Fényképek(ről)

Ez most olyan elmélázgatós bejegyzés, de kicsit hülyének érzem magam, mint akit jól átvertek, össze kell szedni a gondolataimat:)

Facebookon egy ismerős csaj új hobbija a fényképezés. És érdekes képeket rak ki, nézem, hát szeme nem nagyon van a fényképek témáját illetően, kicsit átlagosnak mondanám, a kompozícióval is van némi gond, de hogy lehet, hogy mindezek ellenére ennyire ért a fényekhez, a kamera beállításokhoz?Agyon van dícsérve persze minden egyes képe, nem is nagyon csodálom, mert a színek igazán jók. Amikor róla készült képek vannak, akkor mindig kamera van a kezében, akkora objektívvel, mint a karom. Érdekes. Mondanám, mocsok irigy vagyok, amióta 5 éve összespóroltam a pénzt az én félprofesszionális kamerámra, egy hónapon át jártam utána, olvastam fórumokat, teszteket, hogy biztosra menjek, hogy jót veszek. Azóta össze vagyok nőve vele, ismerem minden hiányosságát, ki tudom játszani őket, megtanulgattam a kézi beállításokat, záridő, expozíciós idő, anyámtyúkja. Élvezem, hogy megvan a kihívás, hogy mindig figyelem a fényeket, honnan süt a nap, hogyan fordítsam az objektívet, mert akár pár mm eltérés is sokat változtat a kép színein. Néha nem úgy sikerül a kép, bármennyire is szeretném. Túl erősen süt a nap, és nincs lehetőség délután is visszamenni ugyanoda, és bármit csinálok, bárhogy állítom be, nem lesznek élénkek a színek. De ha egy jó képet sikerül csinálni, akkor baromira büszke vagyok magamra! Akár teljesen kézi beállításokkal, akár félig automatán, akár csak kihasználva a tökéletes fényekep, teljesen automata üzemmódban. Igen, mostanra kicsit kinőttem, úgy érzem, most már felnőttem egy "igazi" kamerához, de hát elég sokba kerül, nincs meg rá az anyagi fedezet éppenséggel. Gondoltam, bezzeg egy akkoranagy jó kamerával, bezzeg hozzáértéssel tovább tökéletesíthetem a tudásomat. Nem mintha számítana, a képek 80%-át sehol sem mutatom meg, ez csak a saját önbecsülésemnek kell. És szeretem mások képeit nézegetni "fotós szemmel", azokét, akik jónak vallják magukat. És ekkor jön be a kamera kérdése, a facebookon nem, de máshol gyakran elég egyszerű megnézni, hogy milyen kamerával, milyen beállításokkal készült egy-egy adott kép. Szóval itt kezdek el sírni, hogy... és tegnap megláttam annak a csajnak a kommentjét az egyik kép alatt. És felnyílt a szemem. Ó, én hülye, hogy bedőltem! És mennyire csalódott voltam közben. Mennyire csalódott, egy újabb bizonyíték, hogy mennyire a látszatról van szó! Én percekig elszöszmötölök a kamerámmal egy-egy jobb kép előtt, itt meg kiderül, hogy mindez egy egyszerű kis vacak programmal készült. Letöltöttem azonnal, kipróbáltam, és tényleg. Nesze neked, így lesz az én 5 éves Kodakomból egy 1000 eurós Nikon. Tiszta hülyének érteztem magam, hogy elhittem, abban a világban, ahol minden azonnal, itt és most kell, a legkevesebb hozzáértéssel, a legjobb eredménnyel, ahol minden technikai eszköz le van butítva, hogy minél kevesebbet kelljen az embereknek használniuk az agyukat, minél jobban elszokjanak a gondolkodástól, ebben a világban valaki veszi a fáradtságot, hogy egy ilyen lány, egy ilyen drága, jó fényképezőgéphez megtanulja a fényképezés fogalmait is! Ó, buta Laura, buta, buta, buta. 5 perc sem kellett ahhoz, hogy egy átlagos, nem túl szép napon készült képet széppé varázsoljak. És még csak nem is értek ahhoz a programhoz. Az eredeti és a megváltoztatott:

Én naív, hiába tudok ezeknek a programoknak a létezéséről, hiába tudom bármelyiket letölteni, úgy éreztem, úgy fair, ha inkább megtanulom a kamerán lévő gombok használatát, aztán meg veszek egy igazi, jó profi gépet, és akkor aztán én is olyan képeket fogok csinálni. Na tessék... de legalább olcsón megúsztam. Abszolút hülyének érzem magam, megint fölöslegesen erölködtem, megint csomó energiát fektettem valamibe, aminek már semmi értelme. Ennyit erről, leesett a hályog a szememről, pedig most már annyira evidensnek tűnik utólag. Abban a világban, ahol minden énekesnek egyforma hangja van, mert ugyanazzal a szoftverrel csinálják, abban a világban, ahol a hirdetéseken az embereknek néha hiányzik a lábuk, mert igazából csak úgy montírozták rá, miért is ne csalnának a  hétköznapi emberek is? Egy kis elismerésért. A bejegyzésben szereplő többi kép semmilyen megmunkáláson nem esett át, csak kicsinyítettem. Ilyen, amikor csak egyszerűen jók a fények: