Nov 4, 2009

Gyűrűpárna

A fekete alapon lila képen dolgozom éppen (természetesen az a hölgyike is kapott nevet, Gertrud, ejtsd: Zsertrüd :)), péntekig muszáj befejezni, viszont hétfőn sürgős megrendelést kaptam, és hát nem tudtam nemet mondani.

Szombaton esküvő van, péntek este utazom haza két napra. Na nem az én esküvőm, hanem a bátyámé:) Amikor vettem a repjegyet, még nem tudtam, hogy hogyan fogok állni munkaügyben, úgyhogy nem mertem hosszabb időre menni. Az esküvő amolyan csak aláírjuk a papírt és jól van stílusú, semmi flanc, még csak menyasszonyi ruha sem lesz, ezért nagyon visszafogtam magam, hogy ne hímezzek valamit a témában a tisztelt ifjú párnak, de azért hétfőn kaptam egy emailt, hogy hát a menyasszony azért örülne egy gyűrűpárnának, legalább az adna valami esküvő-feelinget. Mivel a forma, a szín nem volt kötött, de az idő igen, hát esküvős-kacatos oldalakat nézegettem, ihletődtem (mert ha kútfőből csinálom, tuti belebonyolódok, és hát hímzésre, frivolitére nem volt idő). Szóval ez kerekedett belőle:) Eredetileg strasszos gyűrű fogná össze a masnit felül, de nem is találtam olyat, meg nem is akartam teljesen ugyanolyat, amit árulnak minden honlapon, azért legalább egy kicsit legyen egyedi. Ezek az öntapadós bogyók meg egyszerűen csodaszépek a fekete bársonyszalagon!
Egyébként már használatban van, pont jó a szomorú Cseburáskámnak:

Oct 29, 2009

Valami ilyesmin ülök éppen

18-as fekete aida, két szál szatén DMC-vel. Szaténnal ha megpukkadok, sem tudok egyenletes x-eket hímezni, pedig szinte mindegyik előtt kiegyenesítettem a fonalat. Persze ez az én hülye ötletem volt, hogy pont szaténnal csináljam, és ne simával :)) annyira szeretem a fényét! A keret (amibe márbelekezdtem) már egy szállal van, az egy fokkal tűrhetőbben néz ki.

És még egy kis ősz, ez a videó úgy tökéletes, ahogy van. Egy régi orosz(szovjet, na) filmből van a zene (így, ebben az előadásban), a képek meg csak simán gyönyörűek!

Ekaterina Savinova sings "Serenade" of Schubert

Oct 27, 2009

Ősz

Beszámolnivalóm nincs egyelőre. Ezer dolgot csinálok egyszerre, ezért semmivel sem haladok:) De azért egy dolog már készen várja, hogy a világ elé tárjam, csak még nem érett meg teljesen. Na mindegy. Ma felpattantam a biciklimre, és elmentem majdnem Haarlemig, de állandóan leálltam fényképezni, és nagyon örültem, hogy nálam volt a gépem, mert általába otthon felejtem.





Olyan csodaszépek ezek a színek, úgy szeretnék valami ilyet is hímezni!! Egy tavaly őszi (egészen pontosan a 164. számot) Cross Stitch Collectiont azért vettem meg, mert van benne egy Maria Diaz minta, amelyik annyira szépségesen visszaadja az őszi színeket, hogy alig tudom visszatartani magam, hogy bele ne kezdjek abba is:)

Meg van egy csodaszép mintám egy orosz festő, Levitan képe alapján, azt még jobban meg akarom csinálni.



Közben meg nagy álmom a Thea Gouverneur Dutch Cows két képe is (szintén megvan a minta, mert kitben irtó drága, és talán jobb is, különben még abba is belekezdenék, így meg csak boldogít a tudat, hogy megvan a minta).

Imádom a fekete-fehér teheneket a zöld mezőn (zöld teheneket fekete-fehér mezőn!), valahogy messziről szaglik, hogy a Thea Gouverneur holland illetőségű:)

Oct 17, 2009

Dimensions Dreaming of Tuscany

Próbálom befejezni, mert hamarosan már három éve lesz, hogy elkezdtem. Tegnap kicsit kimostam egy jelölés miatt, langyos vízzel, és most tépem a hajamat. Három helyen eresztette a színét.

Oct 12, 2009

Játék!!:)

Megint szerencsét próbálok egy játékon, habár megfogadtam, hogy többet nem, de ezt nem tudom kihagyni. A minta alakulását a kezdetektől fogva nyomon követtem, annyira tetszett, ezért még szép, hogy le kell csapni a kínálkozó lehetőségre!! És annyira irigylem, mert nekem nem mennek az ilyen minták. Úgyhogy meg kell majd nyernem, mert magamnak nem hiszem, hogy tudnék ilyet hímezni. Arról ne is beszéljünk, milyen csodaszép lett a doboz, ááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
És akkor a szabályok:

1. Ha szeretnéd megnyerni a dobozom, írj kommentet, s máris kapsz egy esélyt a nyerésre!
2. Ha van blogod, s kiteszed a játékra felhívó kis képet, akkor egy újabb esélyed van máris.
3. S ha tovább játszol velem, s megmutatod a saját blogodon azt az idei évben készített keresztszemes munkádat, amire a legbüszkébb vagy, s le is írod, hogy miért épp ez az, akkor máris háromszoros eséllyel indulsz a nyereményért.
Határidő: október 18. éjfél.

Az első kettőnek eleget tettem, akkor most következzék a harmadik. Őőő... nem is tudom, most megfogtak. Nem tudom. Azt hiszem Ernestine és Georgette a kedvencem, szeretem a színét az egész izének, amivé lett. Meg Ernestine annyira imádnivalóan mosolyog:))
(a józan eszem a táskácskámat reklámoztatná egyébként, mégiscsak azzal vacakoltam a legtöbbet, meg saját tervezés, meg minden, de nem vagyok vele megelégedve, utálom úgy, ahogy van, de azért büszke vagyok rá, mert befejeztem, amit el/megterveztem:)))

Oct 10, 2009

Leesett az állam

és már fél órája próbálom visszatenni, de még mindig nem megy. Ezt nézzétek meg!!! Ehhez aztán kellet kitartás, fantázia, meg minden, nem is tudom! Őrület!!!!
http://vintagericrac.blogspot.com/2008/10/big-selvedge-project.html

Oct 5, 2009

Jane Austenos bejegyzés

Próbáltam interneten találni valamit az előző bejegyzésemben említett könyvből, de nem találtam. Szkennerem nincs, a könyv lapjai meg nagyon csillognak. Hát ez van. Egy kis magyarázat, egy kis hivatkozás, egy kis leírás mindenből:)
  • Ha foltvarróskodnék, Jane Austen takaróját MUSZÁJ lenne megcsinálnom. Annyira szép!!
  • A BBC nagysikerű Büszkeség és balítélete után több, mint 10 évvel megszületett az Értelem és érzelem. Szerintem a szereplőlyányok bugyutácska pofikája akadályozta meg azt a robbanást, amit talán vártak volna. Azért jó nézni, szép, de nem olyan elnyűhetetlen darab, mint a B&B. Nomármost a BBC éppen egy újabb sorozaton munkálkodik: Emma! És miért tudom előre, hogy imádni fogom? (azon kívül, hogy tuti gyönyörűszép lesz?) Mert az a Romola Garai játsza Emmát, aki az Angel című Francois Ozon filmmel már belopta magát a szivembe (Az Angelt elég kemény kritikák érték, mert sokan csak egy csöpögős lányregényt látnak benne, nem látják a vaskos iróniát, amivel a rendező kiröhögi ezt a stílust-a kritika is bársonyba van csomagolva). Viszont ahogy nézem az Emma előzetesét, nem sikerült találniuk még egy Colin Firth-t, van egy olyan gyanúm, hogy ez sem lesz akkora durranás;)
  • Múltkorjában került utamba a Lost in Austen című, szintén BBC mini sorozat. Nagyjából arról szól, hogy Amanda, egy londoni csajszi nagy rajongója a Büszkeség és balítéletnek, és persze, hogy az ő fürdőszobájából nyílik egy időajtó, amin keresztül Lizzy Bennet meglátogatja... a poént nem lövöm le, de azért Amanda egyszer nagyon jól summázza: halljátok ezt a dübörgést a föld alól? Jane Austen éppen forog a sírjában! De jó megnézni, szerintem a végén mindenki felteszi a kérdést, miért ő? Miért? Miért? Miért nem ÉN? Az biztos, hogy én nagyon jól ellennék Pemberley-ben:)
  • Ezt a hímzést szivesen megcsinálnám!! Ha valaki Bath-ban jár, és ajándékot akar vásárolni nekem, javaslom megvételre ezt a gyönyörű készletet!:)
  • Guiness rekord született, mikoris a legtöbb régensség korabeli kosztümbe öltözött ember sétált Bath-ban. Mindenkinek megvan a maga hobbija, még ha fura is:)
  • Az angol nyelvű könyvesboltok polcai mostanában el vannak árasztva olyan borzalmakkal, mint Büszkeség és balítélet és a zombik, vagy a tengeri szörnyek, meg hasonlók. Azt mondják, hogy hatalmas siker és nagyon vicces. Őszintén szólva nekem ahhoz nem volt gusztusom, hogy a kezembe vegyem és beleolvassak. Még egy dolog, amit nem értek a világban. "Pride and Prejudice and Zombies" features the original text of Jane Austen's beloved novel with all-new scenes of bone crunching zombie action.
Na jó, mentem hímezni.

Oct 4, 2009

Csíkos, csíkos, csíkos táskácska

Befejeztem, készen van, megcsináltam a hajócsipkét, felvarrtam, kimostam, kikeményítettem, beillatosítottam Yves Saint Laurent új illatával, a Parisienne-nel (Douglesben kunyeráltam egy illatmintát, mert tetszik nagyon, de nagyon drága, és amúgyis) befejeztem. Jöhet a következő kihívás. A következő könyvjelzőt is csináltam, de aztán meguntam, mert rájöttem, hogy nem tetszik, hiába nagyon jó az ötlet. Úgyhogy most a következő könyvjelzőre próbálok áttérni, ha már nem régieket fejezek be, és próbálok nem ezer másik projektbe belefogni, miközben egyik nap meg úgy ébredtem, hogy ma nekem a tojásomon kell kotlanom, úgyhogy azzal is haladtam kicsit. Ja, és mit vettem... múlt héten JB haverjai mentek Hágába, hívtak minket is, mentünk. Végig hajócsipkéztem az utat, mert legalább háromszor újrakezdtem, sehogy nem találtam el a megfelelő mintát, ami tetszett volna. Na mindegy, szóval egy könyvesbolt előtt megérzésem támadt, berohantam, és megvettem. Van ilyen néha, egyszerűen érzem, hogy most ide be kell mennem, és nem is csalódok, mert olyat veszek, amibe még hetekkel később is szerelmes vagyok. Szóval most ez a legújabb szerzemény:
Van benne néhány aranyos ötlet, de annyira nem nagy durranás a kézimunkás részek, inkább az az érdekes, ahogy leírja, mennyire áthatotta a kézimunka a Jane Austen korabeliek mindennapjait, és nagyon szépen illusztrált:) Szóval inkább ihletet adó, mint konkrét útmutató, pont amit imádok! És csíkosak az oldalak. Azt hiszem ez az új bolondériám, a csíkos minta! És ezzel a táskácskával kezdődött az egész:)

Sep 25, 2009

A virágos könyvjelzőm

Tűpárnám nemes egyszerűséggel, nincs. A kanapé karfájába vagy a nadrágomba tűzöm, amikor használom. Amikor nem, akkor elrakom. Ha lenne tűpárna, akkor azt is keresni kéne, a karfa meg a nadrágom meg mindig kéznél van:) Az ollóm meg ilyen csúnyácska. Még februárban írtam, hogy Yann tönkretette a madaras ollómat, amikor hasist vágott vele. Akkor vettem egy másik Permin ollót, amit meg júniusban Budapesten feljetettem. Úgyhogy ideiglenes megoldásként vettem ezt. Elég jó, de nem elég éles a vége. Namármost, júliusban, amikor meglátogatott a barátnőm, elhozta az én Permin ollómat, szóval volt kettő. Aztán nemrég Yann megint ellátogatott hozzánk, én meg nem voltam elég elővigyázatos. Azóta kiátkoztam a lakásunkból.
Ez pedig az egyik "pályaművem". Van még a tarsolyban bőven ötlet, egyik hülyébb,mint a másik, de nem tudom, hányat valósítok meg belőle. A minta a Cross Stitcherből van, egy nagyobbacska kép részlete. Némi kartonra és anyagra felvarrva, direkt kusza laposöltéssel pelenkaöltéssel, hülye vagyok már. Attól rockosabb;)
És a félkész képet is elfelejtettem feltenni, pedig az is kikötés volt. Persze, így lebukom, hogy egy cafatka maradék anyagra készült:)

Sep 24, 2009

Játék!!

Gondolom már mindenki találkozott vele, de ismétlés a tudás anyja, itt egy webbolt. Kifejezetten jó, tele olyan dologgal, ami beindította a fantáziámat(ennek mondjuk pont nem örülök...), szóval nem szégyen reklámozni:) Most, hogy megújult a honlapjuk, játékot hirdettek, és mint mondtam, a könyvjelzőkre nagyon rákattantam, a nyeremények úgyszintén, hát itt teljesítem a feltételeket. Előszöris itt a kép:
Csendben szólok Fortuna kisasszonynak, hogy a második díjra fáj a fogam!:)

2. díj:Csináld magad maci. Rózsaszín pre-cut permin aida. 1 db arany +1 db ezüst olasz osztottszálú hímzőfonal. + 1db halloween (foszforeszkáló fonal)

Nyamm!

A (z egyik) könyvjelző meg 80%-ban elkészült, itt szorongatom :)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Az oldalon lévő szavazás egyébként pont a mai napom egyik futó gondolatához illik:


Kézimunkáidhoz milyen osztottszálú hímzőfonalat használsz?
DMC: 59
Venus: 53
Rosace: 31
Egyéb (anchor, puppets, madeira...) : 58


Nálam egyértelműen ROSACE!!! Imádom a színeit, az átváltás egyszerűségét, a minőségét (nem gabalyodik könnyen!), a tapintását és persze az árát:) Szerintem simán veri a DMC minőségét, egyetlen rossz tapasztalatom, hogy egyszer az egyik köteg valamiért csak 5 szálas volt 6 helyett, de ahhoz képest, hogy majdnem az egész DMC-paletta megvan belőle, és ez volt az egyetlen gond, szerintem ennyi tévedés belefér.

--------------------------------------------------------------------------

És egy kis személyes. Átneveztem a blogom, mert ahogy nézelődtem másoknál, a hozzám mutató link valahogy túl hosszúnak tűnt a cím miatt. Úgyhogy rövidítettem:) Talán így frappánsabb?:)

Nimue Mic 6 - Le Chat !

Egy újabb gyors sikerélmény. Meg ugye ha egyszer elkezded a Nimue képeket, akkor nem lehet velük leállni! Mic mellé még majd tervezek Macot is, hogy legyen valaki a fonal másik végén:)De most még nem, mert most a könyvjelzőkészítő játékra gyúrok hímzek. Az éjjel megszállt az ihlet, vagy 5 különböző, jobbnál jobb könyvjelző ötlet született, hála egy hadsereg szúnyognak, akik megszállták a hálószobát. Zzzzzzzzzzzzz a fülem körül, felkapcsolom a villanyt, a dög ott ül pofátlanul a falon. Nyakonvágom egy adag esti olvasmánnyal, diadalittasan visszafekszem, 5 perc múlva megint zzzzzzzzzzz. A jelenet háromszor ismétlődött meg, végül feladtam, fejemre húztam a takarót és könyvjelzőket terveztem. A levedulás füstölő nem zavarta őket, szőlőszem kisasszony meg leszaggatta a szúnyoghálót.

Sep 20, 2009

Fura autómentes nap Amszterdamban

Ma autómentes nap van a városban. Egy elég forgalmas úton lakunk, és tényleg nagyon érezhető, hogy mennyivel kevesebb autó van. Amit furcsállok viszont... már három vagy négy lovaskocsi elhaladt az ablak alatt!! Elképzelem, ahogy ül otthon az emberke, jaj, be kéne menni a városba, elfogyott a tojás, de a kutya rúgja meg, ma nem ildomos autózni.... hm, hm... OK, fogjuk be a két lovat. Vili, nálunk is van két paci meg egy szekér a balkonon, sose lehet ugye tudni... egyébként el tudnám viselni, ha visszajönne a lovaskocsik időszaka, nem lenne olyan büdös! Vagy büdös lenne, csak más szagtól;)

Ha már a város furcsaságai kerültek szóba, egy szerintem bicskanyitogatóan idegesítő, kedélyborzoló jelenség a modern művészet itt. Ahogy mi azt nevezzük, Emily Strange (nem találtam magyar linket hozzá) után szabadon: Bad Art. Ez a város egyszerűen hemzseg a galériáktól, és amikor az ember elmegy mellettük, akkor leginkább a molotov-koktél receptjén kezd el gondolkodni. Képtelen vagyok felfogni a modern művészet létjogosultságát, főleg ilyen mennyiségben. Ebben a városban nincs hely, nincs elég lakás, túl van zsúfolva. Könyörgöm, ne foglaljatok el értékes területeket modern művészeti galériákkal! A fehér alapon 3 kiló fehér festék szétkenve, belepöttyintve egy kis barna valahol ott, balra fent, NEM művészi. NINCS benne technika, NINCS benne mondanivaló, NEM szép. És főleg NEM éri meg azt az 5 számjegyű összeget. Euróban. De még forintban sem. Egyik nap viszont visíthatnékom támadt. Lehet, én vagyok maradi, hátha valaki máshogy látja a dolgot, ezzel találkoztam:
Egy galériában, sorban 4-5 ilyen kép lóg, aztán egy másik gobelin, szintén 4-5 egyforma egymás mellett, és így tovább. Azt elfogadom, hogy több értékkel bír, mint mondjuk egy zöld alapon sárga csíkozású vászon, aminek érdekes textúráját a festék kilója adja, beleláthatod az elhúnyt ük-ük-ük nagyanyádat is, ha kellően hozzáértően nézed (bla, bla, bla, bla........), de fáj a szívem a Meska, Etsy és hasonló oldalak alkotói miatt, akiket ez a "művész" kifiguráz. Szerintem egyszerűen kigúnyol mindenkit, aki hímez, amikor ezt van képe kiállítani puccos galériában, és eladni drága pénzért. És ezen van a lényeg, hogy ezzel többet keres, mint egy normális hímzéssel, amit a kutya sem becsül. Nem tudom. Lehet, túl maradi vagyok azokkal a tanulmányokkal, amikkel az egyetemen meg a gimnáziumban lett megtömve a fejem. Vagy csak irigy vagyok az pénzkeresés ilyen egyszerű, kiváltságos módjára és az emberi butaság határtalanságára??

Sep 19, 2009

Stop the world, I want to get off!

Avagy állítsátok meg a világot, ki akarok szállni! A héten, amíg nem blogoltam 2 és 3/4-ed dolgot csináltam.

1. Egy majdnem egy évvel ezelőtt beígért ajándék JB-nek, Cseburaska, az orosz mesehős. Cseburáskáról senki sem tudja, hogy milyen állat, egy zöldséges találta egy narancsosládában. Egyes feltételezések szerint majom, de hát ekkora fülekkel? Régen (tavaly novemberben...) csináltam hozzá prototípust, de nem tetszett, ezért annyiban maradt. Most, hogy már két hónapja hevert a szekrényben a bundája, gondoltam rendben, egye fene, nekivágok. A megrendelő (JB) választhatott szomorú és vidám Cseburaska között, természetesen a "cute" verziót, a szomorút választotta. Annyira szomorúra sikeredett, hogy a már-már bőgnöm kellett, amikor varrtam össze, azt hittem fáj neki. A képen látható, ahogy szomorú, amiért megettük az összes kagylót, neki nem hagytunk. Meg szégyenérzete van, amiért nem annyira hasonlít az eredetire. Azóta velünk alszik, mert úgy nézett, hogy nem lehetett nemet mondani neki...

2. A Facebookon csatlakoztam a The Cross Stitcher magazin rajongói klubjához, és nézegettem a fotóalbumot. Az egyik képbe beleszerettem, olyan kis egyszerű, de annyira jól kifejezi a jelenlegi munkanélküliskedős lelkiállapotomat... Persze pont ez a szám nem volt meg, mert nem vettem meg, mert csupa karácsonyos kép van benne, azt meg, khm, nem szeretem. Vagyis elég sok van már a témában, mégsem csinálom, akkor meg minek vegyek még? Na mindegy, szóval mázlim volt, interneten gyorsan rátaláltam a mintára, ott helyben, monitorrol meghímeztem. Margaret Sherry mint mindig nagyot alkotott:)
Meg a 3/4, amit a héten csináltam. Kép nincs még hozzá, mert még nincs befejezve. Egy régi, kinyúlt fölsőmet próbáltam reprodukálni. Már kész van, csak a széleket kellene még eldolgozni, de ma állásbörzén voltam, ami .... na mindegy. Múltkor voltam egy állásinterjún, esküszöm, megütötte azt a határt, ami után az ember már élni sem akar. A hr-es hölgyemény két pohár vízzel jött (magának hozta, engem külön megkérdezett, nekem hozzon-e). Egész interjú alatt úgy röhögött, néha ok nélkül, hogy már kezdett az a gyanúm támadni, hogy részeg, de nem volt alkohol szaga. Amikor elbúcsúztunk, még hallottam a nyerítését, amitől kicsit felvontam az egyik szemöldököm, gondolkodván, hogy miamanó, de hát mindegy, nekem munka kell, muszáj jó képet vágni a dologhoz. JB utána elmagyarázta, hogy a kokainnak van ilyen hatása, és attól nagyon szomjas is az ember. Igaz is, egy előző munkahelyem menedzsmentje is néha eltűnt a wc-ben, és aztán ezer wattos vigyorral kerültek ki onnan, és hát nyílt titok volt, hogy szeretnek végigmenni a csíkon. Ezek után szeretne az ember egy barlangba költözni, hogy maga nevelgesse a burgonyáját. Na mindegy. Ja, és nem vettek fel. Azt mondták, a másik jelölt és köztem volt egy "slightly difference", apró különbség. Nem részletezték, mi. Gondolom a másik jelölt nem jött zavarba a debil röhögéstől, hanem maga is debilen röhögött, ezért rokonlélekre találtak egymásban. Nem tudom, de lehet, nem is akarom tudni. Igazából csak egy normális munkát akarok.
De az új, katicás kurzoromnak nagyon örülök!:)

Sep 11, 2009

Emlékeztek még a táskácskámra?

Nem, mi? Nem csodálom, olyan rég nem számoltam be róla. Most erőt vettem magamon, hogy befejezzem.
A képen elrejtettünk egy macskalábat.

A csajszit a végén kibontottam, és másik árnyalattal csináltam meg, mert valahogy sosem voltam kibékülve azzal a lilás kékkel, amit először választottam neki, ebbe az antik kékbe meg beleszerettem, amikor Georgette-et csináltam. Meg mert grandiózus terveim vannak még vele, amihez ez a kék jobban illik. Ahol hozzávarrtam az anyagot a csathoz, nem túl szép, mert nagyon elütő színnel csináltam, viszont oda még tervezek egy kis hajócsipkét. Vagyis még mindig nincs kész:)
A minap szortíroztam az anyagaimat, és akkor jöttem rá, hogy az én imádott, legkedvencebb anyagom (amiből a táska is készült, meg a két legutóbbi minihímzésem), amiből három színt is beszereztem, pont az a lenvászon, amiről Nina áradozik a blogjában. Imádom én is, mostanában szinte csak azon hímzek! Mondjuk én neki nem állnék festeni, attól kicsit félek. Na jó, nagyon. Amikor legutóbb Utrechtben jártam, a hollandom már fejlődött annyit, hogy már kicsivel jobban tudtam kommunikálni az öreg nénivel, aki egy mukkot nem beszél angolul, szóval már el tudtam magyarázni neki, hogy mennyire tetszik, imádom ezt a nagyon finom vásznat, amiből végleg meggyőződött, hogy egy mániákus mazochistával van dolga, aki imád szöszmötölni hangyányi x-ekkel, úgyhogy az orrom alá nyomott egy még annál is finomabbat- egy centin 20 öltés, vagyis 10 normális x. Csak vigyorogtam lelkesen, és kértem 30 centit belőle, ő meg adott 40-et, és csak 30-at számolt el:) Rohantam haza aznap, de még mindig nem csináltam semmit belőle, mert szeretnék valami olyat, de olyat rá, hogy csak na. De azért hogy kicsit képben legyek, csináltam magamnak egy kis segítséget (hímeztem 1 centit meg egy inchet).
A feliratozást nem pontos! The inscription is just for reference, but not correct!

A feleket nem írtam rá, ezért nem pontos. Egyébként itt valamiért centiben mondják az anyagot, vagyis amit mi angolszász módon 40-esnek titulálunk-40 öltés/inch, az itt 16-os anyag. Ez eleinte okozott kavarodást a fejemben.De pont az ilyenek meg a pontos kommunikáció hiánya miatt nem tudok olyan igazi, profi feliratozást csinálni a képeimhez, mert nem tudom, hogy mire hímzek, csak tudom, hogy tetszik vagy nem:)

Most találtam ezt, azt hiszem pont ide illik:)

Aida
7 count = 2.8/cm
14 count = 5.4/cm
18 count = 7.6/cm
22 count = 8.8/cm

For aida:
UK/USA holes/stitches per inch (hpi) = European holes per cm
8 count = 3.1 cm
11 count = 4.4 cm
14 count = 5.4 cm
16 count = 6.3 cm
18 count = 7 cm

For evenweave and linnen:
UK/USA threads per inch (tpi) = European threads per cm
20 count = 8 cm
25 count = 10 cm
28 count = 11.2 cm
32 count = 12.2 cm
35 count = 13.7 cm

14 count aida - 28 count linen
16 count aida - 32 count
18 count aida - 35/36 count

Sep 2, 2009

Varrógép függönnyel

Vele alkotom az én csodáimat:) A dobozára 10 helyen rá van írva, hogy a dizájn ellenére ez nem gyerekjáték. Könnyű, egyszerű, kicsi, praktikus, szállítható. Nem tud annyit, mint nagy társai, de egyelőre még nem állok azon a szinten, hogy szükségem legyen több funkcióra, még csak tanulgatom a varrást. Egyedül azt hiányolom, hogy nem lehet a pedállal szabályozni a sebességet. Erősen kétlem, hogy 10-20 év múlva még ugyanúgy fog zakatolni, mint anyukám szovjet tankja ilyen idősen!
Itt pedig egy zöld kis dekorfüggöny, amit a tank segítségével csináltam otthon. Amikor este fejeztem be, már be kellett zárni az erkélyajtót, olyan hangos:)
Pincevirág őcicalánysága

Sep 1, 2009

És most megyek, (mentem)

és valóra váltom az álmomat. Uff. Kéretik drukkolni, imádkozni, remélni, hinni!


Update, válasz a hozzászólásokra.
:) köszönöm :) Na, hát, mentem, mentem, és menet közben eszembe jutott az a könyv, amit otthon olvastam (abból volt a könyvesjátékos mondatom). Ott volt egy kisfiú, aki bátorságpróbát tartott, mondta, becsönget mindenkihez, kér egy lavór vizet, hogy beáztathassa a lábát. Nagyjából így éreztem magam. Az orrom előtt ment be egy szerelő, nem csöngetett, ajtót nyitottak neki, mire felért a lépcsőn. Be van kamerázva rendesen ám a hely. Én is felmentem a lápcsőn, becsöngettem. Aztán még egyszer. Aztán eszembe jutott, hogy három a magyar igazság, de harmadikra sem nyitott nekem senki ajtót. Gondoltam, néznek rám a monitoron keresztül, és gondolkodnak, ne fárassz már kislány. Úgyhogy bedobtam a postaládába a kihímzett önéletrajzomat, és hazamentem. Azt hiszem a hozzáállásuk már ennyiből kiderült. Na nem baj, vesztettem egy kis anyagot, egy álmot, fonalat meg másfél hónapnyi lelkes hímezgetést (azért tartott olyan sokáig, mert mindig igyekeztem csak akkor csinálni, amikor nem voltam szomorú, elkeseredett, kilátástalan, akármi. Ami az adott körülmények mellett nem volt olyan nagyon gyakran, de azt akartam, hogy csak a jó érződjék rajta). Mindegy. Majd lesz jobb. Sokkal jobb.

Aug 24, 2009

Még egy varrott valami

Egészen pontosan egy pénztárca. Abból a maradék anyagból készült, amiből a barátnőmnek csináltam a táskáját. Kiegészítettem a kollekciót, és már rég odaadtam a barátnőmnek, csak elfelejtettem feltölteni. Kicsit sűrű volt az elmúlt hetem. Egyébként fura, hogy a képen tök ferdének látszik a szélén a varrás, pedig nem az. Ne tessék kritizálni, NEM AZ! Nem is tudom, mitől néz ki úgy a képen, de tényleg.

Más nincs:) De örülök, hogy egyre szorosabb barátságba kerülök a varrógéppel, és bevarrni egy cipzárt nem is olyan nagy ördöngősség:) Anyukámnak varrtam függönyt a héten, az otthoni jó, masszív szovjet varrógéppel, olyan, mint egy tank, meg sem kottyan neki semmi. Zseniális!:)

Aug 17, 2009

Játékok:)

Most Pesten vagyok, aztán most végképp teljesen és végérvényesen rendbe lett hozva a laptopom, most már minden műűűködik:) Úgyhogy játsszunk!:)
  • Elsőnek Jucus játéka, könyves játék, persze, hogy benne vagyok!
A szabály a következő: fogd a könyvet, amit éppen olvasol, nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot. Add tovább a játékot 5 embernek.

Ha már otthon vagyok, akkor "nosztalgiázom", G. Szabó Judit "Mari, ne bomolj!" című gyerekkönyve van itt hirtelen a kezem alatt. Viszont csak 125 oldal! Úgyhogy akkor a 16. oldalról szedem a mondatot:

"-Mit mondjak, nem lettem csodagyerek!" (frappáns mondat!:))
  • Judit játéka pedig 5 dolog felsorolása, amit szeretek. Hűűűűűűűűű, nehéz lesz! Na nézzük csak.
-Meglepődtök, ha az mondom, a MACSKÁKAT szeretem?:)
-Az ESŐS IDŐT. A borús-sötét időben mindig hatalmas energia van. A nap megolvaszt.
- Szeretem az anyagokat, fonalakat, cérnákat, tűket, ollókat, mintákat, izéket, bigyókat, vicek-vackokat, mütyürkéket, meg minden ehhez tartozó dolgot.
- A KÖNYVEKET.
- MINDENT, AMI SZÉP. Szép városokat, könyveket, virágokat, anyagokat. Bármit, ami szép!:)

A játékokat nem adom tovább, mert mire én is reagáltam, már körbeért. (elolvastam mindenkiét már, aki érdekelt:))

No, és akkor bemutatom, mit csináltam Ernestine-nel. Mivel szegény lány nagyon egyedül volt, és a szobalánya, Georgette nélkül rosszul érezte magát, ezért muszáj volt segíteni neki. Végül mindketten felkerültek egy útitartóba. Van hely ott kártyáknak, útleveleknek, pénznek.

Aug 3, 2009

Ernestine de la Gyors-Sikerélmény

Francia születésű úrhölgy, bizonyos körülmények összejátszása következtében Belgiumba lett száműzve. Egy brüsszeli újságosbódé eldugott szegletében magányosan, elhagyatottan, a De fil en aiguille műremekben megbújva, néhány angyalka és puttó társaságában leltem rá. Megmentése érdekében alkut ajánlottam, végül a 6,70€ váltságdíj kiegyenlítése után végre szerető otthont tudtam neki teremteni. Akarom mondani, biztosítani. Még nincs teljesen kész, rá akarom varrni valamire, csak nem tudom, mire:)
Én meg közben próbálok alkalmazkodni a nem várt életmódváltásomhoz. Fura, hogy az ember egész nap arról ábrándozik a munkahelyén, hogy de jó lenne egész álló nap otthon ücsörögni, aztán amikor teljesül az álma (így vagy úgy), akkor meg hirtelen csak pislogsz. Semmire sincs időm!! No nem baj, el tudnám viselni akár hosszú távon is (amit persze nem lehet, mert hát élni is kell valamiből). Csak még bele kell rázódni!:) Jah, és ha esetleg nincs lehetőség elmenni Belgiumig vagy Franciaországig, akkor a hölgyeményt máshol is megtalálhatjátok!;) Meg még sok-sok régi számot (ha még nem említettem volna, hiszen olllyan gyönyörű ez az újság!!)

Aug 2, 2009

Reggeli

készítése közben soha ne kezdj el blogokat olvasni, mert könnyen éhes maradsz, és dobhatod ki a büdös, égett kaját:( Nehéz az élet!