Feb 11, 2010

Letűnt korok nyomában

Most, hogy otthon vagyok, egyre-másra találom meg régi munkáimat, amiket soha nem töltöttem fel a "galériámba". Hoztam egy kis válogatást belőlük, a különlegesebbek, amikben van valami szokatlan, saját ötlet vagy csak nem a tőlem megszokott stílus. Ennek a kis angyalkának nincs ruhácskája, mert félbemaradt, de nem is nagyon akaródzik befejezni, szeretem őt úgy, ahogy van. Egy hurkapálcikára húzott fagolyó az alapja és frivolitészárnyacskák (folytattam a hajócsipketutorialomat, pedig nem azt terveztem mára, csak így alakult:)).
Imádom a csaj pofikáját, minden szerénység nélkül mondhatom, nagyon édesre sikerült megrajzolnom:))
Egy hímzett óra, nyáron lesz három éve, hogy megcsináltam, abból az időszakból már bőven vannak munkáim a galériában, nem is tudom, miért maradt ki. Na nem baj, itt van. Készletben volt, Barcelonában vettem nyaralás alatt, 40-es selyemszitán van hímezve:
 
Egy mini képecske, a keretet az Auchan szemétvásárán turkáltam olcsón, és erre ihletett:)) Valentin nap környékén különösen aktuális:) Szaténra hímezve panama segítségével (most jut eszembe, régen valakinek ajándékoztam egy Tatty Tedyt szintén szaténra hímezve, kép nincs)
Régen nagyon sokat gyöngyöztem, mostanra már kimerítettem magamnak a gyöngyből készíthető dolgok tárházát, nem tud lekötni.
Pedig szép kis gyűjteményem van gyöngyből, nagyon szeretem őket! Régen Moszkvában elég jó áron lehetett kapni cseh gyöngyöt, hol volt még akkor a Mill Hill?:)) Tudom, hogy még hasznukat veszem, csak most pihennek.

És végül, de nem utolsósorban egy barátnőmtől kapott kulcstartó, ami az ágyam fölött lóg (a másik oldalán Laucica felirat van:)))

Feb 10, 2010

Tojás, tojás, tojás

Ha már ígértem, itt egy újabb kép. A színe valamiért most nem olyan szép, nem csillog a sok-sok Kreinik, azt hiszem tölteni kéne az elemeket a fényképezőgépben, de már annyi kép volt róla, úgyis ismeritek:) A lényeg a haladás. Az egyik árnyalat majdnem elfogyott, ezért gondoltam, akkor már elhasználom az egészet, ezért mentem bal oldalt fel. Emlékeztet, hogy azt kell megcsinálnom, mielőtt engedélyt adok magamnak a selyemfonalakhoz. A bal láb nincs még kontúrozva, bal oldalt a lila közepén, ahol már minden telibe van hímezve, a kihagyásnál gyöngy lesz (ugyanúgy, ahogy a két láb két külső szélén)

Meg a nap poénja, egyszerűen nem tudom túltenni magamat rajta. A kefírek között válogattam, amikor megláttam az "Alföldi Kaukázusi kefírt":)). Azóta ezen rötyögök. Jó, értem én, miért hívják úgy, ahogy, de nem tudtak volna egy kicsit odafigyelni a feliratra????  Nem vettem meg, nem győzött meg.

Feb 8, 2010

Díjat kaptam:))

 Jucustól :)

A játékszabályban az szerepel, hogy
  • meg kell köszönni! Persze, hogy megköszönöm, külön felhívás nélkül is, hiszen aranyos volt, hogy gondolt rám!:)
  • ki kell tenni. Ki is teszem! Már egy ideje gondolkodom, hogy össze fogom szedni a díjakat és kirakom oldalra, úgyhogy lehet, hogy oda is felkerül hamarosan.
  • be kell linkelni az illetőt, akitől kaptam. Megvolt, de ismétlés a tudás anyja, Jucushoz amúgy is érdemes benézni!!
  • Írni kell hét dolgot magamról. Nem olyan egyszerű ám az!
  • Tovább kell adni 7 blogtársnak. Adjam? Adom! 
  • be kell linkelni őket. No ez a rész a legmacerásabb. Akkor belinkelem Dórát:) Meg a másik Dórát! Judit és Mónika és Márta néni és Katha és Mia is legyen kedves írni hét dolgot magáról, mert fúrja az oldalam a kíváncsiság, mi szépet tudnak mesélni magukról!:) Mia főleg, tessék csak visszajönni kis közösségünkbe!:)
  • Megjegyzésben szólni nekik, hogy díjat kaptak. Egy pillanat, és az is meglesz!:)
A hét dolog meg rólam. Hmmmm.... lássuk csak.... kedves vagyok, aranyos, okos, szép, imádnivaló, tehetséges és főleg szerény!!!!:))) Na jó, jó, vicceltem;)  *
1. Megvan még a mandulám!
2. Kólafüggő vagyok, a zero a kedvencem, mert az a régi coca-cola light. Pedig utálom, de mégis, olyan ez, mint másoknak a cigi. Néha elvagyok nélküle, néha nem bírom. De legalább nem büdös!
3. Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc szinem, nem tudnék rá válaszolni. Attól függ hol, min, mikor. (tegnap néztünk valami filmet, ahol a házastársakat úgy tesztelték, hogy nem fiktív házasságot kötöttek-e, hogy buta kérdésekre kellett válaszolniuk egymásról. Milyen testápolót használ a kedves felesége? -kérdeznék JB-től. Amit éppen leemelt a polcról, ő maga sem emlékszik rá. Mi a kedvenc színe? Attól függ. Ruhában? Tapétában? Virágban? Jaaaaaaajmáááááááár!)
4. A pénztárcám úgy dagadozik, hogy mindig erőszakolni kell, hogy becsukjam. Sajnos nem a pénztől, hanem mindenféle féltve őrzött régi vonatjegyektől, kézimunkaboltok névjegykártyáitól, kis Moleskine jegyzetfüzettől tollal (ha menet közben megszállna az ihlet vagy elém ugrana a világ legszebb akármije, amit le kell rajzolni és részletesen körbeírni, hogy minél jobban emlékezzek rá, amikor egy saját ugyanolyat csinálok, aztán persze mégsem csinálom meg, de a szándék a fontos!:)). Van még egy 3D-ben nézhető képeslap is, sosem lehet tudni, mikor lesz kedvem a cári udvarba menekülni a világ elől;)
Zichy Mihály Ball in the Concert Hall of the Winter Palace during the Official Visit of Nasir al Din Shah in May 1873 
(nem találtam meg a magyar címét a festménynek)

5.  Töltőtollal írok, mert nagyon szép és mert ódivatú. Aztán bosszankodom, hogy elmaszatolódik.
6. Azért is írok töltőtollal, mert a golyóstollat túlságosan rányomom a papírra.
7. Egyszer, régen, ezer éve jártam grafológia tanfolyamra, és tudom, mit jelent, ha valaki túl erősen nyomja rá a papírra a tollat, vagy hogy mire utalhat a töltőtoll használata. Még egy pont a töltőtoll javára, a látszat:)

Kreativításom nem tért vissza, hát kotlottam a hétvégén. Most már kész van a tojásom harmadik lába is. Úgy döntöttem, ráhasalok az ügyre, Big Boy áhitattal néz és drukkol. A kép szombat este készült, ott még nem teljes a lába, majd rakok fel rendes képet, ha befejeztem még egy részt.
* vagy mégsem? :-P

Feb 3, 2010

Kedves Naplóm!

A napokban valahogy nem füllik a fogam semmihez, ritkán fordul elő, hogy huzamosabb ideig ne legyen kedvem semmit készíteni, már elkezdenék aggódni, de mindig eszembe jut az indok. Tudniillik kitaláltam magamnak egy táskát (jaj, nem fogjátok elhinni, rózsaszínű!! Természetesen:)), de valahogy csak a részletek vannak meg, de nem akar kerek egésszé összeállni, nem tetszik, és elveszi a kedvemet. És ahelyett, hogy feladnám és másra kezdenék el koncentrálni, nem teszem, egyszerűen makacsul ragaszkodom ahhoz az ötlethez, hogy márpedig én abból az anyagból akarok csinálni, azzal a fonallal, azzal az izével. Nem tudok túllépni a dolgon.
Tegnap találkoztam Dórával, odaadtam neki Cseburáskát. A beszámolók alapján azt hiszem, örült:))) No hát én is izgultam, mondtam, nem vagyok egy társas lény, nehezen barátkozom, de ő aranyos!:)) utána még fél órát aggódtam, ugye nem mondtam semmi hülyeséget, vagy mittudomén:)
Aztán bementem, ha már arra jártam, az Üllői úton sorakozó kreatív boltokba, célom nem volt, csak fel akartam mérni a terepet, rég jártam arra. Mondjuk a Meseboltban az anyagok árától lehidaltam, nyeltem egyet és továbbálltam emészteni kicsit. Az egyik anyagba beleszerettem, de hát az ára meglepett, és nem volt ötletem, mit csináljak belőle. A gyöngyboltban meg vettem néhány kapcsot a legújabb hajócsipke-projekthez, meg nem tudtam megállni, és vettem egy szép órát, amihez magadnak kell megcsinálni a szíjat. Amihez már három ötletem van, de még nem döntöttem, mert még fékez az agyam a rózsaszínű táska miatt.
Ezután beiratkoztam francia nyelvtanfolyamra, ami szép és jó, csak egy bökkenő van vele: 7.30-kor kezdődik, hetente négyszer. REGGEL 7.30-kor!!! Lövésem sincs, hogy fogom ezt csinálni, nem azért, mert nem tudok felkelni, hanem mert akkor még sehogysem fog az agyam, ha megpusztulok sem. Van már tapasztalatom ebben, mire munkára tudom fogni az agyam, pont vége lesz az órának. Majd igyekszem, más választás nincs, a tanfolyam végén pont randim van JB-vel, akkor már beszélnem kell vele. Kezdőtől alapfokig 6 szintjük van, engem a második szintre raktak be, mert nem tudok írni, és angolul válaszolok automatikusan, ha franciául kérdeznek (ja, a poén az egészben, hogy a bátyám a múltkor bejelenti nekem, "te, neked francia akcentusod van, amikor angolul beszélsz!", ami fájt, mindig is ki voltam bukva a francia akcentustól, de végülis megértem, végülis JB-vel beszélek a legtöbbet angolul, plusz a baráti körével, nem csoda, hogy átragadt majd' két év alatt). De amit beszélnek hozzám franciául, vagy egyszerűbb dolgokat leírva abszolút értek. Most már csodát várok attól a tanfolyamtól.
Este pedig elmentem színházba. Magamtól sosem mentem volna a MU Színházba a Konyha c előadásra, de annyira kíváncsi voltam, mi sikeredett abból a 7 évvel ezelőtt megismert srácból, akinek minden vágya az volt, hogy színész legyen! Kb 6 éve láttam őt utoljára. Amikor utána kijött, kérdezte, na, milyen volt? Mondtam, drágám, én az ennél klasszikusabb darabokat kedvelem. Leszúrt, hogy amikor kinézett a közönségre, mindenki nevetett, csak én ültem egyenes háttal és kifejezéstelen arccal. Ó, ez jellemző rám!:) Gyűjtöm be az információt, nem érek rá mosolyogni:)) De meg kell, hogy mondjam, nem is volt olyan nagyon rossz, mint vártam, végülis akár ajánlanám is, ha van egy szabad estétek! Kreatív, az már biztos:))

Feb 1, 2010

Zsebkendő és Cseburáska

1. A zsebkendő. Kb 4 évvel ezelőtt vágtam neki, életem első (és még mindig egyetlen) laposhímzéssel készült munkájának. Hogy honnan jött az ötlet, hogy nekem sürgősen csinálnom kell ilyet, megtaláljátok a gyommentes blogban (érdemes elolvasni, szerintem nagyon aranyos:))). Akkor nem fejeztem be a hajócsipke rávarrását, mert nem tetszett a varrás (kézzel csináltam), és elment tőle a kedvem. Most meg pakolászás közben megtaláltam és gondoltam ha elszúrom, nem baj, ha megcsinálom, örülök, hogy befejeztem, de pont jó lesz arra, hogy azon teszteljem a megjavított varrógépemet. A szerelés menete: apukám fogta a varrógépet, forgatta, csavarozta, olajozta, mondta, így meg úgy csinálják ezt a repülőgépeken, és már kész is volt, működőképes, jobb, mint újkorában. Legközelebb még repülni is fog a varrógépem, ha ilyen hozzáállással szerelik! (erről jut eszembe, zárójelben mondom, a macskás blogon meg ott a beszámoló, hogyan repültek a macskák, hogyan szivattak meg a reptéren 130 euróra és most hogy érzik magukat. Oda inkább képeket szoktam kirakni, de nem akartam ide sokat írni a macskákról, akit érdekel, átnéz oda is:)). Egy pár függönyt is megvarrtam közben, arról nincs kép, azt csak felvarrtam. Anyukám szereti a függönyöket, Amszterdamban a török piacon pedig olyan szépeket lehet kapni nagyon olcsón (5 euró métere, hímzettek, csipkések, mindenféle, nagyon-nagyon szépek), hogy muszáj volt venni még kettőt!



Ha legközelebb zsebkendővarrásra adom a fejemet, akkor már tuti máshogy fogom csinálni:)
2. Cseburáska. Tegnap végre volt ihletem, hogy befejezzem Cseburáskát, amit két hete Dóra kért tőlem az ő Kolosának. Sokáig tartott, de a pofijának nem akartam nekiállni kapkodós, szétszórt módon, ihlet nélkül, abból nem sok jó sült volna ki. Ezúttal már vidámat csináltam, de így is kicsit mafla vigyora lett. A száját meg a szemöldökét hímeztem, az első Cseburáskánál nem nagyon tetszett az az applikálós megoldás. Ezt talán nehezebb leszakítani:))) Remélem befogadják! Pincevirág cicámat hívjuk néha Cseburáskának, mert neki is olyan a pofijának a színe, ezért van vele fényépezve. Távoli rokonok;)

Jan 22, 2010

Készülünk haza

SEGÍTSÉG! Hol van Budapesten (Észak-Pest környéke) egy jó, olcsó, megbízható Janome-varrógépszerelő???? Olyan jókor sikerült nagyon bután eltörni a tűt (az én hibám, nem kellett volna kapkodnom), ezzel együtt a tűtartó csavar menetét, hogy nem volt már idő elvinni az itteni szerelőhöz, úgyhogy Budapesten kell megjavíttatni, viszont a neten talált címekből nem sikerült olyat kibogarásznom, ami szimpatikus lenne, bár még körülnézek, de hátha valaki tud egy jólbevált címet, mégiscsak egyszerűbb:) Előre is köszönöm!!!!!

Tudom, ennek a képnek a macskás blogban a helye, de most inkább illik ide. Az elmúlt napokban semmit sem csináltam, csak pakolunk gőzerővel, holnap nagyon-nagytakarítás, stb. Aztán vasárnap repülünk. A macskáknak ki lettek rakva a dobozok, hadd barátkozzanak velük. Megy nekik, még arra is rájöttek maguktól, melyiket kinek szántuk! Remélem ilyen lazán fognak csücsülni a repülőgép csomagterében is.

Ja, egy kreatívkodás volt, megjavítottam a falat, amiről véletlenül leszedtük a vakolatot. Mondjuk a fal minősége a hibás, nem mi vagyunk olyan vadállatok, de azért irtó büszke vagyok magamra, hogy olyan szépen sikerült, hogy alig látszik! Az albérlet szépségei. Meg van egy félig elkészült Cseburáska, akinek a lábai, a mancsai és a feje még külön van és nincs szeme, aztán olyan lelkesen pakoltam, hogy elpakoltam a cérnámat, amivel varrtam össze, úgyhogy az már Budapesten van, mert a bátyámék meg elvittték a cuccaimat kocsival. Túl sok volt:)) Még az amarillisz is hazament Pestre, csak kicsit fagyott meg. Pont virágzása teljében szelte át fél Európát, de úgy tűnik, megbocsátott (ez még utazás előtti kép).
Közben meg belelkesedtem a virágpiacon, amikor azt mondták, hogy a tulipánhagymákat simán lehet erkélyládában, cserépben is ültetni, mondták, most kell ültetni, hogy tavasz végén virágozzon minden, plusz egy csomó jácinthagymát is hazaküldtem, úgyhogy bepróbálkozom velük. Meg mégegy amarilliszt is ültetünk majd a kedvenc kertész-segédemmel, a fekete macskával, Big Boy-jal, méghozzárózsaszínűt!

Jan 17, 2010

Enchantment of Winter sokadszor

Fázisfotók. Nem sokkal lett nagyobb, csak a székesegyház körüli kék hátteret csináltam meg, és kontúroztam rengeteget.
Megzsaroltam magam, hogy csak akkor kezdhetek hímezni a selyemfonalakkal, ha már megvan legalább három lába és eljutottam az arany részekkel a selyemfonalak kezdetéig, és nem belehímzek a közepébe. 
Befejeztem a székesegyház kontúrozását, ami 1x1 szálon van hímezve, olyan apró és olyan sok a kontúr, hogy muszáj volt leszednem az álló hímzőkeretről, mert fájt már mindenem és alig haladtam, alig láttam. Utána már, kis kézi kerettel jobban haladtam, viszont alig pár helyen látni a kontúrt, inkább csak érezni, hogy kicsit hangsúlyosabb lett (ilyen szögből jobban látni:)).
Annál szebb a kontúr a nagy, 2x2-es részen, ahol nem saját színével, hanem sötétebbel kell csinálni, és gyönyörűen kiemeli a sárga 5 árnyalatát! Most már a borzalmas mennyiségű félkereszt is értelmet nyert legalább. A jobb oldalról  meg középen néhol hiányzik egy-egy sor gyöngy, azt majd a végén persze (a középső angyalon ott a gyöngy, nem tehetek róla, nem bírtam magammal...)
A képen nem nagyon látszik, de a középső angyal nagyon kis huncutul mosolyog, ezt azzal magyaráztam, hogy miközben csináltam, Yann éppen mesélte egyik legújabb kis stiklijét és azon nevettünk, még az angyal is:)
És egy kép az amarilliszemről. Annyira  lassan nyílik ki a dög, viszony olyan viccesen néz ki ebben a fázisában:)))  November vége felé ültettem el a hagymát, nem nagyon mertem, de JB anyukája adta és elmagyarázta, hogy úgy különösebben nem is kell vele foglalkozni, csak a hagyma elszáradt gyökereit leszedni, meghagyni a jókat, elülteni földbe, hogy kb az 1/3-a kilógjon, locsolni és várni. Vártam, vártam, és semmi. Aztán egyszercsak nekiállt kinőni egy "bot" a hagymából. Most meg már ez lett belőle:))) Nem volt egy bonyolult folyamat:) Mellette van még egy bimbó.

Jan 12, 2010

Frivolité tutorial és behavazott Amszterdam

Megcsináltam végre a tutorialt, hála valami nyavajás vírusnak. Zseniális, hogy pont most fekszem ki, a múltkor színtiszta megfázásom volt, ráadásul az én hibámból, aláírom, de ez most olyan tipikusan fáj az összes izmom, fáj mindenem, pocsékul vagyok, tuti vírus. Több hónapon át semmi bajom, aztán egy hónapon belül másodszorra dőlök ágynak. Azon gondolkodtam, hogy ennek most már valami pszichológiai oka van, jövő hét az utolsó hetem itt, nehéz megemésztenem. Mindegy, legalább két alvás között megcsináltam a hajócsipke-oktató összeállítást. A szokásos helyen, tessék azt reklámozni, fertőzzünk meg mindenkit!!!!! Nem is értem, miért nincs magyarul leírás, próbáltam legalább szakkiejezésekre rákeresni, de nem sok sikerrel, egy magyar hajócsipkéző oldalt találtam, de megsértődtem, amikor semmit sem nézhettem meg regisztráció nélkül. Nem szeretem az ilyet, én megosztom amim van akárkivel. Na mindegy.  Most már van magyarul is, remélem még használható is! Azért a nem dumálós blogomra raktam, hogy ne ijesszem el az embereket a sok szövegemmel:)))))
Ezen kívül még hoztam néhány fényképet. Múlt héten gyönyörűen esett a hó, kimentünk sétálni és fényképezni.



Az én kedvencem:)))

A Rembrandtpleinen még állt a karácsonyfa, azóta már szétszedték


Gyönyörű templom a Spui (ejtsd "szpáü":)) térrel szemben

Hát nem csodaszépek a fák behavazva?:)

100% Amszterdam:)

Az ablakunkból

Szegény, fázós kacsák:( de megetettem őket! Már amennyi száraz kenyerem volt.

A képekre kattintva még látható az albumban néhány kép aznap délelőttről, a Vondelparkban

Jan 8, 2010

Cseresznyefavirág

Az előző bejegyzésem madárkájának fergetes sikere után következzen egy saját tervezés:) Ugye adva volt néhány szép selyemfonalam, amivel nem tudtam mit kezdeni, meg a szárnyaló fantáziám. Legalább három tervem volt, de végül a selyem, az anyag aranyos-zöldes fénye és a rózsaszínű fonalak fantázianeve (blossoms) meggyőztek, hogy a legjobb minta a japánok szimbóluma, a cseresznyefavirág lesz. Végignéztem rengeteg fényképet, rajzot, pár napig érleltem magamban, utána leültem rajzolni. Ez kerekedett belőle, élőben igazán gyönyörű! Azt hiszem sikerült igazán a fonalakra és az anyagra helyeznem a hangsúlyt, de azért a virágok finomsága is megmaradt, remélem a fényképek legalább egy kicsit visszaadják.

Gloriana Silk Threads, DMC Satin
×××××××××××

×××××××××××
 
A minta a szokásos  helyen található, ha valakinek kedve támadna megcsinálni (DMC-re is átváltottam a selyemfonalakat, mert csak a piros színátmenetes, de nagyon halványan, és mivel elég kicsike mennyiség van benne belőle, ezért nem látszik gyakorlatilag)

Jan 3, 2010

Lady Bird L'oiselle

Csip-csirip, szólt a minap a fán ülő madárka és miközben én a biciklim lakatjával babráltam, ő megtisztelte az ülésemet. Megkérdeztem tőle kedvesen, zsepi után kotorászva a zsebemben, vajon miért nem tartott a barátaival, amikor azok elmentek melegebb éghajlatokra, ahelyett, hogy az én biciklimet csinálná le, de ő csak csicsergett tovább vidáman. Itt lenne a tavasz???


Ugyanazon a napon a bevásárlókosaramba ugrott egy imádnivaló mini madárkalitka, habár megfogadtam, hogy nem vásárolok össze több szemetet, de nem tudtam ellenállni a csábításnak ( kerek 1 euró volt:)). Minta a De fil en aiguille-ből, tökéletes lehetőség, hogy végre kipróbáljam az igazán apró, 1 centin 10 kockás vásznamat (igazából 20, de úgy már tényleg nem lehet hímezni)
Ez lett volna a "szilveszteri projekt", csak elcsúsztam. Próbáltam madárka és a macska képet csinálni, de a kellékmacska nem volt hajlandó együttműködni:)
És ezt tessék megnézni, ennél tökéletesebben nem lehetne előadni ezt a darabot és annyira ideillik!:))

Fájdalmasan érintett, amikor megtudtam, hogy az UPC megszüntette a Mezzo sugárzását otthon, örök átok szálljon rájuk, vinnék inkább az RTL Klubot. Rrrrrrrrrrrrrrrrrr

És egy nagyon szomorú dolog: végre rátaláltam a magyarázatra, mi történt a De fil en aiuguille újsággal. Mert előbb a website szűnt meg, aztán már sehol sem lehetett kapni az újságot (kértem én boldog-boldogtalant, hogy hozzon, és Párizsban is minden egyes újságost végignéztem), nem volt sehol. JB mondta, lehet, hogy csődbe mentek, ilyenkor tűnik el valami ilyen hirtelen és nyomtalanul. Na, most véletlenül találtam egy oldalt, ahol megmagyarázzák, mi történt, és tényleg. Az újság kiadója csődbe ment, és vagy egy másik kiadó megveszi az újságot és folytatja tovább, vagy az eredeti kiadónak sikerül "felélednie". Pont ez az az újság, amihez ha hozzá tudtam volna jutni, biztos, hogy megveszem minden hónapban, és csak ezzel az újsággal kapcsolatban éreztem valaha is szégyent azért, hogy letöltöm, ahelyett, hogy megvenném, de sajnos nem volt lehetőségem rá, főleg visszamenőleg. És láthatjátok, mennyi mindent hímzek onnan!!:((

Jan 2, 2010

2009-es kollázs

Lemaradtam, mint a borravaló, tegnap egész nap nem volt internet, 31-én pedig nagyon morc voltam délután-estefele aztán egész éjszaka, a harmadik napja tartó petárdázások kikészítettek. Állítólag ahogy fogadod az új évet, úgy fog eltelni, hát remélem, azért most kivételesen felmentést kapok, mert száz százalkos emberutálatom volt, borzalmas a sok részeg az utcán, akik robbantgatnak. És közben meg egy barátom Budapestről írta nekem a hülyeségeit, hogy jogi szempontból az emberi szabadságjogok megsértése a petárdázás betiltása és ő fel van háborodva, és örül, hogy a magyarok megszegik a tilalmat, és behozzák Szlovákiából, Romániából a tüzijátékot, petárdát. Nekem ettől petárda sistergett a fejemben, jött volna csak ide, próbált volna kimenni délután a boltba, nem tudhatod, melyik kapualjból repül ki valami égő, sistergő akármi, menj át az út túloldalára, mert ahol éppen mész, valaki az ablakból dobál valamit nagy csattanásokkal, a macskák három napja az ágy alatt dekkolnak, harmadik éjszaka nem alszol, mert a belső udvarban, ahova a hálószoba ablaka is néz, milyen jó poén már petárdázni, jobban visszhangzik. Mekkora boldogsággal töltött el, hogy nem korlátozzák itt az embereket a szabadságukban és ilyen tartalmasan szórakozhatnak!! Beismerem, állati önző vagyok, és a "liberalizmus"(ezek az ő szavai) ellen beszélek, de kifejezetten tiltakozom az ilyesfajta emberi szabadságjogok ellen. És igen, ha Magyarország betiltja a petárdázást, akkor ebből a szempontból szerintem határozottan fejlettebb, mint Hollandia, vagy más európai országok, még ha nagyon sok ember ezt nem bírja megérteni, mert olyan gyakran találkozni a csökönyös, elvakult "ami magyar, csak rossz lehet" nézettel. Egyébként némi elégtétellel töltött el az ablakunk alatt két percenként elszáguldó mentő- és tűzoltóautók hada, még ha magát nagy jogásznak tartó barátom azzal érvelt is, hogy nem feltétlenül mindegyik petárdázások miatti balesethez vagy tűzhöz ment ki. Na mindegy, miután ezt kimagyaráztam, remélem a jósors eltekint attól, hogy tényleg olyan idegállapotban töltsem az egész évet, mint ahogyan azt fogadtam (ráadásul dühömben elfelejtettem bekapcsolni a tévét, pedig úgy meg akartam nézni, hogy a holland királyi csatorna hogyan énekli a himnuszt:))

Na jó, akkor dologra, szedjük össze, mit csináltam az elmúlt évben:) Remélem semmi sem maradt ki, csak bejezett dolgokat mutatok, azt nem merem bevallani, hányba kezdtem bele (pedig nagyon igyekeztem tartani magam a tavalyi fogadalomhoz, hogy nem kezdek bele semmibe, amíg nem fejeztem be valamit, ennek ellenére csak 1 dolgot fejeztem be a blogom jobb oldalán lévő szégyenlistámról)

* 17 dolgot hímeztem



A kis szütyő, és a két Dior hölgyemény-saját tervezés (a két Dior mintája a blogomban közzé van téve!:)).
Dimensions Dreaming of Tuscany (azóta is I am dreaming of Tuscany, amikor a képet nézem:))
Janlynn Set of Two vintage postcards egyike, táska lett belőle, de rossz a zárja, majd egyszer újravarrom. Talán:)
De fil en aiguille újságból két hölgyike, Párizs képeslap, és a fekete táskán a lila hímzés mintája
Nimue Chapeau Ivre és Mic Le chat:)
Keresztszemes magazinból a Kockásfülű nyúl, mini útitartókává átalakítva
The Cross Stitcher újságból: vállfa és kis levendulazsákocska, Margaret Sherry tehénke, továbbá a kisvirág egy nagyobb kép résztele, kiragadva és könyvjelzővé alakítva
Meg hát a kihímzett önéletrajzom, ami csak itt, csak most, csak ebben a kollázsban látható, persze kicsiben, hogy ne legyen olvasható;) egyébként azt úgy csináltam, hogy az én kézírásommal legyen, és mindkét oldalán tökéletesen olvasható-persze a hátoldalán "tükörírás".

* 14 dolgot varrtam (a hajócsipke a kakukktojás:))



Egy függöny és egy kis, zöld dekorfüggöny
Egy táska a barátnőmnek, egy táska nekem, mellé egy pénztárca a barátnőmnek, saját tervezés
Tilda csiga, neszesszer, és hercegnő (aki levendulabuzogányt tart a kezében:))
Gyűrűpárna a bátyám esküvőjére, a készen kaphatókra hajaz, de az enyém szebb lett, bebebe!
Hercegnőcipő, ami a Tilda szabásminta kicsit átalakítva, a zsákocskák szintén Tilda-utánérzetek:)
Cseburáska, szabásminta valahonnan az internetről
Jegyzetfüzet, saját tervezés
Bad Luck Kitty cica a barátnőmnek, minta a Burda honlapjáról, azóta már leszedték, de ha kell, elküldöm:)
Hajócsipke nyaklánc, saját tervezés, közzétenném a mintáját, de képtelen voltam lerajzolni, viszont emlékszem ám, hogy ígértem egy hajócsipke tutorialt, nem felejtettem el, csak még nem jutottam el odáig.

És a történések összegzése, inkább magamnak, de talán van, akit érdekel, nem mondhatnám, hogy unalmas volt, és nem történt semmi. Vigyázat, nagyon hosszú!!!
Az év első felében gyakorlatilag egyetlen normális hónapom sem volt, aztán június-július egyszerűen kiesett az életemből, de az év második fele termékeny volt kreatív szempontból, még ha nem is túl nyugodt, de azért határozottan jó. Ha lehetne, újrakezdeném, azzal a tudattal, hogy nem lesz olyan rossz a vége, mint féltem tőle.

Nem említettem itt azt hiszem, de július végén és augusztusban, amikor már kicsit összekapartam magam a történtek után, de azért még igen kábult állapotban leledzettem és csak pislogtam kifele a fejemből, amikor már az ügyvédem tárgyalt a tisztelt munkahelyemmel és nem engem zargattak (bezony, még ilyen is volt... nekem! ügyvédem! és ha nem lettem volna annyira padlón és bíróságra megyek, ki lennék fizetve 2010 májusáig, ahogy az a szerződésemben volt, 9 hónapot nyúltak le ezzel, de mindegy, legalább könnyebben megszabadultam attól a sok mocsoktól, és sikerült megőriznem épségben néhány idegszálamat, amiből nem sok maradt, még most is építgetem őket vissza, és csak néha pityergek:))), kihasználtam, hogy nem kellett bejárnom dolgozni, és szeptember elsejéig nálam volt az egyetlen béren kívüli juttatás, egy bérlet, amivel ingyen utazhattam Hollandián belül bármikor, bármivel, bárhova.

Ezzel megdöntöttem a vonatozási rekordomat: sok holland várost (újra) meglátogattam, továbbá háromszor átmerészkedtem Belgiumba (ha már a határig ingyen utaztam:)): kétszer voltam Brüsszelben, kis megállóval Antwerpenben, egyszer pedig Liege-t tiszteltem meg a jelenlétemmel (teljesen lenyűgözött a város fölé magasodó domb tetején álló emlékmű), egyedül azt sajnálom nagyon, hogy Brugge-be nem jutottam el, a csipkéjük miatt nagyon vágyom oda, de valahogy kimaradt. Általába, mivel nem tudtam aludni az idegességtől, kora reggel elkísértem JB-t a munkahelyére, utána kimentem a pályaudvarra és felszálltam valamelyik éppen induló vonatra, mindegy, csak el innen alapon, még fényképezőgép sem volt nálam soha. Egyszer elvonatoztam Lille-be (aztán vakartam a fejem, hogyan jutok vissza, de legalább ettem igazi francia bagettet és megvettem két kedvenc könyvemet franciául, ajándékba JB-nek, akinek egyébként Jean-Baptiste a teljes neve, a most becsatlakozottak kedvéért:))). No és a karácsonyi ajándékom a szüleimtől, a két napos párizsi út:) Mindezek után is, ha tisztán a várost nézzük, legnagyobb szerelmem Amszterdam maradt, és ha valaki megkérdezi tőlem, hova utazzon egy romantikus hétvégére, én mindenképpen A'dam bátyámat javasolnám, a csatornák, a kis házikók, a viszonylag kevés autó, a nem túl erős éjszakai világítás (ezt minden fővárosnak utánoznia kéne!!!!), a kacsák és hattyúk, tavasszal és nyáron a virágok miatt. A várost, ami annak ellenére, hogy világváros, és az utcán simán szembejön veled egy arc, akinek az interpol honlapján van fent a képe, és mindenhonnan dől a marihuána szaga, mégis imádnivaló kisváros tudott valahogy maradni!
2009-ben csak egyszer költöztem, ami a 2008-as 3 költözéshez képest nagy ajándék volt a sorstól. Január elején, amikor visszaérkeztem Budapestről, ölembe pottyant JB, drága barátjának, ollóim rémének köszönhetően. Akkoriban én végtelenül boldog voltam, épphogy beköltöztem az én álomlakásomba, egyedül egy kis tetőtéri lakáskába, rálátással a legszebb templom tornyára (tudjátok, a Westerkerk:))), hallgattam, ahogy a harangok jó éjszakát kívántak, mint régen Anna Franknak is. És ezt a idillt törte meg JB érkezése. Ez sem egy akármilyen történet, filmet lehetne forgatni belőle, de sajnos nem részletezhetem. Annyit mondhatok, JB-nek ehhez semmi köze sem volt, és már előtte is egész idő alatt az én kis lakásomban rontotta a levegőt, mert nem akart résztvenni semmiben, és próbált láthatatlan maradni (hála az istennek, sikerült is). Végül odáig fajult a dolog, hogy egyszercsak soha többet nem mehetett haza, és hova menjen egyik napról a másikra? Hát végleg beköltözött hozzám. Így éldegéltünk már kerek két hete az én kis 20 nm-es stúdiómban, amikor a tisztelt főbérlőm felhívott, hogy figyelj csak, van egy heted, hogy kiköltözz a lakásból, mert igazából az egy szociális lakás, és fel lett jelentve. Ha nem költözök ki, a rendőrség fog engem kipakolni. Ebben a városban minimum 3 hónapon át szokás lakást keresni, ha valamit meghirdetnek az interneten, 3 óra alatt elkel, az ügynökségek sem tudnak 2-3 hónapnál korábban adni semmit. Na ebben a helyzetben találtam rá az én jóbarátomra, Ruszlánra, aki orosz, de Csecsenföldön született, négyszer ült börtönben (illegális határátlépés, egyszer verekedés). Az illegális, papírok nélküliek börtönéből egyszer két hónap éhségsztrájk után engedték ki, pont egy nappal azelőtt, hogy az újságírók meglátogatták volna, rossz reklám lett volna egy hágai börtönnek egy 40 kilós csecsen. Azóta politikai menekültként, ideiglenes papírokkal tengeti itt napjait, és várja a csodát (feleségül akar venni, mert azzal gyorsabban kapna papírokat, mintha arra várna, hogy előbb az oroszok, majd a hollandok elkezdjenek foglalkozni az ügyével. Ráadásul kész főnyeremény vagyok neki, minden alkalommal megjavítom a számítógépét, ahányszor feltelepít valami újfajta vírust. De sajnos a szivem már foglalt:)).
Tehát Ruszlánnak köszönhetően két nap alatt kezemben volt egy lakásszerződés, kevesebbet fizettem neki a közvetítésért, mint egy ügynökségnek, teljesen legális, tiszta úton (kivéve, hogy a közvetítő nem legálisan közvetít, és nem kaphatna pénzt ezért, de mivel nincsenek papírjai, hivatalosan nem dolgozhat, de akkor miből éljen? A heti 65 euró állami járandóságából nem tudna olyan vidáman ellenni, mint ahogy szeretne, és rengeteg embernek segít lakást találni, de nem árulja el a titkát, hogyan csinálja). A lakás papír szerinti tulajdonosával jóban vagyok, be vagyok regisztrálva erre a címre és nem mellékesen teljesült a legnagyobb álmom: két macska. Mert a lakás tulajdonosa nem tudta, mit csináljon a macskákkal, ha nem maradnak a lakásban az én felügyeletemre bízva, akkor menhelyen végzik. Ekkor jutottam arra a következtetésre, hogy van abban valami, amit az önsegítő könyvek mondanak(tévedés ne essék, sose olvasok ilyet, de az interneten lépten-nyomon beléjük lehet botlani, ezért nem nehéz ismerni őket): csak igazán, szívből kell akarni valamit, és teljesül. Semmi másra nem vágytam, csak macskára, de nem tudtam, hogyan lehetne nekem olyan körülmények között, ahogy éltem. Aztán egyszercsak nesze neked, itt ez a két szeretetéhes, végtelenül kedves dög, még csak nem is kellett tennem értük semmit! Hát így költöztünk mi össze JB-vel, így alakult ki a mi kis családunk. És ez még csak január vége volt!:)

Egész évben jöttek-mentek az emberek, családtagok, barátok, ha nem Budapestről vagy Nizzából jött hozzánk éppen valaki és állomásozott az ikeás ágyon, akkor csak a szomszéd utcából ruccant át valaki (most is itt lézeng két srác és valami focit néznek). Főzök én mindenkire, örömmel jönnek, áprilisban volt egy nagyon jól sikerült gulyáslevesparti, ami után életem legszebb bókját kaptam, ezzel muszáj eldicsekednem, még ha szerénységem tilja is (hihi:)), egy olasz srác, aki igazi olasz módjára csak az olasz ételt tartja ehető ételnek, bevallotta, hogy nem hitte volna, hogy valami, ami nem olasz, ilyen finom lehet:))) a karácsonyi lakomán is négyen ettük degeszre magunkat:) Grátisz megvarrom az elszakadt kabátokat, vagy pulóvereket, ha kell. Sőt, még élvezem is, nem szeretek haszontalan lenni. Persze azért van egy megállapodás, ha azt mondom, ma senki sem jöhet, akkor nincs kegyelem, senki sem jöhet. Attól függetlenül váratlanul is bekopognak:)

Voltam néhány állásinterjún, a pálmát határozottan a bekokainozott HR vitte, de nem mehetek el szó nélkül amellett a telefonos interjú mellett sem, amikor a fejvadász a google translate segítségével beszélgetett velem, mert nem tudott angolul (ha erre magamtól nem jöttem volna rá az állandó gépelés és a teljesen érthetetlen mondatok alapján, becsületesen bevallotta nekem! Reklámozzam? A Manpowertől hívott)

Megtanultam néhány alapdolgot hollandul, elboldogulok a boltban, piacon, ha nagyon kell, még egy filmet is megnézek, ha feliratos. Ennél több már nem lesz. Franciául meg... na igen, mondtam, franciasaláta van a fejemben, de jóval előrébb vagyok vele, mint a hollanddal.

Kiolvastam sok könyvet, annál is több filmet megnéztem. Felnevelgettem rengeteg jácintot (most is 9 sorakozik az ablakpárkányon, hát tehetek róla, hogy megveszek értük, és három darab 1 euró???), sikerült ibolyát hajtatnom egy darab levélből, igaz a jázminom nem virágzik, mert a macskák mindig lerágták a kis bimbókat, és az a növény, aminek nem tudom a nevét, de olyan igénytelen, hogy állandóan virágzik, az sem virágzik többet, mert megfogadtam a TV Deko tanácsát és lecsipegettem az elszáradt virágokat, erre ahelyett, hogy az igéret szerint még jobban virágozna, megsértődött. Egyszer sikerült nagyon hülyének beállítanom magam, de azért mégis jó tapasztalat volt, és igazán igaziból, belülről láttam a Viktor and Rolf házat és megnéztem magam a nagy, ovális, szürke tükrükben:)) És ami fontos még: megismertem egy csomó nagyon aranyos emberkét a blogokon keresztül!:))) Azt hiszem, ennyiben tudom összefoglalni az évet úgy, hogy minden igazán fontos dolgot megemlítettem. De lehet, hogy nem, nem mentem végig a hónapokon, pedig mindre jutott valami izgalmas meglepetés. Legalább nem volt unalmas:))) 2010 meg, zsebemben egy Budapestre, egy irányba szóló repülőjeggyel, amihez a két macska is be van regisztrálva, azt hiszem nem lesz unalmas az se, de majd visszatérünk a kérdésre jövőre. Azért remélem, legalább ennyire termékeny lesz hímzés és varrás terén, mint 2009!!!!!:))

Dec 31, 2009

Hajócsipke-nyaklánc kisangyallal

Ez sikeredett a négy hajóval készült hajócsipkéből.

 Fekete 80-as DMC horgolófonal, gyöngyboltból beszerzett fityegőkkel:)

A modell szerény személyem, az önfényképzésben nincs gyakorlatom, amúgyis utálok fényképezkedni, az egyetlen kép, ami normálisan néz ki, amikor a macska elterelte a figyelmemet, ezért nem bambán bámultam:)


MINDENKINEK SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK A TIGRIS ÉVÉRE!!!!!!!!!



Közben meg eldőlt a három cica sorsa, Laucica a két macskájával repülőre száll és január végén itthagyja Amszterdamot végleg. Én mászkáltam az állatorvoshoz papírokat intézni, közben a szüleim telefonálgattak a Malévnak a két doboznyi macskám ügyében. Jól jött, hogy elfeledkeztem arról, hogy gyakorlatilag ki van fizetve a lakás január végéig, így van idő megszervezni mindent. Végülis nem itt akarunk letelepedni, de azért nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, nagyon-nagyon, mindent ezerszer átrágva és mérlegelve: JB marad még három hónapot, amíg lejár a munkahelyén a szerződése, a barátai tárt karokkal, örömkönnyekkel befogadják addig magukhoz, én azalatt hazamegyek, kiszámoltuk, jóval olcsóbb, ha azt a három hónapot hasznosan töltöm el, egy havi itteni lakbérből én otthon elmehetek megszerezni a jogsit meg egy francia nyelvtanfolyamra (amire nagy szükségem van, mert hiába viszonylag sokat megértek, beszélni nem tudok, még ha próbálkozom is beszélni, egy nagy saláta van a fejemben. Franciasaláta, hogy stílusos legyek), miközben a szülők nyakán élősködöm. Több értelme van, mintha elmennék arra a három hónapra egy bárba felszolgálni mondjuk. Aztán majd meglátjuk, elvileg arra is megvan a terv, de arról majd később. Előbb ezen legyünk túl. Új évre a kívánságaim: hogy minden végre egyenesbe kerüljön, valahogy ez az év a feje tetejére állított mindent, de így, utólag visszanézve, minden nehéz helyzetből valahogy sikerült többé-kevésbé győztesen kikerülni, tehát összegzéskor mindenképpen a jó felé billen a mérleg, de sajnos az egészet áthatotta a bizonytalanság, és így a kis győzelmeket nehéz élvezni. Na mindegy. Majd holnap összeállítom a 2009-es kollázsomat:)

Dec 23, 2009

Nálunk is esett a hó!

vasárnap, amikor mindenütt sokat esett, jól leállt a közlekedés az egész országban, csomó ismerősöm lekéste a repülőjét haza. No hát én mindebből kimaradtam, mert vasárnap óta meg vagyok halva. Most már jobban vagyok, már csak kicsit fáj mindenem, de annyira utáltam magam, amiért nem tudtam kimenni vasárnap a legnagyobb hóba, látni a várost behavazva!


JB kiment az öccsével, aki nálunk volt látogatóban (nálunk állandóan jönnek-mennek az emberek, barátok, szomszédok), a kezébe nyomtam a fényképezőgépemet, amivel automata üzemmódban még egy 5 éves is tud fényképezni. Na hát neki nem sikerült. Ez az egyetlen kép, ami jónak mondható, igaz, kicsit fekete-fehér, néhol színes, de mindegy, azért tetszik:) Csak a behavazott város nem látszik rajta:) Na, nem baj, mert egyébként másra nagyonis jó JB, mégpedig arra, hogy ápoljon. Nagyon elemében érezte magát, mindenféle büdös teákkal traktált, förtelmes ízű gyógyfűbogyókkal etetett, és egészen meglepő, már majdnem meg is gyógyultam! Mindig tanul az ember, a homeopátia nem is haszontalan:) Viszont bármiféle kreatív tevékenység elmaradt. Na mindegy, a lényeg, hogy

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! 
(annak, aki erre jár, és annak is, aki nem;))

Dec 17, 2009

Tilda zsákocskák, meg amit bele lehet pakolni

Vagyis olyan mindenféle bejegyzés, mindenféle témában. Tegnap megnéztem sok blogot, de nem írtam semmit, nem szóltam hozzá, mert szét voltak megint fagyva az ujjacskáim, nem volt kedvem kivenni a takaró alól. Az egeret viszont onnan is lehet irányítani:)) Két napra itthagytam a gyönyörűséges Amszterdamot, két nap alatt szétfagytam, hiába hordtam már anyukám pulcsiját is, meg harisnyát, meg minden, a szállodai szoba ágya is hideg volt, és vágyakozva gondoltam arra, hogy hazajövök, és felmelegszem és ... és akkor JB írt, hogy a radiátor megint felmondta a szolgálatot, egy nap alatt lehült a lakás 14 fokra. Szegény macskák mint két kis fagyott galamb, felborzolt szőrrel mászkáltak, nincsenek ám ilyen kegyetlen körülményekhez szokva. Most működik a fűtés egy fura trükkel, ha nem nyitom meg a meleg vizet és összeérintek két kábelt a izédobozon, akkor megy, közben várom a szerelőt, le fogja cserélni az egész szerkentyűt. Úgyhogy hímzésről szó sem volt nálam most, örülök, hogy ma már a gépelés jobban megy, erősen gondolkodom, hogy most fogok sort keríteni a vodkázásra Ruszlán barátommal, mert belülről még mindig fázom. Mindegy. Na szóval.
1. Anitától kaptam díjat, aminek nagyon örültem:))) Szerintem már mindenkinél körbejárt, ezért nem adom tovább, de mindenkinél kellemes, akihez benézek és belekotyogok (vagy most nem, de az más), mert különben nem tenném;)

2. Egy elkészült tildás apróság, hosszú felvezetővel. Ugyebár találkoztam szüleimmel, de nem volt karácsonyi ajándékozás, a találkozás meg maga az egész utazás volt az ajándék mindannyiunknak:)) * Gondolom már észrevettétek, hatalmas rajongója vagyok a parfümöknek (hányszor is adtam olyan címet a bejegyzéseimnek?:)) Amikor most hazajöttem, mutattam a sok-sok illatos papírkát JB-nek, ami a zsebemben összegyűlt, mondom neki, na találd ki, mit csináltunk már megint anyukámmal:) Ő meg csak annyit mondott: szegény apukád! Na igen, szegény mást sem csinál, csak állandóan Douglas, Marionnaud, Sephora előtt várakozik, amíg mi mindent végigszagolunk és megtárgyalunk. Elkanyarodtam, pedig erről tudnék még kiselőadást tartani:) Szóval van anyukámnak is sok, meg nekem is gyűlnek szép számmal (jelenleg hét sorakozik a komódon), aztán mindig seftelünk egymás közt, de leggyakrabban nem jutunk semmire:) Most éppen megígértem neki, hogy odaadom a Lancome Magnifique-et, amit tavasszal vettem, mert hiába előzi meg több hetes előpróbálgatás nálunk egy-egy parfüm megvásárlását, mégis előfordul, hogy nem, mégsem az igazi. Neki meg pont most tetszett meg. Tehát ajándékozás nem volt, de azért valahogy be kellett csomagolni a "maradékomat". Így született két kicsi zsákocska, Tilda stílusában. 

Gondoltam, kiróbálom a rajzolást a varrógéppel, a házikón látható a végeredmény. Az én két kilós minimmel, amelyiken nem lehet változtatni a sebességet, de azért én már összebarátkoztam vele annyira, hogy sikerüljön, amit akarok. Meg amikor annó vettem a cipzárvarró talpat, a boltban az eladó nevetett, amikor mondtam, hogy melyik géphez kérem, mondta, azzal aztán nem lehet semmit sem csinálni. Én azért kötöttem az ebet a karóhoz, és igazam is volt, lehet cserélni rajta, megmutattam neki, tessék, mi az a csavar ott? Meglepődött, az a kis vacak nem is vacak, csak félrevezető, hogy rózsaszínű és kicsi. Igaz, a rajzolást sima talppal csináltam, úgy nem olyan pontos, majd egyszer veszek hozzá rajzolótalpat is. És akkor sikerül kipofoznom egy egész jó kis varrógéppé az én szépségemet. Sajnos, amikor vettem, elsődleges szempont volt, hogy kicsi legyen és könnyű, de most már nem bánom, rájöttem, tud ő olyan lenni, mint a nagyok, csak meg kell vele beszélni:)











3. A Dimensions készletem után gondoltam szüneteltetem pár napot a hímzést, és nagy hévvel belevetettem magam a hajócsipkébe. Csináltam hozzá tartókát, amilyen felfedőzős kedvemben vagyok, a négy hajós frivolitén kísérletezem. Olyat még sehol sem láttam, gondoltam itt az ideje! Csak nem sokat haladtam ugye, a fagyott ujjaimmal nem megy a hajócsipkézés sem.

Mi van még? Ja, igen. Még ezt zsákmányoltam.


A lilák Soie D'Alger. Az én neverending tojásomhoz. Azon 4 éve kotlok, még Venus fonallal kezdtem a belső részét, a külső részén az arany DMC, a lila selyem kéne, hogy legyen, de én az egészet DMC-vel terveztem, mert álmodni nem mertem volna akkoriban selyem fonalról. De hogy végül addig húztam, hogy végül simán hozzáfértem boltban az eredeti fonalakhoz?? Persze a legsötétett lilát már DMC-vel fogom befejezni, ha már elkezdtem, viszont a többi lilát még nem kezdtem el, tehát azok már selyemmel lesznek, ahogy eredetileg is kellene. A piros meg a rózsaszínű fonalak szintén selyem, még nem tudom, mit kezdek velük, csak szép. És az anyag is gyönyörű, a képen nem látszik, de zöldesen csillog, csodaszép a rózsaszínnel együtt.
És most ezzel el is értem ahhoz a témához, amit Dóra vetett fel az előző bejegyzésemnél, a letisztult képekről. Ezen sokat járattam már az agyam, hogy engem valahogy nem tudnak felcsigázni a most divatos képek. Hiába meglátom, megtetszik, olyan cuki, olyan édes, de nem megy, bármennyire is szeretnék. Sokban csak butuska gyerekrajzokat látok. Divat még a 18. századi, angolszász samplerek részletei, vagy utánérzetei, amik mondjuk már jobban tetszenek, bár még azok közül sem érintett meg annyira egy sem, hogy megcsináljam. Amikor kb 6-7 éve elkezdtem hímezni, akkor pont az fogott meg, hogy színes fonallal milyen élethű, olyan igazán igazi képeket lehet csinálni. Gobelinnel kezdtem, de mivel az xszemben nagyobb lehetőségek vannak, ezért arra tértem át. Régen csupa nagy képet csináltam, aztán ahogy elkezdtem dolgozni teljes állásban, úgy egyre kisebbek lettek a hímzéseim, egyre egyszerűbbek. Nem is vettem észre nagyon, amíg anyukám fel nem hívta a figyelmemet, hogy mostanába elég sok kicsit csinálok. Igaz, de azért azokba a kicsikbe mindig igyekszem valami egyedit csempészni, valami újat kitalálni, újat kipróbálni, magam tervezni, de tény, hogy már rég nem csináltam igazi, nagy képet. Egy Dimensions meg azért elég nagy odafigyelést igényel, ezt egy szállal, azt kettővel, ott X amott meg fél X. Munka után (pláne még vásárlás, főzőcske, némi takarítás, feltételezem gyerek mellett meg még rosszabb) aztán kinek van ereje arra, hogy ilyen erősen rákoncentráljon? Félálomban örül az ember lánya, ha valami gagyi filmet végignéz és nem alszik be rajta. Szóval a kis "letisztult" képek végülis gyors sikerélményt adnak, nem kell túlbonyolítani, és amiért írtam, hogy most értem el ehhez a témához: itt lehet igazán felhasználni a szép, különleges fonalakat és anyagokat! Ja, és egy apróság, ha hónapokon át ugyanazon a képen kotlasz, ki fog benézni a blogodra? Butaság, de van benne valami. Habár mondjuk a másik Dóra erre jó példa, nála ritkán látni kicsit, de azért hetente felrakja valamelyik nagy képe állását, van belőle sok:)))) Nekem az nagyon tetszik, nem látom nála az eröltetett megfelelni akarást, amit néha azoknál érzek, akik sorozatgyártják ezeket a lebutított mintákat (ez az én véleményem, tudom, hogy ők ezt szívből csinálják, mert nekik az tetszik!). Tehát. Mire van kereslet? A gyors, kicsi, egyszerű és nem megeröltető dolgokra. Instant sikerélmény, másoknak is tetszik, hatalmas sikert arat, mert aki meglátja, azt mondja, hű, hát ezt én is meg tudom csinálni! És megcsinálja, és az jó érzéssel tölti el. Aztán gondolom, mivel tényleg szinte csak ezt látni a világ minden táján, lehet, hogy sokaknak meg sem fordul a fejében, hogy valami komolyabbal is próbálkozzanak. Én rögtön hatalmas mintával kezdtem a keresztszmest, nem volt előttem példa, eszembe sem jutott szerénykedni, hogy jaj, hát én még csak kezdő vagyok, nekem nem menne. Miért? Ha tudsz x-et bökni, akkor már a kezedben a tudás, ha megakadsz, csak el kell olvasni a leírást hozzá.
Szóval kedden megjártam ezt a boltot: Des fils et un aiguille, Valahogy nagyot csalódtam, most láttam először igazi készletben azokat a mintákat, amiket mindenki most csinál, és eddig azt hittem, a "nagy" francia hímzős lányok ha készletben is veszik meg ezeket az egyszerű mintákat, legalább a befejezés saját ötlet, a bigyó, amit ráaggatnak, vagy ők varrják a zsákocskát, akármit, de rá kellett döbbennem, hogy nagyon sokminden szájba van rágva, nagyon sok dolog majdnem kész. Semmiképp sem mondom, hogy senki sem csinál sajátot, csak sokkolt, amivel szembesültem, nem számítottam arra, hogy ennyi félkész cuccot lehet venni. Egy világ omlott össze bennem.
És végezetül az éjszaka királynője, akit szerintem ilyen színekben a legszebb, még JB is elismerte, hogy ez gyönyörű, pedig ő is azon franciák táborát gazdagítja, akik leromboltatnák.

*A vonat, amelyikre itt felszálltam, Párizsban tett le, végülis közeli város, csak sose mentem, anyukám nagy vágya volt, hogy lássa a karácsonyi díszkivilágítást, jó előre megvette a fapados repjegyet, lefoglalta a szállodát, mert most aztán tényleg, én meg hirtelen jött ötlettel, karácsonyi vonatjegy akcióval hozzájuk csapódtam. Eddigi legjobb és leghidegebb karácsonyi ajándék :) Párizs tiszta őrült város, nyüzsög, rohan, közben meg irtó ráérősek az eladók, az emberek. Fura volt visszaérni Amszterdamba, mintha egy másik bolygó lenne, azt hiszem, megszoktam már én ezt a kimért, csöndes életet itt, legfeljebb a biciklisták zavarnak meg, ha elmélázva ballagsz valamerre. Budapest valahol a kettő között van vérmérsékletben azt hiszem.

Dec 11, 2009

Befejeztem!!!

Dórától is kaptam karácsonyi díjat:)))
Na szóval. Befejeztem!

Óóóóóóóóó, milyen naív voltam, amikor vasárnap azt mondtam, hogy ma már befejezem, aztán kb 3 órányi hímzés után mondtam, na jó, holnap... lett belőle csütörtök éjszaka. Megkímélem kedves olvasóimat az átélt lelki gyötrelmek leírásától, de nagyon utáltam a végén, gyűlöltem, utáltam, gyűlöltem és mellé utáltam. És imádtam. De gőzerővel befejeztem.
 
Dimensions - Dreaming of Tuscany, eredeti kit
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem valahogy mindig szenvedést okoz befejezni egy hosszabb hímzést. Pont mint egy jó könyvet. Mint például ma reggel, amikor befejeztem Anna Gavalda Vigaszágát. Húztam mint a rétestésztát, aztán pedig félreraktam, és már majdnem arra a sorsra jutott, mint bizonyos könyvek, hogy nem olvasom el a végét, hanem 20-30 oldalt meghagyok, hogy sose legyen vége. Amikor annyira jó egy könyv, és tudod, hogy olyan rossz lesz, amikor az utolsó mondatot is elolasod, sőt, jobban áttanulmányozod, esetleg még egyet lapozol, hátha... és akkor látod, hogy nem, tényleg vége, és OK, ennek így is kell lennie, meg minden, de ez nem így megy, hogy csak meglátod a pontot (vagy hármat, vagy felkiáltójelet, vagy kérdőjelet, mikor hogy) az utolsó mondat végén, becsukod a könyvet, és leteszed, és kész!!?? Azt, ami napokon, talán heteken át ott volt körülötted valahol. És becsukod és mi van? Felrakod a polcra? Vagy még otthagyod az ágyon egy kicsit? Jaj, nem, utálom ezt, inkább be sem fejezem. Az Együtt lehetnénknek is csak úgy, elmondásból tudom a végét, de tudom, hogy nem fejeztem be, nem volt pont a végén. Az Anna Kareninát sem fejeztem be. Meg még egy csomót, csak most nem jut eszembe:))) Persze ez nem történik meg minden könyvvel, meg minden hímzéssel, csak ami mélyebbre is eljut. Tudom, a hímzéssel az a különbség, hogy bekeretezed, kirakod a falra, akárhova és nézed, de akkor már nem a tiéd az sem, már nem vagy a része. Ennyi erővel a polcra is berakhatod a könyv mellé. Á, nem, most a Toszkánát így, keretezetlenül ragasztógumival kirakom a falra.
Utóirat: kivételesen ez a kép is kapott női nevet, pedig csak a hölgyikéim kapnak ugye, de JB nem bírta nem elsütni ezt a poént, miközben látta szenvedéseimt vele. Szóval a kép neve: Milagros:) A dél-amerikai szappanopera:)