Oct 12, 2009

Játék!!:)

Megint szerencsét próbálok egy játékon, habár megfogadtam, hogy többet nem, de ezt nem tudom kihagyni. A minta alakulását a kezdetektől fogva nyomon követtem, annyira tetszett, ezért még szép, hogy le kell csapni a kínálkozó lehetőségre!! És annyira irigylem, mert nekem nem mennek az ilyen minták. Úgyhogy meg kell majd nyernem, mert magamnak nem hiszem, hogy tudnék ilyet hímezni. Arról ne is beszéljünk, milyen csodaszép lett a doboz, ááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
És akkor a szabályok:

1. Ha szeretnéd megnyerni a dobozom, írj kommentet, s máris kapsz egy esélyt a nyerésre!
2. Ha van blogod, s kiteszed a játékra felhívó kis képet, akkor egy újabb esélyed van máris.
3. S ha tovább játszol velem, s megmutatod a saját blogodon azt az idei évben készített keresztszemes munkádat, amire a legbüszkébb vagy, s le is írod, hogy miért épp ez az, akkor máris háromszoros eséllyel indulsz a nyereményért.
Határidő: október 18. éjfél.

Az első kettőnek eleget tettem, akkor most következzék a harmadik. Őőő... nem is tudom, most megfogtak. Nem tudom. Azt hiszem Ernestine és Georgette a kedvencem, szeretem a színét az egész izének, amivé lett. Meg Ernestine annyira imádnivalóan mosolyog:))
(a józan eszem a táskácskámat reklámoztatná egyébként, mégiscsak azzal vacakoltam a legtöbbet, meg saját tervezés, meg minden, de nem vagyok vele megelégedve, utálom úgy, ahogy van, de azért büszke vagyok rá, mert befejeztem, amit el/megterveztem:)))

Oct 10, 2009

Leesett az állam

és már fél órája próbálom visszatenni, de még mindig nem megy. Ezt nézzétek meg!!! Ehhez aztán kellet kitartás, fantázia, meg minden, nem is tudom! Őrület!!!!
http://vintagericrac.blogspot.com/2008/10/big-selvedge-project.html

Oct 5, 2009

Jane Austenos bejegyzés

Próbáltam interneten találni valamit az előző bejegyzésemben említett könyvből, de nem találtam. Szkennerem nincs, a könyv lapjai meg nagyon csillognak. Hát ez van. Egy kis magyarázat, egy kis hivatkozás, egy kis leírás mindenből:)
  • Ha foltvarróskodnék, Jane Austen takaróját MUSZÁJ lenne megcsinálnom. Annyira szép!!
  • A BBC nagysikerű Büszkeség és balítélete után több, mint 10 évvel megszületett az Értelem és érzelem. Szerintem a szereplőlyányok bugyutácska pofikája akadályozta meg azt a robbanást, amit talán vártak volna. Azért jó nézni, szép, de nem olyan elnyűhetetlen darab, mint a B&B. Nomármost a BBC éppen egy újabb sorozaton munkálkodik: Emma! És miért tudom előre, hogy imádni fogom? (azon kívül, hogy tuti gyönyörűszép lesz?) Mert az a Romola Garai játsza Emmát, aki az Angel című Francois Ozon filmmel már belopta magát a szivembe (Az Angelt elég kemény kritikák érték, mert sokan csak egy csöpögős lányregényt látnak benne, nem látják a vaskos iróniát, amivel a rendező kiröhögi ezt a stílust-a kritika is bársonyba van csomagolva). Viszont ahogy nézem az Emma előzetesét, nem sikerült találniuk még egy Colin Firth-t, van egy olyan gyanúm, hogy ez sem lesz akkora durranás;)
  • Múltkorjában került utamba a Lost in Austen című, szintén BBC mini sorozat. Nagyjából arról szól, hogy Amanda, egy londoni csajszi nagy rajongója a Büszkeség és balítéletnek, és persze, hogy az ő fürdőszobájából nyílik egy időajtó, amin keresztül Lizzy Bennet meglátogatja... a poént nem lövöm le, de azért Amanda egyszer nagyon jól summázza: halljátok ezt a dübörgést a föld alól? Jane Austen éppen forog a sírjában! De jó megnézni, szerintem a végén mindenki felteszi a kérdést, miért ő? Miért? Miért? Miért nem ÉN? Az biztos, hogy én nagyon jól ellennék Pemberley-ben:)
  • Ezt a hímzést szivesen megcsinálnám!! Ha valaki Bath-ban jár, és ajándékot akar vásárolni nekem, javaslom megvételre ezt a gyönyörű készletet!:)
  • Guiness rekord született, mikoris a legtöbb régensség korabeli kosztümbe öltözött ember sétált Bath-ban. Mindenkinek megvan a maga hobbija, még ha fura is:)
  • Az angol nyelvű könyvesboltok polcai mostanában el vannak árasztva olyan borzalmakkal, mint Büszkeség és balítélet és a zombik, vagy a tengeri szörnyek, meg hasonlók. Azt mondják, hogy hatalmas siker és nagyon vicces. Őszintén szólva nekem ahhoz nem volt gusztusom, hogy a kezembe vegyem és beleolvassak. Még egy dolog, amit nem értek a világban. "Pride and Prejudice and Zombies" features the original text of Jane Austen's beloved novel with all-new scenes of bone crunching zombie action.
Na jó, mentem hímezni.

Oct 4, 2009

Csíkos, csíkos, csíkos táskácska

Befejeztem, készen van, megcsináltam a hajócsipkét, felvarrtam, kimostam, kikeményítettem, beillatosítottam Yves Saint Laurent új illatával, a Parisienne-nel (Douglesben kunyeráltam egy illatmintát, mert tetszik nagyon, de nagyon drága, és amúgyis) befejeztem. Jöhet a következő kihívás. A következő könyvjelzőt is csináltam, de aztán meguntam, mert rájöttem, hogy nem tetszik, hiába nagyon jó az ötlet. Úgyhogy most a következő könyvjelzőre próbálok áttérni, ha már nem régieket fejezek be, és próbálok nem ezer másik projektbe belefogni, miközben egyik nap meg úgy ébredtem, hogy ma nekem a tojásomon kell kotlanom, úgyhogy azzal is haladtam kicsit. Ja, és mit vettem... múlt héten JB haverjai mentek Hágába, hívtak minket is, mentünk. Végig hajócsipkéztem az utat, mert legalább háromszor újrakezdtem, sehogy nem találtam el a megfelelő mintát, ami tetszett volna. Na mindegy, szóval egy könyvesbolt előtt megérzésem támadt, berohantam, és megvettem. Van ilyen néha, egyszerűen érzem, hogy most ide be kell mennem, és nem is csalódok, mert olyat veszek, amibe még hetekkel később is szerelmes vagyok. Szóval most ez a legújabb szerzemény:
Van benne néhány aranyos ötlet, de annyira nem nagy durranás a kézimunkás részek, inkább az az érdekes, ahogy leírja, mennyire áthatotta a kézimunka a Jane Austen korabeliek mindennapjait, és nagyon szépen illusztrált:) Szóval inkább ihletet adó, mint konkrét útmutató, pont amit imádok! És csíkosak az oldalak. Azt hiszem ez az új bolondériám, a csíkos minta! És ezzel a táskácskával kezdődött az egész:)

Sep 25, 2009

A virágos könyvjelzőm

Tűpárnám nemes egyszerűséggel, nincs. A kanapé karfájába vagy a nadrágomba tűzöm, amikor használom. Amikor nem, akkor elrakom. Ha lenne tűpárna, akkor azt is keresni kéne, a karfa meg a nadrágom meg mindig kéznél van:) Az ollóm meg ilyen csúnyácska. Még februárban írtam, hogy Yann tönkretette a madaras ollómat, amikor hasist vágott vele. Akkor vettem egy másik Permin ollót, amit meg júniusban Budapesten feljetettem. Úgyhogy ideiglenes megoldásként vettem ezt. Elég jó, de nem elég éles a vége. Namármost, júliusban, amikor meglátogatott a barátnőm, elhozta az én Permin ollómat, szóval volt kettő. Aztán nemrég Yann megint ellátogatott hozzánk, én meg nem voltam elég elővigyázatos. Azóta kiátkoztam a lakásunkból.
Ez pedig az egyik "pályaművem". Van még a tarsolyban bőven ötlet, egyik hülyébb,mint a másik, de nem tudom, hányat valósítok meg belőle. A minta a Cross Stitcherből van, egy nagyobbacska kép részlete. Némi kartonra és anyagra felvarrva, direkt kusza laposöltéssel pelenkaöltéssel, hülye vagyok már. Attól rockosabb;)
És a félkész képet is elfelejtettem feltenni, pedig az is kikötés volt. Persze, így lebukom, hogy egy cafatka maradék anyagra készült:)

Sep 24, 2009

Játék!!

Gondolom már mindenki találkozott vele, de ismétlés a tudás anyja, itt egy webbolt. Kifejezetten jó, tele olyan dologgal, ami beindította a fantáziámat(ennek mondjuk pont nem örülök...), szóval nem szégyen reklámozni:) Most, hogy megújult a honlapjuk, játékot hirdettek, és mint mondtam, a könyvjelzőkre nagyon rákattantam, a nyeremények úgyszintén, hát itt teljesítem a feltételeket. Előszöris itt a kép:
Csendben szólok Fortuna kisasszonynak, hogy a második díjra fáj a fogam!:)

2. díj:Csináld magad maci. Rózsaszín pre-cut permin aida. 1 db arany +1 db ezüst olasz osztottszálú hímzőfonal. + 1db halloween (foszforeszkáló fonal)

Nyamm!

A (z egyik) könyvjelző meg 80%-ban elkészült, itt szorongatom :)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Az oldalon lévő szavazás egyébként pont a mai napom egyik futó gondolatához illik:


Kézimunkáidhoz milyen osztottszálú hímzőfonalat használsz?
DMC: 59
Venus: 53
Rosace: 31
Egyéb (anchor, puppets, madeira...) : 58


Nálam egyértelműen ROSACE!!! Imádom a színeit, az átváltás egyszerűségét, a minőségét (nem gabalyodik könnyen!), a tapintását és persze az árát:) Szerintem simán veri a DMC minőségét, egyetlen rossz tapasztalatom, hogy egyszer az egyik köteg valamiért csak 5 szálas volt 6 helyett, de ahhoz képest, hogy majdnem az egész DMC-paletta megvan belőle, és ez volt az egyetlen gond, szerintem ennyi tévedés belefér.

--------------------------------------------------------------------------

És egy kis személyes. Átneveztem a blogom, mert ahogy nézelődtem másoknál, a hozzám mutató link valahogy túl hosszúnak tűnt a cím miatt. Úgyhogy rövidítettem:) Talán így frappánsabb?:)

Nimue Mic 6 - Le Chat !

Egy újabb gyors sikerélmény. Meg ugye ha egyszer elkezded a Nimue képeket, akkor nem lehet velük leállni! Mic mellé még majd tervezek Macot is, hogy legyen valaki a fonal másik végén:)De most még nem, mert most a könyvjelzőkészítő játékra gyúrok hímzek. Az éjjel megszállt az ihlet, vagy 5 különböző, jobbnál jobb könyvjelző ötlet született, hála egy hadsereg szúnyognak, akik megszállták a hálószobát. Zzzzzzzzzzzzz a fülem körül, felkapcsolom a villanyt, a dög ott ül pofátlanul a falon. Nyakonvágom egy adag esti olvasmánnyal, diadalittasan visszafekszem, 5 perc múlva megint zzzzzzzzzzz. A jelenet háromszor ismétlődött meg, végül feladtam, fejemre húztam a takarót és könyvjelzőket terveztem. A levedulás füstölő nem zavarta őket, szőlőszem kisasszony meg leszaggatta a szúnyoghálót.

Sep 20, 2009

Fura autómentes nap Amszterdamban

Ma autómentes nap van a városban. Egy elég forgalmas úton lakunk, és tényleg nagyon érezhető, hogy mennyivel kevesebb autó van. Amit furcsállok viszont... már három vagy négy lovaskocsi elhaladt az ablak alatt!! Elképzelem, ahogy ül otthon az emberke, jaj, be kéne menni a városba, elfogyott a tojás, de a kutya rúgja meg, ma nem ildomos autózni.... hm, hm... OK, fogjuk be a két lovat. Vili, nálunk is van két paci meg egy szekér a balkonon, sose lehet ugye tudni... egyébként el tudnám viselni, ha visszajönne a lovaskocsik időszaka, nem lenne olyan büdös! Vagy büdös lenne, csak más szagtól;)

Ha már a város furcsaságai kerültek szóba, egy szerintem bicskanyitogatóan idegesítő, kedélyborzoló jelenség a modern művészet itt. Ahogy mi azt nevezzük, Emily Strange (nem találtam magyar linket hozzá) után szabadon: Bad Art. Ez a város egyszerűen hemzseg a galériáktól, és amikor az ember elmegy mellettük, akkor leginkább a molotov-koktél receptjén kezd el gondolkodni. Képtelen vagyok felfogni a modern művészet létjogosultságát, főleg ilyen mennyiségben. Ebben a városban nincs hely, nincs elég lakás, túl van zsúfolva. Könyörgöm, ne foglaljatok el értékes területeket modern művészeti galériákkal! A fehér alapon 3 kiló fehér festék szétkenve, belepöttyintve egy kis barna valahol ott, balra fent, NEM művészi. NINCS benne technika, NINCS benne mondanivaló, NEM szép. És főleg NEM éri meg azt az 5 számjegyű összeget. Euróban. De még forintban sem. Egyik nap viszont visíthatnékom támadt. Lehet, én vagyok maradi, hátha valaki máshogy látja a dolgot, ezzel találkoztam:
Egy galériában, sorban 4-5 ilyen kép lóg, aztán egy másik gobelin, szintén 4-5 egyforma egymás mellett, és így tovább. Azt elfogadom, hogy több értékkel bír, mint mondjuk egy zöld alapon sárga csíkozású vászon, aminek érdekes textúráját a festék kilója adja, beleláthatod az elhúnyt ük-ük-ük nagyanyádat is, ha kellően hozzáértően nézed (bla, bla, bla, bla........), de fáj a szívem a Meska, Etsy és hasonló oldalak alkotói miatt, akiket ez a "művész" kifiguráz. Szerintem egyszerűen kigúnyol mindenkit, aki hímez, amikor ezt van képe kiállítani puccos galériában, és eladni drága pénzért. És ezen van a lényeg, hogy ezzel többet keres, mint egy normális hímzéssel, amit a kutya sem becsül. Nem tudom. Lehet, túl maradi vagyok azokkal a tanulmányokkal, amikkel az egyetemen meg a gimnáziumban lett megtömve a fejem. Vagy csak irigy vagyok az pénzkeresés ilyen egyszerű, kiváltságos módjára és az emberi butaság határtalanságára??

Sep 19, 2009

Stop the world, I want to get off!

Avagy állítsátok meg a világot, ki akarok szállni! A héten, amíg nem blogoltam 2 és 3/4-ed dolgot csináltam.

1. Egy majdnem egy évvel ezelőtt beígért ajándék JB-nek, Cseburaska, az orosz mesehős. Cseburáskáról senki sem tudja, hogy milyen állat, egy zöldséges találta egy narancsosládában. Egyes feltételezések szerint majom, de hát ekkora fülekkel? Régen (tavaly novemberben...) csináltam hozzá prototípust, de nem tetszett, ezért annyiban maradt. Most, hogy már két hónapja hevert a szekrényben a bundája, gondoltam rendben, egye fene, nekivágok. A megrendelő (JB) választhatott szomorú és vidám Cseburaska között, természetesen a "cute" verziót, a szomorút választotta. Annyira szomorúra sikeredett, hogy a már-már bőgnöm kellett, amikor varrtam össze, azt hittem fáj neki. A képen látható, ahogy szomorú, amiért megettük az összes kagylót, neki nem hagytunk. Meg szégyenérzete van, amiért nem annyira hasonlít az eredetire. Azóta velünk alszik, mert úgy nézett, hogy nem lehetett nemet mondani neki...

2. A Facebookon csatlakoztam a The Cross Stitcher magazin rajongói klubjához, és nézegettem a fotóalbumot. Az egyik képbe beleszerettem, olyan kis egyszerű, de annyira jól kifejezi a jelenlegi munkanélküliskedős lelkiállapotomat... Persze pont ez a szám nem volt meg, mert nem vettem meg, mert csupa karácsonyos kép van benne, azt meg, khm, nem szeretem. Vagyis elég sok van már a témában, mégsem csinálom, akkor meg minek vegyek még? Na mindegy, szóval mázlim volt, interneten gyorsan rátaláltam a mintára, ott helyben, monitorrol meghímeztem. Margaret Sherry mint mindig nagyot alkotott:)
Meg a 3/4, amit a héten csináltam. Kép nincs még hozzá, mert még nincs befejezve. Egy régi, kinyúlt fölsőmet próbáltam reprodukálni. Már kész van, csak a széleket kellene még eldolgozni, de ma állásbörzén voltam, ami .... na mindegy. Múltkor voltam egy állásinterjún, esküszöm, megütötte azt a határt, ami után az ember már élni sem akar. A hr-es hölgyemény két pohár vízzel jött (magának hozta, engem külön megkérdezett, nekem hozzon-e). Egész interjú alatt úgy röhögött, néha ok nélkül, hogy már kezdett az a gyanúm támadni, hogy részeg, de nem volt alkohol szaga. Amikor elbúcsúztunk, még hallottam a nyerítését, amitől kicsit felvontam az egyik szemöldököm, gondolkodván, hogy miamanó, de hát mindegy, nekem munka kell, muszáj jó képet vágni a dologhoz. JB utána elmagyarázta, hogy a kokainnak van ilyen hatása, és attól nagyon szomjas is az ember. Igaz is, egy előző munkahelyem menedzsmentje is néha eltűnt a wc-ben, és aztán ezer wattos vigyorral kerültek ki onnan, és hát nyílt titok volt, hogy szeretnek végigmenni a csíkon. Ezek után szeretne az ember egy barlangba költözni, hogy maga nevelgesse a burgonyáját. Na mindegy. Ja, és nem vettek fel. Azt mondták, a másik jelölt és köztem volt egy "slightly difference", apró különbség. Nem részletezték, mi. Gondolom a másik jelölt nem jött zavarba a debil röhögéstől, hanem maga is debilen röhögött, ezért rokonlélekre találtak egymásban. Nem tudom, de lehet, nem is akarom tudni. Igazából csak egy normális munkát akarok.
De az új, katicás kurzoromnak nagyon örülök!:)

Sep 11, 2009

Emlékeztek még a táskácskámra?

Nem, mi? Nem csodálom, olyan rég nem számoltam be róla. Most erőt vettem magamon, hogy befejezzem.
A képen elrejtettünk egy macskalábat.

A csajszit a végén kibontottam, és másik árnyalattal csináltam meg, mert valahogy sosem voltam kibékülve azzal a lilás kékkel, amit először választottam neki, ebbe az antik kékbe meg beleszerettem, amikor Georgette-et csináltam. Meg mert grandiózus terveim vannak még vele, amihez ez a kék jobban illik. Ahol hozzávarrtam az anyagot a csathoz, nem túl szép, mert nagyon elütő színnel csináltam, viszont oda még tervezek egy kis hajócsipkét. Vagyis még mindig nincs kész:)
A minap szortíroztam az anyagaimat, és akkor jöttem rá, hogy az én imádott, legkedvencebb anyagom (amiből a táska is készült, meg a két legutóbbi minihímzésem), amiből három színt is beszereztem, pont az a lenvászon, amiről Nina áradozik a blogjában. Imádom én is, mostanában szinte csak azon hímzek! Mondjuk én neki nem állnék festeni, attól kicsit félek. Na jó, nagyon. Amikor legutóbb Utrechtben jártam, a hollandom már fejlődött annyit, hogy már kicsivel jobban tudtam kommunikálni az öreg nénivel, aki egy mukkot nem beszél angolul, szóval már el tudtam magyarázni neki, hogy mennyire tetszik, imádom ezt a nagyon finom vásznat, amiből végleg meggyőződött, hogy egy mániákus mazochistával van dolga, aki imád szöszmötölni hangyányi x-ekkel, úgyhogy az orrom alá nyomott egy még annál is finomabbat- egy centin 20 öltés, vagyis 10 normális x. Csak vigyorogtam lelkesen, és kértem 30 centit belőle, ő meg adott 40-et, és csak 30-at számolt el:) Rohantam haza aznap, de még mindig nem csináltam semmit belőle, mert szeretnék valami olyat, de olyat rá, hogy csak na. De azért hogy kicsit képben legyek, csináltam magamnak egy kis segítséget (hímeztem 1 centit meg egy inchet).
A feliratozást nem pontos! The inscription is just for reference, but not correct!

A feleket nem írtam rá, ezért nem pontos. Egyébként itt valamiért centiben mondják az anyagot, vagyis amit mi angolszász módon 40-esnek titulálunk-40 öltés/inch, az itt 16-os anyag. Ez eleinte okozott kavarodást a fejemben.De pont az ilyenek meg a pontos kommunikáció hiánya miatt nem tudok olyan igazi, profi feliratozást csinálni a képeimhez, mert nem tudom, hogy mire hímzek, csak tudom, hogy tetszik vagy nem:)

Most találtam ezt, azt hiszem pont ide illik:)

Aida
7 count = 2.8/cm
14 count = 5.4/cm
18 count = 7.6/cm
22 count = 8.8/cm

For aida:
UK/USA holes/stitches per inch (hpi) = European holes per cm
8 count = 3.1 cm
11 count = 4.4 cm
14 count = 5.4 cm
16 count = 6.3 cm
18 count = 7 cm

For evenweave and linnen:
UK/USA threads per inch (tpi) = European threads per cm
20 count = 8 cm
25 count = 10 cm
28 count = 11.2 cm
32 count = 12.2 cm
35 count = 13.7 cm

14 count aida - 28 count linen
16 count aida - 32 count
18 count aida - 35/36 count

Sep 2, 2009

Varrógép függönnyel

Vele alkotom az én csodáimat:) A dobozára 10 helyen rá van írva, hogy a dizájn ellenére ez nem gyerekjáték. Könnyű, egyszerű, kicsi, praktikus, szállítható. Nem tud annyit, mint nagy társai, de egyelőre még nem állok azon a szinten, hogy szükségem legyen több funkcióra, még csak tanulgatom a varrást. Egyedül azt hiányolom, hogy nem lehet a pedállal szabályozni a sebességet. Erősen kétlem, hogy 10-20 év múlva még ugyanúgy fog zakatolni, mint anyukám szovjet tankja ilyen idősen!
Itt pedig egy zöld kis dekorfüggöny, amit a tank segítségével csináltam otthon. Amikor este fejeztem be, már be kellett zárni az erkélyajtót, olyan hangos:)
Pincevirág őcicalánysága

Sep 1, 2009

És most megyek, (mentem)

és valóra váltom az álmomat. Uff. Kéretik drukkolni, imádkozni, remélni, hinni!


Update, válasz a hozzászólásokra.
:) köszönöm :) Na, hát, mentem, mentem, és menet közben eszembe jutott az a könyv, amit otthon olvastam (abból volt a könyvesjátékos mondatom). Ott volt egy kisfiú, aki bátorságpróbát tartott, mondta, becsönget mindenkihez, kér egy lavór vizet, hogy beáztathassa a lábát. Nagyjából így éreztem magam. Az orrom előtt ment be egy szerelő, nem csöngetett, ajtót nyitottak neki, mire felért a lépcsőn. Be van kamerázva rendesen ám a hely. Én is felmentem a lápcsőn, becsöngettem. Aztán még egyszer. Aztán eszembe jutott, hogy három a magyar igazság, de harmadikra sem nyitott nekem senki ajtót. Gondoltam, néznek rám a monitoron keresztül, és gondolkodnak, ne fárassz már kislány. Úgyhogy bedobtam a postaládába a kihímzett önéletrajzomat, és hazamentem. Azt hiszem a hozzáállásuk már ennyiből kiderült. Na nem baj, vesztettem egy kis anyagot, egy álmot, fonalat meg másfél hónapnyi lelkes hímezgetést (azért tartott olyan sokáig, mert mindig igyekeztem csak akkor csinálni, amikor nem voltam szomorú, elkeseredett, kilátástalan, akármi. Ami az adott körülmények mellett nem volt olyan nagyon gyakran, de azt akartam, hogy csak a jó érződjék rajta). Mindegy. Majd lesz jobb. Sokkal jobb.

Aug 24, 2009

Még egy varrott valami

Egészen pontosan egy pénztárca. Abból a maradék anyagból készült, amiből a barátnőmnek csináltam a táskáját. Kiegészítettem a kollekciót, és már rég odaadtam a barátnőmnek, csak elfelejtettem feltölteni. Kicsit sűrű volt az elmúlt hetem. Egyébként fura, hogy a képen tök ferdének látszik a szélén a varrás, pedig nem az. Ne tessék kritizálni, NEM AZ! Nem is tudom, mitől néz ki úgy a képen, de tényleg.

Más nincs:) De örülök, hogy egyre szorosabb barátságba kerülök a varrógéppel, és bevarrni egy cipzárt nem is olyan nagy ördöngősség:) Anyukámnak varrtam függönyt a héten, az otthoni jó, masszív szovjet varrógéppel, olyan, mint egy tank, meg sem kottyan neki semmi. Zseniális!:)

Aug 17, 2009

Játékok:)

Most Pesten vagyok, aztán most végképp teljesen és végérvényesen rendbe lett hozva a laptopom, most már minden műűűködik:) Úgyhogy játsszunk!:)
  • Elsőnek Jucus játéka, könyves játék, persze, hogy benne vagyok!
A szabály a következő: fogd a könyvet, amit éppen olvasol, nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot. Add tovább a játékot 5 embernek.

Ha már otthon vagyok, akkor "nosztalgiázom", G. Szabó Judit "Mari, ne bomolj!" című gyerekkönyve van itt hirtelen a kezem alatt. Viszont csak 125 oldal! Úgyhogy akkor a 16. oldalról szedem a mondatot:

"-Mit mondjak, nem lettem csodagyerek!" (frappáns mondat!:))
  • Judit játéka pedig 5 dolog felsorolása, amit szeretek. Hűűűűűűűűű, nehéz lesz! Na nézzük csak.
-Meglepődtök, ha az mondom, a MACSKÁKAT szeretem?:)
-Az ESŐS IDŐT. A borús-sötét időben mindig hatalmas energia van. A nap megolvaszt.
- Szeretem az anyagokat, fonalakat, cérnákat, tűket, ollókat, mintákat, izéket, bigyókat, vicek-vackokat, mütyürkéket, meg minden ehhez tartozó dolgot.
- A KÖNYVEKET.
- MINDENT, AMI SZÉP. Szép városokat, könyveket, virágokat, anyagokat. Bármit, ami szép!:)

A játékokat nem adom tovább, mert mire én is reagáltam, már körbeért. (elolvastam mindenkiét már, aki érdekelt:))

No, és akkor bemutatom, mit csináltam Ernestine-nel. Mivel szegény lány nagyon egyedül volt, és a szobalánya, Georgette nélkül rosszul érezte magát, ezért muszáj volt segíteni neki. Végül mindketten felkerültek egy útitartóba. Van hely ott kártyáknak, útleveleknek, pénznek.

Aug 3, 2009

Ernestine de la Gyors-Sikerélmény

Francia születésű úrhölgy, bizonyos körülmények összejátszása következtében Belgiumba lett száműzve. Egy brüsszeli újságosbódé eldugott szegletében magányosan, elhagyatottan, a De fil en aiguille műremekben megbújva, néhány angyalka és puttó társaságában leltem rá. Megmentése érdekében alkut ajánlottam, végül a 6,70€ váltságdíj kiegyenlítése után végre szerető otthont tudtam neki teremteni. Akarom mondani, biztosítani. Még nincs teljesen kész, rá akarom varrni valamire, csak nem tudom, mire:)
Én meg közben próbálok alkalmazkodni a nem várt életmódváltásomhoz. Fura, hogy az ember egész nap arról ábrándozik a munkahelyén, hogy de jó lenne egész álló nap otthon ücsörögni, aztán amikor teljesül az álma (így vagy úgy), akkor meg hirtelen csak pislogsz. Semmire sincs időm!! No nem baj, el tudnám viselni akár hosszú távon is (amit persze nem lehet, mert hát élni is kell valamiből). Csak még bele kell rázódni!:) Jah, és ha esetleg nincs lehetőség elmenni Belgiumig vagy Franciaországig, akkor a hölgyeményt máshol is megtalálhatjátok!;) Meg még sok-sok régi számot (ha még nem említettem volna, hiszen olllyan gyönyörű ez az újság!!)

Aug 2, 2009

Reggeli

készítése közben soha ne kezdj el blogokat olvasni, mert könnyen éhes maradsz, és dobhatod ki a büdös, égett kaját:( Nehéz az élet!

Jul 26, 2009

Pizza

Amúgyis szeretek főzőcskézni, most meg, ha már otthon tengetem napjaimat, JB régi kívánságára bele mertem vágni. Egy egyszerű receptet találtam, kipróbáltam, és.... és már harmadszorra eszünk pizzát a héten. És a szomszédban lakó fiúk is ódákat zengenek már rólam. Úgyhogy megosztom, hátha valaki kedvet kap.

A *legjobb* pizza
Hozzávalók:
  • 1 kg finomliszt
  • 2 evőkanál só
  • 1 evőkanál oregánó
  • őrölt bors
  • 2 csomag porélesztő
  • 1/2 evőkanál cukor
  • 6 dl langyos víz
  • 1/2 dl olívaolaj

  • Elkészítés: Először a lisztet, sót, oregánót, borsot keverem össze. Másik edénybe mehet az élesztő, cukor, víz meg az olaj, és jól összekeverem. Majd a száraz és nedves anyagokat is jól összekeverem. 45 percig kelesztem, 1 cm vékonyra sodrom, és mehet rá a feltét. Majd előmelegített sütőben készre sütöm.
    A receptet Eperszeletke küldte. Köszönjük!
    http://mindmegette.hu/index.php?apps=recept&recept=10909

    Megjegyzésem a recepthez: én ennek a felét csinálom, és így két pizza jön ki, mivel annyira tápláló, hogy egy is nagyon sok, én, aki simán be tud vágni egy egész pizzát, és JB is nagyon bélpoklos ezen a téren, kettőnkre egy, és a végén gurulunk tőle. Ezért volt, hogy a második már a szomszédoknál landolt, meg a Facebook-falamon a nyilvános dicsőség. A másik, hogy nem egy centire, hanem annál jóval vékonyabbra sodortam, különben a tészta nem sül át, a feltét meg leég, de ezt úgyis érezni lehet;) És ne felejtsetek el szélet csinálni neki, hogy ne vándoroljon ki a feltét, de ez is jön magától!
    Egyszerűen nagggyon jó, és nagyon egyszerű és főleg jó a hűtőben található maradékok felhasználására:) Löttyedt paradicsomból 10 perc alatt paradicsompüré készül az aljára, és aztán rá a többi. Kb 200 fokon 20 perc alatt megvan.

    Frivol kis hajócsirke

    Hogy elpörögjön a csúnya múlt (-kori, vagyis előző bejegyzés), és csak a szép következzen, írok egy bejegyzést. Most olvastam: "Sétálunk,sétálunk egy kocsmába becsücsülünk, fröccs." Mondóka modern felfogásban:) Egyébként nem ezt akartam írni. Ma felfedeztem egy hajócsipkéző hölgy blogját! Ez akkora örömmel töltött el, hogy csak na. Nem túl gyakran találkozom ezzel a kézimukafajtával magyar blogokon. Amúgysem sokszor. Emlékeztetett rá, mennyire imádom:) A nagy munkáimat kiemelve: csináltam egy elég nagy terítőt (a képen csak a fele látszik, most jobb kép nincs), aztán csináltam egy sapkát.
    Terítőnek indult ez is, pókháló vékonyságú 80-as horgolófonalból, kb négy kör után(mert ugye hagyma-szerűen építkezik a frivolité klasszikusan) elindultam a saját fejem után, a saját fejem alapján, és így lett belőle sapka. Azóta valahogy úgy érzem, kimerítettem a témát önmagamnak. Hiába közben pedig ezer terv zsong a fejemben ezzel kapcsolatban is (az egyik egy szuperszép legyező lenne, az is félkészen vár szebb napokra, pedig ahányszor gondolok rá, elfog a szerelem), nem megy.
    A hajócsipkével 2000-ben találkoztam Szentpéterváron. Osztálykirándulásra mentünk, mert orosz gimibe jártam Budapesten, és amíg az osztálytársaim a kocsmákat térképezték fel, hát nem fogjátok elhinni, mert nagyon meglepő: én a kézimunka- és könyvesboltokat jártam (moszkvai rokonsággal rendelkezvén, Pétervár nekem is tökéletesen új volt. A sors fintora, hogy most abban a városban élek, amelyik Pétervárat ihlette, és néha még mindig elcsodálkozom a hasonlóságon). Akkoriban még a gyöngyikézés volt az én hobbim, és általába Oroszországból gyöngyök kilóival tértem haza (ááá, milyen szép gyűjteményem van abból is, jó ég...100 évre előre van alapanyagom hétköznapi gyöngyfűzéshez. Fáj a szivem értük, de visszajön még az ő idejük). No, és az egyik könyvesboltban rábukkantam egy füzetkére, ami átszámolva kb 50 forintba került, és egy számomra ismeretlen kézimunkafajtát mutatott be. A "frivolité" elnevezés meg a rajzok annyira megfogtak, hogy mondom, hát istenem, ennyi pénzért ha mást nem, legalább tudni fogom, mi ez.* Aznap este áttanulmányoztam, másnap már rohantam is hajót és fonalat venni. Nem tudom, hány órát elszórakáztam, hogy rájöjjek a csomók irányára, de az biztos, hogy volt egy este, amikor már inkább én is lementem inni az osztálytársaimmal... utána otthon anyukám is nekiállt tanulmányozni, aztán együtt valahogy egyszercsak fény gyúlt. Imádtam, később bátyámtól kaptam egy szupernagyonjó hajót, azzal csináltam/csinálok mindent. Meg közben titkon, csendesen álmodozom egy ilyen szépségről.

    ********Sóhaj.********

    Kb 3 évvel később tudtam csak meg, hogy a frivolité magyarul hajócsipke. Angolul tatting. Blabla.

    *ugyanakkor vettem egy olcsó szabás-varrás alapjai könyvet, mert tudtam, hogy nem akkor, de egyszer arra is sor kerül. Eggen... most, majd' 9 év elteltével kezdtem el forgatni, és egyszeribe nélkülözhetetlenné vált:)) Mert ha én azt mondtam, hogy ez nekem kelleni fog később, akkor kell is!

    Jul 24, 2009

    Nyavajgás

    A kreatívkodásom mértéke megütötte a béka hátsófelét. Szegény béka erre nagyon brekkentve felugrott és elment. Mielőtt számonkérné bárki is a nyaralási fotóimat, azt feltételezve, hogy ezért nem jelentkeztem, és ezért nem készítettem semmit, és ezért nem kommentáltam senki blogját, hát sajnos szomorúan kell közölnöm, hogy nem voltam sehol. Hacsak nem egyszer, amikor menekülésképpen felültem az első vonatra, és meg sem álltam a szomszédos fővárosig, Brüsszelig. De még aznap visszajöttem, mert hát nem maradhattam. És rögtön megszerettem Brüsszelt, mert végre nem az az átkozott, lapos, holland táj fogadott. Rájöttem, mennyire idegesítő, ha hónapokon át nem látsz egy vacak dombot sem. Mondjuk pesti gyerek lévén nekem valahogy hozzátartoznak a tájhoz a hegyek-dombok. Meg azért is a szivembe zártam Brüsszelt, mert franciául beszéltek hozzám, és a feliratoknak csak a fele volt holland. A fene, én imádom a franciákat, a nyelvüket, az embereket, a hímzéseiket, a filmjeiket, a könyveiket(jó, OK, ez Belgium volt, ne menjünk bele ebbe, a lényeg, hogy nem csupa holland.) Összehasonlításképpen: egy év alatt Hollandiában egyszer volt, hogy valaki odajött hozzám ismerkedni, és soha senki nem füttyentett vagy kiáltott utánam az utcán. Itt 5 óra mászkálás alatt 5 vagy 6-szor vették észre létezésemet, próbáltak velem beszédbe elegyedni, ezek után istenemre mondom, úgy mosolyogtam minden pasira, hogy már szemérmetlen, ledér nőnek éreztem magam. Most nem a szépségem állandó magasztalását várom el, hanem egyáltalán azt, hogy ne érezd magad láthatatlannak. Észrevették, hogy ott vagyok! Észrevették, hogy létezem! Ezután olvastam Oláh Ibolya interjúját a neten, ahol mondja, hogy ő legszívesebben Hollandiába menne, mert ott érezte egyedül, hogy nem néznek rá rossz szemmel, amiért roma. Én ezt kijavítanám: ez az az ország, ahol észre sem veszik a másik ember létezését, vagyis tökmindegy, hogy az az olcsó munkaerő ott most fekete, fehér, roma, sárga, zöld, meleg vagy hideg (azt azért ne felejtsük el, hogy erősen a jobb oldalra billen itt a mérleg, és tapasztalatom szerint a hollandok mélyen rasszistábbak, mint bárki más Európában, és a rózsaszínű cukormáz alatt borzalmasan büdös itt sok dolog). Meg még egy pozitív tulajdonságát fedeztem fel Belgiumnak: tudtam venni egy igazi, saját példányt a De fil en aiguille-ből!! Tényleg gyönyörű egy újság!!! Egyébként nem volt internetem otthon. Meg most már nincs munkám, úgyhogy onnan sem tudtam internetezni. Végül átmentem a szomszédokhoz, és megkértem, hadd használhassam az internetüket, mert nem tudok munkát találni anélkül. Szomorúan tapasztalom, hogy internettel sem találok. A szomszédaim franciák:) Ez mondjuk globális jelenség: az embernek gőze sincs róla, kik a szomszédai, aztán kiderül, tudnak segíteni, jófejek, és barátokra teszel szert! Én bekonfiguráltam a routerüket, mert a srác azzal szenvedett, a másiknak adtam egy programot, ők adtak internetet, és több, mint két órát elcseverésztünk. Ennyit a közösségről. Vannak közösségi szájtok, tudod, hogy ki hímez Japántól Amerikáig, de lövésed sincs, ki lakik a szomszédban.

    És nincs többet munkám. "+%/+*!*%. =!/% <- ez itt a káromkodás, a kesergés, a siránkozás és a gyűlölködés. Mindegy, lesz jobb, naná, hogy mégszép (jelen pillanatban nem hiszek benne, de hát végülis, muszáj lesz)

    Azért, ha már volt otthon minden hozzá, három hét alatt összehoztam magamnak is egy olyan táskát, amit annyira irigyeltem a barátnőmtől (igen, a múltkor ez a típus alig egy nap alatt megvolt):

    Posted by Picasa

    Jul 11, 2009

    Mosolydíj

    A nagy vámpírkodásban észre sem vettem, hogy díjat kaptam Katától !:) * Igaz miután most kirobbantottam egy kisebb vitát, nem tudom, mennyire szolgáltam rá (pirulok), de nagyon-nagyon szépen köszönöm, örülök, ha megmosolyogtat az enyém:)
    Játékszabályok:
    1. Tedd ki a díjat a blogodra.
    2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.
    3. Nevezz meg legalább 3 blogot.
    4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról.
    Most akkor mondjak hármat, aki megmosolyogtat? Na, ez a nehéz rész! Lássuk csak.
    A Zelnice mindig megmosolyogtat. Szeretem a világnézetét, az értékrendjét, a gyerekei nevét:)
    Miánál is jó időzni, vannak nála virágok, hímzések, kiscicák, kiskacsák (csirkék, na, városi gyerek vagyok!) mostanában nem nagyon voltak, hiányolom is!
    És még egy, akinél nem tudom eldönteni, hogy beleillik-e a kategóriába, mert nála sajnos vannak szomorú bejegyzések is, de mégis valahogy optimista, és hát Szotyikának és Bizsunak hogyan lehetne ellenállni? Egyszóval: Kathának adom a harmadikat. (ezúton üzenem, nem született rossz világba, egy csomó manó, tündér, sárkány és fantázialény rohangál köztünk, csak észre kell venni! Holnap nézz rá a postásra! Vagy megfigyelted már, hogy kire is hasonlít a házsártos szomszéd?;))

    * Kiegészítés: Judittól is:)) köszönöm!:)