Jul 3, 2009

Kettő díj meg kettő táska

Megint elnyelt a fekete lyuk! És micsoda meglepetés várt, mire kikerültem belőle!:) Kaptam szép díjat, rögtön kettőt!! Nagyon szépen köszönöm! Egy Jucustól és egy xllianntól, vagyis Jutkától:)Nagyon köszönöm:) Színben ráadásul pont illik a hátteremhez;) Viszont nem adom tovább, ahogy látom, nagyjából körbeért, meg amúgysem tudnék hetet kiválasztani, kivételezni meg nem akarok.
És akkor most a magyarázkodás. Ehh. Múlt héten leejtettem a laptopomat. Ne kérdezzétek hogyan, nem tudom. Hála az égnek, "csak" a merevlemez betegedett le, vagyis majd cserélni kell. Azt úgy rögtön megértettem, hogy mi a gond, amikor próbáltam bekapcsolni utána, de hogy ilyenkor mi a teendő? Bepánikoltam, behisztiztem, volt ott minden. JB eszénél volt, elvitte a szomszédban lakó munkatársához, aki megcsinálta, ez a kedvenc hobbija. Azalatt én megettem rengeteg sajtot náluk, és hüppögtem. Ő meg élvezte a kihívást, még külön köszönetet mondott, hogy elláttam feladattal. Vindóz nem fut rajta, de az Ubuntu megy (azt mondta, mert az átugorja a hibás részt a merevlemezen, míg a vindóz megáll ott). Szóval most ismerkedek a Linuxszal, amíg nem lesz új alkatrész. Nem rossz, még akár maradhatna is, csak a gond, hogy sok programom nem fut rajta. Brühühühühüüüü:(
Időközben egy barátnőm is meglátogatott Pestről, vele eltöltöttem sok időt, amikor nem otthon punnyadtam. Aztán találtam egy boltot, ahol végre találtam azokat a kerek bambusz táskafüleket, úgyhogy most már semmi sem állít meg, hogy megcsináljam azt a bizonyos Tilda-táskát, mert még meseszép anyagot is találtam, és a fantáziám is megindult, és...és...és... tervek tömkelege zsong az agyamban. Most küldött anyukám meghívót a wiw orosz változatán a kézimunkakörbe, úgyhogy ott is elvesztem egy fél órára, aztán rájöttem, hogy az orosz felem az, amelyik olyan grandiózus terveket szövöget állandóan. Csak hát ha lenne rá idő. Na, elkalandoztam. Szóval vettem táskafület, és mivel a barátnőm is elkísért, ezért ő is nézelődött, amíg én veszett egér módjára rohangáltam az anagok között. És talált magának táskacsatot. És talált magának anyagot. És talált magának szalagot rá. És talált magának felvarrnivalót rá. És jó, hát felajánlottam szolgálataimat a kivitelezést illetően. Ez kerekedett belőle (veszettül irigy vagyok rá, nagyon-nagyon tetszik, nekem nem sikerül ilyen egyszerűt, de nagyszerűt tervezni, én mindig túlbonyolítom az életet) Imádtam varrni, nagyon gyorsan megvolt, olyan nagyon puha az anyag, nyamm-nyamm! Ráadásul az egyetlen hibácska (mert ugye az a védjegyem, hogy semmi sem tökéletes) a bélésen van alul, nem látni, hacsak direkt ki nem fordítod:))). A Tilda nesszeszer aljának a megoldását használtam fel, hogy legyen benne sok-sok hely.
És akkor a másik táska. Itt már látszik Laura keze nyoma, mert agyon van bonyolíŧva és nem tökéletes. Egy turiban vettem 10 euróért egy ronda táskát nagyon szép füllel. A ronda táskát azon frissiben ki is operáltam a füléről, mert annyira ronda volt, úgyhogy sajnos azt nem tudom dokumentálni. De az, hogy ilyen olcsón adták abban a luxusturiban, már mond valamit;) Osztán nézem, nézem, hát nem tökéletesen illik az a fül az én képeslapjaimhoz? Úgyhogy ezzel fejeztem be. Csak a gond, hogy ez a keret (táskafül, akármi) nem rávarrós, hanem becsípni kell, és mire belenyomorgattam az anyagot, elferdült, és még mindig nem sikerült tökéletesre viszahajlítgatni. Levontam a következtetést: mostantól csak rávarrós kerettel csinálok táskát.
A kollázs hátteréül az Északi-tenger szolgál. Ha már a hímzésen North See felirat van:)
És egy utolsó kollázs, ha már végre sikerült a Picasát felrakni Ubuntura. Amszterdam vizibicikli-látószögből. Olyan meleg van az elmúlt napokban, mint otthon szokott lenni nyáron. Már alig várom, hogy végre újra a fejem fölött lógassa az eső a lábát. Ezzel piszkál JB, hogy és én még Nizzáról álmodozom folyamatosan, amikor egy hét nyártól már olyan morgós vagyok.

Jun 22, 2009

Nudista Tilda hercegnő és a levendula

Kérem szépen, irigy vagyok. Vagyis voltam. Most már nem, mert most már csináltam magamnak egyet. Mert ilyen tökéletes leírást találtam:) Tavaly végignéztem, ahogy elszárad rengeteg sok levendula, aztán ugyanott márciusban rengeteg sok nárcisz, most már igazán erős késztetést éreztem arra, hogy levendulát szedjek. Nem szívesen néztem volna végig megint, ahogy az is elszárad anélkül, hogy én csinálnék belőle valamit. De mert az irodaházak között van, ezért féltem, nem mertem szedni, ezért csak reggel egy kicsit, hazafele menet egy kicsit. Úgy viszont nem lehet levendulabuzogányt csinálni, mert azok egyforma frissek kellenek, hogy legyenek. Ezen aggódalmamra délután a barátnőm-kolléganőm, aki minden téren igen gátlástalan, mondta, uggggyan! És jött velem. Leültünk és ártatlan képpel szüreteltünk:) Nem volt meglepő, hogy a táskámból szalag, kisolló is előkerült:)
A következő probléma akkor adódott, amikor nem tudtam hova felakasztani, hogy ne keltsem fel Big Boy érdeklődését. JB mondta, hogy szerinte a nudista hercegnőnek jó lesz, mert ha hazajön a herceg, a hosszú lovaglás után biztos lószagú lesz, és akkor legalább lesz hova beledugnia az orrát a hercegnőnek (itt kicsit szemléltette is, hogyan pislog ki a hercegnő a virágok közül).
Azóta kicsit átkötöttem, mert gyött ki a vijág a lukakbó'. De most örülök:))

Jun 18, 2009

Képeslapok

Éééééééééééééééééés......... KÉSZ! Három estényi kontúrozás, de csak mert szemre választottam a színeket, meg hol egy szálas, hol kettő, hol három. Meg amúgyis. Mosatlan, vasalatlan, amolyan most keltem ki az ágyból állapotban fényképezve, mert még nem tudom, mit fogok vele csinálni. Egybként meglepő, hogy még nem kell mosni, általába minden hímzésemet muszáj, mert van rajta egy-két csokifolt, néha zsíros kézzel hozzáérek, van, amikor csak ráfröccsen valami, ráborul a kóla, kifolyik a tea. És képzeljétek el, mi lenne, ha nem vigyáznék rájuk!!

Janlynn Vintage Postcards
leginkább Rosace fonal meg egy-két DMC
hétköznapi 28-as DMC hímzővásznon

Igyekszem profinak tűnni ezekkel a képaláírásokkal:) És most nézem, hogy elfelejtettem három darab kövér, szürke francaicsomót a sütik tetejéről. Akkor mégsincs kész. A pecséten a dátum 2006 június 16 volt, amivel sokat nem tudtam kezdeni, ezért átvariáltam a befejezés dátumára (persze befejezhettem volna 16-án is, de nem sikerült, így viszont a névnapom dátuma van rajta:)). A Párizs feliratot meg végképp lusta voltam átvariálni másik város nevére. Meg Amszterdam túl hosszú lett volna. Hát így esett, hogy tegnap Párizsban jártam.
Jah, és mi más lenne ráhímezve, mint valami buta idézet?:)))) De annyira tetszik az összkép, úgyhogy nem irtottam ki.

És ha már Valika játékba hívott, a válaszait elnézve nekem is megjött kedvem:)

A játékszabályok:
mondjunk el magunkról 6 NEM túl lényeges dolgot, amit kedvelünk
említsük meg linkkel aki játékra hívott minket
válasszunk 6 blogolós társat, akinek továbbadjuk a játékot

6 nem lényeges dolog rólam (kicsit Valika válaszai is megihlettek:)):
  • Nem tudok magassarkúban járni, mert fáj a bokám(a világ leghülyébb biciklisbalesete miatt), és mert gyaloglós vagyok. Nem is tudom, mikor ültem utoljára közlekedési eszközön, hála az égnek, hogy itt biciklizhetek és gyalogolhatok. Éljen a Tisza-cipőm!
  • Kicsi dobozok, kicsi füzetek, kicsi szobák (ha teret akarok szárnyaló egyéniségemnek, kimegyek a levegőre, mert még a legnagyobb terem sem lehet elég nagy, azon egyszerű oknál fogva, mert BE VAN ZÁRVA)
  • Csak otthon hordom összefogva a hajam:)
  • Következő életemben cápa leszek, hogy tengeri herkentyűket ehessek szünet nélkül.
  • Két héten keresztül tudok minden nap különböző macskás-pólókban járni. Pedig nem volt tudatos, csak hát ezt sem lehetett otthagyni, az is annyira jó, ez szinte kiabált, hogy nekem készült, úgyhogy valahogy összegyűltek. Most már figyelek, hogy ne vigyem túlzásba, és ne minden napra jusson egy.
  • A táskám mindig tele van kábelekkel, memóriakártyákkal, van ott külső meghajtó, mini memóriakártyaolvasó. Most gondolkodtam azon, minek is van nálam USB-s COM-port átalakító.
+1 Mindig sokáig tart megírni egy-egy bejegyzést, levelet, mert 125 dolgot csinálok egyszerre.

Továbbadom a játékot mindenkinek, aki szereti! Én szívesen olvasom a hülyeségeket!!;)

Jun 16, 2009

Keresztszemtelen bejegyzés

Már régóta viszket a nyelvem, hogy ezt a véleményemet a világ elég tárjam. És most esik, vagyis tökéletes az idő arra, hogy belekössek a világba!:)
Szóval. Utálom az idézeteket. Vannak ugye a saját gyűjtésű, általad olvasott könyvekből vett idézetek, amiket megtartottál magadnak, mert neked fontos, te érted a hátterét, a pillanatot, amikor megfogott, emlékeztet valamire. Az a te kincsed. Na pont nem ezekről beszélek. Én most a mindenütt hemzsegő idézeteket fúrom. Felmész a wiwre és a magamról mezőket nézegetve annyit találsz, hogy ha kinyomtatnád őket egy könyvben, kiirtanád a világ esőerdeit. Olyanok, mint a bolti mirelit pizza. Valaha lehet, hogy friss volt, igazi alapanyagokból, de aztán lefagyasztották, majd újra felengedték, ettől kicsit rágós lett, elvesztette a zamatát. Csak az veszi, aki nem tud főzni, és nem elég kifinomult az ízlése, hogy igénye legyen valamivel minőségibb (lelki) táplálékra. Ha meghívod ebédre a barátaidat, akkor sem tálalsz nekik mirelit kaját! Divat idézni, nem értem miért. Amikor pár éve írtam a szakdolgozatomat, kezdtem el kapiskálni, miért ragaszkodik hozzájuk annyi ember: akkor használod őket, amikor lehet, hogy érdekel a téma, de semmi fantáziád, tudásod, ötleted nincs róla. Viszont szeretnél okosnak látszani és jártatni a szádat vele kapcsolatban. Kedvenc "magamról" szövegem:

http://www.karriertipp.hu/donald-trump-idezetek.htm

Mindegyik jo idézet, de az én kedvencem ez:
"A gazdagok felismerik a lehetőségeket, míg a szegények a homokba dugják a fejüket, és úgy tesznek, mintha mi sem történne."

Fordítás: törtető seggfej vagyok, aki végigtapos mindenkin egy kis pénzért. De ugye rögtön elfogadhatóbbnak tűnik idézőjelbe csomagolva? Főleg mert egy milliomos mondta. És a karriertipp pont hu című irodalmi klasszikusról származik.

Van egy másik idézetektől túlcsorduló adatlap, amit nagyon szeretek. A magamról rész horoszkópból idéz és egy barátjától vett mondatocska is szerepel ott. Ez már valami! Aztán kb 30 kép, mindegyik címe egy-egy idézet (na jó, a végén van némi angol nyelvlecke: "sunset...", "bee...", "heaven..." és a hozzájuk tartozó képek. Az egyik képnél ráadásul kisebb hibával, de hát nem illik beleszólni, hogy kislány, az nem "pine up", hanem pin-up. Gondolnám szóviccnek, de akkor nem az a kép lenne ott). Az idézetektől megkímélem a kedves publikumot, elég legyen annyi, hogy Balzactól Mahatma Gandhiig mindenki mondott valamit ennek a lánynak, minden elismerésem, hogy ennyi irodalmon végigrágta magát! De a lényeg, hogy "ami belül ragyog, az kívülről is látható"! Ragyogó kiscsillag! Néha rámegyek az adatlapjára, segít visszarántani a földre. Titkon megsúgom: példaképemmé vált, hol máshol tudnám még megtanulni milyen tulajdonságok szükségeltetnek a sikerhez, miközben hasznos útmutatásokat is kapok az élethez (hogy minden nap táncoljak)?
Tudom, zsémbes, irigy öregasszony vagyok, aki nem érti, hogy minden egy mosolyon múlik. Őőő. Hmm. :) ?

De, mivel olyan nagyon fontos mindenkinek írnia egy-egy idézetet, én is megteszem (mivel egy egész könyvet nem tudok idemásolni sajnos)
"... Antoine úgy döntött, hogy magára húzza a hülyeség szemfedőjét. Túl sokszor volt alkalma megállapítani, hogy az emberek leginkább a jól hangzó és ügyesen előadott ostobaságokat tekintik az intelligencia jelének, s így e szó jelentése annyira eltorzult, hogy immár jobb butának lenni, mint megmaradni megrögzött intellektuelnek. Az intelligencia boldogtalanná, magányossá, koldussá teszi az embert, míg az intelligencia elleplezése felkínálja számára az újságokban való megjelenés lehetőségét, ezt a relatív halhatatlanságot, és azok csodálatát, akik mindent elhisznek, amit a napilapokban olvasnak."*

És mert aranyos vagyok, megosztom veletek a siker és az életvidámság (látszatának) biztos receptjét:
"Pont, pont, pont és pár kiló idézőjel -nagytételben olcsóbb jeligével! ..." **

Utóirat: Elnézést azoktól, akiket esetleg megbántottam volna... bár nem hiszem, hogy lenne köztetek ilyen.
Utóirat kettő: Most jut eszembe, mielőtt meggyanúsítanának: a bejegyzés nem a két fent említett emberi lény iránti bármiféle gyűlöletből vagy haragból született, őket csak példának hoztam fel!!!

* Martin Page Elhülyülésem története, 2001
** Laucica Kreatív blog, 2009

Jun 13, 2009

Nudista Tilda hercegnő és a liliomok

Gondoltam lefényképezem a liliomokat, amiket a múlt héten vettem a piacon, mostanra nyíltak ki. Na, és kivel találkozom szembe??? A Tilda hercegnővel, akit én már olyan régóta nem mertem megcsinálni! Köszöntem neki, kérdeztem, miért ül olyan nagyon magába roskadva. Először félénken nézett rám, nem nagyon bízott bennem, de aztán felismert, hiszen én bökdöstem őt tűvel, és szenvedtem a végtagjai kifordítását (ó, jó ég, azok a hosszú lábak...). Elmesélte, hogy JB halálra szekálta, hogy
1. túl nagyok a vállai (ilyen volt a szabásminta-válaszoltam)
2. nincsenek mellei (ezen vitatkoztunk kicsit, hogy hány nagy mellű hercegnővel találkozott már életében)
3. kövérek a lábai, és löttyedtek a karjai (én baromira igyekeztem követni
Szarvasmici tanácsait, de...izé...viszont keresztszemezni gyönyörűen tudok!!!!)
4. Nincs egy rongya se (megegyeztünk, hogy majd varrok neki valamit a függönymaradékból, és akkor majd olyan lesz, mint a Von Trapp gyerekek a Muzsika h
angjábal, akik szintén függönyanyagból készült cuccokban jártak).
Ettől kicsit jobb kedvre derült, úgyhogy még pózolt is kicsit nekem.
5 perc múlva, amikor visszamentem, már a Neveletlen hercegnő naplóját olvasta vígan:)

Jun 11, 2009

Mammája után síró bari-kendő:)

Mielőtt magyaráznám a címet, előbb örömködök:) A lakás tulaja ma írt nekem, adott még fél évet, azt mondta, hogy ő nem tudta, hogy ilyen nehéz (és drága) másik lakást találni, meg hát hálás amiért a macskáit is bevállaltuk (meg gondolom azért, mert látta, hogy jókislány vagyok, időben utalom a pénzt, nem zavarjuk a szomszédokat, stb), végülis neki annyira nem sürgős eladnia a lakást, maradhatunk:)))) Most már csak a munkahelyemmel kell rendet rakni, de így már könnyebb lesz talán arra koncentrálni. Minden esetre köszönöm mindenkinek, hogy aggódott értem, lehet, hogy ez a pozitív energia bírta jobb belátásra a tulajt:))) Na, térjünk a lényegre:)
Vagyis a Kid Mohair-kendőm! NEM ÉN CSINÁLTAM! Hanem anyukám:) Az jutott eszembe, ez egy családon belüli mini swap volt. Én neki függönyt, ő nekem kendőt:) Szeretem a kendőket, anélkül valahogy nem megyek sehova. Viszont a bőröm borzasztó érzékeny, fehér, kényes-fényes-finnyás, ezért kötött dolgokat nem hordok, hanem a jó "agyonmosott" pamut-dolgokat aggatom magamra. De ez a mohair annyira puha, szinte elszáll, diszkréten csillog, meseszép!!

Kidsilk Haze (70% super kid mohair, 30% silk)
"Majestic"

Nem tudtuk, hogy a kid mohair azt jelenti, hogy a baba-barik első nyírásából származó gyapjú, attól ennyire puha, és nem szúr (erről eszembe jutott, hogy van egy mások szerint nem szúrós, extrapuha, de nem baba-bari mohair kardigánom-szintén mamma kötőtűjéből került ki, engem szúr, viszont a macskák állandóan kilopják a szekrényből, és azon hevernek, úgyhogy most már fiókban várja a hideget). Na, elkalandoztam. Kedvenc boltomban vettük még februárban, mert ugye írtam, hogy oda elviszem anyukámat, mert azt a boltot mindenkinek látnia kell, ha erre jár, aki köt, aki hímez és aki horgol!!!
Ma jutott eszembe, hogyan lehetne jó képeket csinálni róla: autenikus környezetben, vagyis rajtam. Úgyhogy munka után kivonultunk (na jó, én vonultam be a városba, aztán gyalogoltunk haza, mint ahogy azt mindig tesszük) és fényképezkedtünk. A fejem elhasznált, fáradt mostanság, de sikerült tűrhető képeket csinálni, főleg, mert a végén már vihogtam zavaromban, mert nem szeretek fényképezkedni. Meg mert az emberek kedvesen néztek, ahogy ott hülyültem a kendővel:))) Háttérben az én imádott-imádott Westerkerkem!:)

Jun 8, 2009

Nekem most problémám van

egészen pontosan kettő. Az egyik nagy, a másik nagyobb. Majdnem befejeztem a képeslapokat, két szín még hiányzik, még elbiciklizek értük lóhalálában ebédszünetben, viszont...viszont...viszont... a leírásban egyszerűen nem szerepel a kontúrok színkódja!! Letöltöttem már 125 helyről a mintát, különböző felbontásokban és file-nevekkel, vagyis ebből minden nyomozói képességemmel arra következtettem, hogy különböző emberek töltötték fel, de egyszerűen nem hiszem el, hogy mindenki elfelejtette beszkennelni a kontúrok leírását tartalmazó oldalt! Nem tudom. Ha nem találom meg, kénytelen leszek szemre összeválogatni. És legalább 5 különböző színt használ kontúrozásra...
A másik bajom, hogy tegnap konyhatündérkedés közben hozzáért a hüvelykujjam (hülyeujjam, ahogy Pumukli mondaná) a sütőrácshoz, úgyhogy nem éppen tündérhez méltó szavakkal illettem a konyharuha elcsúszott textíljét, és azóta bizony két termetes hólyag terpeszkedik az ujjbegyemen a jobb kezemen. Legalább felmentést kaptam a mosogatás alól. Ezzel nem túl kellemes hímezni.
Ja, egyébként pár napja nagy lelkesen bújtam a Kersztszemes Magazin legújabb számát, titkos vágyam volt birtokolni egy Mihály Edith-féle mintácskát abból a bizonyos könyvből, és tényleg hihetetlen volt, amikor a KM-ben megláttam, hogy megjelent (egyébként azt is úgy vettem meg, hogy kedden még sehol sem volt KM, szerdán meg kora reggel ment a repülőm, a reptéren megtaláltam, 10 perc volt a beszállásig, a csomagomat már leadtam, de az ellenőrzésen még nem mentem át, én meg még mindig sorban állok az újságosnál, én ezt itt nem hagyom semmi pénzért!). Na szóval visszaérkezve meg, kezemben az újsággal éppen a fonalas dobozkáim felé somfordáltam, amikor JB rámordított, pont ahogy a macskákra szokott, amikor azok az asztalon parádéznak, hogy NEM! És hogy ha még egy képbe belekezdek, elzárja előlem a teljes Keresztszemes Magazin és Cross Stitcher gyűjteményemet. Úgyhogy így szántam rá magam befejezni legalább a képeslapokat. Jól van na, igaza van:(

Jun 4, 2009

Függöny biciklivel

A függöny és a bicikli úgy került egy kollázsba, hogy lusta voltam szöszmötölni. A függöny végre a helyére került, én meg már vissza Amszterdamba, anyukám biciklijén meg ott díszeleg egy (természetesen csálé) holland stílusú biciklis táskácska.
Jó híreket kaptam az interneten:
"A nyilasok augusztusban olyan helyre juthatnak el egy külföldi út kapcsán, ahova mindig is vágytak. Ez egy csoda szép, lenyűgöző luxushely. Szívják be azt az életérzést, ami ott uralkodik! Töltődjenek fel!"
Jól hangzik, jól fogok mutatni az új nyári rucimban Nizzában... höhö

May 31, 2009

Bad Luck Kitty

Elsőre azt hinnéd, egy átlagos, szakadt cigisdoboz.

De ha kinyitod, valaki visszabámul rád!!!!!Barátnőmnek készült gyors ajándék, mivel szintén macskás, kézenfekvő volt, mi legyen:)
(a Burda oldaláról szedtem, ingyenes volt)


Van hozzá használati utasítás, amit a magyar szöveg google-lal való rásegítésével lefordítottam oroszra, így tök jól sikerült elérnem, hogy kínai terméknek látszódjon:)

Tisztelt vásárló!
Örömmel tudatjuk, hogy mától boldog tulajdonosa lett Bad Luck Kitty cicánknak.
A termékről röviden: szomorú, csúnya macska, aki nehéz körülmények között, születési rendellenességgel, karmok nélkül jött a világra. Rossz sorsa egész életében üldözte, amióta elvesztette konzervnyitóját, éhezik, barátait már mind felvásárolták, míg ő senkinek sem kell, olyan csúnya szegény.
Végső elkeseredésében elment egy jósnőhöz, aki megjósolta neki, hogy amint szerető gazdára talál, sorsa megváltozik, szerencsét fog hozni nem csak önmagának, hanem gazdájának is.
Pozitív tulajdonságai: nem élesíti karmait a kanapén.
Használati utasítás: a szerencsét, amit hoz a szeretet táplálja, ha nincs szeretet, nincs szerencse!

Tisztelettel,
Macska menhely

Még így is muszáj volt javítanom rajta, hogy legalább az értelme átjöjjön.

Уважаемый клиент!
Мне приятно знать, что сегодня Вы был счастливым владельцем Bad Luck Kitty киске.
Продукт, короче говоря, грустный, уродливый кот, который в трудных условиях, от рождение расстройства, пришел в мир, без когтей. Вся жизнь у него плохая судьба, с тех пор, как он потерял консервную открывалку, голодает, его друзья были приобретены, он никому не нужен такой уродливый бедный.
Наконец от гнева пошел гадалка, который предсказал ему, что, любя владельца вам изменить судьбу, удача будет не только себя, но и хозяина.
Положительные характеристики: не заостряет когти на диване.
Инструкция по применению: на удачу вам кормить любовью, если нет любви, нет счастья!

С уважением,
Cat приют

May 29, 2009

Coco avant Chanel

Mivel most bőröndöt kéne pakolnom, és az egy förtelmes tevékenység, inkább írok ide egy bejegyzést. Előszöris a színhű kép a füzetkémről.* Mivel holland nyelvleckék vannak benne, ezért Viktor and Rolf Flowerbomb parfüm társaságában lenne stílusos fényképezni, de ehhez a bejegyzéshez a másik nagyon-nagy kedvencem illik:
A filmről pedig? Kritikát nem tudok írni, túlságosan elfogult vagyok mind Audrey Tautou-val mind Chanellel kapcsolatban. Mindkettejük munkásságáért rajongok, ha a kettőt összehozzák, akkor nem is tudok rosszat írni:)
OK, csak nagy vonalakban értettem, néha egy-egy kisebb vonalat is (bővebb magyarázatot és fordítást csak utólag kaptam, mert JB túlságosan élvezte a filmet ahhoz, hogy nekem fordítson....), gyakran azon kaptam magam, hogy a feliratok megértésére koncentrálok, de ezektől a kényelmetlenségektől eltekintve nagyon imádtam! Nincs túldrámázva, mint a Piaf volt, pedig lett volna mit, voltak pillanatok, főleg a végén, amikor nem tudtam megállapítani, hogy valami régi filmből vágtak bele részleteket vagy tényleg ennyire jól játsza Audrey Tautou a szerepét. -Minden nő a teremben téged néz! - mondja Coco
-Nem, téged néznek! - válaszolja Boy. Chanel volt egyedül egyszerű, fekete ruhában. Gyönyörű jelenet!!!!
Szép, szép, szép!!!! Ennyi:))
Na, most akkor nekiállok pakolni. Fúj.
* az előző bejegyzést kiegészítettem egy közeli képpel a kapcsokról.

May 28, 2009

Füzet

A függönyt bruttó 5, nettó három napig szenvedtem, és mivel lefoglalta minden kapacitásomat, el is felejtettem beszámolni egy apróságról, amit pihenésképpen csináltam közben. Mert amint befejeztem, visszatértem a függönyömhöz. Most meg nézem, hát miért is nem számoltam be róla???
Még a gimnáziumban kezdődött ez a betegség... a tanárok ki voltak rám akadva, hogy nem "normális" méretű füzeteket használok, A6-osnál nagyobbat nem nagyon bírtam, annak ellenére, hogy grafomán vagyok(ezt gondolom már észrevettétek:)). Most is van vagy három különböző mini-füzetem - jegyzetekhez fontos információkhoz, képeslapok és csekkek, és jópofa boltok jópofa névjegykártyái, és még ki tudja mivel tömött füzetke, kreatív ötleteim télire és uborkaszezonra elrakott befőttjeivel megöltött füzetke, van a receptekhez is, sőt, az új külső merevlemezem is minikönyv-formátumú, hogy a hímzésmintáim mindig nálam legyenek:) A holland nyelvleckék már szinte kiabáltak egy helyes kis füzetkéért, a piacon meg a múltkor egy (szerintem legalábbis) végtelenül, csoda-meseszép szaténba botlottam, amit egyébként utálok, mert egy csigával keresztezett hal nem olyan csúszós, mint a szatént, viszont a végeredmény mindig pazar(ha nem túl csálé:)))
Tehát: karton, rá vatelin, belevarrva egy fekete+rózsaszínű szatén "zsákocskába". A hobbiboltban találtam egy ügyes kis szerkentyűt, amivel nagyon helyes kis lyukakat lehet csinálni, kivéve, ha nem vagy olyan nyúl, mint én, hogy nem mersz rendesen rácsapni a kalapáccsal, mert akkor nem lesz olyan szép, egyenletes hátul. Azért használható, és elölről teljesen jól néznek ki a kis kapcsok. A kalapácsolást még gyakorolnom kell... Egyébként először karikákkal csináltam meg, de a szalag jobban illik ehhez a stílushoz. A fekete sarkokat hozzávarrtam a rózsaszínű anyaghoz, és így varrtam hozzá a csupa fekete hátoldalhoz, aztán kézzel, rejtett öltéssel bevarrtam a nyílást, amin keresztül beraktam a kartont. Most már csak meg kéne tanulnom azt, ami bele van írva:))))
A képek nem túl jók, mert telefonnal csináltam, de már fejemre nőtt minden most, ha nem csinálom meg munka közben ezt a kollázst, soha nem publikálom.
Ma megyünk moziba megnézni a Coco Avant Chanelt!!!! Alig várom, még ha egy mukkot sem fogok belőle érteni, mert franciául van, holland feliratokkal (azért viszem magammal JB-t, hogy legalább kicsit képben legyek, viszont így tudok majd a látványra koncentrálni:)))

May 24, 2009

Függöny mammának:)

Azt hittem már sose lesz kész. Életem első függönye:) Anyukám amikor itt járt, lépten-nyomon az ablakokat fényképezte: ilyen függönyt akarok! Igen, ilyet!! Nekik is ilyen van! A lelkesedés alábbhagyott, amikor megtudtuk, mennyibe kerülne megvarratni, és mint kiderült, Pesten sem olcsóbb, az alapanyag duplájába került, mint itt a töröknél a piacon. Na mondom, hát minek van tele a lakás tűvel és cérnával, ha egy nyomorult függönyt nem tudok összehozni? Szabtam, varrtam, macskát kergettem(egyszer az a dög megfogta a sarkát, és húzta maga után az ágy alá, cihölte a négy méternyi anyagot, hiába kiabáltam, oda sem bagózott, rálépni meg nem lehet, olyan kényes, még elszakad, izzadtam is rendesen a látványtól). Potom három nap kézzel való fércelés után az én kis alap-varrógépem segítségével összehoztam A Függönyt.
Négy méter széles kellene, hogy legyen, a szőnyeg kettő, pont tökéletes volt, hogy azon tervezzem meg a mintát, amit utána ingyenújságból kivágtam:Nem tudom, a profiknak is ennyi ideig tart??? 5 méter volt összesen a hullám, dupla sorban férceltem oda, plusz még a tetején az összehúzó csík, persze, hogy baromi sokáig tartott, de bármennyit gondolkodtam, akik profin, profi varrógéppel varrnak, tuti azoknak is kell fércelniük előtte egy függönyt, hiszen csúszik amerre csak tud.
Ilyen majdnem teljes szélességében:És a végeredmény, a másfél méteres ablakra, az összehúzóka összehúzása után. Nem túl szépen lóg, mert ugye nincs rendesen felakasztva, vagyis a csipeszek nem tartják rendesen, és a hullámokat sem egyenletesre csináltam meg, úgyis még ki kell bírnia egy szállítást jövő hét szombaton, amikoris megyek négy napra melegíteni a hátsómat a nyárba, Pestre:)))
Egyébként pont fele annyiba került, mintha megvettük volna készen, de már megértem, miért ilyen drága, ha készen van:) 5€ volt a bordűr, 4 a függöny és 1 az összehúzószalag métere. Kijött 50-ből:)
P.S. Örömmel jelentem, elköltöztettem a macskát egy másik blogba, hogy ne itt rontsa nektek a levegőt:) Annyi jó képem van arról a bohócról, muszáj volt. Ha másért nem, mamma örülni fog neki:)))))
http://laucicacats.blogspot.com/

May 22, 2009

Nem macskások ne nézzenek ide!:)

Juj, egér!!!! Kezd elmacskásodni a blogom, elnézést, de ezt nem tudtam kihagyni Jucus hozzászólására reagálva:)) Már három napja függönyt varrok, remélhetőleg vasárnapra el is készülök vele, JB újabb magyar szót tanult meg: UNOM!!!!! Majd mutatom a végeredményt, de azt nem garantálom, hogy nem lesz macska a képen!

May 21, 2009

May 19, 2009

Malcolm Gladwell Kivételesek

Élek még, csak nem csinálok semmi érdekeset. Lusta is vagyok, idő sem volt, kedv sem, ihlet sem, semmi sem. Meg amikor megkérdeztem JB véleményét a blogom új kinézetéről (amit ugye azóta visszacseréltem), csak visszakérdezett, hogy ez a kreatívkodós blogom-e, mert ő csak szöveget lát. Szóval gondoltam, jól van, jól van, ha nincs mit mutatni, akkor inkább nem koptatom a billentyűzetet.
Most sincs mit mutatnom.... úgyhogy könyvajánló következzék. Mivel a New Moon annyira nem köt le, mint az Alkonyat, ezért három másik is a porondon van (a kollégám meg kérdezi, még mindig ugyanazt a könyvet olvasod??? Csak mert a New Moont hurcolom magammal, de mindig mást olvasok:)) Szóval most monitorrol Malcolm Gladwell Kivételesek könyvét olvasom (nem olyan feltűnő munka helyett:)). Lényegében arról szól, hogy elmagyarázza a sikeres emberek sikerességét. Általába nem olvasok ilyet, sőt, kifejezetten nem szeretem a kész receptet szájbarágó könyveket, mert mindenki más, és ha ilyen egyszerű lenne a siker, akkor már mindenki milliomos lenne. Na, pont erről szól a könyv. Leás mélyebbre, mint az általános biográfiák és nem bután mondja, így vagy úgy legyünk sikeresek. Sok-sok "jó időben jó helyen" és kitartás kell, mert összességében valahogy az a kiindulópont érződik, hogy mindenkiben megvan a lehetőség, hogy rendkívül sikeres legyen, csak kell még hozzá egy-két apróság (kitartás, szorgalom, érdeklődés - talán ez az, ami leginkább tőled függ, meg szerencse, szerencse, szerencse). Minden esetre én már öreg vagyok ahhoz, hogy rendkívül sikeres legyek. Na nem baj, majd a gyerekemből kinevelek egy hegedű-virtuózt.... egyébként nagyon tetszik a logikája a könyvnek, még ha néha vitatkoznék is vele:)
Itt egy IQ-tesztből vett feladvány, amire azt mondta az író, hogy az egyik legnehezebb, és ő maga sem jött rá. Ezen jót rötyögtem, nekem fél percbe telt, úgy, hogy zavaró körülmények hátráltattak (a főnök pont mellettem üvöltözött a kollégámmal:)), de nem tartom ettől szuperzseninek magam, hanem csak átkonvertáltam a képet hímzésmintává a fejemben:))) na, ez az egyik kulcsa a sikerességnek: gyakorlás! Hímzésminták olvasásában meg elég gyakorlatom van már;)

May 5, 2009

Rrrrrrrrrrrr

- Még mindig nem érkezett meg az ajándékom Dórához, pedig már több, mint két hete postára adtam. És én még azon aggódtam, hogy eleresztette a színét a fonal:'(
- Újra szedhejtük a sátorfánkat. Meg kell, hogy mondjam, az a sanda gyanúm támadt, nem vagyok szerencsés albérletek tekintetében. Üröm az örömben vagy öröm az ürömben, hogy bérelt csacska macskáink a nyakunkon ragadtak és 2*20 körömmel lógnak rajtunk, vagy visszük őket magunkkal vagy menhelyen végzik. Már megígértem a nagyfiúnak, ha találunk új otthont, kreálok neki valami macska-hintaágyat, ami pótolja majd kedvenc függönyét. Nem baj, túléljük, ennél már csak jobb lehet.
Nyaff. Nyaff, nyaff, nyaff.

May 1, 2009

A királynő napja

Megint egy agymenés kategóriába tartozó bejegyzés, semmi kreatívkodás:)
A királynő napja (Koninginnedag, Queen's day) a legnagyobb holland ünnep, amikor a királynő születésnapját ünnepli mindenki, aki él és mozog. A jelenlegi királynőnek, Beatrixnak január végén van a születésnapja, de az nem túl kényelmes időpont egy országnyi bulit csapni, ezért meghagyták az édesanyja, Juliana szülinapjának időpontját (mégiscsak kellemesebb az április végi melegben fetrengeni alkohol-mámorban, mint január 31-én...). Hivatalos munkaszüneti nap - amiben a hollandok nem bővelkednek egyébként, de nekünk dolgozni kellett, mert minket sosem hagynak békén. Aminek egyébként örülök, mert a cserébe járó szabadnapot bármikor kivehetem, ellenben ha aznap nem kéne dolgoznom, két lehetőségem van: vagy otthon ülök, vagy a városban nyomorgok a többezer narancssárgába öltözött ember között a szemétkupacokon(OK, mehetek kirándulni a hegyekbe). így viszont jól elvoltunk a csendes irodában, a barátnőmmel vettünk koronát magunknak, és abban ültünk egész nap:)
A kép címe: így ünneplünk az irodában, szeretjük a főnököt:)
Ez a kép meg csak szemlélteti, mennyire sokan vannak. Mert munka után már bementünk a városba, ami elég fura volt, végigmenni a kisértetjárta iroda-negyeden, fel a vonatra, 5 perc múlva már a belvárosban a legnagyobb parti kellős közepén állsz.
Az egész város így nézett ki, mostanra elvileg már eltakarították már a nagyját. Eredetileg nem állt szándékomban ebben az őrületben részt venni, tavaly, ahogy már említettem, április 29-én érkeztem délután (a Malév 666-os járatával:)), 30-án mentem ki életemben először a városba felfedezni annak nevezetességeit. Kellően sokkoló volt:) Főleg, mert egyedül érkeztem, senkit az égadta világon nem ismerve, szóval egyedül bóklásztam az ünneplő tömegben, ha csak nézőként is, de kivettem a részemet ebből a bolondokházából, most már nem akartam, de a kollégáim rábeszéltek, nézzünk be a városba. Utólag örültem, hogy engedtem a nógatásuknak, jó érzés volt a tavalyival összehasonlítva, hogy ekkora társaságban voltam, mondhatni barátok közt:) Egyébként a városban kivetítők mindenütt, és írták, hogy az apeldoorni áldozatokra való tekintettel, menjen mindenki haza. De mindezt hollandul, gondolom hogy a turistákat ne zavarják. Mint már korábban volt róla szó, Amszterdam egy külön világ az országon belül. De borzalmas ami történt egyébként, ráadásul teljesen esztelen is, és szomorú, hogy embereknek meg kellett halniuk, egy őrült miatt, csak mert rossz helyen voltak rossz időben.

Apr 28, 2009

Miss Dior

És ez megint nem egy parfüm-reklám:) Múlt héten kutakodtam valami olyan kicsi, de glamouros után, de nem sok eredménnyel, úgyhogy nekiálltam magamnak kreálni egyet, Christian Dior hallgatólagos beleegyezésével (mivel felhasználtam egyik szkeccsét). Már vasárnap készen lett, de valahogy maga a minta megmunkálása és gatyába rázása, hogy még mások előtt is felvállalhassam, nem sikerült, ezért nem publikáltam. Aztán most meg ki sem látszom a munkából, de most már kirakom a mintát így, két részletben, mert már 7 órája ülök és dolgozom egyhuzamban (nem mintha nem élvezném, érdekes kérdések bukkannak fel:)), de most muszáj valami változatosság.
Szóval mivel jókislány vagyok, megosztom veletek a képecskét, amit csináltam, hátha valakinek még megtetszik!
Az első fele:
Meg a második (itt a szoknyáján a kontúrozás inkább ahogy esik, úgy puffan alapon ment, szóval nem kell ragaszkodni hozzá!):

Ilyen hímezve. A kép torzít sajnos, bocsánat!

Apr 24, 2009

Nyelvekről (ez csakúgy jött most)

Már megint elnyelt a fekete lyuk, minden napra akad valami, ami átveszi a hatalmat, szóval semmi mutatnivalóm. Pl tanfolyamra járok, hollandul tanulok :) Valahogy sose gondoltam volna, hogy valaha is hollandot fogok tanulni, egy évvel ezelőtt ezekben a napokban készülődtem, intéztem a papírmunkát az előző melóhellyel, kb három hét leforgása alatt történt minden: állásajánlat, telefonos interjúk, papírmunka, utánanézni a térképen, egyáltalán merre is van az a bizonyos Amszterdam... (valahogy sosem érdekelt a téma, mert csak az ostoba, füvezős ismerőseim tartották számon a várost, és ezzel belőlem ki is veszett minden érdeklődés iránta, amúgy is Párizs orientált vagyok, tudja a manó, miért). Most meg tessék, próbálom kiejteni azt a bizonyos "g"-t, és menthetetlenül szerelmes vagyok ebbe a városba, mert egyszerűen zseniális. Mindig más, mindig. Napsütésben, séjszaka. Az elegáns, nagyvilági grachtokon sétálva vagy az állandóan nyűzsgő Rembrandtpleinen. A Damon a galambokat etető túristák között, aztán a Jordaan felé közeledve a kocsmák, amik dugig vannak hollandokkal, előttük álldogálnak tömegesen, isznak és társadalmi életet élnek, vagy a Spui kulturális negyede, könyvesboltokkal egymás hegyén-hátán, szemben a Vöröslámpással. Olyan éles átmenetek vannak, mert olyan kicsi a város, hogy mindig meglep valami. Két dolog konstans: az épületek fantasztikusan érdekesek és izgalmasak, és résen kell lenni, mert bármikor elcsaphat egy biciklista (mert olyan vadállatok közlekednek, mint én:)). Amikor idejöttem, az angolom úgy volt pocsék, ahogy csak lehet. Hajdanában, 2001-ben valahogy letettem a középfokút, és ezzel sikerült is elvágni az utat az egyetemen bármiféle ingyen nyelvleckének, mert nekem már van, nem jár. Nem is használtam. Előtte sem használtam, csak tanultam. Ami bizony nagy különbség!! Aztán csak legfeljebb interneten találkoztam az angollal, amikor is szembetalálkoztam a ténnyel, hogy hiába értek én szinte mindent, egy mukkot nem tudok összehozni, azt is hibásan, fél órányi vajúdás után. Ezzel viszont nem sokra mész egy állásinterjún... Azért csak meglátták bennem a fantáziát az előző munkahelyemen, ahova felvettek, szerintem csak elvarázsoltam őket a bárgyú ijedtségemmel. Aztán ott bele is csöppentem a hálózatok világába, és hiába amerikai cég, minden angolul van, mindig kievickéltem valahogy, hogy ne kelljen megszólalnom és ne vegyék észre, hogy én és az angol igen távol állunk egymástól, szóval csak csendben tettem a dolgomat :) A telefonos állásinterjúk Hollandiából? Halvány lila gőzöm sincs, hogy voltam képes rá, de meggyőztem őket: Azt hiszem én csak ijedten álltam, ők meg beszéltek, néha mondtam, hogy aha :) Aztán meg amikor április 29-én idejöttem, és egy svéd lány fogadott a reptéren, csak meresztettem a szememet, elég nehezen tudtam válaszolni, és Sanna meg a sokat beszélő lányok táborát gazdagítja, szóval ahogy rámzúdította az itteni élet bemutatását megérkezésem pillanatától, képzelhetitek, hányszor kapcsolt ki az agyam, hogy ennyi, netovább, nem értem, kész, megyek vissza. Ezután három napig egy orosz vagy magyar szót sem hallottam, de annál több ember megfordult körülöttem és nyomta a magáét. Az olaszok, hollandok, svédek érthetően beszélnek, de a franciák?????Azóta nem merem bevallani JB-nek, hogy egy mukkot nem értettem a szövegeléséből az első két hétben... nehéz volt így élni, életemben nem voltam ilyen helyzetben, nem jártam sem Angliában sem Amerikában. De közben meg baromi izgi, mert kihívás nélkül megzakkanok, szóval mazochista módon élveztem, végre egy kis erőpróba:) Az angolom egyébként azóta is pocsék, mert igazából senki sem beszél helyesen, hiszen mindenkinek tanult nyelve :)) Viszont gátlástalanul vissza tudok már pofázni;) JB szerint jól beszélek angolul, főleg mert sasolom mások hibáit, és igyekszem azon keresztül magamat javítani, de szerintem nagyon-nagyon rosszul beszélek. Valószínüleg mert születésemtől kezdve két nyelven beszéltem, és ez után elég kényelmetlenül érzed magad, hogy meg vagy fosztva valamitől, amiben azért általába elég jó vagy (visszabeszélni, érvelni, magyarázni, kifacsarni a szavakat kényed-kedvére). Egyébként kb 10-11 éves koromig nem tudatosult bennem, hogy én két nyelven beszélek, nem is emlékszem ezekre az időkre, de most is, leggyakrabban nem emlékszem, ha egy olyan emberrel beszélgetek, aki oroszul is magyarul is tud, akkor most melyik nyelvet használtuk. Tényleg nem szoktam emlékezni. De csak otthon használom az igazi anyanyelvemet: magyar-orosz turmix!:) Mondjuk most már turmixolom az oroszt az angollal az orosz kollégáimmal. Gimiben még tanultam 3 évig franciát, de egy árva mukkot sem értek belőle. Viszont meglepő módon az olaszokat kb 30%-ban értem, pedig életemben nem tanultam olaszt, életemben nem találkoztam olasszal, amíg ide nem jöttem, mégis nagyon gyakran értem, mit mondanak, közbekotyogok angolul és akkor néznek rám mint Rózi a moziban:) Itt mindenki kever minden nyelvet, ami éppen eszébe jut és tudja, hogy az illető megérti, és ez zseniális, imádom, valahogy természetes:)) Egyes szavakat pl hollandul használunk, pedig legtöbbünk sose tanulta, csak ami az utcán ránkragadt :) Pl az első holland nyelvórán irtó büszkén tudtam mondani: mijn hobby is borduuren! :)

Apr 19, 2009

Életjel

Meleg van, megsülsz, vetkőzöl. Másnap már előrelátóan kis balerina-cipőben mész, kardigánban. Jól odafagysz, a farkasordító hidegben ki sem mész ebédszünetben. Úgyhogy amikor másnap már jól beöltözve, mindenre felkészülve, kabátban, vastag zokniban sülsz pecsenyére a tűző napon, már kezded átkozni az égieket. Szóval nem csoda, hogy a manduláim nem bírták a kiképzést, már kb négy-öt napja a betegség határán egyensúlyozom, tea literszámra, meg nyelem a vackokat, amiket otthonról hoztam, de sem nem gyógyulok, sem nem esem ágynak teljesen (nehogy azt higgyétek, van ám nekem betegbiztosításom, kemény 85€-t kipakolok érte havonta, de ilyen betegséggel nem érdemes elmenni itt orvoshoz, csak annyit fog mondani: szedjél a placebók családjába tartozó paracetamolt, vény nélkül kapható bármelyik drogériában, kajaboltban, újságosnál, szerintem még az kisállatkereskedésben is). Na nem baj, túlélem, ez csak amolyan tél végi satnyaság.
Húúú, tegnap mi történt velem... szóval ahogy Dórának is írtam, azért egy kisebb dolgot még bele akartam csempészni az ajándékok közé, de hogy ne csakúgy lébecoljon a borítékban, valamit kellett vele csinálni. Mivel most éppen ezt csinálom (ez lesz belőle, természetesen a párizsos verzió:)), megihlettek a képeslapok és a posta világa, ezért abból indultam ki. Na, nem akarom lelőni a poént, úgyis apróság, a lényeg a lényeg, hogy 7 évnyi hímzés után életemben először fordult elő velem, hogy a fonal kieresztette a színét!!!!! A lélegzetem elállt, rohangáltam, mint pók a falon. Ilyen is csak velem fordulhat elő, hogy pont akkor, amikor ajándékba készül:( Igaz, először használtam Waterliliest, és rá van írva, hogy figyelni kell vele, de gondoltam, ez csak amolyan biztonsági előírás, amúgy is csak langyos vízben szoktam kiöblíteni, leszedni a macskaszőrt, jobban ki lehet húzgálni vizesen, hogy elkerüljem a vasalást. Jó, használtam már Waterliliest, csak még nem fejeztem be(nem jellemző rám, mi?:)), szóval még nem jutott el a mosás stádiumáig. Aztán elég pocsékul éreztem magam ahhoz, hogy totál kiboruljak ettől, JB így is nagyon lelkesedett érte, mondta, aranyos így is, küldjem el. Szóval elküldtem így, amúgyis már menni kellett a postára, mielőtt bezár. Na, hát nem tökéletes, de nálam soha semmi sem az, ez a védjegyem. Túl unalmas valami, ha nincs benne hiba!!! Posta után végül sétáltunk a városban, kiültünk a Rembrandtpleinen lévő coffeeshop teraszára, amíg JB az ott dolgozó legjobb barátjával tárgyalja meg az élet nagy dolgait, addig én bámulom a turistákat, imádom ezt csinálni, magam is meglepődök rajta, hiszen általába nem bírom a passzív elfoglaltságokat. Na mindegy, elkanyarodtam a témától. Mi is volt a téma? Mindegy. Egyébként a hímzés, amit mutattam, kb egy hét eredménye. Nem túl látványos, mi? Jól van na, nem voltam túl jól. Pedig már két hete bevetésre készen vár a Tilda-hercegnőm szabásmintája:(