Óóóóó....!!!!!
(de megölelgetném most az én kicsike, aranyszélű, selyempapíros könyvecskémet, ha itt lenne...)
(de megölelgetném most az én kicsike, aranyszélű, selyempapíros könyvecskémet, ha itt lenne...)
vagy haszontalankodásai:) Blabla.




És ha már borzalmas alapanyagok, akkor nem mehetek el szó nélkül a DMC fémszálai mellett sem, aminek hála egy másik kis hímzés is rendszeresen a sarokban elfeledve végzi, csak néha örülök neki, ha megtalálom, jaj, de szép, ezt de meg kéne csinálni!
Tudom, hogy nincs komolyabb problémám, örülök, hogy meg tudom oldani őket a magam szintjén, de szerintem normális, hogyilyenkor nem tudok folyamatosan boldogan mosolyogni. Fáj a fejem? Nem baj, mosolyognom kell, mert örüljek neki, hogy csak azért fáj, mert megjött a havim és nem azért, mert agyrákom van. Megint költöznöm kell? Nem baj, örüljek neki, hogy van annyi pénzem félrerakva, hogy ki tudom fizetni az előleget, az új lakás apróbb felszereléseit, stb (ja, én nem szívtam és ittam el a fizetésemet, mint ahogy azt szokás), bezzeg másoknak elvitte a cunami az egész életük munkáját. Annyira belémverték ezt, "vígasztalás" címszóval, hogy egy idő után már szabály szerint lelkiismeretfurdalásom volt, ha valami (vélt vagy valós) gondom volt. Persze nem mosolyogtam azért se, mert én egy olyan ember vagyok, akinek mindig neonbetűkkel van a homlokára írva minden érzése, nem tudok ellene tenni semmit, pedig örültem volna, ha tudok ezen változtatni, mert már nem bírtam hallgatni, hogy bezzeg másoknak így meg úgy, bezzeg neked milyen jó. De nem, komolyan, annyira elegem volt, hogy ha véletlenül valaki meglátja rajtad, hogy nem vagy maximálisan hepi, akkor rögtön nekiállnak magyarázni, hogy szállj magadba és örüljél. Hát tudod mit? LESZAROM, hogy másokkal mi van. Elvitte a forgószél? Ráesett a meteor? Nem érdekel. Az az ő bajuk, oldják meg maguk. Mert biztos, hogy hozzájuk képest is van még rosszabb, tutira biztos (ha mégsem, akkor az egész ideológia kitalálója, a csodálatos Amerika majd tesz róla, hogy legyen).
(itt folytathatnám, hogy a fogyasztói társadalom szempontjából miért előnyösek ők, akik csak magukkal foglalkoznak, eltávolodnak egymástól, és magányukat inkább fölösleges hülyeségek vásárlásába folytják, mert ugye mindenki számára világos, hogy miért a legújabb Apple-termékekért sorban álló emberek - akik azzal álltatják magukat, hogy ők gondolnak a harmadik világ szegényeire, mert karácsonykor bedobnak egy kis pénzt a perselybe, de meg sem fordul a fejükben, hogy a régi telefonjuk, ami egyébként még használható, hova is kerül majd, és hogyan teszi tönkre a Földet- vannak építő hatással Európa és anyaföldünk, Amerika gazdaságára, és nem az esténként egymáshoz átruccanó szomszédok - akik viszont veszélyesek, mert mi van, ha megtanítják egymásnak, hogyan varrjanak valami régit át, ahelyett, hogy újat vennének és közben még tévét sem néznek, és így még a reklám sem jut el hozzájuk... sőt, még beszélni kezdenek! Sőt, összefognak! Forradalom, sztrájk? Nem, inkább akkor vásárolják meg a kis játékaikat, mint az ovisok és mosolyogjanak és örüljenek a helyzetüknek, mert ugye Afrikában... De nem folytatom ezzel a gondolatmenetet, mert nem erre akartam kilyukadni:))
Néha feljövök ebbe a blogba, hogy megnézzem, van-e valami haladás a tojásomban... aztán csalódottan továbbállok. Szar az élet. (régi kép Pincevirágról, a szemében tükröződik az én csalódottságom)
Meg utálom hímezni, mert az a nyomorult szatén DMC szakad, mint a fene a 28-as tűben. Hja kérem, kell nekem ilyen sűrű anyagon hímezni...Amit anyukám leszólt, hogy egyszerű pamut. Kikérem magamnak, örültem, mint majom a farkának ennek a kb 52-es vászonnak! De a táskához legalább megvan már a csipke, szóval már csak egy angyal és 4 girland maradt, mert az alsó sor már kihímezve. Ja, meg a két ronda madár, mert ha már giccs, akkor legyen igazán giccses. Ha kész lesz, akkor szép lesz. Szerintem. Majd meglátjuk.