Nov 28, 2009

Minden napra egy kis kép

Tegnap, mivel szét voltak fagyva a kacsóim, nem sok kedvem volt hímezni, ezért a (digitális) De fil en Aiguille gyűjteményemet lapozgattam (virtuálisan). És akkor megláttam őt. Őt. ŐT! És azonnal rohantam, méricskéltem és igen, gyanúm beigazolódott, tökéletes lesz az egy évvel ezelőtt vásárolt, azóta kihasználatlanul heverő gyönyörű  képkeretembe*, és olyan kicsi és gyors...
A hölgy a keresztségben a Leopoldine nevet kapta, azt hiszem kezd szokássá válni, hogy JB minden csajszinak, akit hímzek, nevet ad. Mondjuk én ezt a lányt inkább Marie vagy Julie-ként tudnám elképzelni, de JB azzal érvelt, hogy Victor Hugo lánya is Leopoldine volt, és igaz, hogy semmi csatlakozási pontot nem találtunk Victor Hugo és eközött a lány között, de hát kit zavar? Miközben varrtam, már százával láttam magam előtt a VintageVogue szabásminták címlapjáról szedett rajzok alapján készült magam tervezte hímzésmintákat. Még jó,hogy túl sok dolgot akarok megcsinálni, és nincs időm rájuk.

sajnos a középső kép borzalmasan rossz, de csak mert olyan sötét az idő, ha meg vakuzok, teljesen elrontja a színeket :(
*OK, egyébként akkoriban egy másik kép kedvéért vettem, de aztán pár nap után kiszedtem, mert azért mégiscsak kicsit túl negatív hangulata volt, és kinek van kedve azt bámulni? Egyébként azt a képet magam terveztem, nem voltam jó kedvemben, nyomasztott az az albérlet, ahol akkoriban laktam.

Nov 27, 2009

Párizsban jártam

vágyaimban, ezt a kis képeslapot hoztam:)


Ma kizártam magam a lakásból, egy órát fagyoskodtam az utcán (a szomszédos irodából a lányok megengedték, hogy küldjek tőlük egy emailt JB-nek), mire végül megmentettek. A termosztát meg az éjjel felmondta a szolgálatot, egy fél órába telt, mire sikerült beállítani, most a macskákkal körbeültük a finom meleget árasztó radiátort és duzzogunk. Míg fagyoskodtam, a kis gyufaáruslánynak képzelve magam megálmodtam, hogy ezt az apróságot, ami még nincs végleges formába öntve varrva még nem is mutattam be, és kitaláltam mellé azt is, hogyan fényképezzem le. Imádom a színeit, ezért volt muszáj megcsinálnom:))  A De fil en aiguille-ből származik a minta.

Nov 16, 2009

A blogszületésnapi ajándékom

mostantól megtalálható a gyommentes blogomban. Mint mondtam, ebben maradok mindenképpen és itt van többminden, az meg csak a szép, azoknak, akiket nem érdekel a sok dumám, vagy csak nem értik:) Viszont most egy olyat teszek közzé, ami csak ott lesz megtalálható, exkluzív dizájn Laucicától (aki megint Diortól lopott, elnézést...:)), a szép blog kedvéért! (annak a címét módosítottam, kicsit kevertem-kavartam, csavartam, "klónoztam", így most új címe van az új blogomnak, viszont hozzászólásokkal, követőkkel, a profilommal). Szóval fogadjátok szeretettel az ajándékomat, jó sokat dolgoztam rajta, ha akarjátok, reklámozzátok!:)

Csak minta van és leírás, amit elkészítettem, majd odaadom anyukámnak, mert tuti tetszeni fog neki:P

Nov 14, 2009

Hermitage Amsterdam képekkel:)

http://www.hermitage.nl
Ez egy új múzeuma Amszterdamnak, Amstelhof épületében, az Amstel folyó partján. Több, mint 300 éven át öregek otthonaként funkcionált az épület, ami egy idő után már nehezen tudta kiszolgálni a modern igényeket, 3-4 évvel ezelőtt végleg bezárták és kezdték el átalakítani múzeummá. A múzeum idén júniusban nyitotta meg kapuit, az első kiállítása a cári udvar életét hivatott bemutatni.
"At the Russian Court, Palace and Protocol in the 19th Century"
No és akkor következzen az én szerény véleményem:)
Az épület kívülről egyszerű, de igazán impozáns, én akár szépnek is mondanám, az Amstel folyó partján gyakorlatilag szétterpeszkedik, a főbejárathoz a belső udvaron át lehet bejutni. Belül viszont az egész olyan modern, hogy nekem csalódást okozott, olyan rideg. OK, én láttam az igazi Ermitázst, ami ugye a pétervári Téli Palota, ahol a gazdag cár ücsörgött, ezért voltak nagy elvárásaim, meg hát ha figyelemmel kíséritek akár fél szemmel is a blogomat, észrevehettétek, hogy nem szeretem a modern dolgokat, annál inkább a klasszikus, barokkosan csicsás stílust:) Viszont amikor beléptem az első terembe, ahol a bálok világa volt bemutatva, azért sikerült elfelejtenem, hogy az épület belülről milyen gyér. Azok a ruhák, azok a festmények!!! Óóóóóóóóóó... És egye fene, abban a teremben nem is olyan rosszul próbálták ellensúlyozni az épület hiányosságait: a fehér falakra egyszerű, fekete vonalakkal felfestve mindenféle ablak, stb. Sajnos fényképezni nem lehetett, amit én komolyan is vettem, és csak amikor már nem bírtam cérnával, lőttem suttyomban pár képet a telefonommal. Mások pofátlanul fényképezőgéppel mászkáltak, szóval igazolva éreztem magam, ha a kedvenceimről csinálok képet, annyira megihletnek az ilyen dolgok!! Most már bánom is, hogy nem volt fényképezőgépem, mert amikor kimentünk a múzeum boltjába, egyetlen nagy, vastag, drága könyvön kívül (amiben nem találtam meg a kedvenc ruhámat) szinte SEMMI nem volt a kiállításról, alig egy-két képeslap. Viszont mindenféle giccses bóvliból akadt bőven.
Visszatérve a kiállításra: csodaszép festmények, ruhák, legyezők, esernyők, amiket órákon át lehetett volna tanulmányozni. Olyan aprólékos munkával készültek akkoriban a dolgok!!! Selymek, bársonyok, csipkék! Olyan szépséges hímzések, festmények, hogy attól féltem, ott fogok elájulni, nyöszörögve, hogy én is akarok, én is, én is, én iiiiiiiiiiiisssssssssss......................
No és akkor következzen az én szerény kiállításom, amit a telefonommal csináltam

Hát hol vannak manapság az ilyen cipők?? A legszebb csizmát sajnos nem tudtam lefényképezni, túlságosan hátul volt. De azért el tudjátok képzelni, olyan kis formás bokacsizma, végig sok-sok apró gombbal, lila szaténból:)

Festett gyöngyvirágos legyező. Olyan élénk a színe, hogy kedved lenne megszagolgatni!:)

Ez a legyező a cárné tulajdonában volt. 400-valahány rubin, néhány gyémánt, arany és egyéb vacak díszíti. Mindettől függetlenül én a csipkétől voltam elájulva, olyan finom, vékony!! Nem is tudom, miért nem készítettem képet az esernyőkről:(
Pündéri reggeli köntös. Ebben aztán tényleg hercegnőnek érezheted magad akár hétfő reggel is:)

 És akkor következzen az a két ruha, amitől a leginkább elállt a lélegzetem. Olyan szépen van használva a hímzés mindkét ruhán, hogy csak irigykedni lehet. Vagy tervezgetni:)


Ez a nyomorult telefon képtelen visszaadni a szineket, de higgyétek el nekem, mesésen néz ki! A mélyzöld bársony más szögből nézve pirosban játszik. A kis virágok bizony selyemmel vannak hímezve, és néha Kreiniket megszégyenítően csillognak!!

A kiállítás 2010 január 31-ig látható, a belépő borsos, 15€-ba kerül(I Amsterdam kártyával ingyenes), viszont borzasztó sokat kell sorba állni, ha nem jösz elég korán, 11 előtt még nem volt olyan durva, később már másfél órákat is sorba kell állni), én elviseltem volna több tárgyat is, de azért így is nagyon gazdag gyűjtemény, de ez ugye attól függ, ki milyen gyorsan rohanja végig (nekem minimum 3 óra, és még tekintettel voltam arra, hogy nem egyedül voltam, de hát meg kell ám nézni minden apró öltést!:)

Nov 13, 2009

Semmi kreatív:)

No, ha már megígértem, itt a beszámoló. Mit ne mondjak, gyors volt!:) Hamar kipenderítettek onnan, miután minden kertelés nélkül bevallottam, hogy nem, nincs diplomám (mármint van, de az számotokra nem jelent semmit), és nem, sose dolgoztam hasonló helyen, de még csak varrni sem tudok rendesen. Hogy minek öltem bele annyi munkát abba az önéletrajzba, mert mit akarok náluk csinálni? Na erre már nem emlékszem mit mondtam, azt hiszem valami olyasmit, hogy igazából bármiféle háttérmunkára igen alkalmas vagyok, de közben azon járt az eszem, hogy tényleg, minek is? Ez pont ugyanolyan művilág műmosollyal, mint az összes többi világvállalat, legfeljebb valamivel szebb csomagolópapírban. Igen, azért nem Christian Lacroix, hanem Viktor and Rolf, mert azt hittem, ők az egészet valahogy nem sznobizmusból csinálják hanem mert értéket, szépet akarnak teremteni. De igazából már akkor rájöttem, hogy tévedtem és jó sün módjára leszálltam a súrolókeféről, amikor először nem nyitottatok nekem ajtót, és háromszori csöngetés után inkább a postaládába dobtam be azt, amin annyit ültem. Tudom, naív, ne is mondjátok. Az a szerencse, hogy általába a munka folyamata kedvéért hímzek, varrok, csomózgatok, és amint kész, vagy majdnem kész az adott tárgy, már nem is érdekel, és más után nézek. Különben bosszankodnék, hogy de elcsesztem ennyi időt. Azért megsimizték az önbecsülésemet, hogy kihangsúlyozták, hogy a munkám lenyűgözte őket:) Tartsák meg, ajándék, én meg tovább keresgélek, és majdcsak megtalálom azt a céget, amelyik még száz évvel ezelőtti elveket hirdet. Maximum majd magam alapítom meg, és hamar csődbe megyek, mert az értékrendem nem tud igazodni ehhez a világhoz:)
A másik, gyommentesített blogomat még jó, hogy megcsináltam egyébként, mert kérték, hogy küldjek legalább valami portfóliót, ha már nincs mit felmutatnom. Leszedtem a régi hozzászólásokat meg a követőket, majd később visszarakom. Ott megfogalmaztam az üzenetemet a világnak.
Köszönöm a támogatást mindenképpen, és már tényleg majdnem elkészült a blogszületésnapi ajándékom (csináltam megint egy mintát, ha tetszett a múltkori, akkor talán ez is jó lesz:), nem akartam sorsolósat), csak most meg JB szülei itt vannak látogatóba és velük telik az idő.
A tegnapi szerencsesütim. Még sikert is aratott, másnak még nem jött ki:)

Nov 10, 2009

Mit vegyek fel, nincs egy rongyom se!!!

Levelet kaptam. Egészen pontosan emailt. Majdnem elájultam, nem kaptam levegőt és, és, és, és! Emlékeztek, hogy kihímeztem az önéletrajzomat, végülis mit veszíthetek alapon, de még csak ajtót sem nyitottak, amikor át akartam adni a címzett cégnek? Most írtak, hogy decembertől van egy három hónapos gyakornoki állásuk, és szeretnének behívni interjúra! Azt hiszem életemben nem izgultam így. De komolyan, mit szokás felvenni, ha az ember a világ egyik vezető divatházához megy? OK, nem talpig dizájnercucc, nincs egy szál se. Majd olyan Laurásan. Mert ha már elrontottam, és a születési dátumnál egy évszázadot tévedtem (1881-et írtam, és hát lusta voltam kijavítani), akkor nem gond, ha a szokásosan öltözöm, pont mint aki nem ebben a világban él ("I am sorry, are you from the past???") OK, nem farmerben, főleg nem abban, amelyik kikopott a biciklitől, van egy Vagabond cipőm, amibe halálosan beleszerettem a nyáron még Pesten, és amikor itt egy kirakat előtt elmentem, megláttam, és nézem, no lám, ez pont olyan, mint az enyém, csak nem pántos, na és hát persze, hogy V&R, és csak ötször annyiba került mint az enyém, de hát azt csak nem vehetem fel, mert még azt hinnék, hogy, jaj, de zakatol a fejemben minden, és én  még újra akartam varrni a táskámat most, de remeg a kezem! Gyakornokoknak nem is nagyon szokás fizetést adni, mi? Nem baj, feláldozom ezért az összes összespórolt meg végkielégítettségemet, három hónapig majd tojásrántotta lesz vacsira, úgyis fogyózni kell, de azért havi ezernek azért örülnék, az a szerénynél is szerényebb, de azért jó lenne fizetni abból az albérletet. Ahogy olvastam, az előző ilyen pozíciót végzős divatiskolásoknak hirdették meg, nekem meg annyira van közöm a divathoz, amennyire az eddigi internethálózatok konfigurálásával töltött időmben találkoztam, de hát végülis a levelemben nem tagadtam le semmit, és ha mégis behívtak, akkor behívtak, szóval most már fel is fognak venni, úgy döntöttem.
Kérek mindenkit, hogy borzasztóan nagyon drukkoljon nekem péntek délelőtt!!!!!!

Egyébként mára másik bejegyzéssel készültem, mert ma van a blogszületésnapom, egy éves, és az ajándékom nektek már félig elkészült, ma akartam befejezni, de takarítani is kellett, meg olvasni is, aztán ahogy megnéztem a leveleimet, azóta meg aztán pláne szétestem, és tényleg el vagyok maradva, és most amilyen állapotban vagyok, azt hiszem, a mai nap kiesett nálam hímzésügyileg, de hát remélem megértitek, azt hiszem igazán kijelenthetem, hogy életem legnagyobb lehetőségét lobogtatták meg most hirtelen előttem és teljesen zzzzzzzzzzzzzzz vagyok, de igenis felvesznek, uff.
Na jó, azért ha már blogszületésnap, akkor elárulom, hogy első körben csináltam egy "szép" blogot. Olyat, hogy aki nem szereti a sok blablát, "használhatja" azt (értelemszerűen kevesebb bejegyzéssel is). Meg a jó pocsék angolommal is van, meg minden, ahogy illik, szóval talán csak hasznát veszi valaki. Ha nem, az se baj, a lényeg, hogy ott szépen vannak tálalva a munkáim, mert itt elvész a gyerek. Sokat gondolkodtam, hogy áttranszportáljam-e az egészet innen oda cakk-pakk, olvasókkal, mindenestűl, de végül úgy döntöttem, maradok önmagam, itt. Ha ezt beszüntetném, akkor azt nőné be a gyom egy idő után, ennyit egy év alatt megtanultam :)

Szóval első blogszületésnapi ajándékként fogadjátok szeretettel a gyommentesített blogomat!:)

http://blablabylaura.blogspot.com/

Nov 9, 2009

Díj:))


Jucustól kaptam!!!:) Nagyon szépen köszönöm! Előbb nem tudtam reagálni, nagyon sűrű volt az elmúlt pár nap, alig pár percre ültem számítógéphez, de most pótolgatom a blogolvasást!:)
Kinek is adjam tovább??? Mindenki blogját szeretem olvasni!!! Kinek adjam tovább? Mindenkinek adnék, vannak, akiknek már továbbadtam más díjakat, most így akkor kinek?:)
Kathának (már az új blogja címét linkelem), mint mindig, mert a kutyája-macskája nálam még mindig dobogós!:)
Mónikáét is szeretem, pláne most, hogy ha nem ő, nem is tudok az új Anna Gavalda könyvről!!!:))
Most csak ennyi embernek adom azt hiszem, de ahogy mondom, mindenkinek adnék!! Már elvonási tüneteim voltak, hogy három-négy nap kimaradt és nem láttam, ki milyen szépet alkotott!:))
 
Mit olvas az utca embere?
Ferihegy 2a, egy fekete csipkekendőbe csavart, savanyú vénasszonynak álcázott 20-as évei végét taposó lány a Keresztszemes Magazint tanulmányozta behatóan, majd őrült módjára elloholt, amikor meghallotta a hangosbemondóban, hogy "Amszterdamba tartó Laucica nevű utasunkat kérjük sürgősen a 27-es kapuhoz". Kémeink hallani vélték, ahogy a vénasszony rohanás közben fortyogott, hogy "ez már a második alkalom, amikor majdnem lemaradok a gépemről, mert utolsó pillanatban veszem meg a KM-et, nem, nem, legközelebb előre felkészülök".
Később, a Malév 666-os járatán  ugyanez a savanyú vénasszony, miközben az előtte lévő ülés támlájának zsebéből kikandikáló zöld papírzacskót bámulta hasonlóan zöld arccal, Anna Gavalda Vigaszág című könyvét ölelgette szeretettel.

Update:) Miközben itt még mindig blogokon mászkálok, több embernél találtam ezt a tesztet, és hát ki hitte volna, hogy pont egy ilyen szobabelső fog kijönni nekem a végén?:) JB külön felhívta a figyelmemet a kandalló fölött lógó festmény témájára:)))


Pretty
The Pretty palette consists of soft colors that are evocative of the Victorian Era. They remind one of dreamy summer days, poetry and fragrant flowerbeds ofdelicate pastels. These color arouse interest but gently and softly. The colors appeal to a person who wants to be surrounded by beauty and looks to nature for inspiration.

Nov 8, 2009

Táskából sosem elég...;)

Látszik, hogy kicsit (?) ferde a varrás, majd szétbontom, és újra megcsinálom, csak sajnos gyakorlatilag az utolsó pillanatban varrtam készre, ami rányomta bélyegét, mert már ideges voltam, mert becsületbeli ügynek tekintettem, hogy befejezzem, és alig volt idő.

Szóval tegnap megvolt az esküvő, egy szuperjó képet sikerült lőnöm a bátyámról, amikor kimondta az anyakönyvvezető a "férj" szót :))) a gyűrűpárna a bevetésen jól viselkedett, nagyon szép volt, az új táskám is azt hiszem:) Na most rohanok, még családi ebéd lesz most.

Nov 4, 2009

Gyűrűpárna

A fekete alapon lila képen dolgozom éppen (természetesen az a hölgyike is kapott nevet, Gertrud, ejtsd: Zsertrüd :)), péntekig muszáj befejezni, viszont hétfőn sürgős megrendelést kaptam, és hát nem tudtam nemet mondani.

Szombaton esküvő van, péntek este utazom haza két napra. Na nem az én esküvőm, hanem a bátyámé:) Amikor vettem a repjegyet, még nem tudtam, hogy hogyan fogok állni munkaügyben, úgyhogy nem mertem hosszabb időre menni. Az esküvő amolyan csak aláírjuk a papírt és jól van stílusú, semmi flanc, még csak menyasszonyi ruha sem lesz, ezért nagyon visszafogtam magam, hogy ne hímezzek valamit a témában a tisztelt ifjú párnak, de azért hétfőn kaptam egy emailt, hogy hát a menyasszony azért örülne egy gyűrűpárnának, legalább az adna valami esküvő-feelinget. Mivel a forma, a szín nem volt kötött, de az idő igen, hát esküvős-kacatos oldalakat nézegettem, ihletődtem (mert ha kútfőből csinálom, tuti belebonyolódok, és hát hímzésre, frivolitére nem volt idő). Szóval ez kerekedett belőle:) Eredetileg strasszos gyűrű fogná össze a masnit felül, de nem is találtam olyat, meg nem is akartam teljesen ugyanolyat, amit árulnak minden honlapon, azért legalább egy kicsit legyen egyedi. Ezek az öntapadós bogyók meg egyszerűen csodaszépek a fekete bársonyszalagon!
Egyébként már használatban van, pont jó a szomorú Cseburáskámnak:

Oct 29, 2009

Valami ilyesmin ülök éppen

18-as fekete aida, két szál szatén DMC-vel. Szaténnal ha megpukkadok, sem tudok egyenletes x-eket hímezni, pedig szinte mindegyik előtt kiegyenesítettem a fonalat. Persze ez az én hülye ötletem volt, hogy pont szaténnal csináljam, és ne simával :)) annyira szeretem a fényét! A keret (amibe márbelekezdtem) már egy szállal van, az egy fokkal tűrhetőbben néz ki.

És még egy kis ősz, ez a videó úgy tökéletes, ahogy van. Egy régi orosz(szovjet, na) filmből van a zene (így, ebben az előadásban), a képek meg csak simán gyönyörűek!

Ekaterina Savinova sings "Serenade" of Schubert

Oct 27, 2009

Ősz

Beszámolnivalóm nincs egyelőre. Ezer dolgot csinálok egyszerre, ezért semmivel sem haladok:) De azért egy dolog már készen várja, hogy a világ elé tárjam, csak még nem érett meg teljesen. Na mindegy. Ma felpattantam a biciklimre, és elmentem majdnem Haarlemig, de állandóan leálltam fényképezni, és nagyon örültem, hogy nálam volt a gépem, mert általába otthon felejtem.





Olyan csodaszépek ezek a színek, úgy szeretnék valami ilyet is hímezni!! Egy tavaly őszi (egészen pontosan a 164. számot) Cross Stitch Collectiont azért vettem meg, mert van benne egy Maria Diaz minta, amelyik annyira szépségesen visszaadja az őszi színeket, hogy alig tudom visszatartani magam, hogy bele ne kezdjek abba is:)

Meg van egy csodaszép mintám egy orosz festő, Levitan képe alapján, azt még jobban meg akarom csinálni.



Közben meg nagy álmom a Thea Gouverneur Dutch Cows két képe is (szintén megvan a minta, mert kitben irtó drága, és talán jobb is, különben még abba is belekezdenék, így meg csak boldogít a tudat, hogy megvan a minta).

Imádom a fekete-fehér teheneket a zöld mezőn (zöld teheneket fekete-fehér mezőn!), valahogy messziről szaglik, hogy a Thea Gouverneur holland illetőségű:)

Oct 17, 2009

Dimensions Dreaming of Tuscany

Próbálom befejezni, mert hamarosan már három éve lesz, hogy elkezdtem. Tegnap kicsit kimostam egy jelölés miatt, langyos vízzel, és most tépem a hajamat. Három helyen eresztette a színét.

Oct 12, 2009

Játék!!:)

Megint szerencsét próbálok egy játékon, habár megfogadtam, hogy többet nem, de ezt nem tudom kihagyni. A minta alakulását a kezdetektől fogva nyomon követtem, annyira tetszett, ezért még szép, hogy le kell csapni a kínálkozó lehetőségre!! És annyira irigylem, mert nekem nem mennek az ilyen minták. Úgyhogy meg kell majd nyernem, mert magamnak nem hiszem, hogy tudnék ilyet hímezni. Arról ne is beszéljünk, milyen csodaszép lett a doboz, ááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
És akkor a szabályok:

1. Ha szeretnéd megnyerni a dobozom, írj kommentet, s máris kapsz egy esélyt a nyerésre!
2. Ha van blogod, s kiteszed a játékra felhívó kis képet, akkor egy újabb esélyed van máris.
3. S ha tovább játszol velem, s megmutatod a saját blogodon azt az idei évben készített keresztszemes munkádat, amire a legbüszkébb vagy, s le is írod, hogy miért épp ez az, akkor máris háromszoros eséllyel indulsz a nyereményért.
Határidő: október 18. éjfél.

Az első kettőnek eleget tettem, akkor most következzék a harmadik. Őőő... nem is tudom, most megfogtak. Nem tudom. Azt hiszem Ernestine és Georgette a kedvencem, szeretem a színét az egész izének, amivé lett. Meg Ernestine annyira imádnivalóan mosolyog:))
(a józan eszem a táskácskámat reklámoztatná egyébként, mégiscsak azzal vacakoltam a legtöbbet, meg saját tervezés, meg minden, de nem vagyok vele megelégedve, utálom úgy, ahogy van, de azért büszke vagyok rá, mert befejeztem, amit el/megterveztem:)))

Oct 10, 2009

Leesett az állam

és már fél órája próbálom visszatenni, de még mindig nem megy. Ezt nézzétek meg!!! Ehhez aztán kellet kitartás, fantázia, meg minden, nem is tudom! Őrület!!!!
http://vintagericrac.blogspot.com/2008/10/big-selvedge-project.html

Oct 5, 2009

Jane Austenos bejegyzés

Próbáltam interneten találni valamit az előző bejegyzésemben említett könyvből, de nem találtam. Szkennerem nincs, a könyv lapjai meg nagyon csillognak. Hát ez van. Egy kis magyarázat, egy kis hivatkozás, egy kis leírás mindenből:)
  • Ha foltvarróskodnék, Jane Austen takaróját MUSZÁJ lenne megcsinálnom. Annyira szép!!
  • A BBC nagysikerű Büszkeség és balítélete után több, mint 10 évvel megszületett az Értelem és érzelem. Szerintem a szereplőlyányok bugyutácska pofikája akadályozta meg azt a robbanást, amit talán vártak volna. Azért jó nézni, szép, de nem olyan elnyűhetetlen darab, mint a B&B. Nomármost a BBC éppen egy újabb sorozaton munkálkodik: Emma! És miért tudom előre, hogy imádni fogom? (azon kívül, hogy tuti gyönyörűszép lesz?) Mert az a Romola Garai játsza Emmát, aki az Angel című Francois Ozon filmmel már belopta magát a szivembe (Az Angelt elég kemény kritikák érték, mert sokan csak egy csöpögős lányregényt látnak benne, nem látják a vaskos iróniát, amivel a rendező kiröhögi ezt a stílust-a kritika is bársonyba van csomagolva). Viszont ahogy nézem az Emma előzetesét, nem sikerült találniuk még egy Colin Firth-t, van egy olyan gyanúm, hogy ez sem lesz akkora durranás;)
  • Múltkorjában került utamba a Lost in Austen című, szintén BBC mini sorozat. Nagyjából arról szól, hogy Amanda, egy londoni csajszi nagy rajongója a Büszkeség és balítéletnek, és persze, hogy az ő fürdőszobájából nyílik egy időajtó, amin keresztül Lizzy Bennet meglátogatja... a poént nem lövöm le, de azért Amanda egyszer nagyon jól summázza: halljátok ezt a dübörgést a föld alól? Jane Austen éppen forog a sírjában! De jó megnézni, szerintem a végén mindenki felteszi a kérdést, miért ő? Miért? Miért? Miért nem ÉN? Az biztos, hogy én nagyon jól ellennék Pemberley-ben:)
  • Ezt a hímzést szivesen megcsinálnám!! Ha valaki Bath-ban jár, és ajándékot akar vásárolni nekem, javaslom megvételre ezt a gyönyörű készletet!:)
  • Guiness rekord született, mikoris a legtöbb régensség korabeli kosztümbe öltözött ember sétált Bath-ban. Mindenkinek megvan a maga hobbija, még ha fura is:)
  • Az angol nyelvű könyvesboltok polcai mostanában el vannak árasztva olyan borzalmakkal, mint Büszkeség és balítélet és a zombik, vagy a tengeri szörnyek, meg hasonlók. Azt mondják, hogy hatalmas siker és nagyon vicces. Őszintén szólva nekem ahhoz nem volt gusztusom, hogy a kezembe vegyem és beleolvassak. Még egy dolog, amit nem értek a világban. "Pride and Prejudice and Zombies" features the original text of Jane Austen's beloved novel with all-new scenes of bone crunching zombie action.
Na jó, mentem hímezni.

Oct 4, 2009

Csíkos, csíkos, csíkos táskácska

Befejeztem, készen van, megcsináltam a hajócsipkét, felvarrtam, kimostam, kikeményítettem, beillatosítottam Yves Saint Laurent új illatával, a Parisienne-nel (Douglesben kunyeráltam egy illatmintát, mert tetszik nagyon, de nagyon drága, és amúgyis) befejeztem. Jöhet a következő kihívás. A következő könyvjelzőt is csináltam, de aztán meguntam, mert rájöttem, hogy nem tetszik, hiába nagyon jó az ötlet. Úgyhogy most a következő könyvjelzőre próbálok áttérni, ha már nem régieket fejezek be, és próbálok nem ezer másik projektbe belefogni, miközben egyik nap meg úgy ébredtem, hogy ma nekem a tojásomon kell kotlanom, úgyhogy azzal is haladtam kicsit. Ja, és mit vettem... múlt héten JB haverjai mentek Hágába, hívtak minket is, mentünk. Végig hajócsipkéztem az utat, mert legalább háromszor újrakezdtem, sehogy nem találtam el a megfelelő mintát, ami tetszett volna. Na mindegy, szóval egy könyvesbolt előtt megérzésem támadt, berohantam, és megvettem. Van ilyen néha, egyszerűen érzem, hogy most ide be kell mennem, és nem is csalódok, mert olyat veszek, amibe még hetekkel később is szerelmes vagyok. Szóval most ez a legújabb szerzemény:
Van benne néhány aranyos ötlet, de annyira nem nagy durranás a kézimunkás részek, inkább az az érdekes, ahogy leírja, mennyire áthatotta a kézimunka a Jane Austen korabeliek mindennapjait, és nagyon szépen illusztrált:) Szóval inkább ihletet adó, mint konkrét útmutató, pont amit imádok! És csíkosak az oldalak. Azt hiszem ez az új bolondériám, a csíkos minta! És ezzel a táskácskával kezdődött az egész:)

Sep 25, 2009

A virágos könyvjelzőm

Tűpárnám nemes egyszerűséggel, nincs. A kanapé karfájába vagy a nadrágomba tűzöm, amikor használom. Amikor nem, akkor elrakom. Ha lenne tűpárna, akkor azt is keresni kéne, a karfa meg a nadrágom meg mindig kéznél van:) Az ollóm meg ilyen csúnyácska. Még februárban írtam, hogy Yann tönkretette a madaras ollómat, amikor hasist vágott vele. Akkor vettem egy másik Permin ollót, amit meg júniusban Budapesten feljetettem. Úgyhogy ideiglenes megoldásként vettem ezt. Elég jó, de nem elég éles a vége. Namármost, júliusban, amikor meglátogatott a barátnőm, elhozta az én Permin ollómat, szóval volt kettő. Aztán nemrég Yann megint ellátogatott hozzánk, én meg nem voltam elég elővigyázatos. Azóta kiátkoztam a lakásunkból.
Ez pedig az egyik "pályaművem". Van még a tarsolyban bőven ötlet, egyik hülyébb,mint a másik, de nem tudom, hányat valósítok meg belőle. A minta a Cross Stitcherből van, egy nagyobbacska kép részlete. Némi kartonra és anyagra felvarrva, direkt kusza laposöltéssel pelenkaöltéssel, hülye vagyok már. Attól rockosabb;)
És a félkész képet is elfelejtettem feltenni, pedig az is kikötés volt. Persze, így lebukom, hogy egy cafatka maradék anyagra készült:)

Sep 24, 2009

Játék!!

Gondolom már mindenki találkozott vele, de ismétlés a tudás anyja, itt egy webbolt. Kifejezetten jó, tele olyan dologgal, ami beindította a fantáziámat(ennek mondjuk pont nem örülök...), szóval nem szégyen reklámozni:) Most, hogy megújult a honlapjuk, játékot hirdettek, és mint mondtam, a könyvjelzőkre nagyon rákattantam, a nyeremények úgyszintén, hát itt teljesítem a feltételeket. Előszöris itt a kép:
Csendben szólok Fortuna kisasszonynak, hogy a második díjra fáj a fogam!:)

2. díj:Csináld magad maci. Rózsaszín pre-cut permin aida. 1 db arany +1 db ezüst olasz osztottszálú hímzőfonal. + 1db halloween (foszforeszkáló fonal)

Nyamm!

A (z egyik) könyvjelző meg 80%-ban elkészült, itt szorongatom :)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Az oldalon lévő szavazás egyébként pont a mai napom egyik futó gondolatához illik:


Kézimunkáidhoz milyen osztottszálú hímzőfonalat használsz?
DMC: 59
Venus: 53
Rosace: 31
Egyéb (anchor, puppets, madeira...) : 58


Nálam egyértelműen ROSACE!!! Imádom a színeit, az átváltás egyszerűségét, a minőségét (nem gabalyodik könnyen!), a tapintását és persze az árát:) Szerintem simán veri a DMC minőségét, egyetlen rossz tapasztalatom, hogy egyszer az egyik köteg valamiért csak 5 szálas volt 6 helyett, de ahhoz képest, hogy majdnem az egész DMC-paletta megvan belőle, és ez volt az egyetlen gond, szerintem ennyi tévedés belefér.

--------------------------------------------------------------------------

És egy kis személyes. Átneveztem a blogom, mert ahogy nézelődtem másoknál, a hozzám mutató link valahogy túl hosszúnak tűnt a cím miatt. Úgyhogy rövidítettem:) Talán így frappánsabb?:)

Nimue Mic 6 - Le Chat !

Egy újabb gyors sikerélmény. Meg ugye ha egyszer elkezded a Nimue képeket, akkor nem lehet velük leállni! Mic mellé még majd tervezek Macot is, hogy legyen valaki a fonal másik végén:)De most még nem, mert most a könyvjelzőkészítő játékra gyúrok hímzek. Az éjjel megszállt az ihlet, vagy 5 különböző, jobbnál jobb könyvjelző ötlet született, hála egy hadsereg szúnyognak, akik megszállták a hálószobát. Zzzzzzzzzzzzz a fülem körül, felkapcsolom a villanyt, a dög ott ül pofátlanul a falon. Nyakonvágom egy adag esti olvasmánnyal, diadalittasan visszafekszem, 5 perc múlva megint zzzzzzzzzzz. A jelenet háromszor ismétlődött meg, végül feladtam, fejemre húztam a takarót és könyvjelzőket terveztem. A levedulás füstölő nem zavarta őket, szőlőszem kisasszony meg leszaggatta a szúnyoghálót.

Sep 20, 2009

Fura autómentes nap Amszterdamban

Ma autómentes nap van a városban. Egy elég forgalmas úton lakunk, és tényleg nagyon érezhető, hogy mennyivel kevesebb autó van. Amit furcsállok viszont... már három vagy négy lovaskocsi elhaladt az ablak alatt!! Elképzelem, ahogy ül otthon az emberke, jaj, be kéne menni a városba, elfogyott a tojás, de a kutya rúgja meg, ma nem ildomos autózni.... hm, hm... OK, fogjuk be a két lovat. Vili, nálunk is van két paci meg egy szekér a balkonon, sose lehet ugye tudni... egyébként el tudnám viselni, ha visszajönne a lovaskocsik időszaka, nem lenne olyan büdös! Vagy büdös lenne, csak más szagtól;)

Ha már a város furcsaságai kerültek szóba, egy szerintem bicskanyitogatóan idegesítő, kedélyborzoló jelenség a modern művészet itt. Ahogy mi azt nevezzük, Emily Strange (nem találtam magyar linket hozzá) után szabadon: Bad Art. Ez a város egyszerűen hemzseg a galériáktól, és amikor az ember elmegy mellettük, akkor leginkább a molotov-koktél receptjén kezd el gondolkodni. Képtelen vagyok felfogni a modern művészet létjogosultságát, főleg ilyen mennyiségben. Ebben a városban nincs hely, nincs elég lakás, túl van zsúfolva. Könyörgöm, ne foglaljatok el értékes területeket modern művészeti galériákkal! A fehér alapon 3 kiló fehér festék szétkenve, belepöttyintve egy kis barna valahol ott, balra fent, NEM művészi. NINCS benne technika, NINCS benne mondanivaló, NEM szép. És főleg NEM éri meg azt az 5 számjegyű összeget. Euróban. De még forintban sem. Egyik nap viszont visíthatnékom támadt. Lehet, én vagyok maradi, hátha valaki máshogy látja a dolgot, ezzel találkoztam:
Egy galériában, sorban 4-5 ilyen kép lóg, aztán egy másik gobelin, szintén 4-5 egyforma egymás mellett, és így tovább. Azt elfogadom, hogy több értékkel bír, mint mondjuk egy zöld alapon sárga csíkozású vászon, aminek érdekes textúráját a festék kilója adja, beleláthatod az elhúnyt ük-ük-ük nagyanyádat is, ha kellően hozzáértően nézed (bla, bla, bla, bla........), de fáj a szívem a Meska, Etsy és hasonló oldalak alkotói miatt, akiket ez a "művész" kifiguráz. Szerintem egyszerűen kigúnyol mindenkit, aki hímez, amikor ezt van képe kiállítani puccos galériában, és eladni drága pénzért. És ezen van a lényeg, hogy ezzel többet keres, mint egy normális hímzéssel, amit a kutya sem becsül. Nem tudom. Lehet, túl maradi vagyok azokkal a tanulmányokkal, amikkel az egyetemen meg a gimnáziumban lett megtömve a fejem. Vagy csak irigy vagyok az pénzkeresés ilyen egyszerű, kiváltságos módjára és az emberi butaság határtalanságára??