JB mondja nekem, hogy igazán büszke lenne rám, ha végre befejezném a tojásomat vagy a Hollandiát (a két végeláthatatlan hímzésem). Érdekes, mondom, más pasik beérik azzal, ha a nőjük megmutatja a cicijét az interneten. Van ismerősöm, aki akkor büszke a barátnőjére, ha az kiteszi mindenét és fényképezik. Mennyivel egyszerűbb az élete ezeknek a lányoknak!
Jul 27, 2010
Jul 25, 2010
10+1 könyv
Mónika írta, hogy kíváncsi az én ajánlásomra. Könyves játékok mindig jöhetnek:) Meg tényleg pang a blogvilág, semmi nem történik senkinél. Megértem, meleg van. Úgyhogy olvassunk! Mit is? Hát ha engem kérdeztek, akkor...
1. Daniel Pennac: Foglalkozása: bűnbak - szivembe zártam azonnal mind a három könyvet (zártam volna négyet is, de az utolsó nem jelent meg magyarul). Ha olyan dolgokon akarsz hatalmasakat nevetni, amik valójában nem is annyira vidámak.
2. Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája - gyönyörű könyv, hatalmas igazságokkal, finom érzésekkel, csipetnyi élcelődéssel, szépen megírva. Gyanítom eredetiben még finomabb. Nálam előnnyel indult, mert a témája erősen hasonlít az egyik legnagyobb kedvencemére:
3. Martin Page: Elhülyülésem története - picike könyv Mónikának, a bőcsésznek ajánlva:) a vége nagyon el lett tolva, de az alapötlet és az életfilozófiája!! miatt nálam ez az örök első helyezett!
4. Mika Waltari: Fine van Brooklyn - kevés könyv tudott meggyőzni arról, hogy a főhős tényleg szerelmes és nem csak a sztori kedvéért fogja rá az író. Ez azok közül való. Nekem ez a legszebb.
5. Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója - olyan kis nyugodt, meleg, nem kiabál, nem mászik rám. Csak jó, szimplán.
+1. Syrie James: Jane Austen naplója - hát lehet ennek a borítónak ellenállni?:)
6. Milan Kundera: Nevetséges szerelmek - Kundera annyira érti. Vagy csak annyira nagyon jó szemfényvesztő?
7. Marian Keyes: Szusi kezdőknek - ha chick lit, akkor ez a könyv!
8. G. Szabó Judit: Mari, ne bomolj! - ha kéznél lenne, most ezzel ülnék a kanapé sarkában, a hatalmas vasárnapi ebéd levezetéseképpen.
9. Venedikt Jerofejev: Moszkva-Petuski - ajánljunk valami oroszt is. Valami olyat. Olyat, ami nekem annyira orosz, amennyire egyik könyv sem, amit az egyetem alatt olvastam kötelezőként.
10. Ismail Kadare: Az Álmok Palotája - tegnap ezt nyomtam JB-nek a kezébe a könyvesboltban. Jó sok időt szoktunk a FNAC-ban elpiszmogni, de még az Auchan könyvespolcait is végig kell tanulmányozni mindig :) Amszterdamban pedig a Waterstones volt a bázis, egy kis American Book Centerrel fűszerezve.
Próbáltam olyanokat összeszedni, amik inkább populárisabbak, nem annyira reprezentálják az én kissé fura ízlésemet. * Azért így is bekerült olyan, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, és nem tudom kihagyni egyetlen ajánlóból sem, amit én állítok össze:)
*Mert olyan fura az ízlésem, hogy nem szeretem Harry Pottert :) Értem én, értem, de nem üti meg egyik mércémet sem. Szabály: ha mentálisan nem elégít ki egy könyv, akkor legalább legyen érdekes a története, vagy legyen aranyos, az is megfog, ha jól van megírva, de ha egyik sem, de magával sodor, az se baj, úgyis kiolvasom, legfeljebb utána köpködök. Nekem HP-t egyik kategóriába sem sikerült beszorítanom.
1. Daniel Pennac: Foglalkozása: bűnbak - szivembe zártam azonnal mind a három könyvet (zártam volna négyet is, de az utolsó nem jelent meg magyarul). Ha olyan dolgokon akarsz hatalmasakat nevetni, amik valójában nem is annyira vidámak.
2. Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája - gyönyörű könyv, hatalmas igazságokkal, finom érzésekkel, csipetnyi élcelődéssel, szépen megírva. Gyanítom eredetiben még finomabb. Nálam előnnyel indult, mert a témája erősen hasonlít az egyik legnagyobb kedvencemére:
3. Martin Page: Elhülyülésem története - picike könyv Mónikának, a bőcsésznek ajánlva:) a vége nagyon el lett tolva, de az alapötlet és az életfilozófiája!! miatt nálam ez az örök első helyezett!
4. Mika Waltari: Fine van Brooklyn - kevés könyv tudott meggyőzni arról, hogy a főhős tényleg szerelmes és nem csak a sztori kedvéért fogja rá az író. Ez azok közül való. Nekem ez a legszebb.
5. Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója - olyan kis nyugodt, meleg, nem kiabál, nem mászik rám. Csak jó, szimplán.
+1. Syrie James: Jane Austen naplója - hát lehet ennek a borítónak ellenállni?:)
6. Milan Kundera: Nevetséges szerelmek - Kundera annyira érti. Vagy csak annyira nagyon jó szemfényvesztő?
7. Marian Keyes: Szusi kezdőknek - ha chick lit, akkor ez a könyv!
8. G. Szabó Judit: Mari, ne bomolj! - ha kéznél lenne, most ezzel ülnék a kanapé sarkában, a hatalmas vasárnapi ebéd levezetéseképpen.
9. Venedikt Jerofejev: Moszkva-Petuski - ajánljunk valami oroszt is. Valami olyat. Olyat, ami nekem annyira orosz, amennyire egyik könyv sem, amit az egyetem alatt olvastam kötelezőként.
10. Ismail Kadare: Az Álmok Palotája - tegnap ezt nyomtam JB-nek a kezébe a könyvesboltban. Jó sok időt szoktunk a FNAC-ban elpiszmogni, de még az Auchan könyvespolcait is végig kell tanulmányozni mindig :) Amszterdamban pedig a Waterstones volt a bázis, egy kis American Book Centerrel fűszerezve.
Próbáltam olyanokat összeszedni, amik inkább populárisabbak, nem annyira reprezentálják az én kissé fura ízlésemet. * Azért így is bekerült olyan, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, és nem tudom kihagyni egyetlen ajánlóból sem, amit én állítok össze:)
*Mert olyan fura az ízlésem, hogy nem szeretem Harry Pottert :) Értem én, értem, de nem üti meg egyik mércémet sem. Szabály: ha mentálisan nem elégít ki egy könyv, akkor legalább legyen érdekes a története, vagy legyen aranyos, az is megfog, ha jól van megírva, de ha egyik sem, de magával sodor, az se baj, úgyis kiolvasom, legfeljebb utána köpködök. Nekem HP-t egyik kategóriába sem sikerült beszorítanom.
Jul 22, 2010
Blablásított könyvajánló
Ahogy látom, a legtöbb blog szünetel, senkinek sincs kedve hímezni ilyenkor. Nálam sem rózsás a helyzet. A meleg nem az én világom. Akárhogy is nézem, nem szeretem. Lebénít teljesen, fáj az ember feje, gusztustalanul verítékben fürdik, kedvetlen mindenhez. Nem bírom az ilyen passzivítást. Na jó, nem nyavajgok. Itt volt JB nagymamája, vele mászkáltunk ide-oda. Már amennyire egy 88 éves öreg nénivel mászkálni lehet, de le a kalappal előtte mindenképpen!
Meg JB olvasta Murakami Harukitól a Világvége és a keményre főtt csodaországot, mondta, hogy még Amszterdamban véletlenül nála felejtette egyszer a hibbant Yann, aztán amikor JB éppen belemélyedt a könyv olvasásába, visszavették tőle. Úgyhogy hazajőve megvette magának és folytatta, ezután ajánlotta nekem. Yann2 elég fura szerzet, imádom őt, két éve úgy ismertem meg, úgy hogy bementünk az Occii-ba, elkezdett velem pantomimezni, egész éjszaka pantomimeztünk, egy szót sem szóltunk egymáshoz, azt sem tudtam, hogy milyen nemzetiségű. Aztán amikor hazaindultunk, jött velünk, elkezdett magyarázni franciául, olyan szépen súgdosott, hiába mondtam, hogy nem értem, de olyan nagyon beleélve magát magyarázott, mintha nagyon szépeket mondana, udvarolna és bókolna, kihasználva a francia nyelv minden fegyverét, közben meg értettem, hogy valami irdatlan nagy hülyeséget nyom, mert JB és az ollóim réme Yann majd megszakadtak a röhögéstől, de ő csak mondta a magáét kéjesen, végül ráöntöttem a fejére egy teljes üveg sört, miközben ő állt és nézett rám és magyarázott. Végül ráeszmélt, hogy ellopták a biciklijét.
Legközelebb meg akkor találkoztam vele, amikor Irina meglátogatott Amszterdamban, és nem értette, hogy mért táncolunk mi zene nélkül a Vondelparkban, utána felkapva a hátára a filmmúzeum bárjába vitt és almalevet ittunk. JB meg hűségesen hozta utánam a cipőmet. Több részletet nem árulok el, pedig volt még bőven hülyeség. Aznap este értettem meg, hogy a mobiltelefon túl van misztifikálva, mert nyugodtan lehet kibálni is, ha nem tudjuk, hogy hol a másik:) És még csak nem is szívok füvet! Na ez volt két éve. Szóval ez az emberke olvasta ezt a könyvet, JB sem tudta letenni, ezek után felkelti az ember érdeklődését! Egy molynak köszönhetően megkaptam ebookban, és két napra be is szippantott, nem láttam, nem hallotta, én a világ végén voltam. Kedvencek közé nem kerül be, de nagyon jó könyv, el kell ismerni. Szeretem, ha ennyi minden van benne és gondolkodni is kell, nem csak egy lapos szöveg egy síkon. Ha nem tudom, el sem hiszem, hogy nem most íródott!
Meg JB olvasta Murakami Harukitól a Világvége és a keményre főtt csodaországot, mondta, hogy még Amszterdamban véletlenül nála felejtette egyszer a hibbant Yann, aztán amikor JB éppen belemélyedt a könyv olvasásába, visszavették tőle. Úgyhogy hazajőve megvette magának és folytatta, ezután ajánlotta nekem. Yann2 elég fura szerzet, imádom őt, két éve úgy ismertem meg, úgy hogy bementünk az Occii-ba, elkezdett velem pantomimezni, egész éjszaka pantomimeztünk, egy szót sem szóltunk egymáshoz, azt sem tudtam, hogy milyen nemzetiségű. Aztán amikor hazaindultunk, jött velünk, elkezdett magyarázni franciául, olyan szépen súgdosott, hiába mondtam, hogy nem értem, de olyan nagyon beleélve magát magyarázott, mintha nagyon szépeket mondana, udvarolna és bókolna, kihasználva a francia nyelv minden fegyverét, közben meg értettem, hogy valami irdatlan nagy hülyeséget nyom, mert JB és az ollóim réme Yann majd megszakadtak a röhögéstől, de ő csak mondta a magáét kéjesen, végül ráöntöttem a fejére egy teljes üveg sört, miközben ő állt és nézett rám és magyarázott. Végül ráeszmélt, hogy ellopták a biciklijét.
Legközelebb meg akkor találkoztam vele, amikor Irina meglátogatott Amszterdamban, és nem értette, hogy mért táncolunk mi zene nélkül a Vondelparkban, utána felkapva a hátára a filmmúzeum bárjába vitt és almalevet ittunk. JB meg hűségesen hozta utánam a cipőmet. Több részletet nem árulok el, pedig volt még bőven hülyeség. Aznap este értettem meg, hogy a mobiltelefon túl van misztifikálva, mert nyugodtan lehet kibálni is, ha nem tudjuk, hogy hol a másik:) És még csak nem is szívok füvet! Na ez volt két éve. Szóval ez az emberke olvasta ezt a könyvet, JB sem tudta letenni, ezek után felkelti az ember érdeklődését! Egy molynak köszönhetően megkaptam ebookban, és két napra be is szippantott, nem láttam, nem hallotta, én a világ végén voltam. Kedvencek közé nem kerül be, de nagyon jó könyv, el kell ismerni. Szeretem, ha ennyi minden van benne és gondolkodni is kell, nem csak egy lapos szöveg egy síkon. Ha nem tudom, el sem hiszem, hogy nem most íródott!
Jul 13, 2010
Cím? Most nincs.
Ennyit sikerült haladnom Hollandiával.
Hímeztem a nagy VB döntő alatt is, miközben lelkesen NEM Hollandiának drukkoltam:) Persze JB szomorú volt, hogy Spanyolország nyert, neki a holland csapat a kedvence, de a foci miatt, nem azért, mert ott élt vagy valami, tisztán l'art pour l'art. Én meg nem értek a focihoz, ezért az ország miatt NEM drukkoltam nekik:) De azért az országuk térképét hímeztem. Ellentmondásos személyiség vagyok? áh, csak lusta kifejteni:) Ma végre megvan a kontúr is Utrechtnél. Na azt a részt viszont utttttálom. A határokat szemenként kontúrozom, nem 4-5 vagy ahány éppen kell, mert nagyon kacskaringós és rosszul nézne ki másképp. Az egybe képen fel sem tűnik két nap munkája, ez a kis virágházikó és mocsár a torony alatt elég macerás volt. Most jön akkor Hága és Scheveningen, az elég feltűnő lesz. Főleg hímezni, a ronda sok kontúrból álló Parlament következik! A képen egy átlagos méretű toll van, a méretek kedvéért.
Meg meghímeztem másfél kövér, fekete angyalkát az előző bejegyzésben említett táskámhoz. Azzal nem sietek, mert úgysincs varrógépem, hogy majd készre varrjam. A hímzést DMC szaténnal csinálom, és szó szerint is és átvitt értelemben is elszakadt a cérna a kb 52-es anyagon. Sokat nem haladtam, de készült egy-két mintám, amiket felpakolgatok majd a gyommentes, dumamentes másik blogra, ahol a többi minta is van. Mikor milyen kedvem van, van, amit előbb meg akarnék hímezni. Mittudomén. Nah, meleg van, nem tudok gondolkodni.
Jó dolog ez a francia, hivatalosan is olvashatok Neveletlen hercegnőt, mert felnőtt könyvekhez még nem elég jó a tudásom:) de a Neveletlen hercegnő is borzasztó lassan megy. Pedig úgy olvasnám már Anna Gavaldát! Oroszul sajnos nem jelent meg ez a könyv, pedig reméltem, hogy legalább ekönyvben megtalálom. Nehéz az élet, nehéz.
Hímeztem a nagy VB döntő alatt is, miközben lelkesen NEM Hollandiának drukkoltam:) Persze JB szomorú volt, hogy Spanyolország nyert, neki a holland csapat a kedvence, de a foci miatt, nem azért, mert ott élt vagy valami, tisztán l'art pour l'art. Én meg nem értek a focihoz, ezért az ország miatt NEM drukkoltam nekik:) De azért az országuk térképét hímeztem. Ellentmondásos személyiség vagyok? áh, csak lusta kifejteni:) Ma végre megvan a kontúr is Utrechtnél. Na azt a részt viszont utttttálom. A határokat szemenként kontúrozom, nem 4-5 vagy ahány éppen kell, mert nagyon kacskaringós és rosszul nézne ki másképp. Az egybe képen fel sem tűnik két nap munkája, ez a kis virágházikó és mocsár a torony alatt elég macerás volt. Most jön akkor Hága és Scheveningen, az elég feltűnő lesz. Főleg hímezni, a ronda sok kontúrból álló Parlament következik! A képen egy átlagos méretű toll van, a méretek kedvéért.
Meg meghímeztem másfél kövér, fekete angyalkát az előző bejegyzésben említett táskámhoz. Azzal nem sietek, mert úgysincs varrógépem, hogy majd készre varrjam. A hímzést DMC szaténnal csinálom, és szó szerint is és átvitt értelemben is elszakadt a cérna a kb 52-es anyagon. Sokat nem haladtam, de készült egy-két mintám, amiket felpakolgatok majd a gyommentes, dumamentes másik blogra, ahol a többi minta is van. Mikor milyen kedvem van, van, amit előbb meg akarnék hímezni. Mittudomén. Nah, meleg van, nem tudok gondolkodni.
Jó dolog ez a francia, hivatalosan is olvashatok Neveletlen hercegnőt, mert felnőtt könyvekhez még nem elég jó a tudásom:) de a Neveletlen hercegnő is borzasztó lassan megy. Pedig úgy olvasnám már Anna Gavaldát! Oroszul sajnos nem jelent meg ez a könyv, pedig reméltem, hogy legalább ekönyvben megtalálom. Nehéz az élet, nehéz.
Jul 6, 2010
Egy kis New Moon és magyarázat, hogyan születik egy ötlet Laucicánál
Hát most mondjátok meg, nem olyan, mint a New Moon címlapja????
Ahogy hímeztem, és egyre jobban kezdett kirajzolódni a tulipánom, úgy estem egyre jobban kétségbe. Én nem akartam "tiszteletadás a Twilightnak" képet hímezni!!! De mégis ez lesz belőle ezek szerint. Mert újat nem hímzek. Így is egy kínszenvedés volt egy megfelelő méretű és színű virágmintát találni. Először egy nőcikét akartam tervezni, aztán egy újságban megláttam egy szép matrjoskát, aminek tetszettek a színei is és a mérete is pont jó, aztán meg egy cukormázas muffin képe mozgatta meg a fantáziámat, de végül JB leszavazta mindet, és azt mondta, hogy ezúttal próbáljak meg komoly maradni, és maradjak a virágnál. Virágot tervezni viszont sehogysem sikerült, az újsággyűjteményem nincs kéznél, szóval nehéz volt rátalálni valamire, ami jó lesz. Végül a kis piros tulipán győzött, aki a fekete háttéren máshogy néz ki... na igen, mondtam már. Szóval Twilight-tulipán lett, nah. Ez van. Most már azért csak megcsinálom, amit akarok.
Mert ugye eddig azon nyavajogtam, hogy nincs ihlet. Azóta sincs, de egy régi-régi ötlet most végre megkapta az utolsó lökést, ami által végre igazi tervvé nőtte ki magát. Vissza tudom vezetni tavaly augusztusig, a gyökeréig az ötletet.
1. megvettem a legkedvencebb kézimunkaboltomban azt az anyagot, ami annyira finom és sűrű (kb 52-es, amennyire meg tudtam állapítani), hogy tudtam erre valami igazán olyat kell hímezni.
2. novemberben megcsináltam Gertrude-ot és igazán imádom ezt a táskaformát, táskacsatot, stílust, szóval gondoltam egy ilyen táska pont jó lesz ahhoz a gyönyörű anyaghoz.
3. máricusban felfrissítettem kedvenc fekete farmerom színét, és a próba kedvéért bedobtam egy darab maradék 40-es vásznat a feketes festékes vízbe. A végeredmény nagyon szép, de félre lett téve, mert hímezni rajta nem egy leányálom, fekete és nagyon apró, szóval nem hímezgetek rá csakúgy, komoly megfontolás nélkül. Nem véletlenül kérdezték a ház lakói, hogy miért a bejárati ajtó előtti lépcsőt foglaltam el az elmúlt pár napban. Mert ott árnyékos, mégis világos, ott a legkevesebb a szúnyog és nincs olyan meleg. Azt hiszem, északi fekvésű:)
4. a PIF-eknél a fehér alapon fekete hajócsipke elgondolásomnak a kivitelezett változata végleg meggyőzött arról, hogy ez az összeállítás az én igaz szerelmem (vessetek egy oldalpillantást a blogom hátterére, a fekete csipke nálam mindig fontos helyet foglal el)
5. némi előtanulmányt is végeztem egy fejemben született érdekes motívumról.
Így gyűltek lassanként a hozzávalók, de egy dolog hiányzott. Talán a zselatin, ami összefogja a tortán lévő gyümölcsöket. Nem vagyok türelmetlen fajta, hagyom érni a gondolatokat, ötleteket, csak szépen feljegyezgetem az összetevőket a füzetembe, néha elmélázgatok felettük, hátha kitalálok valamit. De most villámcsapás volt, nem szépen, komótosan kifundált végkifejlet! Megláttam ŐT.
http://www.michalnegrin.com/model-341-140901470051-DRESS_90147 Kattitsatok rá, egyszerűen mesésen szépségesen tökéletesen gyönyörűséges!!!!!
Mellé még ott van egy kendő is, aminek a felépítése, mintája pont a hiányzó láncszem az én táskatervemben! A középen virág volt az, ami hiányzott!!!! És hát nem pont tökéletes hozzá a megfestett anyagom???
azok a puttók meg olyan viccesek, hogy lehet, hogy azokat is lekoppintom aljas módon, olyan jól néznének ki a szépen hímezhető, finom anyagon! a virág körül meg hajócsipke. Nah.Ugye mekkora grandiózus terveim vannak megint? És azt nem is mondtam, hogy mi lesz az előző bejegyzésben említett kék-sárga hímzésből. Ott egy hímzésminta hiányzik, egy motívum. Na mindegy, most megyek is és elkezdem a kedvencemet: a hajócsipketervezést. Csak előbb körbe kéne szegni az anyagot, amire hímezni fogok, amiből a táska lesz. Pfuj.
Ja, és ha már ötletet lopok, akkor ahogy Dóránál láttam, felteszem magamnak ide a Hollandiám állását megdátumozva. Egy hete nem böktem bele, és olyan lassan haladok vele, hogy nem árt, ha itt van, dátummal:) Utoljára 2008 decemberének végén hímeztem, meg a múltkor ezt a részt hímeztem hozzá:
A lepedő:) csak tudnám, miért rossz dátumot írtam rá???? de rámentettem, most vagy új képet csinálok, vagy hagyom, de inkább hagyom, mert lusta vagyok, úgysem fontos annyira:)
A szép nagy állványomat ugye nélkülözöm, ezért kénytelen vagyok sima, kerek hímzőrámát használni. Nem baj, úgyis akkora saláta, hogy nem árt neki az sem. Egyébként még ha ritkán is veszem kézbe, imádom hímezni, mert a Lanarte készleteknek van valami különleges varázsuk. És mert annyira durván sok benne a fonal-csere meg egy-egy elszórt x, olyan sok a szín, hogy van hozzá külön tűkészletem, ami szintén megkönnyíti a munkát (na ez pl egy 2008 novemberi kép, az állványom előtti időszakból. Ugye mekkora fergetegeset haladtam azóta?:)
Na jó, befejezem itt a dumát, megyek vissza az ötleteimhez meg a franciához. Hahh, már elolvastam egy 7 éveseknek való könyvet egy macskáról, aki mindig döglött egereket és madarakat hord haza! Miközben itt van a kistigris, aki szintén ezt csinálja, élőben. A vidéki élet szépségei... mint ahogy valamelyik nap zuhanyozás közben egy levelibéka figyelt érdeklődve. Mennyit nevettünk, mire kitessékeltük a fürdőszobából, hárman kergettük :)) na jó, én csak tisztes távolságból drukkoltam:)
De fil en aiguille minta, 40-es vászon
Ahogy hímeztem, és egyre jobban kezdett kirajzolódni a tulipánom, úgy estem egyre jobban kétségbe. Én nem akartam "tiszteletadás a Twilightnak" képet hímezni!!! De mégis ez lesz belőle ezek szerint. Mert újat nem hímzek. Így is egy kínszenvedés volt egy megfelelő méretű és színű virágmintát találni. Először egy nőcikét akartam tervezni, aztán egy újságban megláttam egy szép matrjoskát, aminek tetszettek a színei is és a mérete is pont jó, aztán meg egy cukormázas muffin képe mozgatta meg a fantáziámat, de végül JB leszavazta mindet, és azt mondta, hogy ezúttal próbáljak meg komoly maradni, és maradjak a virágnál. Virágot tervezni viszont sehogysem sikerült, az újsággyűjteményem nincs kéznél, szóval nehéz volt rátalálni valamire, ami jó lesz. Végül a kis piros tulipán győzött, aki a fekete háttéren máshogy néz ki... na igen, mondtam már. Szóval Twilight-tulipán lett, nah. Ez van. Most már azért csak megcsinálom, amit akarok.
Mert ugye eddig azon nyavajogtam, hogy nincs ihlet. Azóta sincs, de egy régi-régi ötlet most végre megkapta az utolsó lökést, ami által végre igazi tervvé nőtte ki magát. Vissza tudom vezetni tavaly augusztusig, a gyökeréig az ötletet.
1. megvettem a legkedvencebb kézimunkaboltomban azt az anyagot, ami annyira finom és sűrű (kb 52-es, amennyire meg tudtam állapítani), hogy tudtam erre valami igazán olyat kell hímezni.
2. novemberben megcsináltam Gertrude-ot és igazán imádom ezt a táskaformát, táskacsatot, stílust, szóval gondoltam egy ilyen táska pont jó lesz ahhoz a gyönyörű anyaghoz.
3. máricusban felfrissítettem kedvenc fekete farmerom színét, és a próba kedvéért bedobtam egy darab maradék 40-es vásznat a feketes festékes vízbe. A végeredmény nagyon szép, de félre lett téve, mert hímezni rajta nem egy leányálom, fekete és nagyon apró, szóval nem hímezgetek rá csakúgy, komoly megfontolás nélkül. Nem véletlenül kérdezték a ház lakói, hogy miért a bejárati ajtó előtti lépcsőt foglaltam el az elmúlt pár napban. Mert ott árnyékos, mégis világos, ott a legkevesebb a szúnyog és nincs olyan meleg. Azt hiszem, északi fekvésű:)
4. a PIF-eknél a fehér alapon fekete hajócsipke elgondolásomnak a kivitelezett változata végleg meggyőzött arról, hogy ez az összeállítás az én igaz szerelmem (vessetek egy oldalpillantást a blogom hátterére, a fekete csipke nálam mindig fontos helyet foglal el)
5. némi előtanulmányt is végeztem egy fejemben született érdekes motívumról.
Így gyűltek lassanként a hozzávalók, de egy dolog hiányzott. Talán a zselatin, ami összefogja a tortán lévő gyümölcsöket. Nem vagyok türelmetlen fajta, hagyom érni a gondolatokat, ötleteket, csak szépen feljegyezgetem az összetevőket a füzetembe, néha elmélázgatok felettük, hátha kitalálok valamit. De most villámcsapás volt, nem szépen, komótosan kifundált végkifejlet! Megláttam ŐT.
http://www.michalnegrin.com/model-341-140901470051-DRESS_90147 Kattitsatok rá, egyszerűen mesésen szépségesen tökéletesen gyönyörűséges!!!!!
Mellé még ott van egy kendő is, aminek a felépítése, mintája pont a hiányzó láncszem az én táskatervemben! A középen virág volt az, ami hiányzott!!!! És hát nem pont tökéletes hozzá a megfestett anyagom???
azok a puttók meg olyan viccesek, hogy lehet, hogy azokat is lekoppintom aljas módon, olyan jól néznének ki a szépen hímezhető, finom anyagon! a virág körül meg hajócsipke. Nah.Ugye mekkora grandiózus terveim vannak megint? És azt nem is mondtam, hogy mi lesz az előző bejegyzésben említett kék-sárga hímzésből. Ott egy hímzésminta hiányzik, egy motívum. Na mindegy, most megyek is és elkezdem a kedvencemet: a hajócsipketervezést. Csak előbb körbe kéne szegni az anyagot, amire hímezni fogok, amiből a táska lesz. Pfuj.
Ja, és ha már ötletet lopok, akkor ahogy Dóránál láttam, felteszem magamnak ide a Hollandiám állását megdátumozva. Egy hete nem böktem bele, és olyan lassan haladok vele, hogy nem árt, ha itt van, dátummal:) Utoljára 2008 decemberének végén hímeztem, meg a múltkor ezt a részt hímeztem hozzá:
A lepedő:) csak tudnám, miért rossz dátumot írtam rá???? de rámentettem, most vagy új képet csinálok, vagy hagyom, de inkább hagyom, mert lusta vagyok, úgysem fontos annyira:)
A szép nagy állványomat ugye nélkülözöm, ezért kénytelen vagyok sima, kerek hímzőrámát használni. Nem baj, úgyis akkora saláta, hogy nem árt neki az sem. Egyébként még ha ritkán is veszem kézbe, imádom hímezni, mert a Lanarte készleteknek van valami különleges varázsuk. És mert annyira durván sok benne a fonal-csere meg egy-egy elszórt x, olyan sok a szín, hogy van hozzá külön tűkészletem, ami szintén megkönnyíti a munkát (na ez pl egy 2008 novemberi kép, az állványom előtti időszakból. Ugye mekkora fergetegeset haladtam azóta?:)
Na jó, befejezem itt a dumát, megyek vissza az ötleteimhez meg a franciához. Hahh, már elolvastam egy 7 éveseknek való könyvet egy macskáról, aki mindig döglött egereket és madarakat hord haza! Miközben itt van a kistigris, aki szintén ezt csinálja, élőben. A vidéki élet szépségei... mint ahogy valamelyik nap zuhanyozás közben egy levelibéka figyelt érdeklődve. Mennyit nevettünk, mire kitessékeltük a fürdőszobából, hárman kergettük :)) na jó, én csak tisztes távolságból drukkoltam:)
Jun 26, 2010
Életjel.
Csömöröm van. Tökéletes ötlettelenség. Csak ötletárnyékok zsonganak a fejemben, de semmi, semmi sem akar még kicsit sem körvonalazódni. A régi ötletek megvalósítására sincs fantáziám és az előző bejegyzésben említett szép könyv sem indítja be a fantáziám. Úgyhogy inkább megkezdett hímzéseket bökdösök lelkesedés nélkül. Befejeztem egy régen elkezdett kis képet (kb a házikót csináltam meg, a többi már egy éve készen van), ami egy nagy valaminek lesz a része, de hogy hogyan fogom folytatni, nem tudom, úgyhogy itt is megtorpantam. Nem látszik a képen, de a sárga néhány helyen arany Kreinikkel van kombinálva, szépen csilllog, egyébként sokkal szebbek a színek.
Amit kitaláltam a Tralala cicával, azt sem fogom most elkezdeni kézzel varrni, inkább meglátom, hogy tényleg megérkezik-e a varrógépem. És ha már a varrógépem, akkor már a bőröndöm a kincseimmel, anyagaimmal, szalagjaimmal, a nagy hímzőállványom a tojással... és...és...és...és akkor talán visszatér az alkotókedvem, és nem érezném magam úgy, mintha hiányozna a fél karom. Így is a nyelvtudás hiánya elég rendesen hiányérzetet kelt. És a macskáimról nem is beszélek.
Szerdán bementünk Nizzába, előre felfegyverkeztem a neten található kézimunkaboltok címeivel ezúttal. Cannes-t már végigjártam. Hát, elég lehangoló volt a választék:(( És a net szerint legizgalmasabbnak tűnő bolt (Mille Points) ráadásul csődbe ment, még láttuk a feliratot, de már bezárt. Még jó, hogy egy életre elég hímeznivalóm van, de mégis, mi van, ha pont egy izére vagy bigyóra lesz szükségem hirtelen?? Szürke anyagra vagy barnára? Fővárosi lány vagyok én, ahhoz vagyok szokva, hogy megvannak a beszerzőhelyeim. Új élet, új kihívások. Micsoda problémák...:))
Most viszont csinálnom kell valamit "megrendelésre". Amióta csináltam egy olyat JB-nek, azóta minden barátja kér, hogy csináljak nekik is. Talán ebből kéne megélnem?
De fil en aiguille minta
Raktam pár keresztet a Hollandiámba is , közben a tojásomat hiányolom, ami otthon maradt, de tudom, ha itt lenne, akkor meg nem csinálnám, hehe:) és amióta valami halvány reménysugár áttörte a sötétséget, hogy esetleg talán két hét múlva a varrógépem a kezemben lehet, azóta még kevésbé vagyok kreatív, csak várom, mint egy megváltót. Amikor a bátyám megcsillantotta a reményt, hogy nyaralásuk során talán erre is járhatnak kocsival, és találkozhatunk, aznap este annyira tele volt a fejem a varrógépemmel, hogy fordítva vettem föl a pizsit is. Borzalmas. A franciatudásom meg a béka feneke alatt, totál reménytelen. Valamivel többet értek már, de ááááááááh még ha véletlenül meg is szólalok, úgysem érti senki. Nem kicsit veszi el a kedvemet a beszédtől! Pár napja a tévében néztem kicsit azt a régi, francia sorozatot, az Első csókot, hűű, de rég volt az a sorozat is, milyen aranyos, milyen szánalmas!:))) Amit kitaláltam a Tralala cicával, azt sem fogom most elkezdeni kézzel varrni, inkább meglátom, hogy tényleg megérkezik-e a varrógépem. És ha már a varrógépem, akkor már a bőröndöm a kincseimmel, anyagaimmal, szalagjaimmal, a nagy hímzőállványom a tojással... és...és...és...és akkor talán visszatér az alkotókedvem, és nem érezném magam úgy, mintha hiányozna a fél karom. Így is a nyelvtudás hiánya elég rendesen hiányérzetet kelt. És a macskáimról nem is beszélek.
Szerdán bementünk Nizzába, előre felfegyverkeztem a neten található kézimunkaboltok címeivel ezúttal. Cannes-t már végigjártam. Hát, elég lehangoló volt a választék:(( És a net szerint legizgalmasabbnak tűnő bolt (Mille Points) ráadásul csődbe ment, még láttuk a feliratot, de már bezárt. Még jó, hogy egy életre elég hímeznivalóm van, de mégis, mi van, ha pont egy izére vagy bigyóra lesz szükségem hirtelen?? Szürke anyagra vagy barnára? Fővárosi lány vagyok én, ahhoz vagyok szokva, hogy megvannak a beszerzőhelyeim. Új élet, új kihívások. Micsoda problémák...:))
Most viszont csinálnom kell valamit "megrendelésre". Amióta csináltam egy olyat JB-nek, azóta minden barátja kér, hogy csináljak nekik is. Talán ebből kéne megélnem?
Jun 19, 2010
Mesélj!
Gyakran hallom (inkább olvasom) mostanában ezt a szót. Hát mit meséljek? Nincs semmi. Nálam? Soha. De csak van valami, mégiscsak ott vagy, meg minden! Ja, nincs semmi. Három napig nem volt internet, felmentést kaptam. Azalatt megjavítottam az órám hajócsipke-szíját, ami elszakadt. Jó lusta módon, csak a szétszakadt részt pótoltam, azért nem csináltam újra. A hajócsipke jó, mert közben tudok olvasni, franciát tanulni (tanulni? áh, majomkodni. reménytelen ez a nyelv). Meg rajzoltam egy bonyolultabb mintát, és meg is csináltam, ha már úgy alakult. A végeredmény a gyommentes blogon, a művelet (tervezés, rajzolgatás, hogyan is csináljam) pedig a képen:
Kipakolom a kisbigyós dobozt, meg mindent, ami ihletet ad nekem a hajócsipkéhez. Apropó, kisbigyós. Tegnap elmentünk Victorral* tévét venni, mialatt a fiúk a tévéket nézték, én a Cultura nevű hiper-szupermárketet térképeztem fel. Kultúra hipermarket, értitek (...). Volt ott minden kultúrából egy kicsi: könyvek (ó, bár tudnék olyan szinten franciául, hogy tudjak olvasni!**) dvd-filmek, lejátszók, gyöngyök, fonalak(DMC-paletta), újságok, festőkészletek. Mindenből egy kicsi, de nem bő lére eresztve. Végül vettem két kis bigyókát, amiket a hajócsipkéimre aggatok, még nem tudom mi lesz velük, de mindig jó elnézni őket. És vettem még egy dolgot. Hát nem akartam, de meggyőztem magam, hogy a névnapomra meglephetem magam vele. Azóta ki vagyok borulva, mert az egészet meg akarom hímezni, MOST.
Életemben nem találkoztam még olyan keresztszemes hímzésmintagyűjteménnyel, amiből minden egyes oldalt úgy, ahogy van, meg akartam hímezni. Hát most megkaptam. Belebetegedtem ebbe a könyvbe, mintha nekem írták volna: divat, nénik, cipők, kalapok, parfümös üvegcsék, esernyők, legyezők... minden, ami elindít egy Laucicát a fonalai felé. Igen, TESSÉK sajnálni:) Lelki trauma ért. 50 oldalnyi rózsaszínű csipkés minta, hát normális ez? (lenne szkennerem, megosztanám veletek). Ebben a blogban van rá utalás, elolvastam a bejegyzést, büszke voltam magamra, hogy értettem, de nem volt egészen világos, aztán rákérdeztem, de sajnos még JB sem értette egészen pontosan, hogy az a Veronique, aki Rose, és a blogban utalnak rá, tényleg az a Veronique-e, aki ezt a könyvet írta (örültem, hogy a hiba nem bennem van:)). De minden esetre érdemes megnézni ennek-annak a Veronique/Rose-nak a blogját, gyönyörű!
http://rosevictorien.canalblog.com/
Névnapom alkalmából megérkezett a jogosíványom is, amit anyukámék utánamküldtek postán. Tegnap először vezettem. Legalább 500 métert, utána félreálltam egy kapubejáróba és átadtam JB-nek a kormányt. Kérem szépen, én Pesten tanultam, Pest pedig lapos. Hullámvasutat vezetni senki nem tanított, én meg nem voltam felkészülve rá, úgy értem hiába ez volt az első, ami feltűnt itt, a szűk utakon kívül, de az nem fordult meg a fejemben, hogy valahogy lelkileg rá kéne készülni. A másik, hogy kétszer láttam életemben körforgalmat, amikor a Duna Plazától a dunakeszi Auchanig mentünk országúti vezetés címszóval. Namármost itt minden sarkon körforgalom van. És ha a csávó a belső sávban kering békésen, nem jelzi, hogy ki akar menni, akkor én miért ne menjek be a külső sávba, ha úgyis a következőnél kimegyek? Na hát erre megkaptam a magamét, hogy nem adtam meg az elsőbbséget, és a csávó meg ki akart menni. Ja, hát index itt nem szokás, találjam ki, hogy ő ki akart volna menni, majdnem balesetet okoztam, az egyetlen szerencsém, hogy itt senki sem tud vezetni, és a legtöbb nem helyi autó szerencsétlenkedik, ezért a helyiek jól tudnak balesetet elkerülni (én meg helyi rendszámú autóval voltam, de mégiscsak lányból vagyok, és színtiszta pánik villogott neonszínekben a fejemen). Nem értem én ezt a körforgalmat, nem értem, pedig már tízszer elmagyarázta JB. Nem baj, majd legközelebb csak üres úton megyek be, felőlem utálhat mindenki, aki mögöttem van. A lejtőn a 70-es táblánál mentem 50-et, mögöttem négy-öt autó anyázott, én meg a pelusomat töltögettem szorgosan. Úgyhogy visszaadtam a kormányt szépen. Holnap vasárnap, csak találunk pár kihaltabb utat, ahol kipróbálhatom nyugodtabban a dolgot. Na mindegy.
Mi lenne még, mi lenne, mit meséljek? Nincs semmi, na.
* JB egyik öccse, kettő van neki, anyukájuk igazi fiastyúk
** Raphaelnek -JB másik öccse- a minap csomagja érkezett: a teljes Romain Gary életmű. Raphael nem itt lakik, ezért azóta is kerülgetem azt a csomagot, nézem, tapizom, próbálok valamit megérteni belőle. Viszont alkut kötöttem magammal, hogy miután elolvastam azt a viccgyűjteményt franciául, és három képregényt, utána megveszem azt az Anna Gavaldát, amiről otthon pont lemaradtam, mert nem tudtam, hogy megjelent, és brühühü, és kiszótárazom. Ha nem láttátok Mónikánál, akkor én is felhívom rá a figyelmet, Anna Gavaldából sosem elég:
Kipakolom a kisbigyós dobozt, meg mindent, ami ihletet ad nekem a hajócsipkéhez. Apropó, kisbigyós. Tegnap elmentünk Victorral* tévét venni, mialatt a fiúk a tévéket nézték, én a Cultura nevű hiper-szupermárketet térképeztem fel. Kultúra hipermarket, értitek (...). Volt ott minden kultúrából egy kicsi: könyvek (ó, bár tudnék olyan szinten franciául, hogy tudjak olvasni!**) dvd-filmek, lejátszók, gyöngyök, fonalak(DMC-paletta), újságok, festőkészletek. Mindenből egy kicsi, de nem bő lére eresztve. Végül vettem két kis bigyókát, amiket a hajócsipkéimre aggatok, még nem tudom mi lesz velük, de mindig jó elnézni őket. És vettem még egy dolgot. Hát nem akartam, de meggyőztem magam, hogy a névnapomra meglephetem magam vele. Azóta ki vagyok borulva, mert az egészet meg akarom hímezni, MOST.
Életemben nem találkoztam még olyan keresztszemes hímzésmintagyűjteménnyel, amiből minden egyes oldalt úgy, ahogy van, meg akartam hímezni. Hát most megkaptam. Belebetegedtem ebbe a könyvbe, mintha nekem írták volna: divat, nénik, cipők, kalapok, parfümös üvegcsék, esernyők, legyezők... minden, ami elindít egy Laucicát a fonalai felé. Igen, TESSÉK sajnálni:) Lelki trauma ért. 50 oldalnyi rózsaszínű csipkés minta, hát normális ez? (lenne szkennerem, megosztanám veletek). Ebben a blogban van rá utalás, elolvastam a bejegyzést, büszke voltam magamra, hogy értettem, de nem volt egészen világos, aztán rákérdeztem, de sajnos még JB sem értette egészen pontosan, hogy az a Veronique, aki Rose, és a blogban utalnak rá, tényleg az a Veronique-e, aki ezt a könyvet írta (örültem, hogy a hiba nem bennem van:)). De minden esetre érdemes megnézni ennek-annak a Veronique/Rose-nak a blogját, gyönyörű!
http://rosevictorien.canalblog.com/
Névnapom alkalmából megérkezett a jogosíványom is, amit anyukámék utánamküldtek postán. Tegnap először vezettem. Legalább 500 métert, utána félreálltam egy kapubejáróba és átadtam JB-nek a kormányt. Kérem szépen, én Pesten tanultam, Pest pedig lapos. Hullámvasutat vezetni senki nem tanított, én meg nem voltam felkészülve rá, úgy értem hiába ez volt az első, ami feltűnt itt, a szűk utakon kívül, de az nem fordult meg a fejemben, hogy valahogy lelkileg rá kéne készülni. A másik, hogy kétszer láttam életemben körforgalmat, amikor a Duna Plazától a dunakeszi Auchanig mentünk országúti vezetés címszóval. Namármost itt minden sarkon körforgalom van. És ha a csávó a belső sávban kering békésen, nem jelzi, hogy ki akar menni, akkor én miért ne menjek be a külső sávba, ha úgyis a következőnél kimegyek? Na hát erre megkaptam a magamét, hogy nem adtam meg az elsőbbséget, és a csávó meg ki akart menni. Ja, hát index itt nem szokás, találjam ki, hogy ő ki akart volna menni, majdnem balesetet okoztam, az egyetlen szerencsém, hogy itt senki sem tud vezetni, és a legtöbb nem helyi autó szerencsétlenkedik, ezért a helyiek jól tudnak balesetet elkerülni (én meg helyi rendszámú autóval voltam, de mégiscsak lányból vagyok, és színtiszta pánik villogott neonszínekben a fejemen). Nem értem én ezt a körforgalmat, nem értem, pedig már tízszer elmagyarázta JB. Nem baj, majd legközelebb csak üres úton megyek be, felőlem utálhat mindenki, aki mögöttem van. A lejtőn a 70-es táblánál mentem 50-et, mögöttem négy-öt autó anyázott, én meg a pelusomat töltögettem szorgosan. Úgyhogy visszaadtam a kormányt szépen. Holnap vasárnap, csak találunk pár kihaltabb utat, ahol kipróbálhatom nyugodtabban a dolgot. Na mindegy.
Mi lenne még, mi lenne, mit meséljek? Nincs semmi, na.
* JB egyik öccse, kettő van neki, anyukájuk igazi fiastyúk
** Raphaelnek -JB másik öccse- a minap csomagja érkezett: a teljes Romain Gary életmű. Raphael nem itt lakik, ezért azóta is kerülgetem azt a csomagot, nézem, tapizom, próbálok valamit megérteni belőle. Viszont alkut kötöttem magammal, hogy miután elolvastam azt a viccgyűjteményt franciául, és három képregényt, utána megveszem azt az Anna Gavaldát, amiről otthon pont lemaradtam, mert nem tudtam, hogy megjelent, és brühühü, és kiszótárazom. Ha nem láttátok Mónikánál, akkor én is felhívom rá a figyelmet, Anna Gavaldából sosem elég:
Jun 12, 2010
Foci
Tulajdonképpen szeretem a focit. Úgysem nézem a tévét soha, és mindig nehéz kiválasztani, mit nézzünk. A focival nincs gond. Nem gusztustalan, nem durva, nem idegesítő. Jó háttérzaj a hímzéshez:) A focivébé kész felüdülés nekem, senki nem nyaggat, mit nézzünk, csak sűrű bocsánatkérésk között mondja, hogy ez most fontos. Tegnap bementünk a városba este meccset nézni, Sylvain ma reggel utazott haza (amszterdami volt lakótársam, JB legjobb barátja, rajta keresztül ismertem meg JB-t), JB szerint jó lenne már a jogsimat kézhez kapnom, hogy sörözhessen rendesen meccsnézés közben. Hehe:) Ma reggel meg elkísértem a fiúkat a szokásos szombati focira. Ez mekkora öröm! Életem első "fastfood" mintáját hímzem (engem ezek a tralalák és ladadák és ccn-ek meg anyámtyúkják kicsit a mekdonálc-kajára emlékeztetnek), és most mivel valami TELJESEN másra vágytam, mint amit eddig csináltam, de nem működik az agyam kreatív irányba, előkaptam a zsebemben már régen lapuló ötletet: egy tralala cicát fogok hímezni! Használni akartam a rózsaszínű maradék selyemfonalamat. Jó kis minta, nem kell odafigyelni, lehet közben franciát is tanulni vagy akármi. Nagyjából tudom, mit kezdek vele majd, a Dórától kapott rózsaszínű Tildás anyaggal akarom kombinálni, annyak gyönyörű a színe, nagyon illik ehhez az anyaghoz és fonalhoz, csak az a gond, hogy nincs varrógépem, kénytelen leszek kézzel varrni. Vááááááááááááááááá. De még messze van, még pár meccset biztos megnézek, mire arra kerül a sor:))
Szombat délelőtti idill:
Felirat a kis francia falucska focipályájának csapján. Ilona a rosszlány, ej, ej.
Kint meleg van, most nem dugom ki az orrom, ihletődöm inkább a neten:) Meg próbálok kézimunkaboltok címei után kutatni a neten, jó lenne valami szép fonal, valami szép bolt, valami szép akármi, ami megihlet végre. Óóóóóóóóóóóóóóóóó... eddig csak három boltot találtam, de mind elég gyengécske volt. Az igazi még várat magára.
Szombat délelőtti idill:
Felirat a kis francia falucska focipályájának csapján. Ilona a rosszlány, ej, ej.
Kint meleg van, most nem dugom ki az orrom, ihletődöm inkább a neten:) Meg próbálok kézimunkaboltok címei után kutatni a neten, jó lenne valami szép fonal, valami szép bolt, valami szép akármi, ami megihlet végre. Óóóóóóóóóóóóóóóóó... eddig csak három boltot találtam, de mind elég gyengécske volt. Az igazi még várat magára.
Jun 10, 2010
Némi változás
Miután tényleg túl sokat beszélek ebben a blogban, kezdett zavarni, hogy ez jön elő elsőnek mindenütt, és miután kitaláltam, hogyan oldjam mega nélkül, hogy mindenkit megkérnék, a másikat linkelje, inkább felcseréltem a linkeket, így most már végleg elpakoltam egy kevésbé látható helyre, és ha valaki blogról blogra nézelődik, akkor inkább az bukkanjon fel elsőnek, ne a sok dumám!:)
Jun 9, 2010
PIF, harmadik (utolsó) felvonás:)
Megérkezett a harmadik ajándék is!:)) Jól teljesített a posta! (ma érkezett meg az a képeslap, amit JB két hete adott fel Budapesten és a múltkor is két hétig ment egy vacak levél Olaszországba, ezek után igazán meglepő, hogy ilyen hamar megjöttek a csomagok!). Na, lényeg a lényeg, hogy minden a helyén van már!:) Krisztinek dobozka készült, ez az ötlet akkor született, amikor olvastam nála, hogy szereti a Váratlan utazást, és ugye én is imádom, egyik kedvenc részem (azokon kívül, amik Felicityről szólnak) az Arabella King kék ládája. Na a ládika nem lett kék, és szerencsére molyrágta esküvőiruha sem fér bele, de az ötlet csírája valahol innen indult. Ládikát még sosem csináltam, ezért még külön kihívás is volt, meg kitalálni rá a mintát, meg minden. De valamennyire megnyugodtam, amikor megláttam a blogjának az új ruháját, mert kicsit hasonlít az ajándékra, amiről nem is tudott:))
No, és akkor ezzel le is van zárva a PIF-széria! Most aztán nem csinálok semmit, az is zavar, hogy nincs a kezem ügyében a varrógépem, a szalagjaim, az anyagaim, a bolondgomba macskám, aki néha elvisz ezt-azt. Majd lassan mindez csatlakozik hozzám. Azért a 20 kilós bőröndben legalább 4 kiló volt a hímzésfelszerelés, a fonalaim és a kedvenc hímezhető anyagaim itt vannak, plusz egy-két készlet is. De semmi ötlet, teljesen üresnek érzem magam, abba a három PIF-be tényleg beleadtam mindent, pont, ahogy még otthon is gondoltam, hogy nem a környezetváltozás, hanem a nagyobb munka utáni üresség, ami majd szüneteltet. Jaj, egyébként ami a legeslegjobb Franciaországban, hogy még az angoloknál is több különböző hímzősújságuk van! Bemész a boltba és fél órára ottragadsz, mire kiválasztod, ebben a hónapban melyiket vidd haza! És örömmel konstatáltam, hogy az én legeslegeslegeslegkedvencebb újságom, a De fil en aiguille újjáéledt, nem ugyanazon a néven, semmi sem utal rá, hogy ez az, de a felépítése, a fényképek, a stílus, a színvilág, minden egy az egyben ugyanaz! A címe a semmitmondó Création Point de Croix. A második számot csíptem el. Fura is meg nem is, hogy minden oldalon, ahol mintát publikálnak, az alján ott van, hogy jogvédett, és tilos másolni, terjeszteni, szkennelni. Végülis ha nem lettek volna olyan emberek, akik a DFEA-t szkennelik, akkor sokan kimaradtak volna a csodából. És most utánanéztem, hogy belinkeljem az új újságot ide, honlap (még?) nincs, de szkennelt változatot már bőven kiad a kereső. Hm-hmmm.
Ma a délelőtti ügyintézés után csak Auchanban voltunk, mert nagyon kellett az én megszokott samponom, aztán a délutánt a teraszon ütöttem el, JB vírustámadás után teljesen halott laptopját kellett visszavarázsolni az életbe. Na, miután annyira azért nem vagyok expert, hogy manuálisan ki tudjam túrni a hibás fájlokat, mert a gép már safe mode-ban sem bootolt, ezért csak lementettük a fontos adatokat, leformattáltam, friss, tiszta vistát kapott, aztán jött a legjobb, hogy a wireless nic egyszerűen megszűnt létezni, mintha ott sem lett volna. Na ezzel eljátszottam még plusz egy órát, de csak sikerült, mert én addig nem tágítok, amíg meg nem csinálom azt, amit akarok. Ez nálam betegség. Csak evésben van gyenge akaraterőm, de nagyon, jó ég, úgy kell visszafognom magam, hogy ne egyek annyit! Este vacsit csináltunk, mert jógyerekek vagyunk, aztán azóta meg próbálom kitalálni, hogy mi legyen az új hímzős projekt, de mondom, totál üresség. Na nem baj, most úgyis másra kell koncentrálni:)
JB laptopjának szorongatása közben ez a kép készült, ha már márciusban volt nárcisz, most egyértelműen a pipacs van műsoron:)
És még mindig nem tudom, milyen képeket rakjak fel! Ez itt Vieux Nice, a régi városrész. Picike utcácskák, nagyon szép!
Mont Boron, ahol a nagyon gazdagok laknak (a lerombolt várból fényképezve)
A kikötő (szerintem ez a legszebb), ugyanonnan fényképezve, csak kicsit balra:
Ez pedig Cannes-ban készült:
Nyaralásszervzőknek pedig megsúgom, hogy az Austrian Airlanes-nak most nagyon nagy akciói vannak, Bécsből Nizzába (Rómába, és még rengeteg úticél van) oda-vissza akár 68 euróért is lehet jegyet venni (én is ilyen olcsóval jöttem), a bécsi reptérre két menetrend szerinti busz is megy Budapestről (átlag 2000 ft egy irányba, 2 és fél óra menetidővel), és a booking.com oldalnak köszönhetően is nagyon olcsón lehet szállást foglalni (a bookingot ismerem, mint a rossz pénzt, megbízhatóak!:) Amszterdamban van a központjuk és a nemzetközi supportjuk:))). Egy kis időt kell rászánni a böngészésre és szervezésre, előre tervezni, kell hozzá egy bankkártya, hogy interneten lehessen fizetni, és akkor mérföldekkel olcsóbban meg lehet úszni bármilyen nyaralást, mintha utazási iroda szervezné. Odafigyelés, szerencse, ha jól csinálja az ember, két személyre kb 120 ezer forint repülő+szállás kb egy hét bárhol, akár Nizzában is. Összehasonlítva az utazási irodák ajánlataival, határozottan megéri, ha valaki utazni akar valahova, bármikor, az ilyen szervezés a legolcsóbb megoldás- persze a hátizsákolást leszámítva, de én most a "kényelmes" utazásról beszélek (egyébként a Malévnak is vannak elég jó akciói egyébként, érdemes őket is figyelni). Leírtam, hátha valakinek segítek vele!
No, és akkor ezzel le is van zárva a PIF-széria! Most aztán nem csinálok semmit, az is zavar, hogy nincs a kezem ügyében a varrógépem, a szalagjaim, az anyagaim, a bolondgomba macskám, aki néha elvisz ezt-azt. Majd lassan mindez csatlakozik hozzám. Azért a 20 kilós bőröndben legalább 4 kiló volt a hímzésfelszerelés, a fonalaim és a kedvenc hímezhető anyagaim itt vannak, plusz egy-két készlet is. De semmi ötlet, teljesen üresnek érzem magam, abba a három PIF-be tényleg beleadtam mindent, pont, ahogy még otthon is gondoltam, hogy nem a környezetváltozás, hanem a nagyobb munka utáni üresség, ami majd szüneteltet. Jaj, egyébként ami a legeslegjobb Franciaországban, hogy még az angoloknál is több különböző hímzősújságuk van! Bemész a boltba és fél órára ottragadsz, mire kiválasztod, ebben a hónapban melyiket vidd haza! És örömmel konstatáltam, hogy az én legeslegeslegeslegkedvencebb újságom, a De fil en aiguille újjáéledt, nem ugyanazon a néven, semmi sem utal rá, hogy ez az, de a felépítése, a fényképek, a stílus, a színvilág, minden egy az egyben ugyanaz! A címe a semmitmondó Création Point de Croix. A második számot csíptem el. Fura is meg nem is, hogy minden oldalon, ahol mintát publikálnak, az alján ott van, hogy jogvédett, és tilos másolni, terjeszteni, szkennelni. Végülis ha nem lettek volna olyan emberek, akik a DFEA-t szkennelik, akkor sokan kimaradtak volna a csodából. És most utánanéztem, hogy belinkeljem az új újságot ide, honlap (még?) nincs, de szkennelt változatot már bőven kiad a kereső. Hm-hmmm.
Ma a délelőtti ügyintézés után csak Auchanban voltunk, mert nagyon kellett az én megszokott samponom, aztán a délutánt a teraszon ütöttem el, JB vírustámadás után teljesen halott laptopját kellett visszavarázsolni az életbe. Na, miután annyira azért nem vagyok expert, hogy manuálisan ki tudjam túrni a hibás fájlokat, mert a gép már safe mode-ban sem bootolt, ezért csak lementettük a fontos adatokat, leformattáltam, friss, tiszta vistát kapott, aztán jött a legjobb, hogy a wireless nic egyszerűen megszűnt létezni, mintha ott sem lett volna. Na ezzel eljátszottam még plusz egy órát, de csak sikerült, mert én addig nem tágítok, amíg meg nem csinálom azt, amit akarok. Ez nálam betegség. Csak evésben van gyenge akaraterőm, de nagyon, jó ég, úgy kell visszafognom magam, hogy ne egyek annyit! Este vacsit csináltunk, mert jógyerekek vagyunk, aztán azóta meg próbálom kitalálni, hogy mi legyen az új hímzős projekt, de mondom, totál üresség. Na nem baj, most úgyis másra kell koncentrálni:)
JB laptopjának szorongatása közben ez a kép készült, ha már márciusban volt nárcisz, most egyértelműen a pipacs van műsoron:)
És még mindig nem tudom, milyen képeket rakjak fel! Ez itt Vieux Nice, a régi városrész. Picike utcácskák, nagyon szép!
Mont Boron, ahol a nagyon gazdagok laknak (a lerombolt várból fényképezve)
A kikötő (szerintem ez a legszebb), ugyanonnan fényképezve, csak kicsit balra:
Ez pedig Cannes-ban készült:
Nyaralásszervzőknek pedig megsúgom, hogy az Austrian Airlanes-nak most nagyon nagy akciói vannak, Bécsből Nizzába (Rómába, és még rengeteg úticél van) oda-vissza akár 68 euróért is lehet jegyet venni (én is ilyen olcsóval jöttem), a bécsi reptérre két menetrend szerinti busz is megy Budapestről (átlag 2000 ft egy irányba, 2 és fél óra menetidővel), és a booking.com oldalnak köszönhetően is nagyon olcsón lehet szállást foglalni (a bookingot ismerem, mint a rossz pénzt, megbízhatóak!:) Amszterdamban van a központjuk és a nemzetközi supportjuk:))). Egy kis időt kell rászánni a böngészésre és szervezésre, előre tervezni, kell hozzá egy bankkártya, hogy interneten lehessen fizetni, és akkor mérföldekkel olcsóbban meg lehet úszni bármilyen nyaralást, mintha utazási iroda szervezné. Odafigyelés, szerencse, ha jól csinálja az ember, két személyre kb 120 ezer forint repülő+szállás kb egy hét bárhol, akár Nizzában is. Összehasonlítva az utazási irodák ajánlataival, határozottan megéri, ha valaki utazni akar valahova, bármikor, az ilyen szervezés a legolcsóbb megoldás- persze a hátizsákolást leszámítva, de én most a "kényelmes" utazásról beszélek (egyébként a Malévnak is vannak elég jó akciói egyébként, érdemes őket is figyelni). Leírtam, hátha valakinek segítek vele!
Jun 8, 2010
PIF, Második felvonás
Ma kaptam egy gyönyörű levelet Mónikától, annyira vigyorogtam, miközben olvastam:)) Kézzel írt levél, beszkennelve:))) Meg olyan aranyosakat írt!:) Egyébként amiatt az ajándék miatt aggódtam talán a legjobban, mert az én két főtanácsadóm (anyukám és JB) között volt némi nézeteltérés az ajándékokat illetően, és míg JB legnagyobb kedvence Judit ajándéka volt, addig anyukámnak az annyira nem tetszett, mert a madárkák túlságosan beleolvadnak az anyagba (pedig direkt választottam úgy, hogy ne kiabáljon a madárbanda:)), viszont a Fleur Bleue-t kifejezetten nem szerette JB a színei miatt, meg a ferde Eiffel-torony miatt, nekem meg az volt a kedvencem egyértelműen a ferde Eiffel-torony miatt, meg a vidám színei miatt, mert valami nagyon vidámat akartam, és anyukám is egyetértett, hogy vidámra kerekedett:)) És ahogy Mónikának is megírtam, nekem nagyon kényelmes az a kapcsos megoldása a füzetnek, mert lehet szabadon szétszedni, variálni, toldani-foldani, (rendetlennek lenni) és még puha is:) A harmadik ajándék még várat magára, talán az képezte legkevésbé vita tárgyát, nem is volt valamiért szó róla a főtanácsadóknál, csak konstatálták, hogy szép. Meglátjuk, ti mit szóltok hozzá. Tehát itt a második PIF:
És a bizonyíték, hogy tényleg tudok én mosolyogni, mert ugye mindig savanyú képeket rakok fel magamról:) igazából nagyon nem szeretem magam ezen a képen, jó ferdén állok, a sapkám árnyéka nagyon nem szerencsés a fejemnek, de azért megosztom, mert tényleg ritka, hogy ennyire virulok egy fényképen (a valóságban nem ennyire ritka:)), de a fagyitól egyszerűen muszáj volt, még azt is megbocsátottam, hogy JB lefényképezett (egyébként a leggyakoribb mosoly nálam-amikor valahova felfele bámulok, csomó ilyen spontán kép van, most csak ennyit találtam:))
A Fenocchio fagyizóban legalább 50 fajta fagyi kapható, de valószínüleg több, győzzön az ember választani! Két gombócot ettem: jázminfagyi és pipacsfagyi. A jázminnak örültem, mert pár napja anyukám virágzó jázminján fényképeztem a frivolité-szivecskéket (a képeket végül nem raktam fel, mert rájöttem, hogy nem látszik a virágoktól a zsákocska, de most belecsempésztem a fölső kollázsba), és a virágnak olyan illata van, és olyan szép fehér, hogy legszívesebben beleharaptam volna. Ezek után muszáj volt megkóstolni a jázminfagyit! Aztán meg a múltkor anyukámmal séta közben láttunk egy csigát, aki hatalmas étvággyal csámcsogott egy pipacsot. Nagy, kövér éticsiga, falja a pipacsot, annyira sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép! Ezek után muszáj volt megkóstolni a pipacsfagyit, hogy tudjam, milyen csigának lenni! Na ugye, hogy tudok én vigyorogni is?:) És legalább ekkora volt, amikor Mónika levelét is olvastam (nem tudtam, hogy ilyenkor csomót lehet kötni az ember fejére:)) De egyébként azért bevallom férfiasan, amikor másodszorra a fagyizó felé jártunk, bevállalósnak éreztem magam, és megkóstoltam a paradicsom-bazsalikom ízű fagyit (sokat hezitáltam, hogy talán az olajbogyót vagy a sört kéne kipróbálni, talán a rebarbarát), de a kukában végezte szegény, mert olyan volt, mintha hideg ketchupot nyalogattam volna.
Beszámolót írjak? Nem tudom mit, annyi a benyomás, annyira más minden! Számomra már kegyetlen meleg van, mindenki szerint még közel sincs olyan idő, amilyennek lennie kell. Én minden esetre már csak sapkában járok, mert felforr hamar a fejem. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg a hideget nagyon jól tűröm, a meleget az átlagnál rosszabbul bírom. Nem is fontos ez:) Sikeresen elfelejtettem mindent, amit a nyelvtanfolyamon tanultam, bár lehet, hogy nem elfelejtettem, csak az emberek kiejtése olyan... más:)) Próbálom összekapni magam, majd hamarosan abba kell hagynom a "nyaralást" és kezdeni magammal valamit, ha már idejöttem "élni". Tényleg sokat affektálnak a franciák. Olyan nagyon előadják azt, amit mondanak, olyan pofákat vágnak hozzá, csücsörítenek, meg minden, amit az ember elvárna tőlük. Olálá... bár ez már Amszterdamban rámragadt, igyekszem elnyomni :)
Tegnap délután bementünk a városba (egy idilli kis faluban van JB szüleinek a háza), a városba csak fizetős autópályán lehet bejutni (2,80€ egy út...), vagy a hegyek között a szerpentineken, ami jóval hosszabb, de szebb is. De olyan hegyek vannak, olyan utak! A házból is már csak kézifékes indulással lehet kijutni, és Nizzában is minden piroson gyakorolhatod a kézifékes indulást. Amit nem tesznek, hanem elegánsan hátragurulnak, amikor zöldre vált a lámpa. Hm-hmmm... Az utak sokkolóan szűkek, még a városban is, és én még Budapestet tartottam a legrosszabbnak szűk sávok tekintetében! A jogosítványomat egyébként még nem postázták ki (elvileg majd a szülei utánamküldik, ha megérkezik), de kétlem, hogy én itt bele merek majd ülni a sofőrülésbe, amikor az anyósülést is végigsikoltozom. Ma voltunk Cannes-ban, és eddig nem hittem el JB-nek, amikor mondta, de tényleg nincs ott semmi. Szállodák, boltok, tengerpart. A tengerben helyiek egyáltalán nem fürdenek, a turisták nem tudják, hogy mennyire mocskos (mondjuk amikor én ránéztem a vízre, megértettem, hogy miért is hívják Azúr-partnak ezt a szakaszt, de inkább nem ellenkezem a helyiekkel, elhiszem, hogy jobb nem fürdeni benne a városok környékén). A sokcsillagos tengerparti szálloda privát strandján heverő párocska a Drágaságom filmet juttatta az eszembe: őszhajú, ősz szakállú csokibarnára sült jólszituált emberke, mellette egy fiatal csinibaba a kiskutyájával. Én naív meg még azt hittem,hogy túloztak a filmben, hogy viccesebb legyen! Ami fontos még, hogy láttam a Chanel rózsaültetvényét (helyi idegenvezetőm van, nem publikus, hogy hol találhatóak:), de titokban elárulom azért, egy Pégomas nevű falúcska határában), de sajnos pont a hétvégén szüretelték le, ezért csak egy-két rózsa árválkodott a bokrokon, JB apukája mondta, hogy a múlt héten még ott voltak, és olyan erős illat volt! A Chanel azon kevés (mindössze 3) nagy cégek egyike, aki még igazi virágot használ a parfümjeihez. De valójában Grasse a francia parfümgyártás bölcsője, nem csoda, annyi itt a virág! Majd rakok fel képeket, most már aludni kell, nincs türelmem válogatni:)
És a bizonyíték, hogy tényleg tudok én mosolyogni, mert ugye mindig savanyú képeket rakok fel magamról:) igazából nagyon nem szeretem magam ezen a képen, jó ferdén állok, a sapkám árnyéka nagyon nem szerencsés a fejemnek, de azért megosztom, mert tényleg ritka, hogy ennyire virulok egy fényképen (a valóságban nem ennyire ritka:)), de a fagyitól egyszerűen muszáj volt, még azt is megbocsátottam, hogy JB lefényképezett (egyébként a leggyakoribb mosoly nálam-amikor valahova felfele bámulok, csomó ilyen spontán kép van, most csak ennyit találtam:))
A Fenocchio fagyizóban legalább 50 fajta fagyi kapható, de valószínüleg több, győzzön az ember választani! Két gombócot ettem: jázminfagyi és pipacsfagyi. A jázminnak örültem, mert pár napja anyukám virágzó jázminján fényképeztem a frivolité-szivecskéket (a képeket végül nem raktam fel, mert rájöttem, hogy nem látszik a virágoktól a zsákocska, de most belecsempésztem a fölső kollázsba), és a virágnak olyan illata van, és olyan szép fehér, hogy legszívesebben beleharaptam volna. Ezek után muszáj volt megkóstolni a jázminfagyit! Aztán meg a múltkor anyukámmal séta közben láttunk egy csigát, aki hatalmas étvággyal csámcsogott egy pipacsot. Nagy, kövér éticsiga, falja a pipacsot, annyira sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép! Ezek után muszáj volt megkóstolni a pipacsfagyit, hogy tudjam, milyen csigának lenni! Na ugye, hogy tudok én vigyorogni is?:) És legalább ekkora volt, amikor Mónika levelét is olvastam (nem tudtam, hogy ilyenkor csomót lehet kötni az ember fejére:)) De egyébként azért bevallom férfiasan, amikor másodszorra a fagyizó felé jártunk, bevállalósnak éreztem magam, és megkóstoltam a paradicsom-bazsalikom ízű fagyit (sokat hezitáltam, hogy talán az olajbogyót vagy a sört kéne kipróbálni, talán a rebarbarát), de a kukában végezte szegény, mert olyan volt, mintha hideg ketchupot nyalogattam volna.
Beszámolót írjak? Nem tudom mit, annyi a benyomás, annyira más minden! Számomra már kegyetlen meleg van, mindenki szerint még közel sincs olyan idő, amilyennek lennie kell. Én minden esetre már csak sapkában járok, mert felforr hamar a fejem. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg a hideget nagyon jól tűröm, a meleget az átlagnál rosszabbul bírom. Nem is fontos ez:) Sikeresen elfelejtettem mindent, amit a nyelvtanfolyamon tanultam, bár lehet, hogy nem elfelejtettem, csak az emberek kiejtése olyan... más:)) Próbálom összekapni magam, majd hamarosan abba kell hagynom a "nyaralást" és kezdeni magammal valamit, ha már idejöttem "élni". Tényleg sokat affektálnak a franciák. Olyan nagyon előadják azt, amit mondanak, olyan pofákat vágnak hozzá, csücsörítenek, meg minden, amit az ember elvárna tőlük. Olálá... bár ez már Amszterdamban rámragadt, igyekszem elnyomni :)
Tegnap délután bementünk a városba (egy idilli kis faluban van JB szüleinek a háza), a városba csak fizetős autópályán lehet bejutni (2,80€ egy út...), vagy a hegyek között a szerpentineken, ami jóval hosszabb, de szebb is. De olyan hegyek vannak, olyan utak! A házból is már csak kézifékes indulással lehet kijutni, és Nizzában is minden piroson gyakorolhatod a kézifékes indulást. Amit nem tesznek, hanem elegánsan hátragurulnak, amikor zöldre vált a lámpa. Hm-hmmm... Az utak sokkolóan szűkek, még a városban is, és én még Budapestet tartottam a legrosszabbnak szűk sávok tekintetében! A jogosítványomat egyébként még nem postázták ki (elvileg majd a szülei utánamküldik, ha megérkezik), de kétlem, hogy én itt bele merek majd ülni a sofőrülésbe, amikor az anyósülést is végigsikoltozom. Ma voltunk Cannes-ban, és eddig nem hittem el JB-nek, amikor mondta, de tényleg nincs ott semmi. Szállodák, boltok, tengerpart. A tengerben helyiek egyáltalán nem fürdenek, a turisták nem tudják, hogy mennyire mocskos (mondjuk amikor én ránéztem a vízre, megértettem, hogy miért is hívják Azúr-partnak ezt a szakaszt, de inkább nem ellenkezem a helyiekkel, elhiszem, hogy jobb nem fürdeni benne a városok környékén). A sokcsillagos tengerparti szálloda privát strandján heverő párocska a Drágaságom filmet juttatta az eszembe: őszhajú, ősz szakállú csokibarnára sült jólszituált emberke, mellette egy fiatal csinibaba a kiskutyájával. Én naív meg még azt hittem,hogy túloztak a filmben, hogy viccesebb legyen! Ami fontos még, hogy láttam a Chanel rózsaültetvényét (helyi idegenvezetőm van, nem publikus, hogy hol találhatóak:), de titokban elárulom azért, egy Pégomas nevű falúcska határában), de sajnos pont a hétvégén szüretelték le, ezért csak egy-két rózsa árválkodott a bokrokon, JB apukája mondta, hogy a múlt héten még ott voltak, és olyan erős illat volt! A Chanel azon kevés (mindössze 3) nagy cégek egyike, aki még igazi virágot használ a parfümjeihez. De valójában Grasse a francia parfümgyártás bölcsője, nem csoda, annyi itt a virág! Majd rakok fel képeket, most már aludni kell, nincs türelmem válogatni:)
Jun 6, 2010
PIF, Első felvonás
Két PIF ajándékot csütörtökön feladtam a postán tértivevényesen, vagy hogyan. Egyet pedig pénteken magam kézbesítettem, legalább ott biztos voltam abban, hogy a postás nem néz bele a csomagba:) igazából csak be akartam dobni a postaládába, de zárva volt a postaládákhoz vezető ajtó, ami persze nem meglepő, én viszont valamiért nem számítottam erre a lehetőségre, szomszédba biciklizéshez voltam öltözve a kiskutyás pólómban, nem ismeretlenekhez való csöngetéshez:) végül gondoltam, becsöngetek, és lesz, ami lesz. Aztán meg mire felcaplattam a negyedikre, tényleg rámjött a pánik, mert, ahogy Juditnak be is vallottam, nem voltam a legfrissebb állapotban az előző este után (amolyan búcsúparti volt), ráadásul otthon még egy nagy halom ruha, fonalas doboz, cipő, miegymás hevert a bőrönd körül bepakolásra várva, és addigra már kb 5 órája ültem azon a halmon és törtem a fejem, mit és hogyan és minek. És hát ha az ember csakúgy becsönget valakihez, hogy szia, már régóta olvasom a blogodat, végülis sokat tudok rólad, ezért hoztam ajándékot neked, ez olyan fura, nem?:) Szóval zavarban voltam, na:)
Csináltam füzetkét, ami eredetileg dinnyés akart lenni, de attól tartok, még nincs dinnyeszezon, ezért nem akart egyszerűen megérni az ötlet. Viszont amikor megláttam azt a csiripelő madárcsapatot a DMC honlapján, rájöttem, hogy ez az, amit meg akarok csinálni Juditnak! A kivitelezés nem lett tökéletes, annyira igyekeztem. Ez van, azért remélem használható:) Kb így született ez itt:
Mellé még egy frivolité szivecske, na, most ellövöm a poént, abból hármat is csináltam, mindenkinek egyet. Eredetileg levendulával akartam tölteni, de még nincs levendula sehol, úgyhogy lett házi potpuorri, anyukám által termesztett, szedett, szárított virágok beillatosítva bolgár rózsaolajjal, amiből a három zsákocskára való virágra egy csepp olyan erős illatot adott, hogy még egy éjszakát kint is töltöttek szegények az erkélyen:)
Én pedig tegnap újfent repülőre ültem, és az éjszaka közepén megérkeztem Jean-Baptiste-om szüleinek kék-sárga házába (ami minden, csak nem olyan, mint egy cirkusz, ahogy innentől északabbra érzem magam minden kék-sárga díszlet között), és most itt ülök a kertben és próbálok adoptálódni a mediterrán életvitelhez. Egyszóval vasárnap van, 30 fok, minek csináljunk bármit is. Egyelőre megy nekem, csak a fura, hogy mindenki külföldiül beszél. A pékségben a csaj olyan affektálva beszélt, mintha egy francia filmben szerepelne éppen.
Csináltam füzetkét, ami eredetileg dinnyés akart lenni, de attól tartok, még nincs dinnyeszezon, ezért nem akart egyszerűen megérni az ötlet. Viszont amikor megláttam azt a csiripelő madárcsapatot a DMC honlapján, rájöttem, hogy ez az, amit meg akarok csinálni Juditnak! A kivitelezés nem lett tökéletes, annyira igyekeztem. Ez van, azért remélem használható:) Kb így született ez itt:
Mellé még egy frivolité szivecske, na, most ellövöm a poént, abból hármat is csináltam, mindenkinek egyet. Eredetileg levendulával akartam tölteni, de még nincs levendula sehol, úgyhogy lett házi potpuorri, anyukám által termesztett, szedett, szárított virágok beillatosítva bolgár rózsaolajjal, amiből a három zsákocskára való virágra egy csepp olyan erős illatot adott, hogy még egy éjszakát kint is töltöttek szegények az erkélyen:)
Én pedig tegnap újfent repülőre ültem, és az éjszaka közepén megérkeztem Jean-Baptiste-om szüleinek kék-sárga házába (ami minden, csak nem olyan, mint egy cirkusz, ahogy innentől északabbra érzem magam minden kék-sárga díszlet között), és most itt ülök a kertben és próbálok adoptálódni a mediterrán életvitelhez. Egyszóval vasárnap van, 30 fok, minek csináljunk bármit is. Egyelőre megy nekem, csak a fura, hogy mindenki külföldiül beszél. A pékségben a csaj olyan affektálva beszélt, mintha egy francia filmben szerepelne éppen.
Jun 1, 2010
Újradizájnolt esernyőtartókuka
A családban köztudott tény, hogy anyukámnak saját, különbejáratú esőfelhőcskéje van, sőt, szerintem az enyémek is inkább fölötte esnek. Ebből kifolyólag anyukám egész helyes kis esernyőgyűjteménnyel rendelkezik, ami mondjuk mostanában ténylegesen is aktuálissá vált. (Engem kifejezetten örömmel tölt el ez az időjárás, imádom, hogy esik, de ez más lapra tartozik.) Szóval az esernyőket valahol tartani is kell, a legutóbbi, eddig talán a legjobban bevált verzió egy ronda műanyagkuka. Ez lett feldíszítve most, anyukám születésnapja alkalmából, 5 csipkeesernyőcskével, (rögzítő)masnikkal és csipkeszalaggal. Egy szóval: cuki lett a kuka:) a képek viszont nem olyan szépek, kicsit sötét az idő.
DMC satin, 28-as vászon, minta: De fil en aiguille
May 27, 2010
Gittának
"Красота спасёт мир"
Достоевский Ф.М. (- это не радио.)
"A világot a szépség fogja megmenteni!"
Dosztojevszkij, F.M. (- nem rádió)
Levendula képe internetről:)
Достоевский Ф.М. (- это не радио.)
"A világot a szépség fogja megmenteni!"
Dosztojevszkij, F.M. (- nem rádió)
Levendula képe internetről:)
May 25, 2010
Örömmel jelentem,
5 perccel azelőtt, hogy végképp elvesztettem volna maradék józan eszemet, sikerült letenni azt a nyomorult vizsgát. Most már lesz jogosítvány. Kimaradt az a borzalmas Vágány utca és nem volt Váci úton jobbra sorolás sem. És nem felejtettem el a fékpróbát. Csak a végén remegett annyira a lábam, hogy nem tudtam levenni a kuplungról, és a vizsgalapon az aláírásom is egy 100 éves öreg nénikééhez hasonlít inkább. De mindegy, lényeg, hogy sikerült.
Tegnap hazautazott JB, az elmúlt két hétben megmutattam neki Budapestet, sokszor alaposan eláztunk, plusz még az én idegbajom a pótvizsga miatt, jó betegecske vagyok, a mandulám meg minden. Mindegy, most jobb lesz. Még útjára kell indítanom a három PIF-et és kész van minden, ami be volt tervezve. Aztán kezdhetek máson aggódni. Amit még fel sem fogok. Amikor Amszterdamba utaztam, akkor sem fogtam fel, hogy mire is vállalkozom. Na mindegy, mindent a maga idejében:)
Egy-két Budapest kép.
Eső után
Szerintem ez az egyik legszebb szobor Budapesten:)) Az eső külön illik a hangulatához, sosem mosolyog:(
Ugyan mi járhatott annak a kőfaragónak a fejében, aki ez az emberkét csinálta?:)
Annyira borzalmas, amit a zsidó-negyedben csinálnak!!!! Azokat a gyönyörűséges házakat lebontják, helyettük építenek ronda dobozokat. Nagyon ocsmány. Két doboz között még épphogy megvan egy-egy régi, szép ház:( a képen bal oldalán látható egy modern förmedvény. Kicsit képmutató dolognak tartom a betonozott úton a hatalmas cserepekben kirakott fákat, de legalább van zöld, úgyhogy legyen.
Ami viszont szerintem a legnagyobb szégyen, az Budapest egy új tere, az Eiffel tér. Én úgy elbeszélgetnék azzal az emberrel, aki azt tervezte! Szöges bakanccsal adnék kis nyomatékot szavaimnak. Úthengerrel verném bele a kultúrát (még folytatnám szivesen a válogatott kínzásokat, de inkább a lényegre térek). Adott egy tér, amelyiket egyik oldalról az a bizonyos Eiffel által tervezett Nyugati pályaudvar oldala határol, a másik oldalról valami hihetetlenül ocsmány szürke üvegdoboz (irodaház), amit most rittyentettek oda ritka kiemelkedő szépérzékkel. Amikor a térre bejöttem, rájöttem, még sose láttam ilyen jól a Nyugatinak az oldalát, és elámultam, hogy mennyire gyönyörű kidolgozású. Ekkor úgy döntöttünk, hogy letesszük magunkat egy kicsit, elég sokat mászkáltunk már a városban. A tér közepe süllyesztett, félkörívű és a lépcsőkön le lehet ülni (amfiteátrumhoz hasonlítják azok akókler tehetséges tervezők). Namármost, amint leülsz akárhova is, onnantól kezdve semmi mást nem látsz az égadta világon, csak az elmondhatatlanul ronda irodaházat, és még ha ki is töröd a nyakad, akkor sem fogod látni fővárosunk egyik büszkeségét, mert nemcsak a hátad mögött van, de még fönt is. Viszont bárhonnan fantasztikus panoráma nyílik az irodaházra. Vitathatatlan, hogy Budapest egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincs hova kiülni, és igazán hálás vagyok, hogy végre sikerült egy kis helyet adni a népnek, ahol kedvére kiüldögélhet, és nem egy kocsma/étterem/gyrosozó teraszán kell lepihenni, de szerintem épésszel felfoghatatlan, hogy egy világhírű műemléknek erőszakkal fordíttatnak hátat az emberekkel, és kötelezően a jellegtelen, még a kommunista építészetnél is fantáziátlanabb épületet bámultatják. Ha üldözési mániám lenne, ezt egy globális agymosás részének tartanám, ahol az embereket direkt az egyszerű, szürke, fantáziátlan, korlátolt dolgokhoz szoktatják, ahol elmossák az igazi értékeket és helyette olcsó, könnyen emészthető dolgokkal táplálják, az alternatívát gondos tervezéssel elrejtve pedig az emberek világlátását, gondolkodását egyre jobban beszűkítsék. A tévéműsorokkal kapcsolatban már felmerült bennem ez a gyanú. Kíváncsian várom, mikor húzzák át az útikönyvekben a pályaudvart, és írják bele helyette az irodaházat, mint modern társadalmunk igényformálásának monumentumát.
Kép nincs róla, ki vagyok bukva.
P.S.: éljenek soká a budapesti romkocsmák!
Tegnap hazautazott JB, az elmúlt két hétben megmutattam neki Budapestet, sokszor alaposan eláztunk, plusz még az én idegbajom a pótvizsga miatt, jó betegecske vagyok, a mandulám meg minden. Mindegy, most jobb lesz. Még útjára kell indítanom a három PIF-et és kész van minden, ami be volt tervezve. Aztán kezdhetek máson aggódni. Amit még fel sem fogok. Amikor Amszterdamba utaztam, akkor sem fogtam fel, hogy mire is vállalkozom. Na mindegy, mindent a maga idejében:)
Egy-két Budapest kép.
Eső után
Szerintem ez az egyik legszebb szobor Budapesten:)) Az eső külön illik a hangulatához, sosem mosolyog:(
Ugyan mi járhatott annak a kőfaragónak a fejében, aki ez az emberkét csinálta?:)
Annyira borzalmas, amit a zsidó-negyedben csinálnak!!!! Azokat a gyönyörűséges házakat lebontják, helyettük építenek ronda dobozokat. Nagyon ocsmány. Két doboz között még épphogy megvan egy-egy régi, szép ház:( a képen bal oldalán látható egy modern förmedvény. Kicsit képmutató dolognak tartom a betonozott úton a hatalmas cserepekben kirakott fákat, de legalább van zöld, úgyhogy legyen.
Ami viszont szerintem a legnagyobb szégyen, az Budapest egy új tere, az Eiffel tér. Én úgy elbeszélgetnék azzal az emberrel, aki azt tervezte! Szöges bakanccsal adnék kis nyomatékot szavaimnak. Úthengerrel verném bele a kultúrát (még folytatnám szivesen a válogatott kínzásokat, de inkább a lényegre térek). Adott egy tér, amelyiket egyik oldalról az a bizonyos Eiffel által tervezett Nyugati pályaudvar oldala határol, a másik oldalról valami hihetetlenül ocsmány szürke üvegdoboz (irodaház), amit most rittyentettek oda ritka kiemelkedő szépérzékkel. Amikor a térre bejöttem, rájöttem, még sose láttam ilyen jól a Nyugatinak az oldalát, és elámultam, hogy mennyire gyönyörű kidolgozású. Ekkor úgy döntöttünk, hogy letesszük magunkat egy kicsit, elég sokat mászkáltunk már a városban. A tér közepe süllyesztett, félkörívű és a lépcsőkön le lehet ülni (amfiteátrumhoz hasonlítják azok a
Kép nincs róla, ki vagyok bukva.
P.S.: éljenek soká a budapesti romkocsmák!
May 11, 2010
Nyüssz-nyüssz (Bejám után szabadon)
Kezdek átalakulni kreatívból személyes blogba. Ezvan, mostanában nem kreatívkodom agyon magam, nincs rá türelmem. Nem sikerült a forgalmi. 25-re kaptam újabb időpontot. Múlt héten magamba néztem, lenyugtattam magam, hajócsipkézgettem óra előtt, között, vezetés közben énekelgettem, nem vagyok ideges. A tanár megdícsért, hogy most már jól megy, ma a vizsga előtt már nyugodtan beszélgettünk a világról vezetés közben, nem görcsösen csináltam, hanem már valamennyire gyakorlatból. Aztán jött a vizsga. A vizsgabiztos még elnézte nekem, hogy kimaradt a fékpróba még a pályán (emlékeztem, hogy kell valami, de nem jutott eszembe, direkt lassan mentem, hogy legyen időm, ha eszembe jut, de nem jutott, aztán kiértem a pályáról). Aztán egy balra sávváltás nem volt túl szép, a mögöttem haladót megzavartam, de ezt is elnézte, mert nem volt akkora gond. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor (ha ismeri valaki a Dózsa György útra jobbra kikanyarodást a Vágány utcából), a záróvonalas buszsávban sorra jöttek az autók, akiknek a jogosítvány mellé felmentést is adtak kreszből, és amikor én jobbra húzódtam a kanyarhoz, akkor az egyik lassított, én behajtottam a sávba (a szaggatott vonalnál, ahogy kell), de kiderült, hogy az mégsem lassított (vagy rágyorsított, nem értettem), lényeg, hogy a vizsgabiztos kimondta, hogy nem adtam meg az elsőbbséget a szabálytalanul közlekedőnek, és "elévágtam" és kész, ezzel félre is állítottak. A tanár szerint itt nem kellett volna megbuktatni, a vizsgabiztos viszont hajthatatlan volt, így is túl elnéző volt velem, amikor a fékpróbát nem csináltam meg, örüljek neki. Viccelnek, komolyan. Csak hát 25-re már nem fér bele egy ilyen vicc, már megvan a repülőjegyem, ennyi, kész, elutazom utána. A vezetés megy, gond nincs, a probléma, hogy gyakoratlan hülye lévén még nem tudom magam elég szépen kivágni a budapesti helyzetekből. Lutri az egész basszus, ezt mondta a tanár, hogy a vizsgabiztoson fog múlni. Rajta múlt. Legközelebb megkérdezem egyenesen, kertelés nélkül, mennyit fizessek a vizsgabiztosnak?????
Iszonyatosan megmérgezi aziránti örömömet, hogy ma este érekezik JB (elvileg, gyakorlatilag meg eltűnt a busz, ami épp most hozná a bécsi reptérről...) és itt lesz két hetet és megmutathatom neki Budapestet. Holnap még egy elsősegélyvizsga. Az is egy vicc, de mindegy, ott legalább jobban függ tőlem. Mindegy, ez van.
Iszonyatosan megmérgezi aziránti örömömet, hogy ma este érekezik JB (elvileg, gyakorlatilag meg eltűnt a busz, ami épp most hozná a bécsi reptérről...) és itt lesz két hetet és megmutathatom neki Budapestet. Holnap még egy elsősegélyvizsga. Az is egy vicc, de mindegy, ott legalább jobban függ tőlem. Mindegy, ez van.
May 6, 2010
Nyavajgás a vezetésről.
Az utolsó idegszálaimmal kapaszkodom mostanában annak a rozzant Suzukinak a kormányába. Kedden vizsga, és nem szabad elszúrnom, mert minden csúszik. És ez stresszel. Annyira stresszel, hogy kihat a vezetésre, és ideges vagyok, és még több súlyos hibát követek el, és forgalomban ezek a hibák tényleg veszélyesek. Valahogy az értésére kéne adni a bácsikának, hogyha megbukom és még több pótórát veszek (legalább 20 ezer) és még két hetet eltötymörgök, és még 12 ezer forintot kiadok a pótvizsgára, attól nem jobban fogok vezetni, hanem még annál is rosszabbul. Ebben a helyzetben a kudarcélmény nem megerősít és ösztönöz, nem lehetőséget ad még több gyakorlásra és csiszolásra, hanem kikészít végleg és akkor vagy otthagyom a fenébe azt a 100 ezer forintot, amit már leperkáltam mindenre, vagy még rosszabbul, még idegesebben, még stresszesebben fogom csinálni, mert már E-LE-GEM van. Az utolsó pár órában rosszabbul vezetek, mint az elején. Egyszerűen gondolatban már továbbléptem ezen az egészen, úgy érzem, hogy megy ez nekem és idegesít, hogy a valóságban még nincs meg, sőt, egyre inkább kérdésessé válik. Azt mondta, az a hibám, hogy úgy vezetek, mint akit üldöznek a gengszterek, emiatt nem adok időt magamnak a helyzetek átgondolására. Most belegondoltam, azt hiszem úgy vagyok vele, mint az öreg nénike, aki gyorsabban köti a sálat, mert látja, hogy hamarosan elfogy a fonal. Tudom, hogy nem segít, de nem tudok mit kezdeni magammal.
Talán az is az oka, hogy általába biciklivel megyek oda (végig a Váci úton...), és erősen bennem van, hogy Budapesten gyakran kell kűzdenie a biciklisnek az életéért (ma is majdnem elcsaptak a bicikliúton a zöld lámpán, a világ legnagyobb lelki nyugalmával hajtott bele a pirosba egy autó, kb 20 centire tőlem fékezett le hatalmas csikorgással. Megmondtam neki a magamét, ő meg csak bambult rám, mint aki nem érti, mi bajom). A kocsiban is csak ezt az érzést táplálják, amikor a hatalmas BMW a záróvonalat és előzni tilos táblát figyelmen kívül hagyva beelőz és elémugrik. Engem meg arratanítanak, hogy elő kell segíteni az előzést. Örülök, ha kicentizem azt a keskeny sávot, kikerülöm a száz kátyút, és nem hajtok rá a záróvonalra és még a szabálysértőkre is figyeljek oda és óvjam? És szinte minden alkalommal akad valami hasonló helyzet, amikor a (már elnézést a kifejezésért) f*szagyerek a nagyon drága kocsijával rajtam éli ki a frusztrációját. Bár tudom, hogy ez mindennapos dolog az utakon, ráadásul nőből vagyok,akihez eleve csak negatívan lehet hozzáállni, de legalább a tanulókocsit hagyják már békén. Ezek után hogy vezessen az ember nyugodtan?
Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok... NYUGODT VAGYOK!!
Utóirat. De legalább megvagyok egy és kétharmad PIF-fel. A kétharmadot már csak össze kell rakni, mára terveztem, de túl áááááááááááh, mindegy. Jobb, ha mégsem ma csinálom. Na jó, most, hogy kidühöngtem itt a mérgemet, talán össze tudom szedni végre magam. Terápiás blogbejegyzés született:) Vissza a PIF-re. A harmadik ötlete sehogy sem akar "megérni", már ezret kitaláltam és elvetettem, és megterveztem és kidobtam és egyszerűen nincs meg az az isteni szikra, ami az első kettőnél egyszercsak tökéletesítette az elképzelést. Mutatok két részletet. Melyik kié, nem mondom meg (bár talán az egyik kicsit árulkodó:)). Remélem tetszeni fognak majd, igazán igyekeztem valami szépet kitalálni, tervezni, csinálni! Na majd meglátjuk, sikerült-e, végülis nem nekem kell, hogy tetsszenek (azt hiszem ez két sz, mert felszólítómód...:)). Még nem tudom, hogy egyszerre postázom-e őket. Talán az egyiknél nem is fogok postázni, hiszen csak át kell sétálni, még az irányítószámunk is ugyanaz:))
Talán az is az oka, hogy általába biciklivel megyek oda (végig a Váci úton...), és erősen bennem van, hogy Budapesten gyakran kell kűzdenie a biciklisnek az életéért (ma is majdnem elcsaptak a bicikliúton a zöld lámpán, a világ legnagyobb lelki nyugalmával hajtott bele a pirosba egy autó, kb 20 centire tőlem fékezett le hatalmas csikorgással. Megmondtam neki a magamét, ő meg csak bambult rám, mint aki nem érti, mi bajom). A kocsiban is csak ezt az érzést táplálják, amikor a hatalmas BMW a záróvonalat és előzni tilos táblát figyelmen kívül hagyva beelőz és elémugrik. Engem meg arratanítanak, hogy elő kell segíteni az előzést. Örülök, ha kicentizem azt a keskeny sávot, kikerülöm a száz kátyút, és nem hajtok rá a záróvonalra és még a szabálysértőkre is figyeljek oda és óvjam? És szinte minden alkalommal akad valami hasonló helyzet, amikor a (már elnézést a kifejezésért) f*szagyerek a nagyon drága kocsijával rajtam éli ki a frusztrációját. Bár tudom, hogy ez mindennapos dolog az utakon, ráadásul nőből vagyok,akihez eleve csak negatívan lehet hozzáállni, de legalább a tanulókocsit hagyják már békén. Ezek után hogy vezessen az ember nyugodtan?
Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok... NYUGODT VAGYOK!!
Utóirat. De legalább megvagyok egy és kétharmad PIF-fel. A kétharmadot már csak össze kell rakni, mára terveztem, de túl áááááááááááh, mindegy. Jobb, ha mégsem ma csinálom. Na jó, most, hogy kidühöngtem itt a mérgemet, talán össze tudom szedni végre magam. Terápiás blogbejegyzés született:) Vissza a PIF-re. A harmadik ötlete sehogy sem akar "megérni", már ezret kitaláltam és elvetettem, és megterveztem és kidobtam és egyszerűen nincs meg az az isteni szikra, ami az első kettőnél egyszercsak tökéletesítette az elképzelést. Mutatok két részletet. Melyik kié, nem mondom meg (bár talán az egyik kicsit árulkodó:)). Remélem tetszeni fognak majd, igazán igyekeztem valami szépet kitalálni, tervezni, csinálni! Na majd meglátjuk, sikerült-e, végülis nem nekem kell, hogy tetsszenek (azt hiszem ez két sz, mert felszólítómód...:)). Még nem tudom, hogy egyszerre postázom-e őket. Talán az egyiknél nem is fogok postázni, hiszen csak át kell sétálni, még az irányítószámunk is ugyanaz:))
Apr 29, 2010
Párnácska Bejácskámnak
El vagyok maradva, el vagyok maradva, el vagyok maradva mindennel, áááááááááááááááááá! A fejem meg tele van zsúfolva mindenfélével, én meg magam mögött kullogok, nem tudom utólérni magam. A hab a tortán: 9-én elsősegély tanfolyam (már a gondolatától is felfordul a gyomrom), 10-én francia "félévzáró", 11-én forgalmi vizsga, 12-én elsősegély vizsga (minek? minek? minek? kifizettem azt az 5000 Ft vizsgadíjat, 3500 tanfolyamdíjat, maradjunk ennyiben, hagyjuk egymást békén, sem nekik, sem nekem nem kell több). És kb akkoriban jön JB is Pestre. Na ez van, mindegy, elég a nyavajgásból.
Készre varrtam a nemrég mutatott macit, most már megmutathatom, mert elvileg meg is érkezett új gazdájához, bár még nem kaptam visszajelzést. Beja-barátnőmet ezer éve nem láttam, az elmúlt nem tudom, hány évben egyszer sem sikerült egy országban tartózkodnunk egy időben. Szülinapi ajándék, vagy csakúgy, mindegy, ossza be magának, nem túl gyakran sikerül eljuttatnom hozzá valamit:) Mert nekem erről a maciról ő jutott eszembe mindig. Mert ő is ilyen "jamais sans mon ours", csak ő a pasija, nem a macija nélkül nem bír létezni :P De hát ez így van rendjén. Állítólag :P
De fil en aiguille minta, 40 countos fehér len. Semmi extra fonal:)
Írtam sms-t Bejának, hogy nagyon igyekeztem lemacskaszőrteleníteni, erre visszaválaszolt, hogy "szóval még utoljára hemperegtél a párnán kicsit!" Laucica vagyok, nah, ez van:) És a családnevem is majdhogynem "Catlady"
Könyv. Kiolvastam Guillaume Musso Ott leszel? c. könyvét. Összességében tetszett, az biztos, hogy képtelenség letenni! Érdekes és izgalmas és nem is tudom. Kicsit olyan "sikerkönyv"-szaga van, de ennek ellenére igazán élvezetes olvasni, jó néha olyat kézbe venni, amit képtelen vagy letenni, amíg az utolsó betűig ki nem olvastad. Legalábbis én már a második Musso-regénnyel járok így. (azt hiszem kb egy éve volt blogos könyves játék, ott is említettem az És azutánt, hogy mennyire tetszett). Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, azt javaslom, akkor kezdje el olvasni, amikor tudja, hogy nem megy sehova, és lesz ideje befejezni, mert különben nagyon nehéz 1, félbehagyni, 2, cipelni azt a hatalmas kiadványt, ami igazából nem is olyan hosszú, csak figyelemfelkeltés céljából akkora, amekkora.
Másik könyv Laurie Viera Rigler: Confessions of a Jane Austen Addict, már mióta készülök egy jó értékelést molyolni róla, csak mindig elkóválygok valahova. Reptéren találtam rá, nem bírtam nem megvenni, arról szól, hogy egy 21. századi Los Angeles-i csajszi, aki nagy Jane Austen rajongó, egyik reggel nem a saját ágyában ébred, nem a saját korában, nem a saját testében, hanem egy csinos, Jane Mansfield nevű lányéban. Angliában, Jane Austen korában. Nagyjából ebből származik minden bonyodalom. Olyan jól leírja az akkori életet, hogy ezek után szerintem senki sem álmodozik többet arról a szép világról. Főleg a higiénia szempontjából nem volt egy leányálom. Kicsit bugyutácska, de határozottan nagyon aranyos könyv, gondolom majd hamarosan megjelenik a Kelly Kiadó gondozásában. JB már megvette nekem a folytatást, amelyikben Jane Mansfield ébred föl a 21. században a kicsit duci Courtney testében, alig várom, hogy megkaparinthassam! Addig meg van még mit olvasnom. Sok. Pl a Pólus Centerben találtam valami elfekvő könyvesboltot, ahol 500 Ft-ért adnak régebbi kiadású Ulpius-könyveket. Nagggyon örültem nekik, tobzódtam egy csomót, de csak kettőt vettem hosszas mérlegelés és válogatás után. A vezetéspótórák nem tettek jót a pénztárcámnak. Meg amúgyis, mikor van rá időm???
"I never thought I'd have a crush on a man wearing knee-length white stockings." ezt az idézetet gyűjtöttem ki, annyira kifejezi az egészet:))
Apr 14, 2010
Cath Kidston táska
Már egy ideje itt figyelt ez a táska, egyszerű darab, ahogy minden, ami abban a Cath Kidston (ahogy JB-vel, aki akarata ellenére is igen jártas már a hímzések&tsai világában, megállapítottuk, ő lehet az angolok saját Tildája) könyvben van, amihez ajándékba voltak mellékelve a táska elkészítéséhez szükséges alapanyagok. Tegnap két okból vettem elő
1, hogy egy másik (gyors) sikerélménnyel ünnepeljem a délután letett sikeres rutinvizsgámat (ehhez annyit fűznék hozzá, hogy hétfőn, az utolsó pótórán, úgy esett, hogy nagyon esett, és nagyon párás volt az ablak és semmit nem láttam ki hátrafele, akkor gyakorlatilag vakon csináltam meg a tolatás, és csodák csodája sikerült. És abban a pillanatban leesett a fatantusz, hogy mit csináltam én mindig olyan rosszul. Persze a vizsgán is tolatást kaptam, hiába imádkoztam az égiekhez, hogy kézifékes indulás vagy y-kanyar legyen. És esett az eső és párás volt az ablak és nem láttam ki, ezért olyan pöpecül egyenesen beálltam, hogy nem volt szivem kiállni onnan, olyan szépen nézett ki a kocsi a lyukban. Imádom az esőt, a szünetekben a bácsi is mondta mindig, "ne áztassa el magát", de én rendületlenül kint állok és ázom, és élvezem. Tessék, ha nem esett volna, akkor nem sikerült volna a vizsga. Barátok vagyunk az esővel.) Pénteken már megyek forgalomban rémisztgetni a sofőröket (tudom ám, hogy minden autóst kiver a hideg veríték, amikor egy T-betűs autó ott parádézik az úton!:))
2. ugye az én drágaságom, az én kicsi varrógépem most várja az alkatrészt, ezért a 20 éves szovjet tankot használom, viszont azért szokni kell, nem kicsit más, mint az én cukimukikám. Ez a táska volt a próbadarab. A leírás szerint még gombulyakat is tud csinálni, hát kipróbáltam azt is. Na igen. Jó, hát használható, de el tudom képzelni, hogy a modern, számítógépvezérlésű csodavarrógépek valamivel szebb lyukat csinálnak, mert nem magad bénázod ki a méretet (gakorlás kérdése, egyszer majdcsak sikerül a szép gomblyuk ezzel is). Meg azt is kiolvastam a leírásból, hogy gombot is felvarr. Naná, hogy ezek után a gombokat is varrógéppel varrtam fel! Elvoltam:))
Most még felrakom a sörmanó mintáját (update: megvan, és nem kevés vacakolást jelentett mindennel, de leginkább az, hogy a blogger automatikusan lekicsinyíti 1600x1200-ra a képeket, ami egy minta esetében nem mindig szerencsés, ezért ki kellett cselezni és külső linkként berakni. A mintakészítés tényleg macerás...) holnap már tényleg megvarrom a párnát a maciból, és nekiesem a PIF-eknek. Kezdenek körvonalazódni az ötletárnyékok az ajándékokhoz:)
Ja, és még egy filmajánló, amit régen láttam, ma hallgattam a zenéjét, és eszembe jutott, hogy erre a filmre feltétlenül fel kell hívni a figyelmeteket! Caramel (Sukkar banat) a címe, francia támogatással készült libanoni film. Érdemes megnézni valahol, valahogyan, valahonnan (nem mondom, hogy én honnan szedem ugye a filmeket...;)), ha még nem láttátok! Én a 2008-as francia filmnapokon láttam először, menthetetlenül beleszerettem, és azóta bárkinek megmutattam, mindenki köszönetet mondott azért, hogy megosztottam velük (még pasik is, pedig "nőcis" film)!
Apr 11, 2010
Sörmanó, az első nagyon színes mintám
A majdnem félezer különböző belga sör egyikének a cimkéje már régóta lapult az egyik füzetkémben (pedig nem szeretem ezt a sört, de gondolom azért megértitek, hogy miért is áztattam le a cimkéjét:)) Most tökéletes alanynak tűnt ahhoz, hogy egy színesebb minta készítésével is megpróbálkozzak. Kb március közepe óta ügyködtem rajta kisebb-nagyobb kihagyásokkal, rajzolgattam, tökéletesítettem, válogattam a fonalakat (szigorúan csak napfényben lehet, nagyon csalóka a lámpa), és most végre a hímzését is befejeztem. Gondoltam semmi mást nem csinálok és nem tervezek, amíg nincs kész a manóm, hiába kattog már az agyam 3 PIF irányába. Hát ilyen lett, tegnap estére elkészült:
Laucica tervezés, Rosace, DMC és Kreinik fonalak
A legnagyobb gondot talán a keret és a nagy felirat "árnyékának" barnás-aranyos szine jelentette, ha létezne DMC szatén 611-es, akkor tökéletes lett volna, de nincs olyan, ezért egy kis kézimunkaboltos kotorászás után egy Kreinik mellett döntöttem.
Fejtörést okozott még, hogy mekkora legyen, mire hímezzem, hány szállal, stb. Végül a leghétköznapibb 28-as hímzővászon győzött, két szállal egységesen mindenütt. Elsőre a klasszikus stílus is megteszi:) De ha a képen sem kevésbé élénk a háttér, mint a törpe, akkor miért is csinálnám egy szállal vagy félkereszttel? És ha szeretem nagyon a sűrű anyagot, az még nem jelenti azt, hogy már a legelső mintát arra kell tervezni, ha szépen kijön normál méretben is. Kicsit darabosak a színátmenetek a dombokon, de az eredetin is darabos, viszont lehet, hogy kéne kontúr a dombok ívére, másfelől meg nem kell oda kontúr, mert nem simulna bele, a képen sincs ott ceruzarajz..... és így tovább végig a tervezés alatt. Micsoda problémák, ugye?:) Majd idővel belejövök. Itt össze lehet vetni az eredetivel:
A mintát közzéteszem majd a szokott helyen, még kicsit javítgatni kell, menet közben módosítottam pár öltést. Hátha valakinek tetszik. Szerintem vicces söröscimkét hímezni, JB imádni fogja:))
Szóval most már kezdhetek koncentrálni a PIF-ajándékokra. Vagy nem, mert előbb még kedden nekem rutinvizsgám van, és még párnává akarom varrni az előző bejegyzésben látható macit. A varrógépem végképp felmondta a szolgálatot, a szervízben csak a csodájára jártak, milyen vicces kis gépecske (nem győztem magyarázni és mutogatni a dobozon, hogy ez NEM játék, csak kicsi), még jó, hogy Janome márkabolt és szervíz.............. azt mondták, hogy nincs hozzá alkatrész, megrendelni meg akár két évbe is beletelik, és ez nem vicc. Nem értem, de mindegy. Csodás. Most JB-t elküldtem részletes problémaleírással az amszterdami boltba, ahol eredetileg vettem régen (amúgy sem garanciális már), ott azt ígérték, elvileg jövő héten már lesz kis csavar meg bigyóka, amivel persze sokat nem érünk, mert JB csak májusban jön, de mindegy, a lényeg, hogy legyen és akkor már csak ki kell cserélni majd (persze akkor már nem abba a szervízbe viszem majd, azt már tuti). Jól nézünk ki. Addig meg marad a mindent vivő szovjet tank, akit szerintem ágyúval sem lehet szétlőni, nemhogy felmondja a szolgálatot, mert egyszer véletlenül hülye voltam, és beletörtem a tűt. (pedig apukám egyszer megcsinálta már, és működött is, jó pár métert lenyomtam vele, de most már végképp nem tartotta a tűt). Nyaff.
Más. Enyhe problémáim adódtak a nadrágjaimmal (nem csak az, hogy egyet kihíztam, másik kettő hősi halált halt Amszterdam biciklizős mezein, két év alatt két farmer lyukadt ki a lábam között, még ha csak haverokkal mentünk, viseltem őket azért, de haza már nem hoztam őket, aztán az irodai "kulturált" nadrágokat hordja a hóhér, de nem én, szóval már nagyon kellett valami gatyó, amikor meg elmentem vásárolni, valahogy eltűnődtem, hogy mi ez a ruhadarab? Ezt meg mivel kell hordani? Valahogy elmaradottnak éreztem magam, végül okosat gondolva, vettem egy divatújságot, hogy legalább kb képben legyek, hogy merre van előre.
Mussot a napokban akarom előszedni, előbb legyünk túl azon a rutinon. Beauvoir meg az egyetemi Joó Mária-féle filozófiaórák óta a szivem csücske, amikor először jártam Párizsban, a Montparnasse temetőben hagytam ott a sírján egy "ajándékot", ahogy azt ott szokták, ezt a könyvet meg a francia intézet könyvtárában szoktam olvasni, amikor tanulnom kéne, de ahhoz elég vastag és "tömény", hogy nekem már saját példány kelljen belőle, mert ha kikölcsönzöm, határidőre nem viszem vissza. Blabla, megint dumálok. Szóval, mire akartam még kilyukadni? Ja, igen.
Életemben először voltam IMAX moziban, megnéztük az Alice-t. Ha már plázában jártunk. Gyönyörű a látványvilága, de Tim Burtontől valami ütősebbre számítottam. Na igen, a Disney pénzelte... Ez volt az első, és szerintem az utolsó IMAX-élményem, mert én kissé szédültem, és olyan tipikus repülőn, hajón, hosszú BKV-buszon ülős hányingerem volt. Travel sickness a moziban:) Erről előjött az a jól elfeledett élmény, amikor a Moulin Rouge-t néztük moziban, és az annyira színes, gyors, hangos, kavarog, hogy a moziteremből egyenesen a mosdóba mentem... nehéz eset vagyok.
Utána még megismerkedtem egy 12 kilós fehér macskával, aki a vendégekkel együtt, az asztalnál szokott enni, majd amikor hazaértünk végre, meglepetés várt a postaládában:
Ilyen szép Tilda anyagok:)) Dórától kaptam Cseburáskáért:)) Nem is számítottam rá, csak úgy küldte, és milyen aranyos, és olyan szép!!!!:)) Már ki is találtam valamit rá/belőle, de még érlelem, most mondom, nem az van műsoron:)
Igen. Közben egyébként egy elég rossz dolog is történt, szóval az én egyszemű, öreg macskám, a Maris néni, aki egyébként Maruszja, csak hát amilyen leharcolt öreg hölgy, a fiatalság fényében a családban már csak Maris néni néven futott, elment. Elaludt örökre:((
És az elmúlt pár nap nagyon rossz volt és szörnyű, ma reggelre aludt el végleg. Elvihettük volna elaltatni már pár napja, de valahogy ez nem olyan egyszerű. Nem látszott, hogy szenvedett volna, nem tudjuk, mi a jobb, ha otthon van, vagy mi van, nem tudni. Nem egyszerű, nagyon nem. 1996 óta volt velünk, akkor már kb 2 éves volt és nem túl jó egészségi állapotban. 2007 januárjában, amikor elvesztette az egyik szemét, fogta az orvos a kezében és hitetlenkedett, hogy ez még egyáltalán él, mégis még vígan elélt, nagyon szép példaként arra, hogy az akaraterő csodákra képes. Egy hete még arrébblökte a többi macskát, hogy most ő eszik, tele volt élettel és élniakarással. A Big Boy, a fekete macska vele feküdt, mellette volt szinte végig az elmúlt pár napban, pedig még csak két hónapja ismerkedtek meg. Ez van végülis, várható volt. De attól még rossz. De ez van. Na. Hagyjuk a rosszat, szerencsére itt pörög három kis fiatal macska. Ez van.
És az elmúlt pár nap nagyon rossz volt és szörnyű, ma reggelre aludt el végleg. Elvihettük volna elaltatni már pár napja, de valahogy ez nem olyan egyszerű. Nem látszott, hogy szenvedett volna, nem tudjuk, mi a jobb, ha otthon van, vagy mi van, nem tudni. Nem egyszerű, nagyon nem. 1996 óta volt velünk, akkor már kb 2 éves volt és nem túl jó egészségi állapotban. 2007 januárjában, amikor elvesztette az egyik szemét, fogta az orvos a kezében és hitetlenkedett, hogy ez még egyáltalán él, mégis még vígan elélt, nagyon szép példaként arra, hogy az akaraterő csodákra képes. Egy hete még arrébblökte a többi macskát, hogy most ő eszik, tele volt élettel és élniakarással. A Big Boy, a fekete macska vele feküdt, mellette volt szinte végig az elmúlt pár napban, pedig még csak két hónapja ismerkedtek meg. Ez van végülis, várható volt. De attól még rossz. De ez van. Na. Hagyjuk a rosszat, szerencsére itt pörög három kis fiatal macska. Ez van.
Subscribe to:
Posts (Atom)


























