Mar 14, 2010

♥♥♥ A Ruha ♥♥♥

Ahogy az előző bejegyzésnél beharangoztam, most akkor következzen A Ruha. A nyári ruhatáram a következő szezonra:) Meg a fura arckifejezéseim fényképezéskor. Mosolyra nem telik, jólvannah:))
 A végtelenségig lehet variálni!!! 
http://rowena.typepad.com/rostitchery/infinity-dress.html itt van a leírás, itt pedig egy érdekes cikk a ruháról. Ha készen veszed az eredetit (arról ír a cikk, tényleg az-e az eredeti), akkor az alapmodell (amilyet én is csináltam, teljes kör szoknyával, térdig érő), dzsörzé anyagból 246 dollár. Sírjunk vagy nevessünk, ha figyelembe vesszük, hogy nulla varrási tapasztalattal fél délután alatt megcsinálhatja bárki? Munkanélküli, csóró lányoknak, akik nem tudnak varrni, de elég bátrak ahhoz, hogy belemélyesszék az ollójukat egy darab anyagba:)
Még Amszterdamban, a piacon 1€/m vettem négy méter pólóanyagot (nem tudom, hogy hívják igazából), gondoltam, olcsó, jó lesz rajta gyakorolni a varrást. Azóta nem volt ihletem hozzá, közben viszont találtam ezt a leírást, és csak motoszkált, motoszkált, motoszkált a fejemben... végül belevágtam. Nagyon az én stílusom, és egyszerűnek tűnt. Csábítóan egyszerűnek:)) Elvileg nem a legjobb anyag hozzá az, amit használtam, mert felpöndörödik a széle, meg hát "olcsó", viszont kéznél volt, meg ugye nem is mertem kapásból bevásárolni drága, szép anyagot. Na de most aztán... akarok még egy fehéret, hosszú szoknyával, szép, fényeset! Az a lényege, hogy olyat kell választani, aminek szép az esése, mindkét oldala egyforma, vagyis nincs színe és visszája (vagy hogy is mondják ezt szakszóval) és nem foszlik a széle, mert annyit tekergeted a pántokat, hogy rosszul nézne ki rajta bármiféle eldolgozás. Pont 4 méter kellett nekem, 160x160 a szoknyához és 2 darab 240 centi hosszú (másfélszer a magasságod kb), 28 centi széles pánt. Tényleg nagyon-nagyon egyszerű megcsinálni!:)))) Gumírozott derekat csináltam neki, valahogy nem hiszek abban, hogy gumi nélkül ott marad, még ha rám is van kötözve. Jól néz ki, és kényelmes!:))) Most az egyszer várom a nyarat:))) Ez tényleg az egyszerű, de nagyszerű kategória, ha megcsinálod, meglátod, több időt fogsz a tükör előtt tölteni az újabbnál újabb variációk kipróbálásával, mint az elkészítéssel:)))
Egyéb kategória: Juditnál láttam az ő Pixie-jeit, megszemlélgettem, irigykedtem kicsit (főleg a katicán heverészős tetszett) és gondoltam, a világ elé tárom az enyémet is akkor. Mert mindig megmosolyogtat a huncutságával (csak fényképeken szoktam nem mosolyni:)). Négy lakást végigjárt már velem, most van az ötödikben, de azt hiszem, itt határozottan tetszik neki, a jobb oldali képen látszik, hogy miből gondolom ezt (a csilláron hintázik a falevelén, és a fölötte lógó tündérke szoknyája alá kukkolva nevet hangosan:))
Egyéb kategória 2. A gyűszűimet már rég meg akartam mutatni, csak mindig elfelejtem. Előtérben a két kedvencem, Marie Antoinette és Sisi. Nem sok, de szép:))
 
Egyéb kategória 3. Újabban valamiért nem fókuszál túl jól a fényképezőgépem. Nem jól van ez így, nagyon nem jól, szeretem őt nagyon, össze vagyunk nőve!
Egyéb kategória 4. Miben fogadunk, hogy a következő Megasztárban lesz egy idősebb hölgy is?:) Susan Boyle után muszáj, nem is tudom, hogyan maradt ki ez a meghatóan sajnálnivaló prototipus a roma/árva/teltebb/határontúli magyar/vinnyogóan romantikus meleg/stb mellett...

Mar 13, 2010

Kötött pulóver

Na nem én kötöttem, hanem anyukám, nekem. Bár azt hiszem, legközelebb egy fehér spagettipántossal beszem fel, élőben nem néz ki ennyire átlátszónak. A fényképezés, mint mindig, most is gondot okozott, hát nem vagyok egy kamera előtt pózolós fajta, szóval szokás szerint igen értelmes a fejem és olyan bután nézek ki benne, pedig higgyétek el, jól néz ki:)) Ingyenes vintage minta innen
Most antiszociális, nem megyek sehova, nem beszélek senkivel alkotói szünetet tartok, az elmúlt hetekben nem túl sokat kézimunkáztam, ezért kicsit kezdtem ideges lenni, elvonási tünetekkel kűzdöttem. Két dologgal már kész vagyok, de most pont nem mutatok semmit. Elkészült egy füzet, majd holnap lefotózom, most sötét van a jó képekhez (nem mintha nálam úgy általába nem lenne minden kép vacak:))), meg egy ruha, ami aaaaaaaaaaannyira szuperzseniális, hogy egyszerűen odáig vagyok érte, meg vissza, és amikor elkészült, akkor pont úgy billegettem magam a tükör előtt, mint amikor 6 évesen anyukám varrt nekem egy fehér szegélyes fekete, ünneplő pörgős szoknyát. Na majd bemutatnom, garantálom, lesz olyan, aki maga is megcsinálja, mert egyszerűen ZSENIÁLIS!!!!!!!!! Csak előbb meg kell beszélnem a modellel (magammal), hogy pózoljon kicsit. Csigázva a kedélyeket, előre szólok, tovább tartott a tükör előtti illegetés, mint maga az elkészítés:)))

Ó, és közben majdnem lemaradtam egy díjról, Miától kaptam:)) KÖSZÖNÖM!!!!:)))
  • Meg kell köszönni (ezt miért kell mindig kikötni?? Hát nem jön az magától is?)
  • Belinkelni, akitől kaptad (megtörtént:))
  • Továbbadni 5 embernek. Én továbbadom mindenkinek, aki erre jár, attól tartok, mindenki vágyik a napfényre! (azért fogalmaztam ilyen csalafintán, mert én meg imádom a mostani időjárást:))
Na jó, holnap jövök a többi bemutatnivalóval.

Mar 5, 2010

Őőőőő

Most nincs ötletem a címhez:) Igazából három dolog van:
1. Elkészültem az előző bejegyzésben látható könyvecske-füzetke készítésének a leírásával, ott van, ahol a többi is, ahol kevesebb a duma, több a lényeg. Méghozzá
2. Sikerült a KRESZ-vizsgám!!!! Ráadásul két hibával, ennyire jól még otthon sem sikerült soha. A legrosszabb, hogy az első hiba aaaaaaaannyira ciki: szabad-e áthajtani a záróvonalon? Mondom magamban, hát persze, hogy nem, és azzal a lendülettel már nyomom is az igent. A másik hiba meg: a legkisebb követési távolság tehergépkocsiknak tábla vonatkozik-e a mezőgazdasági vontatóra? Most őszintén, ez engem hol érint? Városi gyerek lévén élőben nem láttam még mezőgazdasági vontatót, és még ha vidékre is találnék autózni, fájjon emiatt a traktoros meg a kamionos feje. De mindegy is, magyarázom a bizonyítványom:) szóval most feszít a büszkeség, hogy ilyen okos vagyok (tudom, mindenki meg tudja csinálni, de hadd tömjénezzem már magam egy kicsit:)))) Annyira nem az én világom ez az egész, hogy szenvedtem, mint a kutya. Na most meglátjuk a konkrét vezetéssel mire jutok, ha törik, ha szakad, nekem május végére jogosítványom lesz, nem húzhatom az időt, nincs bukás, pótvizsgázgatás. Uff.
3. Ha már az első pontban szó volt a könyvkötésről, akkor bemutatom a gimnáziumi évek alatt készült könyvemet, az igazán igazi könyvkötészeti eljárással készült, még a papírokat is mi varrogattuk össze magunk! A borítóról gondolom rögtön kiabál, hogy én rajzoltam, imádom a csigákat-igaz azóta már enni is...:))) 1-2 évig őrízgettem, aztán naplóvá léptettem elő, sajnáltam, hogy magában fekszik, és hát milyen izgalmas ám olvasni, hogy 11 évvel ezelőtt, március 5-e szintén péntekre esett, és ötösre feleltem földrajzból (ami nagy szó, mert abból a tárgyból kaptam mindig "ne rontsuk már el szegény bizonyítványát ekkora kettessel" kegyelemjegyet), majd egy DT rendszámú kocsival elvittek minket a pakisztáni nagykövet rezidenciájára, és "bevallom őszintén, baromira lelkes voltam!" (nem csodálom, most is az lennék, de figyeljétek, micsoda irodalmi stílusban íródott ez;)). Az iskolánk névadójának ünnepére mentünk pakisztáni tárgyakat kunyerálni, és a naplóm szerint odáig voltam tőlük, különösen a hímzett ruhák a papucsok és a szőnyegek:)) még jó, hogy pont ezen a napon volt, mert egyébként csupa semmiről szól az egész:)) Nem is rossz, el is felejtettem, mi minden történt itt velem!:)) Van benne néhány rajz, mindenféle színházjegy, képeslap, matrica. Jó dolog ez a rendszeres napló, kár, hogy leszoktam róla. Pont pár napja találkoztam gimnáziumi osztálytársnőmmel, és mondtam, hogy nekem a középiskola egy fekete lyuk, amit az emlékezetem tapintatosan kitörölt az agyamból, erre most kiderül, hogy még jó pillanatok is voltak!:))

(a tévében meg épp Törőcsik Mari "riszálja a csipőjét, mert ő egy ostoba, buta, műveletlen liba"-Két emelet boldogság c film:))

Feb 28, 2010

Jegyzetfüzet

Nem vagyok mostanság túl motivált az alkotásban, persze azért az ötletek születnek, de semmi türelmem ténylegesen is csinálni valamit, az ötletek sem tetszenek, szóval semmi mutatnivalóm, egyetlen apróságon kívül. A fiókban találtam egy narancssárga borítójú könyvecske-jegyzetfüzetet, vagy mit, és abból kiindulva, hogy a narancssárgát utálom, gondoltam, biztos, hogy csak valami átalakítási céllal vehettem meg valamikor, amire valamilyen oknál fogva végül nem került sor. De jól megfogalmaztam ezt:) No, hát ránéztem, és azonnal jött az isteni szikra, hogy pont jó lesz ahhoz az ősszel készült Párizs képeslaphoz, amivel nem tudtam, mit kezdeni, szóval meg is csináltam, és oda is adtam anyukámnak. Csak tudnám, hogy cikk-cakkban miért húzza össze az anyagot a varrógép? Sejtem,  hogy valamit át kell állítani, de bármit állítok, akkor sem szép.
Ha valakit érdekel, csináltam pár fényképet, hogyan kell szétszedni egy ilyen könyvecskét, ezért igény szerint tudok egy szedett-vedett tutorialt összehozni (gimiben volt egy könyvkötő kurzus, ezért tudom, hogyan kell szétszedni  majd újra összerakni egy könyvet:))
  De fil en aiguille minta
És egy vödörben nevelgetett tulipán:)))) Pénteken lesz KRESZ-vizsga, most csináltam meg vagy 8 vizsgányi próbatesztet, egyszer sem buktam meg, ez már kicsit megnyugtat, de mégis. Mindig az ilyen hülye mi van, ha könnyen nyomható a fék, meg milyen arányban centrifugális erő meg mittudomén kérdések, amiket elszúrok. Van még idő, mit szenvedek én, hát nem?:)

Feb 21, 2010

Hajócsipkézett órácska



Ahogy a másik blogra már felraktam, ez lenne az. Igazából tovább tartott megtervezni, mint megcsinálni, de azért sokáig csináltam, mert el vagyok úszva, mint Dunában a műanyagpalack, úgyhogy most nem is szaporítom tovább a szót. Vagy mégis?

Az előző bejegyzéshez kiegészítés: tévedtem, a KRESZ nem is olyan borzalmas, a műszaki a differenciálműjével meg kardántengelyeivel sokkal rosszabb. Ehh, mindegy, hát ha egy hardweres firewallon kiigazodom, akkor nehogymár kifogjon rajtam ez!
Mellé még a "quoi' meg "que" meg barátai rontják itt nekem a levegőt. Eddig simán elboldogultam a "Je m'en fous", a "J'en ai rien à foutre" és a "J'ai faim" kifejezésekkel. Hát kell ennél több?? :)))

Feb 17, 2010

Találós kérdés


+=?

A válasz egyszerű: KRESZ-vizsga! Mert mit csinálok én most? Közúti jeleket tanulok. Elvileg. Gyakorlatilag pedig? Órát csomózgatok!:) Négy felé szakadok:
-elkezdődött a francia is, pénteken kiderült, hogy nem indul az intenzív tanfolyam, volt két választásom, vagy a normál üteműre iratkozom át vagy várunk, amíg lesz elég jelentkező. Egyértelműen inkább akkor már legyen a normál, az legalább biztos, hetente kétszer megyek és délután, de így csak május közepére lesz vége, de most, hogy beiratkoztam vezetni is, az is kb addig tart, ha nem vagyok béna. Remélhetőleg haszna is lesz annak a franciának, de az csak rajtam múlik, senki máson.
-Közben meg autósiskolába is járok, de nem az én világom ez az egész, nekem ez a tehergépkocsi, mezőgazdasági vontató, tengelyterhelés-korlátozás egy másik bolygóhoz tartozik. Csak belelkesedtem, hogy hát ha mindenkinek van jogsija, akkor nekem miért ne lehetne? Most van lehetőségem rá, ki kell használni, sosem lehet tudni. Aztán meg csak néztem kifele a fejemből sűrűn pislogva, amikor röpködtek az osztott pályás út meg kilométerszelvény meg hasonló szavak az órán.
-A fejemben egyszerűen nem szűnnek születni az újabbnál újabb kreatív ötletek, és nehéz megállni, hogy legalább valamit ne csinálgassak.
-Olvasnék is. Amikor megjöttem, első dolgom volt megvenni Syrie James Charlotte Bronte titkos naplóját, mert régen olvastam ugye Jane Austen naplóját, amit még Jucus beszámolója alapján fedeztem fel, és akkor tetszett, hát alig vártam, hogy a következőre is lecsaphassak, mert Charlotte Brontet is nagyon szeretem (főleg a Különös tanítvány tetszett nagyon, de persze zsenge leányka koromban a Jane Eyre is nagyon ott volt:))). Még nem fejeztem be, de igen kellemes olvasmány, kedves hölgyeim, melegen ajánlom szíves figyelmükbe!:)
(trükkösen előrelapoztam, hogy elolvassam az utószót, mert ugye Jane Austen naplójánál jól átverték a kedves publikumt és csak a végén vallotta be az írónő, hogy nem is igaz a történet, itt viszont úgy tűnik, igaz az egész, csak kicsit ki lett színezve, hogy érdekesebb legyen. Csendben megjegyzem, néha a Büszkeség és balítéletet vélem felfedezni egy-egy jelenetben)

No szóval azt is olvasom, de közben kiolvastam Marguerite Yourcenar Mint a futó víz
 három kisregényből álló kötetét is. Nehéz lenne bármit is írni róla, vagy csak nagyon sokat, vagy nagyon sokat idézve. Inkább csak a fülszövegből idézek, mert olyan jól megfogja az érzést:
"Ha egy jelzővel kellene jellemeznünk a hazájában ünnepelt és világszerte ismert Marguerite Yourcenar könyveit, azt mondhatnánk rá, hogy "szépek". Valami klasszikus nemes derű és emberméretű emelkedettség utóíze marad belőlük az olvasóban, a tragikus történetekből is."
Ennél sokkal-sokkal több van benne, olyan gondolatokat fogalmaz meg, amiket valahogy nem szokás kimondani, amik olyan mélyek, olyan nehezek, mégis olyan egyszerűen és könnyen említi, észre sem veszed, megbújik a sorok között, a gondolatok a leírások között. Na jó, nagyon ügyetlenül írok én könyvismertetőt, ezért nem szoktam egyébként:)) ráadásul most sietek, még át kell néznem a francia igeragozást, nem érek rá magvas gondolatokat szépen megfogalmazni:) Mondom én, hogy szétszakadok minden irányba! Egy barátom hozott nekem még három André Gide könyvet is, hogy olvassam, pont aznap, amikor kijöttem az antikváriumból, mert végre megtaláltam az én imádott Beauvoiromtól a Megtört asszonyt. Mikorra lesz időm őket is kézbe venni???? Ja, és tegnapelőtt megyek el a Libri előtt, és már rég láttam a neten, hogy megjelent Vass Virág első regénye is, de gondoltam, na erre aztán én nem adok ki pénzt, de majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, mert végülis ha összefutottam a cikkeivel, elolvastam és néha még tetszett is (néha meg nem, mert a felét nem értettem mert nagyon szeret olyan titkolózósan, kikacsintósan írni, én meg nem értem soha az utalásait). Most meg egyet fizet kettőt kap akcióban volt, sokat hezitáltam, hogy egy másik nőiponyvaíróval kombináljam vagy Réz Andrást tiszteljem meg? Végül mégis Fejős Éva mellett döntöttem, mert a Bangkok tranzit is lekötött három estére, amikor olvastam, rágóguminak jó volt (ha nem veszi komolyan az ember, akkor nem rossz az, nem ír rosszabbul, mint oly sok felkapott, magyar kortárs szerző, csak nem elég sznob műfajban alkot, ezért szokás irodalmi körökben lehúzni), viszont Réz András álokoskodásai néha felbosszantanak, még ha eddig el is olvastam tőle mindent, most nem tudnék ráfanyalodni. Szóval uhhhhhhh, na megyek.....................................................................................

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY KÖVETKEZIK
Ha esetleg Laura néven ír valaki hozzászólást és ez a kép van mellette, és nem látható a profil, az is én vagyok, csak a levelezős postafiókomból, és véletlenül elfelejtettem váltani. Szóval csak mert néha eltévesztem, aztán mégiscsak jobb, ha előre szólok, mintha törölném, átjelentkeznék, magyarázkodnék, stb.
a képet még réges-régen találtam a neten valahol, meg nem tudnám mondani, honnan van.

Feb 13, 2010

Valentin napra(?)

Nem vagyok híve ennek a "szép" ünnepnek, soha, semmit, senkinek, és nekem sem. Van egy nagyon jó barátom, képzeljétek, szegénynek február 14-én van a születésnapja. Egy teljesen átlagos napon született szegénykém, és mi lett belőle! Na mindegy, azért idebiggyesztek egy nagyon ideillő számot, mert SZÉP! (nem, semmi komolyzene, ígérem, tetszeni fog!!;)).



Igazából tegnap netezgettem, és általába ha valakinek automatikusan zenél megnyitásor a blogja, azzal a lendülettel be is zárom az oldalt, akár tetszik a szám, akár nem. Ez nekem túl erőszakos, miért nem lehet belinkelni, és ha érdekel, majd meghallgatom? Mi van, ha akkor nincs kedvem pont azt hallgatni, vagy mást hallgatok?? Sőt, kerültem már kellemetlen helyzetbe, amikor a munkahelyen titokban neteztem, és nem voltam elég elővigyázatos és hát... De tegnap jó pillanatban kapott el valakinél ez a szám, ráadásul pont nem hallgattam semmit. Imádom ebben a feldolgozásban!!! (A Coco Mademoiselle Keira Knightley-val készült reklámjában hallható ez a változat. Imádom ezeket a reklámokat, de azt nem linkelem be, nálam mindig kiveri a biztosítékot KK bamba arca).

Ezt pedig szeretettel küldöm Mónikának, ha ismeri, azért, ha nem, akkor azért. Kellett neki kiraknia fejlécbe Audrey Tautou-t az Együtt lehetnénkből!:) De mindenkinek ajánlom, gyönyörűszép reklám!! (az a Jean-Pierre Jeunet rendezte, aki az Amélie-t is)

Feb 11, 2010

Letűnt korok nyomában

Most, hogy otthon vagyok, egyre-másra találom meg régi munkáimat, amiket soha nem töltöttem fel a "galériámba". Hoztam egy kis válogatást belőlük, a különlegesebbek, amikben van valami szokatlan, saját ötlet vagy csak nem a tőlem megszokott stílus. Ennek a kis angyalkának nincs ruhácskája, mert félbemaradt, de nem is nagyon akaródzik befejezni, szeretem őt úgy, ahogy van. Egy hurkapálcikára húzott fagolyó az alapja és frivolitészárnyacskák (folytattam a hajócsipketutorialomat, pedig nem azt terveztem mára, csak így alakult:)).
Imádom a csaj pofikáját, minden szerénység nélkül mondhatom, nagyon édesre sikerült megrajzolnom:))
Egy hímzett óra, nyáron lesz három éve, hogy megcsináltam, abból az időszakból már bőven vannak munkáim a galériában, nem is tudom, miért maradt ki. Na nem baj, itt van. Készletben volt, Barcelonában vettem nyaralás alatt, 40-es selyemszitán van hímezve:
 
Egy mini képecske, a keretet az Auchan szemétvásárán turkáltam olcsón, és erre ihletett:)) Valentin nap környékén különösen aktuális:) Szaténra hímezve panama segítségével (most jut eszembe, régen valakinek ajándékoztam egy Tatty Tedyt szintén szaténra hímezve, kép nincs)
Régen nagyon sokat gyöngyöztem, mostanra már kimerítettem magamnak a gyöngyből készíthető dolgok tárházát, nem tud lekötni.
Pedig szép kis gyűjteményem van gyöngyből, nagyon szeretem őket! Régen Moszkvában elég jó áron lehetett kapni cseh gyöngyöt, hol volt még akkor a Mill Hill?:)) Tudom, hogy még hasznukat veszem, csak most pihennek.

És végül, de nem utolsósorban egy barátnőmtől kapott kulcstartó, ami az ágyam fölött lóg (a másik oldalán Laucica felirat van:)))

Feb 10, 2010

Tojás, tojás, tojás

Ha már ígértem, itt egy újabb kép. A színe valamiért most nem olyan szép, nem csillog a sok-sok Kreinik, azt hiszem tölteni kéne az elemeket a fényképezőgépben, de már annyi kép volt róla, úgyis ismeritek:) A lényeg a haladás. Az egyik árnyalat majdnem elfogyott, ezért gondoltam, akkor már elhasználom az egészet, ezért mentem bal oldalt fel. Emlékeztet, hogy azt kell megcsinálnom, mielőtt engedélyt adok magamnak a selyemfonalakhoz. A bal láb nincs még kontúrozva, bal oldalt a lila közepén, ahol már minden telibe van hímezve, a kihagyásnál gyöngy lesz (ugyanúgy, ahogy a két láb két külső szélén)

Meg a nap poénja, egyszerűen nem tudom túltenni magamat rajta. A kefírek között válogattam, amikor megláttam az "Alföldi Kaukázusi kefírt":)). Azóta ezen rötyögök. Jó, értem én, miért hívják úgy, ahogy, de nem tudtak volna egy kicsit odafigyelni a feliratra????  Nem vettem meg, nem győzött meg.

Feb 8, 2010

Díjat kaptam:))

 Jucustól :)

A játékszabályban az szerepel, hogy
  • meg kell köszönni! Persze, hogy megköszönöm, külön felhívás nélkül is, hiszen aranyos volt, hogy gondolt rám!:)
  • ki kell tenni. Ki is teszem! Már egy ideje gondolkodom, hogy össze fogom szedni a díjakat és kirakom oldalra, úgyhogy lehet, hogy oda is felkerül hamarosan.
  • be kell linkelni az illetőt, akitől kaptam. Megvolt, de ismétlés a tudás anyja, Jucushoz amúgy is érdemes benézni!!
  • Írni kell hét dolgot magamról. Nem olyan egyszerű ám az!
  • Tovább kell adni 7 blogtársnak. Adjam? Adom! 
  • be kell linkelni őket. No ez a rész a legmacerásabb. Akkor belinkelem Dórát:) Meg a másik Dórát! Judit és Mónika és Márta néni és Katha és Mia is legyen kedves írni hét dolgot magáról, mert fúrja az oldalam a kíváncsiság, mi szépet tudnak mesélni magukról!:) Mia főleg, tessék csak visszajönni kis közösségünkbe!:)
  • Megjegyzésben szólni nekik, hogy díjat kaptak. Egy pillanat, és az is meglesz!:)
A hét dolog meg rólam. Hmmmm.... lássuk csak.... kedves vagyok, aranyos, okos, szép, imádnivaló, tehetséges és főleg szerény!!!!:))) Na jó, jó, vicceltem;)  *
1. Megvan még a mandulám!
2. Kólafüggő vagyok, a zero a kedvencem, mert az a régi coca-cola light. Pedig utálom, de mégis, olyan ez, mint másoknak a cigi. Néha elvagyok nélküle, néha nem bírom. De legalább nem büdös!
3. Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc szinem, nem tudnék rá válaszolni. Attól függ hol, min, mikor. (tegnap néztünk valami filmet, ahol a házastársakat úgy tesztelték, hogy nem fiktív házasságot kötöttek-e, hogy buta kérdésekre kellett válaszolniuk egymásról. Milyen testápolót használ a kedves felesége? -kérdeznék JB-től. Amit éppen leemelt a polcról, ő maga sem emlékszik rá. Mi a kedvenc színe? Attól függ. Ruhában? Tapétában? Virágban? Jaaaaaaajmáááááááár!)
4. A pénztárcám úgy dagadozik, hogy mindig erőszakolni kell, hogy becsukjam. Sajnos nem a pénztől, hanem mindenféle féltve őrzött régi vonatjegyektől, kézimunkaboltok névjegykártyáitól, kis Moleskine jegyzetfüzettől tollal (ha menet közben megszállna az ihlet vagy elém ugrana a világ legszebb akármije, amit le kell rajzolni és részletesen körbeírni, hogy minél jobban emlékezzek rá, amikor egy saját ugyanolyat csinálok, aztán persze mégsem csinálom meg, de a szándék a fontos!:)). Van még egy 3D-ben nézhető képeslap is, sosem lehet tudni, mikor lesz kedvem a cári udvarba menekülni a világ elől;)
Zichy Mihály Ball in the Concert Hall of the Winter Palace during the Official Visit of Nasir al Din Shah in May 1873 
(nem találtam meg a magyar címét a festménynek)

5.  Töltőtollal írok, mert nagyon szép és mert ódivatú. Aztán bosszankodom, hogy elmaszatolódik.
6. Azért is írok töltőtollal, mert a golyóstollat túlságosan rányomom a papírra.
7. Egyszer, régen, ezer éve jártam grafológia tanfolyamra, és tudom, mit jelent, ha valaki túl erősen nyomja rá a papírra a tollat, vagy hogy mire utalhat a töltőtoll használata. Még egy pont a töltőtoll javára, a látszat:)

Kreativításom nem tért vissza, hát kotlottam a hétvégén. Most már kész van a tojásom harmadik lába is. Úgy döntöttem, ráhasalok az ügyre, Big Boy áhitattal néz és drukkol. A kép szombat este készült, ott még nem teljes a lába, majd rakok fel rendes képet, ha befejeztem még egy részt.
* vagy mégsem? :-P

Feb 3, 2010

Kedves Naplóm!

A napokban valahogy nem füllik a fogam semmihez, ritkán fordul elő, hogy huzamosabb ideig ne legyen kedvem semmit készíteni, már elkezdenék aggódni, de mindig eszembe jut az indok. Tudniillik kitaláltam magamnak egy táskát (jaj, nem fogjátok elhinni, rózsaszínű!! Természetesen:)), de valahogy csak a részletek vannak meg, de nem akar kerek egésszé összeállni, nem tetszik, és elveszi a kedvemet. És ahelyett, hogy feladnám és másra kezdenék el koncentrálni, nem teszem, egyszerűen makacsul ragaszkodom ahhoz az ötlethez, hogy márpedig én abból az anyagból akarok csinálni, azzal a fonallal, azzal az izével. Nem tudok túllépni a dolgon.
Tegnap találkoztam Dórával, odaadtam neki Cseburáskát. A beszámolók alapján azt hiszem, örült:))) No hát én is izgultam, mondtam, nem vagyok egy társas lény, nehezen barátkozom, de ő aranyos!:)) utána még fél órát aggódtam, ugye nem mondtam semmi hülyeséget, vagy mittudomén:)
Aztán bementem, ha már arra jártam, az Üllői úton sorakozó kreatív boltokba, célom nem volt, csak fel akartam mérni a terepet, rég jártam arra. Mondjuk a Meseboltban az anyagok árától lehidaltam, nyeltem egyet és továbbálltam emészteni kicsit. Az egyik anyagba beleszerettem, de hát az ára meglepett, és nem volt ötletem, mit csináljak belőle. A gyöngyboltban meg vettem néhány kapcsot a legújabb hajócsipke-projekthez, meg nem tudtam megállni, és vettem egy szép órát, amihez magadnak kell megcsinálni a szíjat. Amihez már három ötletem van, de még nem döntöttem, mert még fékez az agyam a rózsaszínű táska miatt.
Ezután beiratkoztam francia nyelvtanfolyamra, ami szép és jó, csak egy bökkenő van vele: 7.30-kor kezdődik, hetente négyszer. REGGEL 7.30-kor!!! Lövésem sincs, hogy fogom ezt csinálni, nem azért, mert nem tudok felkelni, hanem mert akkor még sehogysem fog az agyam, ha megpusztulok sem. Van már tapasztalatom ebben, mire munkára tudom fogni az agyam, pont vége lesz az órának. Majd igyekszem, más választás nincs, a tanfolyam végén pont randim van JB-vel, akkor már beszélnem kell vele. Kezdőtől alapfokig 6 szintjük van, engem a második szintre raktak be, mert nem tudok írni, és angolul válaszolok automatikusan, ha franciául kérdeznek (ja, a poén az egészben, hogy a bátyám a múltkor bejelenti nekem, "te, neked francia akcentusod van, amikor angolul beszélsz!", ami fájt, mindig is ki voltam bukva a francia akcentustól, de végülis megértem, végülis JB-vel beszélek a legtöbbet angolul, plusz a baráti körével, nem csoda, hogy átragadt majd' két év alatt). De amit beszélnek hozzám franciául, vagy egyszerűbb dolgokat leírva abszolút értek. Most már csodát várok attól a tanfolyamtól.
Este pedig elmentem színházba. Magamtól sosem mentem volna a MU Színházba a Konyha c előadásra, de annyira kíváncsi voltam, mi sikeredett abból a 7 évvel ezelőtt megismert srácból, akinek minden vágya az volt, hogy színész legyen! Kb 6 éve láttam őt utoljára. Amikor utána kijött, kérdezte, na, milyen volt? Mondtam, drágám, én az ennél klasszikusabb darabokat kedvelem. Leszúrt, hogy amikor kinézett a közönségre, mindenki nevetett, csak én ültem egyenes háttal és kifejezéstelen arccal. Ó, ez jellemző rám!:) Gyűjtöm be az információt, nem érek rá mosolyogni:)) De meg kell, hogy mondjam, nem is volt olyan nagyon rossz, mint vártam, végülis akár ajánlanám is, ha van egy szabad estétek! Kreatív, az már biztos:))

Feb 1, 2010

Zsebkendő és Cseburáska

1. A zsebkendő. Kb 4 évvel ezelőtt vágtam neki, életem első (és még mindig egyetlen) laposhímzéssel készült munkájának. Hogy honnan jött az ötlet, hogy nekem sürgősen csinálnom kell ilyet, megtaláljátok a gyommentes blogban (érdemes elolvasni, szerintem nagyon aranyos:))). Akkor nem fejeztem be a hajócsipke rávarrását, mert nem tetszett a varrás (kézzel csináltam), és elment tőle a kedvem. Most meg pakolászás közben megtaláltam és gondoltam ha elszúrom, nem baj, ha megcsinálom, örülök, hogy befejeztem, de pont jó lesz arra, hogy azon teszteljem a megjavított varrógépemet. A szerelés menete: apukám fogta a varrógépet, forgatta, csavarozta, olajozta, mondta, így meg úgy csinálják ezt a repülőgépeken, és már kész is volt, működőképes, jobb, mint újkorában. Legközelebb még repülni is fog a varrógépem, ha ilyen hozzáállással szerelik! (erről jut eszembe, zárójelben mondom, a macskás blogon meg ott a beszámoló, hogyan repültek a macskák, hogyan szivattak meg a reptéren 130 euróra és most hogy érzik magukat. Oda inkább képeket szoktam kirakni, de nem akartam ide sokat írni a macskákról, akit érdekel, átnéz oda is:)). Egy pár függönyt is megvarrtam közben, arról nincs kép, azt csak felvarrtam. Anyukám szereti a függönyöket, Amszterdamban a török piacon pedig olyan szépeket lehet kapni nagyon olcsón (5 euró métere, hímzettek, csipkések, mindenféle, nagyon-nagyon szépek), hogy muszáj volt venni még kettőt!



Ha legközelebb zsebkendővarrásra adom a fejemet, akkor már tuti máshogy fogom csinálni:)
2. Cseburáska. Tegnap végre volt ihletem, hogy befejezzem Cseburáskát, amit két hete Dóra kért tőlem az ő Kolosának. Sokáig tartott, de a pofijának nem akartam nekiállni kapkodós, szétszórt módon, ihlet nélkül, abból nem sok jó sült volna ki. Ezúttal már vidámat csináltam, de így is kicsit mafla vigyora lett. A száját meg a szemöldökét hímeztem, az első Cseburáskánál nem nagyon tetszett az az applikálós megoldás. Ezt talán nehezebb leszakítani:))) Remélem befogadják! Pincevirág cicámat hívjuk néha Cseburáskának, mert neki is olyan a pofijának a színe, ezért van vele fényépezve. Távoli rokonok;)

Jan 22, 2010

Készülünk haza

SEGÍTSÉG! Hol van Budapesten (Észak-Pest környéke) egy jó, olcsó, megbízható Janome-varrógépszerelő???? Olyan jókor sikerült nagyon bután eltörni a tűt (az én hibám, nem kellett volna kapkodnom), ezzel együtt a tűtartó csavar menetét, hogy nem volt már idő elvinni az itteni szerelőhöz, úgyhogy Budapesten kell megjavíttatni, viszont a neten talált címekből nem sikerült olyat kibogarásznom, ami szimpatikus lenne, bár még körülnézek, de hátha valaki tud egy jólbevált címet, mégiscsak egyszerűbb:) Előre is köszönöm!!!!!

Tudom, ennek a képnek a macskás blogban a helye, de most inkább illik ide. Az elmúlt napokban semmit sem csináltam, csak pakolunk gőzerővel, holnap nagyon-nagytakarítás, stb. Aztán vasárnap repülünk. A macskáknak ki lettek rakva a dobozok, hadd barátkozzanak velük. Megy nekik, még arra is rájöttek maguktól, melyiket kinek szántuk! Remélem ilyen lazán fognak csücsülni a repülőgép csomagterében is.

Ja, egy kreatívkodás volt, megjavítottam a falat, amiről véletlenül leszedtük a vakolatot. Mondjuk a fal minősége a hibás, nem mi vagyunk olyan vadállatok, de azért irtó büszke vagyok magamra, hogy olyan szépen sikerült, hogy alig látszik! Az albérlet szépségei. Meg van egy félig elkészült Cseburáska, akinek a lábai, a mancsai és a feje még külön van és nincs szeme, aztán olyan lelkesen pakoltam, hogy elpakoltam a cérnámat, amivel varrtam össze, úgyhogy az már Budapesten van, mert a bátyámék meg elvittték a cuccaimat kocsival. Túl sok volt:)) Még az amarillisz is hazament Pestre, csak kicsit fagyott meg. Pont virágzása teljében szelte át fél Európát, de úgy tűnik, megbocsátott (ez még utazás előtti kép).
Közben meg belelkesedtem a virágpiacon, amikor azt mondták, hogy a tulipánhagymákat simán lehet erkélyládában, cserépben is ültetni, mondták, most kell ültetni, hogy tavasz végén virágozzon minden, plusz egy csomó jácinthagymát is hazaküldtem, úgyhogy bepróbálkozom velük. Meg mégegy amarilliszt is ültetünk majd a kedvenc kertész-segédemmel, a fekete macskával, Big Boy-jal, méghozzárózsaszínűt!

Jan 17, 2010

Enchantment of Winter sokadszor

Fázisfotók. Nem sokkal lett nagyobb, csak a székesegyház körüli kék hátteret csináltam meg, és kontúroztam rengeteget.
Megzsaroltam magam, hogy csak akkor kezdhetek hímezni a selyemfonalakkal, ha már megvan legalább három lába és eljutottam az arany részekkel a selyemfonalak kezdetéig, és nem belehímzek a közepébe. 
Befejeztem a székesegyház kontúrozását, ami 1x1 szálon van hímezve, olyan apró és olyan sok a kontúr, hogy muszáj volt leszednem az álló hímzőkeretről, mert fájt már mindenem és alig haladtam, alig láttam. Utána már, kis kézi kerettel jobban haladtam, viszont alig pár helyen látni a kontúrt, inkább csak érezni, hogy kicsit hangsúlyosabb lett (ilyen szögből jobban látni:)).
Annál szebb a kontúr a nagy, 2x2-es részen, ahol nem saját színével, hanem sötétebbel kell csinálni, és gyönyörűen kiemeli a sárga 5 árnyalatát! Most már a borzalmas mennyiségű félkereszt is értelmet nyert legalább. A jobb oldalról  meg középen néhol hiányzik egy-egy sor gyöngy, azt majd a végén persze (a középső angyalon ott a gyöngy, nem tehetek róla, nem bírtam magammal...)
A képen nem nagyon látszik, de a középső angyal nagyon kis huncutul mosolyog, ezt azzal magyaráztam, hogy miközben csináltam, Yann éppen mesélte egyik legújabb kis stiklijét és azon nevettünk, még az angyal is:)
És egy kép az amarilliszemről. Annyira  lassan nyílik ki a dög, viszony olyan viccesen néz ki ebben a fázisában:)))  November vége felé ültettem el a hagymát, nem nagyon mertem, de JB anyukája adta és elmagyarázta, hogy úgy különösebben nem is kell vele foglalkozni, csak a hagyma elszáradt gyökereit leszedni, meghagyni a jókat, elülteni földbe, hogy kb az 1/3-a kilógjon, locsolni és várni. Vártam, vártam, és semmi. Aztán egyszercsak nekiállt kinőni egy "bot" a hagymából. Most meg már ez lett belőle:))) Nem volt egy bonyolult folyamat:) Mellette van még egy bimbó.

Jan 12, 2010

Frivolité tutorial és behavazott Amszterdam

Megcsináltam végre a tutorialt, hála valami nyavajás vírusnak. Zseniális, hogy pont most fekszem ki, a múltkor színtiszta megfázásom volt, ráadásul az én hibámból, aláírom, de ez most olyan tipikusan fáj az összes izmom, fáj mindenem, pocsékul vagyok, tuti vírus. Több hónapon át semmi bajom, aztán egy hónapon belül másodszorra dőlök ágynak. Azon gondolkodtam, hogy ennek most már valami pszichológiai oka van, jövő hét az utolsó hetem itt, nehéz megemésztenem. Mindegy, legalább két alvás között megcsináltam a hajócsipke-oktató összeállítást. A szokásos helyen, tessék azt reklámozni, fertőzzünk meg mindenkit!!!!! Nem is értem, miért nincs magyarul leírás, próbáltam legalább szakkiejezésekre rákeresni, de nem sok sikerrel, egy magyar hajócsipkéző oldalt találtam, de megsértődtem, amikor semmit sem nézhettem meg regisztráció nélkül. Nem szeretem az ilyet, én megosztom amim van akárkivel. Na mindegy.  Most már van magyarul is, remélem még használható is! Azért a nem dumálós blogomra raktam, hogy ne ijesszem el az embereket a sok szövegemmel:)))))
Ezen kívül még hoztam néhány fényképet. Múlt héten gyönyörűen esett a hó, kimentünk sétálni és fényképezni.



Az én kedvencem:)))

A Rembrandtpleinen még állt a karácsonyfa, azóta már szétszedték


Gyönyörű templom a Spui (ejtsd "szpáü":)) térrel szemben

Hát nem csodaszépek a fák behavazva?:)

100% Amszterdam:)

Az ablakunkból

Szegény, fázós kacsák:( de megetettem őket! Már amennyi száraz kenyerem volt.

A képekre kattintva még látható az albumban néhány kép aznap délelőttről, a Vondelparkban

Jan 8, 2010

Cseresznyefavirág

Az előző bejegyzésem madárkájának fergetes sikere után következzen egy saját tervezés:) Ugye adva volt néhány szép selyemfonalam, amivel nem tudtam mit kezdeni, meg a szárnyaló fantáziám. Legalább három tervem volt, de végül a selyem, az anyag aranyos-zöldes fénye és a rózsaszínű fonalak fantázianeve (blossoms) meggyőztek, hogy a legjobb minta a japánok szimbóluma, a cseresznyefavirág lesz. Végignéztem rengeteg fényképet, rajzot, pár napig érleltem magamban, utána leültem rajzolni. Ez kerekedett belőle, élőben igazán gyönyörű! Azt hiszem sikerült igazán a fonalakra és az anyagra helyeznem a hangsúlyt, de azért a virágok finomsága is megmaradt, remélem a fényképek legalább egy kicsit visszaadják.

Gloriana Silk Threads, DMC Satin
×××××××××××

×××××××××××
 
A minta a szokásos  helyen található, ha valakinek kedve támadna megcsinálni (DMC-re is átváltottam a selyemfonalakat, mert csak a piros színátmenetes, de nagyon halványan, és mivel elég kicsike mennyiség van benne belőle, ezért nem látszik gyakorlatilag)

Jan 3, 2010

Lady Bird L'oiselle

Csip-csirip, szólt a minap a fán ülő madárka és miközben én a biciklim lakatjával babráltam, ő megtisztelte az ülésemet. Megkérdeztem tőle kedvesen, zsepi után kotorászva a zsebemben, vajon miért nem tartott a barátaival, amikor azok elmentek melegebb éghajlatokra, ahelyett, hogy az én biciklimet csinálná le, de ő csak csicsergett tovább vidáman. Itt lenne a tavasz???


Ugyanazon a napon a bevásárlókosaramba ugrott egy imádnivaló mini madárkalitka, habár megfogadtam, hogy nem vásárolok össze több szemetet, de nem tudtam ellenállni a csábításnak ( kerek 1 euró volt:)). Minta a De fil en aiguille-ből, tökéletes lehetőség, hogy végre kipróbáljam az igazán apró, 1 centin 10 kockás vásznamat (igazából 20, de úgy már tényleg nem lehet hímezni)
Ez lett volna a "szilveszteri projekt", csak elcsúsztam. Próbáltam madárka és a macska képet csinálni, de a kellékmacska nem volt hajlandó együttműködni:)
És ezt tessék megnézni, ennél tökéletesebben nem lehetne előadni ezt a darabot és annyira ideillik!:))

Fájdalmasan érintett, amikor megtudtam, hogy az UPC megszüntette a Mezzo sugárzását otthon, örök átok szálljon rájuk, vinnék inkább az RTL Klubot. Rrrrrrrrrrrrrrrrrr

És egy nagyon szomorú dolog: végre rátaláltam a magyarázatra, mi történt a De fil en aiuguille újsággal. Mert előbb a website szűnt meg, aztán már sehol sem lehetett kapni az újságot (kértem én boldog-boldogtalant, hogy hozzon, és Párizsban is minden egyes újságost végignéztem), nem volt sehol. JB mondta, lehet, hogy csődbe mentek, ilyenkor tűnik el valami ilyen hirtelen és nyomtalanul. Na, most véletlenül találtam egy oldalt, ahol megmagyarázzák, mi történt, és tényleg. Az újság kiadója csődbe ment, és vagy egy másik kiadó megveszi az újságot és folytatja tovább, vagy az eredeti kiadónak sikerül "felélednie". Pont ez az az újság, amihez ha hozzá tudtam volna jutni, biztos, hogy megveszem minden hónapban, és csak ezzel az újsággal kapcsolatban éreztem valaha is szégyent azért, hogy letöltöm, ahelyett, hogy megvenném, de sajnos nem volt lehetőségem rá, főleg visszamenőleg. És láthatjátok, mennyi mindent hímzek onnan!!:((

Jan 2, 2010

2009-es kollázs

Lemaradtam, mint a borravaló, tegnap egész nap nem volt internet, 31-én pedig nagyon morc voltam délután-estefele aztán egész éjszaka, a harmadik napja tartó petárdázások kikészítettek. Állítólag ahogy fogadod az új évet, úgy fog eltelni, hát remélem, azért most kivételesen felmentést kapok, mert száz százalkos emberutálatom volt, borzalmas a sok részeg az utcán, akik robbantgatnak. És közben meg egy barátom Budapestről írta nekem a hülyeségeit, hogy jogi szempontból az emberi szabadságjogok megsértése a petárdázás betiltása és ő fel van háborodva, és örül, hogy a magyarok megszegik a tilalmat, és behozzák Szlovákiából, Romániából a tüzijátékot, petárdát. Nekem ettől petárda sistergett a fejemben, jött volna csak ide, próbált volna kimenni délután a boltba, nem tudhatod, melyik kapualjból repül ki valami égő, sistergő akármi, menj át az út túloldalára, mert ahol éppen mész, valaki az ablakból dobál valamit nagy csattanásokkal, a macskák három napja az ágy alatt dekkolnak, harmadik éjszaka nem alszol, mert a belső udvarban, ahova a hálószoba ablaka is néz, milyen jó poén már petárdázni, jobban visszhangzik. Mekkora boldogsággal töltött el, hogy nem korlátozzák itt az embereket a szabadságukban és ilyen tartalmasan szórakozhatnak!! Beismerem, állati önző vagyok, és a "liberalizmus"(ezek az ő szavai) ellen beszélek, de kifejezetten tiltakozom az ilyesfajta emberi szabadságjogok ellen. És igen, ha Magyarország betiltja a petárdázást, akkor ebből a szempontból szerintem határozottan fejlettebb, mint Hollandia, vagy más európai országok, még ha nagyon sok ember ezt nem bírja megérteni, mert olyan gyakran találkozni a csökönyös, elvakult "ami magyar, csak rossz lehet" nézettel. Egyébként némi elégtétellel töltött el az ablakunk alatt két percenként elszáguldó mentő- és tűzoltóautók hada, még ha magát nagy jogásznak tartó barátom azzal érvelt is, hogy nem feltétlenül mindegyik petárdázások miatti balesethez vagy tűzhöz ment ki. Na mindegy, miután ezt kimagyaráztam, remélem a jósors eltekint attól, hogy tényleg olyan idegállapotban töltsem az egész évet, mint ahogyan azt fogadtam (ráadásul dühömben elfelejtettem bekapcsolni a tévét, pedig úgy meg akartam nézni, hogy a holland királyi csatorna hogyan énekli a himnuszt:))

Na jó, akkor dologra, szedjük össze, mit csináltam az elmúlt évben:) Remélem semmi sem maradt ki, csak bejezett dolgokat mutatok, azt nem merem bevallani, hányba kezdtem bele (pedig nagyon igyekeztem tartani magam a tavalyi fogadalomhoz, hogy nem kezdek bele semmibe, amíg nem fejeztem be valamit, ennek ellenére csak 1 dolgot fejeztem be a blogom jobb oldalán lévő szégyenlistámról)

* 17 dolgot hímeztem



A kis szütyő, és a két Dior hölgyemény-saját tervezés (a két Dior mintája a blogomban közzé van téve!:)).
Dimensions Dreaming of Tuscany (azóta is I am dreaming of Tuscany, amikor a képet nézem:))
Janlynn Set of Two vintage postcards egyike, táska lett belőle, de rossz a zárja, majd egyszer újravarrom. Talán:)
De fil en aiguille újságból két hölgyike, Párizs képeslap, és a fekete táskán a lila hímzés mintája
Nimue Chapeau Ivre és Mic Le chat:)
Keresztszemes magazinból a Kockásfülű nyúl, mini útitartókává átalakítva
The Cross Stitcher újságból: vállfa és kis levendulazsákocska, Margaret Sherry tehénke, továbbá a kisvirág egy nagyobb kép résztele, kiragadva és könyvjelzővé alakítva
Meg hát a kihímzett önéletrajzom, ami csak itt, csak most, csak ebben a kollázsban látható, persze kicsiben, hogy ne legyen olvasható;) egyébként azt úgy csináltam, hogy az én kézírásommal legyen, és mindkét oldalán tökéletesen olvasható-persze a hátoldalán "tükörírás".

* 14 dolgot varrtam (a hajócsipke a kakukktojás:))



Egy függöny és egy kis, zöld dekorfüggöny
Egy táska a barátnőmnek, egy táska nekem, mellé egy pénztárca a barátnőmnek, saját tervezés
Tilda csiga, neszesszer, és hercegnő (aki levendulabuzogányt tart a kezében:))
Gyűrűpárna a bátyám esküvőjére, a készen kaphatókra hajaz, de az enyém szebb lett, bebebe!
Hercegnőcipő, ami a Tilda szabásminta kicsit átalakítva, a zsákocskák szintén Tilda-utánérzetek:)
Cseburáska, szabásminta valahonnan az internetről
Jegyzetfüzet, saját tervezés
Bad Luck Kitty cica a barátnőmnek, minta a Burda honlapjáról, azóta már leszedték, de ha kell, elküldöm:)
Hajócsipke nyaklánc, saját tervezés, közzétenném a mintáját, de képtelen voltam lerajzolni, viszont emlékszem ám, hogy ígértem egy hajócsipke tutorialt, nem felejtettem el, csak még nem jutottam el odáig.

És a történések összegzése, inkább magamnak, de talán van, akit érdekel, nem mondhatnám, hogy unalmas volt, és nem történt semmi. Vigyázat, nagyon hosszú!!!
Az év első felében gyakorlatilag egyetlen normális hónapom sem volt, aztán június-július egyszerűen kiesett az életemből, de az év második fele termékeny volt kreatív szempontból, még ha nem is túl nyugodt, de azért határozottan jó. Ha lehetne, újrakezdeném, azzal a tudattal, hogy nem lesz olyan rossz a vége, mint féltem tőle.

Nem említettem itt azt hiszem, de július végén és augusztusban, amikor már kicsit összekapartam magam a történtek után, de azért még igen kábult állapotban leledzettem és csak pislogtam kifele a fejemből, amikor már az ügyvédem tárgyalt a tisztelt munkahelyemmel és nem engem zargattak (bezony, még ilyen is volt... nekem! ügyvédem! és ha nem lettem volna annyira padlón és bíróságra megyek, ki lennék fizetve 2010 májusáig, ahogy az a szerződésemben volt, 9 hónapot nyúltak le ezzel, de mindegy, legalább könnyebben megszabadultam attól a sok mocsoktól, és sikerült megőriznem épségben néhány idegszálamat, amiből nem sok maradt, még most is építgetem őket vissza, és csak néha pityergek:))), kihasználtam, hogy nem kellett bejárnom dolgozni, és szeptember elsejéig nálam volt az egyetlen béren kívüli juttatás, egy bérlet, amivel ingyen utazhattam Hollandián belül bármikor, bármivel, bárhova.

Ezzel megdöntöttem a vonatozási rekordomat: sok holland várost (újra) meglátogattam, továbbá háromszor átmerészkedtem Belgiumba (ha már a határig ingyen utaztam:)): kétszer voltam Brüsszelben, kis megállóval Antwerpenben, egyszer pedig Liege-t tiszteltem meg a jelenlétemmel (teljesen lenyűgözött a város fölé magasodó domb tetején álló emlékmű), egyedül azt sajnálom nagyon, hogy Brugge-be nem jutottam el, a csipkéjük miatt nagyon vágyom oda, de valahogy kimaradt. Általába, mivel nem tudtam aludni az idegességtől, kora reggel elkísértem JB-t a munkahelyére, utána kimentem a pályaudvarra és felszálltam valamelyik éppen induló vonatra, mindegy, csak el innen alapon, még fényképezőgép sem volt nálam soha. Egyszer elvonatoztam Lille-be (aztán vakartam a fejem, hogyan jutok vissza, de legalább ettem igazi francia bagettet és megvettem két kedvenc könyvemet franciául, ajándékba JB-nek, akinek egyébként Jean-Baptiste a teljes neve, a most becsatlakozottak kedvéért:))). No és a karácsonyi ajándékom a szüleimtől, a két napos párizsi út:) Mindezek után is, ha tisztán a várost nézzük, legnagyobb szerelmem Amszterdam maradt, és ha valaki megkérdezi tőlem, hova utazzon egy romantikus hétvégére, én mindenképpen A'dam bátyámat javasolnám, a csatornák, a kis házikók, a viszonylag kevés autó, a nem túl erős éjszakai világítás (ezt minden fővárosnak utánoznia kéne!!!!), a kacsák és hattyúk, tavasszal és nyáron a virágok miatt. A várost, ami annak ellenére, hogy világváros, és az utcán simán szembejön veled egy arc, akinek az interpol honlapján van fent a képe, és mindenhonnan dől a marihuána szaga, mégis imádnivaló kisváros tudott valahogy maradni!
2009-ben csak egyszer költöztem, ami a 2008-as 3 költözéshez képest nagy ajándék volt a sorstól. Január elején, amikor visszaérkeztem Budapestről, ölembe pottyant JB, drága barátjának, ollóim rémének köszönhetően. Akkoriban én végtelenül boldog voltam, épphogy beköltöztem az én álomlakásomba, egyedül egy kis tetőtéri lakáskába, rálátással a legszebb templom tornyára (tudjátok, a Westerkerk:))), hallgattam, ahogy a harangok jó éjszakát kívántak, mint régen Anna Franknak is. És ezt a idillt törte meg JB érkezése. Ez sem egy akármilyen történet, filmet lehetne forgatni belőle, de sajnos nem részletezhetem. Annyit mondhatok, JB-nek ehhez semmi köze sem volt, és már előtte is egész idő alatt az én kis lakásomban rontotta a levegőt, mert nem akart résztvenni semmiben, és próbált láthatatlan maradni (hála az istennek, sikerült is). Végül odáig fajult a dolog, hogy egyszercsak soha többet nem mehetett haza, és hova menjen egyik napról a másikra? Hát végleg beköltözött hozzám. Így éldegéltünk már kerek két hete az én kis 20 nm-es stúdiómban, amikor a tisztelt főbérlőm felhívott, hogy figyelj csak, van egy heted, hogy kiköltözz a lakásból, mert igazából az egy szociális lakás, és fel lett jelentve. Ha nem költözök ki, a rendőrség fog engem kipakolni. Ebben a városban minimum 3 hónapon át szokás lakást keresni, ha valamit meghirdetnek az interneten, 3 óra alatt elkel, az ügynökségek sem tudnak 2-3 hónapnál korábban adni semmit. Na ebben a helyzetben találtam rá az én jóbarátomra, Ruszlánra, aki orosz, de Csecsenföldön született, négyszer ült börtönben (illegális határátlépés, egyszer verekedés). Az illegális, papírok nélküliek börtönéből egyszer két hónap éhségsztrájk után engedték ki, pont egy nappal azelőtt, hogy az újságírók meglátogatták volna, rossz reklám lett volna egy hágai börtönnek egy 40 kilós csecsen. Azóta politikai menekültként, ideiglenes papírokkal tengeti itt napjait, és várja a csodát (feleségül akar venni, mert azzal gyorsabban kapna papírokat, mintha arra várna, hogy előbb az oroszok, majd a hollandok elkezdjenek foglalkozni az ügyével. Ráadásul kész főnyeremény vagyok neki, minden alkalommal megjavítom a számítógépét, ahányszor feltelepít valami újfajta vírust. De sajnos a szivem már foglalt:)).
Tehát Ruszlánnak köszönhetően két nap alatt kezemben volt egy lakásszerződés, kevesebbet fizettem neki a közvetítésért, mint egy ügynökségnek, teljesen legális, tiszta úton (kivéve, hogy a közvetítő nem legálisan közvetít, és nem kaphatna pénzt ezért, de mivel nincsenek papírjai, hivatalosan nem dolgozhat, de akkor miből éljen? A heti 65 euró állami járandóságából nem tudna olyan vidáman ellenni, mint ahogy szeretne, és rengeteg embernek segít lakást találni, de nem árulja el a titkát, hogyan csinálja). A lakás papír szerinti tulajdonosával jóban vagyok, be vagyok regisztrálva erre a címre és nem mellékesen teljesült a legnagyobb álmom: két macska. Mert a lakás tulajdonosa nem tudta, mit csináljon a macskákkal, ha nem maradnak a lakásban az én felügyeletemre bízva, akkor menhelyen végzik. Ekkor jutottam arra a következtetésre, hogy van abban valami, amit az önsegítő könyvek mondanak(tévedés ne essék, sose olvasok ilyet, de az interneten lépten-nyomon beléjük lehet botlani, ezért nem nehéz ismerni őket): csak igazán, szívből kell akarni valamit, és teljesül. Semmi másra nem vágytam, csak macskára, de nem tudtam, hogyan lehetne nekem olyan körülmények között, ahogy éltem. Aztán egyszercsak nesze neked, itt ez a két szeretetéhes, végtelenül kedves dög, még csak nem is kellett tennem értük semmit! Hát így költöztünk mi össze JB-vel, így alakult ki a mi kis családunk. És ez még csak január vége volt!:)

Egész évben jöttek-mentek az emberek, családtagok, barátok, ha nem Budapestről vagy Nizzából jött hozzánk éppen valaki és állomásozott az ikeás ágyon, akkor csak a szomszéd utcából ruccant át valaki (most is itt lézeng két srác és valami focit néznek). Főzök én mindenkire, örömmel jönnek, áprilisban volt egy nagyon jól sikerült gulyáslevesparti, ami után életem legszebb bókját kaptam, ezzel muszáj eldicsekednem, még ha szerénységem tilja is (hihi:)), egy olasz srác, aki igazi olasz módjára csak az olasz ételt tartja ehető ételnek, bevallotta, hogy nem hitte volna, hogy valami, ami nem olasz, ilyen finom lehet:))) a karácsonyi lakomán is négyen ettük degeszre magunkat:) Grátisz megvarrom az elszakadt kabátokat, vagy pulóvereket, ha kell. Sőt, még élvezem is, nem szeretek haszontalan lenni. Persze azért van egy megállapodás, ha azt mondom, ma senki sem jöhet, akkor nincs kegyelem, senki sem jöhet. Attól függetlenül váratlanul is bekopognak:)

Voltam néhány állásinterjún, a pálmát határozottan a bekokainozott HR vitte, de nem mehetek el szó nélkül amellett a telefonos interjú mellett sem, amikor a fejvadász a google translate segítségével beszélgetett velem, mert nem tudott angolul (ha erre magamtól nem jöttem volna rá az állandó gépelés és a teljesen érthetetlen mondatok alapján, becsületesen bevallotta nekem! Reklámozzam? A Manpowertől hívott)

Megtanultam néhány alapdolgot hollandul, elboldogulok a boltban, piacon, ha nagyon kell, még egy filmet is megnézek, ha feliratos. Ennél több már nem lesz. Franciául meg... na igen, mondtam, franciasaláta van a fejemben, de jóval előrébb vagyok vele, mint a hollanddal.

Kiolvastam sok könyvet, annál is több filmet megnéztem. Felnevelgettem rengeteg jácintot (most is 9 sorakozik az ablakpárkányon, hát tehetek róla, hogy megveszek értük, és három darab 1 euró???), sikerült ibolyát hajtatnom egy darab levélből, igaz a jázminom nem virágzik, mert a macskák mindig lerágták a kis bimbókat, és az a növény, aminek nem tudom a nevét, de olyan igénytelen, hogy állandóan virágzik, az sem virágzik többet, mert megfogadtam a TV Deko tanácsát és lecsipegettem az elszáradt virágokat, erre ahelyett, hogy az igéret szerint még jobban virágozna, megsértődött. Egyszer sikerült nagyon hülyének beállítanom magam, de azért mégis jó tapasztalat volt, és igazán igaziból, belülről láttam a Viktor and Rolf házat és megnéztem magam a nagy, ovális, szürke tükrükben:)) És ami fontos még: megismertem egy csomó nagyon aranyos emberkét a blogokon keresztül!:))) Azt hiszem, ennyiben tudom összefoglalni az évet úgy, hogy minden igazán fontos dolgot megemlítettem. De lehet, hogy nem, nem mentem végig a hónapokon, pedig mindre jutott valami izgalmas meglepetés. Legalább nem volt unalmas:))) 2010 meg, zsebemben egy Budapestre, egy irányba szóló repülőjeggyel, amihez a két macska is be van regisztrálva, azt hiszem nem lesz unalmas az se, de majd visszatérünk a kérdésre jövőre. Azért remélem, legalább ennyire termékeny lesz hímzés és varrás terén, mint 2009!!!!!:))