Jan 8, 2010

Cseresznyefavirág

Az előző bejegyzésem madárkájának fergetes sikere után következzen egy saját tervezés:) Ugye adva volt néhány szép selyemfonalam, amivel nem tudtam mit kezdeni, meg a szárnyaló fantáziám. Legalább három tervem volt, de végül a selyem, az anyag aranyos-zöldes fénye és a rózsaszínű fonalak fantázianeve (blossoms) meggyőztek, hogy a legjobb minta a japánok szimbóluma, a cseresznyefavirág lesz. Végignéztem rengeteg fényképet, rajzot, pár napig érleltem magamban, utána leültem rajzolni. Ez kerekedett belőle, élőben igazán gyönyörű! Azt hiszem sikerült igazán a fonalakra és az anyagra helyeznem a hangsúlyt, de azért a virágok finomsága is megmaradt, remélem a fényképek legalább egy kicsit visszaadják.

Gloriana Silk Threads, DMC Satin
×××××××××××

×××××××××××
 
A minta a szokásos  helyen található, ha valakinek kedve támadna megcsinálni (DMC-re is átváltottam a selyemfonalakat, mert csak a piros színátmenetes, de nagyon halványan, és mivel elég kicsike mennyiség van benne belőle, ezért nem látszik gyakorlatilag)

Jan 3, 2010

Lady Bird L'oiselle

Csip-csirip, szólt a minap a fán ülő madárka és miközben én a biciklim lakatjával babráltam, ő megtisztelte az ülésemet. Megkérdeztem tőle kedvesen, zsepi után kotorászva a zsebemben, vajon miért nem tartott a barátaival, amikor azok elmentek melegebb éghajlatokra, ahelyett, hogy az én biciklimet csinálná le, de ő csak csicsergett tovább vidáman. Itt lenne a tavasz???


Ugyanazon a napon a bevásárlókosaramba ugrott egy imádnivaló mini madárkalitka, habár megfogadtam, hogy nem vásárolok össze több szemetet, de nem tudtam ellenállni a csábításnak ( kerek 1 euró volt:)). Minta a De fil en aiguille-ből, tökéletes lehetőség, hogy végre kipróbáljam az igazán apró, 1 centin 10 kockás vásznamat (igazából 20, de úgy már tényleg nem lehet hímezni)
Ez lett volna a "szilveszteri projekt", csak elcsúsztam. Próbáltam madárka és a macska képet csinálni, de a kellékmacska nem volt hajlandó együttműködni:)
És ezt tessék megnézni, ennél tökéletesebben nem lehetne előadni ezt a darabot és annyira ideillik!:))

Fájdalmasan érintett, amikor megtudtam, hogy az UPC megszüntette a Mezzo sugárzását otthon, örök átok szálljon rájuk, vinnék inkább az RTL Klubot. Rrrrrrrrrrrrrrrrrr

És egy nagyon szomorú dolog: végre rátaláltam a magyarázatra, mi történt a De fil en aiuguille újsággal. Mert előbb a website szűnt meg, aztán már sehol sem lehetett kapni az újságot (kértem én boldog-boldogtalant, hogy hozzon, és Párizsban is minden egyes újságost végignéztem), nem volt sehol. JB mondta, lehet, hogy csődbe mentek, ilyenkor tűnik el valami ilyen hirtelen és nyomtalanul. Na, most véletlenül találtam egy oldalt, ahol megmagyarázzák, mi történt, és tényleg. Az újság kiadója csődbe ment, és vagy egy másik kiadó megveszi az újságot és folytatja tovább, vagy az eredeti kiadónak sikerül "felélednie". Pont ez az az újság, amihez ha hozzá tudtam volna jutni, biztos, hogy megveszem minden hónapban, és csak ezzel az újsággal kapcsolatban éreztem valaha is szégyent azért, hogy letöltöm, ahelyett, hogy megvenném, de sajnos nem volt lehetőségem rá, főleg visszamenőleg. És láthatjátok, mennyi mindent hímzek onnan!!:((

Jan 2, 2010

2009-es kollázs

Lemaradtam, mint a borravaló, tegnap egész nap nem volt internet, 31-én pedig nagyon morc voltam délután-estefele aztán egész éjszaka, a harmadik napja tartó petárdázások kikészítettek. Állítólag ahogy fogadod az új évet, úgy fog eltelni, hát remélem, azért most kivételesen felmentést kapok, mert száz százalkos emberutálatom volt, borzalmas a sok részeg az utcán, akik robbantgatnak. És közben meg egy barátom Budapestről írta nekem a hülyeségeit, hogy jogi szempontból az emberi szabadságjogok megsértése a petárdázás betiltása és ő fel van háborodva, és örül, hogy a magyarok megszegik a tilalmat, és behozzák Szlovákiából, Romániából a tüzijátékot, petárdát. Nekem ettől petárda sistergett a fejemben, jött volna csak ide, próbált volna kimenni délután a boltba, nem tudhatod, melyik kapualjból repül ki valami égő, sistergő akármi, menj át az út túloldalára, mert ahol éppen mész, valaki az ablakból dobál valamit nagy csattanásokkal, a macskák három napja az ágy alatt dekkolnak, harmadik éjszaka nem alszol, mert a belső udvarban, ahova a hálószoba ablaka is néz, milyen jó poén már petárdázni, jobban visszhangzik. Mekkora boldogsággal töltött el, hogy nem korlátozzák itt az embereket a szabadságukban és ilyen tartalmasan szórakozhatnak!! Beismerem, állati önző vagyok, és a "liberalizmus"(ezek az ő szavai) ellen beszélek, de kifejezetten tiltakozom az ilyesfajta emberi szabadságjogok ellen. És igen, ha Magyarország betiltja a petárdázást, akkor ebből a szempontból szerintem határozottan fejlettebb, mint Hollandia, vagy más európai országok, még ha nagyon sok ember ezt nem bírja megérteni, mert olyan gyakran találkozni a csökönyös, elvakult "ami magyar, csak rossz lehet" nézettel. Egyébként némi elégtétellel töltött el az ablakunk alatt két percenként elszáguldó mentő- és tűzoltóautók hada, még ha magát nagy jogásznak tartó barátom azzal érvelt is, hogy nem feltétlenül mindegyik petárdázások miatti balesethez vagy tűzhöz ment ki. Na mindegy, miután ezt kimagyaráztam, remélem a jósors eltekint attól, hogy tényleg olyan idegállapotban töltsem az egész évet, mint ahogyan azt fogadtam (ráadásul dühömben elfelejtettem bekapcsolni a tévét, pedig úgy meg akartam nézni, hogy a holland királyi csatorna hogyan énekli a himnuszt:))

Na jó, akkor dologra, szedjük össze, mit csináltam az elmúlt évben:) Remélem semmi sem maradt ki, csak bejezett dolgokat mutatok, azt nem merem bevallani, hányba kezdtem bele (pedig nagyon igyekeztem tartani magam a tavalyi fogadalomhoz, hogy nem kezdek bele semmibe, amíg nem fejeztem be valamit, ennek ellenére csak 1 dolgot fejeztem be a blogom jobb oldalán lévő szégyenlistámról)

* 17 dolgot hímeztem



A kis szütyő, és a két Dior hölgyemény-saját tervezés (a két Dior mintája a blogomban közzé van téve!:)).
Dimensions Dreaming of Tuscany (azóta is I am dreaming of Tuscany, amikor a képet nézem:))
Janlynn Set of Two vintage postcards egyike, táska lett belőle, de rossz a zárja, majd egyszer újravarrom. Talán:)
De fil en aiguille újságból két hölgyike, Párizs képeslap, és a fekete táskán a lila hímzés mintája
Nimue Chapeau Ivre és Mic Le chat:)
Keresztszemes magazinból a Kockásfülű nyúl, mini útitartókává átalakítva
The Cross Stitcher újságból: vállfa és kis levendulazsákocska, Margaret Sherry tehénke, továbbá a kisvirág egy nagyobb kép résztele, kiragadva és könyvjelzővé alakítva
Meg hát a kihímzett önéletrajzom, ami csak itt, csak most, csak ebben a kollázsban látható, persze kicsiben, hogy ne legyen olvasható;) egyébként azt úgy csináltam, hogy az én kézírásommal legyen, és mindkét oldalán tökéletesen olvasható-persze a hátoldalán "tükörírás".

* 14 dolgot varrtam (a hajócsipke a kakukktojás:))



Egy függöny és egy kis, zöld dekorfüggöny
Egy táska a barátnőmnek, egy táska nekem, mellé egy pénztárca a barátnőmnek, saját tervezés
Tilda csiga, neszesszer, és hercegnő (aki levendulabuzogányt tart a kezében:))
Gyűrűpárna a bátyám esküvőjére, a készen kaphatókra hajaz, de az enyém szebb lett, bebebe!
Hercegnőcipő, ami a Tilda szabásminta kicsit átalakítva, a zsákocskák szintén Tilda-utánérzetek:)
Cseburáska, szabásminta valahonnan az internetről
Jegyzetfüzet, saját tervezés
Bad Luck Kitty cica a barátnőmnek, minta a Burda honlapjáról, azóta már leszedték, de ha kell, elküldöm:)
Hajócsipke nyaklánc, saját tervezés, közzétenném a mintáját, de képtelen voltam lerajzolni, viszont emlékszem ám, hogy ígértem egy hajócsipke tutorialt, nem felejtettem el, csak még nem jutottam el odáig.

És a történések összegzése, inkább magamnak, de talán van, akit érdekel, nem mondhatnám, hogy unalmas volt, és nem történt semmi. Vigyázat, nagyon hosszú!!!
Az év első felében gyakorlatilag egyetlen normális hónapom sem volt, aztán június-július egyszerűen kiesett az életemből, de az év második fele termékeny volt kreatív szempontból, még ha nem is túl nyugodt, de azért határozottan jó. Ha lehetne, újrakezdeném, azzal a tudattal, hogy nem lesz olyan rossz a vége, mint féltem tőle.

Nem említettem itt azt hiszem, de július végén és augusztusban, amikor már kicsit összekapartam magam a történtek után, de azért még igen kábult állapotban leledzettem és csak pislogtam kifele a fejemből, amikor már az ügyvédem tárgyalt a tisztelt munkahelyemmel és nem engem zargattak (bezony, még ilyen is volt... nekem! ügyvédem! és ha nem lettem volna annyira padlón és bíróságra megyek, ki lennék fizetve 2010 májusáig, ahogy az a szerződésemben volt, 9 hónapot nyúltak le ezzel, de mindegy, legalább könnyebben megszabadultam attól a sok mocsoktól, és sikerült megőriznem épségben néhány idegszálamat, amiből nem sok maradt, még most is építgetem őket vissza, és csak néha pityergek:))), kihasználtam, hogy nem kellett bejárnom dolgozni, és szeptember elsejéig nálam volt az egyetlen béren kívüli juttatás, egy bérlet, amivel ingyen utazhattam Hollandián belül bármikor, bármivel, bárhova.

Ezzel megdöntöttem a vonatozási rekordomat: sok holland várost (újra) meglátogattam, továbbá háromszor átmerészkedtem Belgiumba (ha már a határig ingyen utaztam:)): kétszer voltam Brüsszelben, kis megállóval Antwerpenben, egyszer pedig Liege-t tiszteltem meg a jelenlétemmel (teljesen lenyűgözött a város fölé magasodó domb tetején álló emlékmű), egyedül azt sajnálom nagyon, hogy Brugge-be nem jutottam el, a csipkéjük miatt nagyon vágyom oda, de valahogy kimaradt. Általába, mivel nem tudtam aludni az idegességtől, kora reggel elkísértem JB-t a munkahelyére, utána kimentem a pályaudvarra és felszálltam valamelyik éppen induló vonatra, mindegy, csak el innen alapon, még fényképezőgép sem volt nálam soha. Egyszer elvonatoztam Lille-be (aztán vakartam a fejem, hogyan jutok vissza, de legalább ettem igazi francia bagettet és megvettem két kedvenc könyvemet franciául, ajándékba JB-nek, akinek egyébként Jean-Baptiste a teljes neve, a most becsatlakozottak kedvéért:))). No és a karácsonyi ajándékom a szüleimtől, a két napos párizsi út:) Mindezek után is, ha tisztán a várost nézzük, legnagyobb szerelmem Amszterdam maradt, és ha valaki megkérdezi tőlem, hova utazzon egy romantikus hétvégére, én mindenképpen A'dam bátyámat javasolnám, a csatornák, a kis házikók, a viszonylag kevés autó, a nem túl erős éjszakai világítás (ezt minden fővárosnak utánoznia kéne!!!!), a kacsák és hattyúk, tavasszal és nyáron a virágok miatt. A várost, ami annak ellenére, hogy világváros, és az utcán simán szembejön veled egy arc, akinek az interpol honlapján van fent a képe, és mindenhonnan dől a marihuána szaga, mégis imádnivaló kisváros tudott valahogy maradni!
2009-ben csak egyszer költöztem, ami a 2008-as 3 költözéshez képest nagy ajándék volt a sorstól. Január elején, amikor visszaérkeztem Budapestről, ölembe pottyant JB, drága barátjának, ollóim rémének köszönhetően. Akkoriban én végtelenül boldog voltam, épphogy beköltöztem az én álomlakásomba, egyedül egy kis tetőtéri lakáskába, rálátással a legszebb templom tornyára (tudjátok, a Westerkerk:))), hallgattam, ahogy a harangok jó éjszakát kívántak, mint régen Anna Franknak is. És ezt a idillt törte meg JB érkezése. Ez sem egy akármilyen történet, filmet lehetne forgatni belőle, de sajnos nem részletezhetem. Annyit mondhatok, JB-nek ehhez semmi köze sem volt, és már előtte is egész idő alatt az én kis lakásomban rontotta a levegőt, mert nem akart résztvenni semmiben, és próbált láthatatlan maradni (hála az istennek, sikerült is). Végül odáig fajult a dolog, hogy egyszercsak soha többet nem mehetett haza, és hova menjen egyik napról a másikra? Hát végleg beköltözött hozzám. Így éldegéltünk már kerek két hete az én kis 20 nm-es stúdiómban, amikor a tisztelt főbérlőm felhívott, hogy figyelj csak, van egy heted, hogy kiköltözz a lakásból, mert igazából az egy szociális lakás, és fel lett jelentve. Ha nem költözök ki, a rendőrség fog engem kipakolni. Ebben a városban minimum 3 hónapon át szokás lakást keresni, ha valamit meghirdetnek az interneten, 3 óra alatt elkel, az ügynökségek sem tudnak 2-3 hónapnál korábban adni semmit. Na ebben a helyzetben találtam rá az én jóbarátomra, Ruszlánra, aki orosz, de Csecsenföldön született, négyszer ült börtönben (illegális határátlépés, egyszer verekedés). Az illegális, papírok nélküliek börtönéből egyszer két hónap éhségsztrájk után engedték ki, pont egy nappal azelőtt, hogy az újságírók meglátogatták volna, rossz reklám lett volna egy hágai börtönnek egy 40 kilós csecsen. Azóta politikai menekültként, ideiglenes papírokkal tengeti itt napjait, és várja a csodát (feleségül akar venni, mert azzal gyorsabban kapna papírokat, mintha arra várna, hogy előbb az oroszok, majd a hollandok elkezdjenek foglalkozni az ügyével. Ráadásul kész főnyeremény vagyok neki, minden alkalommal megjavítom a számítógépét, ahányszor feltelepít valami újfajta vírust. De sajnos a szivem már foglalt:)).
Tehát Ruszlánnak köszönhetően két nap alatt kezemben volt egy lakásszerződés, kevesebbet fizettem neki a közvetítésért, mint egy ügynökségnek, teljesen legális, tiszta úton (kivéve, hogy a közvetítő nem legálisan közvetít, és nem kaphatna pénzt ezért, de mivel nincsenek papírjai, hivatalosan nem dolgozhat, de akkor miből éljen? A heti 65 euró állami járandóságából nem tudna olyan vidáman ellenni, mint ahogy szeretne, és rengeteg embernek segít lakást találni, de nem árulja el a titkát, hogyan csinálja). A lakás papír szerinti tulajdonosával jóban vagyok, be vagyok regisztrálva erre a címre és nem mellékesen teljesült a legnagyobb álmom: két macska. Mert a lakás tulajdonosa nem tudta, mit csináljon a macskákkal, ha nem maradnak a lakásban az én felügyeletemre bízva, akkor menhelyen végzik. Ekkor jutottam arra a következtetésre, hogy van abban valami, amit az önsegítő könyvek mondanak(tévedés ne essék, sose olvasok ilyet, de az interneten lépten-nyomon beléjük lehet botlani, ezért nem nehéz ismerni őket): csak igazán, szívből kell akarni valamit, és teljesül. Semmi másra nem vágytam, csak macskára, de nem tudtam, hogyan lehetne nekem olyan körülmények között, ahogy éltem. Aztán egyszercsak nesze neked, itt ez a két szeretetéhes, végtelenül kedves dög, még csak nem is kellett tennem értük semmit! Hát így költöztünk mi össze JB-vel, így alakult ki a mi kis családunk. És ez még csak január vége volt!:)

Egész évben jöttek-mentek az emberek, családtagok, barátok, ha nem Budapestről vagy Nizzából jött hozzánk éppen valaki és állomásozott az ikeás ágyon, akkor csak a szomszéd utcából ruccant át valaki (most is itt lézeng két srác és valami focit néznek). Főzök én mindenkire, örömmel jönnek, áprilisban volt egy nagyon jól sikerült gulyáslevesparti, ami után életem legszebb bókját kaptam, ezzel muszáj eldicsekednem, még ha szerénységem tilja is (hihi:)), egy olasz srác, aki igazi olasz módjára csak az olasz ételt tartja ehető ételnek, bevallotta, hogy nem hitte volna, hogy valami, ami nem olasz, ilyen finom lehet:))) a karácsonyi lakomán is négyen ettük degeszre magunkat:) Grátisz megvarrom az elszakadt kabátokat, vagy pulóvereket, ha kell. Sőt, még élvezem is, nem szeretek haszontalan lenni. Persze azért van egy megállapodás, ha azt mondom, ma senki sem jöhet, akkor nincs kegyelem, senki sem jöhet. Attól függetlenül váratlanul is bekopognak:)

Voltam néhány állásinterjún, a pálmát határozottan a bekokainozott HR vitte, de nem mehetek el szó nélkül amellett a telefonos interjú mellett sem, amikor a fejvadász a google translate segítségével beszélgetett velem, mert nem tudott angolul (ha erre magamtól nem jöttem volna rá az állandó gépelés és a teljesen érthetetlen mondatok alapján, becsületesen bevallotta nekem! Reklámozzam? A Manpowertől hívott)

Megtanultam néhány alapdolgot hollandul, elboldogulok a boltban, piacon, ha nagyon kell, még egy filmet is megnézek, ha feliratos. Ennél több már nem lesz. Franciául meg... na igen, mondtam, franciasaláta van a fejemben, de jóval előrébb vagyok vele, mint a hollanddal.

Kiolvastam sok könyvet, annál is több filmet megnéztem. Felnevelgettem rengeteg jácintot (most is 9 sorakozik az ablakpárkányon, hát tehetek róla, hogy megveszek értük, és három darab 1 euró???), sikerült ibolyát hajtatnom egy darab levélből, igaz a jázminom nem virágzik, mert a macskák mindig lerágták a kis bimbókat, és az a növény, aminek nem tudom a nevét, de olyan igénytelen, hogy állandóan virágzik, az sem virágzik többet, mert megfogadtam a TV Deko tanácsát és lecsipegettem az elszáradt virágokat, erre ahelyett, hogy az igéret szerint még jobban virágozna, megsértődött. Egyszer sikerült nagyon hülyének beállítanom magam, de azért mégis jó tapasztalat volt, és igazán igaziból, belülről láttam a Viktor and Rolf házat és megnéztem magam a nagy, ovális, szürke tükrükben:)) És ami fontos még: megismertem egy csomó nagyon aranyos emberkét a blogokon keresztül!:))) Azt hiszem, ennyiben tudom összefoglalni az évet úgy, hogy minden igazán fontos dolgot megemlítettem. De lehet, hogy nem, nem mentem végig a hónapokon, pedig mindre jutott valami izgalmas meglepetés. Legalább nem volt unalmas:))) 2010 meg, zsebemben egy Budapestre, egy irányba szóló repülőjeggyel, amihez a két macska is be van regisztrálva, azt hiszem nem lesz unalmas az se, de majd visszatérünk a kérdésre jövőre. Azért remélem, legalább ennyire termékeny lesz hímzés és varrás terén, mint 2009!!!!!:))

Dec 31, 2009

Hajócsipke-nyaklánc kisangyallal

Ez sikeredett a négy hajóval készült hajócsipkéből.

 Fekete 80-as DMC horgolófonal, gyöngyboltból beszerzett fityegőkkel:)

A modell szerény személyem, az önfényképzésben nincs gyakorlatom, amúgyis utálok fényképezkedni, az egyetlen kép, ami normálisan néz ki, amikor a macska elterelte a figyelmemet, ezért nem bambán bámultam:)


MINDENKINEK SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK A TIGRIS ÉVÉRE!!!!!!!!!



Közben meg eldőlt a három cica sorsa, Laucica a két macskájával repülőre száll és január végén itthagyja Amszterdamot végleg. Én mászkáltam az állatorvoshoz papírokat intézni, közben a szüleim telefonálgattak a Malévnak a két doboznyi macskám ügyében. Jól jött, hogy elfeledkeztem arról, hogy gyakorlatilag ki van fizetve a lakás január végéig, így van idő megszervezni mindent. Végülis nem itt akarunk letelepedni, de azért nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, nagyon-nagyon, mindent ezerszer átrágva és mérlegelve: JB marad még három hónapot, amíg lejár a munkahelyén a szerződése, a barátai tárt karokkal, örömkönnyekkel befogadják addig magukhoz, én azalatt hazamegyek, kiszámoltuk, jóval olcsóbb, ha azt a három hónapot hasznosan töltöm el, egy havi itteni lakbérből én otthon elmehetek megszerezni a jogsit meg egy francia nyelvtanfolyamra (amire nagy szükségem van, mert hiába viszonylag sokat megértek, beszélni nem tudok, még ha próbálkozom is beszélni, egy nagy saláta van a fejemben. Franciasaláta, hogy stílusos legyek), miközben a szülők nyakán élősködöm. Több értelme van, mintha elmennék arra a három hónapra egy bárba felszolgálni mondjuk. Aztán majd meglátjuk, elvileg arra is megvan a terv, de arról majd később. Előbb ezen legyünk túl. Új évre a kívánságaim: hogy minden végre egyenesbe kerüljön, valahogy ez az év a feje tetejére állított mindent, de így, utólag visszanézve, minden nehéz helyzetből valahogy sikerült többé-kevésbé győztesen kikerülni, tehát összegzéskor mindenképpen a jó felé billen a mérleg, de sajnos az egészet áthatotta a bizonytalanság, és így a kis győzelmeket nehéz élvezni. Na mindegy. Majd holnap összeállítom a 2009-es kollázsomat:)

Dec 23, 2009

Nálunk is esett a hó!

vasárnap, amikor mindenütt sokat esett, jól leállt a közlekedés az egész országban, csomó ismerősöm lekéste a repülőjét haza. No hát én mindebből kimaradtam, mert vasárnap óta meg vagyok halva. Most már jobban vagyok, már csak kicsit fáj mindenem, de annyira utáltam magam, amiért nem tudtam kimenni vasárnap a legnagyobb hóba, látni a várost behavazva!


JB kiment az öccsével, aki nálunk volt látogatóban (nálunk állandóan jönnek-mennek az emberek, barátok, szomszédok), a kezébe nyomtam a fényképezőgépemet, amivel automata üzemmódban még egy 5 éves is tud fényképezni. Na hát neki nem sikerült. Ez az egyetlen kép, ami jónak mondható, igaz, kicsit fekete-fehér, néhol színes, de mindegy, azért tetszik:) Csak a behavazott város nem látszik rajta:) Na, nem baj, mert egyébként másra nagyonis jó JB, mégpedig arra, hogy ápoljon. Nagyon elemében érezte magát, mindenféle büdös teákkal traktált, förtelmes ízű gyógyfűbogyókkal etetett, és egészen meglepő, már majdnem meg is gyógyultam! Mindig tanul az ember, a homeopátia nem is haszontalan:) Viszont bármiféle kreatív tevékenység elmaradt. Na mindegy, a lényeg, hogy

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! 
(annak, aki erre jár, és annak is, aki nem;))

Dec 17, 2009

Tilda zsákocskák, meg amit bele lehet pakolni

Vagyis olyan mindenféle bejegyzés, mindenféle témában. Tegnap megnéztem sok blogot, de nem írtam semmit, nem szóltam hozzá, mert szét voltak megint fagyva az ujjacskáim, nem volt kedvem kivenni a takaró alól. Az egeret viszont onnan is lehet irányítani:)) Két napra itthagytam a gyönyörűséges Amszterdamot, két nap alatt szétfagytam, hiába hordtam már anyukám pulcsiját is, meg harisnyát, meg minden, a szállodai szoba ágya is hideg volt, és vágyakozva gondoltam arra, hogy hazajövök, és felmelegszem és ... és akkor JB írt, hogy a radiátor megint felmondta a szolgálatot, egy nap alatt lehült a lakás 14 fokra. Szegény macskák mint két kis fagyott galamb, felborzolt szőrrel mászkáltak, nincsenek ám ilyen kegyetlen körülményekhez szokva. Most működik a fűtés egy fura trükkel, ha nem nyitom meg a meleg vizet és összeérintek két kábelt a izédobozon, akkor megy, közben várom a szerelőt, le fogja cserélni az egész szerkentyűt. Úgyhogy hímzésről szó sem volt nálam most, örülök, hogy ma már a gépelés jobban megy, erősen gondolkodom, hogy most fogok sort keríteni a vodkázásra Ruszlán barátommal, mert belülről még mindig fázom. Mindegy. Na szóval.
1. Anitától kaptam díjat, aminek nagyon örültem:))) Szerintem már mindenkinél körbejárt, ezért nem adom tovább, de mindenkinél kellemes, akihez benézek és belekotyogok (vagy most nem, de az más), mert különben nem tenném;)

2. Egy elkészült tildás apróság, hosszú felvezetővel. Ugyebár találkoztam szüleimmel, de nem volt karácsonyi ajándékozás, a találkozás meg maga az egész utazás volt az ajándék mindannyiunknak:)) * Gondolom már észrevettétek, hatalmas rajongója vagyok a parfümöknek (hányszor is adtam olyan címet a bejegyzéseimnek?:)) Amikor most hazajöttem, mutattam a sok-sok illatos papírkát JB-nek, ami a zsebemben összegyűlt, mondom neki, na találd ki, mit csináltunk már megint anyukámmal:) Ő meg csak annyit mondott: szegény apukád! Na igen, szegény mást sem csinál, csak állandóan Douglas, Marionnaud, Sephora előtt várakozik, amíg mi mindent végigszagolunk és megtárgyalunk. Elkanyarodtam, pedig erről tudnék még kiselőadást tartani:) Szóval van anyukámnak is sok, meg nekem is gyűlnek szép számmal (jelenleg hét sorakozik a komódon), aztán mindig seftelünk egymás közt, de leggyakrabban nem jutunk semmire:) Most éppen megígértem neki, hogy odaadom a Lancome Magnifique-et, amit tavasszal vettem, mert hiába előzi meg több hetes előpróbálgatás nálunk egy-egy parfüm megvásárlását, mégis előfordul, hogy nem, mégsem az igazi. Neki meg pont most tetszett meg. Tehát ajándékozás nem volt, de azért valahogy be kellett csomagolni a "maradékomat". Így született két kicsi zsákocska, Tilda stílusában. 

Gondoltam, kiróbálom a rajzolást a varrógéppel, a házikón látható a végeredmény. Az én két kilós minimmel, amelyiken nem lehet változtatni a sebességet, de azért én már összebarátkoztam vele annyira, hogy sikerüljön, amit akarok. Meg amikor annó vettem a cipzárvarró talpat, a boltban az eladó nevetett, amikor mondtam, hogy melyik géphez kérem, mondta, azzal aztán nem lehet semmit sem csinálni. Én azért kötöttem az ebet a karóhoz, és igazam is volt, lehet cserélni rajta, megmutattam neki, tessék, mi az a csavar ott? Meglepődött, az a kis vacak nem is vacak, csak félrevezető, hogy rózsaszínű és kicsi. Igaz, a rajzolást sima talppal csináltam, úgy nem olyan pontos, majd egyszer veszek hozzá rajzolótalpat is. És akkor sikerül kipofoznom egy egész jó kis varrógéppé az én szépségemet. Sajnos, amikor vettem, elsődleges szempont volt, hogy kicsi legyen és könnyű, de most már nem bánom, rájöttem, tud ő olyan lenni, mint a nagyok, csak meg kell vele beszélni:)











3. A Dimensions készletem után gondoltam szüneteltetem pár napot a hímzést, és nagy hévvel belevetettem magam a hajócsipkébe. Csináltam hozzá tartókát, amilyen felfedőzős kedvemben vagyok, a négy hajós frivolitén kísérletezem. Olyat még sehol sem láttam, gondoltam itt az ideje! Csak nem sokat haladtam ugye, a fagyott ujjaimmal nem megy a hajócsipkézés sem.

Mi van még? Ja, igen. Még ezt zsákmányoltam.


A lilák Soie D'Alger. Az én neverending tojásomhoz. Azon 4 éve kotlok, még Venus fonallal kezdtem a belső részét, a külső részén az arany DMC, a lila selyem kéne, hogy legyen, de én az egészet DMC-vel terveztem, mert álmodni nem mertem volna akkoriban selyem fonalról. De hogy végül addig húztam, hogy végül simán hozzáfértem boltban az eredeti fonalakhoz?? Persze a legsötétett lilát már DMC-vel fogom befejezni, ha már elkezdtem, viszont a többi lilát még nem kezdtem el, tehát azok már selyemmel lesznek, ahogy eredetileg is kellene. A piros meg a rózsaszínű fonalak szintén selyem, még nem tudom, mit kezdek velük, csak szép. És az anyag is gyönyörű, a képen nem látszik, de zöldesen csillog, csodaszép a rózsaszínnel együtt.
És most ezzel el is értem ahhoz a témához, amit Dóra vetett fel az előző bejegyzésemnél, a letisztult képekről. Ezen sokat járattam már az agyam, hogy engem valahogy nem tudnak felcsigázni a most divatos képek. Hiába meglátom, megtetszik, olyan cuki, olyan édes, de nem megy, bármennyire is szeretnék. Sokban csak butuska gyerekrajzokat látok. Divat még a 18. századi, angolszász samplerek részletei, vagy utánérzetei, amik mondjuk már jobban tetszenek, bár még azok közül sem érintett meg annyira egy sem, hogy megcsináljam. Amikor kb 6-7 éve elkezdtem hímezni, akkor pont az fogott meg, hogy színes fonallal milyen élethű, olyan igazán igazi képeket lehet csinálni. Gobelinnel kezdtem, de mivel az xszemben nagyobb lehetőségek vannak, ezért arra tértem át. Régen csupa nagy képet csináltam, aztán ahogy elkezdtem dolgozni teljes állásban, úgy egyre kisebbek lettek a hímzéseim, egyre egyszerűbbek. Nem is vettem észre nagyon, amíg anyukám fel nem hívta a figyelmemet, hogy mostanába elég sok kicsit csinálok. Igaz, de azért azokba a kicsikbe mindig igyekszem valami egyedit csempészni, valami újat kitalálni, újat kipróbálni, magam tervezni, de tény, hogy már rég nem csináltam igazi, nagy képet. Egy Dimensions meg azért elég nagy odafigyelést igényel, ezt egy szállal, azt kettővel, ott X amott meg fél X. Munka után (pláne még vásárlás, főzőcske, némi takarítás, feltételezem gyerek mellett meg még rosszabb) aztán kinek van ereje arra, hogy ilyen erősen rákoncentráljon? Félálomban örül az ember lánya, ha valami gagyi filmet végignéz és nem alszik be rajta. Szóval a kis "letisztult" képek végülis gyors sikerélményt adnak, nem kell túlbonyolítani, és amiért írtam, hogy most értem el ehhez a témához: itt lehet igazán felhasználni a szép, különleges fonalakat és anyagokat! Ja, és egy apróság, ha hónapokon át ugyanazon a képen kotlasz, ki fog benézni a blogodra? Butaság, de van benne valami. Habár mondjuk a másik Dóra erre jó példa, nála ritkán látni kicsit, de azért hetente felrakja valamelyik nagy képe állását, van belőle sok:)))) Nekem az nagyon tetszik, nem látom nála az eröltetett megfelelni akarást, amit néha azoknál érzek, akik sorozatgyártják ezeket a lebutított mintákat (ez az én véleményem, tudom, hogy ők ezt szívből csinálják, mert nekik az tetszik!). Tehát. Mire van kereslet? A gyors, kicsi, egyszerű és nem megeröltető dolgokra. Instant sikerélmény, másoknak is tetszik, hatalmas sikert arat, mert aki meglátja, azt mondja, hű, hát ezt én is meg tudom csinálni! És megcsinálja, és az jó érzéssel tölti el. Aztán gondolom, mivel tényleg szinte csak ezt látni a világ minden táján, lehet, hogy sokaknak meg sem fordul a fejében, hogy valami komolyabbal is próbálkozzanak. Én rögtön hatalmas mintával kezdtem a keresztszmest, nem volt előttem példa, eszembe sem jutott szerénykedni, hogy jaj, hát én még csak kezdő vagyok, nekem nem menne. Miért? Ha tudsz x-et bökni, akkor már a kezedben a tudás, ha megakadsz, csak el kell olvasni a leírást hozzá.
Szóval kedden megjártam ezt a boltot: Des fils et un aiguille, Valahogy nagyot csalódtam, most láttam először igazi készletben azokat a mintákat, amiket mindenki most csinál, és eddig azt hittem, a "nagy" francia hímzős lányok ha készletben is veszik meg ezeket az egyszerű mintákat, legalább a befejezés saját ötlet, a bigyó, amit ráaggatnak, vagy ők varrják a zsákocskát, akármit, de rá kellett döbbennem, hogy nagyon sokminden szájba van rágva, nagyon sok dolog majdnem kész. Semmiképp sem mondom, hogy senki sem csinál sajátot, csak sokkolt, amivel szembesültem, nem számítottam arra, hogy ennyi félkész cuccot lehet venni. Egy világ omlott össze bennem.
És végezetül az éjszaka királynője, akit szerintem ilyen színekben a legszebb, még JB is elismerte, hogy ez gyönyörű, pedig ő is azon franciák táborát gazdagítja, akik leromboltatnák.

*A vonat, amelyikre itt felszálltam, Párizsban tett le, végülis közeli város, csak sose mentem, anyukám nagy vágya volt, hogy lássa a karácsonyi díszkivilágítást, jó előre megvette a fapados repjegyet, lefoglalta a szállodát, mert most aztán tényleg, én meg hirtelen jött ötlettel, karácsonyi vonatjegy akcióval hozzájuk csapódtam. Eddigi legjobb és leghidegebb karácsonyi ajándék :) Párizs tiszta őrült város, nyüzsög, rohan, közben meg irtó ráérősek az eladók, az emberek. Fura volt visszaérni Amszterdamba, mintha egy másik bolygó lenne, azt hiszem, megszoktam már én ezt a kimért, csöndes életet itt, legfeljebb a biciklisták zavarnak meg, ha elmélázva ballagsz valamerre. Budapest valahol a kettő között van vérmérsékletben azt hiszem.

Dec 11, 2009

Befejeztem!!!

Dórától is kaptam karácsonyi díjat:)))
Na szóval. Befejeztem!

Óóóóóóóóó, milyen naív voltam, amikor vasárnap azt mondtam, hogy ma már befejezem, aztán kb 3 órányi hímzés után mondtam, na jó, holnap... lett belőle csütörtök éjszaka. Megkímélem kedves olvasóimat az átélt lelki gyötrelmek leírásától, de nagyon utáltam a végén, gyűlöltem, utáltam, gyűlöltem és mellé utáltam. És imádtam. De gőzerővel befejeztem.
 
Dimensions - Dreaming of Tuscany, eredeti kit
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem valahogy mindig szenvedést okoz befejezni egy hosszabb hímzést. Pont mint egy jó könyvet. Mint például ma reggel, amikor befejeztem Anna Gavalda Vigaszágát. Húztam mint a rétestésztát, aztán pedig félreraktam, és már majdnem arra a sorsra jutott, mint bizonyos könyvek, hogy nem olvasom el a végét, hanem 20-30 oldalt meghagyok, hogy sose legyen vége. Amikor annyira jó egy könyv, és tudod, hogy olyan rossz lesz, amikor az utolsó mondatot is elolasod, sőt, jobban áttanulmányozod, esetleg még egyet lapozol, hátha... és akkor látod, hogy nem, tényleg vége, és OK, ennek így is kell lennie, meg minden, de ez nem így megy, hogy csak meglátod a pontot (vagy hármat, vagy felkiáltójelet, vagy kérdőjelet, mikor hogy) az utolsó mondat végén, becsukod a könyvet, és leteszed, és kész!!?? Azt, ami napokon, talán heteken át ott volt körülötted valahol. És becsukod és mi van? Felrakod a polcra? Vagy még otthagyod az ágyon egy kicsit? Jaj, nem, utálom ezt, inkább be sem fejezem. Az Együtt lehetnénknek is csak úgy, elmondásból tudom a végét, de tudom, hogy nem fejeztem be, nem volt pont a végén. Az Anna Kareninát sem fejeztem be. Meg még egy csomót, csak most nem jut eszembe:))) Persze ez nem történik meg minden könyvvel, meg minden hímzéssel, csak ami mélyebbre is eljut. Tudom, a hímzéssel az a különbség, hogy bekeretezed, kirakod a falra, akárhova és nézed, de akkor már nem a tiéd az sem, már nem vagy a része. Ennyi erővel a polcra is berakhatod a könyv mellé. Á, nem, most a Toszkánát így, keretezetlenül ragasztógumival kirakom a falra.
Utóirat: kivételesen ez a kép is kapott női nevet, pedig csak a hölgyikéim kapnak ugye, de JB nem bírta nem elsütni ezt a poént, miközben látta szenvedéseimt vele. Szóval a kép neve: Milagros:) A dél-amerikai szappanopera:)

Dec 9, 2009

Karácsonyi díj! :))


Jucustól, olyan aranyos, hogy gondolt rám!!! Karácsonyi blogger sztár:) Én?:)
Meg kell vallanom, nem nagyon készülök a karácsonyra. Haza nem megyek, a körülmények kicsit komplikáltak most, vagy még annál is jobban. Szóval most a karácsonyozás annyiból fog állni, hogy majd hasfájásig eszünk JB-vel, a macskákat is pukkadásig tömjük, meg beszerzek pár fenyőágat, hogy jó szag legyen és bojkottáljuk az ünnepet:) Ja, de egy abszolút hirtelen, szinte utolsó pillanatban (ma este!) jött ötlettől vezérelve, némi jó körülmény közrejátszásával, jövő héten két napra azért egy hozzám közelebb eső városban összefutok a szüleimmel, úgyhogy nem marad el a decemberi szülő-Laucica találkozó :))!!!!!!!! Amióta tavaly májusban először megláttam a Thalyst, azóta álmodoztam róla, és most van rá jegyem, egy igazi-igazi álmom vált valóra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na tessék, amennyire be vagyok sózva, ki is ment a fejemből, hogy tovább kell adni! Szóval kérem szépen, küldöm szeretettel
Anitának, mert a karácsonyi tündérkéje gyönyörű, a keretben pedig egyszerűen tö-ké-le-tes!
Eszter, aki fantasztikus ajándékot készít a férjének, érdemes megcsodálni!
Judit, mert olyan szépen feldobta azt az egyszerű kis Tralala mintát, hogy még a végén kedvet csinál nekem egy hasonlóhoz:)
Goblen, akinek a keresztnevét sajnos nem tudom, viszont a tündérkék... hát a tündérkék nálam mindig dobogósak!!!:))) És vessetek egy pillantást arra keretezett karácsonyfára is, megéri ám!!!
ÉS MINDENKINEK, AKI ERRE JÁR, meg aki nem jár erre, annak is;)

Dec 7, 2009

A savanyú vénasszony

tavaly ilyenkorhoz képest éppen egészen pontosan egy évet savanyodott. Cserébe kapott szüleitől meg JB-től mindenféle szépet és jót, mint például szépséges, maga választotta szemfestéket, hogy legyen mivel körberajzolnia szakralábas szemét, szagos vizet, hogy elnyomja a macskaszagát, fél métert kedvenc 40 countos lenjéből (ivory színben, mert az a legszebb), és a legizgibb a blogom szempontjából: egy ollókészletet, hogy legyen mivel szétcincálnia azt a szép anyagot:)
Az ollókészletet rögtön Yann orra elé dugtam, ha ehhez hozzányúlsz, megtudod, hogy Laucica veszélyesebb az olasz maffiánál. Mert ugye már két ollómat tönkretette.


Tegnap elhatároztam, hogy ma befejezem a Toszkánámat, de ahogy nézem, még mindig aaaaaaaaaannyit kell ülnöm rajta. Gőzerővel rajta vagyok már mióta, és még mindig sok van hátra. De a Dimensions az azért akkoris Dimensions, és még ha sokat is kell vele pepecselni, a végeredmény magáért beszél, imádom őket. Lenyűgöz ebben a képben, ahogy egy-egy színt kivarrok, és azzal egyre jobban kiadja a mélységét, mindig gondoltam, hogy le kellett volna fényképezni fázisaiban, ez pont olyan kép, ami nagyon látványosan változik hímzés közben. Na mindegy, most már késő:) De hamarosan kész lesz!:)


Jaj, és egy kérés. NINCS MEG VALAKINEK??? Készletben kicsit drága :(
Thea Gouverneur Cricket 3033A vagy L (aida, linen)


Sehol nem találom, szombaton még azt a kockázatot is vállaltam, hogy elmentem érte Kínába, ottragadtam hajnali négyig... tényleg veszélyes terület. Viszont sok-sok újabb mintával megrakodva tértem haza, leginkább párizsosakat lőttem, mert azt gyűjtöm. Ha kell valakinek valami innen, szóljon, megosztom szivesen!!!

Magamnak:))


Dec 4, 2009

Hercegnő cipellő

 A Dimensions képemet nyúzom éppen, elhatároztam, hogy most már valamit befejezek, de ez a cipő dolog nem hagyott nyugodni amióta voltam az Ermitázsban. Sok-sok álmatlan éjszakát okozott, az a kisördög állandóan ott ült és duruzsolt. Ma épp sorsomba beletörődve böködtem a toszkán tájamat, mikor felsóhajtottam, és megadtam magam. Előszedtem minden anyagot, szalagot, mindent, amim van (sok van:)) párosítgattam, tervezgettem, majd kicsit átalakítva a Tilda papucsok szabásmintáját, megalkottam egy bal cipellőt. Direkt nem egy pár, és nincs agyondíszítve, mert ez csak egy amolyan vázlat, hogy egyrészt befogjam végre a kisördög száját, másrészt tudjam, hogyan is "működik". Messze nem tökéletes, kb 35-36-os, nagyon szűk lábra jó csak, úgy vágtam ki a rögtön, hogy ne legyen nagy, ráadásul első próbának nem szatént kellett volna választanom, túl nehéz vele dolgozni. Még ki kéne találni, milyen talpat lehet hozzá fabrikálni, hogy akár viselhető is legyen - néha nem átallom a piacon megtapizni a gyanúsan olcsó cipőket, mennyire is lehet felhasználni őket talp szempontjából, de ez csak amolyan felkészülés, ötletgyűjtés. Még nem jött el az ideje a cipőim készítésének, de tudom, hogy fel fognak még bukkanni munkásságom során... Hogy mikor lesz, azt nem tudom, 1-2-5-10 év múlva? Mindegy, lesz olyan korszakom, amikor behatóbban fogok foglalkozni a kérdéssel, az tuti:)



És most a nem varrásról szóló rész következik:) Ez itt az összes kedvenc ékszerem, egyik sem ér sokat:)  A legkedvesebbek a bal felső képen, a cipőben lévők. Nem tudok fülbevalót hordani, mert azonnal begyullad, aranytól, orvosi fémtől, mindentől. Azt hiszem, most már be is nőtt a lyuk a fülemen, mindig 5 perc fülbevalóviseléstől 3 napig fájt a fülem. De az a pár a képen szerintem a legszebb, amit el tudok képzelni, Moszkvában szerettem bele:) A gyűrű meg ezer éves, az az első szerelem, még anyukámé volt, amikor még fiatal volt, de tavaly sajnos egy helyen eltörött, és az alpakkát egyetlen ékszerész sem tudja megjavítani, pedig bepróbálkoztam már mindenütt, otthon is, itt is, mindenféle ékszerésznél, de mindig ugyanaz a válasz, hogy ez nem forrasztható, csak önthető:(
A fekete selyemzsinóros, markazitberakásos nyaklánc ér a legtöbbet, azt Amszterdamban vettem kb egy éve, egy hónapon át jártam vissza abba a boltba, mert az eladó nem tudta a pontos árát, a tulajdonos meg beszerzőkörúton volt. Mire megjött, én már tűkön ültem, ritka az ekkora szerelem nálam. Cserébe a néni (aki maga tervezte ezt a nyakláncot, mert pont olyan, hogy mindenféle szép dolgot, plusz néhány saját dolgot árul a boltjában:))) elmagyarázta, hogy milyen kövek vannak benne, én meg jól elfelejtettem, csak a holdkőre meg a markazitra emlékszem. Most már jönnie kéne egy gazdag férjnek, aki majd igazi, drága ékszereket is vásárol nekem:) igaz, ékszerben szeretem a "szerelem" kategóriát, és amilyen egyszerű lány vagyok, még sose szerettem bele a drága ékszerekbe, túl "letisztult" a mai divat. Csak az igazán nagyon drága, exkluzív kategóriában találtam figyelemre méltót :))

Dec 3, 2009

Gertrude

Már vagy három hete kész, csak most jutott eszembe lefényképezni. Azóta már kétszer elázott az esőben, mert hát muszáj volt megsétáltatnom a városban.
Egy "művészi" kép, meg néhány részletes:)

A képen látható cipő dekoráció, annyira kényelmetlen, hogy másra nem használható:( Pedig olyan szép!!! Még egy sárga rózsa hiányozna a képről, meg egy pezsgősüveg:)



Minta a De fil en aiguille-ből. Mi másból. Valamiből muszáj tanulnom a franciát:)
Update: kiraktam facebookra azzal a hátsó szándékkal, hogy a kommentezőket "licitáltatom", aki legalább háromszor azt mondja, hogy akarja vagy megdícséri, arra rásózom. Nem írtam ki a feltételeket, mégis elkelt. Bea barátnőm ott nyüszített, hogy akarja. Nem tudta, hogy pont erre vártam. Úgyhogy a táska megy Egyiptomba.

Nov 28, 2009

Minden napra egy kis kép

Tegnap, mivel szét voltak fagyva a kacsóim, nem sok kedvem volt hímezni, ezért a (digitális) De fil en Aiguille gyűjteményemet lapozgattam (virtuálisan). És akkor megláttam őt. Őt. ŐT! És azonnal rohantam, méricskéltem és igen, gyanúm beigazolódott, tökéletes lesz az egy évvel ezelőtt vásárolt, azóta kihasználatlanul heverő gyönyörű  képkeretembe*, és olyan kicsi és gyors...
A hölgy a keresztségben a Leopoldine nevet kapta, azt hiszem kezd szokássá válni, hogy JB minden csajszinak, akit hímzek, nevet ad. Mondjuk én ezt a lányt inkább Marie vagy Julie-ként tudnám elképzelni, de JB azzal érvelt, hogy Victor Hugo lánya is Leopoldine volt, és igaz, hogy semmi csatlakozási pontot nem találtunk Victor Hugo és eközött a lány között, de hát kit zavar? Miközben varrtam, már százával láttam magam előtt a VintageVogue szabásminták címlapjáról szedett rajzok alapján készült magam tervezte hímzésmintákat. Még jó,hogy túl sok dolgot akarok megcsinálni, és nincs időm rájuk.

sajnos a középső kép borzalmasan rossz, de csak mert olyan sötét az idő, ha meg vakuzok, teljesen elrontja a színeket :(
*OK, egyébként akkoriban egy másik kép kedvéért vettem, de aztán pár nap után kiszedtem, mert azért mégiscsak kicsit túl negatív hangulata volt, és kinek van kedve azt bámulni? Egyébként azt a képet magam terveztem, nem voltam jó kedvemben, nyomasztott az az albérlet, ahol akkoriban laktam.

Nov 27, 2009

Párizsban jártam

vágyaimban, ezt a kis képeslapot hoztam:)


Ma kizártam magam a lakásból, egy órát fagyoskodtam az utcán (a szomszédos irodából a lányok megengedték, hogy küldjek tőlük egy emailt JB-nek), mire végül megmentettek. A termosztát meg az éjjel felmondta a szolgálatot, egy fél órába telt, mire sikerült beállítani, most a macskákkal körbeültük a finom meleget árasztó radiátort és duzzogunk. Míg fagyoskodtam, a kis gyufaáruslánynak képzelve magam megálmodtam, hogy ezt az apróságot, ami még nincs végleges formába öntve varrva még nem is mutattam be, és kitaláltam mellé azt is, hogyan fényképezzem le. Imádom a színeit, ezért volt muszáj megcsinálnom:))  A De fil en aiguille-ből származik a minta.

Nov 16, 2009

A blogszületésnapi ajándékom

mostantól megtalálható a gyommentes blogomban. Mint mondtam, ebben maradok mindenképpen és itt van többminden, az meg csak a szép, azoknak, akiket nem érdekel a sok dumám, vagy csak nem értik:) Viszont most egy olyat teszek közzé, ami csak ott lesz megtalálható, exkluzív dizájn Laucicától (aki megint Diortól lopott, elnézést...:)), a szép blog kedvéért! (annak a címét módosítottam, kicsit kevertem-kavartam, csavartam, "klónoztam", így most új címe van az új blogomnak, viszont hozzászólásokkal, követőkkel, a profilommal). Szóval fogadjátok szeretettel az ajándékomat, jó sokat dolgoztam rajta, ha akarjátok, reklámozzátok!:)

Csak minta van és leírás, amit elkészítettem, majd odaadom anyukámnak, mert tuti tetszeni fog neki:P

Nov 14, 2009

Hermitage Amsterdam képekkel:)

http://www.hermitage.nl
Ez egy új múzeuma Amszterdamnak, Amstelhof épületében, az Amstel folyó partján. Több, mint 300 éven át öregek otthonaként funkcionált az épület, ami egy idő után már nehezen tudta kiszolgálni a modern igényeket, 3-4 évvel ezelőtt végleg bezárták és kezdték el átalakítani múzeummá. A múzeum idén júniusban nyitotta meg kapuit, az első kiállítása a cári udvar életét hivatott bemutatni.
"At the Russian Court, Palace and Protocol in the 19th Century"
No és akkor következzen az én szerény véleményem:)
Az épület kívülről egyszerű, de igazán impozáns, én akár szépnek is mondanám, az Amstel folyó partján gyakorlatilag szétterpeszkedik, a főbejárathoz a belső udvaron át lehet bejutni. Belül viszont az egész olyan modern, hogy nekem csalódást okozott, olyan rideg. OK, én láttam az igazi Ermitázst, ami ugye a pétervári Téli Palota, ahol a gazdag cár ücsörgött, ezért voltak nagy elvárásaim, meg hát ha figyelemmel kíséritek akár fél szemmel is a blogomat, észrevehettétek, hogy nem szeretem a modern dolgokat, annál inkább a klasszikus, barokkosan csicsás stílust:) Viszont amikor beléptem az első terembe, ahol a bálok világa volt bemutatva, azért sikerült elfelejtenem, hogy az épület belülről milyen gyér. Azok a ruhák, azok a festmények!!! Óóóóóóóóóó... És egye fene, abban a teremben nem is olyan rosszul próbálták ellensúlyozni az épület hiányosságait: a fehér falakra egyszerű, fekete vonalakkal felfestve mindenféle ablak, stb. Sajnos fényképezni nem lehetett, amit én komolyan is vettem, és csak amikor már nem bírtam cérnával, lőttem suttyomban pár képet a telefonommal. Mások pofátlanul fényképezőgéppel mászkáltak, szóval igazolva éreztem magam, ha a kedvenceimről csinálok képet, annyira megihletnek az ilyen dolgok!! Most már bánom is, hogy nem volt fényképezőgépem, mert amikor kimentünk a múzeum boltjába, egyetlen nagy, vastag, drága könyvön kívül (amiben nem találtam meg a kedvenc ruhámat) szinte SEMMI nem volt a kiállításról, alig egy-két képeslap. Viszont mindenféle giccses bóvliból akadt bőven.
Visszatérve a kiállításra: csodaszép festmények, ruhák, legyezők, esernyők, amiket órákon át lehetett volna tanulmányozni. Olyan aprólékos munkával készültek akkoriban a dolgok!!! Selymek, bársonyok, csipkék! Olyan szépséges hímzések, festmények, hogy attól féltem, ott fogok elájulni, nyöszörögve, hogy én is akarok, én is, én is, én iiiiiiiiiiiisssssssssss......................
No és akkor következzen az én szerény kiállításom, amit a telefonommal csináltam

Hát hol vannak manapság az ilyen cipők?? A legszebb csizmát sajnos nem tudtam lefényképezni, túlságosan hátul volt. De azért el tudjátok képzelni, olyan kis formás bokacsizma, végig sok-sok apró gombbal, lila szaténból:)

Festett gyöngyvirágos legyező. Olyan élénk a színe, hogy kedved lenne megszagolgatni!:)

Ez a legyező a cárné tulajdonában volt. 400-valahány rubin, néhány gyémánt, arany és egyéb vacak díszíti. Mindettől függetlenül én a csipkétől voltam elájulva, olyan finom, vékony!! Nem is tudom, miért nem készítettem képet az esernyőkről:(
Pündéri reggeli köntös. Ebben aztán tényleg hercegnőnek érezheted magad akár hétfő reggel is:)

 És akkor következzen az a két ruha, amitől a leginkább elállt a lélegzetem. Olyan szépen van használva a hímzés mindkét ruhán, hogy csak irigykedni lehet. Vagy tervezgetni:)


Ez a nyomorult telefon képtelen visszaadni a szineket, de higgyétek el nekem, mesésen néz ki! A mélyzöld bársony más szögből nézve pirosban játszik. A kis virágok bizony selyemmel vannak hímezve, és néha Kreiniket megszégyenítően csillognak!!

A kiállítás 2010 január 31-ig látható, a belépő borsos, 15€-ba kerül(I Amsterdam kártyával ingyenes), viszont borzasztó sokat kell sorba állni, ha nem jösz elég korán, 11 előtt még nem volt olyan durva, később már másfél órákat is sorba kell állni), én elviseltem volna több tárgyat is, de azért így is nagyon gazdag gyűjtemény, de ez ugye attól függ, ki milyen gyorsan rohanja végig (nekem minimum 3 óra, és még tekintettel voltam arra, hogy nem egyedül voltam, de hát meg kell ám nézni minden apró öltést!:)

Nov 13, 2009

Semmi kreatív:)

No, ha már megígértem, itt a beszámoló. Mit ne mondjak, gyors volt!:) Hamar kipenderítettek onnan, miután minden kertelés nélkül bevallottam, hogy nem, nincs diplomám (mármint van, de az számotokra nem jelent semmit), és nem, sose dolgoztam hasonló helyen, de még csak varrni sem tudok rendesen. Hogy minek öltem bele annyi munkát abba az önéletrajzba, mert mit akarok náluk csinálni? Na erre már nem emlékszem mit mondtam, azt hiszem valami olyasmit, hogy igazából bármiféle háttérmunkára igen alkalmas vagyok, de közben azon járt az eszem, hogy tényleg, minek is? Ez pont ugyanolyan művilág műmosollyal, mint az összes többi világvállalat, legfeljebb valamivel szebb csomagolópapírban. Igen, azért nem Christian Lacroix, hanem Viktor and Rolf, mert azt hittem, ők az egészet valahogy nem sznobizmusból csinálják hanem mert értéket, szépet akarnak teremteni. De igazából már akkor rájöttem, hogy tévedtem és jó sün módjára leszálltam a súrolókeféről, amikor először nem nyitottatok nekem ajtót, és háromszori csöngetés után inkább a postaládába dobtam be azt, amin annyit ültem. Tudom, naív, ne is mondjátok. Az a szerencse, hogy általába a munka folyamata kedvéért hímzek, varrok, csomózgatok, és amint kész, vagy majdnem kész az adott tárgy, már nem is érdekel, és más után nézek. Különben bosszankodnék, hogy de elcsesztem ennyi időt. Azért megsimizték az önbecsülésemet, hogy kihangsúlyozták, hogy a munkám lenyűgözte őket:) Tartsák meg, ajándék, én meg tovább keresgélek, és majdcsak megtalálom azt a céget, amelyik még száz évvel ezelőtti elveket hirdet. Maximum majd magam alapítom meg, és hamar csődbe megyek, mert az értékrendem nem tud igazodni ehhez a világhoz:)
A másik, gyommentesített blogomat még jó, hogy megcsináltam egyébként, mert kérték, hogy küldjek legalább valami portfóliót, ha már nincs mit felmutatnom. Leszedtem a régi hozzászólásokat meg a követőket, majd később visszarakom. Ott megfogalmaztam az üzenetemet a világnak.
Köszönöm a támogatást mindenképpen, és már tényleg majdnem elkészült a blogszületésnapi ajándékom (csináltam megint egy mintát, ha tetszett a múltkori, akkor talán ez is jó lesz:), nem akartam sorsolósat), csak most meg JB szülei itt vannak látogatóba és velük telik az idő.
A tegnapi szerencsesütim. Még sikert is aratott, másnak még nem jött ki:)

Nov 10, 2009

Mit vegyek fel, nincs egy rongyom se!!!

Levelet kaptam. Egészen pontosan emailt. Majdnem elájultam, nem kaptam levegőt és, és, és, és! Emlékeztek, hogy kihímeztem az önéletrajzomat, végülis mit veszíthetek alapon, de még csak ajtót sem nyitottak, amikor át akartam adni a címzett cégnek? Most írtak, hogy decembertől van egy három hónapos gyakornoki állásuk, és szeretnének behívni interjúra! Azt hiszem életemben nem izgultam így. De komolyan, mit szokás felvenni, ha az ember a világ egyik vezető divatházához megy? OK, nem talpig dizájnercucc, nincs egy szál se. Majd olyan Laurásan. Mert ha már elrontottam, és a születési dátumnál egy évszázadot tévedtem (1881-et írtam, és hát lusta voltam kijavítani), akkor nem gond, ha a szokásosan öltözöm, pont mint aki nem ebben a világban él ("I am sorry, are you from the past???") OK, nem farmerben, főleg nem abban, amelyik kikopott a biciklitől, van egy Vagabond cipőm, amibe halálosan beleszerettem a nyáron még Pesten, és amikor itt egy kirakat előtt elmentem, megláttam, és nézem, no lám, ez pont olyan, mint az enyém, csak nem pántos, na és hát persze, hogy V&R, és csak ötször annyiba került mint az enyém, de hát azt csak nem vehetem fel, mert még azt hinnék, hogy, jaj, de zakatol a fejemben minden, és én  még újra akartam varrni a táskámat most, de remeg a kezem! Gyakornokoknak nem is nagyon szokás fizetést adni, mi? Nem baj, feláldozom ezért az összes összespórolt meg végkielégítettségemet, három hónapig majd tojásrántotta lesz vacsira, úgyis fogyózni kell, de azért havi ezernek azért örülnék, az a szerénynél is szerényebb, de azért jó lenne fizetni abból az albérletet. Ahogy olvastam, az előző ilyen pozíciót végzős divatiskolásoknak hirdették meg, nekem meg annyira van közöm a divathoz, amennyire az eddigi internethálózatok konfigurálásával töltött időmben találkoztam, de hát végülis a levelemben nem tagadtam le semmit, és ha mégis behívtak, akkor behívtak, szóval most már fel is fognak venni, úgy döntöttem.
Kérek mindenkit, hogy borzasztóan nagyon drukkoljon nekem péntek délelőtt!!!!!!

Egyébként mára másik bejegyzéssel készültem, mert ma van a blogszületésnapom, egy éves, és az ajándékom nektek már félig elkészült, ma akartam befejezni, de takarítani is kellett, meg olvasni is, aztán ahogy megnéztem a leveleimet, azóta meg aztán pláne szétestem, és tényleg el vagyok maradva, és most amilyen állapotban vagyok, azt hiszem, a mai nap kiesett nálam hímzésügyileg, de hát remélem megértitek, azt hiszem igazán kijelenthetem, hogy életem legnagyobb lehetőségét lobogtatták meg most hirtelen előttem és teljesen zzzzzzzzzzzzzzz vagyok, de igenis felvesznek, uff.
Na jó, azért ha már blogszületésnap, akkor elárulom, hogy első körben csináltam egy "szép" blogot. Olyat, hogy aki nem szereti a sok blablát, "használhatja" azt (értelemszerűen kevesebb bejegyzéssel is). Meg a jó pocsék angolommal is van, meg minden, ahogy illik, szóval talán csak hasznát veszi valaki. Ha nem, az se baj, a lényeg, hogy ott szépen vannak tálalva a munkáim, mert itt elvész a gyerek. Sokat gondolkodtam, hogy áttranszportáljam-e az egészet innen oda cakk-pakk, olvasókkal, mindenestűl, de végül úgy döntöttem, maradok önmagam, itt. Ha ezt beszüntetném, akkor azt nőné be a gyom egy idő után, ennyit egy év alatt megtanultam :)

Szóval első blogszületésnapi ajándékként fogadjátok szeretettel a gyommentesített blogomat!:)

http://blablabylaura.blogspot.com/

Nov 9, 2009

Díj:))


Jucustól kaptam!!!:) Nagyon szépen köszönöm! Előbb nem tudtam reagálni, nagyon sűrű volt az elmúlt pár nap, alig pár percre ültem számítógéphez, de most pótolgatom a blogolvasást!:)
Kinek is adjam tovább??? Mindenki blogját szeretem olvasni!!! Kinek adjam tovább? Mindenkinek adnék, vannak, akiknek már továbbadtam más díjakat, most így akkor kinek?:)
Kathának (már az új blogja címét linkelem), mint mindig, mert a kutyája-macskája nálam még mindig dobogós!:)
Mónikáét is szeretem, pláne most, hogy ha nem ő, nem is tudok az új Anna Gavalda könyvről!!!:))
Most csak ennyi embernek adom azt hiszem, de ahogy mondom, mindenkinek adnék!! Már elvonási tüneteim voltak, hogy három-négy nap kimaradt és nem láttam, ki milyen szépet alkotott!:))
 
Mit olvas az utca embere?
Ferihegy 2a, egy fekete csipkekendőbe csavart, savanyú vénasszonynak álcázott 20-as évei végét taposó lány a Keresztszemes Magazint tanulmányozta behatóan, majd őrült módjára elloholt, amikor meghallotta a hangosbemondóban, hogy "Amszterdamba tartó Laucica nevű utasunkat kérjük sürgősen a 27-es kapuhoz". Kémeink hallani vélték, ahogy a vénasszony rohanás közben fortyogott, hogy "ez már a második alkalom, amikor majdnem lemaradok a gépemről, mert utolsó pillanatban veszem meg a KM-et, nem, nem, legközelebb előre felkészülök".
Később, a Malév 666-os járatán  ugyanez a savanyú vénasszony, miközben az előtte lévő ülés támlájának zsebéből kikandikáló zöld papírzacskót bámulta hasonlóan zöld arccal, Anna Gavalda Vigaszág című könyvét ölelgette szeretettel.

Update:) Miközben itt még mindig blogokon mászkálok, több embernél találtam ezt a tesztet, és hát ki hitte volna, hogy pont egy ilyen szobabelső fog kijönni nekem a végén?:) JB külön felhívta a figyelmemet a kandalló fölött lógó festmény témájára:)))


Pretty
The Pretty palette consists of soft colors that are evocative of the Victorian Era. They remind one of dreamy summer days, poetry and fragrant flowerbeds ofdelicate pastels. These color arouse interest but gently and softly. The colors appeal to a person who wants to be surrounded by beauty and looks to nature for inspiration.

Nov 8, 2009

Táskából sosem elég...;)

Látszik, hogy kicsit (?) ferde a varrás, majd szétbontom, és újra megcsinálom, csak sajnos gyakorlatilag az utolsó pillanatban varrtam készre, ami rányomta bélyegét, mert már ideges voltam, mert becsületbeli ügynek tekintettem, hogy befejezzem, és alig volt idő.

Szóval tegnap megvolt az esküvő, egy szuperjó képet sikerült lőnöm a bátyámról, amikor kimondta az anyakönyvvezető a "férj" szót :))) a gyűrűpárna a bevetésen jól viselkedett, nagyon szép volt, az új táskám is azt hiszem:) Na most rohanok, még családi ebéd lesz most.

Nov 4, 2009

Gyűrűpárna

A fekete alapon lila képen dolgozom éppen (természetesen az a hölgyike is kapott nevet, Gertrud, ejtsd: Zsertrüd :)), péntekig muszáj befejezni, viszont hétfőn sürgős megrendelést kaptam, és hát nem tudtam nemet mondani.

Szombaton esküvő van, péntek este utazom haza két napra. Na nem az én esküvőm, hanem a bátyámé:) Amikor vettem a repjegyet, még nem tudtam, hogy hogyan fogok állni munkaügyben, úgyhogy nem mertem hosszabb időre menni. Az esküvő amolyan csak aláírjuk a papírt és jól van stílusú, semmi flanc, még csak menyasszonyi ruha sem lesz, ezért nagyon visszafogtam magam, hogy ne hímezzek valamit a témában a tisztelt ifjú párnak, de azért hétfőn kaptam egy emailt, hogy hát a menyasszony azért örülne egy gyűrűpárnának, legalább az adna valami esküvő-feelinget. Mivel a forma, a szín nem volt kötött, de az idő igen, hát esküvős-kacatos oldalakat nézegettem, ihletődtem (mert ha kútfőből csinálom, tuti belebonyolódok, és hát hímzésre, frivolitére nem volt idő). Szóval ez kerekedett belőle:) Eredetileg strasszos gyűrű fogná össze a masnit felül, de nem is találtam olyat, meg nem is akartam teljesen ugyanolyat, amit árulnak minden honlapon, azért legalább egy kicsit legyen egyedi. Ezek az öntapadós bogyók meg egyszerűen csodaszépek a fekete bársonyszalagon!
Egyébként már használatban van, pont jó a szomorú Cseburáskámnak: