Jun 11, 2009

Mammája után síró bari-kendő:)

Mielőtt magyaráznám a címet, előbb örömködök:) A lakás tulaja ma írt nekem, adott még fél évet, azt mondta, hogy ő nem tudta, hogy ilyen nehéz (és drága) másik lakást találni, meg hát hálás amiért a macskáit is bevállaltuk (meg gondolom azért, mert látta, hogy jókislány vagyok, időben utalom a pénzt, nem zavarjuk a szomszédokat, stb), végülis neki annyira nem sürgős eladnia a lakást, maradhatunk:)))) Most már csak a munkahelyemmel kell rendet rakni, de így már könnyebb lesz talán arra koncentrálni. Minden esetre köszönöm mindenkinek, hogy aggódott értem, lehet, hogy ez a pozitív energia bírta jobb belátásra a tulajt:))) Na, térjünk a lényegre:)
Vagyis a Kid Mohair-kendőm! NEM ÉN CSINÁLTAM! Hanem anyukám:) Az jutott eszembe, ez egy családon belüli mini swap volt. Én neki függönyt, ő nekem kendőt:) Szeretem a kendőket, anélkül valahogy nem megyek sehova. Viszont a bőröm borzasztó érzékeny, fehér, kényes-fényes-finnyás, ezért kötött dolgokat nem hordok, hanem a jó "agyonmosott" pamut-dolgokat aggatom magamra. De ez a mohair annyira puha, szinte elszáll, diszkréten csillog, meseszép!!

Kidsilk Haze (70% super kid mohair, 30% silk)
"Majestic"

Nem tudtuk, hogy a kid mohair azt jelenti, hogy a baba-barik első nyírásából származó gyapjú, attól ennyire puha, és nem szúr (erről eszembe jutott, hogy van egy mások szerint nem szúrós, extrapuha, de nem baba-bari mohair kardigánom-szintén mamma kötőtűjéből került ki, engem szúr, viszont a macskák állandóan kilopják a szekrényből, és azon hevernek, úgyhogy most már fiókban várja a hideget). Na, elkalandoztam. Kedvenc boltomban vettük még februárban, mert ugye írtam, hogy oda elviszem anyukámat, mert azt a boltot mindenkinek látnia kell, ha erre jár, aki köt, aki hímez és aki horgol!!!
Ma jutott eszembe, hogyan lehetne jó képeket csinálni róla: autenikus környezetben, vagyis rajtam. Úgyhogy munka után kivonultunk (na jó, én vonultam be a városba, aztán gyalogoltunk haza, mint ahogy azt mindig tesszük) és fényképezkedtünk. A fejem elhasznált, fáradt mostanság, de sikerült tűrhető képeket csinálni, főleg, mert a végén már vihogtam zavaromban, mert nem szeretek fényképezkedni. Meg mert az emberek kedvesen néztek, ahogy ott hülyültem a kendővel:))) Háttérben az én imádott-imádott Westerkerkem!:)

Jun 8, 2009

Nekem most problémám van

egészen pontosan kettő. Az egyik nagy, a másik nagyobb. Majdnem befejeztem a képeslapokat, két szín még hiányzik, még elbiciklizek értük lóhalálában ebédszünetben, viszont...viszont...viszont... a leírásban egyszerűen nem szerepel a kontúrok színkódja!! Letöltöttem már 125 helyről a mintát, különböző felbontásokban és file-nevekkel, vagyis ebből minden nyomozói képességemmel arra következtettem, hogy különböző emberek töltötték fel, de egyszerűen nem hiszem el, hogy mindenki elfelejtette beszkennelni a kontúrok leírását tartalmazó oldalt! Nem tudom. Ha nem találom meg, kénytelen leszek szemre összeválogatni. És legalább 5 különböző színt használ kontúrozásra...
A másik bajom, hogy tegnap konyhatündérkedés közben hozzáért a hüvelykujjam (hülyeujjam, ahogy Pumukli mondaná) a sütőrácshoz, úgyhogy nem éppen tündérhez méltó szavakkal illettem a konyharuha elcsúszott textíljét, és azóta bizony két termetes hólyag terpeszkedik az ujjbegyemen a jobb kezemen. Legalább felmentést kaptam a mosogatás alól. Ezzel nem túl kellemes hímezni.
Ja, egyébként pár napja nagy lelkesen bújtam a Kersztszemes Magazin legújabb számát, titkos vágyam volt birtokolni egy Mihály Edith-féle mintácskát abból a bizonyos könyvből, és tényleg hihetetlen volt, amikor a KM-ben megláttam, hogy megjelent (egyébként azt is úgy vettem meg, hogy kedden még sehol sem volt KM, szerdán meg kora reggel ment a repülőm, a reptéren megtaláltam, 10 perc volt a beszállásig, a csomagomat már leadtam, de az ellenőrzésen még nem mentem át, én meg még mindig sorban állok az újságosnál, én ezt itt nem hagyom semmi pénzért!). Na szóval visszaérkezve meg, kezemben az újsággal éppen a fonalas dobozkáim felé somfordáltam, amikor JB rámordított, pont ahogy a macskákra szokott, amikor azok az asztalon parádéznak, hogy NEM! És hogy ha még egy képbe belekezdek, elzárja előlem a teljes Keresztszemes Magazin és Cross Stitcher gyűjteményemet. Úgyhogy így szántam rá magam befejezni legalább a képeslapokat. Jól van na, igaza van:(

Jun 4, 2009

Függöny biciklivel

A függöny és a bicikli úgy került egy kollázsba, hogy lusta voltam szöszmötölni. A függöny végre a helyére került, én meg már vissza Amszterdamba, anyukám biciklijén meg ott díszeleg egy (természetesen csálé) holland stílusú biciklis táskácska.
Jó híreket kaptam az interneten:
"A nyilasok augusztusban olyan helyre juthatnak el egy külföldi út kapcsán, ahova mindig is vágytak. Ez egy csoda szép, lenyűgöző luxushely. Szívják be azt az életérzést, ami ott uralkodik! Töltődjenek fel!"
Jól hangzik, jól fogok mutatni az új nyári rucimban Nizzában... höhö

May 31, 2009

Bad Luck Kitty

Elsőre azt hinnéd, egy átlagos, szakadt cigisdoboz.

De ha kinyitod, valaki visszabámul rád!!!!!Barátnőmnek készült gyors ajándék, mivel szintén macskás, kézenfekvő volt, mi legyen:)
(a Burda oldaláról szedtem, ingyenes volt)


Van hozzá használati utasítás, amit a magyar szöveg google-lal való rásegítésével lefordítottam oroszra, így tök jól sikerült elérnem, hogy kínai terméknek látszódjon:)

Tisztelt vásárló!
Örömmel tudatjuk, hogy mától boldog tulajdonosa lett Bad Luck Kitty cicánknak.
A termékről röviden: szomorú, csúnya macska, aki nehéz körülmények között, születési rendellenességgel, karmok nélkül jött a világra. Rossz sorsa egész életében üldözte, amióta elvesztette konzervnyitóját, éhezik, barátait már mind felvásárolták, míg ő senkinek sem kell, olyan csúnya szegény.
Végső elkeseredésében elment egy jósnőhöz, aki megjósolta neki, hogy amint szerető gazdára talál, sorsa megváltozik, szerencsét fog hozni nem csak önmagának, hanem gazdájának is.
Pozitív tulajdonságai: nem élesíti karmait a kanapén.
Használati utasítás: a szerencsét, amit hoz a szeretet táplálja, ha nincs szeretet, nincs szerencse!

Tisztelettel,
Macska menhely

Még így is muszáj volt javítanom rajta, hogy legalább az értelme átjöjjön.

Уважаемый клиент!
Мне приятно знать, что сегодня Вы был счастливым владельцем Bad Luck Kitty киске.
Продукт, короче говоря, грустный, уродливый кот, который в трудных условиях, от рождение расстройства, пришел в мир, без когтей. Вся жизнь у него плохая судьба, с тех пор, как он потерял консервную открывалку, голодает, его друзья были приобретены, он никому не нужен такой уродливый бедный.
Наконец от гнева пошел гадалка, который предсказал ему, что, любя владельца вам изменить судьбу, удача будет не только себя, но и хозяина.
Положительные характеристики: не заостряет когти на диване.
Инструкция по применению: на удачу вам кормить любовью, если нет любви, нет счастья!

С уважением,
Cat приют

May 29, 2009

Coco avant Chanel

Mivel most bőröndöt kéne pakolnom, és az egy förtelmes tevékenység, inkább írok ide egy bejegyzést. Előszöris a színhű kép a füzetkémről.* Mivel holland nyelvleckék vannak benne, ezért Viktor and Rolf Flowerbomb parfüm társaságában lenne stílusos fényképezni, de ehhez a bejegyzéshez a másik nagyon-nagy kedvencem illik:
A filmről pedig? Kritikát nem tudok írni, túlságosan elfogult vagyok mind Audrey Tautou-val mind Chanellel kapcsolatban. Mindkettejük munkásságáért rajongok, ha a kettőt összehozzák, akkor nem is tudok rosszat írni:)
OK, csak nagy vonalakban értettem, néha egy-egy kisebb vonalat is (bővebb magyarázatot és fordítást csak utólag kaptam, mert JB túlságosan élvezte a filmet ahhoz, hogy nekem fordítson....), gyakran azon kaptam magam, hogy a feliratok megértésére koncentrálok, de ezektől a kényelmetlenségektől eltekintve nagyon imádtam! Nincs túldrámázva, mint a Piaf volt, pedig lett volna mit, voltak pillanatok, főleg a végén, amikor nem tudtam megállapítani, hogy valami régi filmből vágtak bele részleteket vagy tényleg ennyire jól játsza Audrey Tautou a szerepét. -Minden nő a teremben téged néz! - mondja Coco
-Nem, téged néznek! - válaszolja Boy. Chanel volt egyedül egyszerű, fekete ruhában. Gyönyörű jelenet!!!!
Szép, szép, szép!!!! Ennyi:))
Na, most akkor nekiállok pakolni. Fúj.
* az előző bejegyzést kiegészítettem egy közeli képpel a kapcsokról.

May 28, 2009

Füzet

A függönyt bruttó 5, nettó három napig szenvedtem, és mivel lefoglalta minden kapacitásomat, el is felejtettem beszámolni egy apróságról, amit pihenésképpen csináltam közben. Mert amint befejeztem, visszatértem a függönyömhöz. Most meg nézem, hát miért is nem számoltam be róla???
Még a gimnáziumban kezdődött ez a betegség... a tanárok ki voltak rám akadva, hogy nem "normális" méretű füzeteket használok, A6-osnál nagyobbat nem nagyon bírtam, annak ellenére, hogy grafomán vagyok(ezt gondolom már észrevettétek:)). Most is van vagy három különböző mini-füzetem - jegyzetekhez fontos információkhoz, képeslapok és csekkek, és jópofa boltok jópofa névjegykártyái, és még ki tudja mivel tömött füzetke, kreatív ötleteim télire és uborkaszezonra elrakott befőttjeivel megöltött füzetke, van a receptekhez is, sőt, az új külső merevlemezem is minikönyv-formátumú, hogy a hímzésmintáim mindig nálam legyenek:) A holland nyelvleckék már szinte kiabáltak egy helyes kis füzetkéért, a piacon meg a múltkor egy (szerintem legalábbis) végtelenül, csoda-meseszép szaténba botlottam, amit egyébként utálok, mert egy csigával keresztezett hal nem olyan csúszós, mint a szatént, viszont a végeredmény mindig pazar(ha nem túl csálé:)))
Tehát: karton, rá vatelin, belevarrva egy fekete+rózsaszínű szatén "zsákocskába". A hobbiboltban találtam egy ügyes kis szerkentyűt, amivel nagyon helyes kis lyukakat lehet csinálni, kivéve, ha nem vagy olyan nyúl, mint én, hogy nem mersz rendesen rácsapni a kalapáccsal, mert akkor nem lesz olyan szép, egyenletes hátul. Azért használható, és elölről teljesen jól néznek ki a kis kapcsok. A kalapácsolást még gyakorolnom kell... Egyébként először karikákkal csináltam meg, de a szalag jobban illik ehhez a stílushoz. A fekete sarkokat hozzávarrtam a rózsaszínű anyaghoz, és így varrtam hozzá a csupa fekete hátoldalhoz, aztán kézzel, rejtett öltéssel bevarrtam a nyílást, amin keresztül beraktam a kartont. Most már csak meg kéne tanulnom azt, ami bele van írva:))))
A képek nem túl jók, mert telefonnal csináltam, de már fejemre nőtt minden most, ha nem csinálom meg munka közben ezt a kollázst, soha nem publikálom.
Ma megyünk moziba megnézni a Coco Avant Chanelt!!!! Alig várom, még ha egy mukkot sem fogok belőle érteni, mert franciául van, holland feliratokkal (azért viszem magammal JB-t, hogy legalább kicsit képben legyek, viszont így tudok majd a látványra koncentrálni:)))

May 24, 2009

Függöny mammának:)

Azt hittem már sose lesz kész. Életem első függönye:) Anyukám amikor itt járt, lépten-nyomon az ablakokat fényképezte: ilyen függönyt akarok! Igen, ilyet!! Nekik is ilyen van! A lelkesedés alábbhagyott, amikor megtudtuk, mennyibe kerülne megvarratni, és mint kiderült, Pesten sem olcsóbb, az alapanyag duplájába került, mint itt a töröknél a piacon. Na mondom, hát minek van tele a lakás tűvel és cérnával, ha egy nyomorult függönyt nem tudok összehozni? Szabtam, varrtam, macskát kergettem(egyszer az a dög megfogta a sarkát, és húzta maga után az ágy alá, cihölte a négy méternyi anyagot, hiába kiabáltam, oda sem bagózott, rálépni meg nem lehet, olyan kényes, még elszakad, izzadtam is rendesen a látványtól). Potom három nap kézzel való fércelés után az én kis alap-varrógépem segítségével összehoztam A Függönyt.
Négy méter széles kellene, hogy legyen, a szőnyeg kettő, pont tökéletes volt, hogy azon tervezzem meg a mintát, amit utána ingyenújságból kivágtam:Nem tudom, a profiknak is ennyi ideig tart??? 5 méter volt összesen a hullám, dupla sorban férceltem oda, plusz még a tetején az összehúzó csík, persze, hogy baromi sokáig tartott, de bármennyit gondolkodtam, akik profin, profi varrógéppel varrnak, tuti azoknak is kell fércelniük előtte egy függönyt, hiszen csúszik amerre csak tud.
Ilyen majdnem teljes szélességében:És a végeredmény, a másfél méteres ablakra, az összehúzóka összehúzása után. Nem túl szépen lóg, mert ugye nincs rendesen felakasztva, vagyis a csipeszek nem tartják rendesen, és a hullámokat sem egyenletesre csináltam meg, úgyis még ki kell bírnia egy szállítást jövő hét szombaton, amikoris megyek négy napra melegíteni a hátsómat a nyárba, Pestre:)))
Egyébként pont fele annyiba került, mintha megvettük volna készen, de már megértem, miért ilyen drága, ha készen van:) 5€ volt a bordűr, 4 a függöny és 1 az összehúzószalag métere. Kijött 50-ből:)
P.S. Örömmel jelentem, elköltöztettem a macskát egy másik blogba, hogy ne itt rontsa nektek a levegőt:) Annyi jó képem van arról a bohócról, muszáj volt. Ha másért nem, mamma örülni fog neki:)))))
http://laucicacats.blogspot.com/

May 22, 2009

Nem macskások ne nézzenek ide!:)

Juj, egér!!!! Kezd elmacskásodni a blogom, elnézést, de ezt nem tudtam kihagyni Jucus hozzászólására reagálva:)) Már három napja függönyt varrok, remélhetőleg vasárnapra el is készülök vele, JB újabb magyar szót tanult meg: UNOM!!!!! Majd mutatom a végeredményt, de azt nem garantálom, hogy nem lesz macska a képen!

May 21, 2009

May 19, 2009

Malcolm Gladwell Kivételesek

Élek még, csak nem csinálok semmi érdekeset. Lusta is vagyok, idő sem volt, kedv sem, ihlet sem, semmi sem. Meg amikor megkérdeztem JB véleményét a blogom új kinézetéről (amit ugye azóta visszacseréltem), csak visszakérdezett, hogy ez a kreatívkodós blogom-e, mert ő csak szöveget lát. Szóval gondoltam, jól van, jól van, ha nincs mit mutatni, akkor inkább nem koptatom a billentyűzetet.
Most sincs mit mutatnom.... úgyhogy könyvajánló következzék. Mivel a New Moon annyira nem köt le, mint az Alkonyat, ezért három másik is a porondon van (a kollégám meg kérdezi, még mindig ugyanazt a könyvet olvasod??? Csak mert a New Moont hurcolom magammal, de mindig mást olvasok:)) Szóval most monitorrol Malcolm Gladwell Kivételesek könyvét olvasom (nem olyan feltűnő munka helyett:)). Lényegében arról szól, hogy elmagyarázza a sikeres emberek sikerességét. Általába nem olvasok ilyet, sőt, kifejezetten nem szeretem a kész receptet szájbarágó könyveket, mert mindenki más, és ha ilyen egyszerű lenne a siker, akkor már mindenki milliomos lenne. Na, pont erről szól a könyv. Leás mélyebbre, mint az általános biográfiák és nem bután mondja, így vagy úgy legyünk sikeresek. Sok-sok "jó időben jó helyen" és kitartás kell, mert összességében valahogy az a kiindulópont érződik, hogy mindenkiben megvan a lehetőség, hogy rendkívül sikeres legyen, csak kell még hozzá egy-két apróság (kitartás, szorgalom, érdeklődés - talán ez az, ami leginkább tőled függ, meg szerencse, szerencse, szerencse). Minden esetre én már öreg vagyok ahhoz, hogy rendkívül sikeres legyek. Na nem baj, majd a gyerekemből kinevelek egy hegedű-virtuózt.... egyébként nagyon tetszik a logikája a könyvnek, még ha néha vitatkoznék is vele:)
Itt egy IQ-tesztből vett feladvány, amire azt mondta az író, hogy az egyik legnehezebb, és ő maga sem jött rá. Ezen jót rötyögtem, nekem fél percbe telt, úgy, hogy zavaró körülmények hátráltattak (a főnök pont mellettem üvöltözött a kollégámmal:)), de nem tartom ettől szuperzseninek magam, hanem csak átkonvertáltam a képet hímzésmintává a fejemben:))) na, ez az egyik kulcsa a sikerességnek: gyakorlás! Hímzésminták olvasásában meg elég gyakorlatom van már;)

May 5, 2009

Rrrrrrrrrrrr

- Még mindig nem érkezett meg az ajándékom Dórához, pedig már több, mint két hete postára adtam. És én még azon aggódtam, hogy eleresztette a színét a fonal:'(
- Újra szedhejtük a sátorfánkat. Meg kell, hogy mondjam, az a sanda gyanúm támadt, nem vagyok szerencsés albérletek tekintetében. Üröm az örömben vagy öröm az ürömben, hogy bérelt csacska macskáink a nyakunkon ragadtak és 2*20 körömmel lógnak rajtunk, vagy visszük őket magunkkal vagy menhelyen végzik. Már megígértem a nagyfiúnak, ha találunk új otthont, kreálok neki valami macska-hintaágyat, ami pótolja majd kedvenc függönyét. Nem baj, túléljük, ennél már csak jobb lehet.
Nyaff. Nyaff, nyaff, nyaff.

May 1, 2009

A királynő napja

Megint egy agymenés kategóriába tartozó bejegyzés, semmi kreatívkodás:)
A királynő napja (Koninginnedag, Queen's day) a legnagyobb holland ünnep, amikor a királynő születésnapját ünnepli mindenki, aki él és mozog. A jelenlegi királynőnek, Beatrixnak január végén van a születésnapja, de az nem túl kényelmes időpont egy országnyi bulit csapni, ezért meghagyták az édesanyja, Juliana szülinapjának időpontját (mégiscsak kellemesebb az április végi melegben fetrengeni alkohol-mámorban, mint január 31-én...). Hivatalos munkaszüneti nap - amiben a hollandok nem bővelkednek egyébként, de nekünk dolgozni kellett, mert minket sosem hagynak békén. Aminek egyébként örülök, mert a cserébe járó szabadnapot bármikor kivehetem, ellenben ha aznap nem kéne dolgoznom, két lehetőségem van: vagy otthon ülök, vagy a városban nyomorgok a többezer narancssárgába öltözött ember között a szemétkupacokon(OK, mehetek kirándulni a hegyekbe). így viszont jól elvoltunk a csendes irodában, a barátnőmmel vettünk koronát magunknak, és abban ültünk egész nap:)
A kép címe: így ünneplünk az irodában, szeretjük a főnököt:)
Ez a kép meg csak szemlélteti, mennyire sokan vannak. Mert munka után már bementünk a városba, ami elég fura volt, végigmenni a kisértetjárta iroda-negyeden, fel a vonatra, 5 perc múlva már a belvárosban a legnagyobb parti kellős közepén állsz.
Az egész város így nézett ki, mostanra elvileg már eltakarították már a nagyját. Eredetileg nem állt szándékomban ebben az őrületben részt venni, tavaly, ahogy már említettem, április 29-én érkeztem délután (a Malév 666-os járatával:)), 30-án mentem ki életemben először a városba felfedezni annak nevezetességeit. Kellően sokkoló volt:) Főleg, mert egyedül érkeztem, senkit az égadta világon nem ismerve, szóval egyedül bóklásztam az ünneplő tömegben, ha csak nézőként is, de kivettem a részemet ebből a bolondokházából, most már nem akartam, de a kollégáim rábeszéltek, nézzünk be a városba. Utólag örültem, hogy engedtem a nógatásuknak, jó érzés volt a tavalyival összehasonlítva, hogy ekkora társaságban voltam, mondhatni barátok közt:) Egyébként a városban kivetítők mindenütt, és írták, hogy az apeldoorni áldozatokra való tekintettel, menjen mindenki haza. De mindezt hollandul, gondolom hogy a turistákat ne zavarják. Mint már korábban volt róla szó, Amszterdam egy külön világ az országon belül. De borzalmas ami történt egyébként, ráadásul teljesen esztelen is, és szomorú, hogy embereknek meg kellett halniuk, egy őrült miatt, csak mert rossz helyen voltak rossz időben.

Apr 28, 2009

Miss Dior

És ez megint nem egy parfüm-reklám:) Múlt héten kutakodtam valami olyan kicsi, de glamouros után, de nem sok eredménnyel, úgyhogy nekiálltam magamnak kreálni egyet, Christian Dior hallgatólagos beleegyezésével (mivel felhasználtam egyik szkeccsét). Már vasárnap készen lett, de valahogy maga a minta megmunkálása és gatyába rázása, hogy még mások előtt is felvállalhassam, nem sikerült, ezért nem publikáltam. Aztán most meg ki sem látszom a munkából, de most már kirakom a mintát így, két részletben, mert már 7 órája ülök és dolgozom egyhuzamban (nem mintha nem élvezném, érdekes kérdések bukkannak fel:)), de most muszáj valami változatosság.
Szóval mivel jókislány vagyok, megosztom veletek a képecskét, amit csináltam, hátha valakinek még megtetszik!
Az első fele:
Meg a második (itt a szoknyáján a kontúrozás inkább ahogy esik, úgy puffan alapon ment, szóval nem kell ragaszkodni hozzá!):

Ilyen hímezve. A kép torzít sajnos, bocsánat!

Apr 24, 2009

Nyelvekről (ez csakúgy jött most)

Már megint elnyelt a fekete lyuk, minden napra akad valami, ami átveszi a hatalmat, szóval semmi mutatnivalóm. Pl tanfolyamra járok, hollandul tanulok :) Valahogy sose gondoltam volna, hogy valaha is hollandot fogok tanulni, egy évvel ezelőtt ezekben a napokban készülődtem, intéztem a papírmunkát az előző melóhellyel, kb három hét leforgása alatt történt minden: állásajánlat, telefonos interjúk, papírmunka, utánanézni a térképen, egyáltalán merre is van az a bizonyos Amszterdam... (valahogy sosem érdekelt a téma, mert csak az ostoba, füvezős ismerőseim tartották számon a várost, és ezzel belőlem ki is veszett minden érdeklődés iránta, amúgy is Párizs orientált vagyok, tudja a manó, miért). Most meg tessék, próbálom kiejteni azt a bizonyos "g"-t, és menthetetlenül szerelmes vagyok ebbe a városba, mert egyszerűen zseniális. Mindig más, mindig. Napsütésben, séjszaka. Az elegáns, nagyvilági grachtokon sétálva vagy az állandóan nyűzsgő Rembrandtpleinen. A Damon a galambokat etető túristák között, aztán a Jordaan felé közeledve a kocsmák, amik dugig vannak hollandokkal, előttük álldogálnak tömegesen, isznak és társadalmi életet élnek, vagy a Spui kulturális negyede, könyvesboltokkal egymás hegyén-hátán, szemben a Vöröslámpással. Olyan éles átmenetek vannak, mert olyan kicsi a város, hogy mindig meglep valami. Két dolog konstans: az épületek fantasztikusan érdekesek és izgalmasak, és résen kell lenni, mert bármikor elcsaphat egy biciklista (mert olyan vadállatok közlekednek, mint én:)). Amikor idejöttem, az angolom úgy volt pocsék, ahogy csak lehet. Hajdanában, 2001-ben valahogy letettem a középfokút, és ezzel sikerült is elvágni az utat az egyetemen bármiféle ingyen nyelvleckének, mert nekem már van, nem jár. Nem is használtam. Előtte sem használtam, csak tanultam. Ami bizony nagy különbség!! Aztán csak legfeljebb interneten találkoztam az angollal, amikor is szembetalálkoztam a ténnyel, hogy hiába értek én szinte mindent, egy mukkot nem tudok összehozni, azt is hibásan, fél órányi vajúdás után. Ezzel viszont nem sokra mész egy állásinterjún... Azért csak meglátták bennem a fantáziát az előző munkahelyemen, ahova felvettek, szerintem csak elvarázsoltam őket a bárgyú ijedtségemmel. Aztán ott bele is csöppentem a hálózatok világába, és hiába amerikai cég, minden angolul van, mindig kievickéltem valahogy, hogy ne kelljen megszólalnom és ne vegyék észre, hogy én és az angol igen távol állunk egymástól, szóval csak csendben tettem a dolgomat :) A telefonos állásinterjúk Hollandiából? Halvány lila gőzöm sincs, hogy voltam képes rá, de meggyőztem őket: Azt hiszem én csak ijedten álltam, ők meg beszéltek, néha mondtam, hogy aha :) Aztán meg amikor április 29-én idejöttem, és egy svéd lány fogadott a reptéren, csak meresztettem a szememet, elég nehezen tudtam válaszolni, és Sanna meg a sokat beszélő lányok táborát gazdagítja, szóval ahogy rámzúdította az itteni élet bemutatását megérkezésem pillanatától, képzelhetitek, hányszor kapcsolt ki az agyam, hogy ennyi, netovább, nem értem, kész, megyek vissza. Ezután három napig egy orosz vagy magyar szót sem hallottam, de annál több ember megfordult körülöttem és nyomta a magáét. Az olaszok, hollandok, svédek érthetően beszélnek, de a franciák?????Azóta nem merem bevallani JB-nek, hogy egy mukkot nem értettem a szövegeléséből az első két hétben... nehéz volt így élni, életemben nem voltam ilyen helyzetben, nem jártam sem Angliában sem Amerikában. De közben meg baromi izgi, mert kihívás nélkül megzakkanok, szóval mazochista módon élveztem, végre egy kis erőpróba:) Az angolom egyébként azóta is pocsék, mert igazából senki sem beszél helyesen, hiszen mindenkinek tanult nyelve :)) Viszont gátlástalanul vissza tudok már pofázni;) JB szerint jól beszélek angolul, főleg mert sasolom mások hibáit, és igyekszem azon keresztül magamat javítani, de szerintem nagyon-nagyon rosszul beszélek. Valószínüleg mert születésemtől kezdve két nyelven beszéltem, és ez után elég kényelmetlenül érzed magad, hogy meg vagy fosztva valamitől, amiben azért általába elég jó vagy (visszabeszélni, érvelni, magyarázni, kifacsarni a szavakat kényed-kedvére). Egyébként kb 10-11 éves koromig nem tudatosult bennem, hogy én két nyelven beszélek, nem is emlékszem ezekre az időkre, de most is, leggyakrabban nem emlékszem, ha egy olyan emberrel beszélgetek, aki oroszul is magyarul is tud, akkor most melyik nyelvet használtuk. Tényleg nem szoktam emlékezni. De csak otthon használom az igazi anyanyelvemet: magyar-orosz turmix!:) Mondjuk most már turmixolom az oroszt az angollal az orosz kollégáimmal. Gimiben még tanultam 3 évig franciát, de egy árva mukkot sem értek belőle. Viszont meglepő módon az olaszokat kb 30%-ban értem, pedig életemben nem tanultam olaszt, életemben nem találkoztam olasszal, amíg ide nem jöttem, mégis nagyon gyakran értem, mit mondanak, közbekotyogok angolul és akkor néznek rám mint Rózi a moziban:) Itt mindenki kever minden nyelvet, ami éppen eszébe jut és tudja, hogy az illető megérti, és ez zseniális, imádom, valahogy természetes:)) Egyes szavakat pl hollandul használunk, pedig legtöbbünk sose tanulta, csak ami az utcán ránkragadt :) Pl az első holland nyelvórán irtó büszkén tudtam mondani: mijn hobby is borduuren! :)

Apr 19, 2009

Életjel

Meleg van, megsülsz, vetkőzöl. Másnap már előrelátóan kis balerina-cipőben mész, kardigánban. Jól odafagysz, a farkasordító hidegben ki sem mész ebédszünetben. Úgyhogy amikor másnap már jól beöltözve, mindenre felkészülve, kabátban, vastag zokniban sülsz pecsenyére a tűző napon, már kezded átkozni az égieket. Szóval nem csoda, hogy a manduláim nem bírták a kiképzést, már kb négy-öt napja a betegség határán egyensúlyozom, tea literszámra, meg nyelem a vackokat, amiket otthonról hoztam, de sem nem gyógyulok, sem nem esem ágynak teljesen (nehogy azt higgyétek, van ám nekem betegbiztosításom, kemény 85€-t kipakolok érte havonta, de ilyen betegséggel nem érdemes elmenni itt orvoshoz, csak annyit fog mondani: szedjél a placebók családjába tartozó paracetamolt, vény nélkül kapható bármelyik drogériában, kajaboltban, újságosnál, szerintem még az kisállatkereskedésben is). Na nem baj, túlélem, ez csak amolyan tél végi satnyaság.
Húúú, tegnap mi történt velem... szóval ahogy Dórának is írtam, azért egy kisebb dolgot még bele akartam csempészni az ajándékok közé, de hogy ne csakúgy lébecoljon a borítékban, valamit kellett vele csinálni. Mivel most éppen ezt csinálom (ez lesz belőle, természetesen a párizsos verzió:)), megihlettek a képeslapok és a posta világa, ezért abból indultam ki. Na, nem akarom lelőni a poént, úgyis apróság, a lényeg a lényeg, hogy 7 évnyi hímzés után életemben először fordult elő velem, hogy a fonal kieresztette a színét!!!!! A lélegzetem elállt, rohangáltam, mint pók a falon. Ilyen is csak velem fordulhat elő, hogy pont akkor, amikor ajándékba készül:( Igaz, először használtam Waterliliest, és rá van írva, hogy figyelni kell vele, de gondoltam, ez csak amolyan biztonsági előírás, amúgy is csak langyos vízben szoktam kiöblíteni, leszedni a macskaszőrt, jobban ki lehet húzgálni vizesen, hogy elkerüljem a vasalást. Jó, használtam már Waterliliest, csak még nem fejeztem be(nem jellemző rám, mi?:)), szóval még nem jutott el a mosás stádiumáig. Aztán elég pocsékul éreztem magam ahhoz, hogy totál kiboruljak ettől, JB így is nagyon lelkesedett érte, mondta, aranyos így is, küldjem el. Szóval elküldtem így, amúgyis már menni kellett a postára, mielőtt bezár. Na, hát nem tökéletes, de nálam soha semmi sem az, ez a védjegyem. Túl unalmas valami, ha nincs benne hiba!!! Posta után végül sétáltunk a városban, kiültünk a Rembrandtpleinen lévő coffeeshop teraszára, amíg JB az ott dolgozó legjobb barátjával tárgyalja meg az élet nagy dolgait, addig én bámulom a turistákat, imádom ezt csinálni, magam is meglepődök rajta, hiszen általába nem bírom a passzív elfoglaltságokat. Na mindegy, elkanyarodtam a témától. Mi is volt a téma? Mindegy. Egyébként a hímzés, amit mutattam, kb egy hét eredménye. Nem túl látványos, mi? Jól van na, nem voltam túl jól. Pedig már két hete bevetésre készen vár a Tilda-hercegnőm szabásmintája:(

Apr 17, 2009

A nyertes:)

Nem is tudom, hogy írjam le, mi történt:)) Szóval Dóra Mariann nyerte az ajándékot:))) Mutatom a képeket, mert én igazán nem akartam ilyen szinten belekeverni a macskáimat:)))
Először is előkészítettem mindent, ami kell, természetesen felügyeltek, mert őmacskasága nem maradhat ki semmiből.
9 nevet írtam le:)
Nagy nehézségek árán kiválasztottam a sapkát, belegyűjtöttem a galacsinokat, ami természetesen kiváltotta szőlőszem kisasszony érdeklődését is, úgyhogy a nagy eseményre ő is megjelent. Big Boy még kommentálta is a dolgokat, de nem értettem, mit magyaráz.
Aztán egyszercsak, amikor épp teszem le a fényképezőgépet, hogy akkor én most kihúzok egy nevet, az úriember beledugta a pofáját, felkapott egyet és elrohant vele:) Még csak nem is nekem kellett húznom:) Azt hiszem előtte pont azt mondta, hogy ő majd segít, ne fáradjak. Nem tudom. Rohanok utána, még időben lekaptam, ahogy szépen befocizta a kanapé alá, szóval mire kikotortam nagy röhögve, már én is kíváncsi voltam nagyon, ki az a szerencsés, akit ilyen úton-módon választottak:)
Azt hiszem, javasolni fogom a Szerencsejáték Zrt-nek, hogy macskákat és papírgalacsinokat alkalmazzanak, nagyon jól néz ki, csak aztán nehéz kergetni a lakásban:)
Dórának gratulálok, igaz szívem szerint mindenkinek küldenék. És nagyon szépen köszönöm, hogy játszottatok velem az én buta mini-játékomban:)))
Most látom, milyen bárányhímlő-krízis van Dóráéknál:( Kívánok mielőbbi gyógyulást!!!

Apr 11, 2009

Húsvéti tojáskereső játék

Megvettem a holland keresztszemes újság, a Borduurblad legújabb számát, és nagyon megtetszett. Gondoltam ha már húsvét van, akkor megosztom valakivel. Igen ám, csak hogyan döntsem el, kivel? Szóval úgy döntöttem, hirdetek egy mini játékot.
Itt van három, első ránézésre tökéletesen egyforma kép az én kis szőlőszem kisasszonyomról. De a látszat csal! 3 igen apró eltérés van köztük!! Akik megtalálják, azok közül kisorsolok valakit, akinek elpostázom az újságot egy kisebb képecskével (annak örömére, hogy nem ütöttem el a biciklimmel egyetlen turistát sem a belvárosban lévő kézimunkaboltba menet).
A helyes megfejtéseket az ingyenesen kitölthető Hozzászólás mezőbe várom jövő hét péntek (ápr. 17) estéig. Mondjuk 6-ig, mert akkor érek haza a munkából:)
Egyetlen játékszabály: ez amolyan mini-játék, nem a blogomnak akarok hírverést csapni, szóval kérek szépen mindenkit, NE hirdessétek a játékot! Csak azoknak szól, akiket idevet a jósors:)
P.S. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ahányszor képet készítek a padlón, úgy néz ki, mintha koszos lenne. Nem az, csak egyszerűen kopott a fa;)
Meg egy kis ízelítő (majd igyekszem többet feltölteni!)

Apr 7, 2009

Második Tildám

Avagy a csámpás angyalka.
Már a múltkor is azt mondtam, hogy a varrást még gyakorolni kell. Na nem baj, azért már használatba vettem. Mindenki 9-től dolgozik, kivéve hármunkat, az orosz csoportot, az időeltolódás miatt. Szóval a barátnőmmel mindig 8-kor leülünk, és szépen, komótosan, megtárgyalva a legfrissebb pletykákat kisminkelgetjük magunkat, hogy 9-re, mire mindenki jön, tökéletesek legyünk:) Ezzel a módszerrel reggel megspórolok egy csomó időt, amit értékes "még 5 percet" heverészéssel tölthetek el, továbbá nem kenődik el, amikor mint az őrült, késésben hajtok a biciklimmel. Szóval elkel a neszesszer, még ha csálé is :) A könyvben javasolt rúzzsal való pirosítása az angyalkának valahogy nem volt szerencsés kimenetelű.

Meg még találtam valahogy egy gyönyörű képekkel teli linket:
http://msmuse.tumblr.com/
http://ruston.tumblr.com/
http://beautefragile.tumblr.com

Apr 6, 2009

Flowerbomb

És ez most nem a kedvenc Viktor and Rolf parfümöm:) Tegnap csak eljutottunk abba a bizonyos Keukenhofba, és az időjárás is megkegyelmezett. Anyukám megrendelésére egy nagy rakás képet készítettem, akit érdekel további 500 virágocskás kép, itt vannak:) olyan sok, hogy külön albumot kellett nyitni nekik:)Virágok orrvérzésig:) Ezek a kedvenceim:

Apr 3, 2009

Könyvek

Jucus játékba hívott, és nem lehet kihagyni egy könyves játékot:)
Kedvenc mese, ifjúsági és felnőtt könyvek. Fogós kérdés!
Nem állok jót magamért, attól tartok, ez hosszú bejeg
yzés lesz!!
Mese: amikor kicsi voltam, anyukám sokat olvasott nekem (oroszul), egy könyv valahogy nagyon-nagyon megragadt bennem, egy kisfiúról szól, aki olyan hangosan beszélt, hogy mindenki megsüketült tőle:)

Gianni Rodari Jácint úrfi (Gelsomino).
"Jácint úrfi hatalmas hangerő birtokában van: ha csak halkan szólal meg, kitörnek az ablakok, ha igazából kiereszti a hangját, kártyavárként dűlnek össze házak, paloták. A páratlan hang sok bajt zúdít Jácint fejére, a falubeliek boszorkánysággal vádolják, ezért a fiú vándorútra kel. A füllentők birodalmába jut, ahol a sajtot radírnak, a kenyeret tintának, a kutyát macskának nevezik, s aki igazat mond, azt a bolondokházába csukják. Ebben a hazug országban - ahol mindenki szeved - Jácint végre hasznát veszi félelmetes hangjának."

Ahogy nézem, 78-as kiadásnál újabb nincsen magyarul, akkor ezért nem olyan ismert. Eddig nem is tudtam, hogy gelsomino olaszul jácintot jelent:) Hmmmm... azt hiszem innen datálható rajongásom a jácint iránt:)))


Későbbi, ifjúsági könyvek. Na, ebből már aztán több rémlik:) A teljesség igénye nélkül, nem időrendben, csak kb.
A két Lotti, naná, hogy, kinek nem???? Az Anne sorozat első három kötete, Lucy Maud Montgomerytől (kettőt kölcsönkértek, és soha nem adta vissza, pedig benne a nevem és egy versike: Ha a könyvem elcsavarogna, húzd meg fülét s kergesd vissza!!). Aztán Adrian Mole szenvelgéseit is betéve tudtam. Meg hogy is maradhatnának ki Tutsek Anna Cilike könyvei??? 100 pont a 10-ből, még ha erkölcsnevelő, jókislányos, púderszagú könyv, akkoris itt a helye:) G. Szabó Judit könyvei: Hárman a szekrény tetején, Mari ne bomolj, stb. Később persze az Abigél. Karinthy és Kosztolányi jól ment, Jókai nem tudott lefoglalni, bár az Aranyember tetszett. Aztán volt egy Sherlock Holmes és Poirot időszak, egy rövidke Stephen King kb 16 évesen, de az hamar végetért, mert inkább divatból olvastam őt. Aztán az egyetemen töménytelen orosz irodalom. Abból is, szerintem mindenki kiemelné Bulgakov Mester és Margaritáját. Nabokovtól is szinte mindent imádtam, a Lolitát kivéve, azóta sem értem, miért az híresült el. De inkább a versek fogtak meg. Nem lehet eleget reklámozni Mihail Lermontov Démon című elbeszélő költeményét! Magánban, egyetemen Kundera, Slawomir Mrozek (akit hamar megutáltam a színháznak köszönhetően. Meg lehet kövezni, nem szeretem a színházat, kevés színész van, aki le tud nyűgőzni, kevés, aki igazából hihető, hogy ő most az, aki, és azt érzi, amit) Aztán jött egy máig tartó Orhan Pamuk szerelem, meg szerettem Ismail Kadare könyveit. Meg Umberto Eco, meg Nick Hornby, meg mittudomén. Ez most olyan, mintha a kedvenc hímzésmintákat kéne kiválogatni a gyűjteményedből:) A profilomon ott van még Mika Waltaritól a Fine van Brooklyn, ami valahogy elég magábafordulós könyv, mégis szép. Szóval a nehezebb falatokat szeretem, de közben meg mellette a könnyebbeket is.
Habár mostanába kicsit besokkaltam a női irodalomtól, egyébként Marianne Keyes összes könyvét vé
gigolvastam, Sophie Kinsella tetszett, Cathy Kelly, szóval a brit nyálkönyvírók, nem a németek és nem az amerikaiak.
Jó szívvel ajánlom Guillaume Musso Szerelem életre-halálra könyvét, amit egyszer, egy délután benyeltem. Szerintem nektek is tetszeni fog! A magyar címe szerintem borzasztó, az eredeti Et après... , vagyis És azután... ez jóval, jóval kifejezőbb. Legalábbis szerintem:)
Nagy hatással volt rám, imádott, imádott, imádott könyvem Martin Page Elhülyülésem története. Egyetem alatt háromszor kiolvastam. Ez a könyv zseniális, kissé
bizarr, a vége nagyon összecsapott, de az eleje hatalmas igazságokkal tele:)
Amikor elkezdtem dolgozni, és lett némi pénzem, akkor nekiestem a könyvvásárlásnak, szinte megállíthatatlanul, főleg az Ulpiustól, mert nagyon jó íróik voltak(vannak), amikor még kis kiadó volt. Egyszóval megbízható. Jót akarsz? Bármi, ami éppen megjelent náluk. Most is találhatóak gyöngyszemek, de miután kinőtték magukat, már szemezgetni kell. Nem mintha nem élvezném, hála az internetnek:))
Tegnap meg hazajöttem, és mint egy hulla hevertem, mert megittam egy liter gránátalma-málna levet, ami mindig hazavágja a gyomromat, de mégis, néha nem bírom megállni, hogy el ne pusztítsak az egész dobozzal. A mértékletesség nem az én szavam:) Na, szóval hazajöttem, elnyomott az álom, összeölelkezve a Big Boy-jal aludtunk(ne tessék rosszra gondolni, ő a fekete macskám:)), amikor kolléganőm felhívott, nincs-e kedvem bemenni a városba, "koopavond", vagyis "shopping evening" van. Itten bezony minden bezár 6-kor (hála az égnek, a kajaboltok nem), és vasárnap is zárva minden, ha rabszolga vagy, akkor esélyed nincs vásárolni valamit, csak csütörtökönként, amikor 9-ig vannak nyitva az üzletek, vagy szombaton. Na, szóval anyagilag nem éppen a hegycsúcs tetején állok(lakbér, biztosítás, kapásból a fele fizetés elmegy), szóval a shoppingolás inkább a kolbászolást jelenti, de azért mentem. Na nem is ez a lényeg, hanem összességében végül azért csak vettem valamit. Nem tudom, valahogy odaragadt a kezemhez, és bármit csináltam, nem tudtam elengedni. Fényképen nem tudtam visszaadni, milyen kicsike, a lapjai vékony selyempapír, aranyozott szélekkel, gyönyörű illusztrációkkal...ehh....
Hogy mit olvasok most? Szerintem mindeki tudja:) Naná, hogy a vámpírokat! Elég lassan megy, de egyébként is lassan olvasok:( A játékot továbbadom mindenkinek, aki erre jár, és érdekesnek találja!! Én nagyon kíváncsi vagyok mindenkiére, mert kissé fanatikus vagyok könyv terén:)