Nov 13, 2009
Semmi kreatív:)
A másik, gyommentesített blogomat még jó, hogy megcsináltam egyébként, mert kérték, hogy küldjek legalább valami portfóliót, ha már nincs mit felmutatnom. Leszedtem a régi hozzászólásokat meg a követőket, majd később visszarakom. Ott megfogalmaztam az üzenetemet a világnak.
Köszönöm a támogatást mindenképpen, és már tényleg majdnem elkészült a blogszületésnapi ajándékom (csináltam megint egy mintát, ha tetszett a múltkori, akkor talán ez is jó lesz:), nem akartam sorsolósat), csak most meg JB szülei itt vannak látogatóba és velük telik az idő.
A tegnapi szerencsesütim. Még sikert is aratott, másnak még nem jött ki:)
Nov 10, 2009
Mit vegyek fel, nincs egy rongyom se!!!
Kérek mindenkit, hogy borzasztóan nagyon drukkoljon nekem péntek délelőtt!!!!!!
Egyébként mára másik bejegyzéssel készültem, mert ma van a blogszületésnapom, egy éves, és az ajándékom nektek már félig elkészült, ma akartam befejezni, de takarítani is kellett, meg olvasni is, aztán ahogy megnéztem a leveleimet, azóta meg aztán pláne szétestem, és tényleg el vagyok maradva, és most amilyen állapotban vagyok, azt hiszem, a mai nap kiesett nálam hímzésügyileg, de hát remélem megértitek, azt hiszem igazán kijelenthetem, hogy életem legnagyobb lehetőségét lobogtatták meg most hirtelen előttem és teljesen zzzzzzzzzzzzzzz vagyok, de igenis felvesznek, uff.
Na jó, azért ha már blogszületésnap, akkor elárulom, hogy első körben csináltam egy "szép" blogot. Olyat, hogy aki nem szereti a sok blablát, "használhatja" azt (értelemszerűen kevesebb bejegyzéssel is). Meg a jó pocsék angolommal is van, meg minden, ahogy illik, szóval talán csak hasznát veszi valaki. Ha nem, az se baj, a lényeg, hogy ott szépen vannak tálalva a munkáim, mert itt elvész a gyerek. Sokat gondolkodtam, hogy áttranszportáljam-e az egészet innen oda cakk-pakk, olvasókkal, mindenestűl, de végül úgy döntöttem, maradok önmagam, itt. Ha ezt beszüntetném, akkor azt nőné be a gyom egy idő után, ennyit egy év alatt megtanultam :)
http://blablabylaura.blogspot.com/
Nov 9, 2009
Díj:))
Update:) Miközben itt még mindig blogokon mászkálok, több embernél találtam ezt a tesztet, és hát ki hitte volna, hogy pont egy ilyen szobabelső fog kijönni nekem a végén?:) JB külön felhívta a figyelmemet a kandalló fölött lógó festmény témájára:)))
Pretty
The Pretty palette consists of soft colors that are evocative of the Victorian Era. They remind one of dreamy summer days, poetry and fragrant flowerbeds ofdelicate pastels. These color arouse interest but gently and softly. The colors appeal to a person who wants to be surrounded by beauty and looks to nature for inspiration.
Nov 8, 2009
Táskából sosem elég...;)
Nov 4, 2009
Gyűrűpárna
Szombaton esküvő van, péntek este utazom haza két napra. Na nem az én esküvőm, hanem a bátyámé:) Amikor vettem a repjegyet, még nem tudtam, hogy hogyan fogok állni munkaügyben, úgyhogy nem mertem hosszabb időre menni. Az esküvő amolyan csak aláírjuk a papírt és jól van stílusú, semmi flanc, még csak menyasszonyi ruha sem lesz, ezért nagyon visszafogtam magam, hogy ne hímezzek valamit a témában a tisztelt ifjú párnak, de azért hétfőn kaptam egy emailt, hogy hát a menyasszony azért örülne egy gyűrűpárnának, legalább az adna valami esküvő-feelinget. Mivel a forma, a szín nem volt kötött, de az idő igen, hát esküvős-kacatos oldalakat nézegettem, ihletődtem (mert ha kútfőből csinálom, tuti belebonyolódok, és hát hímzésre, frivolitére nem volt idő). Szóval ez kerekedett belőle:) Eredetileg strasszos gyűrű fogná össze a masnit felül, de nem is találtam olyat, meg nem is akartam teljesen ugyanolyat, amit árulnak minden honlapon, azért legalább egy kicsit legyen egyedi. Ezek az öntapadós bogyók meg egyszerűen csodaszépek a fekete bársonyszalagon!
Egyébként már használatban van, pont jó a szomorú Cseburáskámnak:
Oct 29, 2009
Valami ilyesmin ülök éppen
És még egy kis ősz, ez a videó úgy tökéletes, ahogy van. Egy régi orosz(szovjet, na) filmből van a zene (így, ebben az előadásban), a képek meg csak simán gyönyörűek!
Oct 27, 2009
Ősz
Olyan csodaszépek ezek a színek, úgy szeretnék valami ilyet is hímezni!! Egy tavaly őszi (egészen pontosan a 164. számot) Cross Stitch Collectiont azért vettem meg, mert van benne egy Maria Diaz minta, amelyik annyira szépségesen visszaadja az őszi színeket, hogy alig tudom visszatartani magam, hogy bele ne kezdjek abba is:)
Meg van egy csodaszép mintám egy orosz festő, Levitan képe alapján, azt még jobban meg akarom csinálni.
Közben meg nagy álmom a Thea Gouverneur Dutch Cows két képe is (szintén megvan a minta, mert kitben irtó drága, és talán jobb is, különben még abba is belekezdenék, így meg csak boldogít a tudat, hogy megvan a minta).
Imádom a fekete-fehér teheneket a zöld mezőn (zöld teheneket fekete-fehér mezőn!), valahogy messziről szaglik, hogy a Thea Gouverneur holland illetőségű:)
Oct 17, 2009
Dimensions Dreaming of Tuscany
Oct 12, 2009
Játék!!:)
És akkor a szabályok:
1. Ha szeretnéd megnyerni a dobozom, írj kommentet, s máris kapsz egy esélyt a nyerésre!
2. Ha van blogod, s kiteszed a játékra felhívó kis képet, akkor egy újabb esélyed van máris.
3. S ha tovább játszol velem, s megmutatod a saját blogodon azt az idei évben készített keresztszemes munkádat, amire a legbüszkébb vagy, s le is írod, hogy miért épp ez az, akkor máris háromszoros eséllyel indulsz a nyereményért.
Határidő: október 18. éjfél.
Az első kettőnek eleget tettem, akkor most következzék a harmadik. Őőő... nem is tudom, most megfogtak. Nem tudom. Azt hiszem Ernestine és Georgette a kedvencem, szeretem a színét az egész izének, amivé lett. Meg Ernestine annyira imádnivalóan mosolyog:))
(a józan eszem a táskácskámat reklámoztatná egyébként, mégiscsak azzal vacakoltam a legtöbbet, meg saját tervezés, meg minden, de nem vagyok vele megelégedve, utálom úgy, ahogy van, de azért büszke vagyok rá, mert befejeztem, amit el/megterveztem:)))
Oct 10, 2009
Leesett az állam
http://vintagericrac.blogspot.com/2008/10/big-selvedge-project.html
Oct 5, 2009
Jane Austenos bejegyzés
- Ha foltvarróskodnék, Jane Austen takaróját MUSZÁJ lenne megcsinálnom. Annyira szép!!
- A BBC nagysikerű Büszkeség és balítélete után több, mint 10 évvel megszületett az Értelem és érzelem. Szerintem a szereplőlyányok bugyutácska pofikája akadályozta meg azt a robbanást, amit talán vártak volna. Azért jó nézni, szép, de nem olyan elnyűhetetlen darab, mint a B&B. Nomármost a BBC éppen egy újabb sorozaton munkálkodik: Emma! És miért tudom előre, hogy imádni fogom? (azon kívül, hogy tuti gyönyörűszép lesz?) Mert az a Romola Garai játsza Emmát, aki az Angel című Francois Ozon filmmel már belopta magát a szivembe (Az Angelt elég kemény kritikák érték, mert sokan csak egy csöpögős lányregényt látnak benne, nem látják a vaskos iróniát, amivel a rendező kiröhögi ezt a stílust-a kritika is bársonyba van csomagolva). Viszont ahogy nézem az Emma előzetesét, nem sikerült találniuk még egy Colin Firth-t, van egy olyan gyanúm, hogy ez sem lesz akkora durranás;)
- Múltkorjában került utamba a Lost in Austen című, szintén BBC mini sorozat. Nagyjából arról szól, hogy Amanda, egy londoni csajszi nagy rajongója a Büszkeség és balítéletnek, és persze, hogy az ő fürdőszobájából nyílik egy időajtó, amin keresztül Lizzy Bennet meglátogatja... a poént nem lövöm le, de azért Amanda egyszer nagyon jól summázza: halljátok ezt a dübörgést a föld alól? Jane Austen éppen forog a sírjában! De jó megnézni, szerintem a végén mindenki felteszi a kérdést, miért ő? Miért? Miért? Miért nem ÉN? Az biztos, hogy én nagyon jól ellennék Pemberley-ben:)
- Ezt a hímzést szivesen megcsinálnám!! Ha valaki Bath-ban jár, és ajándékot akar vásárolni nekem, javaslom megvételre ezt a gyönyörű készletet!:)

- Guiness rekord született, mikoris a legtöbb régensség korabeli kosztümbe öltözött ember sétált Bath-ban. Mindenkinek megvan a maga hobbija, még ha fura is:)
- Az angol nyelvű könyvesboltok polcai mostanában el vannak árasztva olyan borzalmakkal, mint Büszkeség és balítélet és a zombik, vagy a tengeri szörnyek, meg hasonlók. Azt mondják, hogy hatalmas siker és nagyon vicces.
Őszintén szólva nekem ahhoz nem volt gusztusom, hogy a kezembe vegyem és beleolvassak. Még egy dolog, amit nem értek a világban. "Pride and Prejudice and Zombies" features the original text of Jane Austen's beloved novel with all-new scenes of bone crunching zombie action.
Oct 4, 2009
Csíkos, csíkos, csíkos táskácska
A következő könyvjelzőt is csináltam, de aztán meguntam, mert rájöttem, hogy nem tetszik, hiába nagyon jó az ötlet. Úgyhogy most a következő könyvjelzőre próbálok áttérni, ha már nem régieket fejezek be, és próbálok nem ezer másik projektbe belefogni, miközben egyik nap meg úgy ébredtem, hogy ma nekem a tojásomon kell kotlanom, úgyhogy azzal is haladtam kicsit. Ja, és mit vettem... múlt héten JB haverjai mentek Hágába, hívtak minket is, mentünk. Végig hajócsipkéztem az utat, mert legalább háromszor újrakezdtem, sehogy nem találtam el a megfelelő mintát, ami tetszett volna. Na mindegy, szóval egy könyvesbolt előtt megérzésem támadt, berohantam, és megvettem. Van ilyen néha, egyszerűen érzem, hogy most ide be kell mennem, és nem is csalódok, mert olyat veszek, amibe még hetekkel később is szerelmes vagyok. Szóval most ez a legújabb szerzemény:
Van benne néhány aranyos ötlet, de annyira nem nagy durranás a kézimunkás részek, inkább az az érdekes, ahogy leírja, mennyire áthatotta a kézimunka a Jane Austen korabeliek mindennapjait, és nagyon szépen illusztrált:) Szóval inkább ihletet adó, mint konkrét útmutató, pont amit imádok! És csíkosak az oldalak. Azt hiszem ez az új bolondériám, a csíkos minta! És ezzel a táskácskával kezdődött az egész:)
Sep 25, 2009
A virágos könyvjelzőm
Tűpárnám nemes egyszerűséggel, nincs. A kanapé karfájába vagy a nadrágomba tűzöm, amikor használom. Amikor nem, akkor elrakom. Ha lenne tűpárna, akkor azt is keresni kéne, a karfa meg a nadrágom meg mindig kéznél van:) Az ollóm meg ilyen csúnyácska. Még februárban írtam, hogy Yann tönkretette a madaras ollómat, amikor hasist vágott vele. Akkor vettem egy másik Permin ollót, amit meg júniusban Budapesten feljetettem. Úgyhogy ideiglenes megoldásként vettem ezt. Elég jó, de nem elég éles a vége. Namármost, júliusban, amikor meglátogatott a barátnőm, elhozta az én Permin ollómat, szóval volt kettő. Aztán nemrég Yann megint ellátogatott hozzánk, én meg nem voltam elég elővigyázatos. Azóta kiátkoztam a lakásunkból.Ez pedig az egyik "pályaművem". Van még a tarsolyban bőven ötlet, egyik hülyébb,mint a másik, de nem tudom, hányat valósítok meg belőle. A minta a Cross Stitcherből van, egy nagyobbacska kép részlete. Némi kartonra és anyagra felvarrva, direkt kusza
És a félkész képet is elfelejtettem feltenni, pedig az is kikötés volt. Persze, így lebukom, hogy egy cafatka maradék anyagra készült:)
Sep 24, 2009
Játék!!

Csendben szólok Fortuna kisasszonynak, hogy a második díjra fáj a fogam!:)
2. díj:Csináld magad maci. Rózsaszín pre-cut permin aida. 1 db arany +1 db ezüst olasz osztottszálú hímzőfonal. + 1db halloween (foszforeszkáló fonal)
Nyamm!
A (z egyik) könyvjelző meg 80%-ban elkészült, itt szorongatom :)
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Az oldalon lévő szavazás egyébként pont a mai napom egyik futó gondolatához illik:
Kézimunkáidhoz milyen osztottszálú hímzőfonalat használsz?
DMC: 59
Venus: 53
Rosace: 31
Egyéb (anchor, puppets, madeira...) : 58
Nálam egyértelműen ROSACE!!! Imádom a színeit, az átváltás egyszerűségét, a minőségét (nem gabalyodik könnyen!), a tapintását és persze az árát:) Szerintem simán veri a DMC minőségét, egyetlen rossz tapasztalatom, hogy egyszer az egyik köteg valamiért csak 5 szálas volt 6 helyett, de ahhoz képest, hogy majdnem az egész DMC-paletta megvan belőle, és ez volt az egyetlen gond, szerintem ennyi tévedés belefér.
--------------------------------------------------------------------------
És egy kis személyes. Átneveztem a blogom, mert ahogy nézelődtem másoknál, a hozzám mutató link valahogy túl hosszúnak tűnt a cím miatt. Úgyhogy rövidítettem:) Talán így frappánsabb?:)
Nimue Mic 6 - Le Chat !
De most még nem, mert most a könyvjelzőkészítő játékra Sep 20, 2009
Fura autómentes nap Amszterdamban
Ha már a város furcsaságai kerültek szóba, egy szerintem bicskanyitogatóan idegesítő, kedélyborzoló jelenség a modern művészet itt. Ahogy mi azt nevezzük, Emily Strange (nem találtam magyar linket hozzá) után szabadon: Bad Art. Ez a város egyszerűen hemzseg a galériáktól, és amikor az ember elmegy mellettük, akkor leginkább a molotov-koktél receptjén kezd el gondolkodni. Képtelen vagyok felfogni a modern művészet létjogosultságát, főleg ilyen mennyiségben. Ebben a városban nincs hely, nincs elég lakás, túl van zsúfolva. Könyörgöm, ne foglaljatok el értékes területeket modern művészeti galériákkal! A fehér alapon 3 kiló fehér festék szétkenve, belepöttyintve egy kis barna valahol ott, balra fent, NEM művészi. NINCS benne technika, NINCS benne mondanivaló, NEM szép. És főleg NEM éri meg azt az 5 számjegyű összeget. Euróban. De még forintban sem. Egyik nap viszont visíthatnékom támadt. Lehet, én vagyok maradi, hátha valaki máshogy látja a dolgot, ezzel találkoztam:
Sep 19, 2009
Stop the world, I want to get off!
1. Egy majdnem egy évvel ezelőtt beígért ajándék JB-nek, Cseburaska, az orosz mesehős. Cseburáskáról senki sem tudja, hogy milyen állat, egy zöldséges találta egy narancsosládában. Egyes feltételezések szerint majom, de hát ekkora fülekkel? Régen (tavaly novemberben...) csináltam hozzá prototípust, de nem tetszett, ezért annyiban maradt. Most, hogy már két hónapja hevert a szekrényben a bundája, gondoltam rendben, egye fene, nekivágok. A megrendelő (JB) választhatott szomorú és vidám Cseburaska között, természetesen a "cute" verziót, a szomorút választotta. Annyira szomorúra sikeredett, hogy a már-már bőgnöm kellett, amikor varrtam össze, azt hittem fáj neki. A képen látható, ahogy szomorú, amiért megettük az összes kagylót, neki nem hagytunk. Meg szégyenérzete van, amiért nem annyira hasonlít az eredetire. Azóta velünk alszik, mert úgy nézett, hogy nem lehetett nemet mondani neki...

2. A Facebookon csatlakoztam a The Cross Stitcher magazin rajongói klubjához, és nézegettem a fotóalbumot. Az egyik képbe beleszerettem, olyan kis egyszerű, de annyira jól kifejezi a jelenlegi munkanélküliskedős lelkiállapotomat... Persze pont ez a szám nem volt meg, mert nem vettem meg, mert csupa karácsonyos kép van benne, azt meg, khm, nem szeretem. Vagyis elég sok van már a témában, mégsem csinálom, akkor meg minek vegyek még? Na mindegy, szóval mázlim volt, interneten gyorsan rátaláltam a mintára, ott helyben, monitorrol meghímeztem. Margaret Sherry mint mindig nagyot alkotott:)
Meg a 3/4, amit a héten csináltam. Kép nincs még hozzá, mert még nincs befejezve. Egy régi, kinyúlt fölsőmet próbáltam reprodukálni. Már kész van, csak a széleket kellene még eldolgozni, de ma állásbörzén voltam, ami .... na mindegy. Múltkor voltam egy állásinterjún, esküszöm, megütötte azt a határt, ami után az ember már élni sem akar. A hr-es hölgyemény két pohár vízzel jött (magának hozta, engem külön megkérdezett, nekem hozzon-e). Egész interjú alatt úgy röhögött, néha ok nélkül, hogy már kezdett az a gyanúm támadni, hogy részeg, de nem volt alkohol szaga. Amikor elbúcsúztunk, még hallottam a nyerítését, amitől kicsit felvontam az egyik szemöldököm, gondolkodván, hogy miamanó, de hát mindegy, nekem munka kell, muszáj jó képet vágni a dologhoz. JB utána elmagyarázta, hogy a kokainnak van ilyen hatása, és attól nagyon szomjas is az ember. Igaz is, egy előző munkahelyem menedzsmentje is néha eltűnt a wc-ben, és aztán ezer wattos vigyorral kerültek ki onnan, és hát nyílt titok volt, hogy szeretnek végigmenni a csíkon. Ezek után szeretne az ember egy barlangba költözni, hogy maga nevelgesse a burgonyáját. Na mindegy. Ja, és nem vettek fel. Azt mondták, a másik jelölt és köztem volt egy "slightly difference", apró különbség. Nem részletezték, mi. Gondolom a másik jelölt nem jött zavarba a debil röhögéstől, hanem maga is debilen röhögött, ezért rokonlélekre találtak egymásban. Nem tudom, de lehet, nem is akarom tudni. Igazából csak egy normális munkát akarok.
De az új, katicás kurzoromnak nagyon örülök!:)
Sep 11, 2009
Emlékeztek még a táskácskámra?

A feleket nem írtam rá, ezért nem pontos. Egyébként itt valamiért centiben mondják az anyagot, vagyis amit mi angolszász módon 40-esnek titulálunk-40 öltés/inch, az itt 16-os anyag. Ez eleinte okozott kavarodást a fejemben.De pont az ilyenek meg a pontos kommunikáció hiánya miatt nem tudok olyan igazi, profi feliratozást csinálni a képeimhez, mert nem tudom, hogy mire hímzek, csak tudom, hogy tetszik vagy nem:)
Most találtam ezt, azt hiszem pont ide illik:)
Aida
7 count = 2.8/cm
14 count = 5.4/cm
18 count = 7.6/cm
22 count = 8.8/cm
For aida:
UK/USA holes/stitches per inch (hpi) = European holes per cm
8 count = 3.1 cm
11 count = 4.4 cm
14 count = 5.4 cm
16 count = 6.3 cm
18 count = 7 cm
For evenweave and linnen:
UK/USA threads per inch (tpi) = European threads per cm
20 count = 8 cm
25 count = 10 cm
28 count = 11.2 cm
32 count = 12.2 cm
35 count = 13.7 cm
14 count aida - 28 count linen
16 count aida - 32 count
18 count aida - 35/36 count
Sep 2, 2009
Varrógép függönnyel
Itt pedig egy zöld kis dekorfüggöny, amit a tank segítségével csináltam otthon. Amikor este fejeztem be, már be kellett zárni az erkélyajtót, olyan hangos:)

Sep 1, 2009
És most megyek, (mentem)
Update, válasz a hozzászólásokra.
:) köszönöm :) Na, hát, mentem, mentem, és menet közben eszembe jutott az a könyv, amit otthon olvastam (abból volt a könyvesjátékos mondatom). Ott volt egy kisfiú, aki bátorságpróbát tartott, mondta, becsönget mindenkihez, kér egy lavór vizet, hogy beáztathassa a lábát. Nagyjából így éreztem magam. Az orrom előtt ment be egy szerelő, nem csöngetett, ajtót nyitottak neki, mire felért a lépcsőn. Be van kamerázva rendesen ám a hely. Én is felmentem a lápcsőn, becsöngettem. Aztán még egyszer. Aztán eszembe jutott, hogy három a magyar igazság, de harmadikra sem nyitott nekem senki ajtót. Gondoltam, néznek rám a monitoron keresztül, és gondolkodnak, ne fárassz már kislány. Úgyhogy bedobtam a postaládába a kihímzett önéletrajzomat, és hazamentem. Azt hiszem a hozzáállásuk már ennyiből kiderült. Na nem baj, vesztettem egy kis anyagot, egy álmot, fonalat meg másfél hónapnyi lelkes hímezgetést (azért tartott olyan sokáig, mert mindig igyekeztem csak akkor csinálni, amikor nem voltam szomorú, elkeseredett, kilátástalan, akármi. Ami az adott körülmények mellett nem volt olyan nagyon gyakran, de azt akartam, hogy csak a jó érződjék rajta). Mindegy. Majd lesz jobb. Sokkal jobb.















