek elkezdenek fellépéseket vállalni, és attól, hogy előre-hátra tudják lökni a csípőjüket, és mondjuk ismernek egy fajta rázást, mellé felvesznek egy szép ruhát, már tapsot kapnak, mert a közönségnek ennyi is elég, hiszen nem mindenki tudja, mennyire kidolgozott is lehet egy-egy mozdulat, és hogy hány fajta meghatározott mozdulat van, amiket bizony gyakorolni kell. Improvizálni csak akkor lehet, ha már elsajátítottad az alapokat, amikre építhetsz. Nagyjából 5 év után hagytam abba, mert addigra már tényleg idegesített, hogy nagyon sokan divatot csinálnak ebből, presztízskérdést, és ha régen fél órákat gyakoroltunk egy-egy mozdulatot, most csak koreográfiát akart mindenki, hogy aztán azt mutogathassa. Nekem mindegy volt, én már azon a szinten voltam, hogy nem volt akkora szükségem a haladó csoportban arra a hosszas gyakorlásra, csak idegesítő, hogy 2-3 hónap után emberkék átjöttek a haladó csoportba és valami komolyabb munka helyett divatoznak. Most megismertem itt egy francia-egyiptomi srácot, aki keresett embereket, akik tudnak táncolni, és amikor múltkor salsázni voltunk, akkor látta, hogy mennyire nem megy nekem a salsa, annyira a hastánc "folyik az ereimben", úgyhogy hívott a csoportjába:)) És meg kell, hogy mondjam, egyszerűen zseniális a srác, méltó arra, hogy Tia után tanítson:) Remélem rendeződik a terembérlés körüli problémázás, és akkor tényleg hetente legalább egyszer két órát lehet járni:))
na. Sikerült 8 óra alatt összehoznom ezt a hosszúúúú blogbejegyzést, most meg mindjárt megyek haza főzni, mert honlap "international food day" van a dolgozóban, mindenkinek kell főznie valami sajátot. Én az orosz csoportban vagyok, de majd magyart csinálok, csak még nem tudom, mit, ezért nekiállok az utolsó fél órában nézgelődni neten.

Feb 4, 2009

A rendszer ma nem működik, ezért nem csinálunk semmit:) Persze nem mintha nem lenne tanulnivalóm, de egy szerencsés véletlennek köszönhetően belepottyantam egy orosz galériába(mindenki ismeri...) és onnan már nem volt visszaút... itten vannak legszebb mai szerzeményeim, amiket feltöltöttem a picasámba, lehet kérni őket:) (mániákusan városos,hölgyikés vagy városos-hölgyikés mintákat gyűjtök, első sorban párizsosat:))





Feb 3, 2009

Szombaton az éjszaka közepén a kis hülye hazatalált és virnyákolni kezdett az erkély alatt. Hős JB kimászott érte és megmentette, most már tényleg akkora a szerelem köztük, hogy a másik macskával, a feketével csak duzzogunk, ülve az új ágyamon(amit én raktam össze, nem hagytam, hogy JB segítsen, az a rohadt bizonyítási kényszerem....), ami le van takarva az én szépséges új takarómmal. Kiderült, big boy nagy hímzésmániás, meg is keseríti a dolgomat, mert ahányszor hímzek, szinte belemászik minden oldalról, hátulról, mindenhonnan. Ha a nagy állványon dolgozom, akkor meg alulról néha ráugrik és megtámadja a kezem, nagyon nehéz így dolgozni, gőzöm sincs, mit kezdjek vele, már összekarmolta mindkét kezemet, összenyálazta a fonalaimat, amivel éppen varrok, ellopta egyszer a tűmet is, szóval irtó bosszantó a srác. Egyébként borzasztóan örülök a két kis hülyének, így legalább nem unalmas az élet:)

Jan 30, 2009

Nem kell olvasni.

A falat kaparom a nők lapjás fórumok idiótaságain. Megkérdezi, normális-e, hogy másfél évesen mindent a szájába vesz a gyerek. És egymásnak adják a tanácsokat. Nem is értem, hogyan tudtak a szüleink annó felnevelni minket okos fórumok nélkül. Meg őket az ő szüleik, meg a szüleik szülei. Az istenit, olyan nehéz kezükbe venni egy nevelési tanácsadó könyvet? Esetleg, ha ennyire bele akarnak mélyedni a dolgokba, hogy még fórumot is nyitnak róla, akkor kiválasztani egyet a töménytelen szakirodalom közül a gyerek fejlődési szakaszairól?? Hogy megnyugtassák magukat, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy a gyerek mászik és mindent a szájába vesz. Valahogy meg kell ismernie a világot. Nem védőnőktől, nagymamától, óvónénitől, mittudomén, hanem egymástól kérnek tanácsot, és a válaszok 99%-a tökéletes bugyutaság. Vak vezet világtalant. Ez is csodaszép példája a ma elterjedt dilettantizmusnak.
És az Ikea-mániások fóruma is valami eszméletlenül fájdalmas. Azért ez már perverz. Mindegy, végülis én meg fonalakról meg anyagokról szoktam ömlengeni. Mindenkinek megvan a maga elmebaja. De azért az Ikea-rajongók klubja kicsit kiverte a biztosítékot. Biztos, mert a rohadt ágy, amit tegnap 40€-ért hoztak házhoz, és még csak össze sem rakták, két jobb oldallal volt kiszállítva, nem tudtam összerakni, aztán emelt díjas telefonon lehet csak hívni a holland Ikeát, feltöltőkártyás mobilról 3€ percenként, előfizetésesről "csak" 10 cent, 85 almenün keresztül 10 perc várakozással el is jutsz egy operátorhoz, aki bejelenti, hogy egy hét múlva szállítják le.
IGEN, IDEGES VAGYOK, ÉS MINDENBE BELEKÖTÖK. Eltűnt a kismacska.

Jan 28, 2009

Még egy bejegyzés mára:)

Egy holland hölgyemény oldalát már régen meg akartam említeni, most azt hiszem pont itt az ideje. Egész nap nem dolgozom, csak hímzősoldalakat, blogokat nézgelődök, meg marhulunk folyamatosan. Nincs otthon a macska, cincognak az egerek:) Szóval ez az az oldal, amit még nyáron találtam, azóta szinte már betegesen ismételgetem "I would like to be a Dutch housewife". Másfél hónap alatt befejezte azt a neverending tojást, amin én már több, mint két és fél éve kotlok!!! http://www.vanomme.com/Borduren/EnchantmentofWinter/EnchantmentofWinter.htm
Itt meg az összes kihímzett képe http://www.vanomme.com/Borduren/Werkstukken_klaar.htm
4 vagy 5 HAED képe van készen, el sem hittem, hogy ilyen létezik. Aztán ha az ember kolbászolgat a honlapon, belebotlik a 70-es éveit taposó papába, aki szintén büszkélkedhet befejezett HAED-képpel. http://www.vanomme.com/Borduren/WerkvanMijnVader_Klaar.htm
Szóval nem piskóta a család:)
U.i.: nem akarok holland férjet, zsugoriak, hidegek, semmi szenvedély nincs bennük. A hollandok mentalitása egy döglött halra emlékeztet. A kajaboltok kínálata arra utal, hogy leginkább készkaján élnek, főzni nem szoktak. Olasz ismerősömnek holland barátja van, nem egyszer panaszkodott az esti tevékenységükre...ami kimerül a tévénézésben. Újonan megismert orosz ismerősöm is mondta, ne kezdj holland pasival, még az udvarlás időszakában sem várhatsz tőlük egy nyomorult kórót, étteremben fifty-fifty és a csomagjaidat is cipelheted magad. Mindemellett képtelen vagyok megérteni, és mindenféle nemzetiségű ismerősömmel folytattunk már eszmecserét a kérdésről, senki sem érti, ha ennyire zsugoriak, ha ennyire hidegek, kimértek, távolságtartóak, meg merem kockáztatni, unalmasak, hogyan képesek ilyen szépséget teremteni maguk körül?? A városaik egyszerűen lélegzetelállítóak, a házak, a lakások berendezése (nem használnak függönyt...), minden gyönyörű, a porcelánok, a virágok, minden szépséges. A hollandok furák. Viszont a kézimunkaboltokban a nénik mindig aranyosak:))))
Nos, akkor ideje bemutatnom új lakótársaimat. Le Tigre és Panther. A nevelés angolul(go away), magyarul(takarodj), oroszul(брысь) és hollandul(ga weg) történik. Franciául nem, mert JB csak kényezteti őket. Cicafiú, cicalány, girl, boy, minden nevük van, egyébként nincs nevük.Irtó kedvesek és aranyosak, JB tegnap szeretettel bámulta a kiscsajt, kérdezte, hogy voltak képesek itthagyni őket?? Két éhenkórász, kaját, szeretetet,törődést és játékot kunyerálnak állandóan, mázlisták velünk, mi aztán igazán kiteszünk magunkért:) De mindenképpen az én félszeműm hiányzik a legjobban, tudom, hogy nagyon rosszul érzi magát, amiért elhagytam őt:'(
A következő beszámolnivalóm: múltkorjában (kb másfél hete), Waterlilies Sunglow és Michal Negrin által megihletődve nekiugrottam egy új projektnek. Hogy mi lesz ennek a végeredménye? Nem tudom, most megtorpantam. Nagyjából meg van már tervezve, de a színek nagyon nem akarnak jönni. Nem eröltetem, nem akarom elrontani. Meg nem is csodálom, hogy a színekkel hadilábon állok, etekintetben orzalmas a lakás, ahol lakom, egyszerűen elnyom mindent. Mindegy.
És végül, de nem utolsósorban tegnap újra mozgósítottam az én szép hímzőállványomat, de most a tojást raktam fel rá. NEM fogom leszedni, amíg be nem fejezem. Ahogy JB mondta, örül, hogy a tojást folytatom, nagyon szeretné már látni készen. ÉN IS!!!!
És most jut eszembe, nagyon dühös vagyok magamra, vagy inkább a körülményekre, hogy totál kirepült a fejemből, hogy jelentkezni akartam a swapra. Mármint az benne volt a fejemben, csak akkor nem, amikor gépközelben voltam. Szóval erről lemaradtam, de mondjuk nem kispályás volt az elmúlt két hetem. Azért a kedvenc blogjaimat mindig végignyálaztam gyorsan, kissé függő lettem. Még szép, érdekesebb azokat olvasgatni, mint a híreket:)

Jan 26, 2009

Rent-A-Cat

Pénteken kissé felgyorsultak az események, az a szemét főbérlő (mint kiderült albérlő, aki továbbadta a szociális lakást) bejelentette, hogy nem szombatig, hanem csak szerdáig van időm, vagyis szerdán adjam oda neki az üres lakás kulcsait. Nem volt mit tennem, hívtam a csávót, kell a lakás ami nem tetszett, ha még megvan. Megvolt. Délután ellógtam a melóból aláírni a szerződést, szombaton már a kezemben a kulcsok, lakásnézés, magyarázás, hogy működik a fűtés/számlák/macskaetetés. Első utunk a festékboltba vezetett. Tudniillik a lakás ellen azért tiltakoztam kézzel lábbal, mert az ablakkeretek és függönyök pirosak, a falak felváltva kékek és sárgák, az előszobában zöldek. Nem tudtuk eldönteni, cirkusznak, óvodának vagy játszószobának a diliházban hasonlítható-e a leginkább. Itt aztán nem túl inspiráló a környezet, és tényleg nagyon nem illenek oda tündérkék és egyéb alkalmatosságok. JB megígérte, hogy kihozzuk a legjobbat belőle, csak az én kedvemért. Majd veszünk szőnyeget, és akkor lehet mezítláb mászkálni meg ülni a földön, ahogy mink azt szoktuk. A konyhában sokáig nem találtuk a tányérokat, viszont annál több sörös, boros, pezsgős, whiskeys, gines, anyámkínjás poharat találtunk, a srác, akié a lakás, középosztálybeli holland, narancssárgára szoláriumozva. Úgy is hívjuk "oranje guy", ennél patriótább már nem is lehetne (a hollandoknak a narancssárga a színük, és a királyi család is az Oranje család). 25 perccel munkakezdés előtt jutott eszembe, hogy el kéne indulni, pedig még be sem cuccoltam a kajámat, stb, oszt' mégsem késtem el. Viszont bent kellemetlen meglepetés várt, totál elfelejtettem, hogy jön George Londonból tréninget tartani, én meg ma éppen a hagyjatok békén, örülök, hogy kikotortam egy gyűrött pólót a kupacból, és a hajammal sem tököltem túl sokat(amúgy sem szoktam),és egész éjjel két macska sétált rajtam fel-alá, miután előtte meg költöztem. Na jó, mentem dolgozni:(

Jan 23, 2009

Searching for laucicaland

Lakáskeresés. Amszterdamban lakást találni olyan, mint megnyerni a lottó ötöst. Hónapokig lövöldözöl a semmibe reménytelenül, ha nincs legalább havi 1000 euród bérleti díjra. De még ha van is, akkor is borzasztó nehéz. Most 10 nap alatt kell találnom valamit. Max 600-ért(úgyhogy nem hízhatok, mert nincs sok pénzem új cuccokra). Ha elpanaszkodom valakinek a szitut, a válasz: hát figyelj, elalhatsz a nappalimban...(az ismerősök fele. A másik fele mások nappalijában lakik). Csodával határos módon találtam egy pasit, aki segít, megnyugtatott, lesz hol laknom, talál lakást nekem. JB-vel fogunk vszeg összeköltözni, mert studióra nem sok kilátásom van, JB is szarban van, az én stúdiómban lógatta a lábát az elmúlt két és fél hétben, ketten könnyebb lesz talán. Habár nem akarom, de már mindegy, ez van, muszáj a kompromisszum, csak nem teljesülhet az az álmom, hogy teljesen egyedül legyek, mindenkitől távol és függetlenül. Tegnap el is mentem megnézni egy lakást, megnéztem, elég jó, jól felszerelt, nincs messze a belvárostól, stb. Viszonylag nagy, frekventált környéken van, viszonylag modern, tényleg minden megvan, amire egy átlag ember kapásból ráharapna, egyszerűen nincs hibája. Próbáltam magamat meggyőzni, hogy jó ez, nincs választási lehetőséged, fejed búbjáig szarban vagy, itt meg akár holnap költözhetsz, regisztrálhatod magad, vagyis biztosítva vagy, 6 hónapos bérleti szerződés, mitöbb, már le sem merem írni, az előző tulaj megkérdezte, itthagyhatja-e a macskáját is. Majdnem sikerült is elhallgattatnom a belső tiltakozást, amikor hazajöttem utána, a tüdérport fújó tündérem rámnézett, és bejelentette nekem, hogy ő bizony nem egyezik bele. A másik tündérem is, de még a nevető gnóm is mind mind tiltakozott, hogy az a lakás lehet, hogy minden követelménynek megfelel, lehet, hogy átlagos szemmel nézve tökéletes, de ők testületileg tiltakoznak, egyszerűen nem fog odaköltözni laucicaland, és magamra maradok, nélkülük, mint Haarlemben is voltam. Agyon kéne vernem magamat, amiért ilyen válogatós vagyok ilyen nehéz időkben, de egyszerűen nekem kell az a valami, amitől otthonnak érezném a lakást, különben megint csak depresszió lenne és sóvárgás más után. Szóval még magam alatt is ásom a gödröt, hogy még jobban bele tudjak merülni a szarba.
Mindegy, csak azért van az egész, mert a tökéletes lakás még nem jutott el hozzám, de meglesz, meglesz. Max jövő hét szombatig beköltözöm az álomlakásomba, figyeljétek csak meg.

Jan 18, 2009

Made in China fake Viktor and Rolf fonaltartó:)

Ennél rohadtabb már nem is lehetne az élet, ezért hogy ne fárasszam itt a blogot(és elsősorban az olvasókat),inkább menekülök. Két napig jóformán itthon sem voltam, aztán szombaton meg 5 percenként hívtam JB-t,mikor jön már át végre. Most legalább ő itt van, addig is eltereli a gondolataimat, mert figyelemmel hallgatja a szövegelésemet a hímzéseimről, mások hímzéseiről, Waterlilies fonalakról, trallalákról(igen, motoszkál a fejemben valami...sajnos...:)), tervekről, meg minden egyébről, ami csak jön. Hihi, Francesca képtelen megérteni, hogy JB és nem GB, nem esik le neki, hogy ez a Jean-Baptiste-ból jött:) Na mindegy. Szóval álmaim lakását bebuktam, és hova, mikor, merre, nem tudom, csak annyit, hogy februárig itt kell hagynom. Még jó, hogy nem örömködtem agyon a blogomat másfél hónappal ezelőtt, amikor ideköltöztem, mennyire szerelmes vagyok ebbe a lakásba, csak a körülöttem levőket idegesítettem vele. Hiába ismételgettem, hogy ez az enyém, ennyit a titkos hiszek benne, és megvalósul módszerekről. Na. Akkor most valami értelmeset is.
Tegnap vettem egy méter fekete anyagot, és bevontam vele egy billentyűzet dobozát. És miután Viktor & Rolf honlapját nézegettem előtte, ezért általuk megihletődve díszítettem ki. Mocsok módon ráragasztottam a logójukat, mondtam, ha majd terveznek egy fonal-tartó dobozt, akkor majd megveszem, addig viszont magamnak kell legyártanom:) A logójukat egy parfümös dobozról szedtem. V&R nem nagyon ismert Magyarországon, két éve figyeltem fel rájuk, amikor a H&M-nek csináltak kollekciót, és ha vettél valamit, akkor ajándékba adtak egy illatmintát. Na akkor szerelmesedtem beléjük, a Flowerbomb azóta is a kedvencem. Amikor meg kiköltöztem Hollandiába, meglepődtem, hogy jééééééé, hát ezeknek Amszterdamban van a székhelyük:) Csodaszép a honlapjuk, a ruháik is nagyon-nagyon klasszak, csak hát kinek van rá pénze??:( Jaj, és néztem a videót, amikor kifakad belőlem, "I want this job". JB majd leesett a kanapéról, úgy röhögött, mondta, ez annyira őszintén jött. De hát ki ne akarna főállásban Swarovskikat egyesével varrogatni V&R ruháira??? Én mindenképp. Még a végén megkeresem őket és bekopogok hozzájuk:) Igazából jobban érdekel a művelet, mint a végeredmény. Mindegy, szóval a doboz nagyon Viktor and Rolfos lett, ezért merészeltem ráragasztani a logót:) A doboz kivetelezése irtó ronda egyébként, állandóan elfolyt a ragasztó, én is türelmetlen voltam, egyszóval Made in China, de mindegy, amíg a fonalaim elvannak benne. Ez nem a teljes gyűjteményem, a maradék pálcikákon van, mappában. Kb 400 színem van, nagyrészt Rosace, néhány DMC meg egypár Venus. Oooooooolyan nagyon gyönyörűek ezek a színek!!!!
Megcsináltam a Dóra oldaláról szedett linken a tesztet, és kiderült, Lizzy Bennett vagyok. Jó, hát ezt eddig is tudtam, but where is my Mr Darcy??????

Jan 13, 2009

Elromlott az olvasókám :(

Egy ideje ahányszor leteszem a hátsó felemet és kezembe veszek egy (bármilyen) könyvet, elnyom az álom. Ez nem fair, hát nincs kedvem állandóan hímezni, mert mostanába a hímzés gondolatára a pánik jön rám: úgysem fogom sose befejezni. Na mindegy. Csak utálom a haszontalanul eltöltött időt.

Jan 11, 2009

És akkor mostantól a jobb oldalon megtekinthető a listám, mi az, amikbe szégyenszemre belekezdtem, de nem fejeztem be. Az apróságokkal nem foglalkoztam... 16 nem is olyan sok szerintem. JB szerint a tojást (Enchantment of Winter) és a Hollandiámat kell első sorban, de nagyon sürgősen befejeznem. Meg ezt, meg azt, meg amazt...és amíg 6-ot nem fejeztem be, addig újba nem kezdhetek bele. Zsarnok.

L’amour est enfant de Bohême,
Il n’a jamais jamais connu de loi.
Si tou ne m’aimes pas, je t’aime.
Si je t’aime, prends garde à toi!

Si tou ne m’aimes pas, si tou ne m’aimes pas, je t’aime,
Mais si je t’aime, si je t’aime, prends garde à toi!

Tessék ráklikkelni:)

Kicsit angolosítottam a blogot úgy általánosságban, de nem fogom a bejegyzéseimet angolul írni. A barátoknak legyen elég a képek.
De az új dizájn még mindig tetszik, amolyan filozófia a budoárban stílus de Sade-ra kacsintgatva.


But there is nothing nasty, my mother also reads my blog:)

Levendulazsák 2€/méter anyagból:)

Szó ne érje a ház elejét, a hétvégén sem tétlenkedtem:) Péntekre kivettem betegszabadságot, reggel rendet raktam, mert már a fejemre nőtt a ház, aztán meg aludtam(délután 3-tól másnap reggel 9-ig). De úgy tűnik, szombatra kialudtam ezt a hülye infulenziát. Kicsit hímeztem az öregasszonyomat, de nem rakok fel fázisfotót, mert....őőőőőőőőőő, játszhatunk olyat, hogy aki felfedez 5 különbséget az egy héttel ezelőtti és a mostani állapot között, az nyer valamit... de nem lenne nyertes,mert nincs meg az 5 különbség. Szombaton kibattyogtunk JB-vel a piacra, bevásároltunk zőccségekből, ami eszembe juttatott valamit.
A piacon van egy stand, anyagokat árulnak 2 eurós egységáron. Kb egy hónapja úgy döntöttem, megnézem magamnak, mik vannak ott. Ott álltam egy hatalmas halom anyag előtt, szimat-szimat-szimat a levegőbe, aztán benyúltam a legalljára és kituriztam egy világoskéket, ami határozottan hímezhetőnek tűnt. 1 méter volt a minimum megvásárolható, de gondoltam 2 €-ba nem megyek tönkre, ha esetleg mégis tévedtem volna. Tegnap jutottam el odáig, hogy eszembe is jutott, és volt is időm vetni rá egy közelebbi pillantást. És bevállt!!! Megszámoltam, én azt mondanám, 19-es (tudom, hogy olyan nincs, de a 18-nál apróbb, a 20-nál nagyobb). Szerintem gyönyörűséges!!! Egy picike rózsát hímeztem rá próbaképpen, és beletöltöttem a még nyáron szedett és kiszárított levenduláimat. Igaz, az a levendula más célra volt szedve, egészen pontosan egy szív alakú szatén és frivolité levendulazsákhoz, egy már elkészült párjához, de, na, hát izé, ez van. Ma pedig elmentünk legyező-kiállításra!!!! Hát nem mondom, megfogott a dolog:) de hímzett legyező nem volt köztük:( Egyébként már tegnap is a saját legyezőmet csinálgattam, de nagyon dühös vagyok magamra, amiért már szeptemberi hazalátogatásomkor el akartam hozni a készülő legyezőm alkatrészeit, és most is efelejtettem. Rrrrrrrrrrrr. A frivolité részén tötymörgök még mindig. Majd megmutatom, ha már kicsit kipofozgattam, mert most megint kutyarágta. Az anyag részére még mindig nem tudom, mit fogok hímezni, igaz, most egy kis ihletet azért kaptam (egy kicsit???), a széle meg körbe frivolité (hajócsipke, hajócsirke).

Éééééééééés egy vasárnap reggeli fénykép az én szerelmemről. Pedig nincs is olyan hideg. Szerintem. Csatornakorcsolya:) Kár, hogy annyi a szemét a csatornákban, szerintem nagyon szégyellhetik magukat az emberek, amiért ilyen bunkó disznók. na, és akkor most nekiállok összeszedni a befejezetlen képeimet...

Jan 8, 2009

Visszatekintés a tavalyi évre:)

Idejét nem tudom, mikor hímeztem utoljára, de mindegy. Egyébként így visszanézegetve a tavalyi év termését, nem is olyan nagyon kevés:) Persze lehetne több... Nagyban hagytam a kollázst, hogy jobban meg lehessen nézegetni.

Könyvekben nem tudok visszatekinteni, szégyen, nem szégyen, majdnem mindet elfelejtettem, amit olvastam, meg a tavalyi év volt eddig a legszegényebb könyvekben, de kicsit megváltozott az életem, na. Biciklivel járok be dolgozni, vagyis nem tudok bkv-n olvasni:))) Meg nagyrészt nem egyedül vagyok otthon, a lakótársakkal meg muszáj társadalmi életet élni. Esetleg néha technikai könyveket is olvasok, stb. Borzalom.

Jan 5, 2009

Hív Amszterdam

-Magyar vagy?
-Nagyjából.
-Tudod merre kell menni?
-Megtalálom.
-Először vagy Münchenben?
-Csak átszállok.
-Hol vehetem fel a csomagom?
-Egyenesen, aztán jobbra, ott a tábla.
-Hová mész?
-Amszterdamba.
-Mit csinálsz ott?
-Dolgozom.
-És meg szabad kérdezni, mit?
-Technikus vagyok. (....) Egy internethálózatokkal foglalkozó cégnél.
-Ez tök érdekesen hangzik!
-Én egyenesen megyek itt, neked jobbra.
-Jaaa... örülök, hogy beszéltünk, jó utat, szia!
-Szia. (1)
---------------------------------------------------
Olvasok, felocsúdok, hol a mákban vagyok? Reptér. Hol? München. Hogy kerültem én ide? Jaaaaa. Ok. Hmmmm. Ez tök érdekesen hangzik.
---------------------------------------------------
11-re értem haza, köszönet egy hóviharnak, ami miatt késett a gép. Ma meg már meló, mélyvíz, kipihent arcocskám már meg is nyúlt agyonhasznált mosogatóronggyá. Naná kapásból rámugrott imádott főnököm, csináljunk meetinget, beszéljük meg a feladatokat. Ezt kéne csinálni, na ki csinálja. Plöm-plöm,vizsgálgatom az asztal szélét, kapargatom a cipőm orrával a padlót, nem én vagyok egyedül ebben az állatkertben. OK, nincs önként jelentkező, ok, akkor Laura. Valaki felszólal, valakinek össze kéne írnia a...John már mondja is jó, akkor majd mindenki Laurának küldje, ja igen, akkor Laura, majd nézd meg, most akkor tényleg nyitva van-e a lab hálózata kívülről, ja, hogy már George is csak neked küldi, mikor jön tréningre, és még jó, hogy te vagy a leltáros is, és tudod, hogy számon tartod, hogy a tréning nem fog menni, amíg nincs az az izé, mit is mondtál, mi kell nektek, tudod, hogy nem vagyok technikus, mindegy, és... na jó,csönd legyen már John, nesze, egyél egy Negrót, tudom, hogy szereted, persze, hogy azért hoztam, és mert élvezed, hogy néger létedre Negró cukorkával tömöd egész nap a fejed.
Első nap az oskolában.Pont úgy éreztem magam, mint amikor Francesca rendet rakott a konyhában, és amikor ártatlanul kinyitottam az egyik szekrényt, egy rosszul berakott spagettis zacskóból elkezdett hullani a fejemre a spagetti-eső, én csak álltam, két tenyeremet magam elé tartva és röhögve, hát sosem áll el??
Hazamenet pedig ismét szerelembe estem vele. Menthetetlenül újra és újra fájdalmasan belémmar ez a sosem ismert, mindent elsöprő érzés. A'dam, a sors hozott össze minket, kár, nem Éva a nevem;)

Katie Fforde

Hív Amszterdam


Kiolvastam. Kettős véleményem van. Gyorsan és könnyen ment, kb olyan stílus, mint a Bor, mámor, Provance, vagy a Napsütötte Toszkána, ilyesmik. Vagyis a manapság oly divatos otthagyom a jól bejáratott életemet, és egy szokatlan, de csodaszép helyre költözöm. Az egyik nőt otthagyja a férje (kb 50 éves), a másik hölgyemény meg rájön, hogy mégsem akar hozzámenni élete első és egyetlen pasijához, és egy lakóhajón kötnek ki. A cím szerint joggal hihetné az ember lánya, hogy ez Amszterdamban fog megtörténni, hiszen hol, ha nem ott élnek az emberek lakóhajókon?? Amikor kb a 150. oldal után már kezdtem előre kukucskálni, most akkor mikor is jutnak már el végre Amszterdamba, mert kezdett bosszantani, hogy igazából azért olvasom, mert nekem itt beígérték, hogy mennek Hollandiába, kezdett idegesíteni a céltalan mellébeszélés. A 200. oldal után már kifejezetten nyűg volt olvasnom, de csak azért, mert sehol sem találtam arra utaló jeleket, hogy ezek valaha is eljutnak a jó öreg kontinensre. OK, ez az én elvárásom volt, de azért el kell ismerni, hogy volt némi alapja! Végül annyira nehezen ment már a csalódottságtól, hogy időre nem is sikerült kiolvasnom(értsd, hogy ennyivel is kevesebbet kelljen cipelnem). Viszont vasárnap délelőtt, azzal a megnyugtató tudattal, hogy legalább én eljutok estére Amszterdamba, ágyban heverészve már egész élvezhető volt, de így már nem sikerült befejeznem, csak az úton(kösz hóvihar!). Összegzés: arra jó volt, hogy most már kb el tudom képzelni, milyen lehet az élet egy lakóhajón, sokat gondolkodtam rajta, bámulva a csatornák mentén ácsorgó bárkákat. Egyébként a sztori felejthető, annyira nem eredetien van megírva, igaz lehet, a fordítás a ludas, ennek már nem fogok utánajárni. Viszont 10 pontot adtam arra, ahogy a hr-es csajokat lehúzta munkakeresés közben az egyik főszereplő, mert én is járattam már az agyam állásinterjú közben, hogy ezek hibajavítóval festegetik a körmük végét unalmukban?? Kedves könyv, ha nem várunk tőle túl sokat.

Utószó.
A könyv szereplői nem jutottak el Amszterdamba, de a lányok, ki hitte volna, megtalálták az igaz szerelmet. Én viszont szerencsésen megérkeztem közben, de az igaz szerelem még csak Amszterdam képében ért el (zárójelben megjegyzem, néha van egy olyan sanda gyanúm, hogy A'dam bátyám, mint minden szép pasi, igazából homokos...)


Lábjegyzet
(1)Egyébként azért nem vagyok ennyire antiszociális, de repülés után nem vagyok éppen a legjobb formámban, csak bambán mosolygok magamban, hogy ezúttal sem kellett használnom a zacskót.

Jan 2, 2009

El akartuk vinni keretezni a részeg kalapot, de zárva volt az újpesti bolt, úgyhogy nekem már nem lesz beleszólásom a keret kiválasztásába. Tegnap este még kikeményítettem, itt egy jó kép róla. Napközben meg, egyebek között, fényképezgettem felmenőim munkáit, majd ha uborkaszezon lesz hímzés terén, azokkal fogom kitölteni a blogomat, hihi:)

Ja igen, némi technikai leírása a Nimue képecskének: egy-egy szál Rosace meg DMC fonal az Utrechtben vásárolt lenvásznon, ami szerintem 18-as, de még lusta voltam lemérni, a kalap pedig, ahogy azt a leírás kívánta, fekete mohairrel készült. Hogy honnan szedtem mohair hímzőfonalat? Szétkontárkodtam egy darabka maradék kötőfonalat! Három szálból áll plusz hatalmas mennyiségű szöszből, óvatosan kihúztam két szálat, és azzal hímeztem meg a kalapot. Egész jó lett a végeredmény, a nagy szöszre úgysincs szükség, amennyi kell, még marad elég a két szálon, csak kicsi darabkákkal kel hímezni, mert gyorsan vékonyodik. Segíts magadon, Isten is megsegít! Ó, és természetesen Kreinik nélkül nem élet az élet, a kalap csatjába csak belecsempésztem egy kis csillogást.

Új év, új dizájn.


Végre rászántam magam egy kis szépítgetésre, most már egészen laurás lett.
Pincevirág meg egy fonal papírjával játszik:)