Vagyis olyan mindenféle bejegyzés, mindenféle témában. Tegnap megnéztem sok blogot, de nem írtam semmit, nem szóltam hozzá, mert szét voltak megint fagyva az ujjacskáim, nem volt kedvem kivenni a takaró alól. Az egeret viszont onnan is lehet irányítani:)) Két napra itthagytam a gyönyörűséges Amszterdamot, két nap alatt szétfagytam, hiába hordtam már anyukám pulcsiját is, meg harisnyát, meg minden, a szállodai szoba ágya is hideg volt, és vágyakozva gondoltam arra, hogy hazajövök, és felmelegszem és ... és akkor JB írt, hogy a radiátor megint felmondta a szolgálatot, egy nap alatt lehült a lakás 14 fokra. Szegény macskák mint két kis fagyott galamb, felborzolt szőrrel mászkáltak, nincsenek ám ilyen kegyetlen körülményekhez szokva.
Most működik a fűtés egy fura trükkel, ha nem nyitom meg a meleg vizet és összeérintek két kábelt a izédobozon, akkor megy, közben várom a szerelőt, le fogja cserélni az egész szerkentyűt. Úgyhogy hímzésről szó sem volt nálam most, örülök, hogy ma már a gépelés jobban megy, erősen gondolkodom, hogy most fogok sort keríteni a vodkázásra Ruszlán barátommal, mert belülről még mindig fázom. Mindegy. Na szóval.
1. Anitától kaptam díjat, aminek nagyon örültem:))) Szerintem már mindenkinél körbejárt, ezért nem adom tovább, de mindenkinél kellemes, akihez benézek és belekotyogok (vagy most nem, de az más), mert különben nem tenném;)
2. Egy elkészült tildás apróság, hosszú felvezetővel. Ugyebár találkoztam szüleimmel, de nem volt karácsonyi ajándékozás, a találkozás meg maga az egész utazás volt az ajándék mindannyiunknak:)) * Gondolom már észrevettétek, hatalmas rajongója vagyok a parfümöknek (hányszor is adtam olyan címet a bejegyzéseimnek?:)) Amikor most hazajöttem, mutattam a sok-sok illatos papírkát JB-nek, ami a zsebemben összegyűlt, mondom neki, na találd ki, mit csináltunk már megint anyukámmal:) Ő meg csak annyit mondott: szegény apukád! Na igen, szegény mást sem csinál, csak állandóan Douglas, Marionnaud, Sephora előtt várakozik, amíg mi mindent végigszagolunk és megtárgyalunk. Elkanyarodtam, pedig erről tudnék még kiselőadást tartani:) Szóval van anyukámnak is sok, meg nekem is gyűlnek szép számmal (jelenleg hét sorakozik a komódon), aztán mindig seftelünk egymás közt, de leggyakrabban nem jutunk semmire:) Most éppen megígértem neki, hogy odaadom a Lancome Magnifique-et, amit tavasszal vettem, mert hiába előzi meg több hetes előpróbálgatás nálunk egy-egy parfüm megvásárlását, mégis előfordul, hogy nem, mégsem az igazi. Neki meg pont most tetszett meg. Tehát ajándékozás nem volt, de azért valahogy be kellett csomagolni a "maradékomat". Így született két kicsi zsákocska, Tilda stílusában.
Gondoltam, kiróbálom a rajzolást a varrógéppel, a házikón látható a végeredmény. Az én két kilós minimmel, amelyiken nem lehet változtatni a sebességet, de azért én már összebarátkoztam vele annyira, hogy sikerüljön, amit akarok. Meg amikor annó vettem a cipzárvarró talpat, a boltban az eladó nevetett, amikor mondtam, hogy melyik géphez kérem, mondta, azzal aztán nem lehet semmit sem csinálni. Én azért kötöttem az ebet a karóhoz, és igazam is volt, lehet cserélni rajta, megmutattam neki, tessék, mi az a csavar ott? Meglepődött, az a kis vacak nem is vacak, csak félrevezető, hogy rózsaszínű és kicsi. Igaz, a rajzolást sima talppal csináltam, úgy nem olyan pontos, majd egyszer veszek hozzá rajzolótalpat is. És akkor sikerül kipofoznom egy egész jó kis varrógéppé az én szépségemet. Sajnos, amikor vettem, elsődleges szempont volt, hogy kicsi legyen és könnyű, de most már nem bánom, rájöttem, tud ő olyan lenni, mint a nagyok, csak meg kell vele beszélni:)

3. A Dimensions készletem után gondoltam szüneteltetem pár napot a hímzést, és nagy hévvel belevetettem magam a hajócsipkébe. Csináltam hozzá tartókát, amilyen felfedőzős kedvemben vagyok, a négy hajós frivolitén kísérletezem. Olyat még sehol sem láttam, gondoltam itt az ideje! Csak nem sokat haladtam ugye, a fagyott ujjaimmal nem megy a hajócsipkézés sem.
Mi van még? Ja, igen. Még ezt zsákmányoltam.
A lilák Soie D'Alger. Az én
neverending tojásomhoz. Azon 4 éve kotlok, még Venus fonallal kezdtem a belső részét, a külső részén az arany DMC, a lila selyem kéne, hogy legyen, de én az egészet DMC-vel terveztem, mert álmodni nem mertem volna akkoriban selyem fonalról. De hogy végül addig húztam, hogy végül simán hozzáfértem boltban az eredeti fonalakhoz?? Persze a legsötétett lilát már DMC-vel fogom befejezni, ha már elkezdtem, viszont a többi lilát még nem kezdtem el, tehát azok már selyemmel lesznek, ahogy eredetileg is kellene. A piros meg a rózsaszínű fonalak szintén selyem, még nem tudom, mit kezdek velük, csak szép. És az anyag is gyönyörű, a képen nem látszik, de zöldesen csillog, csodaszép a rózsaszínnel együtt.


És most ezzel el is értem ahhoz a témához, amit Dóra vetett fel az előző bejegyzésemnél, a letisztult képekről. Ezen sokat járattam már az agyam, hogy engem valahogy nem tudnak felcsigázni a most divatos képek. Hiába meglátom, megtetszik, olyan cuki, olyan édes, de nem megy, bármennyire is szeretnék. Sokban csak butuska gyerekrajzokat látok. Divat még a 18. századi, angolszász samplerek részletei, vagy utánérzetei, amik mondjuk már jobban tetszenek, bár még azok közül sem érintett meg annyira egy sem, hogy megcsináljam. Amikor kb 6-7 éve elkezdtem hímezni, akkor pont az fogott meg, hogy színes fonallal milyen élethű, olyan igazán igazi képeket lehet csinálni. Gobelinnel kezdtem, de mivel az xszemben nagyobb lehetőségek vannak, ezért arra tértem át. Régen csupa nagy képet csináltam, aztán ahogy elkezdtem dolgozni teljes állásban, úgy egyre kisebbek lettek a hímzéseim, egyre egyszerűbbek. Nem is vettem észre nagyon, amíg anyukám fel nem hívta a figyelmemet, hogy mostanába elég sok kicsit csinálok. Igaz, de azért azokba a kicsikbe mindig igyekszem valami egyedit csempészni, valami újat kitalálni, újat kipróbálni, magam tervezni, de tény, hogy már rég nem csináltam igazi, nagy képet. Egy Dimensions meg azért elég nagy odafigyelést igényel, ezt egy szállal, azt kettővel, ott X amott meg fél X. Munka után (pláne még vásárlás, főzőcske, némi takarítás, feltételezem gyerek mellett meg még rosszabb) aztán kinek van ereje arra, hogy ilyen erősen rákoncentráljon? Félálomban örül az ember lánya, ha valami gagyi filmet végignéz és nem alszik be rajta. Szóval a kis "letisztult" képek végülis gyors sikerélményt adnak, nem kell túlbonyolítani, és amiért írtam, hogy most értem el ehhez a témához: itt lehet igazán felhasználni a szép, különleges fonalakat és anyagokat! Ja, és egy apróság, ha hónapokon át ugyanazon a képen kotlasz, ki fog benézni a blogodra? Butaság, de van benne valami. Habár mondjuk a másik Dóra erre jó példa, nála ritkán látni kicsit, de azért hetente felrakja valamelyik nagy képe állását, van belőle sok:)))) Nekem az nagyon tetszik, nem látom nála az eröltetett megfelelni akarást, amit néha azoknál érzek, akik sorozatgyártják ezeket a lebutított mintákat (ez az én véleményem, tudom, hogy ők ezt szívből csinálják, mert nekik az tetszik!). Tehát. Mire van kereslet? A gyors, kicsi, egyszerű és nem megeröltető dolgokra. Instant sikerélmény, másoknak is tetszik, hatalmas sikert arat, mert aki meglátja, azt mondja, hű, hát ezt én is meg tudom csinálni! És megcsinálja, és az jó érzéssel tölti el. Aztán gondolom, mivel tényleg szinte csak ezt látni a világ minden táján, lehet, hogy sokaknak meg sem fordul a fejében, hogy valami komolyabbal is próbálkozzanak. Én rögtön hatalmas mintával kezdtem a keresztszmest, nem volt előttem példa, eszembe sem jutott szerénykedni, hogy jaj, hát én még csak kezdő vagyok, nekem nem menne. Miért? Ha tudsz x-et bökni, akkor már a kezedben a tudás, ha megakadsz, csak el kell olvasni a leírást hozzá.
Szóval kedden megjártam ezt a boltot:
Des fils et un aiguille, Valahogy nagyot csalódtam, most láttam először igazi készletben azokat a mintákat, amiket mindenki most csinál, és eddig azt hittem, a "nagy" francia hímzős lányok ha készletben is veszik meg ezeket az egyszerű mintákat, legalább a befejezés saját ötlet, a bigyó, amit ráaggatnak, vagy ők varrják a zsákocskát, akármit, de rá kellett döbbennem, hogy nagyon sokminden szájba van rágva, nagyon sok dolog majdnem kész. Semmiképp sem mondom, hogy senki sem csinál sajátot, csak sokkolt, amivel szembesültem, nem számítottam arra, hogy ennyi félkész cuccot lehet venni. Egy világ omlott össze bennem.
És végezetül az éjszaka királynője, akit szerintem ilyen színekben a legszebb, még JB is elismerte, hogy ez gyönyörű, pedig ő is azon franciák táborát gazdagítja, akik leromboltatnák.
*A vonat, amelyikre itt felszálltam, Párizsban tett le, végülis közeli város, csak sose mentem, anyukám nagy vágya volt, hogy lássa a karácsonyi díszkivilágítást, jó előre megvette a fapados repjegyet, lefoglalta a szállodát, mert most aztán tényleg, én meg hirtelen jött ötlettel, karácsonyi vonatjegy akcióval hozzájuk csapódtam. Eddigi legjobb és leghidegebb karácsonyi ajándék :) Párizs tiszta őrült város, nyüzsög, rohan, közben meg irtó ráérősek az eladók, az emberek. Fura volt visszaérni Amszterdamba, mintha egy másik bolygó lenne, azt hiszem, megszoktam már én ezt a kimért, csöndes életet itt, legfeljebb a biciklisták zavarnak meg, ha elmélázva ballagsz valamerre. Budapest valahol a kettő között van vérmérsékletben azt hiszem.